Pesti Napló, 1886. június (37. évfolyam, 151-178. szám)

1886-06-01 / 151. szám

minden magyar állampolgár membrum sacrae coro­­nae, a magyar szent korona tagja és ez kölcsönzi a magyar koronának azt a tényt, azt az erőt a melynél fogva a nemzet azt sohasem tekinti egy vele szemben álló, tőle különvált faktornak, hanem a nemzet egész egyénisége egyik tagjának, betetőzésének. (Élénk he­lyeslés.) Azt hiszem, hogy bárki is teljesen megeléged­hetik azzal, hogyha a közös hadseregnek magyar részeiben a fejedelem iránti hűség, a magyar király iránti lojalitásnak ezen történelmi és szabad álla­mokhoz és nemzetekhez méltó talajon áll. (Úgy van­­ a bal és szélsőbaloldalon.) Ha pedig hazafiságról beszélünk, akkor nem­csak közjogunk, de a magyar nemzet évszázadokon megőrzött, kiirthatatlan hagyományaival és érzelmei­vel merőben ellentétben áll, ha a hadsereg számára konstruálni kívánunk egy fiktív hazát, a birodalmat, a­melyet sem a közjog, sem a magyar ember tudata nem ismer; ha nem elégszünk meg azzal, hogy a ha­­zafiság, a­melynek talaján a hadsereg szellemének is kinőni kell, ne legyen más hazafiság, mint a magyar hazafiság. (Tetszés a bal és szélső balfelől.) Ezen országban, t. hát, soha senkinek sem fog sikerülni más hazafiságot, mint magyar hazafiságot megteremteni. (Helyeslés.) Merültek fel a közös hadseregben már régebben egyes tünetek, a­melyek arra engedtek következtetni, hogy az 1867-ki kiegyezésnek, a dualizmusnak szel­leme véderőnk ezen fontos tényezőjét még nem ha­tották át teljesen. E tüneteket nem szoktuk a dis­­kusszió előterébe vinni, mert azt tartjuk, hogy nagy érdekek azok, a­melyek a hadseregnek minden kérdé­séhez fűződnek, kényes érdekek, olyanok, amelyek Ma­gyarország és az ő Felsége többi országai közti kap­csolatnak kényes természetéből folynak. De midőn, te­hát, e tünetek egyes elszigeteltnek tekinthető esemé­nyeknek és a fennálló állapotok egyes részeinek köré­ből kivonatnak és nagy befolyású egyének tüntetés­­szerű nyilatkozatainak tárgyáiul szolgálnak, akkor azt hiszem, azon ügynek, amelynek eddig gyakran a kíméletes hallgatással véltünk szolgálatot tenni, ma már nem azon az úton, hanem az eszmék teljes tisz­tázására, a szanálásra alkalmas tett kezdeményezésé­vel szolgálhatunk. (Úgy van­ a bal- és szélső bal felől.) Engem, t. hát, azon veszély indított felszóla­lásra, a­mely ily állapotoknak tovább fennállásából és elfajulásából eredhet. Egy államban sem enged­hető meg az, hogy az államnak oly fontos intézménye, mint a véderő, akár mérvadó köreinek közjogi fel­fogásában, akár pedig szellemében az állam többi in­tézményeivel ellentétbe hozassák. (Úgy van­ bal- és szélsőbal felől.) Egy nemzet sem engedheti meg azt, hogy ifjú­ságának szine-java, mely a véderő kötelékében telje­síti a polgári kötelességek legsúlyosabbját, de egy­szersmind legnemesebbjét, tőle elidegeníttessék és oly szellembe vitessék be, a­mely a nemzethez, a hazához való ragaszkodást legalább is másodsorba helyezi, olyan új fogalom mögé, melyet a nemzet nem ismer. (Élénk helyeslés.) Intézményeink tekintélye és szilárdsága nem tekinthető biztosítottnak, minden fenyegetés alól men­­tesítettnek, ha oly tünetek merülnek fel, melyek arra nézve állandó aggodalmat engednek felállani, váljon a véderő minden faktora teljes harmóniában működik-e az ország alkotmányával, közjogi instituc­ióival ? De, te hát, még veszedelmesebb ily állapot tovább fennállása magára a hadseregre nézve. Már előbb mondtam, hogy engem felszólásomban nem vezet a hadsereg iránti semminemű ellenszenv, sőt hogy én annak katonai tulajdonait tisztelettel elismerem. Most tovább megyek. Vezet felszólalásomban az a közjogi álláspont, melyet mint a Deákpárt eszméinek meg­győződésem szerint hű megőrzője követni kötelessé­gemnek tartom. Vezet az az álláspont, hogy a közös hadsereget én igény­bentartani kívánom és, hogy arról meg vagyok győződve, hogy abban a pilla­natban, melyben a közös hadsereg szelleme és Magyar­­ország hagyományos szelleme közti ellentét kiegyen­­líthetetlenné fajul. (Felkiáltások a szélső balon: Már az ! Zaj. Halljuk ! jobbfelől.) a közös hadsereg fölött, mint intézmény fölött, ki volna mondva a végítélet. (Felkiáltások a szélső balon: Legyen úgy!) Én tudom, hogy e tekintetben álláspontom­­, szomszédaimétól kü­lönbözik. De én épp ez álláspontomból folyólag tartom kötelességemnek felemelni