Pesti Napló, 1891. december (42. évfolyam, 330-359. szám)
1891-12-01 / 330. szám
330. szám. Budapest, 1891. Kedd, deczember 1.42. évi folyam. l§E®rfeesaí.Sség, S’erencziai-tera, Athenaes isié p 61 * t a lap szeSteati részét illető minden közlemény * exerkeast'W^h«-'? intézendő. Kéziratok nem adatBsik rissza. S’ersstJKiek-tere, Athenaen mé p fi !a t A 1»?' anyagi részét illető közlemények (előzszési pénz, kiadta körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Ára 4 kr. vidéken 5 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Politikai napilap. Előfizetési feltételek: * reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétezer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 8 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt, ** es ti kiadás postai különküldése kiiatátik., postbélyegre havonként 85 kr., évnegyedenként 1 forint felfiléetendo. Hirdetések szintúgy mint előözetesek a »Pesti Naplót kiadó hivatal ítba Budapest, Ferencziek-tszs, Athenaeum-opolót küldendők. Ára 4 kr. vidéken 5 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) A nemzeti párt és a nemzet. I Ama nagy siker után, melyet a nemzeti párt Miskolczon elért — s ezt a sikert nemcsak önmagával, hanem sokkal inkább azon akadályokkal és intrigákkal kell megmérni, melyeket útjába gördíttettek . H ama nagy siker után most már minden optimizmus nélkül meg lehet jövendölni, hogy a nemzeti párt oly erős gyökereket vert már eddig is s még erősebbeket fog verni ezután a nemzeti közérzületben, hogy azokat nem lehet többé sem kiintrigálni, sem kitaktikázni abból; sőt meg lehet jövendölni, hogy minél számosabbak lesznek ezek az intrigák, annál többet fognak használni a nemzeti pártnak mert annál inkább fogják feléje hajlítani a nemzet figyelmét és rokonszenvét. Gróf Apponyi Albertnek neve, nagy államférfiúi hivatottsága és politikai harczainak úgy ideális önzetlensége, mint szabadelvű és nemzeti iránya eddig is oly nagy szellemi és erkölcsi tőke volt, hogy képes volt nemcsak összetartani, hanem fenn is tartani a mérsékelt ellenzéket. De a mérsékelt ellenzék, mint ilyen, daczára a nagy szellemi és erkölcsi erőnek, melyet Apponyiban birt, nem tudott mély gyökeret verni a nemzet szívében, mert akármilyen kimagasló tehetségek és jellemek tábora volt is e párt, mégis a nemzet nem tudta megérteni, hogy azon erősen kidomborodó nemzeti irány mellett, melylyel minden téren küzdött, miért nevezi magát mégis »mérsékelt ellenzék”nek ? A volt mérsékelt ellenzék politikai ellenfelei ügyesen tudták ezt a kérdőjelet, mely állandóan a mérsékelt ellenzék fölött lebegett, kizsákmányolni a saját czéljaikra, s ez volt oka, hogy a hosszú küzdelmek alatt a mérsékelt ellenzék csak annyit tudott kivívni, hogy semmiféle intrigával és taktikával nem tudták megsemmisíteni, de azt nem tudta elérni, hogy a nemzeti közérzület felkarolja és zászlóit diadalra segítse. Ma már a dolog másképen áll. Mert valamint eddig oly kevesen tudták megérteni, hogy daczára az erősen kidomborodó nemzeti és szabadelvű iránynak, mely e pártnak minden akcióját jellemezte, miért tartotta meg mégis azt a nevet, mely mindazt, amit ez a párt képviselt, nem fejezte ki, úgy ma annál többen vannak, akik abban, hogy a mérsékelt ellenzék fölvette a nemzeti párt nevet, nemcsak egy régen várt névcserét látnak, hanem látnak egy nagy politikai igazságot és látnak egy épp oly bátor mint őszinte obligácziót, mely biztosít, hogy e párt harczaiban nem személyes politikáról és nem személyes ambicziók kielégítéséről van szó. És ez okozta a nagy és üdvös fordulatot, mely a nemzeti párt iránt a nemzet