Pesti Napló, 1879. március (30. évfolyam, 52-78. szám)
1879-03-04 / 54. szám
54. szám. Budapest, 1879. kedd, márczius 4. 30. évi folyam. Szerseegetési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bémentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal; Ibaritok-tere, Athenaeum- épület. A lap anyagi részét illető közlemények (elődzetési pénz, kiadás között panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendő). ESTI KIADÁS: Előfizetési feltételei** Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és est! kiadás együtt: 1 hónapra 8 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az wti kiadás portai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, da eacei W••ly napján történik la, mindenkor a hó első napja tói BsámitUtiJL Hírdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti IS Napló kiadó hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Konstantinápoly, márczius 3. Lobanoff herczeg febr. 29 diki sürgönyére, melyben az, tekintettel az oroszok elsőbbségére az új hitelezőkkel szemben, bizonyos jövedelmeknek az új kölcsönre fordítása ellen tiltakozik, s nemzetközi pénzügyi bizottságot követel az ango-franczia-török bizottság helyére, a porta azt felelte, hogy a kölcsönt az összes hitelezők érdekében köti meg. A pénzügyi bizottságnak nincs politikai jellege; — a berlini szerződésben említett nemzetközi bizottság tárgytalan, mert Törökország és hitelezői között megegyezés jött létre. Madrid, márcz. 3. A király elfogadta az öszszes kabinet lemondását. Canovas megbizatott az új kabinet alakításával. Kalkutta, márcz. 3. (Hivatalos.) Biddulph Ibnok utóvédjét 1500 alcaza és durani megtámadta, de 150 emberük elvesztése után visszaverettek, az angolok 15 embert vesztettek. Páris, márcz. 4. A Journal des Debats szerint mindinkább tért nyer az eszme, hogy Európa valamely fővárosában a hatalmak követei értekezletet tartanának a berlini szerződés vitás pontjainak megoldására. Anglia, hír szerint, már megegyezett. London, márcz. 3. Az alsóházban Stanley hadügyminiszter előterjeszti a hadügyi költségvetést. Előadja, hogy a költségvetést redukálni akarta, de az új viszonyok következtében ettől el kellett állnia. Kijelenti továbbá, hogy tiszti tartalékot szándékozik alakítani. Cyprus szigetén a csapatok sokat szenvedtek, de a halálozás nem nagy, és most az állapot javult. Az új ágyukat illetőleg nincs előterjeszteni való javaslata, de azt meg kell jegyeznie, hogy a hosszúcsövű ágyuk a hajókon kényelmetlenek. Rourke külügyi államtitkár kijelenti, hogy a Cypruson gyakorlandó konzuli bíráskodási jog iránt azon hatalmakkal, melyek e jogról nem mondtak le, a tárgyalások folynak. Szt-Pétervár, márcz. 4. A belügyminisztérium eddigi vezetője, Makow, véglegesen kineveztetett belügyminiszternek. London, márczius 4. A Wormsi angol-zsidó egylet elnöke Salisbury egy levelét vette, melyben az mondatik, hogy a kormány el van szánva ereje szerint biztosítani a berlini szerződés azon pontjának végrehajtását, mely a romániai zsidóknak megadja a vallásszabadságot. Bécs, márcz. 4. A hitelintézet tudatja, hogy az igazgatótanács ma elhatározta 1878-ra 14 írt osztalékot indítványozni; a tartalékalap a tiszta jövedelem 20°/o-val, tehát 420.000 forint dotáltatik. Ezenkívül a jövedelemből mintegy 92 000 írttal fordittatik központ s a fiókok némely követeléseinek fedezésére, s a troppaui fióknál szenvedett 305.620 frt kár leírására. Budapest, márczius 4. (A képviselőház igazságügyi bizottsága tegnapi ülésén folytatta a rendőri törvényjavaslat tárgyalását, és többban módosítást tett. Minthogy azonban e módosítások a szöveg