Pesti Napló, 1879. március (30. évfolyam, 52-78. szám)

1879-03-03 / 53. szám

53. szám. Szerk­esztési Iroda.« Barátok-tere, Athenaeum .épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal s Bar­átok-tere, Athenaaum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz, intézendők. Budapest, 1879. hétfő, márczius 3. 30. évi folyam. Előfizetési feltételeit s Politon küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai kölönf küldéséért felülfizetén évnegyedenként 1 forint­os előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek hév Sely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttetik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. ESTI KIADÁS* A Pesti Napló táviratai. — Múlt éjjel érkezett. — Tírnova, márcz. 1. A nemzetgyűlés tárgyalta a házszabályokat és elfogadta a bizottság azon javas­latát, hogy az alkotmányozó gyűlés nem nyilatkoz­tathatja magát törvényhozó gyűléssé. Berlin, márcz. 1. A pestis-bizottság tárgyalta mai ülésében a kormány előterjesztését a kikötőkben szervezendő vesztegzárt és a fertőztelenítést illető­leg. Az Oroszországból érkező árukra nézve 18 észa­ki-tengeri és 30 keleti-tengeri kikötő jön tekintetbe. Hírlik, hogy a beviteli tilalom a csontokra, trágyára és kötélárukra is ki fog terjesztetni. Szt-Pétervár, márcz. 2. Lorisz­ Melikoff je­lenti márcz. 1 ről: Az asztrah­áni kormányzóságban és a kirgizek belső kerületeiben nincsenek pestises betegek. 8 fok meleg van. Asztrah­ánnál kompokon járnak át a Volgán. Golenicseff-Kutusoff gróf, az in­­ficziált tárgyak megégetésére kiküldött bizottság elnöke jelenti, hogy Sztarizkoje faluban fölgyújtatta a házakat, a bizottságot támogatta a lakosság. A lakosság magatartása biztosítékot nyújt, hogy a pestis ellen elrendelt intézkedések sikeresen végre fognak hajtatni. — Ma érkezett. — Athén, márcz. 2. A határidő, melyet a gö­rög határszabályozó bizottság Mukhtár pasa elé szabott, tegnap lejárt, anélkül, hogy Mukh­tár pasa válaszolt volna. Több hatalom kívonatára a görög biztosok megbizatták, hogy maradjanak még Prevesában. Kalkutta, márcz. 2. (Reuter-ügynök­­ség.) Jakub kl­án február 20 ikáról kelt leve­lében ajánlatokat tesz a barátságos viszony megújítása iránt. Fázis, márcz. 2. A kamara azon szavazása alkalmából, melynél a jobboldal a szélsőballal szö­vetkezett, hogy Marcare belügyminiszter maga­tartását illetőleg az interpelláczió tárgyalása hétfőre halasztassék, több lap a kabinet fennállását veszélyeztetettnek tartják. A France ez a lapban Girardin azt kívánja, hogy Gambetta-kabinet alakíttassák.­­ Biztos értesülés szerint a kereskedelmi miniszter a kamara keddi ülésében fogja nézeteit előterjeszteni. Madrid, márcz. 2. A tőzsdén a kabinet gazda­sági programmja feletti vita alkalmából és azon hű­­folytán, hogy több kiváló tőzsde­ügynök beszünteti fizetéseit, nagy pánik uralkodott. Madrid, márcz. 2. Campos tábornok, Cuba kormányzója Cuba részére 200 millió pesetát kér. C­enovas del Castillo mint elnök kijelente, hogy in­kább beadja lemondását, semhogy teljesítse Campos követelését, mely nézete szerint a spanyol pénzügyek állapotához képest túlságos nagy. Teplitz, márczius 3. Ma reggel 71/8 órakor 13 méternyi mélységben a forrás­tükörre akadtak, a hőfok 372/10 Reaumur. Itt óriási az öröm. London, márczius 3. A napra rendelt csa­­paterősbítések már mind elindultak. A Times jelenti Párisból: Francziaország és Anglia nem kívánják a chidivtől, hogy Nubar pasát mindig meg­tartsa mi­niszterének, hanem csak addig, míg a közigazgatási