Pesti Napló, esti kiadás, 1887. augusztus (38. évfolyam, 210-238. szám)
1887-08-01 / 210. szám
210. szám. Budapest, 1887. Hétfő, augusztus 1.38. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-é p ü let, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények, a kiadói hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 írt 50 kr. — 8 hónapra 9 írt. Ha a att kiadi» postai künküldésa kívántatik, postabélyeír« havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ipesti Napló* kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, augusztus 1. Depretis halála folytán Európa minden államából érkeznek a részvétkifejezések. Oly férfiú emlékét illetik meg ezek, ki méltán kiérdemelte Európa rokonszenvét. Az elnök halála következtében a kormány most csak ideiglenesen vezeti az ország ügyeit; Umberto király még nem bízott meg senkit az új kormány alakításával. Párisból a sok botrány Iliihez, melyek szenzácziós leleplezésekről és párbajokról szólanak, most egy, úgy látszik, jelentékenyebb forradalmi tüntetés hire is csatlakozott. A tüntetés a tegnapi párisi meetingen történt, melyen a forradalmárok túlkiabálták s végre a teremből kiűzték a mérsékelt pártot. A szólásszabadságot és gyülekezési jogot tehát nem tűri a franczia radikalizmus. A forradalom így szokta kompromittálni az alkotmányosságot. A krétai ügy sima elintézése a görög-török viszonyokat is igen szívélyesekké tette. A török kormány ez alkalomból egész szerelmi nyilatkozatot intézett a görög kormányhoz. A török, úgy látszik, megbízik a görög hűségben. A kötelező polgári házasság. Bécsi lapok azt újságolják s budapesti német kormánypárti lapok utánnyomatják, hogy a Tisza-kormány törvényjavaslatot készít elő a kötelező polgári házasság behozataláról (?). Az igazságügyminisztérium, egyetértésben a bel- és kultuszminisztériummal, az erről szóló törvényjavaslatot már ki is dolgozta volna. A csehek és Oroszország. A prágai Politik oroszbarát czikke alkalmából a N. Fr. Presse a következőleg nyilatkozik: A német-osztrák -magyar szövetség fennállása óta a két szövetséges állam talán sohasem érezte anynyira e szövetség szükséges voltát, mint mostanában. Jelenleg már világos, hogy Bismarck ama kísérletei, hogy Oroszországot e békeszövetségbe belevonja, eredménytelenek maradtak. A czár merev álláspotját nem volt képes megingatni sem az az Oroszországnak tett világos kijelentés, hogy Németországnak a keleten nincsenek érdekei, sem pedig a német tőzsdéknek és sajtónak az orosz értékek ellen katonai pontossággal folytatott küzdelme. Nem használt sem a jó, sem a fenyegető szó. Ez ideig a hatalmas kancellárnak a béke határán belül minden eszközt megmozgató politikája nem tudott győzedelmeskedni a Moszkvában haldokló Katkov makacs fanatizmusa fölött. Németországnak az orosz politikával szemben attól kell tartania, hogy azon a napon, mikor egy férfiú hatalma vagy valamely esemény súlya Francziaországban jelt ad a megtorló háborúra, Oroszország hátulról neki esik, hogy egyszers mindenkorra megszabaduljon attól a nehéz nyűgtől, melyet Bismarck herczeg hatalmas karja Európa minden békebontója fölé helyezett. Ausztria-Magyarországnak folyton attól kell tartania, hogy a keleten föl kell vennie e harczot, ami abból is eléggé kitűnik, hogy Oroszország mindenképen meg akarja akadályozni a bolgár kérdés megoldását. A félt orosz-franczia szövetségre nincs is szükség, hogy a helyzet komolynak és fenyegetőnek tessék. S ilyen időben a