közérzületében beállott s melyet a miskolczi szervezkedés sikere pecsételt meg. S ha eddig a mérsékelt ellenzék jóformán csak az Apponyi nevéből szívta létfeltételeit, viszont most Apponyi is érezheti már, hogy mily különbség az, ha a pártvezér a saját pártján kívül az ország és az egész nemzet rokonszenvére támaszkodhatok. Olyan különbség ez a múlthoz képest, mint mikor egy vitorlás hajó, melynek mindig az ellenkező szelekkel kell küzdenie s azok ellen kell szembe haladnia, vagy melynek ha szélcsend áll be, egy helyen kell vesztegelnie, s egyszerre gőzgépet nyer és hatalmas kerekeivel szelheti a hullámokat. S hogy ez a kedvező különbség tényleg beállott a nemzeti pártra, azt a miskolczi értekezlet sikere után tagadni csak azoknak lehet, akik nem félnek a kinevettetéstől. A miskolczi szervezkedés azért nagy siker és azért bír nagy jelentőséggel a nemzeti pártra nézve, mert : 1. oly sokféle érdekbe belenyúló és oly sokfelé elágazó, rendszeresen szőtt intriga,és oly sokféle rosszakarat és féltékenység által táplált ellenakczió daczára sikerült, hogy ennek az intrigának és ellenakcziónak fele is elég lett volna a múltban arra, hogy a szervezkedési kísérlet eklatáns kudarczcal végződjék; 2. mert a nemzeti párt most először bizonyította be, hogy önálló önerővel bír, és hogy arra, hogy politikai attrakciót fejtsen ki és terjedni tudjon, nem kénytelen senkitől sem támogatást kérni kölcsön.Vagyis, hogy a nemzeti párt nemcsak a parlamentben erős, hanem a parlamenten kívül is az. Most nem akarjuk részletesen elősorolni azokat az intrigákat, melyek a nemzeti párt miskolczi szervezkedését politikai kudarczczá akarták tenni s melyek programmal tűzték ki, hogy: 1. Apponyit Miskolczon ne fogadják lelkesen és ünnepélyesen; 2. hogy Miskolcz városa hidegen viselje magát és ne részesítse Apponyit semmiféle tiszteletnyilvánításban; 3. hogy ha Apponyi mellett elvtársai tüntetni akarnának, ezt ellentüntetéssel viszonozzák. Nekünk elég az, hogy e programainak minden pontja fényesen megbukott. Elég az, hogy Apponyit már a vasútnál csupa befolyásos polgárból álló nagy tömeg fogadta s oly impozás kocsisor kisérte a városba, minőt Miskolcz város még sohase látott. Elég, hogy a szervezkedésre megjelent öt vármegye közönsége, s a terem szűk volt a közönség befogadására. Elég, hogy Miskolcz város polgársága áttörve a mesterségesen felállított, korlátot, melylyel Apponyitól elválasztani akarták és fáklyát ragadva óriási lelkesedéssel ment Apponyihoz, hogy kinyilvánítsa tiszteletét és rokonszenvét. És elég nekünk, hogy láthatjuk a nemzeti akarat ébredését és láthatjuk a nemzetben a politikai függetlenség föltámadását. Nekünk nem a káröröm kell ellenfeleink felsülése felett, hanem a valódi öröm, a nemzeti akarat nyilvánulásának látványa előtt. S ebből a szempontból tekintjük a miskolczi sikert nagy és örvendetes eseménynek és meg vagyunk győződve, hogy ennek az egész országra nagy kihatása lesz. Új szellem ébredése ez, s ez ellen a régi elkoptatott fegyverekkel nem lehet küzdeni. S meg vagyunk győződve, hogy e siker után az a kísérlet, mely minden áron a nemzeti párt és a függetlenségi párt közt akarja a visszavonás sárkányfogait elhinteni, még lehetetlenebbé fog válni, mint amilyen volt eddig. Budapest, nov. 30. Beöthy Ákos a magyar delegáczió holnapi teljes ülésén, melyen a hadügyi költségvetés kerül szőnyegre, határozati javaslatot nyújt be s abban több rendbeli törlést ajánl. A határozati javaslat két részre oszlik, az egyik a töltetlen redukciót hangsúlyozza, a másik a feltételes redukciót kívánja. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága mai ülésében megállapította a tanítói nyugdíjtörvény módosítása iránti törvényjavaslat tárgyában a ház elé terjesztendő jelentését. A Sponer előadó által szerkesztett jelentés kiemeli, hogy a bizottság meggyőződött arról, miként az országos nyugdíj és gyámalap új bevételi forrás igénybevételével ugyan, de a jogosultak hozzájárulásának fokozása nélkül, sőt részben leszállítása mellett fedezni fogja a jelentékenyen emelkedő igényeket. Egyúttal — Jónás Ödönnek a bizottság által elfogadott indítványához képest — kiemeli a jelentés, hogy tekintve azt, miként az országos nyugdíj és gyámintézet mathematikai mérlegének jelen állapotából kitetsző vagyongyarapodás arra enged következtetést, hogy tíz év múlva minden valószínűség szerint oly tekintélyes tőke fog rendelkezésre állani, mely a rokkantak számának emelkedése s nagyobb halálozás esetén az özvegyi segély s árvák gyámpénzei rendkívüli hullámzása esetében is képes lesz kamataival a kiadásokat ellensúlyozni; a bizottság azon reményének is kifejezést ad, hogy a tíz év múlva újabban összeállítandó mathematikai mérleg kedvező A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Irodalmi botlások. Ha a lapban, fekete kávé mellett, egy kis kronológiai, vagy földrajzi botlást veszünk észre, akkor a gúny mindennyira a szerencsétlen újságíró ellen fordul, ki poros asztala előtt bóbiskolva fűz sort sor után, hogy beírt lapjaival etesse ezt a telhetetlen fenevadat, melynek neve marioni gép. Pedig az újságnak igen szerény és ephemer igényei vannak s egy kis böngészés fáradsága mellett mennyivel nagyobb irodami botlásokat lehet tűhegyre szedni oly művekből is, melyeket alapos, komoly tudósok a forrástekintély teljes pretenzióival írtak meg. Megtörtént egy ujabbkori német tudóssal, Wizelius Györgygyel is például, hogy Nagy Károly császár életét Plutarch által íratta meg görögül. És egy tekintélyes franczia lexikonban, Prudhomme »Dictionnaire universeljében« áll megörökítve egy nem kevésbbé vastag »blunder« — hogy t. i. Dortrecht angol város. Legkülönösebb, hogy némely Leiteriád mintegy polgárjogot váltott magának és ma már nincs hatalom, amely száműzhetné akár a közbeszédből, akár az irodalomból, hol egészen kiszorították helyéből a valódi értelmet. A legfrappánsabbak egyike az a bibliai idézet, hogy »könnyebb a tevének egy tű fokán átbújni, mint a gazdagnak mennyországba jutni.« Máté evangéliumának idevágó XIX. 24. verse szerint: »Facilius est camelum per foramen acus transire, quam divitem intrare in regnum coelorum.« Nos, a biblia Leiter Jakabja el sem képzelte, minő óriási badarságot követ el. Összetévesztette a görög szöveg ka m i los szavát a ka m e los-szal. Pedig a »kamilos« szó egyszerűen sodrott kötetet jelent, tehát egész érthetően van összeköttetésbe hozva a tűvel, holott a teve (kamelos) képtelenség. Ha a Hermolaus Barbaras híres és mindeddig megfejthetlen maradt négy görög szava, a »to ti én evnai« egész irodalmi harczot idézett fel a filológusok és kommentátorok táborában, ez még érthető. Ámde sokkal jelentéktelenebb dolog felett is hajba kaptak a középkori scholastikusok. Aristoteles egyik tudós magyarázója például ezt az Aristotelesi tételt: »honusz esztin aülosz« hűségesen lefordította akkép, hogy »a lélek — flóta.