rendszer gyökeresen kiállta a próbát. (A Szerbiával­ kötendő kereskedelmi szer­ződés tárgyában az értekezletek még nem kezdődtek meg. A magyar küldöttek, ez értekezletek czéljából, közelebb utaznak Bécsbe. Budapest, márczius 3. (Az országgy. egyesült ellenzék) tegnapi értekezletén a berlini szerződés ügye élénk eszmecsere képezte; megállapodásra azonban nem jutott az értekezlet, hanem e részben határoza­tát a szerződésre vonatkozó­­javaslat tárgyalása alkalmára tartotta fenn. A törvényjavaslat tárgya­lás a legközelebbi értekezlet napirendjére tűzetett ki. (A képviselőház pénzügyi bizott­sága) vasárnap d. e. 11 órakor tartott ülését Or­­d­ó­d­y Pál ideiglenes elnök megnyitván, meleg sza­vakkal emlékezett meg a bizottságnak elhunyt elnö­kéről, Zsedényi Edéről. Ennek következtében új elnök választása vál­­va­t szükségessé, Szontagh Pál indítványára egy­hangúlag O­r­d­ó­d­y Pál választatott meg a bizott­ság elnökévé. A közoktatási minisztérium költ­ségvetéséből a bizottság a kolozsvári egye­tem vegytani intézetének építésére felvett összeget függőben hagyta, míg a miniszter részletes költség­­vetést terjeszt elő. Ezen költségvetésnek, az azt ki­sérő terveknek és jelentésnek bemutatása volt az el­nökválasztáson kívül az ülés tárgya Két terv mu­­tattatott be. Az egyik 115 ezer irtot igényelne, de ezt maga a miniszter utasította vissza a lehető leg­egyszerűbb, csupán a legnélkülözhetlenebbekre szo­rítkozó tervet készíttetett, mely szerint a tervezett épület 80,679 írtba kerülne, mely összeg első részle­téül a f. évi burgetbe 25 ezer frt volna felveendő. Kautz Gyula előadó részletesen ismertetve az ügy állását, az utóbbi tervet átalánosságban elfo­gadásra ajánlja. Az ügy részletes, beható és hosszas tárgyalást és vitát idézett elő, a­melyben részt vet­tek T­r­e­f­o­r­t miniszteren, Than Károly tanáron és Szász Károly miniszteri tanácsoson kívül báró Kemény Géza, Szontagh Pál, Hegedűs Sándor a javaslat ellen, Harkányi Frigyes, M­á­­r­i­á­s­s­y Sándor és L­u­k­á­cs Béla a javaslat mellett. A javaslatot ellenzők elvileg elismerték ugyan az építkezés szükségességét, de a költséget mostoha pénzügyi viszonyainkhoz képest sokalták, s egysze­rűbb, kevésbbé tökéletes, de olcsóbb módon óhajta­nának a szükségletnek eleget tenni. A bizottság végül hosszas tanácskozás után abban állapodott meg, hogy ezúttal a tételt a költ­ségvetésből kivétetni javasolja, felkérvén a minisz­tert, hogy a kellő megnyugtatás szempontjából vizs­gáltassa meg ismételten az ügyet, különösen azon irányban, hogy a helyi viszonyok felhasználásával nem lehetne-e kevesebb költséggel is elérni a czélt. Ezzel az ülés véget ért. (Az erdélyi orsz. képviselők­ az utak­ról szóló törvényjavaslat tárgyában értekezleteket tartanak, s a maguk köréből bizottságot küldöttek ki, részletes javaslat megtételére. A magyar nyelv mellett. Azon örvendetes helyzetben vagyunk, hogy közölhetjük a következő nagyfontossá­­gú feliratot, melyet a magyar nyelv kötelező tanításának elrendelése mellett a ruthén nem­zetiségű gör. e. püspökök a közoktatási mi­niszterhez intéztek. A ruthén nemzetiség 1848-ban együtt küzdött a magyarral, s hazafias örömmel lát­juk, hogy míg a román n. e. püspökök a ma­gyar nyelv ellen kérvényeknek, a ruthének ma is értelemben, hazafiságban teljesen egyet­értenek a magyarral. A kiváló figyelemre méltó felirat így hangzik: Kegyelmes Urunk ! Azon éber őrködés, mely az egyházfőket bár magasztos, de Isten és emberek előtt felelősséggel járó hivatásuk gya­korlása