Pesti Napló, 1888. szeptember (39. évfolyam, 242-270. szám)

1888-09-01 / 242. szám

fce, az év folyamán — a bérösszeg befolyása czimén — sűrűbben juttatta bevételhez, s segítette folyó kiadásai fedezésében, tarto­zásai rendezésében, kamattörlesztésben, pro­longálásban, mindenben, a mint éppen tellett. S Erdély gazdáitól, a­kik már az úrbéri váltság késő kiadása következtében is megrövidültek, ezt a jogot akarják megvál­tani, a­mely az utolsó ama jövedelemforrá­sokban, melyek a földművelési foglalkozás körében beállt hiányt pótolhatnák. A javaslat annyi veszélylyel fenyegeti Erdélyt, hogy itt-ott a tervezett megváltás ellen már csaknem tiltakoznak. Magába a tervbe azonban bele kell nyugodni, részben mert 1832-től 1885-ig kilencz törvényczikket alkottak arra nézve, hogy a magánfelek álla­mi közczélokra szolgáló vállalatok és mivel e­­zek érdekében tartoznak fekvőségeik és jogaik kisajátításába beleegyezni, részben mert a jogviszony és a kiváltságok szabálytalan hely­zete már régen áhítozza a megoldást, végül pedig, mert szorult helyzetében nagy hasznát látná az erdélyi gazda, ha egyszerre nagy, teljes kártérítési összeghez juthatna. És itt megállunk. Ha elveszik a birto­kos osztálytól azt a jogot, mely neki ezideig állandó, tisztes és jelentékeny jövedelmet ho­zott, másrészt pedig — mint mondok — foly­tonossága következtében zavarában, bajában sűrűn kisegítette, feltétlenül szükséges, hogy helyébe oly összeg játszassák egyszerre a gazda kezére, mely alkalmas arra, hogy ugyanazoknak a szükségleteknek és kötelezettségeknek gyökeres kielégítésére szolgálhasson, me­lyek részleges fedezésére és betöl­tésére az időleges regálejövedel­mek elégségesnek bizonyultak. Jó­szerrel ez elvi álláspont igazságossága ellen senki sem tehet kifogást, mert természetszerű, hogy valamely jog — jog szerint — csak akkor szüntethető meg, ha az ellenértékű, adott kártérítés annak értékét teljesen rekom­penzálja. Ennek pedig három feltétele van: a teljes kárpótlás, az azonnali kár­pótlás és a nyújtandó ellenérték felett való szabad rendelkezési jog. S mindezek helyett mit kap Erdély, melynek az anyagi ziláltság közepette, a re­gálé volt már csak egyetlen járadékszerv, az az állandó jövedelme ? Mennél kevesebbet. A­mi mindjárt a kárpótlás teljességét illeti: e tekintetben Erdély, mint különben egész Magyarország regálejogosultjai joggal látnak a javaslatban nagy sérelmeket. Meg­rövidül a gazda 20°/o-os kezelési költ­séggel és csaknem bizonyosan a szelvé­nyek beváltásánál levonandó tőke­kamatadóval. Az eddigi 10°/o-os jövede­lemadó leszámítása itt nem jöhet szóba. Teg­napi czikkünkben kifejtettük már, hogy 20­ °/c-os kezelési költség felmerülésének es­hetősége ki van zárva, a­mennyiben tehát az állam az évi jövedelemösszeg ötödrészével megrövidíti a gazdát, rosszul cselekszik, mert ez nem egyéb a különben is sanyargatott gazda károsításánál és alkuszhoz illő nyerész­kedésnél. Igen, a regálék majdan a kincstár kezelése alatt járjanak állami jövedelem­mel, de magáért a váltási műveletért ne szed­jen az állam províziót. Azzal az esetleges el­lenvetéssel szemben, hogy hiszen a f­ö­l­d- és dézsmaváltságnál is levontak e czímen bizonyos összeget, már eleve meg kell jegyez­nünk, hogy először az a levonás nem tett egész mérges kígyó lopódzott szívéhez a borzasztó gyanú. Egy elejtett szikra, mely lángba borítja a mindensé­­get ! Hideg borzongatás járta át tagjait, és csak most vette észre, hogy könnyű batiste ruhája át van ázva. Ekkor szólalt meg háta mögött egy hang, éde­sen, behízelgőn : — Olga, édes Olga, oly rég keresem! és a meggyötört nő szeretett volna férje keblére bo­rulni, mondván: Óvj meg a vihartól, óvj meg az emberektől! — de egy ördögi hang vitára kelt az istenivelt ki tudja, hol volt ő, ki tudja, kit szeret, örökké nem fog sóhajtozni! — suga a démon. Igen, igen, ő féltékeny volt, és szeretett volna felkiáltani: — Igaz-e, hogy mást szeretsz ? És ekkor tisztán hallá a szavakat — »Quelle farce comtesse.