« Akadtak, akik azután a tudomány minden apparátusát mozgásba hozták annak bizonyítására, hogy a lélek csakugyan flóta, mindaddig míg valakinek eszébe nem jutott, hogy igaz, hogy az »aülosz« szó görögül flótát is jelent, de jelenti a »halhatatlant« is és a két értelem között csak az ékezet tesz különbséget. Valószínű tehát, hogy Aristotelész mégis csak inkább halhatatlannak hitte a lelket. Szere-száma nincs azoknak a mulatságos félreértéseknek, melyeket már a fordítók elkövettek, a fordított nyelv tökéletlen ismerete, vagy felületes felfogása által. Egy tudós franczia abbé, Thiers volt az, aki valamelyik polémiájában Philo ismert helyét: »omnis bonus liber« így alkalmazta : minden könyv jó valamire — holott az azt jelenti, hogy »minden jóravaló ember szabad.« Volt a múlt században egy sokat játszott angol színmű: »Love’s last shift« (a szerelem utolsó menedéke), melyet franczia fordítója — kérem ne nevessenek ■— ekkér ültetett át: »A szerelem utolsó — inge.« Egyébiránt a francziák tudvalevőleg nagy kedvenczei Szent Leiter Jakab ö kegyes patrónusuknak. Franczia volt, aki egy alkalommal azt írta, hogy a canterbury-i érsek a székesegyház stallumait »ágyukkal« töltötte be; t. i. canon — kanonokokkal. Gallia szülötte volt az is, a ki az angol Towston hajózásairól írva, ott ahol elmondja, hogy a hires hajósnak nem leven több vitorlája, bonnette-et használt, véletlenül bonnet-t (sipka) olvasott s ekkép fordította a kérdéses helyet: »Towston árbocz fájára egy ócska sipkát akasztott s úgy hajózott Wight szigete felé.« Igaz, hogy az angol is visszaadta a kölcsönt a francziának egy Guthrie nevű író személyében, aki a »nouvelle« és »neuviéme« szék zátonyaiban fennakadva a franczia »kilenczedik hold 26-ik napja« helyett »újhold 26-ik napját« irt, már pedig tudvalevőleg a hold minden 28-dik napon újra megtelik. Furcsán járt az az angol kritikus, aki Pope egy jegyzetéből, melyben az Shakspere »Szeget szeggel« czímű vígjátékéról kifejtette, hogy Cinthio valamelyik novellájából van véve, mégpedig a »dec. 8. nov. 5-ből« (8-dik decade 5 ik novella) deczember 8-át, november 5-diket csinált. De tévedne, aki azt hinné, hogy Leiter úr és társa csak a szerkesztőségi szobák éjjeli gáztól fülledt levegőjét bújják, vagy legfeljebb egy-egy nagyképű tudós dolgozó szobájában tesznek látogatását néha belevegyülnek ők a köznapiasabb emberek társaságába is. Készségesen megjelennek egy-egy bájos hölgy vagy rátartó udvaron ez mosolygó ajakán és habár kevésbbé tartós, de nem kevésbbé őszinte derültséget okoznak. Például az a hölgy, aki Guibert katonai taktikájának megjelenése alkalmából, ezekkel a hízelgő szavakkal gratulálta meg a szerzőt: »Olvastam ti k-t a ká t, igazán elragadó«, vagy a ki Boileau-t ennek Longinus-fordítása megjelenése óta a »fenségesről« (Du sublime) egész komolyan valami tudós vegyésznek vélte, aki a sublimatokról írt könyvet. Hogy az olaszokat se engedjük el szárazon, említsük fel Fernando Fabiani-t, aki egy franczia útleírásból czitálva, melynek czimlapján ez a megjegyzés állott: »Enrichi de deux listes« — »két tárgymutatóval ellátva« — ezt a szerző nevének vélte, s ismételten akkép is idézte, teszem azt: »Enrichi de Deux Listes úr nem habozik kijelenteni«.... »Igazat kell adnunk Enrichi de Deux-Listes urnak«.... több efféle. Könnyű volna tetszés szerint folytatni a példák idézését a világ minden nemzetének irodalmából. Itt van például Richard Simon, ki »Histoire critrique du vieux testament« czimű művében két tisztet, Saniát és Frotelát, német kiasszonyoknak tart; ott van maga a nagyérdemű Plinius, ki a görög Democritosból fordítva, azt mondja utánna, hogy a »chameleon hasonlít a krokodilushoz s épen olyan nagy is« — holott a a Democritos által használt »crocodeilos« görög szó nála nem épen krokodilust, hanem általában gyíkot jelent. Coeffetau, ki Cortinium városából Cortinius kapitányt csinál, De Pinet, aki Pliniusnál említett két ásványfajt római patriciusok gyanánt mutat