Pesti Napló, 1882. január (33. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-01 / 1. szám

tekintve ,ny annyiban rokon, hogy a végre vény is legtöbbet a német birod­aybó­l, egyebet egy osztrák javat­­em­tett és parlamentünkben bi­zony grád szoczialisztikus jelleget nyert az egyéni követelés végrehajtásának korláto­zása által. Dekompozíczióban levő társadalmi és átalakuló gazdasági viszonyok nyomása mellett e tendenczia természetes, de ha már az adós exisztencziája és az ingatlan birtok némi megkötése a merev jog fölé helyeztetik, világos anomália és igazságtalanság, az állam kérlelhetlen előjogait nemcsak fentartani, ha­nem kiterjeszteni. Hiszen köztudomású dolog, hogy az adóvégrehajtás romboló hatása az uzsoráét is felülmúlja számos vidéken és hogy a magánhitelt máris megingatta a kincstári kiváltságok kiterjesztése. Nem palliatív expediensek, hanem rend­szeres, gyökeres reformok, kiindulva a gaz­dasági jogból és spec­iális viszonyainkból, szükségesek mi nálunk; ezt érzi homályosan, ezt várja a törvényhozástól a magyar társa­dalom, várja hiába a jelen igazságügyi kor­mánytól. Az ily nehéz kérdést persze legké­nyelmesebb azzal elütni, hogy a kérdésnek nincs értelme, s a­kik választ nem tudnak, hamar készek e kitérővel. Azt hiszik, hogy nemzeti jogot mivelni annyit tenne, mint szent István végzéseihez folyamodni, holott értelme csak az, hogy a jelen társadalmi és gazdasági viszonyok elemzéséből, ismeretéből kiindulni és ezeknek megfelelő jogot alkot­n­i kell. Nem az eredeti alkotás szüksége, ha­nem az alkotó szellem hiányzik. Az eredeti kodifikácziót persze nem szabad keresni, hanem azt meg kell találni. A keresett, de meg nem talált eredetiség példája végre a perrendtartási novella, mely hosszú javaslati fejlődés korában felváltva majd néhány szakaszszá zsugorodott össze, majd jelen tekintélyes terjedelmébe nyújtóz­kodott, biztos jeléül annak, hogy határozott szükségnek és tervnek meg nem felel és or­ganikus alkotást nem képez, hanem mint a rossz regény, vagy fej nélküli hernyó, tetszés szerint megrövidíthető és megtoldh­ató. Miután a szóbeli perrendtartás oly gond­dal készül, mint a tizenkét táblás törvény, és a decemvirek még Athénben jártak, az »égető« bajok »ideiglenes« orvoslása szükségesnek találtatott az igazságügyi kormány apai gond­viselése részéről. Az »égető« baj alatt a perek sokaságát és hosszasságát értették. A­helyett tehát, hogy megbízhatóbb bírósági szervezethez és eljárás­hoz folyamodtak volna, korlátozták a feleb­­bezést és kiterjesztették a nem jogerejű ítéle­tek végrehajtását, mi elkedvtelenit a birtokon kívüli felebbviteltől Mivel a já­roshirák most sem győzik a munkát s a törvényszékeken kevés a dolog, amazok hatáskörét terjesztet­ték ki, mi mellesleg a zugirászat emelésére és az ügyvédi kenyérkereset csorbítására kedves alkalmat adott. Mivel különösen a semmiségi panaszokkal elkövetett visszaélés hozta-vonta a pert, nem érték be azok korlátozásával, ha­nem eltörölték a semmitőszéket, az alaki jog­egység őrét és biztosítékát, hogy tagjai ismét kisegítsék a hátralékban megfeneklett leg­főbb ítélőszéket, és helyébe tettek három semmitőszéket, a budapesti és marosvásárhe­lyi királyi táblát és a kúriát. Most már p. o. a bírói illetékesség kérdésében számos eset­ben nem egy semmiségi panasz lesz, mint eddig, hanem kettő : az első bíróságtól a táblára, ettől a kúriára. Hanem az igaz, hogy neve nem lesz többé semmiségi pa­nasz, ez gyökeresen kiirtatott; a név ezen­szóló alkotást elsöpörtek, hogy ma is áll és vi­rágzik, hogy vezérállást foglal el és szolgálja a hazát — ez — mondja végül hévvel — az igazi érdem és ez az önöké. Az önöké uraim, kiknek e pil­lanatban a köszönetén kívül egy örömhírt mond­hatok. Új munka, új tevékenység előestéjén állunk, melyben számítok az önök további közreműködésére. (Éljen.) Nincs többé okom eltitkolni, hogy hatalmas külföldi tőkéket sikerült újabb hazafias vállalatokra megnyernem! — Ez