Pesti Napló, 1888. március (39. évfolyam, 61-91. szám)

1888-03-01 / 61. szám

azt éppenséggel el nem fogadhatjuk, hogy az osztrák­­magyar határ elnevezés, a kiegyezésből folyna, vagy a kiegyezés által intakre hagyott magyar közjog e hibás fogalomra valakit feljogosíthatna. A monarchia két állama között vám és kereskedelmi szerződés áll fenn, de azért »de conjunctis confini­­bus» beszélni, hiába való beszéd volna, mert a kiegye­zési törvény 58. §-a, a pragmatica sactióból folyó jogot fenntartja, hogy: »a magyar korona országai, mint a fejedelem többi országaitól jogilag kü­lön álló országok, saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnének s vámvona­lak által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket.« Azért csak tessék magát az uralkodó kormány­pártnak a magyar közjog magyar felfogásá­hoz szoktatni és külön választva beszélni az ausztriai és magyar határról, különben még azt találja valaki hinni, hogy az osztrák-magyar monarchia mindkét államának kormányait is (lásd: a határegyezmény indokolását) csak azért emlegetik, mivel maguk kormányon vannak. E sorokat különösen­­. laptársunknak a Pes­ter Lloydnak ajánljuk figyelmébe, mely úgy lát­szik teljesen megfeledkezett arról, hogy Magyaror­szág és Ausztria közt az összekötő kapocs a Prag­matica sanction alapul, mely nem egyebet, mint az uralkodónak közösségét jelenti. A Pragmatica sanctióból következett igenis, hogy Ma­gyarország és Ausztria közt vannak közös ügyek, de abból, hogy Magyarország és Ausztria közt, Pragmatica sanctiónál fogva közös ügyek létez­nek, nem következik, hogy tehát Magyarország és Ausztria reálunióban állanak egymással. — Gróf Apponyi Albert ezt tegnap éppen úgy magyarázta, mint Deák Ferencz tette, nemcsak 1861-ben, ha­nem 1867-ben is. — S midőn a Pester Lloyd Appo­­nyit oktatja, ezzel nem kevesebbet­ tesz, mint Deákot tagadja meg. Ez pedig talán még sem tartozik a »kabinetkérdéshez«, melyet Tisza Kálmán fölvetett. — febr. 29. Coburg és a bolgárok. Bulgáriában, mint Szófiá­ból a Times­nek jelentik, az orosz hivatalos lapnak Ferdinand fejedelem eltávolítására vonatkozó közlése nagy felháborodást idézett elő. A bolgár kormány, mint a Times levelezőjének több miniszter kijelen­tette, azon esetben, ha egy, vagy több hatalom részé­ről oly értelmű notifikácziót kapna, hogy Ferdinánd fejedelemnek le kell köszönnie, a leghatározot­tabb ellenállást fogja kifejteni s min­­dent elkövet, hogy a fejedelem elutazá­sát megakadályozza. Általános Bulgáriában az a meggyőződés, hogy az ország nem volna k­é­­pes még egy interregnum veszélyeivel megküzdeni, főleg midőn Bulgária ellenségei ezt azért akarják, hogy a deszpotismuzt készítsék elő. A bolgár­ok csak az erőszaknak fognak engedni s a végsőig el vannak szánva küzdeni nemzeti létükért. Ily viszonyok kö­zepette diplomácziai után Oroszország semm­it sem fog elérni, bár a Times levelezője szerint van néhány befolyásos bolgár, kik a személy­kérdésnél sokkal fontosabbnak tartják az ország lét­érdekét s azon esetre, ha Bulgária önrendelkezési joga kellőleg biztosíttatik, az erőszakos ellenállásról mit sem akarnak tudni. A bolgár kormány, mint szintén a T­i­m­e­s levelezője jelenti, konstantinápolyi ügy­nöke által meglepetését és sajnálkozását fejezhette ki a portánál aziránt, hogy a legutóbbi burgaszi lázadásban résztvett montenegróiak szabadon bocsáttatása érdekében közbelépett, noha ezek már másodízben terveztek lázadást. A legkülönösebb a dologban az, hogy a porta, a­mely szabadon bocsátotta a montenegróiakat, másrészről azon bolgárokat, kik ugyanazon lázadó bandának részesei voltak, folyton fogvatartja. Floquet miniszterelnökségének lehetősége és ki­látásai napról-napra élénkebben foglalkoztatják a franczia hírlapokat. Noha általános a meggyőződés, hogy Floquet kormányra jutása csak idő kérdése, mégis csupán a radikálisok óhajtják, hogy ez idő minél hamarabb bekövetkezzék, a többi pártok nem igen lelkesednek Floquetért s a Siécle oktalanságnak mondja, hogy Floquet urat a képviselőház elnöki szé­kéből leczitálják, hogy majdan olyan sorsban része­süljön, mint Gambetta és Brisson, kik a ház elnöksé­gét szintén a kabinetfőnöki állással cserélték föl, de nagyon hamar lejárták magukat. A