Pesti Napló, 1891. augusztus (42. évfolyam, 209-237. szám)
1891-08-01 / 209. szám
lyes lidérczfenyét kergetik, szerezzenek másutt veszteségeikért kárpótlást s különösen ne áldozzák fel a czár kedvéért hazájuk régi dicsőséges tradiczióit, azokat a nagy politikai és polgárosodási érdekeket, melyeket Francziaország, bármily kormányforma alatt élt, folyton hűségesen szolgált, több ízben kardjával védett, Oroszország ellen. Csakhogy az a diplomata, ki e tanácsokat osztogatta, nagyon öreg ember, egy már csaknem egészen kihalt nemzedék érdemes tagja, ki most teljesen süket füleknek prédikált. Szavai elhangzottak a pusztában, tanácsai csodabogár számba mentek, mert a ma irányadó generáczió, mely egészen át van hatva az orosz bálványozástól, meg sem értette azokat és jelentőségüket. Különösen most, hogy a czár megengedte a marseillaise eljátszását, Párisban azt hiszik, hogy az orosz arisztokráczia már kibékült a nagy forradalom eszméivel és hogy ennek folytán a radikális köztársaságnak nincs is természetesebb barátja és szövetségese, mint Oroszország. A franczia miniszter nyilatkozatának fontossága nem a szónok egyéniségében, vagy hivatalos állásában rejlik, ámbár kétségkívül az utóbbi sem hagyható figyelmen kívül, mert annak, mit egy miniszter mond, mégis csak több a nyomatéka, mint annak, mit egy magánember hirdet. A beszédnek jelentőséget az kölcsönöz, hogy alapeszméje teljesen öszhangban áll az egész franczia nemzet felfogásával s hogy Bourgeois úr tegnap, noha e végből nem kapott formális meghatalmazást, tényleg a franczia nép igazi érzelmeinek tolmácsa volt. Hogy ez iránt a külföldön kétség fenn ne foroghasson, a hivatalos távirat nem mulasztotta el megjegyezni, milyen lelkesedést keltett a beszéd ezen paszszusa; ezzel a kormány is magáénak vallja azt, különben alig sietett volna ily alakban való elterjesztésével. Francziaország nem akarja tehát fentartani a status quot, melyről huszonnégy órával előbb Anglia miniszterelnöke azt mondotta, hogy fentartásától függ Európa békéje. Ha már most az angol nyilatkozat szerint a status quot minden áron fenn kell tartani, a franczia nyilatkozat szerint pedig minden áron meg kell dönteni, akkor az a kérdés, mi fog tehát e téren történni? Egyelőre semmi minden marad a régiben s legfölebb a franczia sovinizmus, mely eddig nyíltan főleg csak társadalmilag lépett előtérbe, fog a hivatalos világban is zajosabban, henczegőbb módon érvényesülni. Csakhogy nagyobb veszedelem még ebből sem hárul az európai békére, melynek védelmére a status quot fentartani óhajtó hatalmak összetartanak, mig a többi államok még nem érezik magukat elég erőseknek arra, hogy ezt a status quot s vele a békét, mással mint üres szavakkal fenyegessék. Hadi készülődéseik még mindig nincsenek befejezve ; várnak és készülődnek tehát tovább s csak csörtetik a kardot, de nem húzzák ki hüvelyéből. Üt majd az az óra, mikor ezt megteszik. De ma még fékezik magukat, ámbár türelmetlenségöket minden alkalommal elárulják. Magában véve még nem nagy baj s az se ijeszszen meg senkit, hogy az efféle tüntetések jövőre Francziaországban még gyakoriabbak lesznek. Az utóbbi időben a francziák önérzete feltűnő módon kezd nyilvánulni; ma egész más arczot mutatnak Európának, mint valami tizennyolcz éven át. De azért még most sem mernek akczióba lépni s igy tüntetéseik és szóbeli fenyegetéseik aktuális veszélyt nem rejtenek magukban. E manifesztácziók csupán azért fontosak, mert megvilágítják a franczia politika törekvéseinek lényegileg harczias jellegét. Erről azonban eddig is kellően tájékzova voltak azok a körök, melyek e törekvések meghiúsítására elsősorban illetékesek köthet. Ebben az okmányban a hajó minéműsége (yacht, logger, brigg stb.), neve, lobogója, hordóképessége tonnákban, anyakikötője, terhe, rendeltetése, parancsnokának neve, legénységének és utasainak száma