Pesti Napló, 1884. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1884-12-01 / 331. szám

A­ németalföldi meghatalmazott azt indítvá­nyozza, hogy a szabadkereskedelem fogalma a tavakra is kiterjesztessék, valamint az összes csatornákra, a­melyeket a jövőben azért fognak építeni, hogy a Kongó medenc­e különböző hajózási vonalai összeköt­tessenek. Ugyanezen ügyben a Times-nak Berlinből, nov. 27-iki kelettel a következőket távírják: A konferen­­czia mai ülésén elfogadtatott a Kongó-medencze földrajzi fogalmának azon meghatározása, melyet Amerika terjesztett elő és mely Stanley javaslatán alapszik. Francziaország csak fentartással fogadta el ezen meghatározást. De minthogy e fentartás csak azon napig áll fenn, melyen a konferenczia elfogadja a szabad kereskedelemre vonatkozó nyilatkozatot, me­lyet Németország terjesztett a konferenczia elé, két­ségtelen, hogy e fentartás csak formai szempontból történt. Angliára nézve a legfontosabb érdek az volt e meghatározásban, hogy a Kongó-medenc­e nyugati határa, Ambrizig kiterjesztetett és északon Lotte- Ramáig vizetett fel. Francziaország, az igaz, egyelőre csak Massabéig egyezett bele a határ kiterjesztésébe; ez a fentebb említett fentartással együtt el fog esni. Nagy bajt okozott a konferenczián Olaszország azon javaslata, hogy szeszes italok bevitele a Kongó vidé­kére a szabad kereskedelem hatálya alól kivétessék. E javaslat egyike a lehető legimpraktikusabbaknak. Végre Olaszország jónak találta javaslatát, minthogy azt a többi hatalmak is kivihetetlennek nyilatkoztat­ták ki, egyszerűen visszavonni. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, deczember 1. Naptár: Hétfő, deczember 1. — Róm. kath.: Eligius próféta. — Prot.: Eligius, Longin. — Görög-orosz: (november 19.) Abadias próféta. — Zsidó. (Kizler 13.) Dá­­mián. — Nap kel 7 óra 29 perez, nyugszik 4 óra 9 perez. Hold kel 4 óra 15 perez délután, nyugszik 5 óra 3 perez reggel. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—dél­után 2 óráig. Képviselőház ülése d. e. 10 órakor. A magyar tudományos akadémiai,­­nyelv- és széptudományi) osztályának ülése délután 5 óra­kor. Felolvasók: Szigeti József és Halász Ignácz. Az országos ipar­egyesület kertészeti szak­osztályának ülése d. u. 5 órakor. A magyar mérnök- és építész-egylet mű- és középítési szakosztályainak ülése este */­7 órakor. A fővárosi gazdasági és pénzügyi­ bi­zottság ülése d. e. 10 órakor a régi városháza tanács­termében. Őszi kiállítása műcsarnokban (Sugár­ út 81.) d. e. 9-től d. u. fél 5-ig. Belépti dij 50 kr. Gyümölcskiállítás a Köztelken d. e. 10 —12-ig és d. u. 2—4-ig. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. Nemzeti múzeum: term.-rajz és népismetár d. e. 9— d. u. 1. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Beleznay-kert) nyitva d. e. 9— d. u. 1 és d. u. 3—5. Gazdasági és tanszermúzeum a Köz­telken d. e. 10—12 és d. u. 2—4. Egyetemi füvészkert az Üllői-uton d.e.8— 12 és d. u. 2—4. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. — A Ii­v. lapból. A m. kir. pénzügyminiszter Pál István I. osztályú pénzügyi fogalmazót és adófelügyelő­­helyettest II. oszt. pénzügyi titkárrá és Szolnok-Doboka­­megye területére királyi adófelü­gyelővé; Szabó Károly pénzügyi fogalmazó-gyakornokot pedig az Udvarhely me­gye területén működő kir. adófelügyelő mellé II. o. fogal­mazóvá ; pügyi Papp Mihály pügyi fogalmazó-gyakorno­kot a Sopron megye és Sopron város területén működő kir. adófelügyelő mellé, II. oszt pénzügyi fogalmazóvá, Ká­­vássy Illés m. kir. pénzügyi fogalmazó-gyakornokot a Jász- Nagykun-Szolnok megye területén működő kir. adófel­­ügyelő mellé ideigl. minőségű II. oszt. pénzügyi fogalma­zóvá; Blaur Gyula pénzügyi fogalmazó-gyakornokot; a Bé­kés megye területén működő kir. adófelügyelő mellé II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá; Finger József m. kir. pénz­ügyi fogalmazó-gyakornokot a Torontál megye területén működő kir. adófelügyelő mellé II. oszt. pénzügyi fogal­mazóvá; Petrovay László állampénztári tisztet a Bács- Bodrog megye területén működő kir. adófelügyelő mellé ideiglenes minőségű II. osztályú pénzügyi fogalmazóvá; Zobel Lajos okleveles építészt a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatósághoz királyi építészeti mérnökké ne­vezte ki. A m. kir. igazságügyminiszter, a vezetése alatti minisztérium számvevőségéhez: Lengyel Vilmos, és Zá­­mori Mihály igazságügyminiszteri másodosztályú szám­tiszteket első osztályú, — Szombathelyi Károly, Nagy Alfonz és Cservenka Ferencz igazságügyminiszteri har­madosztályú számtiszteket pedig másodosztályú számtisz­tekké nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter Bereg, Ung és Ugocsa megyék területén a