Pesti Napló, 1889. december (40. évfolyam, 331-360. szám)

1889-12-01 / 331. szám

kiterjedő rendelkezést, a dele­gác­iókra vo­natkozó alaptörvény pedig e részben szintén hézagos. Az az elv azonban, mint szokásjog, két­ségen kívül áll, hogy a parlament működése a parlament tagjaira nézve még akkor is nyilvános, ha a teljes nyilvánosság ki van zárva. Ebből pedig az következik, hogy ha a parlament, vagy annak bármely bizottsága ezen általános szabály alól kivételt akar sta­tuálni, azt, ha törvény nincs, köteles legalább az ügyrendben külön megállapítani, mert ha a spec­iális jogszabály, ezen esetben a kép­viselőház tanácskozási szabályai, vagy a de­­legác­iók ügyrendje, ez iránt intézkedést nem tartalmaz, akkor de jure áll az általános elv, hogy a parlament bármely bizottságának tárgyalása a parlament azon tagjaira nézve is, kik nem tartoznak a bizottság kötelékébe, nyilvános. Az angol parlament a maga tárgyalá­saira nézve nem ismeri a nyilvánosságot s alapelvileg az angol parlament tanácskozá­saiból a nagy­közönség ki van zárva. De annál inkább el van ismerve, bár a teljes nyilvánosság is megtüzetik a ház ülésein, a parlament tagjainak passzív részvéte oly bi­zottságban is, melynek kötelékébe nem tar­toznak. Ha világos és határozott érder nincs, a parlament tagjai közöl a bizottságok tárgya­lásaiból senki, mint hallgató ki nem zárható Ugyanez áll a kontinentális parlamenti jogban. A­mi különösen a delegácziókat illeti, igen komoly és súlyos érvek hozhatók fel a mellett, hogy annak albizottságai a parla­ment azon tagjaira nézve se legyenek nyilvá­nosak, kik nem tartoznak a delegáczió köte­lékébe. Arról lehet beszélni, helyes-e, parla­menti szempontokból megengedhető-e, hogy a delegáczió tárgyalásainak súlypontja az al­bizottságokban legyen. De ha ott van s ha az albizottságokban oly kényes kérdések, tár­gyak kerülnek megbeszélés alá, melyek nyil­vános diskusszió anyagát opportunitási szem­pontokból nem­ képezhetik, akkor azután a parlamenti jognak egyik elengedhetetlen kö­vetelménye, hogy ez a tiltó rendelkezés a törvényben, vagy akár csak a delegác­ió ügyrendjében világosan és határozottan kife­jezve legyen. Mert a­míg ez kifejezve nincs, addig elméletileg teljesen igazolt az az állás­pont, hogy a parlamentnek minden tagja, te­hát az is, ki nem tagja a közösügyi bizott­ságnak, e bizottság albizottságainak tárgya­lásaiban mint hallgató részt vehet. Mint ebből is látszik, a magyar parla­menti jog legkezdetlegesebb kérdései még mindig várják a törvényes szabályozást. Mi­kor fog végre ráérni a törvényhozás, hogy ezen nagy alkotmányjogi érdekekre is kiter­­jeszsze figyelmét, melyek a maguk nagy egé­szében, hosszú ideig, a legnagyobb visszás­ságok, sőt esetleg veszélyek nélkül, nem nél­külözhetik a törvényes rendezést. Fővárosi ügyek. A végleges vizma. Salbach B. drezdai épí­tészeti tanácsos érdekes levelet intézett a fővároshoz, melylyel egyúttal elküldte a végleges vízmű érde­kében a káposztás­megyer-dunakeszi határban esz­közölt próbafúrások alapján készült tervet is. A terv az újpesti szigettől Dunakesz községig terjedő területnek egész talaj leírását adja. Ebből az tűnik ki, hogy a Dunától befelé az agyagos föld fölött mély, vízvezető kavicscsal telt medencze fekszik, mely több helyen összeköttetésben áll a Duna-folyam alatt levő föld alatti árammal. A terv kitünteti egyúttal azt a hatalmas kavicsréteget is, mely a talajvizet fogja fel. Ez, a Dunától befelé terjedő földalatti medencze, melybe a kavicsrétegeken keresztül hatalmas talaj­víz szűrődik, hajdan a Dunának valamely ága volt s a talajvíz ott, a­hol a medencze a legmélyebb, vagy megszükül, kút által legnagyobbrészt elzárható. Ez az alakulat, a levél szerint annál fontosabb, mert e helyen oly tiszta talajvíz lesz nyerhető, melynek hő­­mérséke nem függ a Duna vizének hőmérsékétől. Salbach az elküldött terven megjelölte azt a pontot is, a­hová a második szivattyúlyuk lesz elhelyezendő. Végül miután elmondta, hogy a kutat miként kell lé­tesíteni, megjegyzi, hogy a szivattyúzásoknak és kí­sérleteknek akkor lesz legjobb eredményük, ha azo­kat a főváros a lehető