« Ez visszaadta higgadtságát... — Mily ügyetlenség önöktől, — válaszolt fagyo­son Tibor meleg szavaira, — értem jönni! nem jobb lett volna szép nyugodtan lenn maradni a szobában, egy komornyikot pedig czipővel és esernyővel útnak indítani? — És azt hiszi, maradhattam volna nyugodtan bent, midőn önt künn a zivatarban tudom ? — Hagyja gr­óf! A felbőszült elemek is jobban rokonszenveznek velem, mint az emberek. — Jöjjön Olga! — szólt Tibor, megfogva Olga kezét, — esernyőm nekem is van és talán leszek oly ügyes, mint egy komornyik. — De nem tudok meg sem mozdulni, — szólt Olga, kis czipőim, melyek párisi szalonra és nem ide készültek, egészen átáztak. — De hol volt grófné ? hisz egészen át van ázva, pedig ez a nagy fa csak nyújthatott némi védelmet. — Ó, nem itt ért az első csepp eső — szólt Olga könnyedén, kapva az alkalmon, hogy elbeszélhesse kalandját,­­ messze voltam, messze a hegyek között. Midőn hazulról elmentem, egy kis szél fújt már, és e fullasztó nap után jól esett az a csepp friss lég. Siet­tem ki a szabadba, a parkot elhagyva észre sem vet­tem, mint sötétedik hátam mögött. Csak min­dig gyorsabban mentem tovább, gondolom, már régebben eshetett, midőn én észrevettem. Meg­fordulva, a legrövidebb úton igyekeztem a kas­télyt elérni, de az eső oly kegyetlenül csapkodott, hogy a rövid út is hosszú és fáradságos volt. Midőn a picziny patakhoz értem, melyet félóra előtt átlép­tem, az már egész, folyammá nőtt volt, gondolkodtam mikép keljek át. És képzelje, azon bizarr gondolatra jöttem, hogy czipőmet levessem, és úgy menjek át. (Folyt kör.) 17°/0-ot sem, másodszor az sem volt jogosult, harmadszor egy korábban elkövetett hiba soha sem igazol egy későbbit és végül akkor a nyers jövedelmet vették fel alapul, míg most a tiszta bevételt. S van-e hát valaki Erdélyben, a­ki ezt a 20°/0-át sérelmesnek ne találná? Az ellen­zék tiltakozik ellene, a kormánypártiak is sokalják. Gróf Bánffy Béla is, a­ki báró Bánffy György ellenében védelmezi a kor­mány javaslatát, de túl soknak találja mégis a kezelési költséget, kívánja az épületek mél­tányos becslését, méltányosságot kíván ma­gánál a megváltásnál, megannyi dolgot, miket a javaslatban hiába keres. Hogy a regaleváltság a tulajdonosokat kellőleg kártalanítsa , a teljes kárpótláson kívü­l szükség van az azonnali kárpót­lásra, mert csak ha nagyobb összeget kap a gazda egyszerre kezébe, fordíthatja azt üzleti tőke gyanánt a birtokát terhelő adósság tör­lesztésére, befektetésekre, vagy bármely oly c­élra, melyet a megváltás révén valósíthatni remélt. És e végből azután feltétlenül szük­séges volna az is, hogy a tulajdonos, ki szabad ura volt eddig jogának, szabad ura legyen annak is, mit e jog fejében kapott. Elvben helyeselnék, hogy a kibocsátandó papírok szilárdabb árfolyamának biztosítása végett, forgalomba hozhatásuk bizonyos kor­látok közé vettessék, de várja ki kezeskedik az adásvételi tilalom betartása ellen? Ki ellenőrizheti azt ? Mennél keve­sebb esetben fog megtörténni, hogy a papí­rok tulajdonosa azokat a kijelölt határidőig fiókjában őrizné, de mivel általános a pénz­szükséglet, s az anyagilag megviselt gazda azt a kis pénzanyagot szomjazza, számtalan esetben fog megtörténni, hogy el akarja majd adni a papírt a tilalom daczára is. Csempé­szet lesz hát és uzsora. Mert a­ki meg­veszi a tilalmas papírt, drága bért kér, és csak nagyon keveset ad érte. Ha pedig ezt megakadályozni nem lehet, hadd menjenek a kötvények szabad útjukon, s