a legjobb az egészben! — kiált közbe Lá­­póczy, ki izzadva igyekezett az igazgató beszédét pa­pírra tenni. — Legyenek meggyőződve, hogy eddigi kiváló érdemeik megfelelő figyelemben fognak részesülni — végző szavait a vezérigazgató s egyenkint kezet fo­gott a tisztelgőkkel. A gyülekezet áhítattal hallgatta végig Fridé­­nyit, de nem azzal a lemondó áhítattal, mely az isten házában honos, hanem azzal a nyugtalan, lázas érzés­sel, melyet a jutalom reménye kelt. Az új kilátások a megelégedés mosolyát idézték minden arczra. Az előléptetés, a fizetésjavítás reménye a szegény napi­díjak fanyar arczára is örömérzést varázsolt, s a jobb jövő álmai közben elfeledte a jelen perez sanyaru­­ságait. Lápóczy volt az utolsó, a­ki távozott Önt dél­után elvárom — e sokat mondó szavakkal búcsúzott el tőle az igazgató. Ez jókedvet lehelt a derék férfiú­ba is, a nélkül azonban, hogy nyugtalan kritikus lelke szárnyalásait megszüntetné. A buzgó Spritz úr még egész litániát kénytelen meghallgatni, mielőtt szaba­dul tőle. — Önök nem tudnak rendezni. Még jó, hogy én itt voltam, legalább helyrehozhatom, a­mit elron­tottak. Írok olyan tudósítást az esti lapoknak,hogy hu­szonnégy óráig az egész ország önökről beszél. Ne féljen, önről sem feledkezem meg, mondá fejét kegye­sen rázogatva s végre elindult a »Hirtargoncza« kő­­nyomatu lap szerkesztősége felé, melynek ő volt éltető eleme, tulajdonosa. Fridényi úr néhány levelet vett ki íróasztalá­ból s azután igy szólt Bálinthoz, legszemélyesebb inasához és komornyikjához: — Ma ügyes-bajos feleknek nem vagyok itthon. Az úri vendégektől, a kik tisztelegni jönnek, kérje el névjegyüket és tegye a többihez íróasztalomra. Ezzel a mellékszobába indult. Ez volt a szentély, hova látogatóival visszaszokott vonulni, ha teljesen háborítlanul akart velük értekezni. (Folyt, köv.) túl felebbezés vagy felfolyamodás lesz és a bíróságnak joga lesz a tartalom szerint egyi­ket a másiknak venni, s igy esetleg sérelme­sen visszautasítani. Lesz három utolsó fórum ez országban, ezek között az erdélyi híres tábla, és mégis birság szabható »alaptalan« felebbvitelért, midőn háromféle végleges igaz­ság fog megállapíttatni! Kárpótlásul a Kúria döntvénykönyvet vezet, mely törvény erejé­vel ruháztatott fel. Az alkotmányos törvény­hozó testület mellé ép a legfontosabb magán­jogi téren a szervezetlen kúria hatalma lép, még pedig mielőtt magánjogunk törvényesen szabályoztatott volna. E nagy horderejű in­tézkedés is befért az »ideiglenes módosítások« közé. Végre megadatott az alsó bíróságnak is a jog, a per kiegészíté­st elrendelni s igy a felek szabad rendelkezését a magánügyi vitá­ban korlátozni. Hogy ez mennyi zaklatásra és huzavonásra használható fel, a gyakorlat fogja mutatni. Törvénykezési eljárásunk nem lesz ala­posabb, nem lesz rövidebb, s a­hol rövi­­debb lesz, jogsérelem árán éri el; végre a kincstár gondja volt, hogy olcsóbb se le­gyen, hanem következetesen távozzék az ingyen igazságszolgáltatás eszményétől. A novellát helytelenítette a bírói és ügy­­védi kar, a szakirodalom és szaksajtó, mi­vel az megfelelő haszon nélkül felzavarja a törvénykezés ismert, megállapodott és érzé­keny rendjét, melyet igen könny­ű felforgatni, igen bajos helyreállí­tni. E jogosult konzer­vatív oppozíczió daczára a látszólagos reform életbe léptettetett, hogy a mozgás takarja a haladás hiányát. Mozgás pedig lesz most elég valamennyi birói hivatalban, midőn a gya­korlati jogászok eddigi legfőbb tör­vény tudo­mánya egyszerre »módosítódott.