Pesti Napló esti kiadás, 1892. október (43. évfolyam, 271-301. szám)
1892-10-01 / 271. szám
A rendes kiadások körében 183,OOO írttal növekedik az a szükséglet, melyet a megállapított arány szerint Horvát-Szlavon országok beligazgatási kiadásaira vagyunk kötelesek kiadni. E szükséglet előirányzásánál szorosan alkalmazkodtam az eddigi módhoz, t. i. a megelőző 3 évi zárszámadások eredménye alapján irányoztam elő azt az összeget, mely Horvát-Szlavon országokat megilleti. Nem szenved kétséget, hogy ez összeg nagyobb az eddigieknél. Éz pedig két okból lesz nagyobb. Először azért, mert a múlt évi zárszámadásokban oly kiadások fordultak elő, melyek jövőre kiadásképen nem fognak előfordulni, tehát a nettóeredmény lesz nagyobb, de másrészt nagyobb lesz azért, mert az italmérési jövedékből előálló plus Horvát-Szlavon országoknál külön vétetett figyelembe átfutó tételkép a kezelésnél a költségvetésben azért, mert a kártalanítási művelet ez országokban teljesen befejezve nincs és biztos végleges tényezőkkel ez idő szerint még nem dolgozhatunk. De ha nagyobb lesz a szükséglet, nagyobb lesz a hányad is, amely Horvát-Szlavonországok jövedelmi többletétől bennünket megillet. Az egyes tárcákra menve átt 209.000 írttal növeltük a belügyi tárca szükségleteit. Ebből 82.000 frt a közegészségügyi kiadásokra esik és két részre oszlik. Egyrészt egyes intézményeket, fájdalom a tébolydák és kórházak intézményét vagyunk kénytelenek nagyobb alapon fejleszteni, másrészt az e tárcát terhelő közegészségügyi kiadások jelentékeny összeget tesznek ki, úgy hogy az előirányzatnál a tényleges szükségletre tekintettel kellett lennünk. 88.000 írttal növeltük a közbiztonsági kiadásokat a fővárosi rendőrség és még inkább a csendőrség fokozatos fejlesztése következtében (Helyeslés) s apróbb tételektől eltekintve, 10.000 forintot vettünk fel az e t. házban kifejezett kívánalomhoz képest a vidéki színészet segélyezésére. (Általános helyeslés.) A pénzügyi tárczának rendes kiadásai 410.000 írttal növekedtek. A pénzügyi tárca körében tulajdonképpeni több kiadásokat, hogy úgy fejezzem ki magamat, csekély kiadásokat csakis azon programmnak következetes végrehajtása idéz elő, amelyet a pénzügyi adminisztráció újjászervezésekor felállítottunk. Akkor kimondottuk azt, hogy minden megye székhelyén külön pénzügyigazgatóság állíttatik fel. Midőn tehát ma megfelelő szakerők állanak rendelkezésünkre, egy ily pénzügyigazgatóság felállítását vagyok bátor ajánlani egy megyében. Továbbá azon követelmény megvalósítása végett, hogy legalább minden járásbíróság területén legyen adóhivatal, hogy azon járásbíróságnak letéti hivatala helyben legyen. (Helyeslés jobbfelöl.) Az adóhivataloknak számát 1893-ban fokozatosan újra hattal szaporitandónak tartom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A vámjövedelmek növekedésével és különösen a vámkezelésnek bonyolultabbá és terhesebbé váltával a fővárosban külön és több vámkirendeltség fölállítása következtében kénytelen vagyok a vámügyi személyzetnek mérsékelt szaporítását és néhány egyénnel, hogy tevékenységük hatályosabb, intenzívebb legyen,a bányakapitányságok személyzetének szaporítását ajánlani. Végül meg egy személyi kiadási többlet fordul elő tárczám körében, és ez a valutatörvények alapján felállítandó főkémlőhivatalban leli indokát. Ezektől eltekintve, t. képviselőház, a tárcám körében előforduló többkiadások mind olyanok, amelyek szorosan véve üzemi természetűek, mint a vasműveknek többkiadásai, hasonló összegű magasabb bevétellel vannak ellensúlyozva, vagy pedig adminisztratív természetűek s szintén a magasabb összegben befolyó jövedelmeknek mellőzhetlen folyományát képezik. 36.000 forinttal kellett emelnem a bélyegkiadásokat, azért mert a jövedelem emelkedésével nagyobb az eladási jutalék s nagyobb, nem viszonylag nagyobb, hanem főösszegében nagyobb a bélyeganyag előállítási költsége. 