fej­lődjék árfolyamuk a piac­i konstellácziók szerint. Ha jó a papír, nem árt neki a szabad adásvétel; ha gyönge, az elbujtatás meg nem óvja. A jelzett három feltétel hiánya képezi összegét Erdély sérelmeinek. Belgrád, aug. 29-én. — Saját levelezőnktől. — A szerb kormány törekvése odairányul, hogy újabb meg újabb bizonyítékát adja a szomszéd Bul­gária iránt való őszinte barátságának és Bulgária be is látja ezt, a­mit egyebek közt a bolgár fejedelem kö­szönetnyilvánítása is bizonyít. Szerbia barátságos hajlamainak jelei közül feljegyzésre méltók az alábbiak: A B­r­e g­o­v­a-k­é­r­d­é­s­t, mely 1885-ben még a háborút is maga után vonta, ma már megoldják, köztudomás szerint olyképpen, hogy Szerbia egyene­sen folytatta a tárgyalásokat magával Bulgáriával, mi ez utóbbira nézve nagy erkölcsi értékkel is bírt. Törökország ugyan protestált pro forma az egyez­mény ellen, de a szerb külügyminisztérium ügyes ve­zetőjének teljesen sikerült a magas portát megnyug­tatni. A tárgyalások eredményét aztán tényleg elis­merték. Csak nemrég közel volt a veszély, hogy a bol­gár menekültek fegyveres csapatokkal törjenek be Bulgáriába és pusztán a Kriszti­cs-kabinet erélyes fellépésének köszönhető, hogy a bandákat lefegyve­rezték és ártalmatlanokká tették. A bolgár vasutak megnyíltak és Szerbia volt az egyetlen állam, mely az ünnepélyes meg­nyitáson részt vett. Szerbia képviselője azon a díszebé­­den is megjelent, melyen Ferdinánd fejedelem elnö­költ és ez alkalommal a fejedelem jobb olda­lán ült. Ifjabb időben Románia felől fegyveres bolgár emigránsok próbáltak Szerbián át (Radujevácz és Brza-Palánkánál) Bulgáriába hatolni, de a szerb rendőrség éber szeme vagy jobban mondva — a kor­mány ez alkalommal is megvédte Bulgáriát a haszon­talan vérontástól. Ezek hivatalosan is megerősített tények, és ezek szolgálnak magyarázatául a barátságos fogadtatásnak és a Bulgária részéről történt köszönetnyilvání­tásnak. A »Velika Srbija«, melynek főszerkesztője az elkövetett felségsértésről egy egész évig elmélkedhe­­tik a pozserováczi fegyházban, fáradhatatlan az osz­trák-magyar monarchia ellen irányuló támadásaiban és kifakadásaiban, így, legutóbbi számában azt mond­ja, hogy Ausztria-Magyarország nem kevesebb, mint 8 hadosztályt összpontosított a szerb határ mentén azért, hogy az adott perc­ben Szerbiába törjön és azt épp úgy, mint Bosznia és Herczegovinát, leigázza.« A szerencsétlen Natália királyné közegei és néhány híve által minden eszközt mozgásba hozatott annak bebizonyítására, hogy a szerb nép szeretete őt és nem a királyt illeti. És ma alig telt le két hét, al­kalmunk van épp az ellenkezőről meggyőződni: Mi­lán királyt népe szeretete környezi és Natália király­né egyedül és elhagyatottan áll magában. Milán napját aug. 10-én (6. sz.) egész Szerbiá-­­ban oly fényesen ünnepelték meg, mint még soha száz meg száz sürgönyt kapott Milán király Szerbia minden részéből és őszinte szeretet, ragaszkodás hatja át a táviratok minden szavát. A zágrábi lapok felett­­Belgrádban az összes politikai körök fel vannak háborodva. E lapok ugyanis egy detronizáló kísérletről és egy közeli forradalom­ról tudnak bizonyosat (?) és Milán király elleni fal­ragaszokról, melyek tömeges elfogatásokról beszélnek. Mindebből egy szó sem igaz. Szerbiában ma általános csend uralkodik. Elfogatásokról pedig abszolúte nem volt és nincs ie szó. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, szeptember 1. A vallás- és közoktatásügyi állam­titkár fogad d. u. 1—2 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. Zártkörű tánczvigalom az Eötvös-nya­­ralóban este 8 órakor. A budai királyi várpalota megtekint­hető d. e. 9—12 és d. u. 8—6 óráig. Nemzeti múzeum, képtár d. e. 9—d. u. 1. A könyvtárak zárva vannak. A Margitszigeten naponkint nemzeti zene. Kedd, csütörtök, szombat, vasárnap és ünnepnap katona­hangverseny. Hajóközlekedés félóránkint. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 80 krajczár. Grand C­a­f­é-R­estaurant de l’Opera. An­­drássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyi­ségek villamos világitással. Az idegenek találkozási helye. — aug. 31. Személyi hírek. József főherczeg tegnap Buda­pestre érkezett. — Báró Fejérváry Géza, miniszter, tegnap este Bécsbe utazott. — Kozma Sándor kir. főügyész jelenleg Kalocsán az ügyészség megvizsgá­lásával van elfoglalva s néhány napig ott marad. — Chevreid hírneves vegyész, mint egy párisi távirat jelenti, ma ünnepli százkettedik születésnapját. Natália királyné válópere. A belgrádi konzisztó­­rium, mint egy távirat értesít, holnap tárgyalja a szerb király válóperét s esetleg végleges ítéletet mond. Ugyancsak Belgrádból sürgöny­zik, hogy Vladan Georgevics miniszter körlevél utján értesítette a papságot, hogy a királyné születésnapja alkalmával semminemű templomi ünnepélyességet n­e­m k­e­ll tartani s a szokásos imákat nem szüksé­ges elmondani. József főherczeg szemleútja. A honvédségi fegyvergyakorlatok augusztus 22-én úgy a fővárosban, mint a vidéken megkezdődtek s a jövő hó utolsó napjaiban érnek véget. József főherczeg honvédségi főfelügyelő meg fogja tekinteni e gyakor­latokat s szeptember 2-án nagyobb körútra indul, melyen kísérői lesznek. G­r­a­e­f Ede táborszernagy, honvédségi adlátus, N­y­á­r­y báró altábornagy, főud­varmester, Clai­ Gyula ezredes, Vörös és Dobi­­e­c­z­k­y századosok. A főherczeg szeptember 28-án fejezi be szemleútját. A tudományegyetemen ma volt a rektori évfor­duló. A múlt évi rektor dr. H­u­n­f­a­l­v­y János ma lépe­tt le hivataláról s adta át az egyetem jelvényeit, alapítványait, okmányait az újonnan megválasztott rektornak, dr. Kr­i­n­g­e­r Istvánnak, ki holnap kezdi meg hivatalos működését. A rektori lelépés egyetemi tanácsülésben történt, ezután következett az átadás, melynél jelen voltak: dr. B­o­c­h­k­o­r Károly miniszteri biztos, dr. Heinrich Gusztáv és dr. Aschen­­brier Antal dékánok s E­r­d­e­y Antal egyetemi ta­nácsjegyző és irodaigazgató. Az új rektor installá­­cziója, valamint a tanév ünnepélyes megnyitása szep­tember 16-án megy végbe. A beiratások azonban mind a négy fakultáson holnap kezdődnek meg.­­ Az egyetem új lépcsőháza és kapuja, melynek építé­séhez a múlt hóban fogtak hozzá, teljesen elkészült, úgy hogy a szerb-utczai szárnyba akadálytalanul tör­ténik a közlekedés. Az uj épületszárnyon serényen dolgoznak s még ez évben tető alá fogják hozni. Trefort-requiem Ausseeban. E hó 28-án Hay­­nald Lajos bibornok-érsek Alt-Ausseeban, a­hol tar­tózkodott, mint a »M. A.«-nak írják, szent­misét mondott az elhunyt Trefort miniszter lelki üdvéért. A bibornok magánkápolnáját ez alkalommal egészen megtöltötték az aussee-i és alt-ausseei magyar előkelő kolóniának tagjai. Ott voltak: Gr. Apponyi György, fia gr. Apponyi Albert, báró Apor Sarolta, gr. Kor­­niss Bertha, Daruváry Alajosné, Szemerényiné, Sto­­ckinger-Haynald Amália stb. Hidverés a Dunán Pozsonynál. Pozsonyból sür­gönyzik lapunknak, hogy a műszaki katonaság mai, utolsó előtti gyakorlatára a balpartról a jobbra ve­zető könnyű hadi hid verése volt kitűzve. A munka korán reggel kezdődött s a hid két óránál rövidebb idő alatt elkészült. A gyakorlatot Fabricius százados vezette s Frigyes főherczeg, ki a Féltorony­nál tartott hadgyakorlatokról tegnap tért vissza Benorst őrnagy kíséretében megjelent a fölépített hídnál, végigjárta s a műszaki csapatok gyakorlottsá­gáról nagy elismeréssel nyilatkozott. A 27-ik gyalog­sági dandár Féltoronyból való visszaérkezése