csehek úgy növelik Ausztria-Magyarország önbizalmát a külveszélylyel szemben, hogy nyíltan bevallják Oroszországhoz való vonzalmukat. Hát maradhat ez befolyás nélkül a gasteini és kissingeni tárgyalásokra ? Nem , önkéntelenül fölmerül ez a gondolat: ha a prágai eseményekkel szemben a belügyminiszter közönyös is marad, a külügyminiszternek cselekednie kell. Ily elementáris nyilatkozatokkal szemben az a körülmény, hogy a csehek eddig nem képeztek akadályt a külpolitikára nézve, nem szolgálhat biztosítékul az iránt, hogy valamikor, mégpedig a legkedvezőtlenebb időben, nem lesznek-e azzá. A cseh sajtó dühönghet tetszése szerint, az a szláv szolidaritás, mely szerintük a csehek és oroszok között létezik, Ausztria-Magyarország és Oroszország között nem áll fenn. Inkább megfordítva. E tények fölött szemet hunyni a legrosszabb politika volna s ha kormányunk számon veszi az eldöntésnek talán küszöbén, hogy mily faktorok állanak mellette s milyenek ellene, ezt a morális faktort sem hagyhatja figyelmen kivül. Ha az eldöntés pillanatában a kötelesség győz a csehekben hajlamuk fölött — annál jobb. De hogy egy óvatos és hazafias politika ilyen pártokra ilyen időben számítson, azt nem tudjuk és nem is lehet felfognunk. Hogy Vilmos császárnak Taaffe grófhoz küldött üdvözlete birt-e politikai fontossággal, nem tudjuk, de kétségbe merjük vonni. De hogy az az üdvözlet, melylyel Taaffe emberei Vilmos császárnak felelnek, fontossággal bír, az nyilvánvaló s talán Ischlben, Gasteinban vagy Kissingenben behatóbban meg fogják azt fontolni, mintsem Prágában gondolnák. Vilmos németalföldi király utóda. Óriási feltűnést kelt Luxemburgban a Kölnische Zeitung egy officziózus czikke, mely a súlyosan beteg németalföldi király elhalálozása estére a luxemburgi nagyherczegségre vonatkozólag kétségtelennek tartja a nasszaui herczeg trónralépését és kijelenti, hogy Németország e jelöltséget támogatni fogja. A német dinasztiára való kilátás mindenütt a legnagyobb visszatetszést kelti. Ha a jelöltséget fenntartják, új luxemburgi kérdés fog keletkezni. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Esti lapunkban holnap kezdjük meg e regény ISZI ábrándulva. irta H. Castellane. Francziából: Helvey Laura. közlését: Láttuk csillagát napkeleten. (Beszély.) Irta Keresztszeghy Etta. S midőn már felserdült, atyám Önelégülten gyönyörködve szemlélte, s boldog mosolylyal tette kezemet övébe. Most Helén kezeibe vetté arczát, pár perczig hallgatott, aztán ismét kezdé: — József megfogadta, hogy nőül veend, s ezt esküvel is megerősítette, midőn atyám haldokolt. De még akkor nem sejtettem atyám nehéz halálának okát. Vagyon nélkül hagyott hátra bennünket, vagyona a börzének esett áldozatul, becsületes lelke nem viselhette el e nagy csapást, meghalt bánatában, hátrahagyva nejét és gyermekét, egy gyenge ifjú támaszára. De az ifjú hákoatos volt, nemes, jó szív. S Helén most rajongással ejte ki férje nevét. Pár pillanatig maga elé merengve, kék selyem kendőjével megtörülte homlokát, aztán folytatá elbeszélését. — József 23 éves korában, mint segédorvos működött az Erzsébet-kórházban s a szaktudományi lapokban dolgozott, csakhogy mi szükséget ne szenvedhessünk s mi ezt nem is éreztük, bár úgy nem élhettünk, mint atyám életében, de nem is voltunk nélkülözéseknek kitéve. Én zárdában nevelkedtem s midőn 16 éves koromba kiléptem, József már, mint főorvos vala alkalmazva s igy nagyobb kényelemben tarthatott minket. Anyám, bár