ismerete nélkül alig érthetők meg, ezek részletes közlése helyett előttünk alkalomszerűbbnek látszik az egész munkálat ismertetése, ha majd a bizottság tanácskozásait befejezte. (A magyar delegáczió albizottságai tanácskozásaikra nem bocsátnak gyorsírót, mint ezt az osztrák albizottságok teszik, a magyar előadók sem juttatnak a nyilvánosság elé tudósítást, s így csak elvétve értesülünk arról, ami a magyar delegáczió albizottságaiban történik. Tegnap a hadügyi albizottság tartott ülést, melyben a hadügyminiszter a hozzá intézett kérdésekre felelt, s hosszabb expozét tartott az okkupáczióról, az osztrák delegáczióban elmondott expozéval ugyanazonosat. Az albizottság tudomásul vette a fejtegetést; a pénzügyi előterjesztések vitatását csütörtökön kezdi meg. A Pesti Napló tárczája. ✓ " 1 ---------------------------------------------------------------De Sardes marquisné. Irta : Daudet Ernő. MÁSODIK RÉSZ. Chamblay Miksa naplója. (Folyt.) Deczember 5. Senki e vidéken nem emlékszik enyhébb és szelidebb télre, mint az idei. A nap úgy ragyog a tiszta és fényes kék égen, mintha tavasz lenne. Jóltevő sugarai melegítik a hegyekről jövő tiszta levegőt, és a gyenge mellnek azt erősítő és üdítő gyógyszer gyanánt szívják magukba. A mezők még mindig zöldes szőnyeg gyanánt terjeszkednek el a halmokon, melyek első lépcsőjét képezik az óriási hágcsónak, mely velünk szemközt emelkedik, és melynek tetejét örök hó borítja. A fák csak igen lassan veszítik leveleiket; úgy látszik, hogy ezen előnyös éghajlat alatt a természet az őszről egyenest áttér a tavaszra, anélkül, hogy a télnél megállapodnék. Az idő nyájasságát felhasználva, a vendégek a városon kívül is tesznek sétákat. Csoportokra oszlanak, és délutáni egy órától kezdve, bebarangolják Pau környékét, mely úgy látszik a szemek örömére és a lélek pihenésére van alkotva. Engem azon szerencse ért, hogy Cervolle kisasszony körébe vettek fel, és így vele veszek részt a kirándulásokban, melyeknek az ő jelenléte végtelen bájt kölcsönöz. A kocsiban, mely bennünket a Gave völgyébe visz, bátyja ül az ő oldala mellett, és én szemközt foglalok helyet. Ha Cervolle Lajosnak nincs kedve bennünket kisérni, akkor egy fiatal házaspár helyettesiti őt, melynek neve Bersaert ur és asszony, és mely házassága mézes heteit tölti itt. Bersaert Móricz úr törzstiszt, harmincz éves, kellemes, szellemdús és jó kedvű férfi. Neje elég csinos és kaczér; alig lehet húsz éves. De sem ifjúsága, sem kaczérsága még nem fenyegetik nyugalmát, mert férjét imádja. Társaink jó kedve, Cervolle Mathild bája, a nyájas idő és a tájkép festői jelleme, sétáinkat valóságos gyönyörré teszik. Néha megállunk valamely majorban, mely a Gave partján fekszik, vagy egy vendégszerető nyaralóban. Itt más kirándulókat is találunk, akikkel valamely vendégség az asztalnál egyesít, és itt van alkalmunk magunkat néhány napra ellátni jó kedvvel és egészséggel. E rövid kirándulásokból végtelen szelíd lecsöndesüléssel térek vissza, sőt ez több a lecsöndesülésnél, ez némileg azon érzelmet kelti fel bennem, hogy nem vagyok egyedül az életben. Nem, én nem vagyok képzelgés nem, szívem nem csalódik ; azon szavakban, melyeket Cervolle kisasszony hozzám intéz, az érdeklődésben, melyet irántam tanúsít, több rejlik a közönséges udvariasságnál, melyben egyik a másik arra menőt részesíteni szokta; valódi rokonszenv az, melyben lelkem láz és zavar nélkül pihen; mert a hajlam, melylyel e vonzalmat viszonozom, tisztán testvéri. Még mindig beteg szívem, hű maradt Mari emlékéhez, és noha semmit sem reméltek már e nőtől, még sem volnék képes mást annyira szeretni, mint