Pesti Napló, 1891. december (42. évfolyam, 330-359. szám)

1891-12-12 / 341. szám

Megyék és városok. A nemzeti párt Temesmegyében. A »Südun­­garischer Reform« megemlékezvén a dettai pártér­­tekezletről, a nemzeti párt ottani szervezkedését illetőleg igy nyilatkozik: »Ha az ellenzék Csákován és Verseczen szer­vezkedik és a körülfekvő helységekből küldöttek jelennek meg, kik a szervezkedéshez csatlakoznak, ez nagy jelentőségű tény ugyan, de nem új. Csá­kován és Verseczen az ellenzék és különösen gróf Apponyi Albert hatalmas párttal bír, mely a vá­lasztásoknál megjelenik, sőt Verseczen ismételve győzelmet aratott. De egészen más az, a mi ma történik, mert ma az ellenzék oly helyen szer­vezkedik , a­hol eddig legfölebb szétszórtan voltak hívei, de nem birt fegyelmezett szer­vezettel. — És íme, most azon tény előtt ál­lunk, hogy a nemzeti párt­lettán mint szi­gorúan fegyelmezett párt szervezkedhetik. Mi­vel fogják a félhivatalosak ezt a tényt más színben feltüntetni ? Talán ez is eklatáns bizonyítékot képez arra, hogy a nemzeti párt Temes megyében nem bir elvtársakkal, vagy éppen csökkent ezek­nek a száma ? Oly tény előtt állunk, melyet nem lehet eltagadni s melynek jelentőségét triviális viczczekkel nem lehet kisebbíteni. A dettai konfe­­renczia előtt a szabadelvűek, — hogy a verseczimről ne is szóljunk — nem hunyhatnak szemet, mert az lapidáris vonásokban állítja elő annak bizonyí­tékát, hogy a nemzeti párt Temes megyében nem­csak hogy nem csökkent, hanem épen ellenkező­leg tekintélyesen szaporodott.«­­ Ugyancsak a »S. R.« legutóbbi számában részletes tudósítást közöl a nemzeti pártnak verseczi értekezletéről s közli ama lelkes beszédet, melyet ezen értekezle­ten V­e­s­z­t­e­r Imre tartott. Utána Gridkovsz­­k­y Kornél szólalt fel, kiemelvén a nemzeti párt szervezkedésének igazoltságát és szükségét, míg Wittmann József bátor küzdelemre hívta fel az elvbarátokat. Erre az értekezlet a nemzeti párt megalakulását kimondta és megalakította bizott­ságát. Verseczen a nemzeti pártnak újonnan ki­bontott zászlója körül a polgárok oly lelkesedés­sel sorakoznak, hogy a jelenlegi kormánypárti képviselő tanácsosnak tartja, mint a városban be­szélik, más biztosabb mandátumot keresni. Veszprém megye évnegyedes közgyűlésén egy­hangúlag elhatározta, hogy dr. Wenczel Gusz­táv emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti. Nagy vitát idézett elő Fenyvessy Ferencz orsz. kép­viselőnek indítványa, mely az egész eddigi ügy­rendet módosítani kívánja. A pápaiak és a Pápa járásbeliek ez alkalmat felhasználták, hogy a múltkori közgyűlésnek az úthálózatra vonatkozó végzése ellen, mely szerintük nem volt kellő idő­ben a napirendre kitűzve, erélyesen demonstrálja­nak. A közgyűlés azután hosszas vita után Feny­vessy indítványát egyhangúlag elfogadta. A köz­gyűlés erre megejtette a közigazgatási bizottsági tagságra való választást a törvény szerint kilépett tagokra nézve. Titkos szavazás után legtöbb sza­vazatot kaptak: Fenyvessy Ferencz, báró F­­­á­t­h Pál, Bittó Dénes, Szabó Imre és Ányos László. Az újpesti bíróválasztás. Újpest község tiszt­­újítása e hó 17-dikén délelőtt 10 órakor kezdődik a­ községházán. A választás a bírói, törvénybirói­, közgyámi, pénztárnoki állásra, a 20 esküdtre s esetleg a segéd- és kezelő személyzeti állásokra fog megtartatni. Ez állások elnyerésére e hó 12-én s 13-án lehet a váczi főszolgabírónál akár írásban, akár szóbelileg jelentkezni. Nagyvárad városának tegnap tartott közgyű­lésének heves jelenetei voltak. A keresk. és iparka­mara megsürgette a vásártér ügyében beadott em­lékiratának elintézését s ezt oly hangon tette, hogy azt a város tanácsa sértőnek találta. Az ügy a köz­gyűlés elé terjesztetett, a mely közvetítő határoza­tot hozott s ezzel az ügy elsimult. — Izgalmat keltett a belügyminiszter leirata, mely egy állan­dó szinház építésére 100.000 forintot vett föl az 1892-iki költségvetésbe. A közgyűlés végül a ta­nács javaslatát fogadta el s belenyugodott a bel­ügyminiszter határozatába.