intő szavamat, midőn egy általam fentartandónak vélt intézmény veszélyez­tetve van. T. hát ! Mondom, legveszélyesebb az irányzat fejlődése magára a hadseregre nézve. Mert, te hát, nem a katonai tulajdonok egyedül azok, nem a vitéz­ség egyedül az, mely különösen nagy tartós életérde­ket érintő háborúban egy hadsereg működésének ha­tályosságát megállapítja. Szükséges arra az, hogy teljes szolidaritásban érezze magát azon néppel, melynek talajából fejlődött, azon néppel, melynek lé­téért küzd. T. ház! Ma a szolidaritási érzet van veszélyez­tetve ; a magyar nemzet kénytelen látni, hogy hatha­tós befolyások kellő ellensúlyozás nélkül működhet­nek arra, hogy a közösügyi hadsereg közjogi felfogá­sában és szellemében oly irányzatok nyerjenek túl­súlyt, melyek a magyar nemzet közjogi elveivel és évszázados hagyományos érzelmeivel kiengesztelhetet­­len ellentétben állanak. Te hát! Én mindezek nyomán a t. miniszterel­nök úrtól nem azt kérdezem meg, hogy ő e jelensé­gekről mint vélekedik. Mert meg vagyok győződve, hogy ő azokról épp úgy vélekedik, mint én. De ez, t. hát, azon a helyen, melyet a­­ miniszterelnök úr el­foglal, nem elég. Azt vagyok bátor tőle kérdezni, mit szándékozik tenni azon állapotok megszüntetése s azok elfajulásának meggátlására, melyekre rámutatni szerencsém volt. A t. miniszterelnök úrnak, hogy ez irányban tegyen, hogy a hadseregre befolyást gyakorló mind­en körben oly közjogi felfogásokat érvényesítsen, melyek a mi közjogunkkal és a monarchia dualisztikus szer­vezetével teljes összhangzatban állanak, hogy a had­seregben oly szellem ne terjesztessék, mely a magyar nemzet érzelmeivel ellenkezik, mondom, a t. minisz­terelnök úrnak arra hogy ez irányban tegyen, elég hatalma van. Hatalma van először állásánál fogva, hatalma van azon nagy párt támogatásánál fogva, melynek ve­zére, hatalma van — hozzá merem tenni — e kér­désben nagyobb, mint bármiben. Mert biztosíthatom őt, hogyha ez irányban helyesen és erélyesen tesz: azok, kik politikai ellenfelei is, a legmesszebb menő erkölcsi támogatásukat tőle megtagadni nem fogják. (Igaz! Úgy van­ a bal és szélsőbalon. Helyeslés a jobboldalon.) Ezen hatalom nagyságával arányban áll azon fele­lősség súlya is, mely a miniszterelnök arra nehezedni fogna, ha most, midőn ezen lappangó ellentétek senki által nem ignorálható nyilatkozatok által kifejezések­­­­re jutotta­k, azok eltávolítására mit sem tesz. Ezen szempontokból kiindulva, voltam bátor a kérdést a képviselőház kebelében fölvetni és azon in­­terpellácziót benyújtani, melynek felolvasását kérem. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) * * * Az interpelláczió szövegét, valamint Tisza min.-elnök válaszát, úgy­szintén gr. Apponyi s Tisza min.-elnök viszonválaszait esti lapunk közlé. Irányi Dániel beszéde a képviselőház május 31-diki ülésében. Irányi Dánielnek esti lapunkban emlí­tett beszéde, szó szerint így hangzik: Azon pártnak, a­melyhez tartozni szerencsém van, nyíltan bevallott főtörekvése az ország függet­lenségének a perszonál­unió alapján alkotmányos úton való visszaszerzésére. (Igaz­ a szélsőbaloldalon.) Ezért elleneztük és fogjuk ellenezni mindig a közös­ügyi intézményeket és ezek közt különösen a közös hadsereget. Ezért elleneztük és fogjuk ellenezni min­dig a honvédségről szóló törvénynek is ama rendelke­zéseit, mely azt a közös hadsereg kiegészítő részévé teszi. E folytonos tiltakozás mindamellett nem aka­dályoz abban, hogy rokonszenvet érezzünk a véderő azon része iránt, mely kizárólag hazánk gyermekeiből és nemzeti zászló alatt áll, a melynek úgy vezény-, mint hivatalos nyelve a magyar, és mely nemcsak a király, hanem az ország törvényei iránt is hűséget es­küszik, és a melyet mi, az egykoron reményben létesí­tendő önálló magyar hadsereg alapkövének szeretünk tekinteni. Fokozza rokonszenvünket azon tapasztalás, mely a honvédségnek a gyakorló téren való harczké­­pességét tanúsítja, és a­melyet remény­em, nem fog megc­áfolni, ha netán a haza ellenségei ellen síkra kell szállania. S ha a honvédségnek műszaki csapa­tokkal való ellátását, általában fejlesztését sürgetjük, ha annak minden idegen szellemtől való megóvását követeljük, ez is azon érdeklődésből származik, melyet ez intézmény iránt érzünk. Nem vonjuk meg egyéb­iránt rokonszenvünket a közös hadsereg ama részétől sem, mely hazánk fiaiból, édes testvéreinkből