köz­ségi faiskolák felügyelete s a gyümölcs-tenyésztési isme­retek terjesztése czéljából Bornemissza Zoltánt ideigle­nes vándortanítói minőségben alkalmazta. — Erzsébet királyné és Mária Valéria főherczegné szerdán, decz. 3-án délelőtti 10 órakor az osztrák államvasút külön udvari vonalán Bécsből Gödöl­lőre térnek vissza. — Pásztélyi püspök jubileuma. Pásztélyi János ungvári gör. kath. püspök november hó 25-dikén ünnepelte püspöksége tizedik évfordulóját. Délelőtt ünne­pélyes isteni tisztelet volt a székesegyházban, melynek végeztével a káptalan tisztelgését fogadta a püspök. Mon­dok János apátkanonok tolmácsolta társai érzelmeit és jókivánatait. A jubiláns meghatottan válaszolt. A mára­­marosi papság nevében Faukovics Sándor szigeti vikárius üdvözölte a derék főpapot. Az Ungváron állomásozó kö­zös hadseregbeli tisztek, a papnövendékek, a képezdei és pap árvái tanulók külön-külön siettek üdvözletüket is szerencsekivánatukat kifejezni. A püspök meghatott sza­vakban válaszolt a hozzá intézett beszédekre. Különösen szépen szólott a képezdei növendékekhez: „Isten után, úgymond, a hazát szeressék legjobban, legyenek hű gyer­mekei, s ha majd mint tanítók fognak az életben működ­ni, ne csak tanítók, de a magyar nemzet, a magyar szel­lemnek is hű apostolai legyenek.“ Méltó szavak egy gör. kath. magyar püspökhöz!” Délben a püspök lakomát adott, melyre igen szép társaság volt hivatalos. A tiszte­let nyilvánulásait Pásztélyi valóban meg is érdemli. Aligha van hazánkban még egy görög katholikus püs­pökség, melynek kormányzata kizárólag magyar len­ne. Pásztélyi az orosz nyelvet az adminisztráczióból teljesen kizárta. A magyar nyelv tanítására a népiskolák­ban szorgosan ügyel, papjait s tanítóit folyton buzdítja ez irányban. Hogy a népnevelést hathatósan előmozdít­hassa, az ungvári tanítóképezdét a kor kívánalmaihoz ké­pest újjá alakította s most egy diszes épilete­t emeltetett az intézet számára, úgy ebben, valamint a papnevelő in­tézetben magyar szellem uralkodik. — A gyoroki csángók nyomora. Megdöb­bentő vészkiáltás hangzik a Gyorokra telepitett szeren­csétlen csángóktól. A könnyen lángra gyűlt nemzeti lel­kesedés elsietett munkájának szomorú következményei a legszomoritóbb alakban mutatkoznak. Huba Lajos gyo­roki gyógyszerész magán­levelet irt Rozsnyay Mátyás aradi polgárhoz, melyben megdöbbentően vázolja a csán­gók nyomorát. Elmondja levelében, hogy a csángók szá­mára 95 ház készült el ugyan, de ezek nagyobbára oly ned­vesek,hogy az épületek belseje,miután benne laknak és tü­zelnek, egész zöld a penésztől. A lakások rendkívül ártal­masak. A hirtelen beállott hideg folytán teljesen meg­szűnt a munka, s így a csángók minden keresetforrása kiapadt. A gyermekek rongyosak, sokan vászoningben dideregnek. A táplálék nyomorult, silány. Ha a szeren­csétlenek gyors­segélyben nem részesülnek, el fog­nak pusztulni. Igaz ugyan — igy szól a levél — hogy a csángók közt sok az élhetetlen, a részeges és munkake­rülő, de van sok jóravaló, derék becsületes magyar ember is — kik mind összevéve viszont nem tehet­nek arról, hogy Gyorokon házaik építése tulajdon­képen csak szeptember hó közepén túl vette kezde­tét, továbbá, hogy a részükre kijelölt szántóföldeket csak e hó elején kaphatták meg, melyeket őszi vetés alá a hir­telen beállt hideg idő folytán nem vethettek. Rozsnyay Mátyás, Arad város e derék polgára, e levél következtében Aradon bizottságot alakított, mely tegnapelőtt tartott ülé­sén elhatározta, hogy deczember 7—8-án hangversenyt rendez és a közönséghez lelkes felhívást intéz a csángók nyomorának enyhítésére. A felhívás már meg is jelent s így hangzik: „A bizottság sürgősen és alázattal esedezik Arad város és megye hazafias és áldozatkész polgáraihoz, hogy addig is, mig felsőbb helyről segély érkezik, bármi csekély élelmi­szert, pénzt vagy ruhadarabot, esetleg ta­karmányt is a szegény csángók részére juttatni kegyes­kedjenek. Kétszer ad, ki gyorsan ad!!“ — A gyűjtést az aradi lapok eredményesen kezdték meg. Az Alföld eddig 132 frtot, az Arad és v­idéke 186 frt 90 krt gyűjtött. Az éjjel érkezett aradi újságok azonban azon meggyőződé­süknek adnak kifejezést, hogy a gyoroki csángók nyomo­rán csakis országos mozgalom segíthet. — Rudigier linczi püspök utolsó óráiról a kö­vetkező részleteket jelentik tegnapi kelettel: Délben hirtelen változás állott be a püspök állapotában. Lélekzet után kapkodott, szemei megüvegesedni kezd­tek. A szolgák azonnal előhivatták dr. Votroubek főorvost az irgalmasoktól és összehívták a székes­káptalan tagjait, hogy még egyszer elbúcsúzhassanak a püspöktől. Az orvosi segély némi javulást idézett ugyan elő a beteg állapotában, midőn azonban dél­után 1/22 órakor az orvosok konzíliumot tartottak, már részleges szélhüdést konstatáltak. Nemsokára az­után beállott a halálküzdelem. Két órakor az orvosok újabb konzíliumot tartottak, de már csak a beál­lott halálküzdelmet konstatálhatták. E konzílium után bulletint adtak ki, mely így hangzik: »A beteg lélegzete majdnem egészen elállott és erői gyorsan hanyatlanak.