alkal­mával az utolsó órában nyert utasítások szerint a rendes hajóhidon ment át a Dunán. A műszaki csa­patok gyakorlatai délben értek véget s a hidat csak­hamar lebontották. Félszázados áldozári jubileum. Der­ecsk­e bi­­harmegyei mezőváros e hó 28-ikán ünnepelte plébá­nosának, É­d­e­r J. czimzetes kanonok és esperesnek félszázados áldozárságát. Az aranymisén, melyet a jubiláns fényes segédlettel czelebrált, részt vett a község lakossága valláskülönbség nélkül s a nagyvá­radi egyházmegye számos kitűnősége. Karsch Lollion, a nagyváradi egyházmegye hires szónoka, lelkesült beszédben méltatta az ünnepelt érdemeit. A mise után a különböző küldöttségek tisztelegtek a jubi­lánsnál s ajándékokat is nyújtottak át. Délben nagy bankett volt. Merénylet a német nagykövetségben. Parisból az odavaló német nagykövetségi épületben történt me­rényletről még a következőket jelentik: A merénylő, kinek neve Garnier, hatvanéves kádár. A követség egy német tagját akarta megölni s a helyett a követ­ség egy f­r­a­n­c­z­i­a irodaszolgájára, Tournouer Hen­rikre lőtt, ki a követségnél ideiglenesen van alkal­mazva. Az ősz merénylőnél egy czédulát találtak, me­lyen ez állott: »Augusztus 27-én megölök egy hivatal­nokot a német nagykövetségnél, hogy megboszuljam mindazt, mit a németek miatt szenvedtem s hogy a németeket háborúra ingereljem. Ez irat­ban olvasható továbbá, hogy Garniernek birtokát 1870/71-ben a németek feldúlták, hogy anyját meg­ölték s hogy mindezért egy német embert meg kell ölnie , akárki legyen is az. Több napig leskelődött a követség körül ócska pisztolyával. Ha a nagykövet maga került volna elébe, arra is rálőtt volna az esze­lős szerencsétlen. Iskolai hírek. Mesterházy Kálmán festő holnap újólag megnyitja festő iskoláját az Üllői-ut 24. számú házban. — Till Mária kis-stáczió-utczai leánynevelő intézete miniszteri engedélylyel magasabb leányisko­lává alakult át. — A pesti izr. hitközség Talmud- Tóra intézetében a beiratások szeptember 3-án és 4-én d. u. 4—6-ig és folytatólag szeptember 9-én d. e. 10—12-ig az intézet helyiségében, Sip­ utcza 12. tar­tatnak meg. — Gödöllőn Csermelyi nővé­rek leánynevelő intézetében a beiratások szeptember 1-én, a tanítás pedig szeptember 3-án kezdődik. Robbanás egy meganitgyárban. A zurányi me­­ganitgyárban, mint tudósítónk sürgönyzi, ma reggel hét óra után a nitrogliczerin készítésére külön­ beren­­dezett helyiség iszonyú durranással a levegőbe repült. E helyiség a többi épületektől nagy földsán­­czokkal van eltorlaszolva, de a robbanás oly erős volt, hogy a­­többi gyári épületek is megrendültek alapjuk­ban s falaikon repedések támadtak. A gyártól harmadfél kilométernyire eső Zurányban több lakás ablaka csörömpölve hullott ki rámá­jából. Mily óriás volt az explózió, mutatja to­vábbá az a körülmény, hogy Pozsonyban is, mely a gyártól huszonkét kilométernyire van, hallani vélték a robbanást. Emberélet nem esett a katasztrófának áldozatul, mert a munkások az adott vészjelre mind menekültek. Baltabene gyárigazgató eszméletét vesztette a szeren­csétlenség következtében s csak később tért magához. Ez idén a ma történt robbanás már a második Zurányban. Január 23-án volt az első katasztrófa, s akkor több emberélet esett a sze­rencsétlenségnek áldozatul. A daruvári nagy hadgyakorlatok tartamára a csapatok létszámát századonként ötven tartalékos behívásával hadi létszámra emelik. Daruvárra, mint egy táviratunk jelenti, ma vonult be két­ezer tartalékos és az ott konc­entrált csapatok létszáma most 6000 ember. Tűz a pusztán Bedő község határában, Rá­csok János nagy­prépost pusztáján nagy tűz volt a napokban. Az asztagok egyikét egy ismeretlen tettes felgyújtotta, minek következtében az összes búzameny­­nyiség