Pesti Napló, 1884. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1884-02-19 / 49. szám
ha a törvény nem intézkedhetik ez irányban, minisz- teri rendelet sem tehet semmit. Az iparhatóságok ok- vétlen meghallgatandók lennének e kérdésben. Járócsy Péterffy József felvilágosításul elmondja, hogy ilyen ipariskolai tanterv van már kidolgozva. Ismeri ezt s azért is nem érti, hogy a javaslat 7 órai heti tanítási időt szab meg. A tanterveket a helyi körülmények szerint kell megállapítani. A 77., 78. és 79. §§. változatlanul elfogadtattak. A 80. §. a tanoncziskolák költségeinek fedezéséről szól. Utal e tekintetben a befolyó díjakra és pénzbüntetésekre. Amennyiben a községek a tanoncziskolák fedezésére nem képesek, az egyenes adó két százaléka erejéig külön adót vethetnek ki, vagy esetleg a közoktatásügyi miniszterhez fordulhatnak segélyért. Gr. Zichy Jenő indítványozza, hogy a tanoncziskolák költségeit a díjak és bírságpénzek, a tandíj, melynek összege azonban az iskola fentartására szükséges összeg egyharmadánál több nem lehet, a másik harmadot a községek járulékai, a harmadik harmadrészt pedig államsegély s az iparkamarák járulékai fedezzék. M u d ro n y Soma azt, hogy a kamarák is hozzájáruljanak e költségekhez, nem fogadja el, mert ez az iparosok kettős megadóztatása lenne. E szempontból ellene van annak is, hogy a törvényben általánosan a tandíjszedés kimondassák. Ezt Ráth Károly sem szeretné a törvényben kimondatni, azért sem, mert a törvény rendelkezései szerint ott, ahol arra szükség van, az nincs kizárva. Az iparkamarákat sem terhelné. Az eredeti szöveg fentartása mellett szól. Jágócsi Péterffy József a 2°/0 pótadó ellen szól. Szontágh Pál szerint a javaslat intézkedései a tanoncz-iskolák költségeinek fedezését nem biztosítja. A tandíjszedéshez mindazonáltal nem járul. Az iparkamarák hozzájárulását helyesli, mert a kamaráknak többnyire van megtakarított pénzök. Gróf Zichy Jenő meg kívánja jegyezni, hogy az iparosok, bár alkalmuk lett volna hozzá, nem igen kifogásolták a tandíjfizetést. A külföldi példák is e mellett szólnak. Eori Farkas Kálmán a javaslatban nem látja a kormány hozzájárulását az iskolák költségeihez kimondva. Az iparkamarák véleménye szerint is hivatva vannak az iskolák pártolására. A tandíjszedést ő sem helyesli. Steinacker a községekre bízná annak elhatározását, hogy tandíj szedessék-e vagy nem; a törvényben azonban ezt ki nem mondaná. Tudomása szerint a kamaráknak, a budapestin kívül, tőkéjük nincs; jövedelmeik nagyobb részét ezenkívül a kereskedőosztály szolgáltatja. Ezért a kamarák hozzájárulását a költségekhez nem fogadja el. A §-t precízebben kellene formulázni. Heltai indítványozza, hogy a tandíjszedés fakultativ vétessék fel a javaslatba. Csepreghi a tandíjszedést olyannak tekinti, mely a czélt kockáztatja. Ezt legalább a törvénybe nem venné fel. Az iparkamarák hozzájárulását sem fogadja el. A §-t változatlanul fogadja el. Radics kijelenti, hogy az iparosság nagy áldozatokra kész, ha a kvalifikácziót szentesítik. Ez esetben a tandíjat is szívesen fogják fizetni. Gróf Zichy Jenő ezután visszavonván indítványát, a bizottság elfogadta a szakaszt változatlanul. A 81. §. változatlanul fogadtatott el. A 82. §-nál Heltai a vasárnapi munkaszünetre hívja fel a bizottság figyelmét. A javaslat indokolását, hogy a társadalom tehet csak ez irányban, tévesnek tartja, s felemlíti a könyvnyomdászok ez iránti mozgalmát a fővárosban, mely a társadalom nagy támogatása mellett is, egy ember ellenzésén megtört. A képviselőházhoz intézendő feliratban kellene erre a figyelmet felhívni. A bizottság e kérdésre nem terjeszkedett ki. A szakasz változatlanul elfogadtatott, úgyszintén a 83., 84. §§. is. A 85. §-nak a kereskedősegédekre vonatkozó intézkedéseit külön §-ba kívánja sorolni a bizottság. A 86—91. §§. változatlanul, a 92. §. azzal a toldással, hogy a munkakönyv rovatai közé a segéd erkölcsi magaviseletére vonatkozó megjegyzés ne tétethessék, fogadtatott el; a 93. §. változatlanul. A 94. §. e) pontja kihagyatott. A 95. 