közben megilleti, lehetővé teszi, sőt megköveteli tőlünk is azt hogy körültekintő figyelemmel kisérjük azon orszá­gos mozzanatokat, melyek átalában véve a közmű­velődés érdekében időszakonként felmerülnek, legki­vált pedig azokat, melyek a gondjainkra bízott egy­házmegyék híveinek lelki szükségletei, szellemi s ér­telmi fejlődésük igényei, szóval kulturális érdekeik tekintetében belbecscsel, vonatkozással és befolyás­sal bírnak. E közben nem kerülte ki figyelmünket a magas kormány ama üdvös intencziója sem, mely oda van irányozva, hogy az illetékes törvényhozás elé oly törvényjavaslat terjesztessék, mely szerint a magyar nyelv az elemi iskolákban a kötelező tantárgyak sorába fölvé­tessék. S mi, a munkácsi s eperjesi egyházmegyék püs­pökei, kiknek hívei nagyobb részben szláv ajkúak és egymással érdekközösségben élnek, a néppel való gya­kori érintkezés útján nyert közvetlen tudomás és meggyőződés alapján bizton állíthatjuk, hogy az em­lített törvényjavaslat nemcsak ellenszenvvel nem ta­­lálkozand a nem magyar ajkú híveknél, sőt in­kább élénk öröm előélvezetében része­­sítendi azok legnagyobb részét. Tudjuk azt, hogy főkép azok, kik jól átérzett érdekeiket mérlegelni képesek, azon tudattal várják eme javaslat megtestesülését,hogy az rég észlelt hiányt és hézagot fog pótolni. Biztosíthatjuk a magas kormányt, hogy 13 pol­gári megyére kiterjedő híveinknek nem magyar ajkú része, saját érdekében, melegen óhajtja azon lehető­ség beállását, mely neki módot és alkalmat nyújt arra, hogy megtanulhassa, vagy legalább megért­hesse azon nyelvet, mely a nemzet nyelve és mely az államegység szempontjából is jog és kötelesség szerint a magyar hazában vezérszerepre van hivatva. Belátja e nép és minden jóakarója, kinek szivén fekszik ennek jóléte, hogy a magyar nyelv tudása úgy egyéni, mint társadalmi s állami érdekek szempont­jából kívánatos, sőt szükséges. Szükséges egyénileg véve azért, mert a magyar nyelv az állam hivatalos nyelvét képezi, s ez a ha­zai művészetek és tudomány csarnokaiban úgy, mint a magasabb tanintézetekben méltó előjogra tett szert; a kultúrás törekvésű egyesületek édes magyar hazánkban eme nyelvet ápolják, és a nyelv itt az ismeretterjesztő könyvek kiadásánál termékeny és erőteljes szerepet vívott ki s biztosított magának. Ily körülmények között ki ne látná be szükséges vol­tát eme nyelv ismeretének ? Vagy nem elég szembeszökő előnyt kölcsönöz-e a közéletben azon nyelvnek tudása, mely a törvény­­hozás, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás közve­títője hazánkban, a­mely nélkül tehát a közélet pá­lyáján vajmi nehéz eligazodni s boldogulni ? A magasabb tanintézetek nyelve a magyar lévén, szerfelett nehéz az elemi iskolából e nyelv tudása nélkül csak el is szánni magát a magasabb tanintézetbe való belépésre, s minő nehézséggel kel­lene bárkinek is küzdeni, a tudomány és más elő­feltételek megszerzése végett, melyek okvetlenül igé­nyeltetek arra, hogy a haza hasznos polgárává vál­jék és majdan az államban betölteni óhajtott állásnak megfelelhessen. De ha átalában a tudás emeli az ember becsét, mennyivel inkább áll az egyénileg véve azon népekre nézve, kik az erőteljesebb testvérnép nyelvének tudá­sát szomjúhozzák s elsajátítják. S egyáltalában nincs ok arra, hogy eme belbecs és egyéni érték megszerez­­hetésének feltétele a nem magyar ajkú hívektől el­­vonassék, úgy hiszszük, hogy e nép ily háttérbe szorítást meg nem érdemelne. Ezen egyéni szempont egyébiránt élénk össz­hangzásban áll a társadalmi