legalacsonyabb vízállás mellett eszközölteti. Katonai ellenőrzési szemlék. Az Üllői-úti kaszár­nyában tegnap értek véget a honvédségi főellenőrzési szemlék, melyeken összesen 2747 szabadságolt hon­véd jelent meg. A közös hadsereg főellenőrzési szem­léjében 6739 s az utóellenőrzési szemlében 1503 tar­talékos katona vett r­észt. Együttvéve a szemléken megjelent 10,989 ember, vagyis 1700-al több, mint tavaly az összes ellenőrzési szemléken. Jövőre előre­láthatólag még többen jelennek meg az ellenőrzési szemléken, mert ekkor a póttartalékosok mindannyian kötelesek lesznek jelentkezni. Az idén még hátra vannak a honvédségi utóellenőrzési szemlék, melyek az üllői­ úti kaszárnyában deczember 8-án kezdődnek. Kisdedóvók bezárása. A polgármester a Bakács­téri kisdedóvót kanyaró miatt, az I. ker. Árok­­utczai kisdedóvót pedig bárányhimlő miatt két hétre bezáratta. A kövezési és csatornázási albizottság ma K­u­n Gyula tanácsos elnöklete alatt ülést tartván, megál­lapította a makadam-utak fentartásához és a kerté­szeti munkákhoz az anyagfuvarozás iránt kiírandó árlejtés feltételeit. A régi feltételeken a tapasztala­tokhoz képest több módosítást tettek. Azután az aszfaltburkolatok fizetéses fentartására nézve az an­gol aszfalttár­saság által ajánlt árakat megfelelőknek találták s a fentartást a társulatra bizatni kérik. A Kigyó-utcza keramit-burkolatának fentartása kérdé­sében pedig azt javasolják, hogy 1890-re átmeneti intézkedésül a város maga szerezze be az anyagot s a 4-ik kerületi kövezetjavítást elnyerő vállalkozó külön egységárak szerint ez utcza fentartásáról is tartozzék gondoskodni. 1891-re azonban már az összes kerami­­tos utczák burkolatának fizetéses fentartása külön vállalatot képezzen , a vállalkozó adja hozzá az anyagot is. A kiállítási épületek átvétele. A kiállítási király­­pavillont és műcsarnokot ma adta át Németh Imre min. tanácsos a főváros kiküldötteinek. A számozatlan bérkocsik. A budapesti bérkocsis ipartársulat panaszos beadványt intézett a belügymi­niszterhez, a­melyben elmondja, hogy a számozatlan bérkocsikkal milyen visszaélést űznek, s hogy meny­nyire sújtja ez a bérkocsitulajdonosokat, kéri ennél­fogva a számozatlan bér­kocsikkal való kereset meg­szüntetését. A miniszter határozathozatal előtt véle­ményadás végett leküldte a kér­vényt a fővároshoz, mely a számozatlan bérkocsik használatát, miután azokra lóversenyek stb. alkalmával szükség van, meg­­engedendőnek tartja s így a kérvény elutasítá­sát javasolja. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, deczember 1. A miniszterek nem fogadnak. I­f­j­u­s­á­g­i gyűlés Kossuth honossága ügyében d. e. 10 órakor a Fodor-féle vívóteremben Koronaherczeg­­utcza 3. sz. a. Búcsú a Rác­z városban. Délelőtt 10 órakor zenésmise a plébánia templomban. Szépségverseny a fővárosi Vigadóban d. u. fél öt órakor. Nemzeti múzeum: képtár d. e .— d. u. 1. A többi tárak megtekinthetők 50 kr beléptidij mellett. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12. Ál­latkert nyitva egész nap. Beléptidij 80 krajczár. Lapnak legközelebbi százaz, rendkivül kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal: Tanügy. — A tárczában: " A méhek'­hői. (Bartók Lajos vígjátékénak első felvoná­sából.) — Közgazdaság: A lefolyt hét gazdasági története. — Heti szemle a gabonáról és a terményekről. — Vegyes közlemények. — nov. 30. Kossuth Lajos honossága ügyében az egyetemi ifjúság tudvalevőleg mozgalmat inditott. Ennek si­kere érdekében ma a következő felhívást tette közzé: »Polgár­társak! Magyar ifjak! A főváros az or­szág szíve, legyen az ifjúság e szívben lakozó lelkiis­meret ! Emelje fel szavát Kossuth Lajosért, tilta­kozzék és követeljen! Egyre közeledik az az időpont, mikor törvény értelmében Kossuth Lajos nem lesz többé magyar polgár. Ezt az időpontot nyugodtan bevárnunk nem lehet! Hadd száradjon a jelen nem­zedékre Kossuth kitagadásának gyalázata, a jövő nemzedék utasítsa el magától előre is azt a gyanút, mintha része lett volna a szégyenteljes tettben! Kü­lön törvényt kell követelnünk Kossuth Lajosnak. Kü­lön törvényt attól a magyar országgyűléstől, mely első­sorban az ő lánglelkének köszönheti létezését! Nem kell alamizsna, hanem jog! Nem kell kegyelem, hanem tör­vény! Nem kell kialkudott engedmény, ha­nem meg nem alkuvó igazság! Adjon a nemzet jo­got, törvényt, igazságot Kossuth Lajosnak! Boruljon le nagysága előtt, mint egykor ő borult le a nemzet nagysága előtt! Polgártársak! Legyetek ott az ifjú­ság gyűlésén, tömegesen, legyetek ott mindnyájan! Jelszavunk: Éljen a független Magyarország ! Éljen Kossuth Lajos! Budapest, 1889. november 27-én. Az előkészítő bizottság.