pontosan meg van nevezve. A két hajóácscsal együtt, kik ideiglenesen, mint matrózok szegődtek be, hogy Fiuméban a még befejezetlen apróbb munkákat is elvégezzék, nyolcan voltunk : a kapitány, ennek kis fia, egy geográfus, egy művésznövendék, egy filozófus és én. Nagyon fájlaltuk egyik társunk, egy fővárosi tanár elmaradását. Elutazásom előestéjén levelet intézett hozzám, mint a társaság visszamaradt tagjainak vezetőjéhez és rendkívüli idegességét és a nagy meleget emlegetve felkért, mondanám meg kapitányunknak, hogy egészsége az indulás pillanatában olyan aggasztó fordulatot vett, hogy velünk tervezett utazásáról kénytelen lemondani. Mivel a dolgon nem másíthattunk, belenyugodtunk társunk elmaradásába és hozzáláttunk a a horgony felszedéséhez. Antonio és Giovanni, a két matróz, kik csak pár héttel előbb érkeztek haza Dél-Amerikából, legelöl, mi pedig sorban egymásután belekapaszkodtunk a lánczba és a tengerészek sajátságosan modulált, de azért melodikushió — hó — á — hió — á — lúgjának taktusára kezdtük a vasmacskát felhúzni. Egy darabig csak vígan és szaporán jött fel a rozsdás, kátrányos láncz, de egyszer csak elakadt és nyolcan sem bírtuk felebb húzni. A vasmacska beleakadt egy közelünkben horgonyzó hajó lánczába és nem akart megmozdulni. Hiába erőlködtünk, fáradságunk kárba veszett. Kénytelenek voltunk hajónkon egyet fordítani, a lánczot újra megereszteni. Valahogyan, hogy hogyan, azt nem láttuk, mert a mélyebb vízben már nem különböztethettünk meg semmit sem, — a horgony kiszabadult és tíz percz múlva rozsdásbarna levet eresztve, fenn volt a hajó orrán. A parthoz erősített köteleket már előbb leoldották, hajónk tehát szabadon lebegett a vizen és még csak a vitorlákat kellett felhúzni, hogy a kedvező szellővel megkezdhessük utazásunkat Fiume felé. Vitorláink az erőske szellő első fuvallatára felduzzadtak és sebesen vitték ki a portoréi kikötőből. Harsány »éljen«-t kiáltottunk a parton állók felé, kik szerencsés utat kívántak. »Bon viaggio!«jukra »Buona rimanenza !«-val és még egy hatalmas »éljen«-nel feleltünk, melyet a horvát tengerpart kelletlenül vert vissza. Az öreg tengerész, kire az épülő hajó télen át bízva volt, lassan ballagva követett bennünket a parton és még mindig azon látszott gondolkozni, hogy miképen tudott az a magyar nyelvmester ilyen szép és jól járó vitorláshajót építeni ? Hajónk nem sok időt hagyott neki a gondolkozásra, mert Porto-Ré világítótornya, a kikötő, a város, a jezsuita szeminárium csakhamar a távol ködébe burkolódott. Mély csendesség vett bennünket körül, melyet csak a hullámok egyhangú locscsanása és a vitorlarudak halk nyikorgása zavart meg. Mi is mindnyájan elhallgattunk, el voltunk a tünedező partok nézésébe mélyedve. Nem tudom, melyikünk mit gondolt ? mit érzett ? Én nagyon kicsinynek éreztem magamat azon a végtelen nagy vizen, melyet tengernek neveznek és hajónkat is kisebbnek, sokkal kisebbnek láttam, mint mikor a parthoz kötve, szép háttérrel, házak és hajók szomszédságában legelőször megpillantottam. Vígan haladtunk Veglia felé, midőn a zápor megeredt. Hajónkat Jupiter pluvius keresztelte meg, mert más ünnepélyes keresztelője nem volt. A »Kurul« jól viselte magát és csakhamar megkerülte a Puntasottilét, honnan már látszott Castel- Muschio, a Frangipanek egykori fészke. Szép festői hegygerinczen keskeny csíknak látszott a helység ; egészben jól ki lehetett venni, de arra, hogy részletei is tisztán láthatók legyenek, messze esett tőlünk. Veglia szigetét a 13. században a tengeri rablók támadásai annyira zaklatták, hogy a sziget lakói oltalomért a hatalmas Velenczéhez voltak kénytelenek fordulni. Velencze, mint már azelőtt is, készségesen segítségükre ment, a szigetet pártfogása alá vette és az akkori doge, Rainero Zeno egész Vegliát a két Zuane Schinella testvérnek adta hűbérbe. A két vegliai nobili a