« Hanem e mozgás csak emlékeztet Stephen szavaira, hogy a kellően nem vezetett reformkívána­­lom merő változás szomjává fajul el, hogy a jognak fluktuácziója önmagában véve tetemes baj és hogy bármily fontos legyen a fennálló jog hiányainak orvoslása, még nagyobb érde­ket képez létező hasznainak fentartása. Ezek azon ajándékok, melyekkel igaz­ságügyi kormányunk törvénykezésünket és polgárságunkat új évkor boldogította. Dr. Dell’ Adam Rezső: A fővárosi közmunkák tanácsából. — decz. 29. Báró Podmaniczky Frigyes alelnök az ülést megnyitván, javaslatára a jegyzőkönyv hitelesítésével Takácsy Miklós és Ybl Miklós tanácstagok bízat­tak meg. Sík­-­.kő Náthánnak a sugár-uti II. csoporthoz tartozó 9. sz. az uj felosztás szerint mintegy 208 ,30 frt áron megvételére tett ajánlata elfogadtatott. A sugárúti telkeknek az előz­ő ülésben elfoga­­dott új beosztásának megfelelő kimutatás és a mó­­dosított vételi feltételek bemutattatván, jóváhagyat­tak, az uj felosztást kitüntető tervvázlat pedig a po­­ltikai hatósági engedély megadása végett a főváros­­hoz rendeltetik átküldetni. A közraktárak környékének szabályozása érde­mében eljárt vegyes bizottság javaslatának tárgyalá­sa függőben tartatni határoztatott mindaddig, míg a főváros a Mátyás- és Csillag­ utcza közötti területnek mikénti szabályozása kérdésében szükségesnek tar­tott újabb tanulmányozás eredményét és ezen alapu­landó javaslatát közlenni. A m. kir. államvasutak számára építendő köz­ponti személy pályaudvar újabbi elhelyezésére vonat­kozólag bemutatott tervezet ellen észrevétel fenn nem forogván, a főváros felhivatni rendeltetett, miszerint az általános szabályozási tervnek ezen utóbbi elren­dezés következtében igényelt módosítása érdemében a tárgyalásokat siettetvén, e részbeni javaslatát mi­előbb terjeszsze be. A soroksári­ út és Csepel-rakpart közötti 9580. h. 1. sz. telek egy részének felosztására vonatkozó terv oly kikötéssel hagyatott jóvá, hogy a Duna­­szabályozás folytán nyert terjedőknek a fővárosi pénz­alapot megillető tulajdonjoga telekkönyvileg kitün­­tettessék. A közmunka- és köztek, minisztérium leirata folytán a budapest-pécsi vasút közigazgatási bejárása alkalmával megállapított útátjárónak a déli vaspálya testén keresztül a tulajdonos vasúttársulat által leendő folytatólagos kiépítése tárgyában helyszíni szemle rendeltetett el és ezen szemle foganatosítása végett Házmán Ferencz és Varasdy Lipót tanácsosok küldettek ki. A soroksári-ut mentén levő, Müller-testvérek tulajdonát képező vegyészeti gyár vizeinek az elzárt soroksári Duna-ágba leendő levezetése czéljából lé­tesíteni szándékolt csatornavezeték építésére kiadott engedélyhez kapcsolt ama kikötés, mely szerint a le­­fektetendett csövek a szükségessé válandó javítások­nak az ott elhaladó zimonyi vasút vonalának megsér­tése nélküli eszközölhetése végett egy munkás befo­gadására alkalmas falazott csatornába lettek volna elhelyezendők, a közmunka és közlekedédési minisz­térium részérül elejtetvén, egyúttal azonban kivágat­ván, hogy gyártulajdonosok a vasúton netán okozandó károk jóvátételére nézve jótállási nyilatkozatot adja­nak, a főváros a szóban áló csatorna építésére vo­natkozó engedélynek az érintett kikötés mellőzésével leendő kiadására oly hozzáadással hivatott fel, mi­szerint előbb az illetőktől az említett és telekkönyvi­leg is biztosítandó jótállási nyilatkozatot követel­je be. A katonai hadfőparancsnokság azon kijelen­tése folytán, hogy a várbeli dísztéren létező és a sza­bályozási vonalba eső katonai őrházat csak megfelelő kárpótlás mellett engedheti át a mellette elmenő út szándékolt kiszélesítésére, az ide vonatkozó tárgyira­tok az egyeztető bizottsághoz utaltattak. A fővárosi tanács abbeli határozata, mely sze­rint Winter Samunak a II. ker. bárány-utcza 3. sz. alatt levő földszintes házra általa szándékolt emelet ráépítést illetőleg az engedély megtagadtatol, hely­­benhagyatott. Telkes Simonnak az I. ker. alma-utczában fekvő telkén szándékolt építkezés ezen utcza felhagyása kö­vetkeztében megengedhető nem lévén, az ügyiratok a telek megszerzése iránti alkudozások megindítása czél­jából az egyeztető bizottsághoz utaltattak. A pesti I. hazai takarékpénztár egylet, Grenner Antal és Goldstein Ignácz felfolyamodásainak elve­tése mellett a fővárosi tanács abbeli határozata, mely a VII. ker. Kazinczy, és dob­ utczában létező, neve­Lapunk legközelebbi »rom»,rendkívüli kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. Mai számunkhoz egy és fél év melléklet van csatolva, a következő tartalommal: I. melléklet (egész iv): Közoktatásügy: Visszapillantás. — A tanító- és tanitónőképezdék. — Vegyesek. — Különfélék. — Törvényszéki csarnok. — A tárczában: Pinczér és vendég. Porzó-tói. — Közgaz­das­ág: A budapesti gabonapiacz 1881-ben. — Vegyes hírek. — Pénzügyi és bank­­hirek. — Üzleti hírek. A budapesti gabona- és értéktőzsdékről.