96. §§. változatlanul, a 97. §, a 85. §-nál elfogadott megjegyzéssel fogadtatott el. A 98—103. §§, úgyszintén a gyári munkásokról szóló 104—113. §§. csekélyebb módosításokkal fogadtattak el. Az idő előrehaladottsága folytán a tanácskozás folytatása holnapután d. u. 4 órára halasztatott. II. Egerből Írják: Az ipartörvény ügyében Eger városában f. hó 17-én az iparosok Gyürek Lajos elnöklete alatt nagygyűlést tartottak. Szederkényi Nándor orsz. képviselő meghívásra megjelenvén, behatóan ismertette az ipartörvény főbb pontjait. A nagygyűlés zajos és beható tanácskozás után a következő határozatot hozta: A beadott törvény főbb pontjaiban az országos iparos-kongresszus határozataival ellentétben állván, az iparos közönségnek e feletti illetékes véleményes nyilvánítása végett a harmadik iparoskongresszus összehívását sürgeti. Tekintve, hogy az országgyűlési bizottság néhány nap múlva már a törvény tárgyalásához fog, felirat intéztetik az összes egervárosi iparosság nevében az országgyűléshez, hogy a törvényjavaslat tárgyalását úgy tűzze ki, hogy Magyarország iparosai s az iparkongresszus véleménynyilvánítására kellő idő legyen. Az orthodox rabbik nyilatkozata. — febr. 18. Az orthodox rabbik ma a fővárosban értekezletet tartottak, amelyben a függetlenségi párt manifesztuma ellenében a következő nyilatkozatot állapították meg: »A történelem tanúskodik a mellett, hogy az emberek a múltak eseményein okulni nem akarnak. Ezen igazságot mi sem igazolja annyira, mint a függetlenségi pártnak a magyar nemzethez intézett manifesztuma. Az ezen manifesztumban kifejezést nyert politikai, nemzetgazdászati és jogi fejtegetésekkel, érintsenek azok bár hatalmi vagy jogi kérdéseket, mi természetesen foglalkozni nem fogunk. Mi csupán csak a »zsidókérdés«-hez, helyesebben a zsidó vallási kérdéshez kívánunk hivatásunkból kifolyólag szólni. Mielőtt azonban a függetlenségi párt ezen arkánumát kellőleg megvilágítanók, az antiszemitizmusra quande méme kívánunk reflektálni. Hogy a zsidókérdés a 19. század keretébe bele nem illik, azt minden liberális gondolkozású férfiú teljesen elismerte. Ezt hiába tagadná bárki is! Meg lett oldva a »zsidókérdés« igenis azon fenkölt férfiak által, akik komolyan figyeltek a történelem jelenségeire és a nagy kulturállamok jóváhagyólag vették tudomásul ezen megoldást. És éppen a liberális Magyarországban komolyan tervezik társadalmi és felekezeti bilincsek kovácsolását azon hazai polgárok számára, akik még alig hogy felvétettek a nagy népcsaládok kötelékébe, szolgálataikat forró szeretettel felajánlják és mindenben teljesítik. És ahelyett, hogy a valódi emberszeretet rovására elkövetett régi mulasztásokat jóvátennék, ahelyett, hogy a történelem intő szózatát figyelembe vennék, ahelyett, hogy hallgatnának az igazság szavára, mely veszteglést követel a több ezer éves tévedésekért , mindezek helyett az emberiség géniuszán régente elkövetett bűnöket újakkal akarják halmozni és halmozzák is. De minek lebbentsük föl a múltak fátyolát, hiszen mi nem akarjuk, hogy a múltak szenvedései fölötti fájdalom érzete a szívekben újra föléledjen. Ám lapozzák a történelem könyvét az antiszemiták és meg fogják tudni abból, hogyan zárattak el a zsidók elől a társadalomhoz vezető összes utak, és ugyanazok, akik leginkább kizárták a zsidókat a társadalomból, éppen azok ráfogták aztán a zsidóra, hogy exkluzív, alapozzanak a történelemben, ebből megtudhatják, hogy meg lett tagadva a zsidóktól minden, ami az emberi élet élvezetét, az erők üdvös fejlesztését idézhette elő. Úgy de az antiszemiták semmibe se veszik a történelmet ; ők az antiszemitizmus szellemétől vannak áthatva. Ezen szellem pedig nem a szeretet és nem az igazság szelleme! A függetlenségi párt perkorreskálja ugyan e szellemet, azonban csak feltételesen véli oltalomba vehetni a zsidót, és a zsidók polgári szabadságát csak akkor tartja lehetségesnek megvédeni, ha ez a vallási szabadság árán történik. Publikáljuk hitczikkelyeinket! ezt követelik tőlünk. A zsidó hitczikkelyek sok ezer évvel ezelőtt lettek publikálva, mégpedig a könyvek könyvében, a bibliában. E kiapadhatlan forrásból, hitvallásunk forrásából merítették a föld összes czivilizált nemzetei a legtisztább igazságokat, sok millió ember ezekből nyert oktatást és vigaszt. A Sinai hegyén nyilvánított zsidó hittörvényeket ki ne ismerné ? Hol exisztál törvénykezés, mely nem alapulna a tíziparancsolaton ? Hol van az a czivilizált állam, mely el nem fogadta volna a mózesi alapelvet: »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat« ? Hol az a jogrend, melynek alapelvét ne képezné a talmudból vett ama mondat • »Ne tégy mással olyat, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek« ? Ki ne ismerné a talmud amaz alapelvét, hogy »Minden nem-zsidó, aki a humanitás törvényeit kultiválja, főpap az emberiség templomában« ? Valóban, bibliánk, prófétáink és erkölcstanaink a szabadság és jogegyenlőség eszméinek érvényesítése érdekében hathatósabban közreműködtek, mint az ókor klasszikus népei, mert míg ezek elsősorban az eszthetikát, amazok az etnikát, az erkölcsiséget tanították. A zsidó vallás eszméinek üdvös behatását a népek szellemére és erkölcseire minden korban a nemzsidó tudósok is elismerték. A múltból nevekre hivatkozni fölösleges, elég az élők közül ha hivatkozunk Hugó Viktorra, Renanra, több katholikus és anglikánus püspökre, akik mindannyian az orosz zsidóüldözések alkalmával rámutattak arra, hogy mennyi köszönettel tartozik az emberiség, a zsidóságnak és miként rovatik le a hála velük szemben. Elég rámutatnunk boldogult emlékű nagy hazánkfiára, Deák Ferenczre és mindama hazai czelebritásokra, akik az igazi szabadságért lándzsát törtek. A zsidók publikálják hitczikkelyeiket! Évezredek óta szívünk vérével írtuk le hitágazatainkat a történelem könyvébe. Irodalmunk örök idők óta a tudományos világ kutatói előtt fekszik. A nem-zsidó theológiák egyik tantárgyát képezi a zsidó irodalom ’ és Oxford, Cambridge, Páris, Lipcse, Berlin, Róma, Flórencz, Parma, Leyden, Amsterdam, Utrecht, Kopenhága, Upsala, Christiania stb. városokban bizonyára fölöslegesnek fogják tartani, hogy a zsidók új ’ból publikálják hitelveiket. Mi több ezer éves históriai alapon állunk, mi nem proklamálunk új tanokat, hogy talán e miatt szükséges lenne kodifikálás végett azokat valamely fórum elé terjeszteni. Hívjuk egybe az összes hazai rabbikat szinódusra és rendezzük hitelveinket. — A zsidó vallás is univerzális. Valamint vannak ugyan magyar katholikusok, magyar protestánsok, de nincsen magyar katholiczizmus, se magyar protestantizmus, épp úgy nincsen magyar judaizmus, de vannak magyar zsidók. Egyáltalában a hitvallás nem ösmer geográfiai fogalmat ; istenben való hit nem ösmer geográfiai határt. Ismerünk magyar patriotizmust, melytől át vagyunk hatva, de nem ismerünk magyar judaizmust. Elimináljuk hitelveink közül azokat, melyek a kor követelményeinek meg nem felelnek! A zsidó vallás ilyen hitelveket nem foglal magában. Múltunkban nincsen mit takargatni, a jelenben nincs mit eltagadnunk és a jövőtől nincsen mit félnünk. Avagy talán alkalmazzuk hitvallásunkat az antiszemitizmus követelményeihez ? Vagy talán igazán azt hiszik a manifesztum kibocsátói, hogy hitvallásunk publikálása vagy annak reformálása ki tudná békíteni az antiszemitákat ? Egyáltalán nincs szándékunkban, kvalifikálatlan békekisérletekkel laborálni. Mi támaszkodunk a jogra, az igazságra. Mi feltétlenül megfelelünk minden polgári kötelességeinknek és kötelességtudatunkat még legrosszabb ellenfeleink sem vonták kétségbe. Azon ellenfeleink, kik prosperálásunkat nem szívesen látják, vegyék tudomásul, hogy az, ami a zsidókat fentartja, az önmérséklet, a szeretet győzelme a gyűlölet fölött. Minden nyomás, mely kívülről jött, előidézte a benső összetartást a zsidóságban. Egy lélekzet alatt állíttatik a zsidókról, hogy fölötte hatalmasak és hogy a kultúra követelményeinek meg nem felelnek. Az egyik kizárja a másikat, mert hatalmas csak az lehet, aki korának szimptomáira figyelemmel van. Rámutatnak néhány megyére, ahol a zsidók állítólag annyira primitívek. Egy igen zseniális költő erre nézve oly képét adta az ottani viszonyoknak, mely ha természethű volna is, csak azt mutatná, hogy az ottani zsidók vétenek ugyan az eszthetia ellen, de nem az ethika ellen. Különben erre a legjobb feleletet találjuk Scheiden nem-zsidó tudós egyik művében, aki következőleg nyilatkozik : »Ha mostanában a zsidók egy részével szemben kellemetlen külső megjelenésük folytán visszatetszést érez minden nem-zsidó, úgy nem szabadna soha megfeledkezni arról, hogy voltaképen ki juttatta az illetőket annyira. Úgy állunk mostanában a zsidósággal szemben, mint azok, akik valamely pompás templomot felgyújtottak és a füstölgő romokat szemlélik. Ha valakinek csak az erkölcsi érzet szikrája él keblé- ben, úgy a bánat és szégyen kell, hogy erőt vegyen rajta és minden eszközhöz kell nyúlnia, hogy a korábbi gyalázatosságokat jóvátegye...