Frangipani névvel a grófi czímet is felvette és a velenczei szenátus kimondta a család méltóságának és javainak öröklékenységét. Este hat óra felé a mirinei öbölbe vitorláztunk. Az eső még mindig szakadt. A szó szoros értelmében bőrig áztunk és még a hajó belseje sem nyújtott a zivatar ellen menedéket, mert az ablakokat csak Fiuméban tetettük be. A szél és eső egy cseppet sem hűtötte le érdeklődésünket, és türelmetlenül vártuk, hogy közelebb érjünk a parthoz és megláthassuk Mirine romjait, hol IV. Béla magyar király a tatárok által űzetve Veglián kikötött és oltalmat talált. A vegliaiak attól való félelmükben, hogy a tatárok őket is megrohanják, Béla királynak készségesen segédkezet nyújtottak egy kis sereg toborzására. A kis sereg, élén Nicolo Frangipane-val, egyesült a menekült magyarokkal és a Fiumétól 8 kilométernyire eső Grobniknál megverte a királyűző tatárokat, kik a hagyomány szerint 300,000 embert vesztettek. Mirine, mely egykor a menekülő királyt és népét falaival oltalmazta, ma már csak szép, festői rom, melyet befutott a repkény, körülölelt a folyondár, mely szép zöld szőnyegként borul a kopasz, néma falakra és segít a szélnek és viharnak követ bontani. Minden eső, minden vihar, a zöldelő folyondárral szövetkezve, közelebb viszi az enyészethez Mirinét, mely ma még rom, de idők múltán csak porladozó kőhalmaz lesz, melynek lábánál a Quarnero fehértarajú hullámai zúgva és tombolva fognak megtörni. A nap kibújt a felhők mögül és alkonyodó vörös fényét rávetette a barna viharverte romokra, melyek oly sokat tudnának beszélni azokról a komor időkről, mikor a szép magyar hazát vad ellenség hordái pusztították és királya hontalanná lett és futott városról városra, országról országra, mint az üldözött vad. Az esővel a szél is elállt. Vitorláink lomhán lebegtek fölöttünk. Hogy meglássuk hajónkat kifeszített vitorlákkal, úgy ahogy más távolabbról látja, beleültünk a hajó kis csónakjába és körüleveztük vitorlásunkat. Olyan szép volt, mint egy fehér pillangó és szabályos szép vonalai olyan kellemes benyomást tettek ránk, hogy alig tudtunk nézésével betelni. Jó ideig egy helyen vesztegeltünk a szélcsend miatt, míg végre este 9 óra körül ismét egy kis szellő kerekedett és lassan Fiume felé vitt. A felhők kezdtek oszlani, mindig több és több csillag villant meg fejünk fölött, míg végre az egész égbolt kitisztult és szemünk a ragyogó végtelenségbe mélyedt. Lassacskán a szellőből szél, a szélből erős borin lett. A »Kurul« tánczolt a habokon, mint a szilaj csikó és sebesen szeldelte a fodros hullámokat, melyek a sötétben foszforeszkáló intenzív fényben úsztak. Úgy tetszett, mintha hajónk nem is vízben, hanem tűzben úsznék. A messzeségben egy fényes vonal látszott. Fiume kivilágított partja volt. A jó szél daczára éjfél lett, mire megkerültük a kikötő vörös lámpáját, bejáratánál egy úszó bójóhoz kötöttük ki hajónkat és az éjjeli őrködés rendjén megegyezve, nyugalomra hajthattuk fejünket a dédelgetett város biztos kikötőjében. Ez volt a »Kurul« első útja. Néhány nap múlva ismét elhagytuk Fiumét, hogy azzal a kis darabka Magyarországgal, melyet,»Kurul«-ra keresztelt a záporeső, bejárjuk a rettegett Quarnerót és Adriát, melynek csaknem minden szirtje, minden köve egy történelmi emlék, mely szép hazánk viharos múltjához fűződik. Szinnyei Otmár: Budapest, julius 31. A nápolyi herczeg Londonban. Említettük, hogy az olasz trónörököst nagy ünnepélyességgel fogadták a Mansion Houseban, hol a lord-mayor az ő tiszteletére ebédet adott, melyen az angol királyi család több tagja és többen a Londonban levő nagykövetek közül részt vettek. A lord-mayor-nek felköszöntője, mint a ma érkezett londoni lapokban olvassuk, szószerinti szövegében így hangzott: »Örömmel emelem poharamat Olaszország királyáért és királynéjáért, valamint a mi fenséges vendégünkért, Viktor Emánuel