« Következnek az aláírások. Az ifjúsági gyűlést holnap, vasárnap délelőtt 10 órakor tartják meg. Hoyos gróf Párisban. Mint Párából írják, Hoyos gróf osztr­ák és magyar nagykövet tegnap ne­jével és családjával együtt egy hónapi bécsi tartózko­dás után visszatért Párisba. A nagykövet és családja ezúttal már az új követségi palotába szállt meg, a­melyben a követségi személyzet már három hónap óta folytatja hivatalos működését. A palota jobb­szárnya Galliela herczegnő végrendelete értelmében fia számára van fentartva. A cs. és kir. hadsereg köréből. A hadsereg rendeleti lapjának ma Bécsben megjelent száma, a következőket jelenti: W­a­­­­­n­e­r Antal ve­zérőrnagy a nyugalmazottak állományába helyezte­tett és neki ez alkalommal hosszú, mindig hű és ki­váló szolgálatáért a legfelsőbb elismerés nyilvánítta­tott. Obst Ede a 10 gyalogezred alezredese a nyu­galmazottak állományába helyeztetett, áthelyeztettek: Königsbaum Arthur báró a 48. gy.-ezred al­ezredese a 34. gy.-ezredhez és Streitenfels Imre alezredes a 83. gy.-ezred állományába, az előbb említett a bécsi hadapródiskola parancsnokságától való felmentése alkalmából e minőségben tett hit és kiváló szolgálatának elismeréséül a katona érdemke­­reszttel tüntettetett ki. Szártory Rezső a 34. gy.-ezred őrnagya a bécsújhelyi katonai akadémia tanítójává neveztetett ki. Kölcsönösen áthelyeztettek : Katowski Miecislaw lovag a 80. gy.-ezred alez­­r­edese és Wischinka Adolf 95. gy.-ezredbeli őrnagy. R­e­u­t­t­e­r György a 98. gy.-ezred alezre­­dese a nyugalmazottak állományába helyeztetett; Kress Frigyes báró a 4. dragonyos-ezred alezre­dese a nyugalmazottak állományába helyeztetett; Hagen Adolf az 5. ulánus-ezred alezredese a 12. dragonyos-ezredhez helyeztetett át; Schwab Já­nos őrnagy a lőporgyár parancsnoka Stein­ben a technikai és katona közigazgatási bizottsághoz oszta­tott be, egyidejűleg eddigi szolgálati állásától felmen­tetett s a tüzérségi törzshöz helyeztetett át; helyébe Günther­­Vilmos I. oszt. kapitány a lőporgyár állományától Stein­ben ezen gyár parancsnokává ne­veztetett ki. Kleemann József tengerészeti fő­hadbiztos ötven évi kiváló s ismételten megdicsért szolgálatáért a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. Az országos kaszinó választmánya dec­ember hó 2-án (hétfőn) délutáni 6 órakor ülést tart. Felolvasások. Benne vagyunk már a felolvasá­sok idényében. Akárhányszor négy-öt felolvasás is esik egy napra, úgy hogy a közönségnek szinte nehe­zére esik válogatni a sok közül. Ma is a felolvasások napja volt. Igen érdekes előadást tartott a népszerű fel­olvasásokat rendező egylet fölkérésére az újabb magyar költészetről P­a­l­á­g­y­i Menyhért ma délután öt órakor a budai főreáltanoda nagy ter­mében, mely ez alkalommal egészen megtelt kö­zönséggel. Palágyi a mai magyar lírai költőket ismertette és lei­terj­szkedett irodalmi állapotaink bírálatára is. Behatóan méltatta Vajda Jánost, mint a modern magyar líra főképviselőjét, majd a nemrég elhunyt Reviczky Gyuláról, továbbá Ábrányi Emil­ről, Endrődi Sándorról, Bartók Lajosról, Kiss József­ről, Dalmady Győzőről, Váradi Antalról, Tor­kos Lászlóról, stb. emlékezett meg. Az egybegyűlt közön­ség, melynek soraiban számos hölgy volt, a felolvasó szellemes fejtegetéseit zajosan megéljenezte.