— A budapest-kőbányai sertéskeres­kedelmi csarnok távirata. — A vidéki piaczokról. — S­ertésvásár. — Gyapjú. — Kézműáruk. — Szesz. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — A kis sorsjáték húzásai. — Meghaltak Budapesten decz. 30-án. — Nyilttér. — A budapesti és bécsi áru- és értéktőzs­dék hivatalos árjegyzései. — Hirdetések. II. melléklet (fél­év) : Tárcza : Aline özvegy­sége. (22.) — A Pesti Napló előfizetési felhívása. — Regényeink. Az esti lapunkban folyt regényt mai mellékletünkön fejezzük be. A »miniszter úr« regényt hétfőtől kezdve esti lapunkban folytatjuk és 10—12 nap alatt fejezzük be.­ — Erzsébet királyasszony, mint Bécsből jelen­tik, febr. 3-án az iparosbál után megy Angliába a Combermere-Abbeybe, a hat hétre tervezett rókava­dászatokra. A királyné ottani istállójában összesen kilencz ló van, melyeket már nyolcz napja szoktat­nak az ottani sok akadályos vadászterülethez. Új­­évnapján d. u. 5 órakor a Hofburgban családi ebéd lesz, melyen az összes főherczegek részt vesznek ne­jeikkel együtt. — Rudolf trónörökös és neje Stefánia trón­örökösné ő cs. és kir. Fenségeik, Lajos Viktor főherczeg kíséretében január 2-án délben Prágába utaznak. — A Szent István szobor-alapra az év utolsó napján ismét kétfelől vettünk adományt. A ma­gyar tisztviselők országos egylete, e -J „ i^yiet, mely a ?____ , . . . , eg­yik legbuzgóbb elemét képviseli, titkára Jankovics István ur által ö­t­v­e­n frtot, dr. V­e­­­i­c­s Lajos ur Szen­t-P­étervárról tiz frtot küldött be hoz­zánk. Fogadják a derék adományozók őszinte köszö­­netü­nket. Ezzel gyűjtéseink 4531 frt 29 krra emel­kedtek. Ez összeg az első hazai takarékpénztárban van kamatozólag elhelyezve. Midőn az év végén visz­­szapillantást vetünk a gyűjtés eredményére, ismételve a legmelegebb köszönetünket fejezzük ki a magyar közvéleménynek, mely a kegyeletes eszmét oly lelke­sen fölkarolta. Rövid négy hónap alatt szerkesztősé­günkben ötödfélezer frt gyűlt össze; ezenkívül egy pár városi és megyei törvényhatóság már eddig há­romezer frtot szavazott meg e czélra. Csaknem nyolczezer forint van tehát már együtt, az alap le van téve s az eddigi siker kétségtelenné teszi, hogy a megalapítás ezredéves évfordulójának fenkölt ünnepét a magyar nemzet első királya szobrának le­leplezésével fogja megülhetni Messze vagyunk ugyan még a czéltól, de az eddigi áldozatkészség biztos ki­látást nyit reá, hogy elérjük azt. Melegen ajánljuk te­hát a szent István-szobor ügyét az uj esztendőben is a magyarság buzgó támogatásába.­­ A belügyminisztérium kebelében a köz­­igazgatási hatóságok hatáskörébe utalt k­i­h­á­­gási ügyek harmadfokú elbírálására Prónay Jó­zsef államtitkár elnöklete alatt két szavazó és egy pár pótbíróból s egy jegyzőből alakított bizottság­hoz az 1881. év folyamán összesen 2028 felfolyamo­dás érkezett, melyek az év utolsó napjára mind el is lettek intézve.