kir. fenségéért, a nápolyi herczegért. Olaszország, Európa hódító czivilizátorainak régi bölcsője, a költészet, irodalom és művészet hazája, Európa kertje, évek hoszszú során át és ma is a világ lelkesült csodálkozását kelti fel. Mi angolok, kik szeretjük az alkotmányos szabadságot, csodáljuk azt az országot, mely felszabadította magát az egyenetlenség békéiből, és jelenlegi nemzeti függetlenségében és egységében költőinek és hazafiainak álmát és aspiráczióit valósította meg. Ön, uram, unokája annak a hírneves férfiúnak, a ki épen harmincz éve Olaszország első királyának kiáltatott ki, s a kinek eszélyes uralkodása az újonnan alapított királyság sorsát megalapította és sikerrel vezette. Olaszország most az ön atyjának jótékony uralkodását élvezi, akinek törekvése az, hogy birodalmát a béke áldásaival áraszsza el és aki egy nagy, tenger övezte ország fölött uralkodván, felismerte egy hatalmas hajóhad fontosságát. Úgy a király, mint a királyné népük jóléte és boldogsága iránti személyes gondoskodásuk által minden néposztálynak benső szeretetét nyerték el. Mi kir. fenségedben nemcsak Olaszország trónjának örökösét, nemcsak igazán nagy férfiak fiát és unokáját ünnepeljük, hanem üdvözöljük kiváló személyes tulajdonságaiért. Ön tanulmány, utazás és önfeláldozás által készül arra a feladatra, melyet egykor be kellene töltenie. A londoni City nevében mondok fenségednek Isten hozottat s felkérem önöket, hölgyeim és uraim, hogy velem együtt emeljenek poharat ő felségeik az olasz király és királyné és ő kir. fensége a nápolyi herczeg egészségére.« A zajos éljenzéssel fogadott e beszéd után a nápolyi herczeg igy válaszolt: »Lelkem mélyéből emelek poharat a királynő és császárné ő felségéért. Az a szívélyes fogadtatás, melyben önök a City első tisztviselőjének felköszöntőjét részesítették, mely a City nevében Olaszország királyára, királynéjára és reám mondatott, londoni látogatásom egyik legszebb és legfeledhetlenebb emléke lesz. Ezért őszinte köszönettel tartozom. Hálásan fogom értesíteni ő felségét Olaszország királyát a lord-mayor nemes és rokonszenves jó kívánságairól és meg vagyok gyötötve, e szavak mély és őszinte visszhangot fognak kelteni szeretett hazám közérzületében. Fővárosi ügyek. A pénzügyi és gazdasági bizottság augusztus 5-én, szerdán, rendkívüli ülést tart. Tárgyalás alá kerül a közgazdasági és közélelmezési bizottság előterjesztése a Városház tér és Duna utcza közt fekvő u. n. zöld-udvar megvétele tárgyában, továbbá a vasúti albizottság javaslata a budapesti városi vasúti vállalat (Siemens és Halske) véglegesítése és a szerződésének egységesítése tárgyában. Változások a főváros lelkészi karában. Brestyenszky János erzsébetvárosi káplánt az Üllői úti uj kórházba lelkészszé nevezték ki s helyébe dr. Kováts Kálmán krisztinavárosi káplán jött. Ez utóbbi helyet viszont Horváth József fővárosi hitoktató foglalta el. A józsefvárosi plébániatemplom átalakítási és javítási munkálataiból az idén csak a külső díszítéssel és javításokkal fognak elkészülni, míg a templom belsejének díszítését a jövő évre hagyják. Jelenleg a kőműves- és kőfaragó-munkákon dolgoznak s hozzáfogtak a templom főhomlokzatán álló Szent József szobrának renoválásához. A templomba két új mellék bejárás is vezet, melyek teljesen készen állanak. Az eddigi tornyokat kupolák fedik, melyek aranyozása most folyik. A kereszteket a jövő héten, valószínűleg csütörtökön fogják ünnepélyesen elhelyezni a két nagy toronyra. A vásárcsarnokok. Az élelmezési vásárcsarnokok létesítése ügyében május hó 13-ikán hozott közgyűlési határozatot május hó 27-ikén terjesztették föl a belügyminiszterhez, tehát a törvényben kiszabott 40 nap régen letelt, anélkül, hogy a miniszter ez ügyben nyilatkozott volna. E szerint a közgyűlési határozat végrehajtható. A fővárosi törvényhatóság szervezéséről szóló törvény 4-ik §-a