­A K­á­r­­pátegylet budapesti szakosztálya ma délután, dr. Eötvös Lóránt elnöklete alatt kezdte meg a tél folyamán hirdetett érdekes előadásainak sorozatát az akadémia Kisfaludy-termében distingvált hallgatóság jelenlétében. Hölgyek különösen nagy számmal vol­tak jelen. Az első előadást dr. C­s­a­p­o­d­i István tar­totta a turistaság egészségtanáról. Kifej­tette, hogy az ülő foglalkozású városi embernek mi­lyen szükséges a pihenésnek az a módja, mely a test­nek az egészséges mozgást megadja. E tekintetben a turistaság fölülmúl minden sportot és formázást. Az­után orvosi tanácsokat ad arra nézve, hogy minő bajokban nem való a turistáskodás, mit kell tenni a turistáskodás alatt előfordulható bajokban, hogyan táplálkozzanak és öltözködjenek a turisták. Ezután Márki Sándor »Magyar utazók a közép­korban” czímmel érdekesen bizonyítgatta, hogy az otthonülőnek híresztelt magyar nép már a középkor­ban vágyott országvilág látására. Számos esetet hoz fel ennek bizonyítására egész ama korig, midőn 1500- ban 4000 magyar zarándok kereste fel Rómát. A ma­gyar miszzionáriusok Kínáig is eljutottak. Eskandeli Máté a legnagyobb szárazföldi utazók közé tartozik. Még az arabok főiskoláit is látogatták. Az ily kül­földön tanuló ifjak azután is szívesen vállalkoztak kö­vetségekre, keleten egész Perzsiáig. Előadását az uta­zás módjainak ecsetelésével fejezte be. Az érdekes előadást élénken megéljenezték.­­ Az osztrák-magyar kereskedelmi utazók mai estélyén Tő­­­k­es Simon tartott felolvasást »a fonó-szövő-ipar átültetéséről a külföldről hazánkba« czímmel. Baross miniszter­­leg­újabban ismét megindította a mozgalmat a gyáripar­vállalatok létesítése érdekében s erre nézve javaslatot készíttetett, mely rövid idő múlva egy szakférfiakból álló tanácskozmány elé fog megvitatás végett terjesz­tetni. A társadalomnak kötelessége e czél elérésében a minisztert támogatni, a mire a felolvasó főleg a ke­reskedelmi utazók egyletét tartja hivatottnak, mivel tagjainak számtalan alkalma nyílik gyárosokkal érint­kezhetni, s így könnyen kiterjeszthetnék figyelmüket oly tőkepénzesekre, illetve vállalkozókra is, a­kikben netán hajlandóság mutatkoznék a nálunk való letele­pedésre és gyárak felállítására. — A budapesti katholikus körben tegnap este volt az első felolvasás. Dr. Poór Imre egyetemi tanár értekezett a katholikus autonómiáról, mely napjainkban kétség­kívül egyik legégetőbb kérdése a hazai katholiczizmus­­nak. Visszapillantást vetve a hazai autonomikus moz­galmak történetére, a felolvasó az autonómia szüksé­gességét hangsúlyozta, a jövőre nézve pedig különö­sen azt óhajtja, hogy a világi katholikusok is tegye­nek meg mindent, mi e czél érdekében szükséges. — Fölveti az eszmét, hogy a budapesti kath. kör. alakít­son kebeléből egy állandó autonomikus bizottságot, melynek mind a fővárosban, mind a vi­déken egyházi és világi tagjai legyenek. E bizottság feladata lenne társadalmi uton mozgalmat indítani a kath. tömörülés érdekében. Mint a fővárosban, úgy a vidéken is egymást érik a felolvasó estélyek. Nagy­váradról írják lapunknak, hogy az ottani szépítő­­egylet felolvasó cziklusából a harmadik estély teg­napelőtt volt, melyen dr. P­e­r­s­z Adolf és dr. R­a­d­ó Ignácz olvastak fel, mindketten a nőkről. E hó 27-én pedig a kereskedő-ifjak körében tartottak felolvasást L­o­v­a­s­y Andor árvaszéki ülnök és dr. R­a­d­ó Ignácz. Stanley írói honoráriuma. Londonból írják, hogy Stanley annak a munkának kiadási jogát, me­lyet afrikai expedícziójáról írni készül, a Sampson Low czégnek 40.000 font sterlingért, azaz 400.000 aranyforintért adta el.­­ Zólyom megyéből írják lapunknak a következő­ket : Megyénkben nagy érdeklődéssel néznek az előttünk álló tisztujítás elé. S bárha a főispán elnök­lete alatt a múlt hóban a tisztujítás ügyében megtar­tott nagy ér­tekezlet csak az alispán személyére hozott megállapodást, a közvélemény ma már teljesen meg­állapodottnak tekinthető a többi állásokra nézve is. E szerint Huszágh István főjegyző, ki az utóbbi éven át nemcsak a közszeretetben álló Csipkay Károly al­ispánnal, hanem az egész megye értelmiségével is éles ellentétbe jutott, elejtetik s­i helyébe S­k­r­o­v­i­n­a Mátyás zólyomi főszolgabíró lesz megválasztva. A zólyomi főszolgabíróságra Thomka Gyula zó­lyomi ügyvédet kívánja a közvélemény. Hír szerint a főjegyzőségre Répássy Mátyás első aljegyző s a zólyomi főszolgabíróságra. Sztrakonyiczky Kálmán breznóbányai segédszolgabiró