ahogy őt szerettem. Deczember 28. Ma reggel levelet kaptam de Sardes marquistól. E levél Nápolyból jött, és Offermann bárónővel való házasságáról tudósít, kinek nevét már két ízben említették előttem. Az esküvő deczember 10-én éjfélkor ünnepeltetett Párisban, a pápai nunczius kápolnában. Az új házasok azután Olaszországba utaztak, honnan csak néhány hét múlva fognak visszatérni. A marquis levele hideg és egyszersmind jóindulatú ; a hidegség szándékos és a jóindulat, akarata ellenére természetes, amint egészen illik hozzá. Rajta van, hogy úgy mutatkozzék, a minő eddig volt, azaz oly embernek, ki lekötelezve gondolja magát irántam bizonyos kötelességek teljesítésére, még akkor is, midőn minden szívélyességtől szabad hajlamot tanúsít irántam. Ily módon adja tudtomra rendeleteit is, melyekkel jövőmet biztosítja és házasságomat megkönnyebbiti. »Eddig nem foglalkoztam ez irányban önnel, kedves Miksa, írja nekem, minthogy személyem szabadsága, és vagyonom függetlensége, bármily perezben megengedte volna azt tennem, amidőn ön barátságomat igénybe veszi. De ezen függetlenség és szabadság mostani körülményeim miatt megszűnt, és ezért jónak tartom önről gondoskodni; bizonyára nem,mintha azon nő, kivel sorsomat egybekötöttem,képes volna, meggátolni engemet abban, hogy segítségére legyek ama gyermeknek, kit az elhunyt marquisné annyira szeretett, és kit mindig keresztfiamnak tekintettem; de megtörténhetik, hogy apává leszek, és így elveszíthetem azon lehetőséget, hogy vagyonom még egy kis részét sem biztosíthatom az ön javára. Ez oka annak, mikép elhatároztam, hogy azonnal birtokába helyzem azon vagyonnak, melyet önnek szántam. Ez 250.000 frankból áll, melyet bankáraimnál, Mailet testvéreknél tettem le az ön számára. Ezen összeg, melyet elhunyt nőmnek tett ígéret folytán, és saját szeretetteljes érdeklődésem bebizonyítása miatt ajándékozok önnek, azon helyzetbe juttatja önt, hogy tisztességes vagyonnal rendelkező nőt vehet feleségül, és azzal elég kellemes háztartást alapíthat. »A levél, melynek csak kivonatát közlöm itt, e szavakkal végződik »Remélem, hogy legközelebbi látogatásakor Párisban, már mi is ott leszünk. Őrülni fogok, ha kezet szoríthatok önnel és ha de Sardes marquisnőnek bemutathatom.« Ezen házasság végkép el fogja szakítani a de Sardes úr és köztem létező összeköttetést, mely különben immár igen laza volt. Neje nem ismer, és a marquis maga sem tanúsított valami nagy örömet látásom felett, úgy hogy jelenlétem reá nézve csak teher lesz. Ő meg lesz győződve most és pedig teljes joggal , hogy minden irántam való kötelességeit teljesítette. Én reá nézve semmi vagyok; szive soha nem nyílt meg saját szivem gyöngédségének. Én nagy hálával tartozom neki, azon nagylelkűsége miatt, melylyel engemet az imént gazdaggá tett. — Neki köszönhetem, hogy most független vagyok, szabadon rendelkezhetett életem felett, és hogy jólétet biztosíthatok azon nőnek, kinek valamikor nevemet adom. — Ah! ha Mari visszatérne, mily boldog volnék, hogy e vagyont lábaihoz rakhatnám ! Most irtam meg a feleletet de Sardes urnak, melyben hálámat fejeztem ki neki. Arra kértem, hogy bízzék mindig szeretetemben és ragaszkodásomban. Daczára azon hidegségnek, melybe érzelmeit burkolja, szeretném neki bebizonyítani, hogy nem vagyok hálátlan. Csak egy intés, és boldog leszek, ha segítségére siethetek. január 22. Wellysney Mari némasága meg nem magyarázható. Lehetséges-e, hogy e nő, kinek szerelmében nem csalódhattam, megfeledkezett volna rólam? Nem hihetem el, hogy szabad akarata folytán nem küldött volna nekem némi emlékeztető jelt. Mind eszem, mind szívem