ugyanis a következőket mondja: »Ha a kormány a fölterjesztéstől számított 40 nap alatt egyáltalában nem nyilatkozik, a fölterjesztett határozatok helybenhagyottaknak tekintetnek és végrehajthatók. A tanács mindezeknél fogva bejelenti a belügyminiszternek, hogy a végrehajtás iránt való intézkedéseket megtette s kéri az ide vonatkozó iratok visszaküldését. Ugyancsak a tanács felkéri a pénzügyminisztert is, hogy a vásárcsarnokokkal kapcsolatos kedvezményeket helyezze kilátásba, mert ezek megadása nélkül az intézmény keresztülvitele meg lenne akadályozva. A főváros közkórházai. »Budapest főváros közkórházainak évkönyve« czímmel legközelebb vaskos kötet fog megjelenni a fővárosi közkórházakról. A könyv tartalmazni fogja a Szent-Rókuskórház és összes fiókjainak, az üllői-úti közkórház és a Szent-János-kórház betegforgalmát, összes statisztikai anyagát, továbbá az egyes osztályoknak tudományos közleményeit. A könyvet a fővárosi hatóság megbízásából a Szent Rókus-kórház igazgatósága adja ki. A szerkesztéssel dr. Purjesz Ignácz igazgatósági titkár van megbízva. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, augusztus 1. A képviselőház ülése d. e. 10 órakor. — A miniszterek nem fogadnak. — Nemzeti muzeum : képtár, nyitva d. e. 9— d. u. 1-ig. — Nyilvános könyvtárak Zárva. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár. — julius 31. Személyi hirek. Ő Felsége este 1/29 órakor külön vonattal Lendből Feld-Alfingba megy. — Erzsébet királyné befejezvén kúráját, Badgasteinból a legjobb egészségben távozott. — Károly Lajos főherczeg — mint Bécsből távirják — két hónapra Kis-Tapolcsányra utaz. —* Leuchtenberg herczeg ma Badgasteinba érkezett. — Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter ma reggel elutazott a fővárosból. — Dr. Schulek Vilmos egyetemi rektor egy hónapi szabadságidejéről, melyet Párisban és Svájczban töltött, visszaérkezett a fővárosba s ma átvette hivatala vezetését. — Dr. Timon Ákos budapesti egyetemi tanár, József Ágoston főherczeg jog- és államtudományi oktatója, egyelőre befejezvén előadásait Alcsuthon, Tátra-Füredre utazott. Az öszszes azonban tovább tart jogi oktatásokat József Ágost főherczegnek.. A király őfelsége úti dispozícziói felöl az őszi fegyvergyakorlatok alkalmával a legkülönbözőbb, egymásnak ellentmondó közlemények kerültek nyilvánosságra. A következőkben közölhetjük ő Felsége hiteles úti programmját: A király augusztus 29-én Bécsből nagy kísérettel Cilisbe megy, hol a kastélyban fog lakni; 30-án több küldöttséget és a hatóságokat fogadja; augusztus 31-én és szeptember 1-én jelen lesz a 3. hadtest zárgyakorlatain, mely alkalommal a 6. és 28. gyaloghadosztály fognak egymással szemben állani. Szeptember 1-én este a király Cilisből Bécsen át Schwarzenauba utaz, hol részt vesz a 2. és 8. hadtestnek a monarchiában arányaira nézve mindeddig példátlan nagy zár-hadgyakorlatain. E hadgyakorlatokat, melyek Waidhofennél a Thaja mellett fognak végbemenni, maga Albrecht főherczeg fogja vezetni báró Beck táborszernagy vezérkari főnökkel. A déli fél parancsnoka báró Schönfeld táborszernagy hadtestparancsnok lesz, az északi felé pedig gróf Griinne táborszernagy, hadtestparancsnok. Mindkét hadtest nagyobb lovas és landwehr csapatokkal lesz megerősítve, úgy hogy körülbelül 70,000 ember lesz a harcrtéren. E záró gyakorlatok szeptember 2-tól bezárólag 7-ig fognak tartani és ezeken II. Vilmos császár, Albert szász király és a főherczegek nagy része jelen lesz. A három uralkodó Schwarzenaubann báró Widmann kastélyában fog lakni. Albrecht főherczeg a gyakorlati övezetőséggel Göpfritzben száll meg. 7-én este ő Felsége Galgóczra indul, hol gróf Erdődy kastélyába száll ; 8-dikán a király néhány küldöttséget fogad, 9., 10. és 11-én pedig jelen lesz az 5. hadtestnek Galgócz és Aranyos-Maróth közt végbemenendő zárhadgyakorlatain. E