Pesti Napló, 1884. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1884-12-01 / 331. szám
A németalföldi meghatalmazott azt indítványozza, hogy a szabadkereskedelem fogalma a tavakra is kiterjesztessék, valamint az összes csatornákra, amelyeket a jövőben azért fognak építeni, hogy a Kongó medence különböző hajózási vonalai összeköttessenek. Ugyanezen ügyben a Times-nak Berlinből, nov. 27-iki kelettel a következőket távírják: A konferenczia mai ülésén elfogadtatott a Kongó-medencze földrajzi fogalmának azon meghatározása, melyet Amerika terjesztett elő és mely Stanley javaslatán alapszik. Francziaország csak fentartással fogadta el ezen meghatározást. De minthogy e fentartás csak azon napig áll fenn, melyen a konferenczia elfogadja a szabad kereskedelemre vonatkozó nyilatkozatot, melyet Németország terjesztett a konferenczia elé, kétségtelen, hogy e fentartás csak formai szempontból történt. Angliára nézve a legfontosabb érdek az volt e meghatározásban, hogy a Kongó-medence nyugati határa, Ambrizig kiterjesztetett és északon Lotte- Ramáig vizetett fel. Francziaország, az igaz, egyelőre csak Massabéig egyezett bele a határ kiterjesztésébe; ez a fentebb említett fentartással együtt el fog esni. Nagy bajt okozott a konferenczián Olaszország azon javaslata, hogy szeszes italok bevitele a Kongó vidékére a szabad kereskedelem hatálya alól kivétessék. E javaslat egyike a lehető legimpraktikusabbaknak. Végre Olaszország jónak találta javaslatát, minthogy azt a többi hatalmak is kivihetetlennek nyilatkoztatták ki, egyszerűen visszavonni. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, deczember 1. Naptár: Hétfő, deczember 1. — Róm. kath.: Eligius próféta. — Prot.: Eligius, Longin. — Görög-orosz: (november 19.) Abadias próféta. — Zsidó. (Kizler 13.) Dámián. — Nap kel 7 óra 29 perez, nyugszik 4 óra 9 perez. Hold kel 4 óra 15 perez délután, nyugszik 5 óra 3 perez reggel. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. Képviselőház ülése d. e. 10 órakor. A magyar tudományos akadémiai,nyelv- és széptudományi) osztályának ülése délután 5 órakor. Felolvasók: Szigeti József és Halász Ignácz. Az országos iparegyesület kertészeti szakosztályának ülése d. u. 5 órakor. A magyar mérnök- és építész-egylet mű- és középítési szakosztályainak ülése este */7 órakor. A fővárosi gazdasági és pénzügyi bizottság ülése d. e. 10 órakor a régi városháza tanácstermében. Őszi kiállítása műcsarnokban (Sugár út 81.) d. e. 9-től d. u. fél 5-ig. Belépti dij 50 kr. Gyümölcskiállítás a Köztelken d. e. 10 —12-ig és d. u. 2—4-ig. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. Nemzeti múzeum: term.-rajz és népismetár d. e. 9— d. u. 1. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Beleznay-kert) nyitva d. e. 9— d. u. 1 és d. u. 3—5. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken d. e. 10—12 és d. u. 2—4. Egyetemi füvészkert az Üllői-uton d.e.8— 12 és d. u. 2—4. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. — A Iiv. lapból. A m. kir. pénzügyminiszter Pál István I. osztályú pénzügyi fogalmazót és adófelügyelőhelyettest II. oszt. pénzügyi titkárrá és Szolnok-Dobokamegye területére királyi adófelügyelővé; Szabó Károly pénzügyi fogalmazó-gyakornokot pedig az Udvarhely megye területén működő kir. adófelügyelő mellé II. o. fogalmazóvá ; pügyi Papp Mihály pügyi fogalmazó-gyakornokot a Sopron megye és Sopron város területén működő kir. adófelügyelő mellé, II. oszt pénzügyi fogalmazóvá, Kávássy Illés m. kir. pénzügyi fogalmazó-gyakornokot a Jász- Nagykun-Szolnok megye területén működő kir. adófelügyelő mellé ideigl. minőségű II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá; Blaur Gyula pénzügyi fogalmazó-gyakornokot; a Békés megye területén működő kir. adófelügyelő mellé II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá; Finger József m. kir. pénzügyi fogalmazó-gyakornokot a Torontál megye területén működő kir. adófelügyelő mellé II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá; Petrovay László állampénztári tisztet a Bács- Bodrog megye területén működő kir. adófelügyelő mellé ideiglenes minőségű II. osztályú pénzügyi fogalmazóvá; Zobel Lajos okleveles építészt a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatósághoz királyi építészeti mérnökké nevezte ki. A m. kir. igazságügyminiszter, a vezetése alatti minisztérium számvevőségéhez: Lengyel Vilmos, és Zámori Mihály igazságügyminiszteri másodosztályú számtiszteket első osztályú, — Szombathelyi Károly, Nagy Alfonz és Cservenka Ferencz igazságügyminiszteri harmadosztályú számtiszteket pedig másodosztályú számtisztekké nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter Bereg, Ung és Ugocsa megyék területén a községi faiskolák felügyelete s a gyümölcs-tenyésztési ismeretek terjesztése czéljából Bornemissza Zoltánt ideiglenes vándortanítói minőségben alkalmazta. — Erzsébet királyné és Mária Valéria főherczegné szerdán, decz. 3-án délelőtti 10 órakor az osztrák államvasút külön udvari vonalán Bécsből Gödöllőre térnek vissza. — Pásztélyi püspök jubileuma. Pásztélyi János ungvári gör. kath. püspök november hó 25-dikén ünnepelte püspöksége tizedik évfordulóját. Délelőtt ünnepélyes isteni tisztelet volt a székesegyházban, melynek végeztével a káptalan tisztelgését fogadta a püspök. Mondok János apátkanonok tolmácsolta társai érzelmeit és jókivánatait. A jubiláns meghatottan válaszolt. A máramarosi papság nevében Faukovics Sándor szigeti vikárius üdvözölte a derék főpapot. Az Ungváron állomásozó közös hadseregbeli tisztek, a papnövendékek, a képezdei és pap árvái tanulók külön-külön siettek üdvözletüket is szerencsekivánatukat kifejezni. A püspök meghatott szavakban válaszolt a hozzá intézett beszédekre. Különösen szépen szólott a képezdei növendékekhez: „Isten után, úgymond, a hazát szeressék legjobban, legyenek hű gyermekei, s ha majd mint tanítók fognak az életben működni, ne csak tanítók, de a magyar nemzet, a magyar szellemnek is hű apostolai legyenek.“ Méltó szavak egy gör. kath. magyar püspökhöz!” Délben a püspök lakomát adott, melyre igen szép társaság volt hivatalos. A tisztelet nyilvánulásait Pásztélyi valóban meg is érdemli. Aligha van hazánkban még egy görög katholikus püspökség, melynek kormányzata kizárólag magyar lenne. Pásztélyi az orosz nyelvet az adminisztráczióból teljesen kizárta. A magyar nyelv tanítására a népiskolákban szorgosan ügyel, papjait s tanítóit folyton buzdítja ez irányban. Hogy a népnevelést hathatósan előmozdíthassa, az ungvári tanítóképezdét a kor kívánalmaihoz képest újjá alakította s most egy diszes épiletet emeltetett az intézet számára, úgy ebben, valamint a papnevelő intézetben magyar szellem uralkodik. — A gyoroki csángók nyomora. Megdöbbentő vészkiáltás hangzik a Gyorokra telepitett szerencsétlen csángóktól. A könnyen lángra gyűlt nemzeti lelkesedés elsietett munkájának szomorú következményei a legszomoritóbb alakban mutatkoznak. Huba Lajos gyoroki gyógyszerész magánlevelet irt Rozsnyay Mátyás aradi polgárhoz, melyben megdöbbentően vázolja a csángók nyomorát. Elmondja levelében, hogy a csángók számára 95 ház készült el ugyan, de ezek nagyobbára oly nedvesek,hogy az épületek belseje,miután benne laknak és tüzelnek, egész zöld a penésztől. A lakások rendkívül ártalmasak. A hirtelen beállott hideg folytán teljesen megszűnt a munka, s így a csángók minden keresetforrása kiapadt. A gyermekek rongyosak, sokan vászoningben dideregnek. A táplálék nyomorult, silány. Ha a szerencsétlenek gyorssegélyben nem részesülnek, el fognak pusztulni. Igaz ugyan — igy szól a levél — hogy a csángók közt sok az élhetetlen, a részeges és munkakerülő, de van sok jóravaló, derék becsületes magyar ember is — kik mind összevéve viszont nem tehetnek arról, hogy Gyorokon házaik építése tulajdonképen csak szeptember hó közepén túl vette kezdetét, továbbá, hogy a részükre kijelölt szántóföldeket csak e hó elején kaphatták meg, melyeket őszi vetés alá a hirtelen beállt hideg idő folytán nem vethettek. Rozsnyay Mátyás, Arad város e derék polgára, e levél következtében Aradon bizottságot alakított, mely tegnapelőtt tartott ülésén elhatározta, hogy deczember 7—8-án hangversenyt rendez és a közönséghez lelkes felhívást intéz a csángók nyomorának enyhítésére. A felhívás már meg is jelent s így hangzik: „A bizottság sürgősen és alázattal esedezik Arad város és megye hazafias és áldozatkész polgáraihoz, hogy addig is, mig felsőbb helyről segély érkezik, bármi csekély élelmiszert, pénzt vagy ruhadarabot, esetleg takarmányt is a szegény csángók részére juttatni kegyeskedjenek. Kétszer ad, ki gyorsan ad!!“ — A gyűjtést az aradi lapok eredményesen kezdték meg. Az Alföld eddig 132 frtot, az Arad és vidéke 186 frt 90 krt gyűjtött. Az éjjel érkezett aradi újságok azonban azon meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy a gyoroki csángók nyomorán csakis országos mozgalom segíthet. — Rudigier linczi püspök utolsó óráiról a következő részleteket jelentik tegnapi kelettel: Délben hirtelen változás állott be a püspök állapotában. Lélekzet után kapkodott, szemei megüvegesedni kezdtek. A szolgák azonnal előhivatták dr. Votroubek főorvost az irgalmasoktól és összehívták a székeskáptalan tagjait, hogy még egyszer elbúcsúzhassanak a püspöktől. Az orvosi segély némi javulást idézett ugyan elő a beteg állapotában, midőn azonban délután 1/22 órakor az orvosok konzíliumot tartottak, már részleges szélhüdést konstatáltak. Nemsokára azután beállott a halálküzdelem. Két órakor az orvosok újabb konzíliumot tartottak, de már csak a beállott halálküzdelmet konstatálhatták. E konzílium után bulletint adtak ki, mely így hangzik: »A beteg lélegzete majdnem egészen elállott és erői gyorsan hanyatlanak.