fellázad ily közönyösség és feledékenység miatt. Midőn át olvasom azon levelet, melyet elválásunk és eltűnése előtt irt nekem, ha vissza gondolok a szenvedélyes szavakra, melyeket szerelme ajkairól csalt, ama kifakadásra, mely az én lelkemben visszhangzott, az mind megerősíti az ő szerelmébe vetett hitemet. Nem, nem kétkedem benne, ő nem felejtett el, és ha nem ír nekem, ennek oka csak az lehet, hogy vagy elveszítette szabadságát, hogy azt tehetné, vagy hogy már nincs az élők sorában. február 4. Az átalakulás, mely egész lényemen történik, mindent felülmúl, mit szívem állhatatosságáról és emlékező tehetségem hűségéről hittem volna. Azt gondoltam, hogy Wellysney Mari képe egyedül fog szivemben lakni és hogy ezen oly szenvedélyesen szeretett nő emléke e helyet annyira betölti, hogy más nő nem lopódzhatik abba. Csalódtam; Cervolle Ma- Shild varázsa lassankint legyőzte Mari hatalmas emlékét. Hasztalanul lázad fel büszkeségem ezen váratlan eredmény ellen; hiába igyekszem önmagamat meggyőződtetni arról, hogy amazt szeretem, hogy emez semmi egyéb barátnőnél vagy nővérnél, kénytelen vagyok magamat legyőzöttnek bevallani. Szeretem Mathildot. Ezen szerelem, elrejtve szunnyadóit lelkem mélyében , nem akartam azt megérteni. Egy előre nem látott kis esemény fényes napvilágra hozta azt, és én kénytelen vagyok annak engedni és magamat e hatalomnak alávetni. Megismerkedtem itten egy bankárral, kinek neve Ménescal Kolos; ez egy fiatal, de nehéz eszű, minden kiválóságtól ment férfi, kiről senki nem mond jót, kiről mindenki rosszat gondol, noha senki nem tudná határozottan megmondani az okát annak, hogy miért becsülik oly kevéssé, vagy épen semmire. Ménescal személyesen nem érdemli meg rész hkrét. Apjának köszönheti azt, ki vagyonát igen kétes becsületességű módon szerezte. Az öreg Ménescal meghalt és fia örökölte a vagyont, de egyszersmind az ellenszenvet is, melyet az ellen táplált a világ. Pedig nincs mit szemére vetnie, ha csak azt nem, hogy apja fia, és hogy nem igyekszik legyőzni az előítéletet, melyet neve kelt. Midőn Pauba érkeztem, Meneacal Kolos volt egyike az elsőknek, kikkel e városban találkoztam. Daczára kellemetlen külsejének és minden szellemes vonást nélkülöző arczának, házamba fogadtam és bizalmamba vontam. Midőn később tudomására jöttem e híreknek, melyek apjáról és saját magáról is keringtek a városban, különböző szolgálatok, melyeket nekem tett volt, nem engedek, hogy összeköttetéseinket megszakítsam. Akkor lelke mélyére akartam hatolni és meg akartam győződni, vájjon valók e azon hírek, melyeket mindig ismételnek, valahányszor nevét említik, és nemsokára meggyőződtem, hogy ha Csak a fiú nem felelős apja bűneiért, egy sem igazolható azon állítások közül, melyekkel Menescal Kolost vádolják. Ezért nem akartam őt eltávolítani magamtól, és minthogy nem ismerte Cervolle kisasszonyt, kérésére bemutattam őt Mathildnak és testvérének. (Folyt. köv.) (Az országgyűlési szabadevüpárt) ma d. u. 6 órakor értekezletet tart. (Az egyesült ellenzék, mint a Magyarország jelenti, azt határozta, hogy visszautasítja a berlini szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. (A függetlenségi párt tegnapi értekezletéről az Egyetértés még a következőket közli: A függetlenségi párt értekezletén fölvétetett először Széll György képviselő indítványa a Tisza szabályozásra, annak kiterjesztésére s az a körül eddig követett visszaélésekre s téves munkálatokra vonatkozólag. Az indítvány tárgyalására s ez alapon véleményadásra egy bizottság választatott. Ezután Kárray Ödön képviselő indítványozza, hogy azon bizottság, mely a párt külső