hadtestnek, mely a 37. honvéd gyalog-hadosztálylyal lesz megerősítve, gyakorlatait Frigyes főherczeg altábornagy hadtestparancsnok vezeti s a 14. és 33. gyalog-hadosztály fog egymással küzdeni. Ez alkalommal a király valószínűleg meglátogatja Károly Lajos főherczeget is kis tapolcsányi birtokán. Szeptember 12-én ő Felsége Budapesten át Beszterczére megy. Itt 13-án különböző küldöttségek fogadtatása menend végbe s 14., 15. és 16-dikán részt vesz ő Felsége a 12-dik hadtest zárgyakorlatain. A 38. honvéd-gyalog-hadosztálylyal megerősítendő e hadtestnek gyakorlatait, melyek Besztercze és Szászrégen közt folynak le, báró Szvetenay lovassági tábornok hadtestparancsnok fogja vezetni. A két félt a 16. és 25. gyaloghadosztályok képezendik. 16-án délután a király Temesvárra utaz, hova 17-én reggel érkezik meg és Dessewffy püspökhöz száll. A püspöknél dejeuner lesz. Tervben van a kiállítás beható megtekintése, küldöttségek azonban nem fognak fogadtatni. Prágába való utazás az eddigi dispozícziók szerint nincsen kilátásba véve. Ferdinand Salvator föherczeg. Mély gyász vonult be a traunkircheni föherczegi villába, hol Károly Salvator föherczeg legifjabb fia Ferdinánd Salvator föherczeg — mint irtuk — kedden este fél 9 órakor elhunyt. Még előtte való nap délután az alig hároméves fiúcska vígan játszadozott s semmi baja sem volt, midőn este lefektették, úgy éjjel 11 óratájt újra felébredt s rosszullétről panaszkodott, mire az aggódó szülők Gallasch gmundeni orvost hivatták. Kedden délelőtt a kis főherczeg valamivel jobban lett. Csevegett és tréfálódzott ágyában , ezért atyja és bátyja délután a király kérésének engedve nyugodtan mentek el Langwiesbe, mert az Ischlből elhitt dr. Wiederhofer udvari orvos sem találta aggasztónak a kisfiú baját. Két óra felé a beteg elaludt, de csakhamar heves fájdalmai felébresztették álmából. A főherczegnő, ki az előtte való este óta virrasztott beteg fiacskája mellett, felismerte a veszélyt. Msgr. Cecconi házi lelkész és az épen látogatóban ott volt Jézusrendi atya mondták el a szokásos imákat, míg a fivérek a házi kápolnában imádkoztak. Gyorsan kocsit küldtek Langwiesba Károly Salvator főherczegért, ki fiacskáját már nem találta életben. Ha öt perccel korábban érkezik, még életben láthatta volna a kis főherczeget, kinek utolsó lehelletét anyja, Mária Immaculata herczegnő s ennek fivére II. Ferencz nápolyi király az ágy mellett térdelve fogta fel. Ferencz király igy szólította meg a hazatért atyát: »Bármily szomorú is az eset, bizonyos örömömre szolgál, hogy teljesítettem keresztapai kötelességemet keresztfiamért.« Károly Salvator főherczeggel, midőn a kocsiról leszállt, az orvos kímélettel tudatta a halálhírt. »Szegény nőm!« jegyezte meg a föherczeg a szemközt jövő lelkésznek. Még sokáig térdeltek a szülők fiacskájuk holtteste mellett, csendesen zokogva, mígnem a lelkész kértőnek engedett a bánatos anya és még egyszer kezeit kulcsolva elhunyt gyermeke fölé s lezárva kis szempilláit, nyugodni tért. — A részvét általános. A szolgaszemélyzet úgy zokogott, hogy egyik is, a másik is kénytelen volt távozni a halottas szobából. A kisfiú nagyanyja Antónia toskanai nagyherczegnő, ki a három állomáson túl fekvő Gmundenben lakik, reggel 6 órakor kapta meg a sürgönyt s már 7 órakor fiánál volt és részt vett a házikápolnában tartott misén. Korán érkezett meg a király részvétirata Ischlból, délután pedig őfelsége személyesen jött el az expresszvonattal, hogy vigasztalja a bánatos szülőket. A királyné Gasteinból táviratozott, épp úgy Mária Valéria főherczegnő, kinek tudvalevőleg az elhunyt gyermek sógorkája volt. — Salvator Ferdinánd főherczeg holtteste holnap este érkezik Bécsbe s ideiglenesen a kapuczinusok sírboltjába helyezik el. Az aradi vértanú-szobor átvétele — hir szerint — újabb nehézségekbe ütközik. Zala György szobrász két munkást küldött le a