Pesti Napló, 1889. augusztus (40. évfolyam, 209-239. szám)

1889-08-01 / 209. szám

Budapestet Bécscsel összeköti és fővárosunk és környéke közt fennáll: már eddig is nagyon jutányosak voltak e menet­árak, úgy hogy a zónarendszer által létesített abszolút olcsóság a jelzett két irányban viszonylag nem nyilvánult egész teljességében, így vindikál­ta magának a szabály jogát a kivétel. A buda­­pest-bécsi menetárat a tulajdonképpeninél egy zónával kisebb távolság szerint szabták meg , a fővárosnak a környékkel való forgalmát pedig további mértékben tetemesen leszállí­tották. A végérvényes díjszabás már közkézen is forog, a közönség előtt tehát ismeretes. Nagyon sokat várunk a derék rend­szertől. Kinek utaznia érdemes, de a­kit különö­sen az ország távoli pontjaiban a magas me­netárak ezideig az utazástól visszatartottak , most már szerfölött olcsón használhatja a vas­utat. És a kire nézve az utazás drága pasz­­szió lett volna, de kedvtelésből olcsón szíve­sen utaznék : most nyitva áll előtte a pálya. Ez a reform értékének két sarkpontja: lehető­vé, könnyűvé, sőt majdan természetszerű szük­ségességgé teszi az utazást arra nézve is, a­kinek hasznos és arra is, a­kinek kívánatos. Mivel a nemzet nincs olyan egy sem, melynek tagjai oly keveset utaznának, mint a magyarság. És a­mi nagyon aggasztó jelenség volt : az utasok száma évről évre apadt né­hány esztendő óta, így a magyar kir. államvasutakon 1884-ben 5,950.292, 1885- ben 6,644.976, 1886-ban 6,201.080,1887-ben pedig már csak 5,422.444 katonai és polgári utas közlekedett. És míg 1886-ban a polgári utasok száma 5,916.856-ot tett, addig 1887- ben már 5,088.770-re sülyedt. Ha a Magyar­­országon közlekedő összes vasutak eddigi sze­mélyforgalmának statisztikáját vizsgáljuk , nagyon leverő eredményhez kell jutnunk. Mert még az a statisztikai munkákban foglalt általános feltevés sem mutatkozik igaznak, hogy Magyarországon minden emberre egy utazás jut évenkint a közleke­dett személyek számából. Mindössze az 1885-ik év volt az egyetlen olyan esztendő, melyben körülbelül minden főre esik egy út. Minden más évben csak tört számmal lehet a kvótát kifejezni, holott mindig figyelembe veendő még az is, hogy a közlekedett szemé­lyek forgalmából jelentékeny kontingens esik ama katonai szállításokra, me­lyek gyakorlatok, áthelyezések alkalmából történvén, gazdasági és társadalmi szempont­ból egészen más vonalba esnek. Előrelátni még egy nappal sem lehet,­­ de a­mennyire az emberi számítás a dol­gok várható következményeit mérlegelni tud­ja , lehetetlennek látszik, hogy a forgalom legalább annyira ne gyarapodjék, hogy — mint Ausztriában — minden főre legalább két utazás essék. De többel kell gyarapodnia. Hisz kétségtelen, hogy Kolozsvárról, Maros- Vásárhelyről, Brassóból, Nagy-Szebenből, Felső-Magyarországból, továbbá Zágrábból, Fiuméból stb. a kolosszális mértékben meg­olcsóbbodott díjtételek következtében tetemes lesz a személyforgalom Budapest és az ország más városai felé, melyeket ez ideig elzárt a kevésbbé tehetősek elől a távolság, a­mely lényegében továbbra is megmarad, de ha­tásában létezni megszűnik. Bizonyos az is, hogy a személyforgalom emelkedni fog a közép és kisebb távolságoknál is, melyek közt a forgalom már most sem jelentéktelen,­­ de még gyarapodnia kell, mert hiszen az ármérséklés még e viszonylatokban is tete­mes. De ha ezeknél az utasok szaporodásának nem is lesz oly spontán nyilvánulása , annál nagyobbnak ígérkezik a hatás az állomások egymás közt való szomszédos (10 kros) forgalmában. Ez avatja a vasutat az alsó néposztályok, a szegény parasztság áldásává. Fölöslegével a tenyésztésből, a kerti gazdaságból, a házi iparból a szomszéd városba mennie most már lehető és érdemes. Ezért és ez­által fog a vi­dékközi forgalom eddig nem sejthetett