s állami érdekekkel. Mert az állam a magyar nyelvnek általánosí­tása által, sok oly­an erőt nyerhet és biztosíthat ma­gának az állami és társadalmi czélok előmozdításá­nál és a közhivatalok betöltésénél, azon elemekből és a nem magyar ajkú nép azon rétegéből, mely ekkorig parlagon maradt. Legerősebben fog pedig az eredmény állami érdek szempontjából az által jelentkezni, hogy a ma­gyar nyelv tudása mindinkább erősbíteni fogja a po­litikai magyar nemzethez tartozóság nagy, igazságos és törvényes eszméjét. Ez pedig kell, hogy a hazában élő minden nép­nek, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyik fő óhajtását képezze. A­mi azon aggodalmat illeti, mintha a magyar nyelv kötelező tantárgy gyanánti kezelése és annak az elemi iskolákban taníttatása a nemzetiségek el­nyomására fogna vezetni, ezt távolról sem osztják egyházmegyénk vegyes ajkú hívei, nem pedig azért, mert megbíznak a törvényhozás és a magas kormány nemes erényét képező bölcs mérséklete­k tapintatos eljárásában, és mert fel vannak világosítva már most is a felől, hogy a magyar nyelv csak­is tantárgy gya­nánt fog előadatni, de az ismeretek megszerzése, a rendes tantárgyak előadása, az illető népek anyanyel­vén fog ezentúl is történni. Legkevésbbé fogja pedig a méltánylás eme mér­tékét a magyar nyelvtől megtagadni a mi népünk, a­melyik forrón óhajtja, hogy a jövő nemzedék a gya­korlati életnek neveltessék és a melyik a közel­múlt­ban nemcsak szívesen fogadta egyházmegyei kormá­nyunk azon autonóm intézkedését, mely a magyar nyelvnek a felekezeti iskolákban való tanítását tette a tanítók kötelességeü­l, sőt a hívek ennek foganatosí­tását óhajtották, sürgették is, s ott hol a tanító mulasz­tása vagy a tanerő s az anyagi fedezet hiánya miatt a jó akarat e tekintetben hajótörést volt kénytelen szenvedni, az egyházi hatóság előtt tanítójuk ellen egyedül ezen ok miatt panaszt emeltek. És most a magas kormány épen eme tehetet­lenségen óhajtván segíteni, s e nemes törekvést anya­gi, lehetőleg országos segélylyel is gyámolítani, ezért híveink hálára lesznek lekötelezve s a czélzott tör­vényjavaslatot a közóhaj teljesítésére irányzott kész­­ség és állami pártfogás gyanánt fogják üdvözölni. Nem késünk ehhez képest, mai napon tartott közös értekezletünkből amiigod előtt tiszteletteljes bizalommal kijelenteni, hogy ha majd a tervezett törvényjavaslat a magas kormány szilárd elhatáro­zása után, népünk iránti jó­indulatból meg lesz érlelve és létre­hozva, azt közéletünkben a jó ügy diadala s a közművelődés üdvadó lendülete fogja kísérni. Ezen óhajunk és biztosításunk tiszteletteljes ki­­fejezésével s a magas kormány intézkedései iránti bizalomtól áthatva hazafias mély tisztelettel vagyunk 1879. évi febr. hó 22-én. Nagyméltóságodnak alázatos szolgái :Pásztélyi János s.k.munkácsi püspök, Tóth Miklós b. k. eperjesi püspök. A képviselőház márczius 3-diki ülése. A képviselőház mai ülésében a h­o­r­v­á­t költségvetés nagy érdekű vitára adott alkalmat. Irányi Dániel meleg szavakat intézett a horvátok­­hoz, a­mit a horvátok részéről Zsivkovics s Mi­hajlo­vics Károly viszonzott. A vitában részt vett: Lukács Béla, Jókai Mór, Simonyi Ernő stb. Fiume s a sajtóiroda, valamint a rendel­kezési alap alkalmul szolgáltak további felszólalá­sokra. A tudósítást reggeli lapunkban közöljük. A Tisza áradása, 1. Kunhegyes, márcz. 1. A Hon­f. évi 50-ik számú újdonsági rovatának a Tisza áradásáról szóló tudósításában a többek kö­zött az foglaltatik, hogy a Mirkó gátat cs. k. utászok védik. Minthogy ezen közlés téves értesítésen alapul, kényteleníttettem a dolog állását, úgy a­mint az val­­óban történt, előadni. A szalók-t.