530.000 írttal kellett növelnem a fogyasztási adók szükségletét azért, mert a fogyasztási adók Ausztriával szemben viszonylag nagyobb jövedelmének megfelelőleg nagyobb a fogyasztási adó-restitucióban ránk eső hányad. A mai pénz olcsósága mellett nagyobbak az előleges adófizetések és ebből folyólag a kamatmegtérítések. Örvendetes jelenségei mutatkoztak annak, hogy több gazdasági szeszgyár fog felállíttatni, tehát nagyobb a gazdasági szeszgyárak bonifikációja 180.000 írttal. Végül 284.000 írttal kellett magasabb összegben előirányoznom azt a részesedést, amely a fogyasztási adókból az egyes községeket beszedési jutalékképen megilleti s így, habár mérsékelt összegben is, de első ízben nyer kifejezést költségvetésben az a nézetem szerint következetesen követendő elv, hogy növekedő szükségleteik fedezhetése végett a községeket a fogyasztási adók jövedelmében kell részesíteni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Tárczám kiadásai közül még csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy egy jelentékeny, 70.000 forintnyi többletet kellett felvennem a Margit-hídnak kijavítására, s a hídnak nem annyira biztonsági, mint tartóssági szempontból való átalakítására, a burkolat javítására és átalakítására. Ezenkívül eltekintve a pénzverési kiadásoknál mutatkozó többlettől, amelyre később, midőn az átmeneti kiadásokat és bevételeket ismertetem, leszek bátor visszatérni s amelyet átfutó öszszegként vettem csak fel a rendes kezelésben, szám körében még egy kisebb kiadásról kell megemlékeznem, mely a dohányjövedéknél áll elő és 574.000 frtot tesz. Sajnos, tehát, hogy a transatlantikus országok versenye következtében mind szűkebb körre szorulunk a külföldön saját hazai dohányunknak értékesítésénél. Azt a részt, amely a magyar kincstár számára termeltetik, ugyanazon terjedelemben jövőre is fentartandónak vélem, remélve, hogy azt a termelési plusz, amely ez idő szerint mutatkozik, értékesíthetni fogjuk, számítva továbbá arra — amint ez statisztikailag igazolható, — hogy a magyar dohánynak saját czéljainkra való felhasználása is örvendetes fejlődést és nagyobbodást mutat. De tudva van a t. ház előtt, ahogy Magyarországon termelt dohánynak jelentékenyebb része a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok részére termeltetik, amelyeknek raktárai annyira túl vannak tömve magyar dohánynyal, hogy kénytelenek leszünk ezen termelési területet redukálni, amint azt már az 1892. évre is redukáltuk, úgy hogy a beváltási költségekre fordított kiadást két millióval kisebb összegben kellett előirányozni. Gróf Károlyi Gábor: Ez a Tisza hibája ! Mert simpsekt a francziákra ?! (Zaj.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A kereskedelmi tárcza rendes kiadásai 4.152.000 írttal növekednek. Ezen nagynak mutatkozó többletből 86.000 frt a postatakarékpénztárak kiadására esik, amely többlet átfutó jellegű és ezen intézmény fejlődésével van elvárhatatlan kapcsolatban, melyre vonatkozólag azonban bátor vagyok megjegyezni, hogy ez az intézet, mely legalább eddig, t. i. a múlt évig hiánynyal dolgozott, most, a folyó évben tetemes plusz fog felmutatni és a jövő évben annyi többletet fog feltüntetni, amennyi előirányozva van. Ez nem befolyásolja a költségvetés mérlegét, mert tudva van a t. ház előtt, hogy jelentékeny összeget tevő többlet a posta-takarékpénztárakból a postaforgalom pénzeinek megtérítésére fordíttatik, ahonnan ezek az összegek vétettek. 452.000 frt kiadási többlet esik a posta-távirda és távbeszélő hálózat kiegészítésére. Erre vonatkozólag csak annyit jegyzek meg, hogy a távbeszélőhálózat a vidékite nagyobb városokban szándékozom kiegészíteni és fokozatosan életbe léptetni, nem csak azért, hogy a forgalom igényeinek a mennyire lehet eleget tegyünk, hanem azért is, mert az államra hárul a kötelezettség, hogy a hálózatot kiegészítsék akkor, amidőn azt jövedéki ággá tettük. Egyébiránt megnyugvással bocsátkozom ebbe az akczióba, mert az itt befektetett tőke jelentékeny összegű, 12 százaléka jövedelmet biztosít. 