lap azt hiszi, hogy a Floquet-minisztérium sem sokáig fog élni. Ha radikális lesz, az opportunisták buktatják meg, ha nem lesz radikális, ez utóbbi párt fog ellene fordulni. A köztársasági pártokat ő sem tudja egyesíteni s ez egyetértés csak úgy lehetséges, ha az idő előtti refor­mok, a­melyekből a radikális programm áll, elejtet­­nek. Erre azonban nincs kilátás. Brisson, Freycinet, Goblet, a radikálisok egykori kedvenc­ei mindnyájan ezt az áldozatot kívánták a párttól, mely azonban ezt nem akarta megadni. Floquet sem remélheti tőle az engedményt. Csakhogy, mondják más lapok, Floquet nem fog visszariadni oly eszköz alkalmazásától, mely­hez elődei folyamodni nem akartak. Ha a kamarában nem lesz képes többséget alakítani, a választókhoz fog fordulni s a vasárnapi szavazás eredménye, habár a radikálisok a saját diadaluknak hirdetik, egyáltalán nem olyan, hogy reményteleneknek jelezné azon tö­rekvéseket, melyek mérsékelt köztársasági többség alakítására irányulnak. Az ismétlő fegyver az orosz hadseregben. Pé­tervári katonai körök az angol lapok hírei szerint ér­deklődni kezdenek az ismétlő fegyver iránt. Jelenleg az orosz hadsereg Berdan-féle hátultöltővel van el­látva, melyről eddig az oroszok azt állították, hogy minden igénynek megfelel s legalább is ér annyit, mint az ismétlő fegyver. Újabban azonban az oroszok e felfogása, úgy látszik, megváltozott, mert Pétervá­­rott kísérletek tétetnek arra, hogy a Berdan-fegyver kis kaliberű ismétlő fegyverré alakíttassék át. Ha e kísérletek sikerülnek, akkor az orosz hadsereg szin­tén kap ismétlő fegyvert, csakhogy évek múlva, mert ilyen nagy átalakítás kiviteléhez Oroszországban mindenesetre három-négy évi idő szükséges. A függetlenségi és 48-as párt ma este hat óra­kor értekezletet tartott, melyen tárgyalás alá vette a czukoradóról szóló törvényjavaslatot s azt H­e­­­f­y Ignácz, M­u­d­r­o­n­y Soma, T­h­a­l­y Kálmán és Irányi Dániel felszólalásai után átalánosságban sem fogadta el. A párt álláspontjának a képviselő­házban való kifejtésére Helfy Ignáczot kérték fel. M­u­d­r­o­n­y Soma bejelentett határozati javaslatát helyeslőleg vették tudomásul. Holnap, márczius 1-én, este 6 órakor a párt ismét értekezletet tart. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt értekezletet tar­tott, melyen a czukoradóról szóló törvényjavas­lat vétetett tárgyalás alá. A törvényjavaslat Hege­dűs előadó és Perlaky felszólalásai után általá­nosságban elfogadtatván, következett annak részletes tárgyalása. A részleteknél V­a­r­a­s­d­y Károly és Neumann Ármin tettek megjegyzéseket, melyekre Tisza miniszterelnök és Wekerle államtitkár válaszoltak. Ezek után a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, az értekezlet véget ért A képviselőház igazságügyi bizottsága ma dél­után Körösi Sándor elnöklete alatt ismét ülést tar­tott, melyben folytatta az öröklési jogról szóló tör­vényjavaslat részletes tárgyalását. Letárgyalták hosz­­szabb-rövidebb felszólalások után a 65. egész 69. sza­kaszokat, melyeket változatlanul el is fogadott a bizottság. Szombaton ismét tart ülést a bizottság. Grünwald Béla beszéde a képviselőház febr. 29-iki ülésében. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A minisz­terelnök úr tegnapi nyilatkozataiból, melyeket itt a házban tett, azt vettem ki, hogy a kormány ma a fenforgó kérdéssel szemben arra az álláspontra he­lyezkedik, hogy lehetőleg kicsinyítse, leszállítsa an­nak a közjogi sérelemnek a jelentőségét, mely a tár­gyalás alatt levő nemzetközi egyezményben Magyar­­országra nézve foglaltatik; sőt annyira ment ma a miniszterelnök úr, hogy egyenesen azzal a váddal il­lette az ellenzéket, mintha ezt a kérdést mestersége­sen felfújná és nagyobb jelentőséget akarna neki tu­lajdonítani, mint a­melylyel az tényleg bír. És mint­egy azt adta értésünkre, hogy hiszen mi nem is va­gyunk meggyőződve arról, hogy ennek a kérdésnek csakugyan oly nagy jelentősége­­van, hanem tisztán taktikai szempontból zsákmányoljuk ki azért, hogy vele hangulatot csináljunk a kormány ellen. (Hall­juk ! Halljuk!) T. képviselőház! A kérdés annyira meg van vi­lágítva minden oldalról és különösen az ellenzéki szónokok részéről, hogy a dolog érdemére nézve nyi­latkozni azt hiszem teljesen felesleges. Hiszen mind­nyájan tudjuk, mindnyájan érezzük, hogy a nemzet­közi egyezményben foglalt az a kitétel, a­mely Ma­gyarországnak külön állami területe megjelölését mel­lőzi, hogy a szerződés azon pontjai, melyekben a ma­gyar geográfiai elnevezések romanizálva jelennek meg, oly sérelmek, a nemzetközi egyezménynek oly hiányai, hogy lehetetlen magyar embert képzelni akár a kormányon legyen, akár az ellenzéken (Úgy van! balfelől) a­ki ezt súlyos sérelemként ne érezné. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Én azt hiszem, t. képviselő­ház, nem is szabad senkiről sem feltenni, hogy ezt ne érezze, hogy ennek nagy jelentőségét Magyaror­szágra nézve fel ne ismerje. (Helyeslés balfelől.) A kormány beterjesztette a Romániával kötött nemzetközi egyezményt egy törvényjavaslat kíséreté­ben, a­melyet mi beczikkelyező törvényjavaslatnak nevezünk. Senki nem vette észre azokat a sérelmes intézkedéseket, a­melyek a nemzetközi egyezményben foglaltatnak, sőt a kormánynak valamely közege, mely ezt a törvényjavaslatot készítette, ugyanazon nyomon haladt, melyen a nemzetközi szerződés és egész gépszerűen ugyanazon közjogi inkorrekt kifeje­zést és czímzéseket használta a beczikkelyező tör­vényjavaslatban. A kormány ezt, a­nélkül hogy észrevette volna a nemzetközi egyezményben foglalt sérelmeket, egész gépszerűen expediálta tovább. És végre jött a legfel­tűnőbb dolog, mely az állami és nemzeti érték magas fokú eltompultságára mutat, hogy még az a magyar ember is, a­ki a minisztériumban azzal volt megbízva, hogy a nemzetközi egyezmény franczia szövegét ma­gyarra lefordítsa, épp oly gépszerűen lefordította mindazon helytelen geográfiai kifejezéseket, lefordí­totta a franczia szöveget, magyarra a­nélkül, hogy a geográfiai kifejezéseket szintén magyarra fordította volna, hanem elfogadta a romanizált kifejezéseket. Az igazságügyi bizottság ezen véleménye jutott a közigazgatási bizottság elé és ott természetesen nem talált barátságos fogadtatásra. Az egyedüli engedmény, melyet a kormány a közigazgatási bizottságban tett, az volt, hogy beismerte az ott jelen levő tagjai útján a közjogi sé­relmet s ennek némi enyhítése czéljából beleegyezett abba, hogy a mi törvényjavaslatunk czímébe felvetes­sék egy közjogilag korrektebb kifejezés s ez csak­ugyan benne is van a javaslatban. Tudva van, hogy a jelenlevő belügyminiszter úr Bécsbe utazott oly czélból, hogy a nemzetközi szerző­désben foglalt helytelenségek kiigazítását kieszkö­zölje. Tudjuk, hogy a kormány tagjai nemcsak nyil­vánosan, hanem magánkörben is ugyanazon álláspon­tot foglalták el, melyet az ellenzék tagjai. Hisz, ha nem ugyanazon felfogásból indultak volna ki, vajjon mi czélja lett volna mindazon őszinte nyilatkozatok­nak, melyeket a kormány tagjai itt, a mi körünkben tettek; mi czélja lett volna a belügyminiszter fel­utazásának Bécsbe; mi czélja lett volna a törvény­­javaslat tárgyalása elhalasztásának, holott a bizott­ságokban ismételten mindig azt jelentették ki, hogy e törvényjavaslat elintézése a legsürgősebb termé­szetű és halaszthatatlan ? Mégis körülbelül három heti halasztás történt és tisztán azon okból, hogy, ha lehet, a kormány kieszközölje a nemzetközi szerző­désben foglalt közjogi helytelenségek kiigazítását. Ezt, te hát, csupán annak kimutatására hoztam fel, hogy a kormány és az ellenzék felfogása közt lé­nyegében semmi különbség nincs és nem volt. Ennél­fogva mi nem vagyunk azok, kik ennek a jelentőségét felfújjuk, vagy ki akarjuk zsákmányolni. (Helyeslés balfelől) mert a kormánynyal tökéletesen egyforma álláspontot foglaltunk el. De melyik ponton követke­zik be az eltérés a kormány és az ellenzék közt ? Azon kritikus ponton, midőn ki kellett vonni a következte­tést azon felfogásból, a­mely közös volt, abból a felfo­gásból, hogy a nemzetközi szerződés súlyos sérelem Magyarország közjogi különállására nézve. Mit látunk tehát, te­hát ? Azt, hogy míg a kor­mány eredeti álláspontjáról eltér és nem vonja ki belőle a következtetéseket, hanem egy fordulattal egész más álláspontra helyezkedik és azt igyekszik bebizonyítani, hogy a közjogi sérelem oly jelentékte­len, hogy tulajdonképpen parlamenti tárgyalásnak tár­gyát sem képezheti és nem is érdemes, hogy egy ko­moly ellenzék azzal foglalkozzék, addig mi megtart­juk következetesen azon felfogást és álláspontot. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon,­ melyet mi azon pontig a kormánynyal közösen együtt elfo­gadtunk. (Úgy van­­ balfelől.) Ezt, t. hát, tartoztam az ellenzék igazolására és védelmére felhozni. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) De ha próbára akarják tenni, vájjon igazunk van-e nekünk, felszólítom a t. kormányt, tegyen egy kísérletet. Próbáljon egy nemzetközi egyezményt köt­ni Romániával, Szerbiával, Montenegróval vagy bár­mely más hatalmasabb állammal, a­melyben negálva lesz azon állam államiságának valamely lényeges is­mérve, pl. a határa, próbáljon oly nemzetközi egyez­ményt kötni ezen államokkal, melyben az ottani geo­gráfiai elnevezések magyarosítva fognak megjelenni, pl. Szerbiával legyen Belgrád helyett Nándorfehér­vár, vagy Galambócz, Romániával Jassy helyett Jász­vásár, vagy hasonló kifejezések és kételkedem, hogy találnának egy, azt az államot képviselő diplomatát, ki ily szerződés aláírására vállalkoznék. (Zajos he­lyeslés balfelől.) De tegyük fel, hogy találnának egy diplomatát, akkor meg vagyok győződve, nem fognak találni egy olyan minisztert abban az országban, a­ki ezt az egyezményt az ottani parlamentnek előterjeszsze. De tegyük fel azt a lehetőséget, hogy találnának oly kor­mányt, mely előterjeszti, akkor nem fognak találni parlamentet, mely ezt megszavazza (Élénk felkiáltá­sok balfelől. Úgy van !) és huszonnégy óráig nem volna miniszter az, aki ily szerződést előterjesztene. (Hosz­­szantartó, zajos helyeslés balfelől.) elsöpörné őt az indignáczió, a­mely a nemzeti érzet, a nemzet méltó­ságának és a nemzet érdekeinek megsértéséért sújtaná. (Zajos tetszés balfelől.) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ne tu­lajdonítsunk ennek a sérelemnek oly nagy fontossá­got, hiszen Magyarország közjogi különállása sokkal hatalmasabb biztosítékokkal van körülvéve s ezek azok, a­melyek megnyugtathatnak bennünket arra arre, hogy közjogi különállásunk veszélyeztetve nincs. Igen sajnálom, hogy a miniszterelnök úr ezen biztosítékokat nem nevezte meg. A miniszterelnök úr, úgy látszik, abból a felfogásból indul ki, hogy csak a ko­rona részéről fenyegethetné veszély Magyarország kü­lönállását és mintegy gyanúsításként hozta fel Apponyi Albert gróf t. képviselőtársammal szemben, hogy sokkal inkább bízik monarchikus érzületében, sem­hogy az ily delikát kérdéseket itt a házban feszegetné vagy felhozná, vagy ha a kabinetkérdést felvetné, azt itt e házban azzal indokolná, hogy a korona nem já­rult hozzá előterjesztéséhez. Tudvalevő dolog, 1. képviselőház, hogy a korona elhatározásaira más tényezők is vannak befolyással, de kétségtelen az, hogy Magyarország sajátszerű köz­jogi viszonyánál fogva Ausztriához, részint a közös minisztereknek, részint a másik államfél kormányá­nak is sok tekintetben befolyása lehet Magyarország közjogi állására és így igen természetes, hogyha arról van szó, hogy egy magyar miniszterelnök a magyar közjog érdekében befolyását érvényesítse, nem szük­ségképp kell bekövetkeznie annak, hogy befolyását éppen közvetlenül a koronával szemben érvényesítse, hanem legtöbb esetben éppen a korona körében tapasz­talt alkotmányos felfogás következtében nagyobbrészt mindig azokban a körökben kell keresni az akadályo­kat, melyek egészen jogosultan és törvényeink által az ő hatáskörükbe utalt kérdésekkel foglalkoznak. Vegyük csak fel például a közös kormányt, melynek külügyminisztere Magyarország nevében köti a nem­zetközi szerződést. Ily esetben nem értjük mi azt, hogy a kormány a kabinetkérdést oly formában tegye fel a koronával szemben, mintha a korona nem venné figyelembe Ma­gyarország közjogát, hanem, hogy kijelentse azt, hogyha egy másik közjogilag jogosult tényező nem akarná elismerni Magyarország különállását és talán oly intézkedéseket tenne hatáskörében, a­melyek azzal ellentétben állnak, a miniszterelnök az ő befolyásával, az ő tekintélyével és szavának súlyával, határozott magatartásával s a kabinetkérdés fölvetésével akadá­lyozza meg Magyarország közjogának megsértését. Én, te­hát, keresem azokat a biztosítékokat, melyek bennünket