­­ Idősb Bizony Miklós öngyilkosságáról már több nap óta írnak a lapok s az öngyilkosság okául egyszerűen azt említik, hogy idősb Bizony Miklóst, a miskolczi hadgyakorlatok alkalmával, egy huszár tiszt deresre huzatta és meg­verette. A meggyalázott ember e miatt lőtte magát agyon. A hír, mely ily alakban került nyilvánosságra, nem c­áfoltatott meg ugyan, de mégis oly homályosnak és érthetetlennek tűnt fel előttünk, hogy még egészen hiteles adatokat nem nyerhetünk, óvakodtunk annak kommentálásába ereszkedni. A részletes és hiteles adatok azonban most már rendelkezésünkre állanak és most már igenis konstatálhatjuk, hogy e sajnos öngyilkosság oka részben csakugyan katonai brutalitás, de csak részben, mert ezen kívül még más okok is működ­tek közre, melyek a szerencsétlent az öngyilkosságba űzték. Maga az eset, lefolyásával együtt a következő: Borsodmegye ez év őszén kiváló vendégszere­tettel látta el a gyakorló hadsereget, miért Borsod­megye a király köszönő elismerését is kiérdemelte. Történt azonban, a­mint ez gyakran történni szokott, hogy a nyéki határban künn táborozó lovasság egyik közbirtokosnak s épen idősb Bizony Miklósnak tagjában,az összerak­ott szénaboglyákat megr­ákoszolta. A tulajdonos, ki szigorúan rendes gazda, de külön­ben kedélyes és szeretetreméltó öreg ur, épen arra sétálván s látván birtokán a szétkuszált szénacsomó­­kat, a táborozó közlegényekkel szóvitába ereszkedett. Ezt hallván a felügyelő tiszt, haragra lobbant és a közlegények által rövid uton elégtételt akarva sze­rezni magának, az előtte ismeretlen öreget megfo­gatta és a táborban erőszakosan lehúzatta és »felvá­gatta.« A saját maga birtokán és jogos ügyében ily gyalázatos embertelen elbánást szenvedett öreg úr most a parancsnokhoz fordult panaszszal, és a pa­rancsnok nem is késett segédkezet nyújtani az orvos­láshoz. Rögtön maga elé rendelte a kihágást elköve­­tett tisztet, leszidta és figyelmeztette kihágásának következményeire, ha nem fogná azt a maga részé­ről orvosolni. Erre a tisztek, hogy a botrányt kikerül­jék, tanácsot tartottak s elhatározták, hogy a kényes ügyet magán után intézik el. Körülfogták tehát a megbántott öreget, (kinek fia mint önkénytes szolgál a hadseregben) és szivére beszélvén, kiengesztelték sértődött haragját. Az öreg úr ezután nem csak hogy kibékült a sértő féllel, hanem befelejtésül barátságos pohárkoc­czintásokkal is végezték el a kellemetlen esetet. Ezzel a dolgot mindenki, a­ki ismerte, úgy te­kintette, mint elintézettet. De nem így a rokonság és az ismerősök, a­kik csak később szereztek róla tudo­mást. Ezek most megtámadták az öreget, amiért oly gyönge volt, hogy megbocsátotta a bántalmat, és panaszát visszavonta. Folytonosan arra ösz­tönözték, hogy ne hagyja a dolgot annyiban, hanem már egys­zer visszavont panaszát nyitsa meg. Az öreg úr, ennyi ostrom után maga is szégyelni kezdvén az ügy lefolyását, elhatározta magát arra, hogy panaszát újra megújítja. Be is nyújta azt újból az ezred pa­rancsnokságának, hanem az, hivatkozással a felek kölcsönös belenyugvással már végbe ment elintézésr­e, mint tárgytalan panaszt visszautasította. Innen kezdődött Bizony Miklósban az a benső meghasonlás, melyből nem tudott kibontakozni többé. Érezve, hogy elégtétel nélkül nem élhet, s érezve azt is, hogy annak, hogy másodízben elégtételt nem nyert, részben ő maga az oka, szivén lőtte magát. Halála előtt levelet irt fiának, melyben arra kéri, hogy hagy­jon békével, és felejtsen el mindent, íme ez a tényállás , mely a mily szomorú, és oly komplikált is. A katonai brutalitás tényét sem tagadni, sem szépíteni nem lehet benne, de az öngyilkosság minden ódiumát a hadseregre tolni, szintén aligha lenne igazságos. Az a kérdés azonban mindenesetre jogosult és méltán fölvethető, hogy miután egyik részről az ügy ily szomorúan vé­geztetett, vájjon másik részről nincs-e indokolva, hogy a vizsgálatot ez ügyben most már proprio motu kezdje meg maga a hadparancsnokság, mert a­miről eddig hivatalosan nem lehetett tudomása, ámde most már egész bizonyossággal veheti tudomásul, hogy a hadseregben van egy tiszt, aki egy tehetetlen öreg­embert megbotozta­­tott, és ez eset alkalmából higgadtan fontolóra veheti a hadparancsnokság, hogy összeférhet-e a tiszti kard és a bot? — Kárász Anna hagyatéka. Csongrád vármegye főispánja, Rónay Lajos, mint a Kárász Anna végren­deletének végrehajtója, összes számadásainak bemuta­tása mellett a minisztériumhoz jelentést tett, hogy a vagyontalan árvák neveltetésére fordítandó százezer­re menő