­­ A város egyúttal 100 forinttal belépett a történelmi társulat alapí­­tótagjai közé, mikus és mechanikus káros behatása ellen, azon-­­ kívül azon akusztikai hivatása van, hogy a hozzá­­ eljutott hanghullámokat tovább adja a h a 11 ú- s csontocskáknak, a­melyek ingaszerű rezgé­sük folytán a hang-impulzust tovább adják a tömkelegnek, azaz a belső fülnek. Az eddigi felvételek által a hanghullám már lényegesen át van alakítva, hogy a belső fülnek folyós, hártyás és csontos közegei folytán eljusson a belső fülben lévő hallóideg rendkívül finom végkészülékéhez és létrehozza ugyan még nem az öntudatos teljes hallást, hanem egyelőre csak a halló-érzést. Hogy a teljes kulturális hallás létre jöhessen, szükséges, hogy a halló idegnek vitális tényke­dése felvétessék az öntudatba, azaz, hogy az inger, mely az idegnek végkészülékét rezgésbe hozza, eljusson a halló ideg eredetéig , az agyig, és csak akkor lép fel a hangkép. Itt az agyban a hangnak mennyisége és minősége már többé nem lesz elkülönítve egymástól, hanem egyesül és össze lesz tartva egy teljes egész objektummá és így lesz felvéve az öntudatba és adja a hang fogalmát — a hallást. Ezen képesség azonban születésünknél még nincsen tökéletesen jelen, mert közvetlen a szüle­tés után azon szerv, mely a hallást közvetíti, még teljesen nem fejlődött ki és csak lassan kint és fo­kozatosan halad előre. A halántékcsont, melybe be van ágyalva a fül, a koponyának csontjaival még nincs teljesen összenőve, a sziklacsont üregé­ben foglalt képleteknek igen sok hiányzik még későbbi mintaszerű kifogástalanságukhoz; maga a tömkeleg szabadon fekszik és fedetlenül, hiányá­ban mindennek, a­mire később szüksége van. Az aránylag még nagyon kicsiny doboz ki van bélel­ve és nyakot foglal magában, mely csak később ürül ki a levegőben történt lélegzés által. A csecs­­nyújtvány sejtjei még egészen hiányzanak. A dob­hártya még nem bír a hangfelvételhez kedvező ál­lással. A külső halljárat végre még nem kanális, hanem bőr és porczból áll, nagyon szűk és ki van töltve egy fehéres matéria által, mely azt egészen bedugja. Tekintettel a hallószervnek ezen tökéletlen kifejlődésére, továbbá minden magasabb szellemi tevékenységnek szunnyadozó állapotánál fogva nem is lehet szó arról, hogy az újonnan született gyermek jól hallhasson. Fülel ugyan szelíd és halk hangokra, de csak erős zörejek tesznek rá benyo­mást és nevezetesen magas és átható hangok azok, a melyeken tetszést, örömet és élvezetet talál és a a melyekre figyel. A hangnak és finomabb nüan­­szainak tiszta és világos benyomását még nem kapja és minden kétségen kívül fogalma sincs a hang erősségéről, mélységéről és magasságáról. Annak megismeréséhez, hogy honnét jön a hang és milyen távolságról, hiányzik a babának az eh­hez szükséges agyfunkcziónak kifejlődése és ezt csak lassan mint tapasztalat és gyakorlat által szerzi meg később. Csodálatos, hogy a csecsemőket a hallás nem foglalkoztatja annyira, mint a többi ér­zéki funkcziók. Ezen jelenségnek oka minden valószínűség szerint abban rejlik, hogy a ba­bának nem nyújtatik annyi alkalom a hal­lási érzéket igénybe venni, mint a többi ér­zéket s továbbá főkép abban is, mert a hallási benyomások túlságos röpke természetűek és a hangképek felette gyorsan tűnnek el. A fül a hang­tárgyakat nem úgy állítja oda, mint egymás mel­lett létező dolgokat, hanem mint az időben előre­haladó cselekedeteket. A baba tehát gyakran nem talál elegendő időt arra, hogy a hallási objektu­mot épp oly figyelmesen megvizsgálja, részleteire szétszedje és ezeket ismét egészszé formálva, az ön­tudatba felvegye és egységes képpé összefoglalja, mint a látás és tapintás térbeli tárgyait. Itt is bizonyos időtartam szükséges arra, hogy a benyo­mások sajátosságukban és világos kinyomatukban megerősödjenek. Arról, hogy miként fejlődik és válik ön­állóvá a hallás, bizonyosat nem tudunk, mert a gyermek életének első éveiben erről nem nyilat­­kozhatik és minden, a­mi erre vonatkozik, később emlékezetünkből eltűnik. A gyermeknél a hallás­ban első nagy gyakorlatként a beszélő tehetség fejlő­dése jelentkezik, mert a kiejtett hangokra figyel és arra törekszik, hogy a hangokat utánozza és meg­újítsa. Azon mértékben, melyben a gyermek esz­meköre és eszközeinek, melyekkel magát