-beli Tiszaszabályozó társulat véd­­töltése 1. év február 25-én a délelőtti órákban két helyen, nevezetesen Taskonynál az erdei fok melletti részen és Gyendánál át­szakadt s a víz a gyendai töltésből a gyendai tóba, az erdei fok melletti szaka­dásból pedig a Mirkó folyásába ömlött. Sipos Orbán alispánunk már előbb értesülvén a szalók-t.-beli társulat védgátjának az 1876-ik évi­hez hasonló, sőt fenntebbiek szerint annál is roszabb karban létéről, annak helyrehozatasára a helyszínére sietett s február 25-én a reggeli órákban, midőn t. i. a szakadások történtek, már T. Roffra ér­kezett, hol értesítést nyervén az erdei fok mel­letti szakadásról, azonnal a Mirhegáthoz sietett, hova éles előre­látásánál fogva — mint egyedüli alkalmas védekezési pontra, előtte való napon 500 kunhegyesi munkást s 40 kocsit kirendelt; a kiren­delt s már a helyszínen talált munkásokkal alispá­nunk a Mirkónak helyrehozását azonnal megkezdette s Kunhegyesről még 500 ember s 200 kocsi ismét oda küldetvén, s Kisújszállásról is 300 munkás érkez­vén, a gátat, daczára a legkedvezőtlenebb időjá­­rásnak s járhatatlan utaknak 200 igával s 1200 emberrel éjjel - nappali szakadatlan munkálkodá­sa, folytonosan még éjjel is minden sátor nél­kül fagyban és esőben a legszükségesebbeknek is nélkülözése és saját egészsége­s élete veszé­lyeztetése mellett a Mirkógátat annyira kijavít­tatta , hogy ha a gát nincs is még egészen jó állapotban, de remélhető, hogy azon 400— 500 emberrel, a­kik jelenleg még ott dol­goznak, néhány nap alatt annyira helyreállítva lesz, hogy felügyelet mellett a veszélytől megmenekülhe­tünk, s ez az oka, hogy most is nem csak álta­lunk, kunhegyesnek, hanem az összes érdekeltség ál­tal, kiknek nagy része vagy küldöttségileg, vagy sze­mélyesen a védmunkálatoknál megjelent, szeretett alispánunk e vidék megmentőjének — és méltán — neveztetik. A gyendai s erdei fok melletti szakadások ál­tal T. Bura, T. Roff, T. Beő s Fegyvernek községek határai nagy részt viz alatt állanak ; Szalók községe is a legnagyobb erőfeszítéssel védekezik. Téves azon tudósítás, mintha a Mirkót cs. k. utászok védenék, mert ott a munkásokra való felügyelet miatt kiren­delt 68-ik gy. ezredbeli 4 szál legénynél több katona nincs, s arra ott hol alispánunk van szükség nincs is, mert ő majd szép szóval, majd intéssel, majd az erős munkában példaadással, s majd a szorgalmas Szolnok, márcz. 1. A Tisza folyó legutóbbi óriási és rohamos ára­dása meghaladván 5 hüvelykkel az 1876-ik évi ed­dig legmagasabb árvizet, szétszaggatta a szalók tiszabeöi társulat töltéseit, és pedig február 25 én Roff alatt elöntve a gyendai öbölzetet és ugyanekkor a taskonyi balparti töltéseket is. Az ár visszatartha­­tatlanul rohant és elönte gr. Szapáry Gyula szép birtokait, s megtámadta a 80 ezer holdat védő Mirhó­­foki töltéseket. Sipos Orbán alispán és vele Mojsiso­­vics Vilmos kir. főmérnök rögtön a helyszínére men­­vén, a Mirhó­foki töltéseket, éjjel nappali emberfeletti munkával 1200 ember segélyével megvédelmezték, és 80 ezer hold biztos elöntése megakadályoztatott. Az árvizek magassága febr. 27-kén tetőpontját elér­vén, remélni lehet, hogy további kiszámíthatlan ve­szélyek eleje vézetik. III. Szeged, márcz. 