mér­tékben emelkedni, előmozdítva a reform pénz­ügyi sikerét is. A kereskedelem szempontjából a zónarendszer a legbiztatóbb reményekkel ke­csegtet. Az utazások számának gyarapodásá­val egy vonalban emelkedni fog az összeköt­tetések száma. Termelők, iparosok, kereske­dők sűrűbben fognak találkozni. Ismerkedni fognak és növekszik bizalmuk. Különösen a tulajdonképpeni áruüzletben a vi­déki c­égek maguk fogják felkereshetni a fő­város nagykereskedőit és gyárosait. Nem szo­rulnak az utazók közvetítésére; az olcsóság módot ad a személyes vásárlásra. Több lesz tehát a szolid vétel és kevesebb a bukás. A vasúti kocsik meg fognak telni és a vonatok, mozdonyok nem fognak közlekedni csak azért, hogy önsúlyukat czipeljék. Az 1887-ik évben a m. kir. államvasutak vonalain az első kocsiosztályban mindössze 111.965, a másodikban pedig 1.177.719 utas közlekedett drágán, —­ de kényelmesen. Most ez a kényelem talán leszáll a helyes mértékre, mert olcsó pénzen — hiszszük leg­alább — megtelnek a kocsik. Megtelnek pe­dig a társadalom különböző rétegei­ből. Azokból is tehát, melyek ezideig a ma­gasabb díjtételek mellett nem igen utazhat­tak e kocsiosztályokban. A zónatarifa tehát elegyíti a társadalom különböző elemeit, összehozza, asszimilálja őket és így határozottan demokra­tikus. Ebben nyilvánul második nagy tár­sadalmi jelentősége. Kétségtelen, hogy kezelés-techni­­k­a­i szempontból a zónarendszer — bár ösz­­szébbvonja, sőt minimumra redukálja a me­netárak számát — eleinte elég nehézséggel fog járni. De néhány heti gyakorlat simává és folyamatossá fogja tenni a rendszer egész mechanizmusát a közönségre és a vasúti sze­mélyzetre nézve egyaránt. Mindössze az e­l­­lenőrzés szempontjából kiván a zónadíj­­szabás nagyobb körültekintést és éberséget, de mint a m. kir. államvasutak igazgatóságá­nak e tárgyban kiadott hirdetése bizonyítja, az adminisztrác­iónak sikerült megtalálnia az eredményes kontrol módjait. De a nagyszabású reformmal szemben mind e nehézségek huszadrendű kérdések. Fontosabb már az, hogy hovatovább egyéb intézményeink is odafejlődjenek, hogy támo­gassák és hatályossá tegyék a zónarendszer­­ben rejlő előnyöket. Ez irányban első tekintetünk Buda­pest fővárosra esik. Az új díjszabás rendszerének jellemzetes vonása, hogy kiváló figyelemmel van a fővá­ros látogatottságának előmozdítására. A czél felé a legbiztosabban és első­sorban az ol­csósággal siet, de nagyon jó úton jár az­zal az intézkedéssel is, hogy minden oly út­nál, mely Budapestet keresztül szeli, a zóna­­díjszabás a fővárosnál megszakad, il­letőleg újból kezdődik. Itt tehát meg­állapodnak az utasok. Idáig váltják a jegyet, ha útjük folyamán a fővárost érinteniök kell, mert innen kezdve a rendeltetési állomásig újból kezdődik a számítás. Már e réren is so­kan fognak megállapodni Budapesten. Általá­ban tehát az egész rendszer eredménye gya­nánt Budapest idegen­forgalmának tetemes emelkedése remélhető. Ám nem elég az idegenek vonzására a vasúti menetárak olcsósága. Látszólag talán alárendelt, de a lényeg dolgában határozot­tan jelentős a bérkocsi-díjszabás. A vasúti állomástól bármely szállóig annyit fizet az utas, a­mennyiért Budapestre jöhet öt zóna távolságáról. E visszásság megszün­tetéséről a hatóságnak gondoskodnia kell. Élénken érzett szükség továbbá, hogy a szállodai lakbérek is apasztalsa­­n­a­k, hogy az itt tartózkodás olcsóvá és a kevésbbé jómódúak számára is lehetővé vál­jék. Valamint általában szükséges az, hogy a fővárosban intézkedések történjenek arra nézve, hogy minden oly arányban váljék ju­­tányosabbá, a­milyenben olcsóbbodnia kell ahhoz, hogy a vasúti menetárak alacsonysága félrendszabálynak ne bizonyuljon. Különben a teendőkre majd megtanít a tapasztalás, melyet hasznára kell fordítania minden vezető faktornak a kormány és a fő­város körében egyaránt. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, auguszus 1. Az igazságügyminiszter fogad. d. u. 4. A honvédelmi miniszter fogad d. u. 1—2. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter fogad déli 12— d. u. 1 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. Nemzeti múzeum, term. és néprajzi tár i. e. 9— d. u. 1 óráig. Többi tárai megtekinthetők 50 kr belépti­­díj mellett. Nyilvános könyvtárak zárva vannak. A Margitszigeten népzene. Kedd, csütörtök, szombat, vasárnap és ünnepnapokon katona-hangverseny. Hajó-közlekedés félóránként. Svábhegyre fogaskerekű vasút indul félórán­ként ; az Eötvös-nyaralóban czigányzene. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 80 kr. — jul. 31. Személyi hírek. Stefánia özvegy trónörökösné, mint egy bécsi táviratunk jelenti, ma elutazott Osten­­débe. — Gróf Kimen-Héderváry horvát bán tegnap Zágrábból Bécsbe érkezett. —­­Gróf Károlyi Alajos tegnap Bécsből rövid ott tartózkodása után Stomfára utazott. — Dr. Hajnik Imre a budapesti tudomány­­egyetem volt rektora B.­Füredről tegnap visszaérke­zett a fővárosba. — Dr. Klinger István az egyetem ezidei rektora Gasteinba utazott fü­rdőkurára. — Dr. Morelli Károly, a Rókus-kórház II. gégészeti osztá­lyának főorvosa szabadságidejéről, melyet külföldön töltött, ma visszaérkezett a fővárosba. — Dr. Müller Kálmán egyet­emi tanár s a Rókus-kórház igazgatója, ma reggel tért vissza külföldi szabadságútjáról a fő­városba és holnap már átveszi hivatalának vezetését. Vizsgázó föherczegek. Mint lapunknak Alcsuth­­ról sürgönyzik, József főherczeg fiai, József Ágost és László föherczegek ma vizsgát tettek, még pedig fényes eredménynyel. József Ágost a hete­dik, László a negyedik gimnáziális osztály tárgyai­ból vizsgázott. A vizsgálaton jelen voltak : József főherczeg és neje Kl­o­t­i­l­d főherczegné, Mária Dorottya és Margit főherczegnők, Vaszary Kolos pannonhalmi főapát, H­a­l­d­h­á­z­y János apát­kanonok, a főherczegek nevelője, F­rancsics Nor­bert győri főgimnáziumi igazgató, K­ö­p­p­l Károly, M­a­r­a­t­i­n Gotthard, Hunfalvi Bónis és P­a­­c­h­e­r Donát tanárok. A vizsgálat a szentlélek se­gélyül hívása után délelőtt kilencz órakor kezdődött s tizenkét órakor ért véget. Végül József Ágost fő­herczeg Eötvös »Bucsu«-ját s Schiller »Der Graf von Habsburg« czimü költeményét sza­valta el, László főherczeg Arany »T­o­­­di«-jából, s Uhland költeményeiből szavalt. Albrecht főherczeg rosszulléte, mint Nagy- Szebenből távirják, még folyton tart. A csapatok ma kivonultak, de a főherczeg egy-két napig még aligha gondolhat rá, hogy a szemlén megjelenhessen. Délelőtt tizenegy órakor a főherczeg elhagyta ágyát, de szobájában maradt. A nagy díszlakomát ma is el kellett halasztani. A főherczeg rosszullétét meghűlés okozta, melyet a Károlyfehérvárról Nagy-Szebenbe való hat órai utazás alkalmával szerzett, melyet nyi­tott kocsiban tett meg. Dr. H­u­b­­, a főherczeg törzs­orvosa ápolja a beteget. — A főherczeg erdélyi tar­tózkodásáról még a következő részleteket jelentik : Mikor a főherczeg a kolozsvári Hungária-szállodába jött és a lépcsőházat déli növényekkel díszítve talál­ta, ezeket azonnal eltávolíttatta s kijelentette, hogy az éttermet sem szabad fölösleges diszszel ellátni. Délután a sétatérre ment, a­hol zenekar játszott az ő tiszteletére. A nagy számmal megjelent tiszteket a főherczeg maga köré gyűjtötte és kedélyesen társal­gott velük. Mikor megtudta, hogy Kotova alezredes, ki pár hét előtt lábát törte, ma hagyta el szobáját először, oda sietett hozzá, barátságosan kezet fogott vele s egy negyedóránál tovább társalgott vele. A sétatéren feltűnt Albrecht főherczegnek egy tetszelgő uracs, ki folyton előtte sétált le s föl. Végre a főher­­herczeg környezetéhez fordult és tréfásan kérdezte : »Ugyan ki ez a »g i g e r !