érthetővé teheti, határa tágul, az érzések élénkebbé válnak, az emlékező tehetség m­egerősödik, figyelme több­felé irányul, a felfogás gyorsabb s könnyebb lesz és az ítélő tehetség kifejlődik, azon mértékben a hallási érzék is tökéletesebbé és finomabbá válik; a felette való legnagyobb uralmat az ember csak akkor nyeri el, ha nemcsak a fül, hanem az agy is teljesen kifejlődött és a szakadatlan gyakorlati, etnikai és eszthetikai kiművelés által a tökély leg­magasabb fokára emelhető. Mindezekből látható, hogy a hallás mecha­nizmusa mily rendkívülien komplikált és hogy ismerni kell ezeket mindenkinek, hogy annál job­ban tudja felfogni és megérteni a fül hygiéniájá­­nak fontosságát és befolyását. Mert a­ki ezekben teljesen tudatlan, az azon gépész helyzetében van, a­ki a reá bízott gépnek és a gép egyes alkatré­szeinek funkc­ióját nem ismeri; az oly gépész gyakran fog kárt és sérelmet okozni vagy szen­vedni. Mert a fül hygiéniájának szabályai csakis azon tények logikájából vonhatók le, a­melyek az egészséges fülben találhatók fel. Fővárosi ügyek. A középítési bizottság ma délután ülést tartott, Gerlóczy Károly alpolgármester elnöklete alatt.­­ Az ülés kezdetén S­z­a­b­ó N. Ferencz intézett kér­dést az elnökhöz az iránt, váljon a közlekedési aka­dályt képező budavári b­é­c­s­i­ k­a­p­u és környéké­nek szabályozása mikor fog megtörténni. Az elnök kijelenti, hogy ezt a dolgot a mérnöki hivatal már munkálatba vette s remélhető, hogy felőle nemsokára jelentést fog tenni.­­ Ezután a hó­fogóknak az új épületeken való kö­telező alkalmazásáról szóló szabályrende­let-tervezetet vették tárgyalás alá. A szabályren­delet czélja az lenne, hogy elejét vegye azon ta­pasztalt kellemetlenségeknek, a­melyek a háztető­kön megrekedt hótömegek lecsúszása által okoz­­tatnak. A tervezet kimerítően tárgyalja ezen baj orvoslásának módjait és különösen az új épületek építésére vonatkozólag ad e tekintetben utasításokat. ti. középitési bizottság némi csekély változtatással a tervezetet elfogadta s egy §-t csatolt még hozzá, melyben hónak a háztetőről az utczára való leszó­­rását szigorúan megtiltja és utasítja a háztulajdo­nosokat, hogy olvadás esetén a régi házakban is óvintézkedéseket tegyenek. A mérnöki hivatal ja­vasolja, hogy a megyeháza előtti térség neveztes­sék el Kubinyi-térnek vagy Megyeház-térnek. A bizottság nem járult a javaslathoz, mert ezzel a Gránátos­ utcza házszámozása megszakítást szen­vedne. Az ülés végén Gerlóczy Károly elnök abból az alkalomból, hogy a régi cziklusban ez az utolsó ülés, köszönetet mondott a bizottságnak. Viszont a bizottsági tagok részéről P­o­s­o­n­y­i Géza fejezte ki elismerését az elnök, a tanácsos és az előadók iránt. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: deczember 12. A miniszterek nem fogadnak. — Nemzeti múzeum: képtár, nyitva d. e. 9 órától délután 1 óráig. — Nyilvános könyv­tárak: akadémiai d. u. 8—7-ig. Egyetemi délelőtt 8—12-ig és délután 4—8-ig. Múzeumi dél­előtt 9­­­1-ig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 80 kr. — deczember 11. A német császár Bukarestben. A »Berl. B. Cou­­rier«-nek Bukarestből vett hire szerint ottani ud­vari körökből az a hir szivárog ki, hogy II. Vilmos német császár jövő év márczius havában Buka­restbe jó Károly király látogatására. A császár kí­séretében lesznek Henrik porosz herczeg, hohen­­zollerni Lipót herczeg stb. A német császár há­rom napot időzne Románia fővárosában s ez idő alatt a királyi palota jobb szárnyában fog lakni, melyet e czélra külön berendeznek. Vaszary Kolos herczegprimás tegnap délután s ma délelőtt nem fogadott, hanem több ügynek el­intézésével foglalkozott. Déltájt titkára, Kohl Medárd társaságában kikocsizott s néhány látoga­tást tett. Holnap déli tizenkét órakor fogadja a fő­város nagy küldöttségét, mely R­á­t­h Károly fő­polgármester vezetése mellett tiszteleg. A her­czegprimás elutazásának ideje még mindeddig nincs véglegesen megállapítva. Szmrecsányi püspök levele. A magyar vörös­kereszt-egylet igazgatósága Szmrecsányi Pál szepesi püspököt beiktatása alkalmából üdvözölte, amire a püspök a következő levelet intézte az egyesülethez: Örömmel vettem tudomást az egylet mélyen tisztelt igazgatóságának, e hó 5-én 2468 sz. a. hoz­zám intézett nagybecsű átirata alapján arról, hogy a szepesi egyházmegye papsága, melynek püspö­kévé Felséges urunk engem legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott, azok sorában foglal helyet, a kik a vörös­ kereszt egylet nemes czólzatait lel­kesen felkarolták s hálás köszönettel fogadtam a gyermét, tisztelt igazgatóság fölötte lekötelező fi­­elmés melynél fogva a szepesi egyházmegye ma­gasztalt buzgó közreműködésének kitüntető mél­tánylásául engem kineveztetésem alkalmából szí­vélyes üdvözletével megtisztelni kegyeskedett. A magyar szent korona országainak vörös-kereszt egylete mind kitűzött egáljainak fensége, mind aránylag rövid tartamú működésének valóban ál­dásos eredményeinél fogva méltó jogczimet nyer­vén a felebaráti szeretett munkás érdeklődésére, készségesen­ biztosíthatom a mélyen tisztelt igaz­gatóságot arról, hogy a szepesi egyházmegye pap­ságának dicséretre méltatott példás buzgalmát a megye kormányzatának átvétele után személyes melegen érdeklődő közreműködésemmel is gondo­san ápolni hazafias kötelességemnek tartandom. Új doktori esküminta. A tudomány-egyetem eskümintája nevezetes változáson ment keresztül. Eddig ugyanis egy az ötvenes évek elején meglehe­tős rossz magyarsággal szerkesztett esküminta volt érvényben. Most az egyetemi tanács elfogadta azt az uj magyaros eskümintát, melyet Beöthy Zsolt, a bölcsészeti kar dékánja formulázott. Ez lényegben megegyezik a régivel s legfontosabb újítása az, hogy a »tudor« elnevezést száműzi s helyébe a »doktor« szót iktatja be. Az egyetemi tanács tagjai ezentúl, nem »tudor«-rá, hanem »dok­torrá avatják azokat a kik az esküt leteszik. Az uj eskümintát a holnapi felavatások alkalmával használják először. A juste milieu. »Csak a milieu a jó; a milieutől eltérni annyi, mint az emberektől eltávolodni.« Így vélekedett a milieuról Pascal, a nagy gondolkozó. Az éles ítéletű Diderot szerint »a szerencse alapföl­tétele — mindenben megtartani a juste milieu-t«. De mi legyen hát ez az univerzális csodaszer, a nagy paná­­czea, a sokat emlegetett miieu ? Pascal és Diderot meg­egyeztek abban, hogy ez a lét és cselekvés középszere, tűrhető átlaga. A mathematika meghatározása szerint az a pont, a­mely minden határtól egyenlő távolban fekszik. Ez tehát a közép, a középszerűség, az átlag, mely millió és millió, hasonló törvények alatt álló je­lenségben nyilatkozik s éppen azért az átlagos, az át­metszett eredményt szolgáltatja. A társadalomban a milieu mit jelent ? Littré így definiálja ezt a fran­­czia szót: »A milieu azon társadalmi föltételek össze­­sége, a­melyeknek az egyén alárendeltetett. Ez azon­ban csupán a szó meghatározása, maga a fogalom azonban sokkal többet jelent a gyakorlatban. Pascal meghatározása kitűnően jellemzi az átlagos embert. — Quetelet a képet tovább fejleszti szocziális fizikájá­ban. Azok a szabályok, a­melyek által az ember évek során át azzá válik, a­mi, eredményét képezik a termé­szet és környezet befolyásának. Szülők, testvérek, bará­tok, a családi ház, az utcza, a reggeli, ebéd és számta­lan egyéb mellékkörülmény hat közre kifejtésére. A milieu ringatja az embert bölcsőjében, a midőn első ki­áltását hallatja; a milieu táplálja, szereti, kínozza, csá­bítja és fékezi egész életén keresztül. Csoda-e aztán, ha a milieu azzá neveli ki, a mivé akarja, tudniillik — átlagos emberré . Számtalan eszközzel idomitgatja a mi­lieu őt és hozzátartozóit; működik szeme, orra, ízlése és szaglása utján, segédei a táj, a társaság, a ház, az ut­cza, a munkája és élvezete; áradat ez, melyben az em­ber tovább úszik, s mely őt tiszta, vagy szennyes hul­lámain emeli, vagy alámeríti. Az ember nem sze­gülhet a milieu ellen. Ha alája sülyed, lesz belőle go­nosztévő, a­kit a milieu börtönbe, vesztőhelyre, nyomorba, öngyilkosságba dönt. De fölfelé sem szár­nyalhat annyira, hogy a milieuhez ne kössék leg­alább szellemi és erkölcsi érintkezési pontok. A milieu mindenkire hat valamely pontban. Ez a működő pont egy emberre nézve a korcsmában van meg, ahol agyát elhomályosítja ; a