akczióinak szervezésére vonatkozó javaslat kidolgozásával még múlt évi nov. huban megbizatott, keressék fel javaslatainak mielőbbi beadására. Az indítvány egyhangúlag helyeseltetett s az elnök annak foganatosítására fölkéretett. Folytattatok ezután a költségvetés részletes tárgyalása. Az ő felsége melletti és a horvát-szlavón dalmát minisztérium költségvetése tudomásul vétetett. Thaly Kálmán képviselő fölemlíté, hogy míg a Magyaországban, Muraközben,Somogyban s egyébütt lakó horvátok egyházi, iskolai s községi stb. ügyekben szabadon és korlátlanul használhatják anyanyelvüket, addig a horvát kormány s Horvátországban s kivált Szlavóniában levő magyar községeket saját anyanyelvük használatában mindenkép akadályozza s erőszakosan horvátizálja. Ezen kérdést a párt a vallás és közoktatási minisztériumnál veszi tárgyalás alá. Fölvétetett a belügyminisztérium költségvetése. Eötvös Károly képv. a czentralizáczió és autonómia fölötti nagy elvi vitát,a domesztika kassza sürgetését stb. a jelen kormány alatt nem tartja opportunusnak,miután kivált a domesztika kasszával új adóemelés hozatnék be ez idő szerint. E helyett a közigazgó bizottság eltörlését, a megyei bizottsági közgyűlés fegyelmi hatóságainak kiterjesztését, közigazgatási bíróság felállítását s az adókezelés körüli visszaéléseknek törvény útján megszüntetését javasolja. A kérdéshez Kállay Ödön, Hegedűs László, Szederkényi Nándor s végül Mocsáry Lajos képviselők szólnak, s elhatároztatik, hogy a párt részletes javaslatokat nem tesz, hanem hangsúlyozza egészben a valódi megyei önkormányzat visszaállításának szükségét, perkorreskálja a mostani egész közigazgatási rendszer helytelen és káros voltát, s mert e nézeteknek a belügyi költségvetés nem felel meg , azért azt nem fogadja el. Thaly Kálmán képvisel indítványára a párt hozzájárul azon javaslathoz, hogy a közigazgatási bizottság intézménye különösen a fővárosban mielőbb, de általában is eltöröltessék. (A francziák is okkupálnak.) A Pol. Corr. konstantinápolyi levelezője február 26-ról írja: »Ma igen fontos közlést tehetünk, mely ha valósággá válnék, némi feltűnést fogna kelteni. Amint ugyanis beavatott török körökben biztosítanak, R bo d us szigetének a francziák általi okkupácziója a legközelebbi időben várható. A török kormány már intézkedéseket tett, hogy csapatait és hadiszereit a szigetről visszavonja. A Pol. Corr. szerkesztősége e közleményhez a következő megjegyzést teszi: »E híreket tudósítónk ismert jó forrásai mellett is csak teljes fenntartással adjuk.« Levelező szerint ez az okkupáczió a török pénzügyi kérdéssel állana öszszefüggésben. Országgyűlés. A képviselőház ülése márczius 4-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Baross Gábor, Antal Gyula, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Wenckheim Béla b., Szapáry Gyula gr., Panner Tivadar, Trefort Ágoston, Kemény Gábor b., Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Az Ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Maros-Vásárhely szabad királyi város kérvényét a fényűzési adók eltörlése iránt. Luby Gézának a salgó-tarjáni róm. kath. egyház kegyurának kérvényét a rozsnyói püspök által megsértett kegyúri jogának megvédése tárgyában. A kérvénybizottsághoz utasittatnak. Folytattatik a költségvetés részletes tárgyalása. Az ő Felsége személye körüli és a horvát-szlavon minisztérium költségvetése észrevétel nélkül elfogadtatik. Ezután a belügyminisztérium költségvetése vétetik tárgyalás alá. Rakovszky István előadó ajánlja a költségtés elfogadását. Szederkényi Nándor sajnálattal konstatálja, hogy a közigazgatás az utóbbi években