áll, a mely — semmi kétség benne — sokkal szívesebben szolgálna nemzeti, mint feketesárga lobogó alatt (Úgy van! a szélsőbaloldalon) és a mely, szeretem hinni, miként a múltban, miként a jelenben, úgy a jövőben is, daczára azon szellemnek, mely a közös hadseregben uralkodik, meg fogja tudni óvni kebelében a haza, az alkotmány és a nemzetiség iránti ragaszkodását. Ugyanazon érzést tápláljuk azon intézet iránt, mely arra van hivatva, hogy a honvédséget alkalmas tisztekkel lássa el. Nem vagyok arra illetékes, hogy a Ludovika akadémia szervezését, vezetését katonai szempotból megítéljem. Ezt nálam hivatottabb fér­fiakra bízom. De megragadom az alkalmat, hogy kife­jezzem azon óhajtásomat, miszerint minél teljesebb mértékben valósuljon a t. honvédelmi miniszter úr je­lentésében foglalt azon állítás, mely szerint az ő fel­ügyelete alatt álló intézetekben ez ifjak nevelésénél a szellemi és testi kiképzés a katonai és bajtársi szel­lemi, a lejális gondolkodás fejlesztése mellett a haza­fias érzelmek ápolására is kiváló gond fordíttatik. A haza, a szabadság, az ország intézményei, a nemzet hagyományai, a nemzetiség iránti ragaszkodás, távol attól, hogy ellentétben álljanak a király iránti hűség­gel, és ha a­míg alkotmányosan uralkodik, és a nemzet érdekeit előmozdítani igyekszik, azzal inkább tökéle­tes összhangzásban van, s akarva, nem akarva, rossz szolgálatot tesznek az ügynek azok, a­kik a haza, az alkotmány, a szabadság, a nemzetiség iránt való ragaszkodást a hadseregből kiirtani, s annak helyébe egyes-egyedül a fejedelem iránti hűséget és vak engedelmességet tenni kívánják. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a­kik elentétet keresnek azon érzelem között, a melyet a gyermek az anyatejjel magába szív, a melyet az ifjú az ősök példája által felgyullasztva magáénak vall, a melyet a férfiú hála és becsületből követ és azon érzelem között, melyet a törvény a pol­gárok kötelességévé tesz. (Élénk helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Nem csekély csapás úgy a fejedelmek, mint a nemzetekre, ha e két érzelem egymással összeütkö­zésbe jön. (Igaz! Úgy van­ a bal és szélsőbaloldalon.) De nem lehetne nagyobb csapás valamely nem­zetre, mintha lemondva a haza, az alkotmány, a sza­badság, a nemzetiség iránti hő ragaszkodásról, azt a fejedelem iránti vak engedelmességgel helyettesítené. (Igaz ! Úgy van­­ a szélső­baloldalon.) Ez nem dicső­ség, ez gyalázat lenne. (Zajos helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Sokat szenvedett már a magyar. Ismételve fel­függesztették alkotmányát, eltörölték nemzeti intéz­ményeit, elnyomták nemzetiségét, kigúnyolták hagyo­mányait és nemzeti legszentebb érzelmeit, hóhérpal­los alatt vérzett el annyi hős, míg mások számkive­tésben voltak kénytelenek keresni menekvést; de a haza, a szabadság, a nemzetiség iránti vonzalom, me­lyet külsőképen nem volt szabad többé nyilvánítani, annál mélyebben vonult vissza a szív mélyébe, hol ezt sem a hóhér kötele elfojtani, sem durva parancsszó elnémítani, sem a gúny­nyira utolérni nem volt képes s a­honnan az, mihelyt lehetett, annál nagyobb erő­vel tört ki, minél durvább volt a kéz, mely azt sem­mivé tenni iparkodott. (Élénk helyeslés a szélsőbal­oldalról.) Ne feledjék a történelem eme tanúságát azok, kik a két állam közt a békét fentartani óhajtják, ne azok, a kiknek a hadsereg vezetésére és szellemére befolyásuk van. (Élénk helyeslés a szélső balol­dalon.) Nem az egy millió szurony, miként ők hiszik, képezi a legerősebb és legbiztosabb támaszát a kettős monarchiának, sem a császári és királyi trónusoknak, a nemzetek, a két állam polgárainak megelégedése, melyet csak az alkotmány, a szabadság, a nemzetiség iránti tisztelet és a közjólét előmozdítása szülhet, annál sokkal erősebb, sokkal biztosabb és sokkal tar­­tósabb támaszul szolgált (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ne legyen elveszve a történet tanúsága szá­mukra, miként elveszett azokra nézve, kikről azt mondják, hogy semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek, és ne feledjék el különösen azt, mit egy­koron Zrínyi Miklós mondott: »Ne bántsd a ma­gyart.« Tudomásul ve­nom a miniszter úr jelentését. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) * * * Madarásznak erre következő beszédét, va­lamint Tisza min. elnök válaszát lásd esti lapunkban. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: június 1. Naptár: Kedd, június 1. — Róm. kath.: Gra­­tiána. — Prot.: Nicomed. — Görög-orosz: (május 20.) Th­allelaeus. — Zsidó: (ijar 27.) — Nap kel 4 óra 7 percz­­kor reggel, nyugszik 7 óra 49 perczkor. — Hold kel 3 óra 43 perczkor éjfél után, nyugszik 6 óra 26 perczkor délután. Pénzügyminiszter: fogad d. u. 3—4 óráig. Földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter: fogad d. u. 3-4 óráig. Horvát miniszter fogad d. e. 10—d. u. 2 óráig. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. Az országos honvédsegélyző-egylet közgyűlése déli 12 órakor a képviselőház I. sz. termében. Munkácsy „Mozart végperczei“ képé­nek kiállítása a műcsarnokban (Andrássy­ út 69. sz.) délelőtt 9— délután 7 óráig. Belépti dij 50 kr. A vörös­ kereszt egylet budai Erzsébet­­kórháza megtekinthető d. e. 10—1l1/2 óráig. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton Beleznay-kert) nyitva van: d. e. 9— d. u. 1 és d. u. 3—5 óráig. Technológiai múzeumi könyvtár nyit­va egész nap. Akadémiai könyvtár d.u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Svábhegyre fogaskerekű vasút indul félórán­­kint; az Eötvös-villában czigányzene. Újpestre illetőleg a Margitszigetre fél­­óránkint közlekednek a helyi hajók; a szigeten czi­gányzene. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 30 kr. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — Király ö Felsége tegnap délelőtt kihallgatá­son fogadta Belcredi Rikhárd grófot, mi Bécsben némi feltűnést kelt. — Erzsébet királyné Mária Valéria főherczegnő kíséretében tegnap este Bécsből Feldalfingba utazott, hol néhány hetet fog tölteni. Azután a királyasszony hir szerint rövid időre Gasteinba megy. — A m. t. akadémia Trefort Ágoston elnöklete alatt tegnap összes ülést tartott. Elnök jelenti, hogy a király ő Felsége dr. Stoczek Józsefnek az aka­démia másodelnökévé történt megválasztását jóvá­hagyta. Ezután F­r­a­k­n­ó­i Vilmos titkár sajnálattal emlékezik meg az akadémia nemrég elhunyt kültag­jainak, Ranke Leopold és Vaicz György elhunytáról. Jelenti, hogy P­au­­­er Gyula, az elhunyt másodel­nök fia meleg hangon írt levélben köszöni meg az akadémia részvétét, továbbá köszönő levelet intéztek az akadémiához az újonan megválasztott kültagok: Jiricsek József és Jones Henrik. — Jelenti továbbá, hogy az egyes osztályok beküldték az újból megvá­lasztott állandó bizottságok névsorát. A bizottságok fel fognak szólíttatni, hogy elnökök és előadók válasz­tásáról gondoskodjanak. A vallás és közoktatásügyi miniszter jelenti, hogy dr. S­c­h­e­n­z­l Guidó a szt.-be­­nedekrendiek admonti apátságának segédkormányzó­jává választatván meg, jelen hivatalától fölmentését és nyugdíjaztatását kérelmezte. Minthogy az igazga­tói állás betöltésénél az ajánlás joga a m. t. akadé­miát illeti, a miniszter fölkéri az akadémiát, tenné meg a szükséges intézkedéseket. Jelentésében kérdő­­leg veté fel, vájjon változatlan maradjon-e a metereo­­lógiai és földdelejességi központi intézet, avagy nem volna-e czélszerűbb azt tudományos s eset­leg műegyetemi tanszékké alakítani ? — A III. osz­tály fel fog szólíttatni, hogy tegye meg javaslatát.­­ A Hunyadiak kora czimű munka elárusítá­­sából eddig 9023 frt folyt be, mely összeg a mű foly­tatására fog fordíttatni. A Marczibányi-juta­­lomról szóló jelentésben ki volt mutatva, hogy a IV. számú pályamunka a beérkezettek között legjobb s dicséretet érdemel ; minthogy azonban nincs befe­jezve, a jutalom ki nem adható. — Elhatározták tehát felszólítani a szerzőt, hogy munkáját befe­jezve bírálatra az akadémiához újból nyújtsa be. Ennek folytán Szilassi Mór tanár levelet intézett az akadémiához, melyben kijelenti, hogy a IV. számú pályamunka szerzője ő, s készséggel aláveti magát az akadémia határozatának. Az orientalisták nemzet­közi kongresszusa Bécsben ez évi szeptember 27-től október 22-ig fog tartani, az előkészítő bizottság meg­hívta az akadémiát a kongresszusra. A dohányban megtartott Fáy-ünnepélyen az akadémiát Vadnai Károly és Heinrich Gusztáv rendes tagok képviselték. Még egy-két lényegtelen jelentés tudomásul vétele után az ülés véget ért. — A honti ellenzék és a megye szabadelvű­­pártja között folyt tárgyalások, melyekről több ízben megemlékeztünk, nem vezettek eredményre és igy a két párt ezentúl is mint két ellenséges tábor fog egy­mással szemben állani.