3.302.000 írttal növekednek az államvasutak és gyárak rendes kiadásai, melyek azonban megfelelő nagyobb bevételekkel vannak ellensúlyozva, amint ezt a bevételekben a nettó eredményekkel leszek bátor feltüntetni. A kereskedelmi tárcánál most is érvényeesítettük egész teljében azt az elvet, hogy ezen tárca a saját többszükségleteit saját több-bevételeiből fedezze és daczára annak, hogy jelentékeny az a többlet, melyet a beruházásokra, különösen vasutakra fordítunk, amint erre leszek bátor visszatérni, ezt az elvet, hogy ugyanis a tárca a magáéból fedezze több szükségleteit, nemcsak teljesen érvényesíteni sikerült, de jelentékeny összegeket vettünk fel egyes közgazdasági czélok dotáczióira, 16,000 frtot meghaladó többletet tengeri hajózási czélokra, 226,000 frtnyi többletet ipari czélokra, az iparnak tervszerű és rendszerű fejlesztésére, (Élénk helyeslés.) és azt hiszem, hogy ez közgazdasági biztosítottságunk és előhaladásunknak nemcsak egy eminens tényezőjét képezi, de ezzel egy mellőzhetlen előfeltételét az iparfejlesztésnek oly mértékben dotáljuk, hogy ezáltal legalább a közelebbi időre a hatályos kormánypolitikának segédeszköze teljes mértékben megadatik. (Általános helyeslés.) A kereskedelmi tárca körében kell még felemlítenem, hogy 50.000 frtnyi többletet fordítunk az államépítészeti hivatalokra és közutakra, mely többlet azonban megtérül azon járulékokból, melyeket az utakról szóló törvény értelmében a törvényhatóságok és városok az államkincstárnak teljesítenek. A földmivelésügyi tárca rendes szükségletei 637.000 frtnyi többletet mutatnak fel. Ebből 200.000 frt átfutó jellegű, és a selyemtenyésztésre fordíttatik; a többi összegek közül elég felemlítenem, hogy 331,000 forintnyi többlet fordíttatik lótenyésztési intézeteink fejlesztésére, mely összeggel szemben 254,000 forintnyi jövedelem-többlet áll; 43,000 frt gazdasági tanintézetek fejlesztésére és négy új földművelési iskola felállítására, mi a rendkívüli kiadások közt jelentékeny összeget képez; 29,000 frt a marhatenyésztés rendszeres emelésére, és 116,000 frt a vízépítészeti és kultúrmérnöki intézmény nagyobb szabású fejlesztésére. (Helyeslés balfelől.) A kultusztárcza kiadásai 282 000 forintnyi többletet mutatnak fel. Ezen tárcza körében azon építési kölcsönök, amelyek egyes alapokból meglehetős magas kamatok mellett vetettek fel, ugyan - azen alapokból konvertáltattak, ami 161 ezer frt megtakarítást idézett elő. Ezen 161 ezer forint megtakarításból, kerek összegben szólva, 63 ezer frt új épületek emelésére és az építkezési kölcsönök nagyobb mérvű dotácziójára fordíttatott, úgy hogy tulajdonképen nem 282 ezer frt, hanem 63 ezer frt hozzáadáséval 345 frt azon kiadási többlet, amelylyel kulturális érdekeink a rendes kiadásoknál jobban dotáltatnak. (Helyeslés) Nem kívánok, t. hát, az egyes részletekbe mélyebben bocsátkozni, mert megjegyzem, hogy ezen kiadások 190 ezerért magasabb bevétellel is vannak ellensúlyozva és igen jelentékeny öszszegek esnek az átfutó jellegű tanpénzekre, amelyek tulajdonképp csak az állam általi kezelés következményei, de nem a kulturális kiadások közvetlen növelésére fordított állami kiadások. De ha ezektől eltekintek is, még mindig jelentékenyek azon összegek, amelyek e tárcának úgyszólván minden czimén a kiadások növelésére fordíttattak, így 34.000 frt többlet fordíttatik a gimnáziumi szükségletekre és egyes gimnáziumok államosítására, 15.000 frt többlet a reáliskolákra, 13.600 frt a felekezeti középiskolák segélyezésére, 16.000 frt a felsőbb leányiskolákra, 45 ezer forint a kisdedóvás czéljainak tervszerű elősegítésére (Helyeslés.) és 80 ezer forint többlet a népnevelés elősegítésére. (Helyeslés jobbfelől.) Az igazságügyi tárczánál, ha azon 140 ezer forint több kiadástól eltekintek, amely a rabsegélyező és javító intézeti alapnál átfutó tételként jelentkezik, 270 ezer forint a mutatkozó többlet. Ez azáltal idéztetik elő, hogy először a fegyintézeteknél mutatkozó kiadások valódi megnövekedett rablétszámnak megfelelően irányoztatnak elő, másodszor