határozott hanyatlásnak indult. Helyteleníti, hogy az utóbbi időben a centralizmus oly nagyon hangsúlyoztatik, pedig meggyőződése, hogy e rendszer nem felel meg Magyarország érdekeinek. A közigazgatás jelenlegi állapotát annak tulajdonítja, hogy két rendszer küzd egymással s ennek hátrányait a közönség érzi. (Helyeslés a szélső balon.) A kormány eddig még nem ismertette meg programmját a közigazgatás tekintetében, addig, míg ezt nem teszi, szóló nem szavazhatja meg a költségvetést. Zay Adolf a kinevezési rendszer híve, de kijelenti, hogy a jelenlegi kormány kezébe nem adná a kinevezést. Elnök : Minden egyes tárca előirányzatánál lehetnek általános szempontok, melyek egy részletnél sem adathatnak elő s ehhez képest csak átalánosságban hozathatnak kifejezésre; lehetnek indítványok is, melyek ily általános szempontokra vonatkoznak s e helyen adandók elő. De minthogy a költségvetés a részletes tárgyalás alapjául már elfogadtatott, talán nem volna helyes minden egyes tárca előirányzatánál újból azt a kérdést fölvetni, hogy az általánosságban a részletes tágyalás alapjául elfogadtatik-e vagy nem ? Amennyiben a t. képviselő uraknak több oly észrevételei nem volnának, melyeket általánosságban akarnának előadni, áttérhetnénk az előirányzat pontonkénti tárgyalására. Lukács Béla : A t. elnök úr ezen kijelentésére vonatkozólag akarok egy megjegyzést tenni, miután magam is azon helyzetben vagyok, hogy a pénzügyi költségvetés tárgyalása alkalmával általánosságban akarnék elmondani egyes észrevételeket, s ebben hivatkozom az eddigi gyakorlatra. (Tgy van! Úgy van! a beloldalon.) Rendesen fordulnak elő oly kérdések, melyeket a költségvetés egyes tételeibe beleilleszteni nem lehet, amelyek azonban az illető tárcának működésével szoros kapcsolatban állanak. Egy szakszerinti tételhez ezen kérdéseket beleilleszteni nem lehet, mert a számszerinti vizsgálatnál bizonyos pénzügyi tekinteteknek kell irányadókul szolgálniuk. Ezeket voltam bátor a t. elnök úr megjegyzésével szemben előadni, egyszersmind kérvén és fenntartván magamnak is azon jogot, mely a ház tagjait az eddigi gyakorlat szerint megilleti. (Helyeslés a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Elnök. Épen nem vontam kétségbe, t. hát, a képviselő uraknak abbeli jogát, hogy ilyenkor általános észrevételeket tehessenek. Figyelmeztetésem csak arra vonatkozott, hogy az eddigi szokása szerint az egyes tárcák előirányzatánál kérdésül nem tétetett fel, hogy részletes tágyalás alapjául elfogadtatnak ? Tisza Kálmán azt hiszi, hogy az elnök figyelmeztetése teljesen megfelel a szokásnak és a szélszeségnek; nem is mondotta az elnök azt, hogy az egyes budgeteknél nem lehet általánosságban szólani, hanem csak azt, hogy általánosságban a budget felett már történvén szavazás, minden egyes budgetnél külön általános és részletes vita és szavazás nem volna helyén. Ami a felvetett kérdéseket illeti, — úgymond — én őszintén megvallom, hogy csakugyan azt hittem, hogy ma a közigazgatási organizáció felett részletesen vitatkozni haszonnal nem lehet, mert ezen kérdés megoldása itt mellékesen a belügyminiszteri költségvetésnél a lehetőségek határai közé nem tartozik. S csak azt kívánom megjegyezni Szederkényi J. képviselő úr nyilatkozatára, hogy még ha egy konkrét tervvel volna is dolgunk; még ha a tisztelt ház azon helyzetben volna is, hogy a felett határozzon ; még ha azon nézet, mely itt proponáltatott, egy konkrét terv alakjába öltözve el is fogadtatnék, akkor sem vonhatná maga után, hogy a belügyminiszteri f. évi költségvetés meg ne szavaztassák, mert még akkor is addig, míg azon újabb