« Az orvosok távozása után a káptalan tagjai, a lelkészek, rokonok és a szolgák állották kö­rül a haldokló ágyát. A püspök csak néhány percz­­c­el halála előtt, mely 3 óra 35 perczkor következett be, vesztette el eszméletét és rövid imát mondott, mielőtt örökre behunyta szemeit. A­mint a halál be­következett, Dapplbauer titkár lepecsételte a püspök iratait, a káptalan tagjai pedig tanácskozást tartot­tak és elhatározták, hogy a temetés szerdán délelőtt 9 órakor lesz. Tegnapelőtt délelőtt a püspök elküldte titkárját dr. Wise polgármesterhez, köszönetét fejezve ki a részvétért és kérve a polgármestert, hasson oda befolyásával, hogy Linczben a temetőkérdés a katho­likus egyház szellemében oldassák meg. A polgár­­mester lekötelező és kiengesztelő szavakban küld­te meg válaszát, egyszersmind köszönetet mondva a püspöknek a székesegyház felépíttetéséért. A püspök halálát a légző szerveket és a szívet ért szélhüdés okozta. Weber báró helytartó, ki meg akarta látogatni a püspököt, már halva találta a be­teget és azonnal értesítette Taaffe miniszterelnököt. Rudigier püspök, midőn a káptalantól elbúcsúzott, kérte, hogy emlékeztessék a királyt arra a szóra, a­melyet egykor neki mondott. Ez a szó, mint beszélik, a konkordátum visszaállítására vonatkozik. Az el­hunyt püspök nem nagy vagyont hagyott hátra és végrendeletében a szemináriumról, a székesegyház­­építési alapról, rokonairól és a szolgaszemélyzetről emlékezett meg. Holttestét az új székesegyház votív­­kápolnája alatt levő sírboltban fogják elhelyezni. — Lakoma. Trefort Ágoston közoktatásügyi mi­niszter tegnap este az „Angol királynő”ben lakomát adott a távozó Szász Károly miniszteri tanácsos és püspök s a he­lyébe lépő Berzeviczy Albert min. tanácsos tiszteletére. Ott voltak: Tisza, Szapáry, Széchenyi és Bedekovich minisz­terek, Péchy Tamás képviselőházi elnök, Szlávy korona­őr, Schlauch püspök, Fálk, Harkányi, Zsigmondy, Wahr­mann, Neisiedler, Zichy és Hegedűs orsz. képviselők, Fraknói akadémiai főtitkár, Förster, Hornyik és Marku­­sovszky miniszteri tanácsosok, Szalay osztálytanácsos, Szüry miniszteri titkár és Korányi egyetemi tanár. A házi­gazda éltette ő Felségét a királyt, mint a tudományok ártfogóját, továbbá minisztertársait, vendégeit, a távozó Jász Károlyt és utódát, Berzeviczy Albertet, Schlauch püspök Trefort minisztert éltette, Szász Károly Trefort buzgalmát emelte ki és éltette utódát, Berzeviczyt. Ber­zeviczy Albert megköszönte a kitüntetést és Trefort mi­nisztert éltette. — A halmi-i kerületben, mely Gyenge László halála folytán megüresedett, mint az Orsz. Ért. je­lenti, Buttykay Viktor kormánypártit akarják föllép­tetni képviselőjelöltül. — Görgey ellen. Az Aradon élő 1848—49-diki honvédek tegnap délután H­e­­­s János elnöklete alatt népes értekezletet tartottak. Az elnök beszédében azt hangsúlyozta, hogy a Görgey rehabilitálók „nyilatkozvá­­nyából“ azt látja, hogy a mozgalmat azok indították, akik Kossuthot hontalanná igyekeztek tenni. Az értekezlet erre elfogadta a Lukácsy Miklós által fogalmazott „ellennyilatkozást“, mely a többek közt a következő pon­tot tartalmazza: „A világosi fegyverletétel nemcsak hogy nem volt a honfivér további hasztalan ontását meg­szüntető emberséges és tisztességes befejezése a ma­gyar nemzet óriási harczának, hanem igenis volt: egy minden kikötés és fentartás nélküli, könnyelmű feláldozása és lelkiismeretlen zsákmányul odadobása hazánk szent ügyének.“­­ A Görgey ellen emelt honárulási vádra vonatkozólag az aradi honvédek felemlítik, hogy a Görgey-rehabilitálók csak azért tagadják a honárulási vádat, mert az eddig bebizo­nyítva nincsen, s e szerint ők is csak bizonyítékok hiá­nyában mentik föl a volt főhadvezért a súlyos vád alól. „Mi azonban — úgymond az ellennyilatkozás — az elégté­tel e nemű megadásához nem járulhatunk, s csakis azért, nehogy a csalhatatlanságot a magunk számára igénybe venni látszassunk, reá bízzuk a köztünk és 207 honvéd­társunk közt fenforgó nézeteltérésből megállapítandó igazság kiderítését az elfogulatlan utókori történetírás­­ra.