2. A mára hirdetett közgyűlés az aggasztó mérv­ben növekvő vízveszély miatt elhalasztatott, a köz­igazgatás ügykezelése, — a rendőrit kivéve — föl­függesztetett s a városi tisztikar bizottsággá ala­kulva, összes tevékenységét a fenyegető elem megféke­zésére fordítja. A főispán sürgető kérésére ma délben 21 pon­ton s 30 utász érkezett Budapestről városunkba, holnap jő mégegyszer annyi utást, s egyszersmind elhatároztatott a belügyminisztert fölkérni, hogy tartasson készen a netáni katasztrófára még vagy 100 pontont, a megfelelő legénységgel, hogy az első sür­gönyre azonnal ide útnak indulhassanak. A honvé­delmi miniszter szintén fölhívta a kerületi parancs­nokot , hogy a honvéd utászokat a főispán ren­delkezésére bocsássa, és úgy, mint bizonyos számú legénységet is, hogy a védekezésben segédkezet nyújt­sanak a polgároknak. V­árosunkból ma indult el egy század gyalog­ság az itt állomásozó 46 ezredből Csongrádra, hol a veszély azonos mérvű a mienkkel. A vész, — melylyel szemben a rettenetes erélyű város lakosságának munkabiró része már jdnan dol­gozik a töltéseken — rendkívüli izgalomban tartja a várost, melyben a »lenni, vagy nem lenni« most hajszá­lon függ. A víz az eddig elő látott legnagyobb magassá­got, 25­ elérte, 8 a folyó óczeánná dagadt. A havas­esőzés csüggesztő hatása nem látszik a munkán, fo­lyik ez lankadatlanul, úgy a városunkat hatalmas gyűrűként körülvevő töltéseinken, mint a percsorai társulat töltésein, melynek megvédésére ma 15 ezer forint tétetett folyóvá a város pénztárából. Leginkább innen fenyegetheti a vész városun­kat, mert ha Percsoránál beáll a katasztrófa, hátsó alig 22 lábnyi magas s a gyakori esőzések által nagy mérvben meggyengített töltéseink a romboló árnak semmit sem árthatnak. A víz déli 12 óráig alig észrevehetőleg emel­kedett s ezt a mindszenti töltést, mint állítják, ketté szakította dühös elem arra­felé nyomulása okozta, s most ismét lassan emelkedik, mely emelkedés a leg­­erélyesebb kitartó munkára ösztönöz. Tokajból, Naményből 20 cm. emelkedést jelez­nek, Szeged népe vállvetve törekszik az őselem erejét legyőzni, lankadatlan munkaerővel; — adja isten, hogy ez mint eddigelé, sikerüljön is; mert ha az em­beri erőt fölülmúlja a bőszült elem és korlátait ke­resztül szakítja úgy a nemzeti büszkeségnek népe, városával együtt a — voltak — sorába lesz sorol­ható. —cs. szerződés a Szerbiával kezdendő tárgyalásokra kitűz, már rég lejárt, de azért még mindig nem történt semmi. Szónok a jelentésben azt is ki akarja monda­ni, hogy az okkupáczió által igényelt terhek folytonos fokozódása mellett a lakosságnak van joga kívánni, hogy a kormány a közgazdaság terén a keleten pozi­tívabb eredményre törekedjék. Widmann gróf: Szintén sajnálja, hogy a szerb kereskedelmi szerződés s a ruméliai vasutak ügye nincs érintve a jelentésben. A lakosság még azt fogja hinni, hogy nem Szerbiából, hanem mi tőlünk erednek a nehézségek. Andrássy Gyula gr. külügyminiszter: Min­denek előtt azt tartja szükségesnek hangsúlyozni, hogy a Neuwirth által felvetett kérdés konnexitását a napi­renden álló kérdéssel be nem látja s meg nem engedheti. Hogy az egyes államok függetlensége el­ismerésének feltételeit a felolvasott jelentés részlete­sen taglalta s az eljárást behatóan indokolta, az tel­jesen korrekt, de ezen kérdés összefüggését a köz­­gazdasági kérdésekkel szónok el nem ismerheti. Másrészt nem vonja kétségbe a delegátusok azon jo­gát, hogy a közgazdasági ügyekben is követelhetnek minden­féle irányban felvilágosítást. Csak az ellen kell tiltakoznia, hogy a jelen kérdés eldöntése, vagyis a monarchia képviselete az illető keleti országokban, a szóba hozott gazdasági