nagy társaságot nem fogadott, de gyakori látogatója volt házunknak dr. D . . . huszárhadnagy, anyám egyik távoli rokona. Helén lehunyta pilláit, mintha rémképet akart volna elűzni. A tiszt magas, barna, érdekes ifjú ember volt, szellemes, élénk társalgó s könnyen meghóditá az ifjú leánysziveket. Helén bűnbánóság emelé tekintetét a magasba, mig Mária mozdulatlan maradt, áhítattal hallgatta. Hiszen oly nagyon érdekelte. A báró gyakori vendége volt házunknak, daczára, hogy József nem rokonszenvezett vele, bár sohasem nyilatkozott róla rosszalólag, de én tudtam, hogy keveset tartott róla. Emiatt Józsefre nehezteltem, mert az ifjú tiszt mindig előzékeny, finom és udvarias volt. Hónapok múltak s éreztem, hogy mint lopódzik szivembe egy eddig ismeretlen érzelem. Szerettem is . . . bárót ifjú lelkem egész hevével. József észrevette érzelmem növekedését s jól hallottam, hogy intette anyámat, miszerint ne fogadná el a bárót, mert ez komoly következményeket vonhat maga után. De anyám nem tilthatta ki házából rokonát, Helén felsóhajtott és szemei könyekkel teltek meg. — D . . . báró feltűnően kezdett udvarolni s egy napon vallomást tett, de mély titoktartás mellett kért, ne árulnám ezt el sem Józsefnek, sem anyámnak, mert frigyünkhöz még hiányzik a szülői beleegyezés, különösen lelkemre kötötte, hogy mit se szóljak anyámnak. Telt, múlt az idő s a szülői beleegyezés késett. Én igen gyermekleányka valók akkor s csak 17 éves koromban kelletett volna Józsefhez nőül mennem, de én hittem a csábitónak s ezáltal eljátszottam József szeretetét — szerelemről nem beszélek, ily érzelemmel nem viseltetek irányomban. Ő csak egy szent fogadalmat teljesített. A bárón egy idő óta feltűnő nyughatatlanság vett erőt, tapasztaltam, hogy igen szórakozott, kevesebbet járt házunkhoz, egyszer végkép elmaradt és semmi tudósítás nem jött tőle; később megtudtam anyámtól, hogy párbaja volt Józseffel s ez őt megsebesítő. Kétségbe valók esve, s kérdőre vontam Józsefet, bevallám szerelmemet, nem hallgatva el a báró szerelmi vallomását sem. Nyugodtan fogadta nyilatkozatomat, de véghetetlen fájó tekintettel szemlélt, midőn átnyújtott egy levelet. Midőn elolvastam, eszméletlenül rogytam József karjaiba. D ... . báró megtagadta vallomását József előtt, ezért történt a párbaj. Nem beszéltünk többé erről, s én mihamarább kiábrándultam csalódott szerelmemből s látva Józsefet napról-napra, mint fárad és munkálkodik érettünk, egy sajátságos érzelem támadt szivemben, úgy tünt fel előttem József, mint a megváltó. Elhallgatott, fullasztó köhögés lepte meg, s ismét csak pár kanál enyhítő szer csillapítható. — El kell beszélnem — el kell mindent beszélnem — susogó Helén. József sohasem változott meg, olyan volt hozzám, mint gyermekkorában, sőt akkor tán több örömet igyekezik nekem szerezni, mint most. Így múlt el fél év, tavasz volt, s én 17. évemet betöltöttem, s ki volt tűzve esküvőnk határideje. József nem ellenkezett. Gondolom április havában volt, József vidékre utazott egy műtét végrehajtására, nem tudom kihez, mert József sohasem közölte velünk betegeinek neveit. Csakhamar visszatért, aztán ismét elutazott s midőn másodszor visszatért, csurdálatos átalakulás vala rajta észrevehető, nyugtalan, izgatott, majdnem elmerengő lenyő, a komoly tudomány embere, éjfélig állt ablakánál s keresztbefont karokkal a holdat bámulá. — József ábrándozó lett, mondá anyám s epedő, sóvárgó szerelemmel van eltelve. Közeledett esküvőnk