«, annyit sétál itt előtteöl, hogy az éjjel még a koczkás kabátjáról fogok álmod­ni !« — A főherczeg Nagy-Szebent augusztus 2-ikán hagyja el és Brassóba utazik. Szatmár és Nagy Károly. Szatmár megye szék­helyének Na­gy-Károlyból Szatmárig a le­endő áttétele tárgyában, mint lapunknak Szat­márr­ól távírják, ma rendkívül népes értekezletet tar­tottak, hogy a városháza nagyterme szűk volt a kö­zönség befogadására. Nagy László, a tanácskozás jegyzője felolvasta a bizottság által készített terjedel­mes memorandumot, melyben indokolva van, hogy a megye székhelyének áthelyezése Szatmárra múlha­tatlanul szükséges; a késedelem csak a lethargiát nö­velné a megyei élet iránt. Az értekezlet a memorandu­mot egyhangúlag elfogadta és annak a miniszté­riumhoz leendő átadásával egy, az értekezlet által nyomban megválasztott száztagú küldöttséget bízott meg. Az értekezlet ama reményének adott kifejezést, hogy a kormány Szatmár megye sérelmét gyökeresen orvosolni fogja azáltal, hogy a vármegye székhelyét, valamint a pénzügyigazgatóságot Szatmárra fogja áttétetni. A Kossuth-ünnepély. A Kossuth ünnepély in­téző bizottsága pénteken este 8 órakor ülést tart irodájában (Vas­ utcza 11.) s az eljárt albizottságok majd jelentést tesznek működésük eredményéről. Ugyanekkor fogják a Kossuth-ünnepély részletes programmját is megállapítani. — A b­u­d­a-ó-b­u­d­a­i és budapesti 1848—49-ks honvédegyletek leg­utóbbi választmányi ülésükön elhatározták, hogy csatlakoznak az országos bizottsághoz és 25 én, va­sárnap délután rendezendő ünnepen testületileg vesz­nek részt. Ezenkívül a maguk körében is rendeznek ünnepet, melynek előkészítésére Morzsányi Sándor elnöklete alatt 12 tagú bizottságot küldenek ki. A honvédek ünnepe 24-én este 7 órakor lesz Budán, az I. kerületi 4. szám alatt lévő Kepper-féle vendég­lőben. Bombelles gróf holttestét, mint egy bécsi táv­iratunk jelenti, ma szentelték be. A beszerelésnél jelen voltak S­t­e­r­n­e­c­k b. tengernagy, a főudvar­­mesteri hivatal képviselője, G­i­e­s­t báró százados, ő Felsége segédtisztje, C­h­o­t­e­k grófnő udvarhölgy stb. A temetés augusztus 3-án lesz Varasd megyében. Eskületétel. A tudományegyetem tanácsa előtt ma tették le a hivatalos esküt dr. S­i­m­o­n­y­i Zsig­­mond a magyar nyelvtudomány és dr. K­é­tf­y Ká­roly a II. belgyógyászati tanszék most kinevezett nyilvános rendes tanárai. Thömmel báróról, a­ki már a közelebbi napok­ban neveztetik ki belgrádi osztrák-i magyar követté, érdekesnek tartjuk a következő adatokat közölni: Thömmel Gusztáv báró körülbelül ötvennegye­­dik évében van, nagyszombati születésű és világot járt férfiú. Az 1866-ik év után több évig a cs. kir. katonai irodában működött . 1869-ben a dalmácziai lázadás alkalmával Cattaroba küldetett katonai tu­dósítónak, és széleskörű nyelvismereteivel csakhamar magára vonta a katonai körök figyelmét. A szláv nyelveket szóban és írásban tökéletesen leírván, ké­sőbb gyakran járt különböző küldetésekben a Balkán­félszigeten. 1871-ben őrnag­gyá, 1876-ban alez­redessé léptették elő. Az okkupáczió alatt kapta a Lipót-rend lovagkeresztjét; a harmadik osztályú vas­­korona-rendet már 1866-ban megszerezte mint szá­zados. 1878-ban ezredesi rangra emelkedett. Egy évvel később a montenegrói udvarhoz miniszterrezi­densnek nevezték ki. Mint ilyen fontos szerepet ját­szott a boszniai és herczegovinai lázadásoknál. 