is pályázni fognak. A megyei tisztikar ezen változáson kívül egészben meg­marad, csakis a beszterczebányai és nagyszalatnai segédszolgabirói állások fognak új erőkkel bet­öltetni. A tisztújítást kitűző közgyűlés a jövő hó 10-én fog megtartatni. Ismét vasúti szerencsétlenség. Nap alig múlik, mostanában a­nélkül, hogy vasúti szerencsétlenséget ne jelentenének. Most Augsburgból jön a­ távirat, mely szerint az éjjeli müncheni postavonat a pálya­udvarba bejövet téves váltóállítás következtében ö­s­z­­szeütközött egy üres vonattal. Az utasok közül senkinek sem esett baja , két vasúti hivatalnok megsebesült. A kocsik nagyon megrongálódtak. A jogászbál rendező bizottsága e hó 28-án vég­legesen a következőleg alakult meg. Elnök: gr. H­a­­dik Béla. Alelnökök: Jakabfalvy Gusztáv, gr. Károlyi György és Szemere Lajos. Pénztárnok: gr. F­o­r­g­á­c­h Antal; ellenőr: L­i­p­t­h­a­i Béla; jegyzők : báró P­o­n­g­r­át­z Jenő, Szem­ere Béla, báró N­y­á­r­y Alfonz ; háznagy: ifj. M­ó­r­i­t­z Pál. Bálbizottsági tagok: Abaff­y Ödön, Agoraszti Tivadar, Ahsbabos Lajos, Babes Titusz, Bánó Aladár, Baross Lajos, Baross Zsigmond, Barthodeiszky Gábor, Ber­­zeviczy György, Bittó István, Buttykay Ákos, Chapó Dániel, Domokos Ferencz, Desewffy Albert, dr. Dió­­szeghy Zsigmond, Bay András, Fejér Aladár, Fejér Elemér, Gaál István, Gaál József, Gorove László, gr. Hadik Miksa, Horánszky Dezső, dr. Inkey Imre, Inkey József, Irsay András, Isaak Dezső,, Isaak Ele­mér, Jankovics Ákos, báró Kemény Ákos, báró Kemény Árpád, ifjabb Korányi Frigyes, Ma­­­lasinszky Lajos, Menczer Rezső, ifj. Mérő János, gr. Mikes Ármin, Mocsáry Sándor, gr. Nádasdy Tamás, Návay Tamás, Nechrebetzky György, gr. Pálffy Mó­ricz, Pándy István, ifj. Perczel István, Podhorszky László, Radó Gyula, Rudnyánszky Titusz, Sárkány Jenő, Szvasztich Aladár, Szentirmay Béla, Török Gyula, Vadnay Tibor, Végh Gyula, Viczián Antal, dr. Wimmersperg Frigyes, gr. Zay Imre. A bizott­ság, mely az idén csaknem kétannyi tagot számlál, mint az előző években, mindent elkövet arra nézve, hogy a már letűnt jogászbált régi, fényes hírével együtt felelevenítse. A bizottság Coburg Lujza főherczegnőt kérte fel, hogy a bál védnökségét elvál­lalja s valószinü is, hogy elfogadja. Ez esetben a jo­gászbált az udvari gyász leteltével, február elején tar­tják meg, ellenkező esetben pedig a bizottság meg akarja őrizni a bál bemutató jellegét s január elején rendezni azt. Ötezer forintos zsebtolvajlás. Mint lapunknak Szent-Endréről tári­­ják, ma délután "NY a 11 e n f e 1 d bogdányi bányatulajdonos a helyi érdekű vas­úton odaér­kezett, és a szent-endrei indóházban azon vette észre magát, hogy ötezer forintot tartalmazott pénztárczája eltűnt. A szent-endrei elöljáró­ságnál jelentést tett a lopásról. A meglopott bánya­­tulajdonos azt hiszi, hogy a vasúton lopták meg. A duna­szerdahelyiek panasza. Említettük, hogy Duna-Szerdahely nagyközségének egy küldöttsége járt e napokban Wekerle Sándor pénzügyminiszter­nél, hogy a pozsonyi pénzügyigazgatóság részéről ki­küldött pénzügyi biztos által állítólag elkövetett tör­vénytelenségek ellen orvoslást nyerjen. Zichy Jó­zsef gr., Pozsony megye főispánja, a­ki a duna­szerda­helyiek bajáról értesült, a miniszternél járt küldött­séget sürgönyileg magához kérette, hogy a dolgok állásáról magának informácziót szerezzen. A kellő infor­mácziót Neubauer Vilmos, a küldöttség veze­tője adta meg a főispánnak, felhíván figyelmét azokra a sajnos állapotokra, a­melyek Duna-Szerdahelyen az italmérés kibérlésénél tapasztalhatók. A lottó-hivatali sikkasztások. — Saját tudósítónktól. — A lottó igazgatóság pénztárában történt nagy mérvű sikkasztásból kifolyólag, Máriássy Sándor osztálytanácsos lottóigazgató ez állásától való felmentését kérte a pénzügyminisztertől. A pénzügyminiszter Máriássy lemondását elfogadta, s Thesarovits Ágoston pénzügyi titkárt nevezte ki ideiglenes lottóigazgatóvá. Thesarovits több pénz­ügyi tiszttel egyetemben folytatja a vizsgálatot a lottóigazgatósági pénztárban. A vizsgálat során a Rádler által évek során keresztül vezetett pénz­tári könyvek hamisaknak bizonyulnak. Az