« A függetlenségi párthoz végezetül még csak azon kérelmet intézzük: akadályozzák meg, hogy minden adott alkalomból zsidókérdést csináljanak és bizonyára nem is lesz zsidókérdés. Kelt Budapesten, 1884. február 18-án. Az orthodox zsidó rabbik gyűlése nevében : Lipsicz Lipót, a szántói főrabbi,« sodronyzománczos teljes ékszerkészletére — most gr. Csekonics János tulajdona, — b. Gerliczey Árpád-kori övrészeire hívjuk fel a figyelmet, mely utóbbi, mint ötvösmunka nem kiváló ugyan, de régi voltánál fogva igen jelentékeny darabja kiállításunknak. Thaly Kálmán II. Rákóczi Ferencz egy mentegombját állította ki, melyet a szerencsétlen fejedelem Szathmáry Király nevű apródjának adott emlékül, midőn Boroszlóban volt. A terem egyik sarkában áll VIII-ik Orbánnak aranyos díszítésű broncz-szobra, a híres Bernini olasz szobrász munkája a XYII-ik századból; azé, aki a zágrábi Sz.István mellszobrot is, mely a kiállítás II-ik termében áll, ő csinálta ; gróf Zichy Ferencz tulajdonát képezi. Ugyancsak itt áll Carlo Dolcenak (XYII-ik század) egy remek, korallokkal ékesített foglalványú festménye, mely a kis Jézust ábrázolja, ki egyik kezében a keresztet tartja. Kárász Géza tulajdona. A IV-ik terembe lépve, ismét első pillanatra a pompás billikomok, kupák, serlegek és poharak ötlenek szemünkbe, melyek a XVI. és XVII-ik század főúri háztartásában oly kiváló szerepet játszanak. Őseink nagy becsben tartották azokat. Boros hordó, tele kupa járta nálunk, úgy mint a lengyeleknél és muszkáknál. Őseink az ivás eszközeivel bizonyos gyöngédséggel bántak, szól is róla a XVII-ik századbeli ének: »Ej korsó, kis korsó, torkomat ujjitó.« Bámulatos az a formagazdagság, mely e kupákat és billikomokat jellemzi. Az állat- és növényvilág változatos alakjaitól a mithologia ezernyi csodás szüleményéig felhasználtak mindent. S ami igazi érdeket kölcsönöz e daraboknak, hogy jobbára magyar ötvösök munkái, bizonyítékául annak, hogy a magyar műiparnak igen nagy előzményei vannak. Régente nemzedékről nemzedékre szállott egyegy műdarab, melyet az egész környék ismert, s mindig nagy becsülete volt az ötvösnek Czéheik a XVI. század elején mondhatni, megmagyarosodtak: a kassai és kolozsvári ötvösök szabályai mind magyarok. Az erdélyi fejedelmek serlegeket, billikomokat küldtek ajándékul Bécsbe, Konstantinápolyba; igy Bethlen, Rákóczy s a kiválóan billikomcsináltató Apafi Mihály, kinek 1680—90 közt tizenhat ötvös dolgozott. Elterjedt szokás volt ily poharakat ajándékul adni, nagyobb megtiszteltetésnek is az volt a módja, hogy poharakat vagy serlegeket készíttettek a hálálkodók. A czéheknek és társulatoknak külön poharaik voltak; innen, az a temérdek masszája az itt kiállított daraboknak. Az első szekrényben mindjárt asztalneműeket, poharakat, kannákat, hólyagos ananász formájuakat, serlegeket látunk a XV—XVI. századból. Kiváló darabok vannak azonban különösen a második magas szekrényben. Itt látjuk a törökverő Eszterházy Lászlónak lovagszobrát, amint egy alatta vergődő törökre lecsap. E hős a vezekényi csatában esett el 1652-ben. Két óriási, egy méter magas,fedeles Erdődybillikom díszeleg a legfelső sorban, az egyiken: Comitissa Anna Erdődy felírás 1633. évszámmal; Erdődy Anna, Tamás horvátországi bánnak volt a leánya és Thurzó Kristófnak a felesége. A kiállító gróf birtokában még 11 db ilyen billikom van, kár, hogy mindannyit be nem küldte, mert igy a rajtuk kivert jelenetek, melyek szintén egybefüggő cziklust képeznek, meg nem érthetők. A szekrény alján állanak az állatfejes poharak, kezdve a baglyon és végződve a szarvason, mindenféle alakok. Itt látjuk Michel Angelo Pietájának egy kis bronczpéldányát és gróf Nyáry Lőrincznek nagyszabású elefántcsont faragásu kannáit. Itt van a Radvánszky-féle hires nászpohár, melyet az egyik Radvánszkynak Selmeczbánya városa készíttetett és ajándékozott 1576-ban, továbbá a nemzeti múzeumból egy Krisztus életéből vett jelenetekkel s »Gott alein die Ehre« felirattal díszített serleg, számos u. n. nautilus csigákból alakított serleg s majd gyömbér szárú erdélyi ivó csészék. A szászok híres műiparáról a szebeni Hann Sebestyén ötvösmester művei egész véletlenül összekerült nagy sorozata tesz tanúságot. Van összesen öt kannája, egy könyve, két kristálypohara, korall szárral és egy vert miva képe. Az egyik kanna alján következőleg becsüli meg magát Hann uram: So oft mit kühlen Wein Die Kanne man wird heben, Soll Herr Sebastian Hann In Lieb und Lob leben. 