1883- ban hagyta el cettinjei állását, mely alkalommal a király a Szt. István-rend lovagkeresztjét adomá­nyozta neki, a minek alapján a bárói rangot is meg­kapta. Bár rendelkezési állapotban volt, 1884-ben sor szerint vezérőrnag­gyá lépett elő. Az utóbbi években hosszú utazásokat tett, melyekből visszatérve, tavaly­ követté nevezték ki a persa udvarhoz s ez állásából hívták nemrég vissza, hogy a szerb udvar­nál foglalja el a követi állást. Az 1848/­ iki honvédegyletek központi bizott­sága augusztus hó 2-án délutáni 5 órakor a magyar I. ált. biztosító-társaság tanácstermében ülést tart. Meggyilkolt földbirtokos. Pacsér bácsmegyei községnek egyik népszerű emberét, kit jószívűsé­géről és közczélokra való adakozásáról megyeszerte ismertek. Bruck Simon földbirtokost e hó 27-én rablók az utczán megtámadták, kegyetlenül megfojtották s aztán a nála levő öt­száz forint készpénzét elrabol­ták. A szerencsétlen nemesszívü ember időnap előtti halála általános részvétet keltett, községe pedig, melynek évtizedek óta közszeretetben álló jóltevője volt, özvegyével és hat kiskorú árvájával együtt si­ratja őt. A meggyilkolt gyászoló családja a következő gyászjelentést adta ki: Fájdalomtól tört szívvel tudatjuk szeretett atyánk, illetve testvér, vő és sógorunk Bruck Si­mon folyó évi julius hó 28-án, életének 53-ik évében hirtelen halállal történt gyászos elhunytat. A boldo­gult hült tetemei július hó 29-én délután 2 órakor fognak az itteni izr. sírkertben örök nyugalomra té­tetni. Pacsér, 1889. julius hó 28-án. Áldás s béke lengjen hamvai fölött! Az augusztusi kirándulás Párisba, melyet a magyar államvasut városi menetjegy-irodája rendez, fölöttébb kellemesnek ígérkezik. Az eddig jelentke­zettek kizárólag a társadalom műveit közép­osztályá­hoz tartoznak: sokan közülök a bírói kar tagjai, vannak fölös számmal tanintézet-igazgatók, tanárok, közjegyzők, ügyvédek, állami hivatalnokok, de a tár­saság zömét mégis földbirtokosok képezik. Az eddig jelentkezettek közül csak mintegy 20°­0 a hölgy. A Dieppe­ londoni kirándulásra, mely a párisi nyolcz nap befejezése után lesz, szintén történt már több jelentkezés, úgy hogy ezt is biztosítottnak lehet tekinteni. Czélszerű, ha a kirándulásban részt­­venni kívánók még Budapesten bejelentik a me­netjegy-irodában, hogy kik akarnak ugyanegy fo­gadóban lakni, mert az ilyen igényeket már Páriá­ban kielégíteni lehetetlen lesz.­­ A kirándulás, mint az már végleg meg van állapítva, augusztus 10-én délelőtt 11 órakor indul az osztrák-magyar ál­lamvasút pályaudvaráról teljesen külön vonaton. E vonat Bécsben csak néhány órát tölt, míg a társaság Zürichben teljes huszonnégy órát pihen, nehogy egy­részt az utazók kimerülten érkezzenek Párisba, más­részt pedig, hogy e pihenő nap alatt mindenki meg­tekinthesse Zürich városát és környékét. »Egy éj a Balatonon « Somogyi Károly balaton­füredi színtársulata aug. 3-án, szombaton este, fényes ünnepélyt rendez. A Balaton-parti sétányt és a kikö­tőt fényesen kivilágítják, a víz tükrén pedig ragyogó tűzijátékot rendeznek, mit a társulat énekes tagjaiból alakult férfinégyes válogatott műsora fog megelőzni. A szüneteket Dankó Béni czigányzenekara fogja be­tölteni. Az ünnepély iránt, mely a múlt évben is fé­nyes sikert aratott, úgy a fürdővendégek, mint a környék lakossága közt nagy az érdeklődés. A legújabb vasúti szerencsétlenség. Mai kelet­tel sürgönyzik lapunknak Prágából. Az állam­­vasút jenschowitz-zaluzi vonalán ma egy moz­dony a kalauzkocsival együtt kisiklott. A kisérő személyzet egy tagja életét vesztette. Prágá­ból segélyvonat ment két orvossal a szerencsétlenség színhelyére. A balatoni gőzhajózás, Balatonfüred és Almádi között augusztus 3-ától fogva naponként egyszer fog a hajó közlekedni, és pedig Balatonfüredről Almádira délután 12 óra 15 perczkor, Almádiról Balatonfüredre délután 5 óra 45 perczkor. A járatok Siófok és Ba­latonfüred közt úgy mint eddig változatlanul ma­radnak. Felrobbant gránát. Párisból jelenti egy mai táviratunk: A salins d'hyéresi kikötőben a »Cou­­ronne« nevű tüzérségi gyakorlóhajón egy revol­ver-ágyúban a gránát felrobbant. Ö­t ember életét vesztő, tizenheten megse­besültek. Három ember sebesülése súlyos. Sakkverseny