elsikkasztott összeg napról-napra növekszik, s eddig is már majd negyvenezer forintra r­ú­g. De sőt azt hiszik, hogy Rádler még ennél is többet sikkasztott. Máriássy felmentéséről és a vizsgálat részleteiről tudósítónk a következő, felettébb érdekes, részleteket írja: A magyar királyi lottóigazgatóság pénztárában Rádler Károly pénztári ellenőr által elkövetett sik­kasztás óta a legerélyesebb vizsgálat folyik. A pénz­­ügyminisztérium megbízásából Thesarovits Ágoston pénzügyi titkár vezeti a vizsgálatot, és ebben P i­g 1 számvizsgáló és hét számtiszt vannak segélyére. A pénzügyminisztérium rendeletére a lottóigaz­­gatóság összes ügyosztályait kell tüzetes vizsgálat alá venniök. Azonkívül át kell vizsgálniuk a jótékonyczélű államsorsjáték hivatalos iratait, jegyzékeit és köny­veit, hogy ezután az összes számjegyzékeket az állam­­sorsjátéki pénztár pénzkészletével hasonlítsák össze. A jótékonyczélű államsorsjáték pénztárát ugyanis szintén Zakay Géza, a lottóigazgatósági pénztár főpénztárnoka kezelte, és Rádler Károly, a lottóigazgatóság letartóztatott ellenőre, gyakorolta felette az ellenőrzést. Thesarovits és a vizsgálat vezetésére kiren­delt többi tisztviselő még most a lottóigazgatósági pénztár átvizsgálásával van elfoglalva s e vizsgálat, tekintve a pénztár­ban és az ellenőri hivatalban uralkodó n­a­g­y rendetlenséget, alkalmasint még több hetet fog igénybe venni. A lottóigazgatósági pénztár és ellenőri hivatal átvizsgálása után, az egyes lottó ügyosztá­lyokra kerül a sor, a­melyek részben közvet­ve, részben közvetlenül összeköttetésben állottak úgy a pénztárral, mint az ellenőri hivatallal s ezek felett ellenőrzést kellett gyakorolniok. A lottóügyosztályok és az ezekkel kapcsolatos számvevőségek hanyag és felületes veze­tése mellett volt csak lehetséges, hogy a lottóigazgatósági pénztár­ban éveken keresztül sik­kasztások történhettek. A vidéki gyűjtők ugyanis a lottóigazgatósági pénztárba küldött betétösszegekről ismételten nyug­tát kértek a lottópénztár ellenőrétől. Rádler Károly ellenőr, aki tudvalevőleg a gyűjtőktől érke­zett pénzes leveleket elsikkasztotta, e leveleket egyszerűen megsemmisítette. A gyűjtők pedig, minthogy leveleik válasz nélkül mar­adtak, más­más lottó-ügyosztályhoz fordultak, s ott reklamálták a beküldött pénzeket. De ilyenkor az illető lottó-ügy­osztály hivatalnokai felkeresték Rádler el­lenőrt és közölték vele a reklamácziót, ahelyett hogy ezzel illetékes helyen felje­lentést tettek volna. Hasonlóan cselekedtek, ha a számadásokban a lottó-igazgató­sági pénztár, és az egyéb lottó-ügy­osztályok között differencziák merül­tek fel. Rádler az ily alkalommal egészen kedélye­sen ütötte el a dolgot, s midőn a vidéki gyűjtők sür­getései előtt kitérni többét nem lehetett, hamis nyugtákat küldött nekik, így folyt ez éveken keresztül. Egy alkalommal M­e­d­g­y­e­s, a lottó-igazgatósági pénztár szolgája egy félreeső helyen a vidéki gyűjtőktől érkezett r­e­k­l­a­­mácziós levelek egész halmazát találta. A szolga a talált leveleket rend­beszedte, s anélkül, hogy azok tartalmát ismerte volna, csupán azért, mert az elintézést jelző bélyeg­zőt nem látta rajtuk, bevitte a lottóigazga­tó­hoz. A lottóigazgató kézhez kapta mind­ezeket a leveleket, de ezek után sem R­á­d­­lert kérdőre nem vonták, sem pedig egyéb intézkedést nem tettek. A vidéki gyűjtők újból reklamáltak s ilyenkor történt, hogy Rádler végre a hamis nyugta kiállításával hall­gattatta el őket. Ily viszonyok között nem csodálható, hogy most a lottóigazgatóságban a vidéki gyűjtők­kel szemben is a legnagyobb zavar uralkodik. A lottóigazgatóság nem tudja ugyanis, mennyi követelése van még a vidéki gyűjtőktől. Rádler sikkasztásai és ha­mis könyvvezetése mellett ugyanis pontosan bajos, sőt lehetetlen megállapítani, mennyi követelése van a kincstárnak az egyes g­y­ű­j­tőktől. Ez ügyek rendezésében kénytelen lesz a lottóigazgatóság, minthogy semmi tám­pont­j­a n­i­n­c­s, a lottógyűjtők állításá­ban hinni és azok számadásait elfo­gad­n­i. Hogy az ily műveletek során a kincs­tár kárt fog szenvedni, az előrelátható. A kincstár e kárát azonban csak a lottóigazga­tóság egyes ügyosztályainak átvizsgálása alkalmával lehet majd hozzávetőleg megállapítani.