megóvnak az Ausztriába való be­olvadástól és kérdezem, talán a közös minisztériumok körében találom fel ezen biztosítékokat ? Én, a­ki a delegácziónak tagja vagyok és — mint talán méltóz­­tatnak tudni — indítványt is tettem a delegáczióban, hogy a közös minisztérium a mi állami különállásunk­nak megfelelő czímezést használjon az ő előterjeszté­seiben, nevezetesen, hogy ebben a c­ímezésben Ma­gyarország közjogi különállása és államisága el le­gyen ismerve, én ezt a közös minisztériumtól elérni nem voltam képes; a magyar miniszterelnök részéről pedig nemcsak, hogy támogatásban nem részesül­tem, de sőt a magyar miniszterelnök éppen azt az álláspontot foglalta el, melyet a közös minisztérium, t. i. hogy vonakodott határozottan annak a czímnek haszná­latát követelni, mely bennünket közjogunk szerint a leghatározottabban, a legkétségbevonhatatlanabbul megillet. Tehát a közös minisztériumtól várjam-e Magyarország állami különállásának megóvását ? (Derültség a bal- és szélső­baloldalon.) De talán diplomácziánk az, amely nagyon respektálja Magyarország különállását ? Itt van az a nemzetközi szerződés. 20 év óta áll fenn a közjogi kiegyezés s ezóta újabban el van ismerve Magyar­­ország közjogi különállása és még sem tudtuk elérni, hogy diplomácziánk csak annyira is foglalkozott volna a magyar közjoggal, hogy legalább ezen isme­retének jelét adná nemzetközi szerződésekben ? Még most is mindig mellőzi Magyarország különállásának megnevezését, mint ezt legfeltűnőbben e szerződésben is tapasztaljuk. Talán saját kormányunk az, amely biztosítéka volna közjogi különállásunknak? Hiszen kormányunk teljesen egy értelemben van a jelen esetben is diplomác­iánkkal és talán a közös minisztériummal, sőt annyira megy, hogy ránk akarja erőszakolni a Magyarország közjogi különállásának negálását magában foglaló nemzetközi szerződés el­fogadását. És akkor a t. miniszterelnök úr azt mond­ja, hogy magunkban rejlik a legnagyobb biztosíték arra nézve, hogy közjogi különállásunkat megvédjük. De hisz e védelmet máskép nem lehet képzelni, mint­hogy magunk ne engedjük közjogunkat megsérteni. De mit látunk ? A miniszterelnök úr maga követeli a képviselőháztól, hogy ne védje az ország állami különállását, hogy ebben az esetben mondjon le róla. De hát ha magunk is lemondunk róla, hol van hát fennállásának biztosítéka ? (Úgy van­ h­elyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) T. hát! Én ezen kérdést nem tekintem pártkér­désnek. (Helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Vala­mint közöttünk és a kormány közt nézeteltérés a do­log lényegére nézve nincs, úgy én mai helyzetemben is, midőn a kormány ellen szólalok fel azért, mert azt az álláspontot, mely közös álláspontunk, feladta, ezeket nem azért hoztam fel, hogy a kormánynak ezzel za­vart okozzak, vagy hogy a kormány ellen agitáljak. Ez nekem nem szándékom. Az ilyen kérdésekben, te­hát, melyek az egész nemzetet, az egész ország közjogi állását érdeklik, mindig mellőzni kell minden pártszempontot és teljes egyetértésben egyesülnünk kell a nemzet jogainak védelmére. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Azt a kormányt, mely ezen nemzetnek állami önállását védeni fogja, saját állásának koc­káztatásá­­val is, azt, te hát, ez a nemzet cserbe hagyni nem fogja, de aztán ennek a kormánynak sem szabad ám a nemzetet cserbehagynia. (Igaz! ügy van­ a bal- és szélső­baloldalon.) Senki sem védi meg a mi nemzeti létünket, ha mi magunk lemondunk róla, menthetetlenül el van veszve. (Igaz! Úgy van­­ a bal- és szélső baloldalon.) Azért ezt ne követelje tőlünk senki, mert ezen szer­ződést abban az alakban, melyben előttünk fekszik, azon kicsinyes kísérletekkel a magyar fordításba csúsztatni oly kitételeket, melyekkel saját használa­tunkra akarjuk kifejezni államiságunkat, anélkül, hogy ennek a nemzetközi viszonyokban legkisebb nyoma, vagy érvénye volna, önérzetes nemzet el nem fogadhatja s nincs nemzet, melynek ily gyengesége s tehetetlensége arczába ne kergetné a vért s azért (Élénk felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon. Úgy van! Úgy van,!) nem járulhatok hozzá, hanem elfoga­dom Beöthy Ákos képviselőtársam határozati javas­latát. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső­baloldalon.) GHYCZY KÁLMÁN: A boldogult ravatalát ma délután állították fel a hálószobában, hol Ghyczy Kálmán kiszenvedett. Úgy e szobát, mint a lakás többi helyiségeit fekete posztóval vonták be s az ajtó fölött ott diszlik Ghy­czy családi czimere. Ugyan e czimer látható a fala­kon, a sötét drapéria közt. A ravatal fölött fekete, ezüst szegélyű gyászbaldachin van s az érczkoporsót szebbnél-szebb koszorúk veszik körül. Ott fekszik Ghyczy Kálmán, a nehéz illatú déli növények között s a nagy ezüstözött kandeláberek vetik rá fényüket. A halottas szoba a délután folyamán több ízben meg­telt kegyeletes gyászközönséggel s a szomszédos kis szalonban, melyet ma délelőtt egészen kiürítettek, szintén nagy, részvevő közönség gyűlt egybe. Sokan fejezték ki itt részvétüket Ghyczy Imrének, az el­hunyt unokaöcscsének, ki a délután nagy részét itt töltötte.* A pótolhatlan veszteségből, melyet a boldogult hozzátartozói szenvedtek, egyre fel-felújul nagy fáj­dalmuk és számos megható vonást beszélnek el Ghyczy Kálmán szenvedéseiről s utolsó napjairól, így a boldogult betegségét legnagyobbrészt türel­mesen viselte, el volt rá készülve, hogy meghal. Kevéssel halála előtt mondotta környezőinek, hogy »hosszas betegségnek halál a vége«, s ne is vi­gasztalják, mivel úgyis tudja, hogy többé nem lesz belőle a régi, egészséges ember. A haláltól mit sem félt. Csak azt az egyet kérte az Istentől, hogy csendesen, szenvedés nélkül érkezzék el végső órája. Türelmesen viselte el azt is, hogy mostani betegsége alatt két ízben operálták. Arczán ugyanis már hosszabb idő előtt csonthártyagyul­adás kelet­kezett, melyet régebben Réczey s Kétly tanárok — s mostani betegsége alatt dr. Borbás operált. Ghyczy Kálmán — egészséges korában — csak télen át tartózkodott a fővárosban, s ilyenkor az ujvilág-utczai házban a magyar közélet sok kitűnősége megfordult. Nyáron nagyobbára komárommegyei birtokain töl­tötte az időt, gazdálkodva s falusi hajlamainak élve. Komárommegyében Kis-Igmándon, Ácson, Gyallán voltak birtokai, s Nyitramegyében is több terjedel­mes jószágot birt. * A mai délután folyamán még a következő ko­szorúk érkeztek: »Nagyméltóságu Ghyczy Kálmán urnak a főrendiház.« Babérkoszorú fehér sza­laggal. »A képviselőház feledhetlen volt elnöké­nek.« E koszorú babér- és pálmalevelekből áll s fehér szalaggal van díszítve. »K­o­m­á­r­o­m város közönsége Ghyczy Kálmánnak.« A babérból és élő virágból álló gyönyörű koszorút szintén fehér szalag disziti. »Tisza Kálmán és neje tiszteletük és barátságuk jeléül.« Fehér szalagu babérkoszorú kaméliákkal. »Ghyczy Kálmánnak egykori vezérének és elnökének Péchy Tamás.« Babér- és pálmakoszoru fehér sza­laggal. »Horv­áth Gyula igaz mély tisztelete je­léül.« Szintén pálma- és babérkoszorú. »A Bara­­nyay-család szeretete és tisztelete jeléül.« Élő zöld- és élővirágból álló koszorú szintén fehér szalag­gal. »Szomorú szívvel hű húga Mednyánszky Ghyczy Agathe.« Babér- és pálmakoszoru. » A boldogult rokonát és leghűbb ápolóját, Pon­­g­r­á­c­z Auguszta bárónőt, mint részvéttel értesülünk, a hosszas virrasztás annyira megtörte, hogy most betegen fekszik lakásán. A főváros közgyűlése. — febr. 29. A főváros mai közgyűlésén a főpolgármester igen meleg szavakban emlékezett meg a nemzet nagy halottjáról, G­h­y c­zky Kálmánról, s indítványára a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy az elhunyt­nak ravatalára a főváros nevében díszes koszorú he­lyeztessék. — Dr. Takács Lajos interpellálta ez­után a polgármestert a sugárúti vízvezeték körül fennforgó baj­ok tekintetében, mire a polgár­­mester azon megnyugtató választ adta, hogy a baj okát szigorú vizsgálat tárgyává fogja tenni. — A na­pirendre felvett ügyek közül hosszabb vita fejlődött ki a kéményseprő ipar gyakorlásáról szóló szabályrendelet módosítására vonatkozó előter­jesztés körül. Steiger Gyula adatokkal illusztrált hosszabb beszédben kimutatta, mennyire tarthatatla­nok a szabályrendeletnek a kényszermunkakerületek s a kéményseprői díjak megállapítására vonatkozó ren­delkezései s indítványára a közgyűlés utasította a tanácsot, hogy a szabályrendelet illető szakaszait re­videálva, azok módosítása iránt konkrét javaslatot terjeszszen elő. A