másik feltalálja egy munkában, a­melyen magát halálra dolgozza; a harmadiknak főnöke, aki az életét megkeseríti; a negyediknek megfizethetlen tartozása, amely miatt nem hunyhatja le a szemét; a többieknek anyósa, kutyája, házibarátja, pőre, vagy ifjúsági bűn. A legtöbb esetben milienje a­­ feleség. Az emlékiratokban egy-egy szerző a saját milieujét mu­tatja be, az életíró a más milieujét, a közvádlónak pedig elég gondot ad az, hogy a keze ügyébe jutott méreg­­keverők, gyújtogatók és gyilkosok milieujének működési pontját híven eltalálja. A milieut legélesebben tünteti fel regényeiben Zola. Az ő alakjai mindannyi áldoza­tai milieuröknek. Ismételjük, hogy a milieure ma­gyarban kifejezés nincsen. Tessék választani : életteher, sors, végzet, rendeltetés, ez mind a milieu. E fogalmak­ból tessék ideiglenes használatra — egyet alkotni ! Lezuhant léghajós. Bombayból jelenti egy táv­irat : Mansfield tengerészhadnagy ma mintegy tíz­ezer főnyi közönség jelenlétében léghajón felszállt a magasba, hogy onnan eső­ernyővel ereszkedjék le. A múlt hónapban már tett hasonló kísérletet s tizenegyezer lábnyi magasból szerencsésen le is ért a földre ; ma azonban a léghajó alig emelke­dett négyszáz lábnyira, egyszerre megrepedt. Mansfield nem volt képes az ernyőt a léghajótól elválasztani s iszonyú sebességgel lezuhanván, szörnyet halt. Teste alaktalan tömeggé roncso­­lódott. Kisiklott vonat. A budapest-bécsi vonal verő­­czei állomása közelében ma egy tehervonat kisik­lott. A vonat harmínczhat kocsiból állott, melyek közül a huszonharmadik nagyon feszesen volt a többihez kapcsolva, úgy hogy a verőczei kanyaru­latnál nem tudott fordulni és kisiklott. Még két kocsit magával rántott s ez a három kocsi teljesen összetört. Emberéletben nem esett kár. Dinamit-merénylet. Egy Yogrig nevű 25 éves munkás ,Chiatovoniban Görz mellett kedvesének ablaka alatt egy dinamittöltényt robbantott fel, hogy ily módon boszulja meg kedvese hűtlenségét. A leány azonban csak kevésbé sérült meg, anyja ellenben súlyos sebeket szenvedett. A robbanás a házban is tett nagy kárt. Dom Pedro hagyatékában veje egy lepecsételt cso­magot is talált; a csomagban föld volt és egy levélke, mely igy hangzott: »Ez a föld hazámból való s kívá­nom, hogy koporsómba tegyék, ha hazámtól távol ér utól a halál.« A megboldogult kívánságát teljesítették s a brazíliai földet egy kis vánkosba varrva, a feje alá tették. Élő fáklya. Bécsből táviratban jelentik. Ma este Wiedenben, a Flóra-utczában szerencsétlen­ség történt, melynek könnyen két emberélet eshe­tett volna áldozatul. A Weiss Adél magánzónőnél szolgálatban álló dajka ugyanis vigyázatlanul bánt egy gyorsfőzővel és a reája bízott csecsemőt éppen karján tartotta, midőn ruhája a szesz láng­jától tüzet fogott. Ijedtségében eldobta ma­gától a gyermeket, míg azonban a tüzet eloltották, már súlyos égési sebeket szenvedett. A csecsemő az esés folytán csak kisebb sérüléseket szenvedett. Járőrgyakorlatok a vidéken. A közös hadügy­miniszter a császári és királyi közös hadseregre nézve a járőrszolgálatban való gyakorlás czéljából különös lovassági járőrlovaglásokat és gyalogsági meneteket rendszeresített, melyek még e hó folya­mán veszik kezdetüket. A honvédelmi miniszter ennélfogva felhívja a közönséget, hogy az ily jár­őrgyakorlatok eseteiben az abban résztvevőket le­hetőleg támogassa és a szükséglendő szállások ren­delkezésére bocsájtása iránt azonnal intézkedjék. Zsinati tagok arczképei. A protestáns zsinatok tagjainak arczképeit emlékalbumokban örökítik meg. A zsinat háznagyának kezdeményezésére a tagok külön-külön lefényképeztetik magukat és a fényképeket albumokba összefoglalva, illetve cso­portképekbe összeállítva, az egyházak és egyház­­kerületek levéltáraiba fogják elhelyezni az alkot­­mányozó országos zsinat emlékére. A fölvételek nagy része Erdélyi fényképész műtermében már meg is történt. Az influenza. Két éve már annak, hogy ezzel a járványnyal megismerkedtünk. Mikor Oroszor­szágból először csak hírét hallottuk a járvány­nak, akkor még nem is hittünk benne s az egész kórt az orvosok praxisra számító praktikájának véltük. Azt hittük továbbá, hogy