egy nap alatt a lángok martaléka lett. Az el­égett búzamennyiség majdnem tízezer forint értékű volt. A nagyprépost azonban nem szenvedett nagy kárt, mert a búza biztosítva volt. Olcsó emberélet. A Carysfort angol hadi­hajón nagyon olcsónak tarthatják az emberéletet. Két matrózt valami engedetlenség következtében a börtönczellákba dugtak, s egy káplárt állítottak a czellák elé, a­kinek kötelessége lett volna a foglyokat minden órában meglátogatni és megvizsgálni, rend­ben van-e minden. A káplár azonban oly keveset tö­rődött a foglyokkal, hogy mikor két nap múlva eszébe jutott megnézni őket, megfuladva találta. A czellák a sűtő­gépek közvetlen szomszédságában vol­tak, s a roppant hőség és a szellőztetés hiánya meg­ölte a foglyokat. öngyilkos bankhivatalnok, Lutzenleitner Ferencz, az osztrák magyar bank revizora, kiről esti lapunk­ban megírtuk, hogy ma Bécsben a negyedik emeletről leugrott, mint Bécsből írják, 42 éves, rendezett viszo­nyok közt élő garfion-ember volt. Eleintén azt hitték, hogy elszédült és így bukott le a mélységbe, de egy cselédleány előadta a rendőrségnél, hogy e feltevés­­ nem alapos, mert ő maga látta, midőn az az ablakra felállva a kövezetre vetette magát. A tettet alig­ha­nem elm­ezavarban követte el; erre enged következ­tetni az a körülmény, hogy huzamosabb idő óta gyöt­rő fejfájásról panaszkodott. Szerencsétlenség a vizen. Neuburgból írják, hogy onnan egy kiránduló társaság a Dunán egy szomszédos községbe csolnakázott, de gyászos sorsra jutott. A csolnak egy malom kerekéhez közel jutott és fölborult. A bennülők közül hatnak sikerült meg­menekülnie, heten azonban a hullámok közt lelték halálukat. Valamennyien a város intelligencziájának ismert tagjai voltak. Alföldi rablóvilág. Egy táviratunk alapján már megírtuk, hogy a beregszói csendőrség elfogta Szempetrán Sztojánt, a bánsági rablóvilág egyik leghirhedtebb alakját. Szempetrán tetteiről már egész mondakör alakult. Számtalan lólopását, agya­fúrt rabló­csínyeit és fortélyait szájról-szájra adja az alföldi rabló-romantika hagyománya. Népdalok és mondák megéneklik, s a fonókban a hosszú téli es­téke­n álmélkodva hallgatják a legények és leányok. Szempetrán eddig csak kétszer volt elfogva, s akkor is elszökött. Az egész alföld rendőrsége körözte, ku­tatta egyre. Vakmerőségét mutatja az, hogy a nyár elején Temesvárott, a város közepén az istállóból ki­lopta Jankovich Miklós kormánybiztosnak négy lovát. Legutóbbi véres tettét Kécsán követte el, a­hol meg­gyilkolta Mixi­s éjjeli őrt. Azóta Beregszó környé­kén bujdokolt az erdőben. Nem volt egyedül: a ban­ditaélet nyomorúságait megosztotta vele szeretője, egy kécsai leány. Ezzel együtt fogta el tegnap éjjel az Utvin és Saágh közti erdőben a beregszói őrspa­rancsnok. A csendőr már napok óta csapásozott az erdőkben a rabló után, míg végre tegnap éjjel rá­akadt. A nyom egy kis erdőirtványra vezette. Kivá­gott fák törzsei között a szeretője mellett al­udt a rabló a földön. Zörgést hallott a fák közt s fölébredt. Széttekintve látta, hogy két csendőr áll a háta mögött. A csendőrök, arczukhoz emelt fegyverrel, fölszólítot­ták, hogy adja meg magát. Szempetrán látta, hogy itt nincs mód a menekvésre, fölállt és azt monda: »Dom­­nule, megadom magam.