ideje, végre elérkezett — óh, hogy dobogott szivem, mintha most is hallanám hangos dobogását.. . Pár pillanatig elhallgatott és szivére nyomta kezét. Mária mohón leste minden szavát. — József úgy nézett ki az esküvő napján, mint az elitélt a halálnapon. Mária megmozdult s előre hajlott testtel, s maga elé tartott kezekkel hallgatott. — Oh, folytatá Helén, sohasem fogom feledni, minő halotthalvány volt akkor József, de anyám a rendkívüli megindultságnak vette, s reményteljesen biztatott, így történt meg esküvőnk július első napjaiban. A budai hegyekben béreltünk nyári lakást, s ott éltük le a mézesheteket József gyengéd férj volt, és én nem panaszkodhattam, boldognak kelle magam vallani, oh! és én még sem voltam az, mert férjem inkább gyermeknek tekintett, kire atyailag gondoskodni és felvigyázni kell, sem mint nejének. Nem közölte velem jövendő életczélját, nem beszélt annak nehézségeiről, nem avatott lelkének titkaiba s nem tárta fel előttem szivvilágát, nem bírtam bizalmát. Örökre elveszítettem, örökre, kiáltá megfeszített erővel. — Édes egyetlenem ! — szólt Mária körülkarolva Helént. Ifjú fantáziád szülte ezen rémeket, férjed bizonyosan nagyon szeretett, susogó halvány arczcal. — Szeretett, szeretett! ismétlé Helén, de nem az én fogalmam szerint. Nincsenek-e nekünk asszonyoknak jogaink ? Igen, jogunk van szeretni és szerettetni és jogunk van a férj bizalmához. Mária igyekezék őt megnyugtatni, pedig maga legkevésbbé volt nyugodt. E vallomás úgy hatott reá, mintha egy hatalmas kéz elvonná előtte a sötét leplet, mely múltjának titokteljes szerelmét födte s feltámadva, uj életre ébredne. Szinte megijedt e gondolattól s nem kérdezé többé Helént, szerette volna hallgatásra kérni, de Helén mindent el akart mondani s igy folytatá: — Egy év telt el s mi sem változott, anyám előtt eltitkoltam szenvedéseimet s igyekeztem boldognak mutatkozni, József hírnévre tett szert és igen elfoglalta komoly hivatása, majd a minisztérium hosszú tanulmányútra küldte külföldre s midőn visszatért, tudományos tapasztalatai folytán, a kísérletekben lelte fő örömét. A csodás tudomány volt az ő élete és becse, mondá Helén szenvedélyteli hangon. Láttam őt sokszor éjfélig görnyedni íróasztala felett; szaktudományi munkán dolgozott, mely rendkívüli sikert aratott, külföldön is, mint híres könyv szerepelt. Oh milyen volt akkor József. Lelkén keresztül húzódott a villanyfény, éreztem villanyos hatását, midőn megöleltem őt. Akkor egyetlen egyszer szorított forróbban karjaiba s ama csók, melyet homlokomra lehelt, most is ég. Helén végighuzta kezét homlokán, mintha álomból ébredne, körülnézett s megpillantva Máriát, folytatá. — S még sem változott közöttünk semmi — érted ezt, Mária? Mi sem változott. Betegségem fájdalmat okoz neki, ezt tudom, ezt érezem, de nem bir oly varázszsal, hogy szerelemre éleszsze. Ha csak a halál. — Oh ne beszélj a halálról, te meg fogsz gyógyulni — mondá Mária megragadva Helén kezét. Helén az ihlet hangján felelé: — Nem félek a haláltól s örömmel üdvözlöm — ott találkozom József elhunyt kedvesével. — Elhunyt kedveséről beszélsz ? kérdé Mária reszkető hangon, egyik kezével elfödve szemeit. — Egy halálig hű kedvesének kelle lennie, Józsefnek szeretni kellett valakit, tört ki szenvedélyesen ; — egyszerre hangja elhalt, a fárasztó vallomás kimerítette erejét s mint megtört liliom hajolt Mária vállára, ki gyöngéd szavakkal vigasztalta. — Még nincs vége, folytatá néhány pillanat múlva, és