Boroszlóban. Mint Boroszló­­b­ó­l jelentik, e hó 28-án ért véget a VI. német sakk­verseny, s e napon osztották ki a díjakat. Az első jutalmat, ezer márkát, a Nürnbergből való dr. Tarrasch nyerte meg, ki a tizenhárom verseny mindegyikében győzött. A második, hétszáz márkás díjat a liverpooli B­u­r­n nyerte, a­ki 1P/g játszmát nyert meg, a harmadikat, 500 márkát a lipcsei M­i­e­­ses ICJ­ a játszmával, a negyediktől kezdve a hete­dik díjat a berlini Bardeleben, a bécsi Bauer J. H., a londoni G­ü­n­s­b­e­r­g J. és a nassengrundi P­a­u­l­s­e­n L. kapták 10—10 játszmáért. A müncheni tornaverseny győztese. Egy mün­cheni sürgöny jelenti, hogy a torna­verseny véget ért. Az első győztes egy Ulshöfer nevű müncheni tornász. A versenyen másfél óráig jelen volt a regens­­herczeg is. A díjakat Lajos herczeg osztotta ki. Kínai hittérítő Budapesten. Ürge Ignácz, a magyar származású kínai hittérítő, pár nap óta Budapesten időzik, mint a központi papnevelő inté­zet vendége. Ürge e hét végéig marad itt s aztán folytatni fogja megkezdett körútját az országban. Orosz csillagda jubileuma. I. Miklós czár ér­deme, hogy Oroszország a régi, kezdetleges pétervári csillagda helyébe egy kitűnően fölszerelt csillagvizs­gáló intézetet kapott. Ez az intézet Pétervártól délre három mérföldnyire fekszik, a Pulkovo hegyen s jelen­leg Struwe Ottó altonai származású csillagász veze­­tése alatt áll. III. Sándor czár is kiválóan érdek­lődik az intézet iránt, többször meglátogatta, gazdag adományokat tett számára, s az intézetben működő csillagászokat oly kitüntetésekben részesítette, min­k­ben tudósok még eddig nem részesültek Oroszország­ban. A csillagda augusztus hóban fogja fennállásának félszázados jubileumát tartani, s ez alkalommal fénye­sen kiállított ünnepi emlékiratot ad ki, mely a czár­­nak lesz ajánlva:--------------------------------------------­Halál veszettség következtében. A bárány a me­­gyei K­i­s-K­o­z­á­r községben még márczius hónap­ban megharapta egy veszett el K­r­a­u­s­z Anna ne­vű 23 éves fiatal özvegyasszonyt. A kutyát megölték, de a szerencsétlen asszony nem gondolt a sebbel s nem tulajdonított annak veszedelmet. A napokban azonban hirtelen égető fájdalom kezdte gyötörni, a veszettség kitört rajta s huszonnégy órai iszonyú kinok után kiszenvedett. Fővárosi ügyek. A kórházi szénszál­lítás. A kórházi bizottság ma hirdette ki javaslatát a kőszénszállítás iránt meg­tartott árlejtésen beadott ajánlatokra nézve. A bi­zottság Salamon és Wellis ajánlatának elfoga­dását fogja javasolni, kik a salgótarjáni gyári szén métermázsáját 63 m/a krért és a darabos szén méter­­mázsáját a pesti kórházakba 82 krért, a budaiakba pedig 85 krért hajlandók szállítani. Volt ugyan egy 300 írttal olcsóbb ajánlat is, a bizottság azonban mellőzte, miután annak köszene még nincs ki­próbálva. A jövő évi költségvetés. A tanács felhívta az összes hivatalokat és ügyosztályokat, hogy a jövő évi költségvetés összeállítása czéljából szolgáltassák be a szükséges adatokat. Apró hírek. A kereskedelmi miniszter megen­gedte, hogy az elevátor és közraktárak tűzbiztossági érdekében a kezelési épületben levő gépészlak és a közr. tűzoltósági telep közt tűzjelző létesittessék. — A V­ö­r­ö­s­m­ar­t­y-u­t­cz a Dob- és Jósika-utcza közti részének terméskő burkolását a tanács elren­delte s utasította a kerületi vállalkozót, hogy a mun­kát azonnal hajtsa végre. — Az államvasutak igazgatóságának átirata következtében a tanács uta­sította a mérnöki hivatalt, hogy a külső sorok­sári útnak a teherpályaudvar mellett levő részét külön munkaerővel is sürgősen helyezze jó karba s az ut állandó jó karban tartásáról is gon­doskodjék. — A tanács felhívta a városi vasút-vál­­lalatot, hogy a Stáczió-utczai villa­mosva­s­­út kiépítésénél beállt késedelem okai felől iga­zoló