Rókus-kórház megfigyelő osztályának rendezése ügyében érkezett bel­ügyminiszteri leirattal szemben a közgyűlés is telje­sen magáévá tette a tanács azon álláspontját, hogy a megfigyelő osztály oly értelemben, amint ez ma áll fenn, nem illeszthető be a közkórház keretébe, mind­azonáltal nem akarva útját állani a kérdés megfelelő rendezésének, hozzájárult a tanács azon javaslatához, hogy az ügy tárgyalására a kormány és a főváros ki­küldöttjeiből vegyes bizottság alakíttassék. A Ke­mény Zsigmond­ utc­arendezésére vonat­kozó előterjesztés pótlás végett a tanácshoz vissza­­utasíttatott. A tanács­­többi előterjesztéseit a köz­gyűlés minden vita nélkül változatlanul elfogadta. R­á­t­h Károly főpolgármester úr a közgyűlést megnyitván, hosszabb beszédben emlékezik meg azon kiváló érdemekről, a­melyeket Ghyczy Kálmán félszázadra terjedő működése alatt a közügyek terén szerzett, s beszéde végén indítványozza, hogy a köz­gyűlés Ghyczy Kálmán emlékét jegyzőkönyvében örökítse meg, hogy ravatalára a főváros nevében koszorú helyeztessék­ végre, hogy a megboldogultnak családjához részvétirat intéztessék. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Ezután fájdalommal emlékezett meg az elnök a törvényható­sági bizottság egyik érdemes tagjának dr. Ladányi Istvánnak elhunytéról, mely gyászeset fölött a köz­gyűlés jegyzőkönyvileg sajnálatát fejezte ki. Ladá­nyi helyére a póttagok közül Garagos János hi­­vatik be. A hely és álláspénz szedése jogát a következő három évre Bernfeld és társa, mint leg­többet ígérők részére átadták. Forgó István indítványát a szám­lák kifizetése körüli eljárásról az indítványozó beteg­sége következtében 53 szavazattal 44 ellen a napi­rendről levették. A kerületi orvosok kérelme, hogy a kér­­orvosi állások időközi üresedések esetén áthelyezés útján töltessenek be, mint törvényellenes, elutasíttatott. A Vécsey-féle lelenczházi alapítványnak közel 70,000 frtnyi folyó követelése volt váltókban. A ta­nács e követelések nagyobb részét, mint behajthatat­­lant törlendőnek véli. A közgyűlés jóváhagyta a tanács javaslatát Hosszabb vita keletkezett a jogügyi bizottság javaslatai felett: Lafranka István kéményseprő kér­vénye és a kéményseprő szabályren­delet módosítása tárgyában. Végre Steiger in­dítványa értelmében határozatul kimondották, hogy a kéményseprő-szabályrendelet módosítására vonat­kozó jogi bizottsági javaslat visszaadatik a ta­nácsnak azzal az utasítással, hogy a szabályrendele­tet az ipari bizottság meghallgatásával újra dolgozza át s abban az eddigi tapasztalatok szerint mutatkozó hiányokat pótolja, a háztulajdonosok szabad rendel­kezési jogának nagyobb érvényt biztosítson s a túlsá­gosan magas díjszabás kellő mérsékléséről is gondoskodjék. A Rókus-kórházi­ elmebetegosztály rendezése ügyében érkezett miniszteri leiratra a tanács felirat intézését javasolja a belügyminiszter­hez oly irányban, hogy alakíttassék a közoktatási mi­nisztérium, a belügyminisztérium s a főváros küldöt­teiből e kérdésben vegyes bizottság. Hosszabb vita után, melyben Bőke, Ádler s Halász dr. vet­tek részt — miközben elnök s Halász közt izgatott szóváltás fejlett ki — a közgyűlés a tanács előterjesz­­tését elfogadta. A felső vizivárosi plébánosnak kórházi szolgá­latokért évi 100 irtót szavaztak meg. Az ó­budai te­mető megnyitását május 1-re­ halasztották. A b­é­c­s­i­­ú­t befásítását s a füvészkert és Ludoviczeum előtti kis park között fekvő tér rendezéséhez hozzájárultak. A budai II. sz. szivattyútelephez egy 3-ik szivattyú­­gép beszerzését 65.000 frt költséggel elhatározták. A kerepesi­ uti 71. sz. ingatlan részbeni kisajátítását elfogadták. Zala Györgynek és Aggházy Gyulának egy-egy epreskerti telket örökáron eladtak. Békés­megye körlevelét a kisdedóvók kötelező felállítása iránt pártolni fogják. Kimondották végül, hogy az Izabella-utczai gr. Zichy Rezső-féle házat polgári leányiskola czéljára s a Dohány- és Kazinczy­­utcza szegletén levő házat egyéb iskolai czélra ki­bérlik. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, márczius 1. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. Az igazságügyminiszter fogad d. u. 5— 7 óráig. A horvát miniszter fogad d. u. 10— d. u. 2 óráig. Királyi kihallgatás d. e. 10 órakor a budai kir. várpalotában. A magyar történelmi társulat felolvasó ülése d. u. 5 órakor. Nemzeti múzeum: term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Caf­é-R­estaurant de l’Opera An­­drássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyi­ségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — febr. 29. A király ő Felségének Budapestről való eluta­zása iránt eddigelé még nem történt végleges intézke­dés, ha azonban ő Felsége márczius 2-án este Bécsbe utaznék, 4-én ismét visszatér Budapestre. Albrecht főherczeg, ki meghűlés következtében tizennégy nap óta a szobát kénytelen őrizni, orvosai intése következtében még most sem mehet ki, és en­nélfogva egyelőre nem is utazhatik Arcoba. Trefort Ágoston miniszter állapotában nem ál­lott be változás. Idegessége egyre tart s a lefolyt éjt nyugtalanul töltötte. A résztvevő láto­gatók közül, kik a mai nap folyamán a beteg minisz­ter hogyléte felől tudakozódtak, megemlítjük Tisza Kálmánt és nejét, Haynald Lajost, gróf Tisza La­jost, gróf Csáky Kálmánt, báró Prónay Dezsőt, Ben­czúr Gyulát és gróf Bud de Collenberget. A Kisfaludy-társaság, mint rendesen, ma is dí­szes és nagy számú közönség előtt tartotta havi felol­vasó ülését. Az elnök, Gyulai Pál, megnyitván az ülést, Beöthy Zsolt, első titkár, jelentette be a fo­lyó ügyeket. A pesti első hazai takarékpénztár-egye­sület a társaság közgyűlése alkalmával, mint az előző években, az idén is 200 írttal gyarapította a társaság alaptőkéjét; a tavalyi pénztármaradványból 4000 frt a társaság alaptőkéjéhez csatoltatott. Beniczky Fe­rencz kormánybiztos a nemzeti színház és opera nevé­ben köszönő levelet intézett az elnökséghez a közgyű­lésre való meghívásért, Bayer József r. tag pedig megválasztatásáért mond levélben köszönetet. — A tárgysorozat első pontja Longfellow drámai költeménye. Makkabeus Judás volt Szász Béla fordításában, melyet Szász Károly olvasott fel. A költemény középpontjában az izraeliták küz­delme áll a szír elnyomás ellen. Hőse Matakiás főpap fia, Judás, ki az izraelitákat kegyetlenül sanyargató IV. Antiochus ellen lelkesen folytatta az atyja által kezdett lázadást s hősi karjáért a Makkabeus (pörö­­lyöző) nevet nyerte, melyet később hat testvérére is átvittek. Longfellow feldolgozása nagyobb részt a Makkabeusok könyveinek elsején és másodikén alap­szik, csak Antiochus bukásának és bünhödésének raj­zában engedett meg magának nagyobb szabadságot a teljesebb költői igazságszolgáltatás érdekében. A drámai igények nélkül, de lendületes nyelven irt köl­teményt a közönség élénken megtapsolta.­­ Ezután Beöthy Zsolt titkár mutatta be Greguss Ágost rendszeres széptanát,mely pár nap múlva el­hagyja a sajtót és felolvasta a munkához írt előszavát, melyet tárczánkban egész terjedelmében közlünk. A német trónörökös, San­ Remóból táviratozzék nekünk. Ma délelőtt a következő hivatalos orvosi jelentés adatott ki. A trónörökös ma éjjel eleinte nyugtalanul aludt, később azonban kielégítő volt az álom. A nyáriválasztás nagyobb mérvű. A Münchener Alig. Ztg.-nak híre szerint Auguszta c­s­á­s­z­á­r­n­é San-Remóba szándékszik utazni. Bergmann tanár megújította azt a kérel­mét, hogy San-Remót elhagyhassa, úgy látszik nagy differencziák merültek fel közte és a többi orvosok közt, mert az utolsó orvosi jelentést ő már nem írta alá. — A Bersencour­ir azt jelenti, hogy az éjjel fulladási rohamok jelentkeztek a trónörökös­nél, melyek szerencsére csakhamar elmúltak. — Egy éjjel San­ Remóból érkezett távirat szerint az német trónörökös meglehetős jól töltötte a lefolyt évét. A köhögés sokkal mesékeltebb, mint az előző napokban. — Egy Karlsruheból ugyancsak éjjel érkezett táviratunk szerint Vilmos porosz herczeg az éjjel tény­leg elutazott San-Remóba.— A N. Fr. P.-nek a követ­kezőket jelentik Berlinből a német trónörökösre vo­natkozólag: Feltűnő, hogy Bergmann tanár neve hiány­zik a mai orvosi jelentésen. Noha mindezideig ide nem érkezett annak a híre, hogy Bergmann elutazott volna, másrészt nem is erősíti meg semmi azt a jelentést, hogy a trónörökösnek fulladási rohama volt. Újabban ismét az a hir van elterjedve, hogy a császár és a császárné San­ Remóba kívánnak utazni és csak az államérdek kedvéért egyezett bele

Next