e kórt egy má­sik kór, a czimbórság találta fel a kor számára, természetes lévén, hogy ha a tekintetes urak meg­elégszenek egy kis jó náthával, a nagyságosoknak már migraine dukál, a méltóságos uraknak pedig már az influenza áll rendelkezésre. Nagyon té­vedtünk, mert — a mint dr. Ruhemann értesít az 1889. és 90-ben dühöngött influenzáról írott német művében — ez a baj meglátogatta már az emberiség igen régi korában élt né­peket is. Ruhemann azt véli, hogy az első biztos és kétségbevonhatlan influenza 1387- ben Kr. u. bukkant fel, mostani nevét pedig 1742 —43-ban vette fel. Ezelőtt »Le Tac« és »Ho­­rion« néven ismerték; a 16. században egy orvos »agybontó ragály-láznak« keresztelte el. Népies és közkeletű nevei voltak mindig: tavaszi láz, tyúk- és spanyolnátha, á la mode betegség, grippe sat. 1782. Az év óta minden nagyobb láz Oroszor­szágból köszöntött be hozzánk. Az utolsó influen­za-járvány 1889-ben Bocharában támadt. 1889. októberében már Tomszkig nyomult elő, a­hol szi­bériai láz inkognitóját vette föl s igy nyomult to­vább a Kaukázusig, Moszkváig, Riga, Vilna, Sze­­basztopol és Kalugáig. Novemberben a veszedel­mes utazó beköszöntött Szentpétervárra is, a­hol a czár háziorvosa a kholera előhirnökének nyilvá­nította. Szerencsére ez a jóslat nem teljesült. Az influenza folytatta útját Krakón és Varsón keresz­tül Berlinig, s dühöngött egész február hóig, a mi­dőn erejével alábbhagyott s lassan-lassan megszűnt. Emlékszünk arra a pánikra, melyet megjelenése Bu­dapesten keltett és itt is számtalan áldozatot raga­dott magával. Különösen a hivatásuknál fogva többnyire szabad levegőn mozgó egyének, tehát munkások, iparosok, katonák, rendőrök, postai al­kalmazottak stb. hunytak el benne. Bécs, Bukarest, Stokholm sat. szintén kaptak belőle s mivel leg­inkább a nagy városokban bukkant fel, hangzott nem rég olyan vélemény is, hogy a kőszénfüst okozza az influenzát. Az epidémia ártere most is meg van, kört képez Európában, a­mely­nek központja — Berlin. Nem tudjuk, hogy Vil­mos császár e körülményt nem hozza-e összefüg­gésbe a ... Sudermann darabjaival ? Madridban az influenza hónapjában 809-el több ember halt el, mint augusztusban, a­mikor ott a kholera dühön­gött. Láttuk, hogy nyomult előre az influenza, útját visszafelé Olasz-, Görög- és Törökországon keresztül folytatta más világrészek felé. A járvány keletkezésének okai felől a nézetek eltérnek. A baj baktériumát még nem csípték meg s úgy látszik, hogy az időjárás változásai, hideg, vagy enyhe idő, szél vagy köd, sem állanak a kór­ral összefüggésben. Egy tudós a föld szárazságá­ban s a hótakaró hiányában keresi a baj okát. 1889. és 90-ben, az influenza csakugyan ilyenfajta időjárásban tört ki. Más orvosok az 1889-ben kora őszszel lehullt falevelekből származott rovarok és gombák által infirziált föld miazmáiból származ­tatják s a szerint tartható a baj többé vagy ke­­vésbbé veszedelmesnek, a minő utóbetegséget tá­maszt az emberi szervezetben. Az influenza terje­dését megakadályozni, azt lokalizálni nem lehet; addig is, mig a haladó kultúra megtalálja a kellő ellenszert, bízzék kiki saját gondviselésében. Bu­dapesten néhány hét óta tényleg ismét van influ­enza, de eddig tényleg csak enyhébb alakjában mutatkozik. Öngyilkos hadapród. Mint Pozsonyból távírják Oeyka szakaszvezető, a kadétiskola negyedik év­folyamának növendéke szolgálati fegyverével agyonlőtte magát. A szerencsétlen ifjú fegyelmi büntetéstől való féltében követte el végzetes tettét. (x) A legjobb egyenruhákat a katonák és hiva­talnokok részére szállít Tiller Mór és társa cs. és kir. udv. szállító, Budapest, Károly-kaszárnya. Színház és művészet. A népszínház statisztikáját az elmúlt három évről közli a »Fővárosi statisztikai havi füzetek« legújabb száma. E szerint az utolsó három évben előadtak a magyar eredeti művek közül népszín­művet 278 előadásban, operettet 142-szer, bohóza­tot 8-szor, egyéb színműveket 42-szer, az idegen darabok 447 előadásban kerültek színre. A legtöbb előadást érte el »Hököm Mátyás« (57-szer), »Sötét titok« (37), »Ingyenélők« (34), »Szegény Jona­­thán« (31), »Náni« (30), »Utazás a föld körül« (30), »Színi tanoda« (25), »A suhancz« (23), stb. A leg­nagyobb napi bevételt eredményezett művek közt volt: Abonyi Lajos »Magduska öröksége«, Bartók Lajos »Haluska Benedek«-je, Rákosi »Budavár megvétele« és »Magdolná«-ja, Vidor »Ingyenesek«, Konti »Suhancz« és »Királyfo­gás« czímű darabjai stb. A képzőművészeti társulat választmánya tegnap este ülést tartott, melyben Keleti Gusztáv igaz­gató olvasta fel az igazgatóság jelentését, mely meleg szavakkal emlékezik meg ifj. B­a 1t­h­v­á­n­y­i Géza gróf elhunytáról. A jelentés ezután áttér a téli kiállításra, melynek mostanig 10.947 tag­ja volt.