« A csendőrök megkötözték s ma beszállították a temesvári börtönbe a szeretőjé­vel együtt. Megszökött kis­lány. Egy ó-sziváczi lakos tizen­három éves kis leánya, Löwinger Katalin, megszökött a szülei háztól. Az a gyanú merül fel, hogy egy Lódi nevű akrobatával vagy egy Kludski nevű állatszeli­­dítővel indult körútra. Halottak véve. A sziget­szent­miklósi halászem­berek hálójában majd minden nap akad egy holttest, így legutóbb is négy férfi holttestet fogtak ki a Du­nából rövid pár nap alatt. Egynek kivételével, mind az úri osztályhoz tartozott. Egyiknek a zsebében mo­nokli is volt. Visszanyert beszélő képesség. Ritka eset tör­tént nem rég egy délnémet községben. Egy odavaló földbirtokos leányát hat évvel ezelőtt egy megvadult bika üldözőbe vette, a­mi annyira megrettente a leányt, hogy elvesztette beszélő képességét. A múlt héten heves zivatar alkalmával a néma leány az ab­laknál állt, mikor a villám lecsapott az ablak előtt álló fába. A leány ijedtében elájult, s mire magához tért, visszanyerte beszélő képességét. Eleinte csak nehezen forgott a nyelve, de pár nap múlva már úgy beszélt, mintha sohasem lett vol­na néma. Leégett erődítés. Nizzából táviratozzák a párisi »Lauter­ne »-nek, hogy »de l’Anthion« erődítés, mely 1800 méternyi magasban a partvidéket s felső Olasz­ország egy részét uralja, e hó 27-én éjjel a lán­gok martaléka lett. A csendőrség tizenkét piemonti munkást tartóztatott le gyújtogatás gyanúja miatt Helyi hírek. Majom-leány. Két úr kíséretében ma este egy sűrűn lefátyolozott, elegáns külsejű leány állított be szerkesztőségünkbe. Az egyik úr intésére a leány föl­emelte a fátyolt s a valóságos majom állt előttünk. E­z a a kisasszony, szólt az impreszárió, bemutatva a tizenegy éves majom­leányt, Liam északi részéből Laos vadonjaiból való s most körutat tesz Európá­­ben. Holnaptól kezdve az állatkertben lesz látható. Ennél jobb helyet alig találhattak volna a csodálatos, emberi lénynek, ki különben elég folyékonyan be­szél angolul. Olaj-barna széles arczát jó nagy szakál köríti, arczán nincs csupasz hely s kivágott selyem ruhája látni engedi a szőrrel borított nyakat és vállat. A leány arczizmainak belső részében zsebszerü ürege van, melyben éppúgy, mint a majom, élelmi­szert te­het félre magának. Ujjait előre hátra mozgatja s kar­jait úgy teste körül tudja csavarni, akárcsak az igazi majom. Török Aurél, antropológus, már meg is vizs­gálta a csodálatos teremtményt s az állatkertben fel­olvasást fog tartani róla. Az impreszárió elbeszé­lése szerint a leány a siami király udvarán nevelkedett. Letartóztatott írnok: Budán az utóbbi napokban különböző zálogházakban nagy mennyiségű ezüstöt zálogosítottak el, a­mi a rendőrségnek felkeltette figyelmét. Ma abban a pillanatban fogtak el a detek­tívek egy Donavszky nevű, 31 éves irnokoskodó embert, midőn az, különböző ezüst ékszereket akart elzálogosítani. Kérdőre vonták, hogy honnan vette a sok ezüstöt, de ő kategóriáre kijelentette, hogy ez iránt minden választ megtagad. A rendőrség azt hiszi, hogy az ezüst tárgyak betörésekből származnak. Öngyilkosság. Ernst Felix mázoló, ki a Gráná­­tos-utcza 2. számú házban lakott, ma este a láncz hídról a Dunába ugrott s eltűnt a hullámok közt. Eljegyzések, esküvők Danóczi lovag Steiger Gyula és neje szül. Calderoni Ida leányát, Claris­se kisasszonyt szeptember 3-án a budapesti kálvintéri ref. templom­ban oltárhoz vezeti ifj. P­a­p­p Móricz. Miklóssy Dénes klopédiai kereskedő je­gyet váltott Mattheidesz Jolán kisasszonynyal Vukován. Színház és művészet. A fővárosi színkörben ma este eredeti magyar operettet mutattak be: »A pipacsőszkirá­l­y «-t. Zenéjét Kőszeghy Géza szerzette, kinek »Falu rózsája« czimü operette-jét három-négy évvel ezelőtt játszották Budán, szövege S­z­i­k­l­a­y Jánostól való. A libretto alapeszméje a »Sakk a királynak« czimü ismert német vígjátékból van véve. A mese abból indul ki, hogy Adolár, a »kéksziget« királya ártal­masnak tartja a dohányzást s birodalmában eltiltja. Később csellel őt magát ráveszik a tilalom meg­szegésére, a mire aztán megszünteti azt. — Ez a mese főszála s ebbe egy szerelmi történet van beleszőve, melynek hősei a király tengernagya és egy Amerikába vándorló