jelentést tegyen. Helyi hírek. Emlékezés Liszt Ferenczre. Mint minden évben, úgy az idén is, zöld babért és ékes virágfüzért helyez­tek kegyeletes kezek az operaházi Liszt Ferencz-szo­­bor talapzatára, a zongorakirály halálának évfordu­lója alkalmából. Korán reggel, egész csendben díszí­tették fel a vezérkönyvön elmélkedő alakot s mire az Andrássy-ut benépesült, a különben porlepte szobort már üde zöld környezte. Ismeretlen műpártolók azu­tán egy-egy koszorúval adóztak a nagy művész emlé­kének, a­ki tudvalevőleg Bayreuthben aluszsza örök álmát. Tífusz a fővárosban. Fővárosszerte még egyre nagy mértékben uralkodik a hagymázjárvány s most leginkább a Terézvárosban, Erzsébetvárosban és Józsefvárosban szedi áldozatait. A nekünk beküldött legújabb hivatalos heti jelentés szerint, mely a július 23-ától 30-áig terjedő hétről szól, a főváros terüle­tén 102 hagymáz­ eset fordult elő s e szám az előbbi héthez képest egyáltalán nem mondható kedvezőnek. De míg a múlt héten a főváros minden kerületében volt tífusz, e héten a Vízivárosban, Ó-Budán és Kőbányán nem fordult elő. Egyes ke­rületek szerint: az I-ben 3, a IV-ben 2, az V-ben 5, a VI-ban 27, a VII-ben 29, a VIII-ban 28, a IX-ben 6 tífusz-betegedési eset fordult elő. Az összes betegek közül meghaltak hatan. Itt megemlítjük, hogy még a roncsoló torokb­b is járványszerűleg lép fel, a­mennyiben az említett hé­ten 13 betegedés és 3 halálozás fordult elő. A budapesti hegyvidéki turista­ egylet a múlt szombatra tervezett tánc­mulatságát és múlt vasár­napra hirdetett kirándulását a kedvezőtlen idő miatt elhalasztván, e tánczmulatságot­ szombaton, aug hu 6-án t­aztos belépti díj mellett fogja megtartani. Kü­lön vonatról gondoskodva lesz.­­ A Csillebérczre vezető út ünnepélyes megnyitása alkalmával rende­zendő társas kirándulást másnap, augusztus 4-én délután tartják meg. A Dunába esett Ma este hét órakor a Duna­­gőzhajózási társaság »Montefiore« nevű gőzöséről Bauer József 30 éves matróz a Dunába esett. Mat­­róztársai mentésére siettek, de már késő volt, mert Bauernek a habokban nyoma veszett. Színház és művészet. A nemzeti színház két havi szünet után augusz­tus hó 18-án nyílik meg újra. A próbák már augusz­tus 12-én kezdődnek, amiről az igazgatóság az összes személyzetet a színház hirdető­tábláján már érte­sítette. A szegedi országos dalünnep. A Duna-gőzhajó­­zási társaság igazgatója Ullmann Lajos lovag megígérte az orsz. magyar daláregyesület képviselői, Szentirmay Elemér és Ságh József előtt, hogy a sze­gedi orsz. dalünnep alkalmából az egyesület gőzhajón utazó tagjait a kulturális czél iránti tekintetből kivé­telesen 50 százalék díjengedményben fogja része­síteni. , A debreczeni t­alárok körútja. Debreczenből távírják lapunknak, hogy az odavaló dalárda tagjai ma érkeztek vissza erdélyi körútjukból. Az indóház­­nál S­i­m­o­n­ff­y polgármester fogadta és üdvözölte őket. A dalárda tagjai a nép éljenzése közt hajtattak a városba. Törvényszéki csarnok. A pestvidéki járásbíróság elhelyezése jogász­körökben, mint a »Magyar Híradó« írja, számos pa­naszra szolgáltat okot. A járásbíróság ugyanis Ó-Buda főterén van, és hozzá tartoznak nemcsak az Ó-Budá­­hoz közel eső helységek, de a pesti oldalon fekvő Kis-Pest és Szent-Lőrincz helységek is, melyek pedig természetes fekvésüknél fogva valamely Duna­­balparti bírósághoz, legczélszerűbben a Vili a IX. kerületi járásbírósághoz volnának beosztandók. A s­estvidéki járásbírósághoz tartoznak továbbá az el­lenkező irányba eső Bia, Budafok, Budaörs, Csepel, Tétény, Torbágy és Török Bálint községek is, melyek elképzelhetőleg nagy fáradsággal érintkezhetnek csak az Ó-Budán elhelyezett járásbírósággal. Az érdekelt ügyvédek ennélfogva most ismételten sürgetik, hogy a pestvidéki járásbíróság a budai Víziváros­­b­a, mint legkönnyebben