« Az orvosok távozása után a káptalan tagjai, a lelkészek, rokonok és a szolgák állották körül a haldokló ágyát. A püspök csak néhány perczcel halála előtt, mely 3 óra 35 perczkor következett be, vesztette el eszméletét és rövid imát mondott, mielőtt örökre behunyta szemeit. Amint a halál bekövetkezett, Dapplbauer titkár lepecsételte a püspök iratait, a káptalan tagjai pedig tanácskozást tartottak és elhatározták, hogy a temetés szerdán délelőtt 9 órakor lesz. Tegnapelőtt délelőtt a püspök elküldte titkárját dr. Wise polgármesterhez, köszönetét fejezve ki a részvétért és kérve a polgármestert, hasson oda befolyásával, hogy Linczben a temetőkérdés a katholikus egyház szellemében oldassák meg. A polgármester lekötelező és kiengesztelő szavakban küldte meg válaszát, egyszersmind köszönetet mondva a püspöknek a székesegyház felépíttetéséért. A püspök halálát a légző szerveket és a szívet ért szélhüdés okozta. Weber báró helytartó, ki meg akarta látogatni a püspököt, már halva találta a beteget és azonnal értesítette Taaffe miniszterelnököt. Rudigier püspök, midőn a káptalantól elbúcsúzott, kérte, hogy emlékeztessék a királyt arra a szóra, amelyet egykor neki mondott. Ez a szó, mint beszélik, a konkordátum visszaállítására vonatkozik. Az elhunyt püspök nem nagy vagyont hagyott hátra és végrendeletében a szemináriumról, a székesegyházépítési alapról, rokonairól és a szolgaszemélyzetről emlékezett meg. Holttestét az új székesegyház votívkápolnája alatt levő sírboltban fogják elhelyezni. — Lakoma. Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter tegnap este az „Angol királynő”ben lakomát adott a távozó Szász Károly miniszteri tanácsos és püspök s a helyébe lépő Berzeviczy Albert min. tanácsos tiszteletére. Ott voltak: Tisza, Szapáry, Széchenyi és Bedekovich miniszterek, Péchy Tamás képviselőházi elnök, Szlávy koronaőr, Schlauch püspök, Fálk, Harkányi, Zsigmondy, Wahrmann, Neisiedler, Zichy és Hegedűs orsz. képviselők, Fraknói akadémiai főtitkár, Förster, Hornyik és Markusovszky miniszteri tanácsosok, Szalay osztálytanácsos, Szüry miniszteri titkár és Korányi egyetemi tanár. A házigazda éltette ő Felségét a királyt, mint a tudományok ártfogóját, továbbá minisztertársait, vendégeit, a távozó Jász Károlyt és utódát, Berzeviczy Albertet, Schlauch püspök Trefort minisztert éltette, Szász Károly Trefort buzgalmát emelte ki és éltette utódát, Berzeviczyt. Berzeviczy Albert megköszönte a kitüntetést és Trefort minisztert éltette. — A halmi-i kerületben, mely Gyenge László halála folytán megüresedett, mint az Orsz. Ért. jelenti, Buttykay Viktor kormánypártit akarják fölléptetni képviselőjelöltül. — Görgey ellen. Az Aradon élő 1848—49-diki honvédek tegnap délután Hes János elnöklete alatt népes értekezletet tartottak. Az elnök beszédében azt hangsúlyozta, hogy a Görgey rehabilitálók „nyilatkozványából“ azt látja, hogy a mozgalmat azok indították, akik Kossuthot hontalanná igyekeztek tenni. Az értekezlet erre elfogadta a Lukácsy Miklós által fogalmazott „ellennyilatkozást“, mely a többek közt a következő pontot tartalmazza: „A világosi fegyverletétel nemcsak hogy nem volt a honfivér további hasztalan ontását megszüntető emberséges és tisztességes befejezése a magyar nemzet óriási harczának, hanem igenis volt: egy minden kikötés és fentartás nélküli, könnyelmű feláldozása és lelkiismeretlen zsákmányul odadobása hazánk szent ügyének.“ A Görgey ellen emelt honárulási vádra vonatkozólag az aradi honvédek felemlítik, hogy a Görgey-rehabilitálók csak azért tagadják a honárulási vádat, mert az eddig bebizonyítva nincsen, s e szerint ők is csak bizonyítékok hiányában mentik föl a volt főhadvezért a súlyos vád alól. „Mi azonban — úgymond az ellennyilatkozás — az elégtétel e nemű megadásához nem járulhatunk, s csakis azért, nehogy a csalhatatlanságot a magunk számára igénybe venni látszassunk, reá bízzuk a köztünk és 207 honvédtársunk közt fenforgó nézeteltérésből megállapítandó igazság kiderítését az elfogulatlan utókori történetírásra.