1697. E pohár Lindecke Ernő úré Szebenben. Párja a magyar nemzeti muzeum tulajdona, melyen, valószínűleg a ezek által rávésetve, következő megemlékezés van: Hermanstatt ist durch der Kunst dieser Meister Augsburg worden Lebe Herr Sebastian Hann in werther Menschen Orden. 1697. A terem oldalfalán tizenkét, régi módira felkantározott, forgókkal díszített lófejet látunk csoportosítva, alattuk régi nyergek sorozata vonul el, megannyi kövekkel, aranyozottan bevarrt skófiumokkal s néhol zománczozásokkal is ékített. Köztük legdíszesebb a gróf Teleki Samué. A csoportozat felett zászlók trófeáinak, melyek egyikén, a Pestmegye által a múzeumnak ajándékozott sárga selyem lovagzászlón kétfejű sas alá e nem minden czérzás nélküli fölirat van festve : »Minél többet emésztek, annál nagyobb fényt vetek.« Jobboldalt egy törökösen felszerszámozott lovat látunk fegyveres trofeum alatt állani. A tro-feumon pánczéling mellett széles pallos függ, melyet állítólag Teleky Mihály viselt a zernyesti csatában, hol el is esett 1690-ben. A legutolsó szekrényben u. n. i verejtékes poharakat látunk vert ezüstből, oldalukon könycseppformákkal vannak díszítve, valószínűleg in- I nen vették nevüket. Itt áll gróf Teleky Mihály ezüst- csobolyája, oldalán antik érmekkel. Cserei krónikás panaszolja, hogy vadászatok alkalmával sokat kellett [ ] neki benne utálatos hideg vizet czepelnie. 1 . Az Y-ik terembe érve, az első szekrényben ott találjuk ismét a kókuszdióból foglalva alakított s a XYI—XYII-ik századokban annyira kedvelt serlegeket és apró poharakat. Az egyiken következő felirat áll: »Az ki izik XII. meg eves, rezeg lezen 1574.« Olyan jókora czinkotai izeze formán néz ki, hát bizon elhihetjük neki, a mit mond. A középső szekrényben XYI. és XYII-ik századbeli kiválóbb diszórákat és zománcz-tárgyakat látunk. Ugyanott vannak Kárász Géza khinai zománcz-tárgyai és Révay Ferencz báró gyönyörű zománcz-tála és kannája. A fali szekrényben látjuk a Teleky Mihály és Weér Judith czimerével ellátott gyönyörűen ezüst és aranynyal zománczozott 18 drb egybenjáró arany poharat és ugyanannyi hatszögletes vert mívű ezüst tányért és tálat. A falakat három nagy fegyvertrófeum disziti. Látunk rajtuk hosszú egyenes szúró kardokat, pallosokat, buzogányokat, csatacsillagokat s tőröket. Legszebb darabja a gyűjteménynek a gróf Khun tulajdonát képező spanyol pallos, — Toledo — közepén a táblának, mely teljesen olyan, mint a madridi gyűjteményben őrzött hírneves Cid-kard. Nevezetesebb darabok még az állítólagos Mátyás-sisak, a ritka szép markolatú Gisi-kard, Báthory István, Eszterházy Antal, Potoczky, Bethlen István és Rákóczy László sárosi főispán kardja 1664-ből, valamint egy kis vasbuzogány Nagy Ambrusé, Bocskay egyik hadnagyáé 1606-ból. A harmadik trófeumon különösen kitűnik az a nagy fejű zománczos filigrán-művü buzogány, melyet ő Felségének koronázási ajándékul készítettek a bécsi ötvösök. Mindezekben kiállításunknak csak éppen legszembeötlőbb darabjait ismertettük, az egésznek talán csak század vagy ezredrészéről szólhattunk, csak egy nagy általános képet igyekeztünk nyújtani, hogy e nagy vonásokkal ecsetelt képben annál szembeötlőbbekké tehessük mindazt, ami dicsőséget sugároz vissza a magyar ötvösművesség nagyemlékű múltjára és így kultúránkra is. Már tárczasorozatunk elején jeleztük, hogy mit és mely irányban várunk mi föllendülni a jelen kiállítás hatása alatt. Hogy várjuk a történet és műtörténet, a régészet és segédtudományainak gyarapodását s reméljük különösen a nemzeti ipar nemes önbecsészetének lelkes föltámadását. Mondják, a modern nemzetek sorsa iparuk. Az ősidők regeszerű harczai lejártak. A hazaszeretet lángja ma a munka verejtékében olvad fel. Ősi fringiákon, hadverő buzogányon, áldomást köszöntő billikomon sokat, százszor olvashatjuk a meg-megújuló jelmondatot »Pro patria.« — A nemzet álomképe egy közgazdasági jobb jövő — s nekünk úgy tetszik, mintha a gépek moraján, az ülők és pörölyök csattogásán keresztül is folyton ez a két szó csengene fülünkbe: ►Pro patria.« Szendrei János: KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, február 19. Naptár: Kedd, február 19. Róm. kath.: Zsuzsanna, Konrád vértanú. Prot.: Eleuther. Görög-orosz : (február 7.) Parthén püspök. Zsidó : (feb. 23.) 