be, De Tressen, aki Ariosto-fordításában »alacsony fok« (capo basso) helyett »Capo Basso«-fokról beszél, a miért rajta is maradt a Capo-Basso gróf gúnynév — mind a Leiter Jakabok elágazó családjával tartják a rokonságot. Legszerencsétlenebb az olyan író, ki nem éri be botlásával, hanem tudományos hevétől elragadtatva, azt a jobb ügyre méltó fáradságot is veszi magának, hogy tévedésének magyarázatára a legmesszebb menő hypotheziseket merészli felállítani, nem sejtve, hogy minél beljebb gázol az álokoskodások hínárjába, annál nevetségesebbé válik. Így tesz a máskülönben kiváló tudományit Thomas Wharton, aki egy régi angol ballada fordítása közben, mely oroszlánszívű Richardnak Saladinnal való mérkőzéséről szól, e sorra akadt: »a faucon brood in hand he bare.« A ballada t. i. azt mondja Saladinról, hogy »széles pallost hordott kezében.« De Whartont megzavarta a pallos és sólyom angol kitételének rokon hangzása a régies írásmódban s nemcsak sólyommal kezében tünteti föl Saladint, de jegyzeteiben egész értekezést is csatol mellé, hogy mert tartott Saladin sólymot kezében s kisüti, hogy ezzel ellenfele lenézését akarta kifejezni. Nem egészen igazságos tehát csakis a szegény újságírók »téllhibái« ellen indítani hajszát, amikor idővel, tudományos eszközökkel bőven rendelkező komoly tudósok is oly gyakran áldozataiul esnek annak a közös emberi gyarlóságnak, melynek neve tévedés. Y. S. voltához képest lehetséges lesz vagy a nyugdíjilletmény fokozása, vagy a hozzájárulás mérvének leszállítása, vagy esetleg a szolgálati időnek leszállítása is. A jelentés megállapítása után Schvarcz Gyula elnök a bizottság nevében szerencsét kíván a miniszternek ezen alkotásához, mely sok szenvedő család sorsát fogja enyhíteni. Gróf Cságy miniszter köszönetet mond az elnöke szavaiért, hozzátévén, hogy a tanítói fizetésekre vonatkozó törvényjavaslatot már a jövő héten beterjeszthetni reméli. Ezzel az ülés véget ért. A 48-as pártkör holnap, kedden, délután 5 órakor értekezletet tart. Caprivi és Bismarck herczeg. Az exkanczellár maga még nem nyilatkozott ugyan utódjának múlt heti nagy figyelmet keltő beszédéről, de lapjai már foglalkoznak vele s fölötte érdekes, hogy ezt minő szellemben teszik. A müncheni »Alig. Zig« a többek közt azt találja, hogy Caprivi úr beszédén olyan erős önérzet vonul végig, mint nála eddig még nem nyilvánult. A lap nem mondja ugyan ki határozottan, de egész czikke elárulja, hogy ezt az önérzetes hangot Caprivi ur eddigi működésében igazoltnak nem igen találja. Azt is irányzatosan hangsúlyozza a müncheni lap, hogy a beszédet főleg a baloldal és a czentrum helyeselte. A beszéd velejét illetőleg a lap nem ért egyet Caprivi azon nyilatkozatával, hogy a helyzet megítélésében semmi ok sincs a pesszimizmusra s itt azt a helyes megjegyzést teszi, hogy a nyugtalanságot, mely a közönségben nyilvánul, éppen nem az újságok keltik. Csakhogy abban már alig van igaza, hogy e nyugtalanság fő okát abban leli, hogy a közélet minden terén olyan új irányok érvényesülnek, melyek ellentétben állanak a Bismarck politikájával. Ez ellentét csakugyan megvan, de sem Németországban, sem a külföldön nem kelt aggodalmakat, hanem ellenkezőleg a legszélesebb körök helyeslésével találkozik. A lap e nyilatkozata csak újabb tanúbizonysága annak, ha Bismarck személyes hívei köréből nagyban terjesztik a nyugtalanságot, ha más czélból nem, úgy csak azért, hogy elhitessék a közönséggel, ha Bismarckot meg nem buktatják, ma Európa a béke legidillibb korszakát élvezné, ami pedig kézzel fogható valótlanság. Még alaptalanabb az az állítás, hogy az orosz-franczia