“ A nyilatkozat így végződik : „De még kevésbbé indokolt, Görgey Arthur fegyverletételi eljárását a magyar nemzet önérzete érdekéből védelmezni akarni, mert sem nem észszerű, de a fenforgó ügy állásánál fogva nem jogosult kísérlet a magyar nemzetet azon önérzettől megfosztani akarni, hogy két szövetkezeti nagyhatalmasság roppant túlnyomó haderőivel sem volt képes erejét megtörni, s árulásnak kellett hozzájárulnia, hogy zászlót beszennyeztessenek. Mivel pedig a magyar nemzet önérzetére előre nem látható válságos napokban a trónnak és a hazának egyaránt még szüksége lehet, s a nemzet csakis ezen önérzetétől eltelten lesz képes elismert vitézi múltját beigazolni: alulírottak úgy a magyar nemzet ebbeli önérzetének meggyilkolási merénylete ellen, valamint az ellen is határozottan tiltakoznak, hogy Görgey Arthur volt 1848/9-iki hadvezér, az utókori történetírás egyedüli jogainak előzetes biztosításával, a magyar nemzet jelenlegi közvéleményét terhelő honárulás vádja alól egyoldalulag felmenthető legyen.“ Az ellennyilatkozatot beküldik megőrzés végett a nemzeti múzeumnak. — Tanitó-egylet Fiuméban. Dr. Erödi Béla kir. tanfelügyelő felhívása következtében f. hó 27-én Fiuméban megalakult a tanító-egylet. Fő czélja az egyöntetű működés, mely eddig összekötő kapocs hiányában a fiumei állami népoktatási intézetekben csak szerény óhaj maradt. Az egylet tisztviselőivé megválasztottak titkos szavazás útján : dr. Erdődi Béla elnök, Berecz Gyula alelnök, Donáth Imre jegyző, Riegler Sándor pénztáros. Választmányi rendes tagok: özv. Lakos Károlyné, Babáré Adél és Matisz János ; póttagok: Hostnik Józsa és Tichy Kamilla. Az egylet megalakulása alkalmából tisztelete adóját is lerótta azok irányában, kik Fiume iskolaügyét mai fejlettségére emelték dr. Trefort Ágoston minisztert, dr. Zichy Ágost gróf kormányzót és Gönczy Pál miniszteri tanácsost tiszteletbeli tagokul választván meg. A legközelebbi gyűlésen Berecz Gyula tart értekezést a magyar beszéd tanításának módszeréről. — Ír összeesküvők. Londonból jelentik nov. 29-éről: Edinburghouseban (Izland) Hussy ügynök házának egy részét tegnap dinamittal felrobbantották. Hussy a landliga előtt rossz hirben állt. A ház lakói sértetlenek maradtak. — Posta. Csikmegyei Csik-Szent-Simonban és brassómegyei Vidombák községben folyó évi deczember hó 1-én uj postahivatal nyittatik meg. — A privigye! műkedvelő társaság f. évi nov. hó 22-én igen kitünően sikerült színi előadást rendezvén, annak tiszta jövedelmét, 9 frt, a rendező-bizottság megbízásából Lulják Antal ügyvéd úr és a műkedvelők buzgó igazgatója a privigyei gimn. tápintézet alaptőkéjének gyarapítására adta át, a miért a gimn. igazgatóság lapunk útján mond köszönetet. — A szolnoki Tisza-kidrtől, az utazók réméről, melynek fentartása évenkint ezrekbe kerül, azt újságolja „biztos forrásból“ a Jász-Nagykun-Szolnok, hogy vashíddá fog átalakíttatni, s hogy az építkezést a magyar államvasutak igazgatósága már a jövő év tavaszán megkezdett. — Figyelmeztetés. Az első magyar általános nyugdíj egyesület beiratkozott tagjai, valamint azok is, kik belépni szándékoznak, ezennel figyelmeztetnek, hogy befizetéseiket eszközölni annál is inkább siessenek, minthogy a korábbi belépés bizonyos előnyökkel van egybekapcsolva, sőt az alapszabályok 11. §-a értelmében azok, kik jelenleg eszközük befizetéseiket, egy teljes évvel hamarabb lépnek a nyugdíj élvezet jogába. A befizetések vasárnap déli 12—1-ig, kedden és pénteken d. u. 5—7-ig Budapest IV., ker. Ferencziek bazára II. lépcső I. em. 6. ajtó sz., a vidékiek által pedig postautalványnyal is eszközölhetők, mely utóbbi esetben az élvező neve, születési éve, hó és napja, valamint foglalkozása és lakása pontosan kiteendő s végre a befizetési könyvecske ára (10 kr.) és az elküldésért járó (ajánlási) postadíj is előre beküldendő. Gyilkosság történt a napokban Debreczenben. Nagy János 34 éves jómódú gazdát Szarvas Ádám és Árva Gergely kondások agyonverték. Kézrekerítették őket, s a bíróság előtt be is vallották tettüket, melynek indokául azt hozták föl, hogy a gazda nem engedte meg nekik, hogy a saját birtokán legeltethessenek. — Iátszél! politikus. Kecskemétről írják lapunknak, hogy egy Nagy Imre nevű egyént, ki a múlt hónapban a korcsmákban és az utczán antiszemita beszédeket tartott, a kecskeméti törvényszék félévi fogságra és 150 főt pénzbírságra ítélt. — Különös eset. Ezelőtt félévvel egy vagyonos öreg úr halt meg a fővárosban, ki egy nagy vállalatnál fontos állást töltött be. Vagyonán rokonai osztoztak meg, mert az elköltözött gargon életet élt. Csak egy házat kezeltek közösen, de ezt is el akarták adni. Már alkuba is bocsátkoztak egy üzletemberrel, de az adás-vevési szerződés megkötését egy különös eset tette lehetetlenné. A napokban ugyanis egy fiatal szepességi nő állított be egy tekintélyes fővárosi ügyvéd irodájába s okmányokkal, tanukkal igazolta, hogy az elköltözöttnek törvényes