“ A nyilatkozat így végződik : „De még kevésbbé indo­kolt, Görgey Arthur fegyverletételi eljárását a magyar nemzet önérzete érdekéből védelmezni akarni, mert sem nem észszerű, de a fenforgó ügy állásánál fogva nem jo­gosult kísérlet a magyar nemzetet azon önérzettől meg­fosztani akarni, hogy két szövetkezeti nagyhatalmasság roppant túlnyomó haderőivel sem volt képes erejét meg­törni, s árulásnak kellett hozzájárulnia, hogy zászlót be­­szennyeztessenek. Mivel pedig a magyar nemzet önérze­tére előre nem látható válságos napokban a trónnak és a hazának egyaránt még szüksége lehet, s a nemzet csakis ezen önérzetétől eltelten lesz képes elismert vitézi múlt­ját beigazolni: alulírottak úgy a magyar nemzet ebbeli önérzetének meggyilkolási merénylete ellen, valamint az ellen is határozottan tiltakoznak, hogy Görgey Arthur volt 1848/9-iki hadvezér, az utókori történetírás egyedüli jogainak előzetes biztosításával, a magyar nemzet jelen­legi közvélemény­ét terhelő honárulás vádja alól egyol­­dalulag felmenthető legyen.“ Az ellennyilatkozatot bekül­dik megőrzés végett a nemzeti múzeumnak. — Tanitó-egylet Fiuméban. Dr. Erödi Béla kir. tanfelügyelő felhívása következtében f. hó 27-én Fiu­méban megalakult a tanító-egylet. Fő czélja az egyöntetű működés, mely eddig összekötő kapocs hiányában a fiu­mei állami népoktatási intézetekben csak szerény óhaj maradt. Az egylet tisztviselőivé megválasztottak titkos szavazás útján : dr. Erdődi Béla elnök, Berecz Gyula al­­elnök, Donáth Imre jegyző, Riegler Sándor pénztáros. Választmányi rendes tagok: özv. Lakos Károlyné, Ba­báré Adél és Matisz János ; póttagok: Hostnik Józsa és Tichy Kamilla. Az egylet megalakulása alkalmából tisz­telete adóját is lerótta azok irányában, kik Fiume iskola­ügyét mai fejlettségére emelték dr. Trefort Ágoston mi­nisztert, dr. Zichy Ágost gróf kormányzót és Gönczy Pál miniszteri tanácsost tiszteletbeli tagokul választván meg. A legközelebbi gyűlésen Berecz Gyula tart értekezést a magyar beszéd tanításának módszeréről. — Ír összeesküvők. Londonból jelentik nov. 29-éről: Edinburghouseban (Izland) Hussy ügynök házá­nak egy részét tegnap dinamittal felrobbantották. Hussy a landliga előtt rossz hirben állt. A ház lakói sértetlenek maradtak. — Posta. Csikmegyei Csik-Szent-Simonban és brassómegyei Vidombák községben folyó évi deczember hó 1-én uj postahivatal nyittatik meg. — A pri­vigye! műkedvelő társaság f. évi nov. hó 22-én igen kitünően sikerült színi előadást ren­dezvén, annak tiszta jövedelmét, 9 frt, a rendező-bizottság megbízásából Lulják Antal ügyvéd úr és a műkedvelők buzgó igazgatója a privigyei gimn. tápintézet alaptőkéjé­nek gyarapítására adta át, a miért a gimn. igazgatóság lapunk útján mond köszönetet. — A szolnoki Tisza-kidrtől, az utazók rémé­ről, melynek fentartása évenkint ezrekbe kerül, azt újsá­golja „biztos forrásból“ a Jász-Nagykun-Szolnok, hogy vashíddá fog átalakíttatni, s hogy az építkezést a ma­gyar államvasutak igazgatósága már a jövő év tavaszán megkezdett. — Figyelmeztetés. Az első magyar általános nyugdíj egyesület beiratkozott tagjai, valamint azok is, kik belépni szándékoznak, ezennel figyelmeztetnek, hogy befizetéseiket eszközölni annál is inkább siessenek, mint­hogy a korábbi belépés bizonyos előnyökkel van egybe­kapcsolva, sőt az alapszabályok 11. §-a értelmében azok, kik jelenleg eszközük befizetéseiket, egy teljes év­vel hamarabb lépnek a nyugdíj élvezet jogába. A befize­tések vasárnap déli 12—1-ig, kedden és pénteken d. u. 5—7-ig Budapest IV., ker. Ferencziek­ bazára II. lépcső I. em. 6. ajtó sz., a vidékiek által pedig postautalványnyal is eszközölhetők, mely utóbbi esetben az élvező neve, szüle­tési éve, hó és napja, valamint foglalkozása és lakása pon­tosan kiteendő s végre a befizetési könyvecske ára (10 kr.) és az elküldésért járó (ajánlási) postadíj is előre bekül­dendő.­­ Gyilkosság történt a napokban Debreczen­ben. Nagy János 34 éves jómódú gazdát Szarvas Ádám és Árva Gergely kondások agyonverték. Kézrekerítették őket, s a bíróság előtt be is vallották tettüket, melynek indokául azt hozták föl, hogy a gazda nem engedte meg nekik, hogy a saját birtokán legeltethessenek. — Iátszél! politikus. Kecskemétről írják la­punknak, hogy egy Nagy Imre nevű egyént, ki a múlt hónapban a korcsmákban és az utczán antiszemita beszé­deket tartott, a kecskeméti törvényszék félévi fogságra és 150 főt pénzbírságra ítélt. — Különös eset. Ezelőtt félévvel egy vagyonos öreg úr halt meg a fővárosban, ki egy nagy vállalatnál fontos állást töltött be. Vagyonán rokonai osztoztak meg, mert az elköltözött gargon­ életet élt. Csak egy házat ke­zeltek közösen, de ezt is el akarták adni. Már alkuba is bocsátkoztak egy üzletemberrel, de az adás-vevési szerző­dés megkötését egy különös eset tette lehetetlenné. A napokban ugyanis egy fiatal szepességi nő állított be egy tekintélyes fővárosi ügyvéd irodájába s okmányokkal, ta­nukkal igazolta, hogy az elköltözöttnek törvényes neje volt. Az öreg úr néhány év előtt huzamosabb ideig