­­ A berlini magyar egyesület fennállásának 40 éves jubileuma alkalmából, Matlekovits Sándor államtitkárt, Révész Bálint debreczeni ref. püspököt, Vámbéry Ármint és Miklós Gyula borászati kor­mánybiztost választotta meg tiszteletbeli tagokul. A megválasztottak meleg hangú levelekben köszönték meg a kitüntetést. — Budavár visszafoglalása a panorámában. A városligeti fürdőpanoráma igazgatósága elhatározta, hogy Budavár visszafoglalásának kétszázados évfor­dulója alkalmával egy a bécsi panorámában felállí­tott »Raisonvillei ütközet« czímű híres képhez ha­sonló, de Budavár (a honvédek általi ?) visszafoglalá­sát feltüntető nagy festményt fog közszemlére bocsá­tani, melynek részletei korhű alakokból, valódi ágyukból, kitömött harczi ménekből stb. fognak ál­lani. Az igazgatóság egyszersmind felhívja azokat a festőművészeket, akik e képre pályázni óhajtanak, hogy vázlataikat Zichy Jenő grófhoz nyújtsák be. — A tavaszi ünnepély Bécsben. Mint említet­tük, a tavaszi ünnepélyt Bécsben ismételték. Ekkor azonban már nem volt oly fényes jellege, mint szom­baton. A programm sem a régi volt, de azért sok érde­kes részletből állt. Volt parasztlakodalom, komfortab­­lisok ügető versenye, több hangverseny, vivő-gyakor­lat, sorshúzás s végül igen szép tűzijáték, mely kitű­nően sikerült. A közönség részvéte sem volt többé oly óriási, mint szombaton. De azért a Práterben megje­lentek számát mégis 200.000-re teszik, vagy nyolc­­­vanezerrel kevesebbre, mint a szombati közönség volt. A két ünnepély tiszta jövedelmét százezer forintra becsülik.­­ A legújabb Leiter Jakab, Hentzi keresztleve­lét közölte néhány fővárosi hírlap. Az eredeti szöveg latinul volt fogalmazva és a lapok siettek azt lefordí­tani magyarra, többek között ilyenformán : »Kereszt­víz alá tartották méltóságos Bellegarde Henrik gróf és Kortu­s H e r u 1­a Francziska«, — holott H e r u 1­a nem keresztnév, hanem annyit jelent, mint fiatal uri­­asszony, vagy kisasszony. — Az angol parlament épületében rendkívül ked­vezőtlen egészségügyi viszonyok vannak s e körül­mény már több ízben felszólalásra késztette a két ház egyés tagjait. Az alsóház múlt pénteki ülését félbe kellett szakítani, mert a terem légköre oly fojtó volt, hogy leh­etetlenné vált a tanácskozás. A szakértők is­mételve megvizsgálták az épületet s véleményük min­dig az volt, hogy egészségügyi tekintetben kifogás alá nem eshetik. De a képviselők folyton azon panaszkod­nak, hogy néhány órai együttlét alatt oly elviselhetlen szag fejlődik ki a teremben, hogy azt a legerősebb szervezetű ember sem bírja ki. A szakértők tagadják, hogy a szag a parlament háza alatt futó csatornákból származnék, míg a képviselők határozottan azt állít­ják, hogy a szag máshonnan nem származhatik. A Ti­mes azt indítványozza, hogy a vitás kérdés eldöntése czéljából öntsenek a csatornákba elégséges mennyi­ségű fodormentáci­ó­­iát, mely elég átható, de nem ár­talmas szaga. Ha e szagot, így okoskodik a Times, a teremben meg lehet érezni, akkor kétségtelen, hogy a bűz, mely a házban érezhető, szintén e csatornákból származik, míg ha a fodormenta szagát nem lehet érezni, akkor bizonyos, hogy a csatornák egyáltalában nem bocsátanak át a házba szagot s akkor a bajnak okát másutt kell keresni. Néhány szakértő annyit már megenged, hogy a szomszédos utczákban levő csator­nák rosszak, s a kormány ki is jelenté, hogy ezeket szintén meg fogja vizsgáltatni. Tény, hogy a parl­a­­menti ház oly egészségtelen légkörrel bír, melyen valamiképen kell segíteni, mert különösen a nyári hó­napokban ily viszonyok között egyáltalában lehetetlen csak némileg is hosszabb üléseket tartani. — Egy katona öngyilkossági kísérlete. Lajtha- Bruckban Koller János, a 7. számú dragonyos-ezred közlegénye, vasárnapi délután öngyilkossági szándék­ból a vonat közeledtekor a sínekre feküdt. De a moz­donyvezető észrevette, ellengőzt adott s szerencsésen megállította a vonatot, mire a katona fölkelt és el­futott. De a vasúti személyzet üldözte. Midőn utol­érték, kitűnt, hogy Koller futás közben borotvával kezén felvágta ereit. A szerencsétlent kórházba szál­lították. (x) A Conducteur czímű hivatalos menetrend­könyvből (Waldheim R. kiadása) épp most jelent meg a júniusi füzet. Ez egy vaskos kötet, a június elsejétől érvényes menetrendeket (nyári menetrende­ket) tartalmazza és pedig már az ismert kereskedel­mi miniszteri