neje volt. Az öreg úr néhány év előtt huzamosabb ideig tartózkodott a Szepességben, megismerkedett a fiatal leánynyal, megszerette és nőül vette. Mikor az öreg úr a fővárosba visszatért, 1000 frtot adott át nejének, azzal a megjegyzéssel, hogy évenként ugyanannyit küld, de a hitvesnek sohasem szabad őt felkeresni, sohasem szabad hozzá levelet írni. Az évjáradék azonban egyszerre elmaradt. A nő a községi jegyző utján figyelmeztette a férjet kötelességére gyermeke iránt, így tudta meg, hogy férje meghalt, mire azonnal a fővárosba sietett, hogy az örökségre való jogait érvényesítse. — Az időjárásról. Hivatalos heti jelentése a budapesti központi időjelző állomásnak 1884. november 29-ikén. Európában, a közelebb múlt héten, az egyik erélyes, szárazabb és hidegebb nagy légnyomás délkeleten csaknem folytonos összeköttetésben volt egy másikkal, mely észak-nyugatról és nyugatról nyomult hozzá az Alpeseken és Magyarországon keresztül. Miattuk a depressziók északra Skandinávia, a Keleti tenger és Oroszország felé szorultak s a Földközi tenger felől jött déli depresszióval a hét közepe felé csak egy ízben egyesülhettek a lengyel földeken. Ezért csapadékok csak a hét közepe táján voltak a kontinens nagy részére kiterjedve, a hét elején és vége felé pedig inkább az északi és déli részekben mutatkoztak inkább Közép-Oroszország, a keleti Kárpátok és az Alpesek vonalában tartós, kemény fagyok, olykor a Kárpátoknál 20 foknyi nagy hideggel is voltak. — Németország többnyire éjjeli gyengébb fagygyal, Nagy-Brittania pedig és a délnyugati részek többnyire fagyponton felül enyhék maradtak. A szelek a hét közepe táján délen s a hét vége felé északnyugaton és Közép-Európában voltak helyenkint viharosig erősek. Hazánkban többnyire nagy légnyomás, részben depresszió alatt, eleinteészakkeleties, később északnyugati szelek mellett, az idő a hét középtáján borúsabb, kissé enyébb, hóval csapadékosabb ; a hét elején és vége felé ellenben nagyobbrészt szárazabb és hidegebb volt. Északkeleten és keleten, a hét elején és vége felé, helyenkint 17—20 foknyi erős fagyok is voltak. Az időjárási tényezők jelen állásában a jövő hétre ennek elején és vége felé enyhébb, csapadékokkal változó, szelesebb időt várhatni, mely a hét közepe táján csendesebb, szárazabb és hidegebb lesz. Nagy meglepetésemre az ajtóban állott, midőn a házhoz értem. Együtt mentünk be , egy székre rogyott s eltakarta kezeivel az arczát. Aligha kevésbbé voltam én is izgatott, mint a tükörből kivehettem, éppen oly sápadt volt az arczom, mint az övé. — Menj hozzá, szólt kisvártatva, felemelvén a fejét. Kérdezd meg, miért áll ez az arca közénk. Te is láttad, nem lehet az én agyrémem. Mondd meg neki, hogy többé nem találkozhatunk — Megvárom, amíg nyugodtabb leszel. — Már az vagyok. Az az ábrázat elhagyott. Frank, eltitkoltam eddig előtted állapotomnak egyik sajátszerűségét. A borzalmas látvány csak akkor jelenik meg, midőn a társaságában vagyok. Az oltárnál is közénk jött, menj hozzá s kérdezd meg, hogy miért. Elhagytam, de egy ideig még nem távoztam a házból. A szomszéd szobába mentem, s megpróbáltam összeszedni a gondolataimat Hajlandó vagyok beismerni, hogy az izgatottság, testvérem modorának a benyomásai, a babona, melybe tudtommal addig nem estem, szülhette ezt a rémlátást. De vajjon mi lehetett annak oka, hogy a kísérteties kép olyan emberé volt, akit ismertem ? A halálvonaglás által eltorzított vonások miért voltak a Stephen bátyáméi ? Mint egy alvajáró indultam végre el, hogy teljesítsem a Cloud kívánságát. Megelégedéssel hallottam, a mrs. Despard lakásához érvén, hogy visszavonult s azt szenteti, hogy ma senkit sem fogadhat. Időm volt ekként a helyzet átgondolására. Egy hirtelen támadt eszmének engedve, a távirő-hivatalhoz siettem s megsürgönyöztem a feleségemnek, hogy a legközelebbi vonattal küldjön fel nekem egy kis szekrényt, melyben régi leveleket s iratokat tartottam. Aztán ismét felkerestem Claudot, rábeszéltem, hogy távozzék ismét el a városból, s megmondtam neki, hogy másnap mindent rendbe hozok. Reggelre megérkezett a szekrénykém s megtaláltam benne, amit kerestem. Az éjjel megnyugtató hatása után szégyenleni kezdtem gyöngeségemet, amint kivettem a régi iratok közül Stephen bátyám fényképét, amely mintegy két évvel készült azelőtt, hogy a halála hírét vettük. Zsebembe tettem mégis az arczképet, aztán elmentem mrs. Despardhoz. Feldúlt, sápadt arczcal lépett elém, mintha az álom elkerülte volna ezen az éjjelen. Sötét vonalak vették körül szép szemeit, s komor vonás ült szenvedélyes ajkai körül is. Könnyed léptekkel jött felém, s kezét nyújtá. Szótalanul fogtam meg; alig tudtam, mit mondjak vagy