­­ A választmány ez után titkos sza­vazás útján megválasztotta az 1000 frtos R­ö­k­k­j­u­t­a­l­o­m-p­ályabiróságot, melynek tagjai lettek: B­e­n­c­z­u­r Gyula, Ebner Lajos, F­e­s­z­t­y Árpád, Keleti Gusztáv, Strobl Alajos művé­szek és Andrássy­ Tivadar gróf, Harkányi Frigyes műpártolók; a 300 forintos Ráth-féle díj-pályabiróság tagjai: Ebner Lajos, Keleti Gusztáv, L­o­t­z Károly, Pártos Gyula művészek és Lipthay Béla báró, Ráth György, Sza­l­ay Imre, S­z­l­á­v­y József, Zichy Antal műpártolók; a 300 forintos műlap-dij pályabiróságának tagjai: Benczúr Gyula, Ebner Lajos, F­e­s­z­t­y Árpád, H­aus­z­m­an­n Alajos, Jendrassik Jenő, S­­­e­t­­ka Gyula, Tölgyessy Artur, Zala György művészek , Fenyvessy Ferencz, F­orster Gyula, Grötschl Imre, Hegedűs Sándor, Kornfeld Zsigmond, Lechner Lajos, Wag­ner Géza műpártolók. Néhai ifj. Batthány Géza gróf helyébe Kornfeld Zsigmondot vá­lasztották meg a műpártoló bizottság tagjának­ Ezután Jendrassik Jenő emelt szót és élénk figyelemmmel kísért beszéd kapcsán indítványozza, hogy a művészi érdekek és a legégetőbb szükségletek felderítése s orvos­lása czéljából a választmány kimerítő, konkrét javaslatok kidolgozásával bízza meg az igazgató­ságot. Rakovszky István, Ráth György és S­z­a­l­a­y Imre miniszteri tanácsos felszólalásai után a választmány egyhangúlag elfogadta Jen­drassik indítványát. Végül megbízta az igaz­gatóságot, hogy az iparművészeti társulattal egy hivatalos folyóiratnak közös kiadása iránt tárgya­lást folytasson s arról tegyen a választmánynak legközelebb előterjesztést. Az ülést 26 új tagnak tagnak bejelentése fejezte be. Beteg színigazgató: Aradi Gerő, az aradi szinház igazgatója súlyos betegen fekszik Kétly tanár klinikáján s orvosai szerint aligha fog fel­épülni betegségéből. A nemzeti színház nyugdíjintézetének kormány­zó választmánya részvétiratot intézett Zichy Géza gróf intendánshoz édes­anyja elhunyta al­kalmából. A magyar iparművészeti múzeum karácsonyi kiállítást rendez, melyet e hó 13-án, délelőtt fél 12 órakor nyitnak meg C­s­á­k­y Albin gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter jelenlétében. A kiállítást az iparművészeti múzeum irodahelyiségeiben ren­dezik, melyet ez alkalomból újonan alakítottak át. Egyletek és társulatok. A »Jósziv« egyesület igazgató választmánya ma délután Tisza Kálmánná elnöklete alatt ülést tartott. Az elnöklő úrnő bejelenti, hogy az utolsó ülés óta a nyert felhatalmazás alapján több elemi csapás miatt nyomorba jutott községnek se­gélyt nyújtott, még­pedig Oroszfalu községnek 100, Alsó-Korompának 200, Békás-Megyernek 500, a Puszta-Kengyelen szerencsétlenül járt csongrádi munkásoknak 300, Károlyfalva községnek 500, Derczen községnek 400, Fertő-Szt.-Miklósnak 1000, Hrboltónak 500, Rezőnek 1000, Bereczknek 300, Kis-Keszinek 150 és Csokonyának 300 frtot, az utolsó ülés óta tehát összesen 5250 forint segélyt utalványozott. Az újabban beérkezett kérvények alapján az ungmegyei Mező községiek részére to­vábbi 500 frt, a veszprémmegyei Aka községiek részére 250, a pozsonymegyei Hosszúfalu részére 100 frt, apróbb segélyekre 200 frtot szavaztak meg. Az utolsó ülés óta az egyesületbe beléptek dr. Floch-Reitersberg Henrik János 100 írttal, dr. Königswarter Mór 300, Strasser Alfred 100 írttal alapítótagoknak. Az előterjesztett számadások fe­lülvizsgálása után az illető bizottsági elnökök ré­szére a fölmentvényt megadták. Egyéb folyó ügyek elintézésével az ülés véget ért. A budapesti kir. orvosegyesület holnap szomba­ton esti 6 órakor tartja 55-ik nagygyűlését, a­mely