a legborzasztóbb most következik. Amaz ember, kinek éltem nyomorát köszönhetem, itt van, láttam őt, de nem akarom őt látni, nem, — soha. Lázban égő feje ismét lehanyatlott Máriára, mozdulatlan voltak mindketten, fejekre a hold glóriát övedzett. Helén elszenderült, Mária a kerevetre helyezé, oly könnyű volt, mint tollpehely. Kilépett, hogy behívja anyját, a szenvedő gyermek mellett keresztül ment a széles verandán, mely két épületet köte össze, a nagy folyosóra befordulva susogó hangot hallott. .... közelebb jött. . . majd visszatántorodott. Helén anyja volt az ifjú tiszttel; a finom érzésű nő észrevette Mária alakját, s gyorsan tűnt el ellenkező irányban. Mária szívéhez kapott, most már tudta, hogy az anya okozta a gyermek nyomorát. A tiszt vidám dalt fütyörészve szembe jött Máriával, ki felismerte férje ezredének egyenruháját. L-------- --------------------'Ll* 1 II —1111!-1-—ÜL!---J-...........--«1 Megvetéssel mérte végig a tisztet s a felháborodás hangján mondá: — Megálljon, D . . . báró. A tiszt habozólag állott meg. — Ön még ez órában elhagyja e helyet. Egy haldokló nyugalmát, Dárday Helén végnapjait nem szabad önnek megszentségteleniteni, én parancsolom ezt, Szerednyey tábornok neje. D . . . báró meglepetve hátrált és Mária egy távozásra intő mozdulattal elsietett. VI. Dárday Helén mind inkább rosszul lett. Mária ápolá oly gonddal, a minőre csak nemes lelkek képesek. Alkonyatkor igen rosszul lett Helén, Mária kezét fogta s vigasztalólag bátoritá: — Oh Mária! — susogá Helén, boldogan halok meg, ott találkozom József elhunyt szerelmével s számon kérem tőle férjem elrabolt boldogságát. Utolsó szavai szenvedélyesen hangzottak. Mária megdöbbent, mert Helén mindvégig susogá. Számon kérem tőle, vagy ha életben van ő . . . átkom ... — Nem, Helén — nem — mondá Mária, fájdalmasan ajkára helyezve kezét, hogy ki ne mondhassa az iszonyú szót. Ne átkozd — téve hozzá szelíd, kérő hangon ... ne cselekedd ... Én vagyok, lehelés forró homlokát a feszülethez támasztá, mely Helén ágya előtt volt elhelyezve. Helén merevült tekintettel szemlélte Máriát, vonásai eltorzultak s szó nem jött ajkára. Mária összekulcsolta kezeit, aztán erőt véve magát, felemelkedett, megragadta Helén kezét s igy szólt: — Meg kell hallgatnod vallomásomat, oly őszinte igaz leszek, mint te voltál, Helén. Rövid ideig tartott a vallomás s midőn bevégré Mária, véghetlen lelki nyugalom terült el Helén arczán, fejét Mária keblére hajtá s szemei át voltak szellemülve.* * * Történetünk végén vagyunk. A tábornok betegsége is aggasztóvá lett — követte Helént a halálba, igen rövid idő múlva. Az emberek sorsát az Isten vezérli. Mária visszatért a festészethez, oly szenvedéllyel csüggött azon, mint azelőtt. Első képe egy régi fogadás teljesítése volt, lefesté a tervezett bibliai képet: »Láttuk csillagát napkeleten.« Együtt nézték gyönyörködve a képet; együtt ő és férje, dr. Dárday József. (Vége.) A magyar gyermekek Horvátországban. (Saját levelezőnktől.) Zágráb, július 31. Magyarországon sok történik az állami nyelvnek lehető terjesztésére, úgy állami, mint társadalmi utón. Viszont azonban sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a Horvátországban létező magyar elem teljesen elhanyagoltatik s annyira magára hagyatik, hogy a magyar elem folyton keresbedik. A magyar gyermekek nagy száma Horvátországban vagy minden iskoláztatás nélkül nő fel, vagy kénytelen horvát iskolákba járni s a második generáczióban