mihez kezdjek. ■— Hol van Claud ? kérdezte suttogva. — Távozott néhány napra a városból. Szivéhez szokta a kezét. — Azt jelenti-e ez, hogy nem fogom többé láthatni ? — Sajnálattal kell megmondanom, hogy igen. Azt hiszi, jobb lesz így mindkettejükre nézve. Élesen felsikoltott s kezeit tördelve járt fel és alá a szobában. Az ajkai mozogtak, de nem vehettem ki, hogy mit beszélt magában. Egyszerre megállott s büszke tekintettel fordult felém. — Az ön tanácsa-e ez ? •— Nem. A saját elhatározásából történt. — Miért ? Mondja meg, hogy miért ? Szeretett engem, én is szeretem őt. Miért hagy el ? Lehetetlen leirni szavainak szenvedélyes hevét. Mit mondhattam neki ? A szavak elakadtak a torkomban. A legnagyobb képtelenségnek látszott egy egészséges férfiúra nézve elmondani egy egészséges nő előtt Claud szószegésének valódi okát. Hebegtem valamit megrongált egészségi állapotáról. — Ha beteg, ápolni fogom, kiáltott fel. Várni fogok évekig is, ha reményt nyújt nekem. Mr. Morton, úgy szeretem Claudot, amint még soha senkit nem szerettem! Összekulcsolta a kezeit s könyörögve tekintett reám. Gépiesen kivettem zsebemből elhunyt bátyám arczképét. Észrevette. — Az ő arczképe! kiáltott fel örömteljesen. Ő küldi! Ah, még mindig szeret engem! Átadtam neki az arczképet. — Mrs. Despard, kérdeztem, ismeri-e ? Nem fejezhettem be a kérdést, de azért mégis teljes volt a válasz. Soha se láttam egy emberi arcot oly hirtelen, borzasztó változáson átmenni. Fakó szürkékké lettek az arczai, rám bámészkodtak a szemei, tele rémülettel. Tántorgott, csaknem elesett. — Miért van itt, ki van itt ? rebegte. Vad izgatottság fogott el. Várjon mily leleplezést, mily borzasztó dolgot fogok hallani ? — Kegyednek kell válaszolnia a kérdésre, mondom szigorú hangon. Ennek az embernek a haldokló arcza áll kegyed és kedvese közé. — Mondja meg a nevét Inkább eltaláltam, semmint hallottam ezeket a szavakat az ajkairól. — Annak idején Stanley néven ismerték. Hevesen összerázkódott. Egy pillanatig azt hittem, hogy el fogja veszteni az eszméletét. — Meghalt, mondá. Miért lép közém és szerelmem közé ? Mások is szerettek azóta, vagy legalább mondták, hogy szeretnek. Ezek nem mutatnak holt arctot. Ha szerettem volna őket, férjhez mentem s boldog lettem volna. Claudot szeretem. Miért háborgatja őt a holt ember. — Ez az ember, válaszoltam, az én testvérem, a Claud testvére volt. A legnagyobb kétségbeesés kifejezésével nyújtotta ki a karjait. — Az ön testvére, a Claud testvére! Aztán merően a szemeim közé nézett, mintha ki akarta volna betűzni lelkem titkait. — Ön hazudik, mondá. — Nem, legidősb testvérünk volt, évekkel ezelőtt elhagyta Angliát, álnevet vett fel. Meghalt. Mikor és miként halt meg ? Egy székre roskadt, de még mindig reám tekintett, mintha bűvölet alatt állott volna. Megragadtam a karját. — Mondd el, asszony, kiáltom, mi volt reád nézve ez az ember ? Miért jő közénk a holt arcra ? Igazat beszélj! Keresni látszott a szavakat, végre megtalálta. — A férjem volt, megöltem őt! mondá idegenszerű hangon, de tisztán kivehetőleg. Visszahökkentem. Ez a nő, az egyik testvér özvegye s bevallott gyilkosa, már-már nejévé lett a másik testvérnek! — Megölte őt? mondom, ismét feléje fordulva. — Megöltem. Pokollá tette az életemet. Megvert, tönkre tett, a leggonoszabb lelkű ember volt a világon. Megöltem őt. Semmi lelki furdalás, semmi bánat szavaiban. Bármily rossznak ismertem is Stephent, ebben a pillanatban csak a vidám, könnyelmű tanulót láttam benne, bátyámat, aki akkor tökéletes hős volt szemeimben. Nem csoda, ha boszuvágygyal telt meg lelkem. De a dühöm első kitörésében is láttam, hogy mitsem tehetek. Mi sem bizonyíthatná be ezen önvád igazságát. Felmentenék. — S ha meg akarnám boszulni halálát ? mondám egyszerre. Felugrott. — Megboszulni ? kiáltá. Hát nincs-e kétszeresen, háromszorosan megboszulva ? Hát nem fosztott-e meg mindentől, ami kedves volt reám nézve az életben ? Hát nem ragadta-e el kedvesemet oldalam mellől ? Gyáva volt az életben, gyáva a halálban. Midőn megöltem, tudtam, hogy megpróbál visszatérni hozzám. Meg is próbálta évekkel ezelőtt. Ah, igen erős voltam reá nézve. El tudtam űzni az arcot, amelylyel meg akart babonázni, el tudtam felejteni, tudtam szeretni, boldognak lenni. De végre is győzött. Nem engem győzött le, hanem azt, akit szeretek. Ah, a gyáva, meg van boszulva. A borzalmas érzés daczára, amely elfogott, csodálkozva néztem reá. Szavai nem oly emberei voltak, a ki rut bűntettet követett el, hanem a ki sokat szenvedett. A különös eszmével, hogy a holt ember meg akarta őt babonázni, de ő erős akaratával legyőzte, nem találkoztam még soha. Látván lelki gyötrelmét, az a