tartóz­kodott a Szepességben, megismerkedett a fiatal leánynyal, megszerette és nőül vette. Mikor az öreg úr a fővárosba visszatért, 1000 frtot adott át nejének, azzal a megjegy­zéssel, hogy évenként ugyanannyit küld, de a hitvesnek sohasem szabad őt felkeresni, sohasem szabad hozzá leve­let írni. Az évjáradék azonban egyszerre elmaradt. A nő a községi jegyző utján figyelmeztette a férjet kötelességé­re gyermeke iránt, így tudta meg, hogy férje meghalt, mire azonnal a fővárosba sietett, hogy az örökségre való jogait érvényesítse. — Az időjárásról. Hivatalos heti jelentése a bu­dapesti központi időjelző állomásnak 1884. november 29-ikén. Európában, a közelebb múlt héten, az egyik erélyes, szárazabb és hidegebb nagy légnyomás délkele­ten csaknem folytonos összeköttetésben volt egy másik­kal, mely észak-nyugatról és nyugatról nyomult hozzá az Alpeseken és Magyarországon keresztül. Miattuk a de­pressziók északra Skandinávia, a Keleti tenger és Orosz­ország felé szorultak s a Földközi tenger felől jött déli depresszióval a hét közepe felé csak egy ízben­ egyesül­hettek a lengyel földeken. Ezért csapadékok csak a hét közepe táján voltak a kontinens nagy részére kiterjedve, a hét elején és vége felé pedig inkább az északi és déli részekben mutatkoztak inkább Közép-Oroszország, a keleti Kárpátok és az Alpesek vonalában tartós, ke­mény fagyok, olykor a Kárpátoknál 20 foknyi nagy hideggel is voltak. — Németország többnyire éjjeli gyengébb fagygyal, Nagy-Brittania pedig és a délnyugati részek többnyire fagyponton felül enyhék maradtak. A szelek a hét közepe táján délen s a hét vége felé észak­nyugaton és Közép-Európában voltak helyenkint viha­rosig erősek.­­ Hazánkban többnyire nagy légnyo­más, részben depresszió alatt, eleinte­­északkeleties, ké­sőbb északnyugati szelek mellett, az idő a hét középtáján borúsabb, kissé enyébb, hóval csapadékosabb ; a hét ele­jén és vége felé ellenben nagyobbrészt szárazabb és hide­gebb volt. Északkeleten és keleten, a hét elején és vége felé, helyenkint 17—20 foknyi erős fagyok is voltak. Az időjárási tényezők jelen állásában a j­ö­v­ő hétre ennek elején és vége felé enyhébb, csapadékokkal változó, sze­lesebb időt várhatni, mely a hét közepe táján csendesebb, szárazabb és hidegebb lesz. Nagy meglepetésemre az ajtóban állott, midőn a házhoz értem. Együtt mentünk be , egy székre ro­gyott s eltakarta kezeivel az arczát. Aligha kevésbbé voltam én is izgatott, mint a tükörből kivehettem, éppen oly sápadt volt az arczom, mint az övé. — Menj hozzá, szólt kis­vártatva, felemelvén a fejét. Kérdezd meg, miért áll ez az arca közénk. Te is láttad, nem lehet az én agyrémem. Mondd meg neki, hogy többé nem találkozhatunk — Megvárom, a­míg nyugodtabb leszel. — Már az vagyok. Az az ábrázat elhagyott. Frank, eltitkoltam eddig előtted állapotomnak egyik sajátszerűségét. A borzalmas látvány csak akkor jele­nik meg, midőn a társaságában vagyok. Az oltárnál is közénk jött, menj hozzá s kérdezd meg, hogy miért. Elhagytam, de egy ideig még nem távoztam a házból. A szomszéd szobába mentem, s megpróbál­tam összeszedni a gondolataimat Hajlandó vagyok beismerni, hogy az izgatott­ság, testvérem modorának a benyomásai, a babona, melybe tudtommal addig nem estem, szülhette ezt a rémlátást. De vajjon mi lehetett annak oka, hogy a kísérteties kép olyan emberé volt, a­kit ismertem ? A halálvonagl­ás által eltorzított vonások miért vol­tak a Stephen bátyáméi ? Mint egy alvajáró indultam végre el, hogy tel­­jesítsem a Cloud kívánságát. Megelégedéssel hallot­tam, a mrs. Despard lakásához érvén, hogy vissza­vonult s azt szenteti, hogy ma senkit sem fogadhat. Időm volt ekként a helyzet átgondolására. Egy hirtelen támadt eszmének engedve, a táv­­irő-hivatalhoz siettem s megsürgönyöztem a felesé­gemnek, hogy a legközelebbi vonattal küldjön fel ne­kem egy kis szekrényt, melyben régi leveleket s ira­tokat tartottam. Aztán ismét felkerestem Claudot, rábeszéltem, hogy távozzék ismét el a városból, s meg­mondtam neki, hogy másnap mindent rendbe hozok. Reggelre megérkezett a szekrénykém s megta­láltam benne, a­mit kerestem. Az éjjel megnyugtató hatása után szégyenleni kezdtem gyöngeségemet, a­mint kivettem a régi iratok közül Stephen bátyám fényképét, a­mely mintegy két évvel készült azelőtt, hogy a halála hírét vettük. Zsebembe tettem mégis az arczképet, aztán elmentem mrs. Despardhoz. Feldúlt, sápadt arczc­al lépett elém, mintha az álom elkerülte volna ezen az éjjelen. Sötét vonalak vették körül szép szemeit, s komor vonás ült szenve­délyes ajkai körül is. Könnyed léptekkel jött felém, s kezét nyújtá. Szótalanul fogtam meg; alig tudtam, mit mondjak vagy mihez kezdjek. ■— Hol van Claud ? kérdezte