10. t. Benjámin. — Nap kel 7 óra 2 percz, nyugszik 5 óra 27 perez. — Hold kel 1 óra 16 perez reggel, nyugszik 10 óra 47 perez délelőtt. — Utolsó negyed 4 óra 28 perezkor reggel. — Nap a halak jegyébe lép 5 óra 52 perezkor reggel. Pénzügyminiszter fogad délután 3—4. Honvédelmi miniszter fogad délután 4—5 óráig. Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter fogad délután 5—6. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. Főrendiház ülése d. e. 11 órakor. A fővárosi egylet ülése délután 5 órakor a régi városháza tanácstermében. Az országos iparegyesület bútoripari szakosztályának ülése délután 5 órakor. Az állatvédő egyesület nyilvános felolvasása délután 5 órakor a fővárosi iparosok körében. Felolvasók: Borosnyay Kamilla, Herman Ottó és Havas Sándor. A budapesti kerékpár-egylet első férfi-estélye az István főherczeg szállóban. «The dansant« a várszínházban, Mészáros bál a Vigadóban. Ötvösműkiállítás a nemzeti múzeumban délelőtt 10—délután 5 és este ‘,7—10 (villamos világítás mellett). Belépti díj 5 frt. Iparművészeti múzeum a műcsarnokban d. e. 9 — d. u. 1 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi utón (Belezsaj’-kert) nyitva délelőtt 9 — délután 1 és délután 3—5 óráig. Egyetemi fő részt ért az Üllői-utón délelőtt 8—12 és délután 2—4. Múzeumban az összes tárak zárva. Akadémiai könyvtár d. u. 3 — 7 Egyetemi könyvtár d. u. 3—7 Múzeumi könyvtár d. u. 9—d. u. 1 Állatkert nyitva egész nap. — Calice báró nagykövet, a ki ma Tisza Kálmán miniszterelnöknél, Orczy báró miniszternél és Andrássy Gyula grófnál tett látogatást, ma este a gyorsvonattal, Orsova-Várnán át, visszautazott Konstantinápolyba. — Tisztelgés gróf Tisza Lajosnál. A budapesti ref. egyházközség közgyűlésének küldöttsége, -amely Várady Károly kir. tanácsos és egyházgondnok elnöklete alatt Gönczy Pál egyházgondnok, Petri Elek b. lelkész, Szilágyi Sándor egyházjegyző, továbbá Ballagi Mór, Ghyczey Samu, dr. Takács Lajos, dr. Kovácsy Sándor és dr. Darányi Ignácz egyháztanácsosokból állott, — ma tisztelgett gróf Tisza Lajosnál. Várady Károly meleg szavakban emelve ki gróf Tisza Lajosnak a ref. egyház körüli bokros érdemeit s azon határtalan bizalmat, melyet az ő nevéhez köt az egyházközség, azt a kérést terjesztette elő, hogy a főgondnoki tisztet egyéb terhes elfoglaltatásai daczára elfogadni méltóztassék. Ezen tetszéssel kísért beszédre gróf Tisza Lajos körülbelül a következőket válaszolta: Önök legjobban tudják, hogy ezen állást, ezen kitüntetést nem kerestem, az iránt versenyezni senkivel nem kívántam, s hogy épp ellenkezőleg e bizalom elől ki óhajtottam térni. Oly rég voltam ugyanis távol a fővárostól, hogy magán és családi ügyeim szempontjából indokolva lett volna, hogy a közügyekben való részvételtől legalább egy ideig tartózkodjam. Most azonban,midőn irántam a bizalom ily fényesen nyilvánult, nem tehetem, hogy mint protestáns ember kivonjam magamat azon kötelességérzet alól, mely most már azt követeli, hogy a bizalomnak meg is feleljek. Fogadja tehát a tisztelt küldöttség, mint az egyházközség képviselője, mélyen érzett köszönetemet ezen kitüntető bizalomért; — támogassanak, kérem, úgy tisztelt elnöktársaim, valamint gondnoktársaim is az egész egyháztanácscsal együtt, hogy hivatásomat minél sikeresebben tölthessem be s hogy a különben is virágzó budapesti ref. egyházat még virágzóbbá tehessük. Ajánlom magamat szíves barátságukba! E beszédet lelkes éljenekkel fogadták a küldöttség tagjai. Mint halljuk, a főgondnok beiktatása és az egyháztanács felesketése márczius 2-án (vasárnap) fog történni. — A Gazdakör igazgatósága 1. évi február hó 20-án, szerdán 5 órakor ülést tart, melyre a tagok tisztelettel meghivatnak. Tárgya: a közgyűlés elé terjesztendő jelentés. Ezután dr. Póya Jakab fog értekezni a svájczi tűzbiztositó intézetekről. Minthogy a múlt igazgatósági ülés a közgyűlés idejét 1884. évi márczius hó 5-ére tűzte ki, a kör tagjai figyelmeztettetnek, hogy a számadásokat s az évi mérleget a titkári órák alatt naponkint 5—7 óra közt megtekinthetik. — Grünwald Béla közigazgatási kézikönyvének második kiadása nem sokára meg fog jelenni Ráth Mórnál, kinél egy példányra 10 írtjával lehet előfizetni. Az első kiadás már másfél év előtt teljesen elfogyott s csak antikváriusoknál kapható