nagyszerű alapítvány immár az e czélra ki­jelölt budapesti házak jövedelméből egybegyűlt és egyidejűleg azon kérelmet terjesztette elő, hogy a kiegészített alapítványt rendeltetésének megfelelően k­ioszthassa. A vallás- és közoktatási minisztérium miután a legnagyobb pontossággal és lelkiismeretes­séggel készített számadásokat kifogástalanoknak is­merte fel, végrendeleti végrehajtó urat a további tel­­jesítendők elvégzésére felhívta. Ezen intézkedéseknek eredménye az leend, hogy a százezer forintos alapít­vány — Csongrád vármegye, Budapest fővárosa és Szeged városának rövid idő alatt egyforma arányban kezelése alá fog bocsáttatni a végből, hogy annak ka­r____—e----------------------------1-” » ,-».4________./:n--------­gyantalan árvák neveltetésére fordittassanak. — Fiuméba jövő kedden rándul ki több orszá­gos képviselő és a képv.­ház pénzügyi bizottságának tagja. Az illetők a magyar állami vasútnak vendégei lesznek és Fiuméban meg fogják látni az Adria­­társulat két új gőzösét. — Az osztrák-magyar I. általános tisztviselő-egy­let pesti takarék- és előleg-társulata pénteken tart. Kanovics Aladár úr — az I. erdélyi vasút igazga­tója — elnöklete alatt 500-dik válaszmányi ülését, mely ülést Kanovics ur ékes zárbeszéddel rekeszte be, visszaemlékezve a lefolyt év sikerrel koronázott működésére az egyletnek. Az egyletet, mint a Bécs­­ben székelő anyaegylet fiókját 1872-ben Kanovics úr szervezte és léptette életbe, kiválva az akkor fenállt , később csőd alá jutott »magyar hitel-egylet« kebe­léből, mint szervező az elnöki székkel kináltatott meg s azóta szakadatlanul vezeti az egylet ügyeit, mint annak elnöke. — A jogászbáli bizottság ezúttal nem követi elődjei példáját, kik a tánczrendeket külföldön ren­delték meg, hanem elhatározta, hogy ezeket hazai iparos által készítteti. Ezen intézkedésért a bizottsá­got kétségen kívül elismerés illeti. — A szász kérdésről. Nagyérdekü röpiratot vettünk egy külföldön élő hazánkfiától. A röpirat névtelenül, német nyelven jelent meg és azon túlzott igények, irányzatos támadások visszautasítására irá­nyul, melyek főleg az erdélyi szászok részéről intéz­tetnek a magyarság és a magyar állam ellen. A röp­irat czíme: »Das Deutschthum in Ungarn. Einige Worte zur Aufklärung von ei­nem Stock-Magyaren.« A munka Berlinben jelent meg Mrose H. F. kiadásában. Elfogulatlanul, a történelmi fejlődés fonalán mutatja ki, hogy Ma­gyarországon német hajsz nem volt és nincs ma sem s hogy különösen szó sem lehet arról, hogy az erdélyi szászokat azért, mert németek, jogaikban bárki is csorbítaná. Igen behatóan világítja meg a szász föld állapotait s kimutatja, hogy a szászok vádjai és agi­­tácziója Magyarország ellen igazságtalan és önző indokokból folyik. Egyszersmind kellően megbélyegzi az üzelmeket, melyek a német sajtóban a szászok ál­tal a magyarság ellen folytattalak s figyelmezteti a németeket, hogy annak, a­ki Ausztria megsziilárdulá­­sát óhajtja, Magyarországot is óhajtania kell. A ha­zafias szellemű, nagy szakismerettel és részrehaj­lat­lansággal irt munkácska nagyban hozzájárulhat ah­hoz, hogy a németeket hazánk igazi állapotairól föl­világosítsa. Azért minél nagyobb elterjedést óhajtunk neki kül- és belföldön egyaránt. — 729. Igenis, hétszázhuszonkilencz száma fekszik előttünk egy kis hetilapnak, mely e mai napon kezdi meg tizenötödik évfolyamát. 729 szám nagykor egy hetilap életében, főleg ha az ,a föl­adata, hogy mindig elmés, mindig vig legyen. És az a lap az ő tó kötetében fényesen felelt meg külde­­tésének — mert az is van neki, nem csak hivatása. Uj világot gyújtott a már-már elbóbiskoló magyar vidámság országában, uj irányt mutatott s franczia és másságot egyesített pirospozsgás magyar humorral. Egyik jeles eszthetikai czikkében Greguss Ágost, a torzrajzról s az életlap alakjairól értekezvén, busán azzal fejezi be előadását: miért hogy a magyarnak nincsenek olyan tréfás alakjai, mint a franczia Ro­bert Macaire, az