mozzanatoktól tétessék függővé. A­mi magát a Neuwirt által fölvetett kérdést illeti, szónok még ma sincs azon helyzetben, hogy ki­elégítő adatok alapján pontosan megmondhatná, milyen részleteken szenvedett az ügy idejében való eldöntése hajótörést. De ki kell emelnie, hogy ez ügy­ben mindenekelőtt a monarchia két kormányának kell az alapul veendő elvekre nézve megegyezésre jutnia s hogy lehetetlen és épen nem kívánatos ilyen fontos tárgyalásokat kezdeni egy idegen kormánynyal, még meg nem üllepedett nézetek és irányzatok alap­ján. Ha tehát szó­lhetne mulasztásról, úgy ez min­denekelőtt nem Szerbiát terheli. Nehogy a mostani elhalasztásból valaki jogot meríthessen a to­vábbi huzavonára, Szerbiának azon közvetlen indít­ványt tettek, hogy a berlini szerződésben megszabott határidő meghosszabbíttassék, a­mi meg is történt. A két országos kormány közt a megegyezés mindad­dig azért nem létesülhetett, mert a Franczki-, Olasz- és Németországgal függőben levő tárgyalásokban kellett az elvi alapokat megállapítani és megszerezni. E kérdésben nem is arra kell a fősúlyt fektetni, mikor érünk el valamit, hanem arra, hogy mit érünk el. Ha tehát Neuwirth úr a hatalmi sféráról beszélt, úgy ki kell emelnie, hogy ő és a kormány sohasem beszélt a hatalmi körről olyan értelemben, mintha egy önálló államra szerződéseket lehetne ok­­trojálni. Az elért eredmények azonban mindenesetre öregbítették Ausztria-Magyarország hatalmi körét, minthogy Ausztria-Magyarország Bosznia birtokával Szerbiát két felől fogja körül s ezzel azon helyzetben van, hogy minden méltányos követelését kellő erővel támogathatja. Ezen gazdasági hatalmi kör értékesí­tése az, mire a berlini kongresszuson nyert alapon törekedni kell. De ehhez az összes különféle ténye­zők összeműködése szükséges. Egyébiránt elvileg nincs kifogása az ellen, hogy a jelentésbe a Neu­wirth által érintett kérdésre vonatkozólag egy passzus vetessék föl. Neuwirth kiemeli, hogy mindenesetre az ugyan a fő kérdés : m­i­t érünk el, de a mikor kér­dése sem közönyös és pedig annál kevésbbé, mert már tudjuk, hogy vannak államok, melyek Ausztria- Magyarországot Szerbiában megelőzni törekesznek. Sturm is azt óhajtja, hogy a jelentés a szóban levő kérdéseket is érintse. Huss előadó kiemeli, hogy a jelentés csak a bizottságban fölmerült eszmék viszhangja. Tegnap a bizottságban a közgazdasági kérdések nem érintettek s igy a jelentés sem említhette azokat. A bizottság végül elhatározza, hogy ez ügyben a jelentésbe egy passzus vetessék föl. Szövegezése az előadóra és az elnökre bízatott. Ezzel az ülés vé­get ért, munkások jutalmazásával annyira tudja kormá­nyozni a munkásokat, hogy ott minden katonai nóga­tás felesleges. A víznek a Mirkó-gáton való elfogása s a gyen­dai szakadásból kiömlő víznek határunkra be nem törhetése, nemcsak reánk kunhegyesiekre nézve s nemcsak azért, mert ezáltal a szalók-beői társulat s az egész világ előtt tényleg bebizonyittatott az, misze­rint Kunhegyest a Mirkó minden körülmények között, s most is, midőn a víz az öblözetben 5—6 hüvelyk­kel magasabb az 1876-nál, megvédi és védte, s hogy más helyről, miután a gyendai szakadásból ez ideig határunkra viz be nem jött, mint a Mirhóról, vizet nem kaphatunk, hanem fontos azért is, mert a Mirhó gát által az országnak legtermékenyebb s mintegy 300000 holdat tevő része, nevezetesen Kenderes, Kar­­czag, Kisújszállás, Tur-Keve, Szeghalom, Déva- Baványa, Mező-Tur stb. községek határai megvé­detnek. Miután a veszélytől azonban még nem