egy-egy példány az eredetinél jóval magasabb áron. Az első kiadás azonban majdnem teljesen hasznavehetetlenné vált a megjelenése óta alkotott törvények és rendeletek által a közigazgatási jog minden ágában előidézett jelentékeny változások következtében. A második kiadás, mely tetemesen bővült s részben át van dolgozva, ha képét fogja nyújtani a közigazgatási jogszabályoknak, amennyiben a törvényhatóságok hatáskörébe tartoznak, biztos kalauz lesz a közigazgatási tisztviselőre nézve s egy egész könyvtárt pótol, s fölöslegessé teszi reá nézve az eddigi törvények s rendeletek megszerzését. A mű öt vaskos kötetre terjed. — A magy. kir. természettudományi társulat február 20-ikán, szerdán délután 5 órakor a műegyetem vegyipar műtani termében (Eszterházy utcza 9. sz. politechnikumi kis épület II. emelet c. 5.) szakülést fog tartani, melyre a t. közönség ezennel meghivatik. Előadást tartanak: dr. Wartha Vincze : Az elektromosság és a világitó gáz alkalmazásáról a laboratóriumban ; dr. Tömösváry Ödön: A Bánságban tömegesen tenyésző légyfajról. — Az országos középiskolai tanáregyesület második szakosztályának keddre hirdetett gyűlése közbejött akadályok miatt nem fog megtartatni. — Az »Adria« magyar tengeri hajózási részvénytársaság eddig helyben létezett üzletvezetőséget, évi márczius 1-ével Fiuméba helyeztetik át. — »Az antiszemita pártkörből« ma hosszabb tudósítást vettünk, melyből mint lényeges dolgot azt említjük fel, hogy a pártkör minden általa felállítandó jelöltnek nyilt levelet ad a választóközönséghez s a párt jelöltjeiül csak azok tekinthetők, kik ily nyilt levelet felmutatnak. — Temesvárról jelentik: Nagy feltűnést kelt, hogy R. itt állomásozó százados két ügyvédet párbajra hivott. Az esetet következőkép beszélik: R. századosnak állítólag szokása, hogy ha megvetését akarja kifejezni, azt mondja: olyan mint a magyar igazságszolgáltatás. Pár nap előtt L. és P. ügyvédekkel mulatván, szokásos hasonlatát használta. Az ügyvédek kifogást tettek ez ellen, miből szóvita keletkezett, mely R. százados részéről kihívással végződött. P. azt felelte, hogy ő nem sértett, hanem csupán a magyar igazságszolgáltatást vette védelmébe és azért a kihívást nem fogadja el. P. ennek folytán a katonatiszti kaszinóból, melynek tagja, kigolyóztatott. P. és R. közt most mégis meg fog történni a párbaj. — Nagyérdekü és bonyodalmas zsarolási per tárgyalása kezdődött ma meg a bécsi esküdtszék előtt A perben Better Amália és fia Zsigmond, leánya Anna, valamint négy más egyén szerepel vádlottként, míg a tanuk száma 48-ra megy. A banda egész regényszerű módon űzte a legbrutálisabb zsarolást. A két főszereplő Better Zsigmond és nővére Anna volt. Egy bécsi orvostól, kiről megtudták, hogy 1879-ben valami katonasorozási ügyben közbenjárásáért 50 frtot kapott, négy év alatt nem kevesebbet mint tizenkét ezer frtot zsaroltak ki, folyton azzal fenyegetve a szerencsétlen orvost, ki ritka becsületes ember s az említett sorozási ügyben sem az 50 írtért, hanem inkább jószívűségből járt közbe,hogy följelentik a hatóságnak. De még szemérmetlenebb dolgot műveltek dr. Rhousopoulos Athanáz athéni egyetemi tanárral. Ez 1882-ben Bécsben volt s a színházban megismerkedett Better Annával, ki az első pillanattól kezdve felismerte a 61 éves öreg tanárban, a ki nős és 9 gyermek atyja — az alkalmas áldozatot. Azonnal 100 frankot kért tőle s más vásárlásait fizettette ki vele s azután arra kérte, vigye el magával Párisba, hova az öreg tanár utazott. A tanár vonakodott s azt mondta, hogy előbb Berlinbe megy fiához. Bécsben el is vált tőle a leány. De alig hogy a tanár Párisba érkezett, két órával megjötte után már bekopogtatott szobájába Better Anna. Nem hitt tőle szabadulni, hasztalan mutatott neki ajtót. A leány azzal fenyegetőzött, hogy mindent megír a tanárnénak Athénbe, mire a tanár kifizette adósságait s visszakisérte Bécsbe. Itt annyira boszantotta a dolog, hogy nyolcz napig fekvő beteg volt. Végre 1000 frankot adott a leánynak selutazott Triesztbe. A leány utána utazott , itt ismét 200 frtot csikart ki tőle. De a zsarolás tovább folyt. Alig érkezett a tanár haza Athénbe, egymás után jöttek Annától a fenyegető levelek. A tanár végre bevallotta nejének a dolgot s újabb ötezer frankot küldött Annának, ezzel akarta őt végkép kielégíteni. De akkor új fordulat állt