barátság létrejötte a német politika tekintélyének csökkenését jelenti, melyért tehát Caprivit terheli a felelősség. Ez súlyos és a Bismarck-táborból ismételve hangoztatott vád, mely azonban semmivel sem lesz igazabb azzal, hogy minduntalan hangoztatják. A brazíliai forradalom. A Rio de Janeiróban legutóbb lezajlott eseményekről most már részletesebb jelentések vannak előttünk. A lázadás szombaton egy hete kezdődött, mikor a fölkelők szétrombolták a vasúti töltést. Erre Fonseca elnökdiktátor az ellenzék több vezérét, Vandenvolk Irodalom. Angol és franczia irodalmi újdonságok egész halmaza hagyta el a sajtót. Az érdekesebbek közül való Mrs. Hungerfordnak »A little Irish girl« (A kis ír leány) czímű regénye. Könnyed, hogy úgy mondjuk, k a e z é r styljével meg fogja nyerni a hölgy olvasó-közönséget. Az elbeszélés kissé felületes rajzocskákkal van megtoldva. Maxwell Gray »In the Heart of the Storm« (A vihar szívében) mély lélektani tartalmával bilincsel le. A szerző iránya szép, formás, lendületes ; az olvasóval egészen megérteti magát. — René Bazin »Une tache d’encre« (Egy tentafolt) czímű regénye (a Spielhagen értelmében vett Id. Roman) a franczia irodalom legbájosabb termékei közé számítható. Ifjú orvosnövendék története ez, ki egy tentacsöppel tönkretesz valami incunabulumot. Ebből a tentafoltból aztán bájos szerelmi történet kerekedik. A pompás könyvet a franczia akadémia megjutalmazta. »1848—49-ki Történelmi Lapok« czim alatt egy két hetenkint megjelenő képes folyóirat indul újévtől kezdve Kolozsváron. A folyóirat hivatalos lapja lesz az 1848 — 49-ki ereklye múzeumnak s a honvédegyleteknek. A lapnak feladata lesz egybegyüjteni a nagy napok eseményeire vonatkozó részleteket s a még élő honvédek nyilatkozatai alapján kiegészíteni a már megjelent munkákban a hézagokat, stb. A lap minden számának első czikke az események egy-egy nagyobb alakját, színhelyét, vagy műemlékét mutatja be írásban és képben. A lapot Kuszkó István, az 1848—49-ki orsz. ereklye-muzeum őre állítja össze s előfizetési ára évnegyedre 1 frt. A magyar történelmi társulat decz. 3-án d. f1. 4 órakor az akadémia I. em. üléstermében választmányi ülést tart. Bartalus István »A magyar palotás zene eredetéről« olvas fel. »Divatos hazugságok« czímű két kötetes társadalmi regényre hirdet előfizetést Székely Béla, fiatal író, ki különösen párizsi tárczáival s kritikai dolgozataival keltett figyelmet. A regény tárgya a modern társadalmi életből van merítve, annak jellemzését nyújtja és annak fonákságait tükrözteti vissza. A könyv Révai Testvérek kiadásában január hó végén két kötetben jelent meg. Előfizetési ára: 1 frt 50 kr. Bolti ára: 2 frt. Az előfizetési pénzek és gyűjtőivek deczember 20-ig szerző czimére (Budapest, Andrássy út 48. sz.) küldendők. »Magyar Géniusz.« Ezzel a czímmel újévtől kezdve új hetilap indul meg Hevesi József és Karczag Vilmos szerkesztése mellett. A lap fényesen lesz kiállítva, legkiválóbb művészeink által illusztrálva és a párisi »Illustration« mintájára, minden számhoz színes műmelléklet lesz csatolva. Az uj lap mutatványszáma már karácsonyig megjelenik. Előfizetési ára 10 forint lesz. A szerkesztőség és kiadóhivatal ideiglenes irodája VI. ker. Rózsa u. 46., ahová az előfizetési pénzek küldendők. Folyóiratok. A »Magyar nők lapja« vasárnapi számában közli Zilahi Ágnes, ismert írónő s a »Valódi magyar szakácskönyv« szerzőjének sikerült arczképét. Az orosz irodalom külföldön. A muzsikák honából Angliába az idén szállítottak először nagyobb mennyiségben orosz könyveket. A szállítmány negyvenhat nagy ládából állt s 1500 padot nyomott s egyik