suttogva. — Távozott néhány napra a városból. Szivéhez szok­ta a kezét. — Azt jelenti-e ez, hogy nem fogom többé láthatni ? — Sajnálattal kell megmondanom, hogy igen. Azt hiszi, jobb lesz így mindkettejükre nézve. Élesen felsikoltott s kezeit tördelve járt fel és alá a szobában. Az ajkai mozogtak, de nem vehettem ki, hogy mit beszélt magában. Egyszerre megállott s büszke tekintettel fordult felém. —­­ Az ön tanácsa-e ez ? •— Nem. A saját elhatározásából történt. — Miért ? Mondja meg, hogy miért ? Szeretett engem, én is szeretem őt. Miért hagy el ? Lehetetlen leirni szavainak szenvedélyes he­vét. Mit mondhattam neki ? A szavak elakadtak a torkomban. A legnagyobb képtelenségnek látszott egy egészséges férfiúra nézve elmondani egy egészsé­ges nő előtt Claud szószegésének valódi okát. Hebeg­tem valamit megrongált egészségi állapotáról. — Ha beteg, ápolni fogom, kiáltott fel. Várni fogok évekig is, ha reményt nyújt nekem. Mr. Morton, úgy szeretem Claudot, a­mint még soha senkit nem szerettem! Összekulcsolta a kezeit s könyörögve tekintett reám. Gépiesen kivettem zsebemből elhunyt bátyám arczképét. Észrevette. — Az ő arczképe! kiáltott fel örömteljesen. Ő küldi! Ah, még mindig szeret engem! Átadtam neki az arczképet. — Mrs. Despard, kérdeztem, ismeri-e ? Nem fejezhettem be a kérdést, de azért mégis teljes volt a válasz. Soha se láttam egy emberi arc­ot oly hirtelen, borzasztó változáson átmenni. Fakó szürkékké lettek az arczai, rám bámészkodtak a sze­mei, tele rémülettel. Tántorgott, csaknem elesett. — Miért van itt, ki van itt ? rebegte. Vad izgatottság fogott el. Várjon mily leleple­zést, mily borzasztó dolgot fogok hallani ? — Kegyednek kell válaszolnia a kérdésre, mon­dom szigorú hangon. Ennek az embernek a haldokló arcza áll kegyed és kedvese közé. — Mondja meg a nevét Inkább eltaláltam, semmint hallottam ezeket a szavakat az ajkairól. — Annak idején Stanley néven ismerték. Hevesen összerázkódott. Egy pillanatig azt hit­tem, hogy el fogja veszteni az eszméletét. — Meghalt, mondá. Miért lép közém és sze­relmem közé ? Mások is szerettek azóta, vagy leg­alább mondták, hogy szeretnek. Ezek nem mutatnak holt arctot. Ha szerettem volna őket, férj­hez mentem s boldog lettem volna. Claudot szeretem. Miért há­borgatja őt a holt ember. — Ez az ember, válaszoltam, az én testvérem, a Claud testvére volt. A legnagyobb kétségbeesés kifejezésével nyúj­totta ki a karjait. — Az ön testvére, a Claud testvére! Aztán merően a szemeim közé nézett, mintha ki akarta volna betűzni lelkem titkait. — Ön hazudik, mondá. — Nem, legidősb testvérünk volt, évekkel ez­előtt elhagyta Angliát, álnevet vett fel. Meghalt. Mi­kor és miként halt meg ? Egy székre roskadt, de még mindig reám tekin­tett, mintha bűvölet alatt állott volna. Megragadtam a karját. — Mondd el, asszony, kiáltom, mi volt reád néz­ve ez az ember ? Miért jő közénk a holt arcra ? Iga­zat beszélj! Keresni látszott a szavakat, végre megtalálta. — A férjem volt, megöltem őt! mondá idegen­­szerű hangon, de tisztán kivehetőleg. Visszahökkentem. Ez a nő, az egyik testvér özvegye s bevallott gyilkosa, már-már nejévé lett a másik testvérnek! — Megölte őt? mondom, ismét feléje fordulva. — Megöltem. Pokollá tette az életemet. Meg­vert, tönkre tett, a leggonoszabb lelkű ember volt a világon. Megöltem őt. Semmi lelki furdalás, semmi bánat szavaiban. Bármily rossznak ismertem is Stephent, ebben a pil­lanatban csak a vidám, könnyelmű tanulót láttam benne, bátyámat, a­ki akkor tökéletes hős volt szemeim­ben. Nem csoda, ha boszuvágygyal telt meg lelkem. De a dühöm első kitörésében is láttam, hogy mitsem tehetek. Mi sem bizonyíthatná be ezen önvád igazságát. Felmentenék. — S ha meg akarnám boszulni halálát ? mon­dám egyszerre. Felugrott. — Megboszulni ? kiáltá. Hát nincs-e kétszere­sen, háromszorosan megboszulva ? Hát nem fosztott-e meg mindentől, a­mi kedves volt reám nézve az élet­ben ? Hát nem ragadta-e el kedvesemet oldalam mellől ? Gyáva volt az életben, gyáva a halálban. Mi­dőn megöltem, tudtam, hogy megpróbál visszatérni hozzám. Meg is próbálta évekkel ezelőtt. Ah, igen erős voltam reá nézve. El tudtam űzni az arc­ot, a­melylyel meg akart babonázni, el tudtam felejteni, tudtam szeretni, boldognak lenni. De végre is győ­zött. Nem engem győzött le, hanem azt, a­kit szere­tek. Ah, a gyáva, meg van boszulva. A borzalmas érzés daczára, a­mely elfogott, csodálkozva néztem reá. Szavai nem oly emberei voltak, a ki rut bűntettet követett el, hanem a ki sokat szenvedett. A különös eszmével, hogy a holt ember meg akarta őt babonázni, de ő erős akaratával legyőzte, nem találkoztam még soha. Látván lelki gyötrelmét, az a gondolatom támadt, hogy talán iga­zak a szavai, hogy meg