rendelet értelmében, az éjjeli idő, este 6 órától reggeli 5 óra 59 perczig, az új megjelölés szerint, a perczek aláhúzásával van jelölve. E beren­dezés által az utazó közönségre nézve az az igen kel­lemes újítás jött létre, hogy majdnem az összes kö­zép-európai vasutak menetrendjei egyformává tétet­tek. Hogy Bécsből és Prágából az utazás mennyibe kerül a kül- és belföld oly állomásaira, a­melyekre közvetlen utazási jegyek adatnak ki, szintén benfog­­laltatik a kötetben. Megemlítendő még, hogy a Con­­ducteurhöz eredetileg is hozzácsatolt »Kalauz az osztrák-magyar államvasutakon és Dunán«, számos új és igen csinos illusztrácziókkal állíttatott ki. Helyi hírek. — A magánépítési bizottság tegnapi ülésén a következő építési engedélyek kiadását hozta javaslat­ba : u. m. Luczenbacher Pálnak a Terézkörut és Pod­­maniczky utcza sarkán háromemeletes házra, Steiner Bertholdnak Ó-utcza 12. sz. a. háromemeletes házra, Temesváry Zsófiának VII. ker. Szövetség-utcza 9. sz. a. egyemeletes házra; továbbá földszintes házakra, a házépítő tisztviselők területén Szabó Kálmánnak, Passer Róbertnek, Bene Gyulának; Grenner József­nek IX. Ranolder utcza 2. sz. a., Fischer M. Ignácz­­nak IX. Telepi és Ernő utcza sarkán; Walla József­nek VII. ker. Rotenbiller utcza 13. sz., Szalontay Fe­­rencznek Angyalföld 1657. sz. a., Heinbach Ferencz­­nek Angyalföld 1553—60. sz. a., Kapcsos Jánosnak VII. ker. Kövér­ Lajos utcza 2312. sz. a., Laczkó testvéreknek a városligetben Ilka utcza 70. sz. a. földszintes nyaralóra, Dr. Paldt Lajosnak II. Réz­­máldülőben 5761. sz. a. nyaralóra, a Pannónia gőzmalomnak I. Kárpát utcza 1. sz. a. a lisztraktár fölé 3-ik emelet építésére. Ezenkívül még számos kü­lönféle építkezésre adott engedélyt. — Az uj főmérnököt, Lechner Lajos min. taná­csost, Kamermayer polgármester ma vezeti be a hivatalba. — A Duna tündéreinek ünnepe. A fővárosi ta­nács legutóbb a főváros gazdag diszlettárából a czi­­mer- és zászlódiszitéseket bocsátotta a rendező bizott­ság rendelkezésére s e mellett öt kocsi lombdiszt aján­lott föl. A tánczvigalom érdekében az atléta, a jogász, az orvos és technikus bál rendezői fejtenek ki élénk tevékenységet. Több­oldalú kérdezősködésre tudatja a rendező bizottság, hogy a bálban utczai toiletteben is meg lehet jelenni, de kívánatos, hogy minél töb­ben jelenjenek meg kalikó vagy egyéb jelmezes toiletteben. — Se lopás, se sikkasztás. Lapunk tegnap reg­geli számában már felemlítettük, hogy a pesti ma­gyar kereskedelmi banknak két, egyenként 5000 írtról szóló pénztári utalványa eltűnt. Azt hitték, hogy vala­ki ellopta, de a levél, melybe a pénztári utalványok foglaltattak, tegnap, mint esti lapunkban olvasható, a bécsi postán megkerült. Érdekes, hogy ez a levél mi­féle körutat tett meg még eljutott rendeltetési helyére. A nevezett bank ugyanis e hó 27-én a József-téri postahivatalnál 4 ajánlott, levelet föl Béorsbe, melyek közül az egyik a Langfinger és Goldschmid bécsi czéghez volt czimezve és két darab, egyenkint 5000 írtról szóló pénztári utalványnyal volt terhelve. E 4 levél meg is érkezett Bécsbe, hol az »ambuláns« leadta, de a czimekre csak három érkezett meg, mig a fenti czég 10.000 frt értéket tartalmazó levele el­tűnt. Az esetről azonnal értesítették úgy a bécsi, mint a budapesti rendőrséget, melyek a vizsgálatot megindították, míg a helybeli főposta igazgatója táv­iratilag és levél útján is felvilágosításért megkereste a bécsi főposta igazgatóját, de választ nem kapott, és ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a »hibát« ott követték el, a­mi valónak is bizonyult, mert a ke­reskedelmi bank tegnap délelőtt az említett bécsi c­égtől azt a távirati értesítést kapta, hogy az eltűnt levél három napi körutazás után Párisból visz­­szaérkezett rendeltetési helyére.