alkalommal felavatják az egyesület új palotáját. (Szentkirályi­ utcza 21.) A gyűlésre eljövetelüket megígérték gróf S­z­a­p­á­r­y Gyula miniszterelnök, gr. Csáky Albin közoktatásügyi miniszter, Ber­­z­e­v­i­c­z­y Albert államtitkár. Azonkívül ott lesz­nek a főváros polgármesterei, tanácsosai, a főren­diház több tagja, az egyetemi tanártestület. A budapesti »Vas megyei kör« e hó 13-án, vasárnap közgyűlést tart. A közgyűlés színhelye a Ferencziek ha­záréban levő Csikós-kávéház külön helyisége. A tanítóképző-intézeti tanárok orsz. egyesülete vasárnap d. e. 10 órakor az Andrássy­ úti tanító­­nőképző intézetben választmányi ülést tart. A mérnök- és építész­ egylet jövő heti ülés­rendje a következő : Hétfőn este fél 7 órakor a mű- és középítési szakosztályok együttes ülése. Kedden este fél 7 órakor a vízépítési szakosztály ülése. Szerdán este az út, vasút és hídépítési szak­osztály tart ülést. Szombaton, esti hétkor, a gé­pészeti és bányászati szakosztályok tartják meg együttes ülésüket. Tudomány, irodalom. Karvassy világtörténelmi műve.Dr.Karvassy Ágoston, a budapesti egyetem nyugalmazott jogta­nára, ki jelenleg Bécsben él, a kilenczvenedik évet megközelítő magas kora daczára, teljes élénkséggel foglalkozik a tudományokkal.Legközelebb h­a­t­k­ö­­tetes világtörténelmet irt, melynek kéz­iratát az egyetemnek ajándékozta. A munkát, me­lyet Karvassy sajátkezüleg irt le, az egyetemi könyvtárban helyezték el. Dr. Eötvös Lóránd, az egyetem rektora pedig meleg hangú levélben fe­jezte ki az agg tudós előtt az egyetemi tanács há­lás köszönetét. Orvostani felolvasás. Dr. Lichtenberg Kornél egyetemi magántanár a természettudo­mányi társulat mai estélyén díszes és nagyszámú közönség előtt felolvasást tartott a hallás vilá­gáról. Az előadáson jelen volt gróf C­s­á­ky mi­niszter is családjával. A tetszéssel fogadott és tanul­ságos felolvasás rövid kivonatát lapunk más he­lyén közöljük. Törvényszéki csarnok. A rákos­csabai vasúti katasztrófa ügyében ma folytatták a végtárgyalást s többek között Steisz­­kal forgalmi szakértőt, Takács Sándor fékezőt s Szabó János főkalauzt hallgatták ki. Majd a vasút jogi képviselője jelentette be, hogy a vasutat 39,000 frt kár érte s azonkívül 50,000 frtig most is be van perelve. Ezután Weisz Zsigmond sze­­mélyvonati fékezőt és Heverle Károly gépész­mérnököt, az államvasutak által kiküldött szak­értőt hallgatták ki. A tárgyalás délutáni folyamán kihallgatta még a bíróság dr. Imrédi Bélát és dr. Kovács Jánost, akik a kérdéses sze­rencsétlenség alkalmával a személyvonaton utaz­tak. Végül Vezerle Frigyes és Gaal Gyula mozdonyvezetőket, kik a segélyvonaton men­tek Rákos­ Csabára. Vallják egyebek közt, hogy ott beszéltek Hoffmann személyvonati mozdony­­vezetővel és rájuk azt a benyomást tette, hogy vagy részeg, vagy nincs rendén az esze. Az utóbbi igazoltabbnak látszik, mert Hoffmann azóta tény­leg megörült. A rendelkezésre álló anyagot ezzel a bíróság kimerítvén, Eötvös Károly védő előter­jesztéssel él, kérve több tanú beidézése czéljából a tárgyalást elhalasztani. Készíts dr. hozzájárulása és Rakovszky kir. alügyész ellenzése után a tör­vényszék a védőt kérelmével elutasította. A tár­gyalást ehez képest holnap reggel 9 órakor a plai­­doverekkel folytatják. Korán érett ficzkó állott ma­g a bünfenyítő tör­vényszék sorompói előtt, több rendbeli sikkasztás vádjának terhe alatt. Az alig tizenhét éves, nagy­váradi születésű Krizsbai Jenő gazdája részére beszedett több kisebb-nagyobb összeget, a pénzt azonban megtartotta és pajtásaival elverte. Gaz­dája szolgálatából megszökött, de a Ráczfürdőben mulatozás közben elcsípték s a rendőrségnek át­adták. A mai végtárgyaláson töredelmes vallomást tett és a törvényszék öt dr.Béldi Izor hivatalból kirendelt védő indokolt előterjesztése alapján, az enyhítő körülmények figyelembe vételével csak tizennégy napi elzárásra ítélte, mely büntetés vádlottnak a f. évi november 27-dikén megkezdett vizsgálati fogsága által kitöltöttnek vétetett. Vádlottat azonnal szabad lábra he­lyezték. Halálozások. Kacskovics Lajos, kinek elhunytáról esti la­­zasában megemlékeztünk, a m. tud. akadémia

Next