hozzáférhető központba helyeztessék át. A kivándorlási szédelgők. — ítélet. — Mandl ügyvéd és Haselbeck rendőr tisztviselő bűnperének tárgyalása a mai napon véget ért. A dél­utáni tárgyalást a vád é­s a védbesédek foglalták el, melyeket nagyszámú közönség hallgatott végig feszült érdeklődéssel. A beszédek után a bíróság meghozta ítéletét, mely bár csak az egyik vádlottat bünteti, indokolásával a másik vád­lottra is sújtó. Tudósításunkat a következőkben közöljük: A tárgyaláson mindenekelőtt dr. Baumgar­­­t­e­n Izidor alügyész mondotta el terjedelmes vád­beszédét. Szerinte egy hatalmával visszaélő közhivatalnok szövetkezése forog fenn egy lelkiism­eretlen ügyvéddel. S ez két­szerre veszélyes az áldozatra, ki két tűz közé van szorítva. Hogy ez alkalommal sikerült a czinkosokat bíróság elé állítani, az első sorban dr. Mandl Ármin ügyetlenségének és — becsületére legyen mondva — ily ügyekben való járatlanságának kö­szönhető. Sokkal ügyesebb volt dr. Tauber Leó, ki szintén mindent elkövetett, hogy a kedvező alkalmat kiaknázza, de gondosan kerülte a határt, me­lyen túl a büntető törvénykönyvbe ütközik. De gya­nús színben áll maga a panaszos is és a közvádló meg van győződve, hogy Sockl Albinnak sincs rendben a szénája, hogy a »Nordd. Loyd«-nak igenis vannak Magyarországon ügy­nökei, még pedig oly nagy számban,hogy nem tudta, vájjon Auster hordár is azok közé tarto­zik. Mielőtt azonban hajlandó lett volna vesztegetik,­­ tudni akarta, mily terhelő körülményeknek ju­tott a budapesti rendőrség róla birtokába s ezért kívánt mindenekelőtt pozitív tényeket tudni. In­nen magyarázható a folytonos sakk­húzás közte és a rendőrtisztviselő között, ki a terhelő adatok birtokát csak színlelte, míg Sockl tudni akarta, hogy — ha már veszteget — tulajdonkép mi­ért teszi azt. Ha Socklnak rendben lenne a szénája, eljött volna a végtárgyalásra. Ő tehát igen alk­al­m­as ob­j­e­ktu­m vo­lt a zsarolásra, mert mint a penész csak nedves ruhán, úgy a zsaro­lás is csak kétes exisztenc­iákon fog. Ezután az al­ügyész általános jogi elmélkedésekbe bocsátkozva vé­deni igyekszik a rendőrség amaz eljárását, hogy más veszi fel a jegyzőkönyvet, más ítél­ő példa gyanánt hivatkozik a felső bíróságokra, hol szintén nincs köz­vetlenség. Pedig azért ki merné mondani, hogy a fel­sőbb bíróságok ítélete helytelen ? Inkább azt kell mon­dani, hogy magasabb műveltség s tudomány kívánta­tik az aktákból ítélni. Miután ebbeli álláspontját az alügyész bőven kifejtette, s elmondotta, hogy ez ügy­ben nem ad sokat a tanúvallomásokra s hogy ez esetben csak csoportosított gyanú­­okokkal lehet előállania, s annak a véle­ményének adott kifejezést, hogy ha a vádlottakat a fölmerült bizonyítékok alapján elítélni nem lehet, akkor az ily egyéneket sohasem lehetne elitélni. Végül fen­tartotta a vádhatóság által emelt vádat, mely Haselbecket zsarolásra való felbujtással, Mandl Ármint pedig a zsarolás bűntettének kísérletével ter­heli a btk. 353 ik §-ának első pontja és a 65. §. alap­ján. Haselbeckre vonatkozólag súlyosító körülmény gyanánt hozta fel, hogy a magyar köztisztviselői kart csúnyán kompromittálta. Ezután dr. Mandl Armin vádlott védte ma­gát hosszú beszédben. Közbe-közbe zokogásba tört ki s mélyen megindulva beszélt családjáról, meghur­­czoltatásáról s porba tiport polgári becsületéről. A magyar bíróságtól kér elégtételt szenvedéseiért. A zsúfolásig telt terem hallgatósága mindvégig meg­indulva hallgatta a védbeszédet, mely erős érvekkel fejtegette, hogy közte s a rendőrtisztviselő közt semmi bűnös összejátszás nem foroghatott fenn, mely sújtó szavakkal bélyegezte meg Sockl eljárását. A vádlott reméli, hogy annyi kimond­atlan keserűség után s a nagy katasztrófa után, mely őt és családját sújtotta, becsülete mint a phönix fog hamvaiból újra éledni.

Next