tönkrejutott magyar nemes­nek a leánya. Látni való, hogy a tárgy meglehetős sovány arra, hogy három felvonást megtöltsön. De ügyesen, itt-ott elevenen van kidolgozva. A közönség érdeklődése természetesen első­sorban a darab zenéje felé fordult. Kőszeghy Géza e darabbal megmutatta, hogy ha nem is bőerű és izmos leleményű, de ízléses és ambicziózus zeneszerző, ki a maga lábán igyekszik járni. Még nem tudja ugyan mindenütt feledni min­táit s nagyon kedveli a hangszerelés zajosabb eszkö­zeit, de tud finom és választékos is lenni. S érdeme, hogy magyar népdalmotívumokat is öntudatosan dol­goz fel, még­pedig szerencsésen. A zsúfolt nézőtéren minden kiemelkedő énekszám után zajos tetszésnyil­vánítás hangzott fel s a szerzőket minden felvonás után többször kihívták. Az előadók is megtették a magukét, s Somlóné, Kiss Mihály, Frank Boriska, Tokaji, Nyilassi, Tharassovits M, s a többiek sok tap­sot kaptak. A pozsonyi színházra — mint tudósítónk táv­­iratozza — ma irta ki a pályázatot a városi ta­nács. 1889. évi szeptember 1-től 1892. évi május 31-ig terjedő időre lesz a színház bérbe adva. A színi évad minden évben október 1-én kezdődik és április 30-án zárul. Ez idő alatt a bérbevevő igazgató a né­met előadásokon kívül »az itteni műigényeknek meg­felelő jó« hatvan magyar előadást köteles tartani. A pályázati feltételeket a város jegyzői hiva­tala a pályázni szándékozóknak kívánatra megküldi. Benyújtási határidő: f. é. október 31. A folya­modványhoz 500 frt készpénz, vagy ennek megfelelő óvadékképes értékpapír csatolandó a bánatpénz gya­nánt. A folyamodványok felett a városi képviselőtes­tület a november 5-iki közgyűlésben határoz. — A magyar színművészet érdekében kívánatos, hogy men­nél több magyar színigazgató tegyen kísérletet. Shakespeare-színház. Liverpoolban nagy szín­ház épült, mely kizárólag a brit költőóriásnak műveit fogja előadni. Még pedig kivétel nélkül színpadra viszik majd Shakespeare minden művét, azokat is, melyeknek előadására korunkban már nem gondol senki. S érdekes, hogy a darabokat teljesen az eredeti szöveggel adják elő, a nélkül, hogy bármit is kihagy­nának, vagy a darabokat színre alkalmaznák, mint az egész világon teszik. A színházat hétfőn nyitot­ták meg. Tudomány, irodalom. A franczia középoktatás és tanárképzésről, írta dr. Öreg János. A 48 lapra terjedő füzet a szerző franczia tanulmányutjának tapasztalatait adja elő s főkép azt mutatja ki, mennyivel czélszerűbb és ered­ményesebb a franczia középoktatás és tanárképzés, mint a mienk. »Izrael énekei.« Stern Mór képzőintézeti tanár ily czim alatt sikerült magyar fordításban adta ki a zsoltárokat s mindegyik mellé a héber szöveget is csa­k tolta. A munkához a szerző bevezetést is irt, mely ön­álló széptani tanulmány s a zsoltárokat fejtegeti mű­­kölcselmi szempontból. Törvényszéki csarnok Uj királyi ügyészek. Az igazságügyi minisztérium utján tegnap érkezett le a kir. főügyészséghez a királyi elhatározás, melylyel, mint egy kőnyomatos laptudósító jelenti, dr. Bakonyi Kálmán főügyészi fogalmazó az egri törvényszékhez alügyészszé, M­é­­s­z­á­r­o­s Tivadar aradi törvényszéki jegyző pedig a karánsebesi törvényszékhez ügyészszé üt­­­emelt ki. A kinevezéseket a hivatalos lap egyik közelebb meg­jelenő száma fogja közzétenni. Osztrovszky József kúriai tanácselnök ideigle­nesen az első büntető tanács ügyeit vezeti, míg a kúria elnöke hazatér s Daruváry másodelnök a tanács vezetését átveheti. Fegyelmi tárgyalás. A kir. tábla ma tárgyalta Lalovics József nagyszőllősi telekkönyvvezető és Bu­­kovszky Péter ugyanottani írnok fegyelmi ügyét. Az előbbit feddésre, az utóbbit rosszalásra ítélte volt a törvényszék. A tábla ma ez ítéletet jóváhagyta,s ez most jogerőre emelkedett.

Next