már mutatkozik az eredmény: az eredetileg magyar család a legtöbb esetben teljesen elvesztette nemzetiségét. Csak ahol erős magyar telepek vannak, tarthatnak fenn magyar népiskolákat, melyek azonban szintén csak vegetálnak. Száz és száz oly magyar gyermek van azonban, kiknek egyáltalában nincs alkalmuk magyar nyelven tanulni. A horvát kormány nem segíthet ezen visszásságon, mert a horvát iskolai törvény csak a felekezetnélküli iskolát ismeri, mint állami intézményt, ebben pedig a horvát-szerb nyelv képezi a tannyelvet. Az egyes nemzetiségeknek és a felekezeteknek meg van engedve, hogy saját erélyükből magántanintézeteket állítsanak fel, melyekben a tannyelvet az iskola fentartó maga határozhatja meg s igy magyar iskolák felállításának semmi sem áll útjában, mint a magyar elemnek aránylag nagyon szétszórt volta és az, hogy e czélra nem rendelkeznek a kellő pénzesővel. Ha a Horvátországban élő magyarok honfitársaikat segélylyel látnák el, amint, hogy ezt a német Schulverein teszi, nem sokára azt látnák,hogy pl. Hrtkoviczben,ahol körülbelül negyven tanköteles magyar gyermek van és más, hasonló helyzetben levő községekben, iskolák keletkeznének, melyek megakadályoznák azt, hogy a magyar családok elveszítsék nemzetiségüket. A magyar elem 1880-ban Horvát-Szlavonországban 42 ezer főt számlált.. Azóta e szám nemcsak születések által, hanem utóbbi megtelepedések által is tetemesen szaporodott, úgy, hogy ma a lélekszám az 52 000 számot meghaladja. Daczára azonban ezen aránylag tetemes szaporodásnak, a magyar népiskolák száma nem növekedett, ami mindenesetre nagyon sajnálandó dolog s méltó arra, hogy azon körök figyelmét magára vonja, melyek kultúrái után a magyar nyelv terjesztésének szép és hazafias czélját tűzték ki maguk elé s ennélfogva hivatásukban áll gondoskodásukat a Horvátországban élő magyarok nemzetiségének fentartására és ápolására fordítani. Minthogy Horvátországban már csak azon nagy eltéréseknél fogva is, melyek a volt határőrvidék iskolai törvényei és a többi Horvátország tanügyi intézményei között léteznek, új egységes iskolai törvényt kell nemsokára alkotni s erre nézve a javaslat, mint halljuk, alapvonalaiban már meg is van állapítva, talán alkalomszerű lesz egy oly pontra utalni, mely megfigyelést érdemel és a nemzetiségek egyenjogúsítása elvének is megfelel. Valamint az állami, úgy a községi adókat, beleértve azokat, melyek az iskolák fentartása czímén vettetnek ki, a község összes lakói fizetik. Ily körülmények között a méltányosság azt követeli, hogy azon kisebbség számára is, mely egy népiskola felállítására szükséges tanköteles gyermekszámot felmutathat, az iskolai költségekhez való járulásának arányában segély nyújtassék, ha külön iskolát akar felállítani. Ez jelenleg nem történik, mert a törvény a nem-horvát és különösen a felekezeti iskolák fentartását kifejezetten az illetők kizárólagos feladatává teszi. Az iskolai törvények ily értelemben leendő megváltoztatására a szerbek is törekszenek. Ami különösen a magyarokat Horvátországban illeti, azoknak a népiskolai törvény ily módosítása nagy könyebbségére lenne, de azért még segélyre volnának szorulva. Ezen okból nagyon kívánatos volna, ha a Horvátországban élő magyarok gyermekeinek kiképzése tekintetében a hivatott körök minél előbb a szükséges támogatásról gondoskodnának. BELFÖLD. Szamosujvárról írják nekünk: Az ötvenes évek elején, az abszolút korszakban, a románok még egy püspökséget nyertek és pedig a legfelsőbb akarat s jóváhagyás szerint Szamosujvár székhelylyel. Ezt a tényt az alkotmányos korszakkal a magyar király és a törvényhozás magáévá tette, törvénybe iktatta. Szabó János gör. kath. püspök alatt azonban a dolog oda nőtte ki magát, hogy ma már kétessé vált, váljon Szamosujvárott marad-e, avagy Somkút, N.