van immár boszulva test­vérem halála. Feltettem magamban, hogy távozom, nem láttam semmi hasznát a fájdalmas jelenet meg­hosszabbításának. Egyszerre beszélni kezdett, mintha teljesen megfeledkezett volna jelenlétemről. — Nézd, kiáltá, a folyó, a hullámzó, sötét folyó partját. Ah, magunkra vagyunk, egymás oldala mel­lett, távol mindenkitől. Bolond! ha olvasni tudnál a szívemben, vájjon állanál-e ily közel a meredek part­hoz. Azt hiszed, a régi szerelem emléke feltartóz­tatja a kezemet, ha kínálkozik az alkalom ? A régi szerelem meghalt, te taszítottad a halálba. Mily gyor­san rohan tova a folyó? Vájjon bírhatna-e vele egy erős férfiú ? Ah, ha bizonyos lennék benne, hogy egy taszítás véget vet mindennek s visszaadja szabadsá­gomat ! Egykor sóvárogtam a szerelmet, szerelme­det , most halálodat sóvárgom. Oh derék folyó, váj­jon elég erős vagy-e, hogy örökre megszabadíts? Hallga ! hallom a távolból a zuhatag esését. Itt mé­lyen omlik alá a viz a zátonyokról. Bolond! éppen a part szélén állottál s alátekintettél. Eljött a pilla­nat. Ah! Utolsó felkiáltásával heves mozdulatot tett, mintha eltaszított volna valamit magától. Izgatottsá­gában újra végigcsinálta a tragédiát. — Szabad, szabad, szabad! kiáltá őrjöngő ne­vetéssel, kezeit összeütve. Tartsd meg őt, derék fo­lyó. Nézd, úszik, de nem bír veled, vidd őt a zuha­­tagokba; ha erőt venne rajtad, partra száll és megöl engem. Tartsd őt erősen magadnál. Hah! elhagyják az erői, alábukik. Most ismét látom. Felém fordul. Tudja, hogy én tettem. Utolsó tekintetével elátkoz. Most lemerül örökre. Szabad vagyok! Hangjának változásai, szenvedélyes szavai és taglejtései, mindez szemeim elé állította az egész je­lenetet. Mintha láttam volna a szerencsétlen embert, a­mint küzködik életéért a vadul tovarohanó habok­kal. A nő utolsó felkiáltásánál mintha hallottam volna utolsó kétségbeesett felkiáltását, midőn a víz összecsapott feje fölött. Minden részletét ismertem testvérem halálának. Megfordultam, hogy elhagyjam a szobát, s ha lehet, tovaűzzem elmémből a nap eseményeit. Nem az én dolgom volt boszut állani Morton Stephenért. Az ajtókilincsen volt a kezem, midőn a nő mellém ugrott, megragadta karomat, s ismét a szo­bába vont. — Nézze, rebegő. Látja-e, itt, a borzasztó arczat? Újra eljött hozzám. Győzött a holt ember. Nézze, a szemei ki­merednek, a szája gúnyolódik. Újra eljött, látom őt mindenütt. Nézze! Most már nem valók az arca látására kárhoz­tatva. A feladat, a­mennyiben reám vonatkozott, vé­get ért. De daczol minden leírással a borzasztó te­kintet, melylyel Despard Judit a szoba egyik falát nézte. Aztán fájdalmas felkiáltással lábaimhoz ro­gyott, s mintegy kérni látszott, hogy védjem valami ellen, a­mi kínozta. Vége van elbeszélésemnek. Még azon éjjel magán-elmegyógyintézetbe vitték, a­hol három évig részesült ápolásban az én költségemen. Elmezavart állapotban halt meg, s utána tudakozódván, értesül­tem róla, hogy a férfiúnak arcza, a­kit megölt, halá­láig nem hagyta el Despard Juditot A kenyér ára Budapesten. — nov. 30. A Szajna-megyei préfet, Poubelle úr, folyó hó 26-ikán kelt iratával Budapest főváros polgármes­teréhez fordult, hogy tőle felvilágosítást kérjen a ke­nyér árának miképi szabályozása iránt. Páris város közgyűlése ugyanis f. hó 17-ikén hozott határozatával kimondotta, hogy a kenyér ára ismét hivatalosan sza­bályozandó. A Szajna­ megyei főnök, hogy ez utasítás­nak alapos tanulmányozás után esetleg eleget tehes­sen, Budapest fővárosa részéről is felvilágosítást kér arra nézve: 1. hogy itt milyen nagy 2 kilogr. kenyérnek a középára ? 2. Foglalkozott-e a kormány vagy a városi ha­tóság az utóbbi években azzal, hogy a sütők által el­adott kenyér árát megszabja? 3. Jelenleg alá van-e vetve a kenyér ára vala­mely hivatalos vagy félhivatalos szabványnak, és ha igen, mikép lett az ár megállapítva ? milyen a ta­rifája ? 4. Vannak-e együtt­működő (coopératives) sütő­műhelyek vagy oly intézetek, melyek a kenyeret na­gyobb mennyiségben készítik és olcsóbban bocsátják áruba, mint a közönséges sütők ? Az idézett kérdésekre — mint értesülünk — a következő tartalmú válasz fog adatni : Budapesten most 2 kilogr. kenyér középára 26 krajcrár. Sem a kormány, sem a városi hatóság nem foglalkozott az utóbbi időkben a kenyér árának sem hivatalos, sem félhivatalos megszabásával, minthogy a kenyérsütés szabad ipart képez. Együtt­működő sütők, vagy más ily intézetek, melyek más sütőknél olcsóbban adnák a kenyeret, nem léteznek nálunk. Utalás lesz külön­ben az ipartörvény azon rendelkezésére, hogy első­rendű élelmi czikkek eladóitól a helyi hatóság meg­kívánhatja az árak kifüggesztését. — Ez lényegében a válasz. A kérdőpontokban foglalt félhivatalos ár