­­ Lelőtte a szomszédját. Ily czím alatt írtuk tegnapi esti lapunkban, hogy vasárnap éjjel 1 órakor Halavács Gyula m. kir. segédgeológus meglőtte a vele egy házban lakó (József­ utcza 25. szám) Makránszky Imre belügyminiszteri kőnyomdászt. Ez esetre vonatkozólag még a következő részleteket kö­zölhetjük : Halavács czélzás nélkül lőtt és hihetőleg csak ijesztésül. A golyó azonban talált, a nyak jobb oldalán hatolt be és a nyakgerincz mellett, hátul jött ki. Halavács megijedve a saját tettétől, hirtelen fel­rántotta az ajtót, befutott lakására és magára zárta az ajtót, de a lövés zajára a házbeliek összefutottak és az élettelenül ott fekvő Makránszkyt megpillantva Halavács ajtaját döngetni kezdték. Halavács attól való félelmében, hogy ajtaját feltörik és meglin­­chelik, felrántotta a hátsó udvarra nyíló földszin­tes ablakát, úgy pőrén, a­mint volt, kiugrott, át­mászott az udvart a szomszédos ház kertjétől elválasztó alacsony falon, felkeltette a másik ház házmesterét és megkérte, hogy vezesse a rendőr­séghez ; midőn pedig az ezt tenni vonakodott, kinyit­tatta magának a kaput és maga ment el a VIII. ker. kapitánysághoz, a­hol teljes éjjeli pongyolában való megjelenése nem kevéssé lepte meg az éjjeli szolgála­tot tartó rendőrtisztviselőt, kinek elmondta a történ­teket. Miután a tisztviselő a jegyzőkönyvet felvette, letartóztatta és átkísértette a főkapitánysághoz. Mak­ránszky neje azt adja elő, hogy férje kopogtatott a vele jó ismerettségben álló Halavács ablakán, mire ez az ablakon át kilőtt és férje ily módon sebesült meg. Halavácsot barátai és ismerősei, mint műveit és tudományosan képzett fiatal­embert ismerték és szerették, habár heves természete már nem egy­szer okozott neki kellemetlenségeket. Hivatalá­ban, mint magyar kir. segédgeológus pontossága, szorgalma és lelkiismeretessége által kivívta főnöke, dr. Böck Jánosnak, a földtani intézet igazgatójának bizalmát és elismerését. A geológiai felvételeket vé­gező kiküldetésekben tevékeny részt vett, és tavalyi délmagyarországi útjában a deliblati síkságot is fel­vette és annak telepítvényes termőfölddé való átala­kítása iránt nagyfontosságú részletes memorandumot terjesztett be a közgazdasági miniszterhez. Az orszá­gos kiállításon pedig egy magyarországi csiszolt kö­vület csigagyüjteményével a nagy kiállítási érmet nyer­te el. — Dr. Kresz Géza úr máj. hó 20-a óta minden csütörtökön d. u. 3—4 óra között lakásán, (Váczi­­körut 16. sz.) nyilvánosan és ingyenesen ott és revak­­czinál. — Gyilkosság a fővárosban. A lóvasúti gyilkos­sághoz sokban hasonlít az a véres eset, mely az éjjel történt. Egy cselédleányt a molnárok és sütők gőz­malma mögött meggyilkolva találtak, nagy vértócsa közepette. Minden valószínűség szerint tüzér­katona követte el a gyilkosságot. A részleteket tudósítónk a következőkben adja elő: A molnárok és sütők gőzmalmának a Vaskapu­­utcza felé eső oldalán, közel a Tinódi­ utczához, egy kö­rülbelül 25—30 évesnek látszó, a szegényebb osztály­hoz tartozó nő holttestére akadtak éjjel tizenegy óra­kor a 257. és 410. számú rendőrök, kiket Czibik Jó­zsef éjjeli őr értesített arról,­­hogy pontban tíz órakor jajveszékelést és »Jézus Mária« felkiáltásokat hallott a Vaskapu-utcza felől. Elmondta a rendőröknek azt is, hogy a sötétben egy tüzér­katonát látott a Vas­­kapu-utczán át elsietni, arról a helyről, ahonnét a kiáltások hallatszottak. Utána is kiáltott az illetőnek : »Ki az?«, mire a katona csak annyit mondott néme­tül: »Mi kell?« anélkül, hogy megállott volna. Az éjjeli­őr látott is a földön valakit feküdni, de úgy gon­dolta, hogy bizonyára részeg és azért nem is közele­dett feléje, hanem tovább indult körútjára s találkozott egy napszámos féle emberrel, ki szintén hallotta a se­gélykiáltásokat s mondta az éjjeli őrnek, hogy a ka­tona, ki olyan sietve távozott, hosszabb ideig karon­fogva sétált egy nővel, és meghúzódott vele a nevezett malom épületének egyik szögletébe. Az éjjeli őr ta­lálkozva ezután a rendőri őrjárattal, elmondta a fen­tebb leírtakat, mire a rendőrök az éjjeli őr által ve­zetve, a helyszínére mentek, s ott nagy vértócsa közepette találták meg az élettelen testet. Nyom­ban a főkapitánysághoz siettek s ott a szolgá­latot tartó Seregélyi rendőrfogalmazónak tettek jelentést, ki viszont azonnal Szilva vizsgálóbírót értesítette. Daczára annak, hogy a jelentés már éjfél előtt érkezett be a főkapitánysághoz, a rendőrtisztvi­selő és a vizsgálóbíró csak éjfél után két órakor me­hettek ki a helyszínére és akkor is rendőrorvos nél­kül, mert ilyen nem volt található. Csak hajnal felé ment ki a rendőrorvos a helyszínére és ekkor szállít­tatták be a holttestet a Rókus-kórház tetemkamrájá­ba. A boldogtalan teremtés háttal feküdt a földön. Arcza és kezei véresek voltak és fején körülbelül hat c­entiméternyi nagy seb tátongott, mely a ha­lált okozhatta. Bal füle keresztül volt vágva. Szoknyája térdig fel volt hajtva, és a mellén szúrás nyomai