rendszer életbe lépne, a közigazgatásnak más módon való vezetéséről okvetetlenül gondoskodni szükséges(igaz!) S azt gondolom, hogy nem köszönnék meg a t. képviselő úrnak a megyék választott tisztviselői sem, ha sikerülne neki a belügyminiszteri budgetet elvetni, mert akkor azután nem tudom, hogy azon igen t. tisztviselői a megyéknek és közvetve az államnak mi után és hogyan fognák az őket jog szerint megillető díjazást élvezni. (Derültség.) Szederkényi különben nem hozott fel konkrét panaszokat a közigazgatás ellen; tudja a kormány is, hogy léteznek hibák, de ezeknek nem a választási rendszer az oka. A panaszok a közigazgatás ellen leginkább azon vidékekről jönnek, hol a törvényhatóságok nem annyira a közigazgatással, mint inkább a nagy politikával foglalkoznak. (Helyeslés a jobb oldalon.) Nézetem különben — így folytatja — ma is az, amelyet 75-ben kifejtettem. Én részemről megmondottam első körlevelemben,melyet a törvényhatóságokhoz intéztem — a szavakra már nem emlékszem — hogy feladatomnak fogom tekinteni és arra kérem a törvényhatóságok közreműködését, hogy a közigazgatást Magyarország történelmi fejleményeinek megegyező módon igyekezzenek mentői jobbá, tökéletesebbé tenni, mert a mai élet komplikáltabb viszonyai közt, nem csak az állam, hanem a maguk az egyesek is a jó közigazgatást nem nélkülözhetik. Ha ugyanis az fogna bebizonyulni, hogy ezen rendszerrel nem lehet jó közigazgatás, nincs az az erő és hatalom, mely megakadályoztathassa, hogy az egész rendszer megváltoztassék, mert jó közigazgatás nélkül ma sem az állam, sem az egyesek nem élhetnek. (Igaz!) Ma is azt mondom, ma is meggyőződésem, hogy lehet jó közigazgatás választott tisztviselőkkel, lehet kinevezetekkel, és azoknak, kik a választási rendszert pártolják és óhajtják fentartani, mindenekfölött fő feladatuk tényekkel bebizonyítani, hogy lehet ezzel jó közigazgatás, mert, hogy legyen jó közigazgatás, azt meg fogja az ország és a nemzet követelni és ha az bizonyulna be, hogy így nem lehet, el fogná azt érni akarni, még az egész rendszer megváltoztatásával is. (Helyeslés a jobboldalon.) Beszédét így végzi. Most, mielőtt kérném, hogy a költségvetést elfogadni méltóztassanak, csak köszönetemet akarom még kifejezni az előttem szólott képviselő úrnak nyíltságáért. — Ő bevallotta, hogy ő a kinevezési rendszernek a híve, de egyúttal meg is mondta, hogy azonban azt, hogy a kinevezési rendszer a mostani kormány alatt lépjen életbe, ő ellenzi (Derültség), azt már ő nem kívánja. Ezen nyíltság köszönetet, elismerést érdemel. A képviselő úr azt tartja, hogy legyen kinevezés, de majd akkor, mikor, nem mondom, hogy ő nevezi ki a hivatalnokokat, mert ilyen csapást Magyarországra talán ő sem hisz lehetőnek (Élénk derültség.), hanem mikor majd olyanok nevezik ki a hivatalnokokat, akik az ő hite és reménye szerint mellőzni fognak minden ellenvéleményű embert, és csak a saját kasztbelieket fogják a hivatalokba behelyezni. Ezen nyíltságot megköszönve, a költségvetés megszavazását kérem. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Almássy Sándor azon viszásságokra figyelmeztet, melyek az adóvégrehajtásoknál, melyeket a községi bíró és jegyző vezetnek előfordulnak. Hoffmann Pál azt hiszi, hogy Zay nem érdemelte meg a miniszterelnök köszönetét. Ő csak azt érhette, hogy nem akarja oly fontos reformnak végrehajtását, mint a kinevezési rendszer, oly férfiak kezébe adni, kik múltjuknál fogva semmi garancziát nem képesek nyújtani arra, hogy ezen reformmal teljesen és meggyőződésük szerint egyetértenek. (Helyeslés a baloldalon.) Thaly Kálmán kívánatosnak tartaná, ha a névmagyarosításokra