talapzat beforrasztására s a domborművű arczképek bronz festésére, de azokat rendőri karhatalommal kellett eltávolítani, mert csak rongálták az emlékművet. A szoborbizottság elhatározta, hogy az arczképek megtisztítására felkéri Zala Györgyöt s az átvétel előtt a belügyminisztertől kért szakértővel fogja a szobrot megvizsgáltatni. A szobor lépcsőjét, mely 7000 írtnál többe kerülne, majd csak akkor csináltatják meg, ha a deszkalépcsővel tett próba jobban kiemelné a szobor alakjait. A bizottsághoz Zichy Mihály azzal a kéréssel fordult, hogy a »Vértanúk albumá«-ba készített képei fejében adjanak 100 frt segélyt egy Kardos Matild nevű nyomorban levő tanítónőnek, mihez a bizottság hozzájárult. A szoboralap állása, miként Salacz Gyula elnök jelenté, 9920 frt 69 kr. Magyarok a londoni közegészségügyi kongresSZUSon. A londoni nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszusra hazánkból eddig a következő hivatalos képviselők vannak bejelentve: A vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről dr. Markusovszky Lajos és dr. Fodor József, a főváros részéről dr. Müller Kálmán, Haberhauer János, Kőrösy József, dr. Kresz Géza, az országos közegészségügyi tanács részéről dr. Csatáry Lajos, az országos statisztikai hivatal képviseletében dr. Keleti Károly, a budapesti orvosegyetem részéről dr. Hőgyes Endre, dr. Laufenauer Károly és Tauffer Vilmos, továbbá Debreczen város részéről dr. Tihanyi Sándor t. főorvos, a debrec orvosegylet részéről dr. Sárváry Gyula és dr. Lányi Gyula, Kassa város részéről dr. Moskó Jakab t. főorvos, a nagyváradi orvosegylet reröl dr. Berkovics és dr. Rezs. Dom Pedro excsászár állapotára vonatkozó azt távírják Vichyből, hogy a császár két nap rosszabbul érzi magát, amit a hirtelen beál hideg időjárásnak tulajdonítanak. Kitüntetett osztrák államférfiak. Bécsből i gényzik : Ő Felsége Galiczia helytartójának, deni grófnak a Lipótrend nagy keresztjét Sanguszko herczeg tartományfőnöknek,s mint Jaworski-nak, a lengyel klub elnöke, a titkos tanácsosi méltóságot adományozta A román trónörökösről az a legújabb hír, de nem tér vissza Bukarestbe, hanem Jassyban állandó lakása. Moldova fővárosában már keresn is számára alkalmas palotát és melléje külön hazai és polgári személyzetet adnak. Hir szerint Eroly király 250,000 frankot ad magánpénztárát a trónörökös háztartásához. A szabadságharcz emlékeinek kiállítása. A városi vigadóban nagyban folynak az előkészítisek a magyar szabadságharcz emlékeinek kiállítsára. Legújabban Tápió Györgyről küldtek be darab kaszát, melyeket a szabadságharczban használtak s melyek különös készitésmódjukkal tűnnek fel. Eddig 1600 darab különféle képet küldte be, melyek legnagyobb része Kossuthot ábrázolt. Van ezenkívül még mintegy 150 darab érdeke fegyver: kardok, puskák, pisztolyok kaszák stb. A kiállítás a vigadó első emeletén lesz s mintegy 7 termet fog elfoglalni. A megnyitást valószínűleg augusztus 12-ére tűzik ki. A német birodalmi banknál történt csalásról a következőket beszélik : Schwieger alkusz, a berlin kereskedelmi társaság volt igazgatója, a német banknál alkalmazásban levő Frankkal együtt rubel-jegyekben júliusi határidőre haussera spekulált 5.270.000 rubel erejéig. Frank nem vezette be a kötleveleket a könyvekbe és a könyveket csak az ultimo scontro idejére hamisította meg. Schwieger, aki előre látta, hogy az ultimo alkalmával felfedezik a dolgot, tegnap Mankievics igazgató előtt vallomást tett, mire letartóztatták. Frank tegnap óta nyomtalanul eltűnt. Hir szerint a bank a körleveleket magára nézve kötelezőknek fogja elismerni. Még nem bizonyos, várjon a terheltek a júliusi kötésen kívül nem eszközöltek-e kötéseket későbbi határidőkre is. A bank, amint mondják, a Schwieger és Frank által rubelekre tett kötéseket mintegy 12,000,000 márka értékben készpénzfizetésre átvállalta. Hire jár, hogy