-Bánya, Naszód vagy Deésre fog áthelyeztetni a püspöki székhely. Elszigeteltség, magunkra hagyás, mellőzés és lassú enyészet úgyis aláásta már városunk jólétét, a város sok terén dudva, gyom terem, mert az alkotmányos korszak autonómiánkat, megyét, törvényszéket stb. mindent elvett mitőlünk, s törzspolgáraink a várost, mint a sülyedő hajót a patkányok, egyenkint hagyogatják el. S e nyomasztó állapotok között még az is előttünk áll, hogy a gör. kath. püspökséget is el akarják innen vinni. Tényleg már a lapok kolportálták is, hogy a gör. kath. püspöki székhely Deésre fog áttétetni, mert ott a román fészkelődéseknek nem lesz nagy tere. — Ez nevetséges indokolás.E püspöki megye közönségét hazafiatlansággal vádolni nem lehet , mert eddig is tapasztalhatták az irányadó körök, hogy e püspöki megye román ajkú közönsége hazafiságban, a magyarok iránti rokonszenvben, felülmúlta a többi gör. kath. püspöki megyéket. Nem is az anyagi érdek óhajtatja velünk a gör. püspökség itt maradását, hanem az erkölcsi haszon, és a tiszta hazafius érdek. Erkölcsi, mert a román papságban bármely város is intelligens elemet nyerne; hazafias, mert iskoláink a kétharmad részben román ifjúsággal hazafias missziót töltenek be ingyen ; mert e városban e püspökség végelhelyezése az államnak is sokkal kevesebbe fog kerülni, mint bárhol más részén e hazának. Aztán, a püspök úr kivételével — az összes káptalan is, csak a tapasztalt rokonszenv, türelmesség, s főkép városunk előnyeinél fogva, mely sokkal felette áll Deésnek, — óhajtja az itt maradást; mert itt többen már házakra tettek szert, fürdő, szép sétány,olcsó világ van s nincs községi stb. rovatai. Aztán a városi képviselő testületnek jul. 12-én tartott közgyűlésén közönségünk mindenekelőtt kifejezést adott annak, hogy komolyan s forrón óhajtja a g. kath. püspökség itteni állandósítását , s e czélból tehetségéhez mérten kész ez ügyet anyagilag is támogatva, a következő áldozatokat hozni : Adja az un. Szt.-Antalrétből, a fiárvaháztól kezdődőleg a 15 holdnyi területet ingyen s kötelezi magát a kellő járda, világítás és rendőri felügyelet beállítására. Ha ez el nem fogadtatik, ez esetben ad ennek megfelelő értéket 6000 írtban ; vagy ha ez sem tetszik, akkor átengedi a felső vizit ezában, a napsoron, nagy kerttel biró két házas telkét, amelyet tízezer írton a kir. törvényszék, bíróságok elhelyezésére jóreménység fejében előre megvett. Ebből áll az ajánlat, ennél többre közönségünk nem képes, mert úgy is csekély jövedelme a közeli jövőben évenként 9—10 ezer frttal fog megapadni. Ez ajánlat bármelyike elfogadható, de nézetünk szerint a legutolsó ajánlat a legészszerűbb, mert azon a két házhelyen a szeminárium kényelmesen elfér s marad tágas udvara, kertje és lesz vize, fürdőhelye. Ezzel szemben lehetne elhelyezni a templomot, melynek helyét, 4 házhelyet, 8 — 10.000 írton kisajátíthatni. Ugyancsak a Vizutczában van több nagy szép ház, melyek mindenikét 6 — 8 ezer írton meg lehetne venni kanonoki lakoknak s melyeket, ha újólag kellene építeni, minden egyes 15—20 ezer írtba kerülne. S végül püspöki rezidencziának ott van a jelenlegi szállás