­­ Most Thesarovits pénzügyi titkár, Pigl számvizsgáló és a két számtiszt csupán a lottóigazgatósági pénztárban és az ezzel szorosan kapcsolatos ellenőri hivatalban tart tüzetes vizsgálatot. Itt óriási munká­val kell megbirkózniok. A Rádler által vezetett pénz­tári és ellenőrzési könyvek, a napló, a napi számadá­sok, valamint a nyugta­jövedékek majdnem kizárólag hamisan vannak vezetve. De a múlt évekről szóló könyvek, valamint a zárszámadások és pénztári kimutatások is hamisak. A vizsgálatot vezetők minduntalan hamis té­telekre bukkantak. Már eddig is számos ha­­mis nyugtát és hamis ellennyugtát, va­lamint elrejtve nagymennyiségű újabb és nagy összegekről szóló reklamác­iós leveleket találtak. A vizsgálatot a legnagyobb diskréczióval foly­tatják, de ennek nem várt megdöbbentő er­edményéről sok minden szivárog ki. Midőn Zakay pénztárnokot és Rádler ellenőrt felfüggesztették, alig volt szó több hiányról, mint néhány száz forintról, de az első pilla­natban az is fedezve látszott. Mióta azonban a vizsgálat folyik, a Rádler által elsikkasztott összeg napról­­napra nő. Már eddig is, bár a vizsgálat alig folyik három hét óta, majd negyven­ezer forint elsik­­kasztásáról beszélnek. Most attól is tartanak, hogy a Rádler által ke­zelt jótékony czélú államsorsjáték pénztá­rában is hiányt fognak találni. A lottó­igazgatóság körében ugyanis már régebben tudták, h hogy mind Zakay, mind pedig Rádler az állam­ sorsjáték pénztárát hanyagul,kezelik és az el­lenőrzést felületesen gyakorolják. És ezért, míg min­den évben, a húzás és a számadások befejezése után a pénztárnokot és ellenőrt jutalomban részesítették, addig ez évben sem Zakay, sem Rádler semmit nem kaptak. A vizsgálatból most már kitűnik az is, hogy Zakay nyolcz év alatt soha más bejegyzést a pénz­tári könyvekbe nem tett, mint Rádler. Nyolcz év alatt ki nem maradt hivatalából, valamint nem is volt beteg. Tudta ugyanis, hogy egy­két napi elmaradása feltétlenül a könyvek hamis ve­zetésének felfedezését eredményezné. A rendőrség a mai napon a lottóhivatali sikkasz­tás ügyében Máriássy Sándor osztálytanácsost és Medgyes lottóigazgatósági szolgát idézte magához. Medgyes szolga volt ugyanis az, a­ki Radlert rendszerint a gyűjtőktől érkezett pénzesleve­lek átvételére a postára kisérte. A postáról jövet többször jegyezte meg Rádlerhez fordulva : »Megint nem jött pénz?«, mire Rádler rendesen azzal vála­szolt, hogy úgy látszik a vidéken nem igen tesznek a lutrira az emberek. Máriássy Sándor pénzügyminiszteri osztály­­tanácsos, lottóigazgató, a napokban a lottóigazgatói állásától való felmentését kérte a pénzügymi­­nisztretől. Máriássy kérvényére már másnap meg­jött a válasz, mely szerint a felmentés meg­adatott neki. A pénzügyminiszter a lottóigazgatóság ideigle­nes vezetésével Thesarovits Ágoston pénzügyi titkárt bízta meg. Thesarovits, az új lottóigazgató, már el is foglalta hivatalát a vámházban és a lottó­igazgatósági pénztárban több újítást eszközölt, így többek közt elrendelte, hogy míg eddig a vidékről ér­kezett pénzes leveleket háromszor hetenkint vették át, azokért most naponkint kell a pos­tára menni. A lottóigazgatósági pénztár teendőivel pedig ideiglenes két kincstári tisztviselőt: Máhner pénztárnokot és K­r­e­p­e­­­k­a ellenőrt bízta meg. A lottóigazgatóság hivatalnokai közül a vizs­gálat során eddig még senkit sem hallgattak, ki. Most csak a Rádler által elsikkasztott összeg pontos megállapításán fáradoznak, a­mire annál is inkább van szükség, minthogy a vidékről naponkint szá­zával érkeznek a reklamácziós levelek. Helyi h­­í­r­e­k. A budai dalárda ünnepélye. A budai dalárda decz. 4-ikén abból az alkalomból, hogy a király ő Felsége által az egyletnek adományozott aranyérem átnyujtatik, ünnepélyes dalestélyt rendez. Éhező iskolás­ gyermekek ellátása. 