látszottak. Teste még meleg volt, mikor tizenkét óra után egy orvostanhallgató meg­vizsgálta és nincs kizárva az a lehetőség, hogy ha kellő időben érkezik orvosi segély, esetleg még ki is hallgathatták volna. A hanyatt fekvő holttest ölében két négy krajczárost találtak, melyet valószínűleg a tüzér­katona dobott oda áldozatának. Azt hiszik, hogy a tüzérkatona, kit a gyilkosság elkö­vetésével gyanúsítanak, a külső soroksári­ úti úgyne­vezett Fuchs-kaszárnyából való. Éjfél után három órakor Szilva vizsgálóbíró, Verebélyi inspekc­iós fo­galmazó, az időközben megjelent Zsarnay Győző ka­pitány és Ambrus Kamill ferenczvárosi kapitány el­hajtattak a nevezett kaszárnyába és miután ott egy őrmester tart felügyeletet, elküldték a Károly-kaszár­­nyába egy őrnagyért és megindították a nyomozást, mely első­sorban a meggyilkolt személyazonosságá­nak konstatálására irányul. Halálozások. Lukrits Antal m. kir. pénzügyminiszteri pénzügyi főtanácsos, a pénzügyminiszteri központi számvevőség főnöke, hosszas szenvedés után május 30-án, 52 éves korában elhunyt. Szabó Lajos nagyszebeni kir. ügyész e­dő 17-én, 43 éves korában elhunyt. Államszolgálat­ban 17 évig volt. Színház és művészet. — Tremelli kisasszonyt, ki Párisban és Lon­donban, nemkülönben Budapesten is művészeti hír­nevéhez méltó sikerrel énekelt, a m. kir. operaház in­­tendanturája f. évi október 15-től a jövő 1887. évi május 15-ig szerződtette. Ezen szerződtetés által a kontra-alt szerepek megfelelő betöltéséről gondos­kodva van s több oly operát fel lehet venni a műsorba, melyeket eddig valódi kontra-alt hiányában mellőzni kellett. — Ábrányiné W. Margit asszony, a magy. kir. operaszínház tagja, Csóka Sándor igazgató meghívá­sára vendégszerepelni fog a kolozsvári színpadon. Háromszor lép föl s énekelni fog az Alvajáróban (Amina), a Szevillai borbélyban (Rozina) , a Fekete Dominóban (Angela), vagy a Lalla-Roukban (Myzna). — A népszínházban ma Lukácsy népszínműve A vereshajú kerül színre Blaha L. asszonynyal és szerdán Gerő népszínműve, a Vadgalamb. — Gerő Károly egy új népszínművet fejezett be és azt köze­lebb be is nyújtja. Czime : A rubint kereszt. Konti József is elkészült már új operettjével, melyhez Csiky Gergely írta a szöveget. Mindkét darab csak őszszel kerül előadásra. Törvényszéki csarnok. — A budai postasikkasztás. Említettük annak idejében, hogy Bartus Márton volt budai postames­tert, ki a hivatalos pénzekből 7652 frt 61 krt sikkasz­tott el, a törvényszék 2 évi fegyházra, 5 évi hivatal­vesztésre és a kár megtérítésére ítélte. A kir. tábla helybenhagyta az ítéletet. — A pestvidéki törvényszék elnöke, Kris­zt Já­nos, intézkedett az iránt, hogy a tanúk és védők szá­mára külön szoba rendeztessék be, a­mire szük­ség is volt, mert eddig az előszobában kellett várakoz­niok. Még nagyobb szükség lenne azonban a tárgyalási terem megnagyobbítására, a­mit különben Kriszti, el­nök már szintén tervbe vett. Sport. A párisi lóverseny. (Ered. sürg.) Páris, május 31. Gyönyörű idő és a közönség tömeges részvéte mellett ment végbe teg­­nap Auteuilben a nemzetközi nagy steeple-chase-ver­­seny. A legjobb franczia lovak igen nagy súlyok miatt nem futhattak. Összesen csak három franczia ló ma­radt kilencz angol és egy izlandi ellen. Első volt Boisay franczia ló, tulajdonosa Mr. Andrews, második Coronet, harmadik Erdődy gróf tulajdona, a To Good. Ez utóbbi volt a favorit. IRODALOM. A Történeti Életrajzot új füzete. (Magyar Történeti Életrajzok. A m. t. akadémia törté­nelmi bizottságának segélyezésével kiadja a m. történelmi­ társulat. Szerkeszti Szilágyi Sándor. Második évfo­lyam. Negyedik füzet. Budapest, Mehner Vilmos­, kiadása.) A Magyar Történeti Életrajzok legújabb, jú­nius elsei füzete ismét kellemes meglepetést hoz az olvasóközönségnek. Kiállításának fénye, műmellékle­­teinek sokasága, a képek szépsége és nagy gonddal történt kiválasztása az új füzetet is a magyar könyv­­piac­ egyik leggyönyörűbb termékévé teszik. E füzet­ben befejezést nyer kitűnő történetírónk, Fraknói Vilmos nagy műve Pázmány Péterről s egy uj élet­rajz kezdődik, mely az Árpádok távoli századaiba viszi az olvasót s a XIII. századi magyar politikai és társadalmi élettel ismerteti meg. A kalandos életű IV. nagy Kun László király rövid, de mozgalmas pályá­ját kezdi rajzolni ama korszak alapos ismerője, Szaba­ó Károly, nagyérdemű történészünk.

Next