gondolatom támadt, hogy talán igazak a szavai, hogy meg van immár boszulva testvérem halála. Feltettem magamban, hogy távozom, nem láttam semmi hasznát a fájdalmas jelenet meghosszabbításának. Egyszerre beszélni kezdett, mintha teljesen megfeledkezett volna jelenlétemről. — Nézd, kiáltá, a folyó, a hullámzó, sötét folyó partját. Ah, magunkra vagyunk, egymás oldala mellett, távol mindenkitől. Bolond! ha olvasni tudnál a szívemben, vájjon állanál-e ily közel a meredek parthoz. Azt hiszed, a régi szerelem emléke feltartóztatja a kezemet, ha kínálkozik az alkalom ? A régi szerelem meghalt, te taszítottad a halálba. Mily gyorsan rohan tova a folyó? Vájjon bírhatna-e vele egy erős férfiú ? Ah, ha bizonyos lennék benne, hogy egy taszítás véget vet mindennek s visszaadja szabadságomat ! Egykor sóvárogtam a szerelmet, szerelmedet , most halálodat sóvárgom. Oh derék folyó, vájjon elég erős vagy-e, hogy örökre megszabadíts? Hallga ! hallom a távolból a zuhatag esését. Itt mélyen omlik alá a viz a zátonyokról. Bolond! éppen a part szélén állottál s alátekintettél. Eljött a pillanat. Ah! Utolsó felkiáltásával heves mozdulatot tett, mintha eltaszított volna valamit magától. Izgatottságában újra végigcsinálta a tragédiát. — Szabad, szabad, szabad! kiáltá őrjöngő nevetéssel, kezeit összeütve. Tartsd meg őt, derék folyó. Nézd, úszik, de nem bír veled, vidd őt a zuhatagokba; ha erőt venne rajtad, partra száll és megöl engem. Tartsd őt erősen magadnál. Hah! elhagyják az erői, alábukik. Most ismét látom. Felém fordul. Tudja, hogy én tettem. Utolsó tekintetével elátkoz. Most lemerül örökre. Szabad vagyok! Hangjának változásai, szenvedélyes szavai és taglejtései, mindez szemeim elé állította az egész jelenetet. Mintha láttam volna a szerencsétlen embert, amint küzködik életéért a vadul tovarohanó habokkal. A nő utolsó felkiáltásánál mintha hallottam volna utolsó kétségbeesett felkiáltását, midőn a víz összecsapott feje fölött. Minden részletét ismertem testvérem halálának. Megfordultam, hogy elhagyjam a szobát, s ha lehet, tovaűzzem elmémből a nap eseményeit. Nem az én dolgom volt boszut állani Morton Stephenért. Az ajtókilincsen volt a kezem, midőn a nő mellém ugrott, megragadta karomat, s ismét a szobába vont. — Nézze, rebegő. Látja-e, itt, a borzasztó arczat? Újra eljött hozzám. Győzött a holt ember. Nézze, a szemei kimerednek, a szája gúnyolódik. Újra eljött, látom őt mindenütt. Nézze! Most már nem valók az arca látására kárhoztatva. A feladat, amennyiben reám vonatkozott, véget ért. De daczol minden leírással a borzasztó tekintet, melylyel Despard Judit a szoba egyik falát nézte. Aztán fájdalmas felkiáltással lábaimhoz rogyott, s mintegy kérni látszott, hogy védjem valami ellen, ami kínozta. Vége van elbeszélésemnek. Még azon éjjel magán-elmegyógyintézetbe vitték, ahol három évig részesült ápolásban az én költségemen. Elmezavart állapotban halt meg, s utána tudakozódván, értesültem róla, hogy a férfiúnak arcza, akit megölt, haláláig nem hagyta el Despard Juditot A kenyér ára Budapesten. — nov. 30. A Szajna-megyei préfet, Poubelle úr, folyó hó 26-ikán kelt iratával Budapest főváros polgármesteréhez fordult, hogy tőle felvilágosítást kérjen a kenyér árának miképi szabályozása iránt. Páris város közgyűlése ugyanis f. hó 17-ikén hozott határozatával kimondotta, hogy a kenyér ára ismét hivatalosan szabályozandó. A Szajna megyei főnök, hogy ez utasításnak alapos tanulmányozás után esetleg eleget tehessen, Budapest fővárosa részéről is felvilágosítást kér arra nézve: 1. hogy itt milyen nagy 2 kilogr. kenyérnek a középára ? 2. Foglalkozott-e a kormány vagy a városi hatóság az utóbbi években azzal, hogy a sütők által eladott kenyér árát megszabja? 3. Jelenleg alá van-e vetve a kenyér ára valamely hivatalos vagy félhivatalos szabványnak, és ha igen, mikép lett az ár megállapítva ? milyen a tarifája ? 4. Vannak-e együttműködő (coopératives) sütőműhelyek vagy oly intézetek, melyek a kenyeret nagyobb mennyiségben készítik és olcsóbban bocsátják áruba, mint a közönséges sütők ? Az idézett kérdésekre — mint értesülünk — a következő tartalmú válasz fog adatni : Budapesten most 2 kilogr. kenyér középára 26 krajcrár. Sem a kormány, sem a városi hatóság nem foglalkozott az utóbbi időkben a kenyér árának sem hivatalos, sem félhivatalos megszabásával, minthogy a kenyérsütés szabad ipart képez. Együttműködő sütők, vagy más ily intézetek, melyek más sütőknél olcsóbban adnák a kenyeret, nem léteznek nálunk. Utalás lesz különben az ipartörvény azon rendelkezésére, hogy elsőrendű élelmi czikkek eladóitól a helyi hatóság megkívánhatja az árak kifüggesztését. — Ez lényegében a válasz. A