legelső pétervári könyvkereskedő ezég szállíttatta a tengeren át Londonba. E nagyobb mennyiségben való szállítás azért történt, mert a legtöbb nyilvános és magánkönyvtár, továbbá egyes irodalombarátok azt a kívánságukat fejezték ki, hogy a könyvállványaikra a többi külföldi termékek mellé az orosz irodalmat is elhelyezni akarják. Zeneművek: Pap Zoltán, ki rövid idő alatt egymásután adott ki néhány nótát, melyet az tett érdekessé, hogy a zenét is a poéta írta, legújabban »Ide azzal a kupával« cz. verset irt, melyet Sipulusz-nótának nevezett el. A pesti könyvnyomdarészvénytársaság adta ki a megzenésített verset, melynek ára 80 kr. — Kitűnő öt eredeti népdalt vettünk az előbb említett szerzeménynyel egyidejűleg. »A dorozsmai csárdában« czim alatt adta ki Méry Béla Dankó Pistának gyönyörű népdalait, melyeket Palotássy Gyula alkalmazott zongorára. A szép kiállítású s dicséretre érdemeis kiadványára írt 50 kv. tábornagyot, Simon tábornokot és Bocayuva volt minisztert elfogatta. Viszont Mello tengernagy, a lázadók vezére hatalmába kerítette a Rio-Chullo toronyhajót s azután a többi hajókat. A vasárnap és hétfő közti éjjel a hajók támadólag léptek föl, mire hétfőn délelőtt kilencz órakor Fonseca aláírta lemondását. Peixoto tábornok neveztetett ki a köztársaság elnökévé. Az alkotmány szerint azonban az elnököt általános szavazás útján a nép választja, csakhogy ezt most nem vették figyelembe, mert félnek a nép szavazatától. Azt sem tartják kizártnak, hogy ha a monarchia vissza nem állíttatik, a brazíliai unió felbomlik s az északitól a déli államok külön és önálló államcsoporttá fognak alakulni. Egy ellenzéki alispán. A most lefolyt miskolczi eseményeknek egyik legszebb és legkiemelkedőbb mozzanata volt, midőn Melczer Gyula Borsodmegye alispánja, a ki daczára politikai meggyőződésének, mely őt a nemzeti párthoz köti, mint köztisztviselő sem Apponyi fogadtatásához el nem ment, sem a pártértekezlet zöld asztala mellett meg nem jelent este a fehér asztalnál, hol a független ember meggyőződésének szabadságát nem korlátozzák többé a közhivatalnoknak kötelességei, poharat emelt és konfessziót tett. Az a vallomás, melyet a fehér asztalnál Melczer Gyula elmondott, megérdemli, hogy külön méltassuk, mert az a nemes politikai irány, mely igazságot, pártatlan törvénytiszteletet követel a tisztviselőtől, de tiszteli benne az önálló polgár jogát a politikai meggyőződéshez, és csak az fáj neki, hogy ezt a közhivatalnokok legtöbbjében fel nem találja, megtestesülve állt mindenkinek szeme előtt Melczer Gyulában. Melczer Gyula kiemelte, hogy hosszú közpályája alatt sohasem tagadta meg politikai meggyőződéseit, melyek egykoron őt a Deák Ferencz politikájához fűzték, s később a fuzionált szabadelvű pártnak élére állították Borsod megyében. Kiemelte, hogy midőn a szabadelvű kormányban megcsalódott, lemondott elnöki tisztjéről s az ellenzéki zászlót ragadta kezébe, kiemelte, hogy az ellenzéki harcrok alatt is csalódások érték, migyen Apponyiban és most a nemzeti pártban föl nem találta azt a szellemet és irányt, melyhez egész lelkével csatlakozhatott. De kiemelte, hogy bármily erős politikai meggyőződései voltak is mindig, mégis mikor a megye bizalmait, akarata ellenére, a közigazgatás élére állította, ő mint köztisztviselő, ha politikai érzelmeit soha egy perezre sem tagadta meg, de azokat soha egy perezre sem bocsátotta be hivatalos szobájába. Mint köztisztviselő soha mást nem ismert, mint a vármegye egész közönségének érdekét és alárendeltjei közül soha egyre sem gyakorolt politikai pressziót, a minthogy ugyanezt a maga részére sem tűrte volna