vagyunk egészen megóva, mert megtörténhetnék, hogy az erős szelek miatti hullám­verés, s folytonos esőzés az új töltéseket megsemmisítené, óhajtandó volna, hogy al­ispánunknak eltávozta után a Mirkó szigorú felügye­let alá helyeztetnék, mert a­mily nyugodtak vagyunk most, mig tudjuk, hogy alispánunk a vészhelyén sze­mélyesen őrködik, és oly nyugtalanok lennénk akkor, ha az eltávozta utáni felügyelet nem a legszigorúbb lenne, s ezzel nem egy, a tájat teljesen ismerő, birtokánál fogva is érdekelt s tekintélyes egyén bí­zatnék meg. K. K. II. Az osztrák delegáczió pénzügyi bizottsága. Az osztrák delegáczió pénzügyi bizottsága teg­nap folytatta az 1878. évi okkupáczionális előterjesz­tések tárgyalását. B­y­r­a­n­d­t-R­h­e­y­d­t gróf közös külügyminiszter előadta expozéját a múlt évi mozgó­sításról. Az expozé csaknem 1 órát vett igénybe. Utána dr.Russ előadó terjesztette elő jelentését az 1878-i külügyminiszteri szükséglet 2. cziméhez kért póthi­­telről. A jelentéshez szót emel: Neuwirth: Óhajtotta volna, hogy a jelentés ne csak azon feltételeket sorolja föl, melyektől a Balkán­­félszigeti új államok önállóságának elismerése függő­vé tétetett, hanem érintsen egy sokkal fontosabb kér­dést is, a monarchia kereskedelmi-politikai viszonyait amaz új államokkal. A határidő, melyet a berlini A hadügyminiszter expozéja. Az osztrák delegáczió pénzügyi bizottságának tegnapi ülésén a hadügyminiszter előterjesztette azon expozét, melyet már a tegnapelőtti ülésben ki­látásba helyezett. Ezen expozé első­sorban fejtegeti azon általá­­nos katonai előkészületeket, melyek Erdélyben, Galicz­iában és Dalmátországban létet­tek. E czélra június 15 ikén kezdődött a mozgósítás. Időközben a berlini kongresszus Ausztria-Magyar­­országra bízta Bosznia és Herczegovina megszállá­sát. Szemben a berlini értekezleten levő meghatal­mazottak egyhangúságával nem mutatkozott se meg­engedhetőnek, se czélszerűnek, az erre szükséges haderők készen állításával késni, már csak azért sem, mert a katonai előkészületek eszközlése, minden siettetés mellett is, csak bizonyos idő lejártával volt lehetséges. Elhatároztatott, hogy négy gyaloghadosztály és egy lovas dandár teljes hadilábon, teljes felszere­léssel rendeltetik a megszállásra. A két hadosztály, mely már korábban más czélból mozgósíttatott, szintén befoglaltatott e számba. Az expozé kiemeli, mily megelégedésére szol­gál a hadügyi kormánynak, ez alkalommal konstatál­­hatni, hogy az összes csapatok mozgósítása tökéletes rendben, a programmban kilátásba helyezett határ­­idő alatt, fennakadás nélkül ment végbe. A megszállás stratégiai részét a miniszter csak mellékesen érinti, de annál tüzetesebben szól az ad­minisztratív intézkedésekről, melyek a járművek, igás­­állatok beszerzésére, az egészségügyi szolgálat és a tábori posta berendezésére tétettek. Az expozé második és harmadik moz­gósításról szól. A harc­térről érkező hírekhez képest már augusztus 6-án rendeltetett el a 36. gy. hadosztály mozgósítása. A megszálló csapatok, az első hadosztály békelábon a határhoz küldetett, a 36-ik hadosztály felváltására, azután augusztus 10—17-ig gyors egymásutánban rendeltetett el a következő csa­patok 03 intézetek mozgósítása: az 1. és 4. gyalog hadosztály 3 hegyi üteggel, 2 műszaki, 2 utászszázad hét hadi-híd felszereléssel, 3 tábori kórházzal Bosznia részére, továbbá 3 gyalogezred és egy műszaki század Herczegovina részére. Később mindazonáltal aránylag jelentékeny hatalom kifejtése mutatkozott szükségesnek, hogy az

Next