1650 éhező iskolás gyermek kap holnaptól kezdve a Gyermek­barát-egylettől meleg ebédet. Csak az a kérdés, hogy meddig ? Az egylet meglevő er­eje a költségeket csak február hóig képes fedezni s igy, hogy tovább élvez­hetik-e ezen szegény gyermekek a jótéteményt, az egyedül a jó emberek könyörületességétől függ. Az egyesületnek a gyermekek ellátása naponként 120 írtjába kerül. Az étkezés 19 helyen megy véghez. Ezer gyermek a népkonyhában kap ebédet, a többi más helyeken. Adományok Berecz Antal egyleti el­nökhöz küldendők (Újvilág­ utcza 2. sz.) — Hétfőtől, e­só 2-ától kezdve a pesti izr. nőegylet VII. kerületi népkonyhájában naponkint 260 szegény iskolásgyer­mek fog étkezni. Minthogy a gyermekek valameny­­nyien egyszerre, tizenegy órakor jelennek meg és az összes rendelkezésre álló helyiségeket igénybe veszik, a nevezett jótékony intézet egyéb látogatóinak étke­zése csak háromnegyed tizenkét órakor kezdődhetik. Az állatvédő egylet választmánya Monte­­c­u­c­c­o­­­i Emma gr­ófnő elnöklete alatt ma délután ülést tartott. Dr. Szalkay titkár felolvasta a köz­gyűléshez ter­jesztendő évi jelentést, melyet a választ­mány elfogadott. Ezután néhány szolgát, rendőrt és fuvaros­kocsist, a­kik az állatvédelem terén kitüntet­ték magukat, megjutalmaztak. Örömmel vették tudo­másul, hogy ez évben az egyesületi tagok száma 83-mal gyarapodott. Végül jóváhagyták a pénztárnok jelentését: Szinh­áz és művészet. Bartók Lajos új darabját »A méheket« ma is egészen telt ház előtt adták. A tegnapi premiere al­kalmából a szerző s többen az előadó művészek és művésznők közül lakomára gyűltek össze a vámház­­körúti Drechsler-féle vendéglő helyiségében s késő estig maradtak együtt. Braga Hermin asszony ma este aratta egyik legnagyobb siker­ét, mint Margit Gounod­­Faust­jában. Oper­aházunk színpadán rég láttunk oly poéti­­kus Margitot, mint a­milyet Braga asszony alakított. Hatalmas volt a szenvedély kifejezésében és megkapó a szenvedésben. A »Thuler király« balladáját drámai hévvel a nagy ékszeráriát csodálatos finomság­gal énekelte, a templomi jelenés önvádjának pedig sötét színeket kölcsönzött. S a börtönjelenetben, a­melyben a »Margitok« rendesen hanyatlani szoktak, művészete tetőpontját érte el. A mellett tiszta ma­gyarsággal ejtette ki a szöveget. A nagy számú kö­zönség sok tapsban és kihívásban részesítette. Színházi műsorok. A nemzeti színházban : decz. 2-án »Csongor és Tünde«, 3-án »Fourcham­­bault család«, 4-én »Bál után« és »Ideges nők«, 5-én »Nők az alkotmányban«, 6-án »Macbeth«, 7-én »Csőd«, 8-án »Napamasszony.« — Az operaházban: decz. 2-án »Coppélia«, »Babatündér« és »Új Romeo«, 7-én először »Az ördög r­észe.« — A várszínházban: decz. 5-én »Denise«, 8-án »Rang és mód.« — A nép­színházban: decz. 2-án »Párisi élet«, 3-án »Lubancz«, 4-én »Náni«, 5-én »Lili«, 6-án »Náni«, 7-én »Párisi élet«, 8-án »Viola.« Az operaszínház igazgatója. A »Bud. Korr.« jelenti: »A fővárosi sajtó egy részében már több hét óta szemmel látható kedvteléssel a legkülönfélé­bb változatokban beszélnek Mahler Gusztávnak, a magyar királyi operaház igazgatójának kü­szöbön álló szerződés­kötéséről, a belügyminiszter állítólagos vonakodásáról, hogy e szerződést aláírásá­val szentesítse s végre a belügyminiszter és az inten­­datura közti differencziákról. E folytonos hit­lelgeté­­sek és c­áfolgatások mindenki előtt, a­ki a viszonyok­kal ismerős, egyszerűen érthetetlenek. Ezért a té­nyeknek megfelelően mindenek előtt konstatálni kí­vánjuk, hogy ama szerződés, melylyel Mahler igaz­gató tíz évre művészeti-igazgatói és első karnagyi minőségben a kir. opera vezetésével megbizatott, már 1888. október 1-én — tehát már több mint egy éve — jogkötelező erővel 1898. deczember 31-ig megköt­tetett s e szerződés báró O­r­o­z­y akkori belügymi­niszter és Beniczky jelenlegi intendáns által — ki amaz időben egyszersmind a szubvenc­ionált szín­házak királyi biztosaként működött — aláíratott. A belügyminiszter tehát nem is jöhetett oly helyzetbe, hogy hasonló szer­ződéstől aláírását megtagadhatta volna, a­mint egyáltalában a különféle keringő hírek állítólagos differencziák felől nem egyebek fölösleges szószaporításnál.« A harmadik filharmóniai­ hangverseny érdekes vendégei Denis Ágnes k. a. weimari udv. opera énekesnő és Stavenhagen Bernát hírneves zon­goraművész kedden este érkeznek Bécsből a főváros.

Next