be. Athénbe érkezett Better Zsigmond,mint nővére becsületének boszólója, s húszezer frankot követelt. De ekkor ú tanár, nem félve többé feleségétől, nem adott többet 450 franknál útiköltségül Betternek, ki haza is ment. Ugyanez időben a család Bécsben több más apró zsarolási eseten kívül Auer Lipót nevű kereskedőtől kilenczezer fotot csalt ki. Ma a vádlevél felolvasása után a vádlottakat hallgatták ki. Better Zsigmond, a fővádlott, beismerő vallomást tett. A tárgyalás hat napig fog tartani. A máramaros megyei börtönben feledés esetéről szóló közlemény alatt lapunkban az illető czikk beküldőjének neve tévesen nyomattatván ki, fölemlítjük utólag, hogy az illető czikk szerzője : Gavallér Lajos ur. — Viktória angol királynő könyvét, melyet 10 ezer példányban nyomattak, a közönség még megjelenésének napján elkapkodta. A kiadó, Smith, Edler és Co., még e hóban új kiadást rendez. A könyv közelebb német és franczia fordításban is meg fog jelenni. Különös kegyelmi kérvényt adott be Spanga Mária, Spanga Pál nénje. Ebben a kérvényben Spanga megkegyelmeztetéséért esedezik elsősorban, de nyomban hozzáteszi, hogy amenyiben ezt a kérését nem teljesítenék, adják neki Spanga ingóságait. Helyi hírek. A főváros közgyűlésének legérdekesebb tárgyai most szerdán lesznek: a Nagykörút kiépítése tárgyában tett javaslatok és az omnibuszközlekedés rendezésére irányuló munkálat. Lesz több nagy telekeladási ügy is: a magyar államvasutak kérvénye a rendező pályaudvarhoz szükséges területekért és a kőbányai sertéskereskedőké 43.000 méter földért. A fővárosi magánépítési bizottság mai ülésén már mutattak be terveket a Nagykörút mentén emelendő házakra; a bizottság ki is adta az engedélyt Emerling Vilmosnak Teréz-körut 14. szám alatt építendő háromemeletes házra; és gróf Batthyány Gézának Teréz-körut 3987 /3990 b) és 3990 a) sz. a. telken kétemeletes palotára és a 3986. sz. telken háromemeletes házra; ezenkívül engedély adatik:Hortoványi Józsefnek Só-utcza 7. és 8. sz. a. kétemeletes lakházra; a skót apátságnak I. Uri-utcza 64—66. sz. a. kétemeletes házra; Martiny Henriknek Külső-Stáczió-utcza 37. sz. a. egyemeletes házra; Jamniczky Lipótnak Damjanich-utcza 4. sz. a. egyemeletes házra; Rankovszky Antalnak XI. k. Lendvay-utcza 15. sz. a. egyemeletes házra; Trafnicsek Józsefnek X. k. Halom-utcza földszintes házra; Böhm Károlynak a Délibáb- és Bakony-utcza sarkán egyemeletes nyaralóra; Söck Ferencznek Lendvay-utcza 8. sz. a. földszintes nyaralóra; Gerbert Károly és Herminnek II. ker. Oszlop utcza földszintes nyaralóra; Kovács Zsigmondnak Dohányutcza 73. sz. a. földszintes háza fölé egy emelet ráépítésére és emeletes toldalékra, ezenkívül 7 fél számára nagyobb toldalék építésére adtak engedélyt stb. A szétrobbantott játékbank birtokosát kihallgatta ma délutáni fél 1 órakor a főkapitányság. Azt mondá, hogy D’Ecquevilley marquisnak hívják, 40 éves, róm. kath. vallású, nőtlen, portugáll állampolgár. Beismeri, hogy a játékbank az övé volt s igazolására azt hozta fel, hogy nem tudta, miként a trente-et-guarante Magyarországon tiltott játék. A kihallgatás után közölte vele a főkapitány azon végzést, hogy idegen tulajdon veszélyeztetése miatt kiutasíttatik Budapestről, 48 óra alatt el kell hagynia a fővárost s csak »extra dominium« lehet felebbeznie. A végzés indokolása szerint d’Ecquevilley marquis hazárdjáték miatt több helyütt meg volt már büntetve, Budapesten is titokban törvény által tiltott játékokat rendezett s ez által mások vagyonát megkárosította, illetőleg veszélyeztette. A marquis aktiv részt vett a török-orosz háború alatt az erdélyi pucsban; a marosvásárhelyi törvényszék vizsgálat alá fogta, de utóbb a pucs többi részeseivel együtt felmenté. Innen Párisba, utóbb Bécsbe ment s ott is játékbankot tartott, a mi egy ismert magyar sportsman-nel való öszszeszólalkozása folytán tudomásra jévén, 1878. decz. 12-én kiutasították Bécsből. Azóta Magyarországon tartózkodott. A reáliskola-utczai játékbank negyedfél év óta áll fenn.Nehány lap azon hire, hogy a marquis fiókbankokat is tartott Budapesten, nem felel meg a valóságnak. — Az összeégett leány, Miskolczy Juliánna 18 éves hajadon cseléd, ki pár nap előtt a Sugárút 97. számú házban petróleummal összeégette magát, tegnap délután a Rókus-kórházban iszonyú kínok közt meghalt. A szerencsétlen leány, mint később he