olasz Pasquino, az angol Punch, a német Nante stb.? Akkor t. i., midőn Greguss igy panaszkodott, még nem volt alakos életlap Ma­gyarországon. De most már, örvendjünk rajta, van "Tl "J pGQlg^ U> javaüui. aa uuuoiivuu jjj egyetemen az ő előadásaik tárgyaivá tehetik, már valamint teszik is: Mokány Berczit, Tallérosit, Spl­tzig Icziget, Monokleszt, Kotlik Zirzát, Tojásst, Bu­­kovayt, Kraxelhubert etc. Már e sorozatból is kitű­nik, hogy a typikus alakok megteremtésében az orosz­­ilánrész a kicsi, de erős »Borsszem Jankót« illeti, akit örömmel üdvözlünk ebben az újévben is kívánva neki, mint a­hogy a magyar közönségtől meg is érdemli: mentül nagyobb elterjedést! — Borzasztó eset történt ma Károly­városban. Az ottani hadapród-iskola igazgatója T­h­a­­­h e­i­m őrnagy előbb két gyermekét mérgezte meg morfium­mal, azután önmagát felakasztotta. Thalheim őrnagy­nak négy gyermeke volt, három fia és egy leánya, kik közül csak a két fiú és a leány volt otthon. A leány nem akarta a méregitalt meginni s ez által megmenekült a haláltól. A két fiú az atyjuk által adott morfiumoldatot megitta,mire megkábultak. Ké­sőbb atyjuk a halántékon egy kis sebet ejtett s abba cziankalit csepegtetett,­minek következtében a két fiú meghalt, ezután Thalheim felakasztotta magát.­­ Ma reggel szobájában a tükrön függve halva talál­ták. Az őrnagy neje távol volt a háztól, harmadik fiáért utazott, ki egy idegen hadepród-iskolában tar­tózkodott. A nő több napi távollét után épen ma dél­ben tért vissza, hogy a reá váró borzasztó szerencsét­lenségről tudomást nyerjen. A rémítő tett indokai felől különféle hírek szárnyalnak; különösen azt tart­ják, hogy az őrnagy gyermekei miatti bánatában, kik közül kettő gyógyíthatatlan szembajban szenved és az anyával hazatért fiúnak az intézetből történt ki­utasítása miatt követte el a szörnyű tettet. — A varsói rendzavarásokról jelentik Krakó­­ból. A varsói események képezik itt a közbeszéd tárgyát. A nagyon is aggodalmas orosz hatóságok visszatartják ugyan a táviratokat, de a levélbeli hí­rek s a varsói lapok bizonyos közlései azt sejtetik, hogy itt ismét a nihilista propaganda egy új merény­­letével van dolgunk. A Szent­ keresztegyházban fordult megrendítő katasztrófa csak jeladás régóta előkészített mozgalom kitörésére. E ma azon lázitó akcziók hosszú lánczának egyik melylyel a forradalmi párt a kormány működésé bénítani, a nyugodt lakosságot felizgatni és­­ az általános fölkelésre előkészíteni törekszik, tevés helyessége mellett szól az egész mozgalo elfogott egyének jelleme. A zsidók sem ma sem a szomszédos városokban, honnan hason­­galmakat jelentenek, nem nagyon kedveltek de egészben véve Orosz-Lengyelországban nem kedvező a talaj bármelyik társadalmi osztály harcára. Munkások és kézművesek nem is részt a legutóbbi rendzavarásokban. Helyetről gonosztevők, nagyobbára 15 — 18 éves csávái ruházatuk szerint a vagyonosabb osztályokho­zozó egyének, kiknek beszédmódja orosz­t árul el, vezették a mozgalmat. A hivatalos­­ tehetetlensége és erélytelensége általános meg­ hozást kelt s ez irányban mindenfelől pa­hangzanak a nyugodtabb néposztályok köréből . különfélék folytatását lásd a mellékli­zett takarékpénztár tulajdonát képező fészernek ezen takarékpénztár által leendő lebontását rendelte el, másodfokulag helybenhagyatott. Chlunszky J. és Monbach K. felfolyamodási ügyében szükségesnek talált helyszíni szemle megtar­tására Pucher József és Varasdy Lipót tanácsosok küldettek ki. A következő építési engedélyek akadálytalanul kiadhatók: Schenk Péternek ul. ó-budai körte ut. 1589. sz. a. szer­szám kamarára, Nagel Dánielnek I. őrmező 10072. h. sz. a. faépület emeltetésére, Riess testvéreknek V. váczi­ ut 1462. és 1463. gőzkazán és gyárkéményre. Különfélék, Napirend 1882. január 1. N­a­p­t­á­r : Vasárnap, jan. 1. 