az igazgatóság felügyelőbizottsága elhatározta, hogy az 1891. évi tantiemekről lemond. — Egy újabb berlini távirat a következőket jelenti A német bank elismerte a csaló hivatalnoka által kötött ügyletek érvényességét. Az hírlik, hogy az eltűnt Frank öngyilkosságot követett el. A bank igazgatósága összeült, hogy a közjegyek hitelesítésénél követett eljárás reformálása iránt tanácskozzék. A kontinens valamennyi tőzsdéjén, sőt Londonban is kizárólag ez ügy foglalkoztatta a kereskedelmi köröket. A Széchenyi-szobor leleplezésekor tartandó ünnepély sorrendje, mely augusztus 30-án lesz a Svábhegyen, a következő : A Széchenyi-szobor leleplezése a Széchenyi-hegy oldalán; himnusz; a leleplezési beszéd, tartja az elnök ; »Széchenyi emlékezete«, költemény Arany Jánostól, elszavalja Bercsényi Béla ; a szobor átadása a fővárosi hatóságnak s végül »Szózat,« éneklik a svábhegyi iskolásgyermekek. Délután 2 órakor diszebéd az »Eötvös« vendéglőben. Este 8 órakor tánczvigalom. A »Stankó király és Xenia királyné« czimü könyv elárusitását, mint lapunknak Belgrádból sürgönyzik, Gyula belügyminiszter megtiltotta. Az erre vonatkozó rendeletet ma közli a szerb hivatalos lap. A német színház ügyével a németországi sajtó is bőven foglalkozik. A »Berliner Börsenkourier« ma érkezett száma a következőket írja : »Budapestet jelenleg egy színházi kérdés foglalkoztatja, mely a tőzsdét izgalomba ejtette. A mindenesetre nem épen tapintatos és még kevésbbé okos felségfolyamodvány, amelyet visszaszármaztattak a nélkül, hogy legalább határozott elutasításra is méltatták volna, a magyar sajtóban szenvedélyes megvitatás tárgyát képezi. Különösen hevesen kifakadnak a folyamodvány aláírói ellen. A kérvény tartalma igen nagy hiba. Nevezett lap beszámolva ezután a képviselőházi interpellációkról, azt hiszi, hogy most már lehetetlenség a magyar fővárosban német színházat létesíteni és kijelenti,hogy amennyire e vita Németországot illethetné, teljesen tárgytalanná vált Lesser igazgató ama kijelentése következtében, hogy ő nem folyamodott a német császárhoz. Szenvedélyesebb hangot használ a müncheni »Allgemeine Zeitung«, mely szerint a dhauvinizmus valóságos hajszát űz a színházvállalat és azok előmozdítói ellen. Fölemlítve, a kérvény »ügyetlenül stilizált« tartalmát, azt is tudni véli, hogy ez ügyet csakhamar az »utcza« vette kezébe, melyben a közélet komoly férfiai is szekundáltak. Hogy a nemzeti szenvedélyeket még jobban felizgassák, hazug állításokhoz folyamodtak, igy hogy a színházigazgató a német császárhoz fordult szubvenczióért, hogy Bismarck herczegtől már évek óta kap ilyet és élvezte a német Schulverein anyagi segélyét is. A pesti »Otthon« hirlapíróegylet még olajat öntött a tűzre, amennyiben oly határozati javaslatot fogadott el, amelyben a magyar nemzet megsértéséről, a hazafias érzület elleni merényletről van szó és melyben a német színháznak Pesten való létesítését minden módon megakadályozni szükségesnek tartják. Sajnos, hogy a megtámadott kérvény aláírói nélkülözik a férfi bátorság ama mértékét, mely egyedül imponálhatna az izgatóknak; közzétett nyilatkozataikban azzal mentegetődznek, hogy vagy nem olvasták, vagy nem értették a folyamodványt és sajnálatukat fejezik ki, amiért aláírták azt. Az annak idején sokat megbeszélt Steinacker-eset épületes jelenete ismétlődik most, melyben a kereskedelmi kamara tisztviselője magára vonva az ultra-magyarok haragját, nyilvánosan kért bocsánatot, hogy állását megmentse.« A komáromi kiállítás megnyitása, mint már említettük, holnap, szombaton, délelőtt megy végbe. A programmot a következőkben állapították meg: Délelőtt 9 órakor a bizottság, a közönség s a bandériumok Komáromból az újszőnyi vasúti állomáshoz mennek, ahol gróf Eszterházy Miklóst és gróf Eszterházy Móricz Miklóst, mint a kiállítás védnökeit ünnepélyes fogadtatásban részesítik. Tiz