kivetett túlságos illeték eltöröltetnék. Simonyi Ernő pártolja a választási rendszert s a költségvetést azon indokból, melyet Szederkényi felhozott, nem fogadja el. Elnök a részletes tárgyalást kívánja megkezdetni. Ugrón szavazást sürget a felett, elfgadja e a ház általánosságban a költségvetést ? Elnök utal a gyakorlatra, s kijelenti, hogy konkrét tárgyra vonatkozó indítvány nem tétezvén, szavazásnak nincs helye. A megyék közigazgatási árva és gyámi kiadásainál Csatár egy szolgabirói székhely áttételét sürgeti, mit a belügyminiszter, a költségekre hivatkozva, nem tart teljesíthetőnek. A nemzeti színház czíménél Pázmándy Dénes szólal fel. Az ülés ezen részéről reggeli lapunkban folytatjuk a tudósítást. Szeged veszélyben. 1. Szeged, márcz. 3. A veszély perczről-perczre növekedik, a Tisza folytonos, habár lassú emelkedése folytán. Szeged lakossága mint hangya lépte ki a töltéseket és dolgozik szüntelenül. A szomszéd Tápé falva már hurczolkodik , ladikokon szállítják Szegedre gabona-, ágy- és ruhaneműiket a szegény agyonfélemlitett lakosok. Sokan elköltözködnek városunkból is a szomszéd városokba. Kende Kanut kormánybiztos, kinek a vészhelyen volna kötelessége tartózkodnia, most is Budapesten van , mert Tisza Kálmánnak úgy látszik szükségesebb ő, mint a Tisza folyó által fenyegetett városoknak. Vasárnap lejött városunkba, de a veszélyt aggasztónak konstatálván, ismét visszautazott az országhozba. Szegedet környező s a Tisza mentén fekvő Csongrád, Algyő, Hunvásárhely, Szentes, stb. városokban a távirdai szolgálat a főispán kérelmére éjjelre is elrendeltetett. A temesvári katonai parancsnokság megkerestetett, a katasztrófa esetén szükséges kenyérszállítmánynak Szegedre való küldésére, valamint a netán szükséglendő katonai segélynyújtásra is. A rendkívüli rész igényelte kényszermunka szintén elrendeltetett, a város minden részéből sereglenek férfiak ásókkal, kapákkal nők, gyermekek kosarakkal a töltésekre, hol a kifáradt munkaerő, folyton újakkal pótoltatik. Most a vízállás 25 láb, 3"; töltéseink 27-et, sőt 30'-at is megbiznak, csak a perc korai töltés, honnan folyton a legaggasztóbb hírek érkeznek — legyen valahogyan megmenthető. Az alföldi vaspálya 22 lábnyi magas töltésének magasítása ma elrendeltetett, a szükséges munkaerő holnap már a legfélelmesebb részről is biztosítand. A töltésekre fegyveres őrjárat ügyel. Egy gőzhajó s 200 vasúti kocsi van rendelve a katasztrófa esetére. Á cs. II. Szeged, márcz. 3. Egy hét óta az Alföld szive, Szeged óriási vizárral küzd. Most is küzd, mint 1876 és 1877-ben, de hiába keresnénk hangot a sajtóban, mely tudomására hozná nagy Magyarországnak, hogy küzd egy nép, magyar nép, néhány év óta, magyar törvényhozástól, magyar kormánytól elhagyatva! Hozsannákat zengtek 1876-ban, midőn a vizveszélytől megmentette magát; összehasonlították a védelmet Páris hősies védelmével, sőt ennek is fölé helyezték, s mi lett a vége? Az, hogy a kormány egyet hunyorított, és Szeged 3 év óta küzd a vízveszélylyel. A szegediek megelégedtek azonban a dicsérettel is, a hősiességgel is ! Az idei vízveszély sokkal nagyobb minden eddiginél, amennyiben a legnagyobb magasságot meghaladta a mai vízállás. S hol van ilyenkor a magyar kormány? Sehol! Ha bármely vidéken apróbb kiöntések vagy kisebb áradások állnak be, a kormány készen van azonnal a segítséggel. Van kormánybiztos, van segély, de midőn a legnagyobb magyar város sorsa a 12-ik óra felé közeledik, sem kormánybiztos, sem segély nem adatik a kormány által, sőt bátran elmondhatjuk közkedvességű kormányunkról, hogy bizonyos rideg közönyösséggel vesz tudo-