1882. R. kath.: A. Kis Karácsony; protestáns: A. Újév napja; görög-orosz: (decz. 20.) D. 28. Ignácz, izraelita (thebet 20.) Böjt Jeruzsálem ostromának emlékére. — Nap kel 7 óra 50 perez, nyugszik 4 óra 17 perez. — Hold kel 1 óra 58 perez d. u., nyugszik 5 óra 6 perez reggel. A kormánypárt tisztelgése a miniszterelnöknél 11 órakor a a képviselőház elnökénél 12 órakor. Képzőművészeti társulat karácsonyi kiállí­tása (sugár-ut 81. sz.) d. e. 9-től d. u. 5-ig. Belépti díj 10 kr. Ilelyi hirek. — A budapesti tanitó-testület központi v mánya ma d. u. 3 órakor ülést tartott a nyúl iskolában, Laki­ts Vendel elnöklete alatt. - nek legérdekesebb tárgya az elnöknek kis volt, mely szerint ő a f. hó 18 án tartott ke nek azon határozatát, hogy az elnökség­­ sajnálkozását a fővárosi tanácsnál a főváros U„n pi -— A*------Jf. '~L. — -W-l -leszállitá, nem hajtotta végre s nem is szt végrehajtani. E kijelentés után az elnök be egy fogalmazványt, melylyel a tanitó-testület zatát helyettesíteni lehetne, ha a választ­ határozná, hogy az terjesztessék fel a tanár elnöknek e kijelentése nagy vitát keltett, a nézetet fejezték ki, hogy az elnöknek, ha­lés határozatának nem akar elege-' köszönni, mert a választmány nm­e­lési határozatot megváltoztatni, úgy határozott, hogy az elnök ált, fővárosi tanácshoz intézendő felirat közgyűlés sajnálkozásának némi kifejt süljön. Az ülésen még több házi ügyet í­s Az újévi üdvözletek a kávéházak a pesti kávés ipartársulat legutóbb tart, egyhangúlag elhatározta, hogy a kávéház­ napján az idén sem fognak átnyújtani új kártyákat. Ennek a határozatnak most a kávésok is alávetették magukat, kik tavaly­iak ahhoz hozzájárulni.­­ A fővárosi iparoskör választmánya ülésében szóba hozatván a karácsonynapi ném­eielőadás alkalmával némely lap közleménye állítólag előfordult »botrányos jelenetek« számban megjelent választmányi tagok e konstatálták, hoogy ez előadás alkalmáv jelenetek egyáltalában elő nem fordultak­pán egy jogosulatlanul betolakodott s csa utasított fiatal­embernek illetlen magáráék meg pillanatra a nagyszámú német ajkú csata vonatára rendezett előadást. Egyidejűleg a választ­mány gondoskodott oly rendszabályokról, melyek al­kalmasak a kör estélyeinek családias zárt jellegét jö­vőre szigorúan megóvni és a társas estélyek látogatá­sát csupán a köztagok családjaira és szabályszerűen bevezetett vendégeire korlátozni. A kör fiatalabb tag­jaiból alakult s a magyarság terjesztése körül érde­meket szerzett állandó rendező bizottság a maga ré­széről is jegyzőkönyvileg rosszulását fejezte ki az ipa­ros­ kör hivatását szem elől tévesztő tüntetési kisérlet felett és szintén gondoskodni fog az e polgári társas körbe nem való s csupán mulatni vágyó idegen ele­mek távoltartásáról. Eljegyzések és esküvők. O­r­d­ó­d­y Pál miniszter fia, if­j. O­r­d­ó­d­y Pál eljegyezte Ehrenfeld ó­gyallai földbirtokos leá­nyát, ki vőlegénye kedvéért a keresztény hitre tér. Rotter Soma egri kereskedő eljegyezte Bauer Jenny kisasszonyt Egerben. Hannibál Kálmán gazdatiszt jegyet vál­tott Kollár Jolán kisasszonynyal,Kollár József szanyi tiszttartó bájos leányával. A Szilveszter­ esti isteni tiszteletet. A főváros összes templomaiban ma délután isteni tiszteletet tartottak. Mindenütt nagy áhitatos közönség hallgatá a hitszónoklatokat. A ferencziek templomában délután fél négykor M­­­e­h­l Jakab fehérvári kanonok és országgyűlési képviselő tarta a pédikácziót. Kiindulva Pál apostol leveléből, a múlandóság hatását rajzolta rámmi sem állandó, s még az idő is, melyet a természettudósok állandónak szoktak tartani, folyton a pusztulásnak van kitéve. Ma az 1881. év romjain állunk. A válás és a bucsuzás minden körülm­ények közt nehezére esik az embernek s még a kelletlen helyzetből is bánatos szívvel búcsúzunk el múlandóság érzete lehangolja az ember­kedél.- De, mint minden do­lognak, ennek is megvár a jó oldala. Az ember ugyanis tudatára ébred annak, hogy léte nem örök, s igy minden perczben készen kell lenni a halálra. A főváros területén 13000 ember halt el a lefolyt év­ben. Mennyi köny, mennyi uj sír!

Next