és a szomszéd telek a főtéren, melyeket 30 ezer írton megszerezhetni s ugyanannyival pompás palotává átalakíthatni. E terv szerint tehát a püspöki épületeknek teljes elrendezése és elhelyezése, a legmagasabb egységi árakat véve, kerülne 230—250 ezer írtba; s igy az előirányzott összegből még tetemes részt takaríthat meg az állam s nyerne a püspökség kényelemben, maga a város egyik főutczája szépségben. A templom elhelyezésére van ugyan a püspök urnak egy óhaja, t. i. hogy az a főtéri házak helyén épüljön. Ez azonban nem helyeselhető, mert a kiszemelt terület 600 négyszögöl s értéke 38 ezer frt; míg az általunk említett 815 négyszögöl, legfeljebb 12 ezer frt értékkel, tehát 28 ezerrel kevesebb ; s emellett ez nem rontaná az összhangot, mert amúgy 3 templom állana fenn egy tenyérnyi területen. P. A. KÜLÖNFÉLÉK — A legforróbb napunk talán ma van az egész nyári idényben. Legalább eddig az idén még nem uralgott oly roppant hőség Budapesten, mint ma. Délben árnyékban 27. fok melegünk volt, a Duna vize 21 fok. Az aszfalt olvad, a város tele van fojtó párával, s az utczákon járókelők iszonyukat izzadnak. Oh, jövel, eső! — A kaposvári képviselőválasztásnál elkövetett visszaélések tárgyában Matolcsy Imre ügyvéd az odavaló függetlenségi és negyvennyolczas párt megbízásából feljelentést tett a kaposvári törvényszéknél. — A kistiszai zsilipnél a helyszíni szemle, a közlekedési miniszter rendelete folytán, aug. 5-én tartatik meg. A vizsgálatot a Ludvigh Gyula államvasúti elnök-igazgató vezérlete alatti bizottság fogja teljesíteni. — Posta. A Szent-Jobb és Székelyhid közt naponta közlekedő kocsiküldöncz-postajáratnak f. évi július hó végével való beszüntetése mellett, hasonminőségü naponkinti postajárat augusztus hó 1-vel Szent-Jobb és Bihar-Diószeg közt rendeztetik be. — Névmagyarosítások. Kiskorú Schattelesz József makói illetőségű újpesti lakos Sebőkre, Spitzer Herman kecskeméti illetőségű czeglédi lakos Székelyre, kiskorú Kohn Miksa klenóczi illetőségű ugyanottani lakos Kende-re változtatták vezetékneveiket. — Tizenkét év előtt elkövetett gyilkosság tettese került most kézre Nagy-Szombatban. Még 1875-ben meggyilkolták Nagy-Szombatban Neumann Venczel földbirtokost, dr. Neumann József odavaló ügyvéd atyját. A gyilkost akkor hiába keresték, nem akadtak rá. Sohasem is tudják meg, ki volt a Neumann gyilkosa, ha most saját felesége fel nem jelenti a törvényszéknek. Stanno Ignácz nagyszombati földmíves neje ugyanis mintegy két héttel ezelőtt megjelent az odavaló járásbíróságnál, bűnbánó vallomást tett, hogy férje volt az, aki Neumann Venczelt, akinél akkor szolgált, meggyilkolta. Stannot, ki már a gyilkosság idején is el volt fogva, de alibit tudott bizonyítani, e vallomás alapján természetesen azonnal elfogták. A szenzácziós bűnügy nemsokára végtárgyalásra kerül. — Hírlapok és folyóiratok. A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium jelentéséből kitűnik, hogy a magyar korona területén megjelenő hírlapok és folyóiratok száma évről-évre emelkedik. Míg 1885-ben a Magyarországon mgjelenő hírlapok és folyóiratoknak száma nem haladta meg a 706-ot, addig a múlt 1886- ks év folyamán azoknak száma 739 volt. E szám következőleg oszlik meg: politikai tartalmú lap volt 95, helyi érdekű 227, szépirodalmi 52 szaklap 339, életlap 26. A szépirodalmi lapoknál és életlapoknál az 1885-iki számmal szemben visszaesés mutatkozik, de annál örvendetesebb jelenség, hogy a szaklapok száma 312-ről