magyarázatául részünkről meg kívánjuk jegyezni, hogy ez alatt értik azon árt, melyet a városi hatóság időről-időre a liszt ára s az előállítási költségek alap­ján kiszámít és nyilvánosságra hoz. Ez az ár nem kötelező, de irányadó lehet úgy a sütőkre, mint a fo­gyasztókra. Helyi hírek — A budai reformátusok népes gyűlést tartot­tak ma a krisztinavárosi tornacsarnokban. A gyűlé­sen Borosnyay Oszkár min. titkár elnökölt, felhíván a megjelenteket, hogy csatlakozásukkal s adományaikkal a budai református egyházat alakít­sák meg. A kitett aláírási íveken csakhamar 50-en aláiratkoztak és többen már most bejelentették ala­pítványaikat s kötelezték magukat bizonyos évi jára­dék fizetésére. Az elnök ezután a budai ref. egyházat megalakultnak jelentette ki. A gyűlésen ezután vá­lasztottak egy szervező nagybizottságot, s ennek el­nökéül megválasztották T­a­n­á­r­k­y Gedeon kultusz­miniszteri államtitkárt, másodelnökéül pedig B­o­­r­o­s­n­y­a­y Oszkárt. Intézkedett továbbá a gyűlés alapítványok és adományok gyűjtéséről.­­ A ráczvárosi búcsú ma is szokott élénkség­gel és vidám hangulatban tartatott meg. A komor, rossz időjárás nem alterálta a Ráczváros lakóit és vendégeiket, kik eljöttek a többi városrészekből, hogy részt vegyenek a mulatságokban. A kávéházak, vendéglők és egyéb mula­tóhelyek tele voltak szórakozókkal, a templomtéren is nagy közönség hemzsegett a panorámák és mézeskalácso­­sok sátrai körül. Az utczákon késő estig, a vendéglőkben bizonyára éjfél utánig tartott a szokatlan élénkség.­­ A sajtóügyi esküdtek 1885. évi lajstromának összeállítására kiküldött bizottság Havas Ig­nácz elnöklete alatt ma tartotta első ülését. A bi­zottság csak azzal foglalkozott, hogy a f. é. szolgálati lajstromot revideálta s az összeirási lajstrom össze­állításával Mátray József jegyzőt bízta meg. — Az újpesti szr­­nhegylet január hó 3-án az ottani szegények javára a közúti vaspálya-indóház dísz­termében műkedvelő előadással egybekapcsolt tánczvi­­galmat rendez. —Egy gyógyszerészsegéd öngyilkossága.Tegnap este F­e­i­g­e­­ József soproni születésű gyógyszerész­segéd lakást vett a »Fehér ló« szállodában. Ma reg­gel a portás felment a szobájába, hogy megkérdezze, meddig szándékszik a szállodában maradni. A fiatal­ember felöltözve a divánon ült, feje mellére csüngött, mintha aludnék. A portásnak mindjárt feltűnt, hogy az erős kopogtatásra, sőt köszönésére sem ébredt fel. Oda ment hozzá, költögetni kezdte s csak ekkor vet­te észre, hogy a fiatal ember meg van halva. Az asz­talon levő kis üveg, melynek fenekén pár csepp gya­nús szinü folyadék volt, mindent megmagyarázott. A fiatal ember öngyilkossági szándékból mérget ivott, mely kiolta életét. Az esetről azonnal értesítették a józsefvárosi kapitányságot és a kerületi halottkémet. Ez utóbbi konstatálta, hogy a fiatal­ember halála még az éjjel beállott, mivel a holttest reggel már egészen hideg volt. A holttestet bonczolás végett a Rókus-kórház halottas házába szállították. Több le­velet hagyott hátra hozzátartozóihoz intézve, amelye­ket a rendőrség magához vett. Az öngyilkosság oka eddig teljesen ismeretlen, de a levelek bizonyára fel­világosítást fognak ez irányban nyújtani.­­ A budai kör­ben tegnap igen érdekes es­tély volt. A kör műkedvelői az „Apró félreértések“ czí­­mű­­ felvonásos angol vígjátékot adták elő (Lunn Jó­zseftől) elismerésre méltó buzgalommal s a nagyszámú kö­zönség tetszésnyilatkozatai kíséretében. A színi előadást vidám s kedélyes táncz követte, mely szűnni nem akaró jókedvvel éjfél utáni 4 óráig tartott. A tánczban részt vet­tek s kitűntek: Horváth Irén, Göndöcs Tini, Ujházy Irma és Ilonka (jeles csendélet-festőnk leányai), Testory Her­mina és Virginia, Kriszt Janka és Józsa (a törvényszéki elnök leányai), Festetics Irma és Aranka, Rajnay Ilka, Garlatfy Olga, Mihajlovics Emilia, Lintner Gizella, Am­brus Mariska, Jülek Berta, Bauer Mariska, Martyn Olíva, Barvics, Hadfy nővérek, Kovács, Ludvig, Pauer, Czikó Reischl kisasszonyok stb. — Elegáns tolvajnő. Chor­i­n Ferencz ország­­gyűlési képviselő lakásán tegnap délelőtt 11 órakor, míg a képviselő hona nem volt, egy körülbelül 18 éves, magas, karcsú, elegáns bordeaux-vörös ruhába öltözött fiatal nő jelent meg s azon ürügy alatt, hogy a képviselő nejének utasításából jött, helyet foglalt az előszobában. Rövid ott tartózkodása alatt a hálószobába is ellátogatott s a cse­lédségnek rövid idő múlva visszatérését ígérve, csakha­mar elment. Távozása után csak nagy későre vették ész­re, hogy a lakásból egy kettős fedelű A. és C. mono­grammal ellátott úri aranyóra a hozzá való aranylánczczal együtt összesen 180 frt értékben eltűnt. Minthogy a tol­­vajlást minden valószínűség szerint az elegáns látogató

Next