kérdőpontokban foglalt félhivatalos ár magyarázatául részünkről meg kívánjuk jegyezni, hogy ez alatt értik azon árt, melyet a városi hatóság időről-időre a liszt ára s az előállítási költségek alapján kiszámít és nyilvánosságra hoz. Ez az ár nem kötelező, de irányadó lehet úgy a sütőkre, mint a fogyasztókra. Helyi hírek — A budai reformátusok népes gyűlést tartottak ma a krisztinavárosi tornacsarnokban. A gyűlésen Borosnyay Oszkár min. titkár elnökölt, felhíván a megjelenteket, hogy csatlakozásukkal s adományaikkal a budai református egyházat alakítsák meg. A kitett aláírási íveken csakhamar 50-en aláiratkoztak és többen már most bejelentették alapítványaikat s kötelezték magukat bizonyos évi járadék fizetésére. Az elnök ezután a budai ref. egyházat megalakultnak jelentette ki. A gyűlésen ezután választottak egy szervező nagybizottságot, s ennek elnökéül megválasztották Tanárky Gedeon kultuszminiszteri államtitkárt, másodelnökéül pedig Borosnyay Oszkárt. Intézkedett továbbá a gyűlés alapítványok és adományok gyűjtéséről. A ráczvárosi búcsú ma is szokott élénkséggel és vidám hangulatban tartatott meg. A komor, rossz időjárás nem alterálta a Ráczváros lakóit és vendégeiket, kik eljöttek a többi városrészekből, hogy részt vegyenek a mulatságokban. A kávéházak, vendéglők és egyéb mulatóhelyek tele voltak szórakozókkal, a templomtéren is nagy közönség hemzsegett a panorámák és mézeskalácsosok sátrai körül. Az utczákon késő estig, a vendéglőkben bizonyára éjfél utánig tartott a szokatlan élénkség. A sajtóügyi esküdtek 1885. évi lajstromának összeállítására kiküldött bizottság Havas Ignácz elnöklete alatt ma tartotta első ülését. A bizottság csak azzal foglalkozott, hogy a f. é. szolgálati lajstromot revideálta s az összeirási lajstrom összeállításával Mátray József jegyzőt bízta meg. — Az újpesti szrnhegylet január hó 3-án az ottani szegények javára a közúti vaspálya-indóház dísztermében műkedvelő előadással egybekapcsolt tánczvigalmat rendez. —Egy gyógyszerészsegéd öngyilkossága.Tegnap este Feige József soproni születésű gyógyszerészsegéd lakást vett a »Fehér ló« szállodában. Ma reggel a portás felment a szobájába, hogy megkérdezze, meddig szándékszik a szállodában maradni. A fiatalember felöltözve a divánon ült, feje mellére csüngött, mintha aludnék. A portásnak mindjárt feltűnt, hogy az erős kopogtatásra, sőt köszönésére sem ébredt fel. Oda ment hozzá, költögetni kezdte s csak ekkor vette észre, hogy a fiatal ember meg van halva. Az asztalon levő kis üveg, melynek fenekén pár csepp gyanús szinü folyadék volt, mindent megmagyarázott. A fiatal ember öngyilkossági szándékból mérget ivott, mely kiolta életét. Az esetről azonnal értesítették a józsefvárosi kapitányságot és a kerületi halottkémet. Ez utóbbi konstatálta, hogy a fiatalember halála még az éjjel beállott, mivel a holttest reggel már egészen hideg volt. A holttestet bonczolás végett a Rókus-kórház halottas házába szállították. Több levelet hagyott hátra hozzátartozóihoz intézve, amelyeket a rendőrség magához vett. Az öngyilkosság oka eddig teljesen ismeretlen, de a levelek bizonyára felvilágosítást fognak ez irányban nyújtani. A budai körben tegnap igen érdekes estély volt. A kör műkedvelői az „Apró félreértések“ czímű felvonásos angol vígjátékot adták elő (Lunn Józseftől) elismerésre méltó buzgalommal s a nagyszámú közönség tetszésnyilatkozatai kíséretében. A színi előadást vidám s kedélyes táncz követte, mely szűnni nem akaró jókedvvel éjfél utáni 4 óráig tartott. A tánczban részt vettek s kitűntek: Horváth Irén, Göndöcs Tini, Ujházy Irma és Ilonka (jeles csendélet-festőnk leányai), Testory Hermina és Virginia, Kriszt Janka és Józsa (a törvényszéki elnök leányai), Festetics Irma és Aranka, Rajnay Ilka, Garlatfy Olga, Mihajlovics Emilia, Lintner Gizella, Ambrus Mariska, Jülek Berta, Bauer Mariska, Martyn Olíva, Barvics, Hadfy nővérek, Kovács, Ludvig, Pauer, Czikó Reischl kisasszonyok stb. — Elegáns tolvajnő. Chorin Ferencz országgyűlési képviselő lakásán tegnap délelőtt 11 órakor, míg a képviselő hona nem volt, egy körülbelül 18 éves, magas, karcsú, elegáns bordeaux-vörös ruhába öltözött fiatal nő jelent meg s azon ürügy alatt, hogy a képviselő nejének utasításából jött, helyet foglalt az előszobában. Rövid ott tartózkodása alatt a hálószobába is ellátogatott s a cselédségnek rövid idő múlva visszatérését ígérve, csakhamar elment. Távozása után csak nagy későre vették észre, hogy a lakásból egy kettős fedelű A. és C. monogrammal ellátott úri aranyóra a hozzá való aranylánczczal együtt összesen 180 frt értékben eltűnt. Minthogy a tolvajlást minden valószínűség szerint az elegáns látogató