jelentékenyen szaporíttatik a bírósági személyzet és segédszemélyzet két okból: először azért, hogy a bűnügyi vizsgálatnál követett újabb eljárás mellett a szükségelt személyzet álljon a bíróság rendelkezésére, másrészt azon feltevésben, hogy a sommás és közvetlen eljárásról beterjesztett törvényjavaslat már 1893-ban életbe lép, hogy azon több szükséglet első részét is előirányozzuk, amelyet ez, legalább átmenetileg, kétségkívül nyelni fog. Azonkívül az igazságügyi tárca rendes kiadásainak körében egy igen nagy anomálián kívánunk segíteni, midőn 120.000 írttal növeljük az irodai költségeket és ezáltal elejét vesszük azon több oldalról és talán nem ok nélkül felhangzott panasznak, hogy a bíróság működése ugyan nem eshetik kifogás alá, hanem a kiadóban halmozódik fel a restancia, szóval az a 120,000 frt a kezelési teendők rendbehozatalára irányoztatik elő. A honvédelmi tárca költségvetése 229,000 frt többletet mutat. Ebből 26 ezer frt a Ludovika Akadémiának a törvény által engedélyezett tervszerű fejlesztésére, 8000 frt pedig a hadbiztossági személyzet létszámának növelésére fordíttatik. A többi összegek a csapatokra esnek, mert a csapatokat növeltük, 28.000 frtot fordítunk a fegyvergyakorlati és összpontosítási költségekre, amelyek eddig is sokkal többet tettek, mint amenynyire elő voltak irányozva, de más czímeknél és rovatoknál elért megtakarításokból fedeztettek. Továbbá ugyancsak a honvédelmi tárca költségvetésének realitása érdekében elhagytuk a 150 ezer forint átalányt, mely összeg eddig azon a címen, hogy más rovatoknál lesz megtakarítható, levonásba hozatott. Áttérve tehát, az átmeneti kiadásokra, ezeknek összege 20.562.000 írtról 100 millió 331 ezer írtra emelkedett, vagyis 79 millió 76 ezer forint többlet mutatkozik. Ebből a többletből 1.976,000 forint, tehát kerek összegben 2 millió frt beruházásokra, 77 millió 800,000 frt pedig az átmeneti kiadásokra esik. Az átmeneti kiadásoknak ily rohamos emelkedése csak látszólagos, tehát, azon egyszerű okból, mert a pénzverés folyamatbatétele következtében pénzverési költségeket kellett a költségvetésben előirányozni. Az indokolásomban részletesen feltüntetett adatok szerint a valutatörvényekben nyert felhatalmazás alapján a jövő év folyamán vezetni szándékozom 150 milliónyi koronányi névértékű arany pénzt, 30 millió koronányi ezüst, 9 millió koronányi nickel pénzt és végül 1.000.000 koronányi bronz pénzt. Összesen tehát 190 millió koronányi összeget. Ezeknél 3 millió 356 ezer forint pénzverési nyereség mutatkozik, mely azonban természetesen csakis a pénzverésnél tekinthető nyereségnek, tulajdonképpen azonban nem fog nyereséget képezni, mert a nem teljes névértékű pénznek bevonására fog fordíttatni. Hogy a pénzverés művelete által a költségvetés rendes áttekinthetőségét ne alteráljam, a rendes szükségleteknél vettem fel azt az összeget, mely saját arany- és ezüstbeváltásunknak megfelelő pénzverésből ered. (Helyeslés jobbfelől.) Nem tagadom, tehát, hogy a rendes kiadásoknál a pénzverés terén, talán nem a közelebbi években, hanem később, midőn a most veretendő pénzek újból veréséről lesz szó, ismét újabb visszaesés fog mutatkozni, hogy a pénzverésre áldozatokat fog kelleni hoznunk, de ez a közelebbi években mutatkozni nem fog, sőt ellenkezőleg a közelebbi években minél inkább veretünk ezüst-, nickel- és bronzpénzeket, viszonylag annyival inkább fog több nyereség mutatkozni, éppen azért a mutatkozó nyereségnek azt a részét, amely — amint mondom —ulajdonképen nem is nyereség, hanem fémbeszerzésre fordíttatik, fémbeszerzési költségek czimén, a nyereség többi részét valutarendezési kiadások czímén vettem fel a költségvetésbe azért, hogy a pénzverési nyereség a költségvetés mérlegét kedvezőleg ne befolyásolja. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A pénzverésnél kell felemlítenem azt is, hogy pénzverési kiadásoknál, jelesül a pénzverdéknél foglaltatik az a szubvenció, amelyet most hazai bányászatunknak adunk. A valutatárgyalások alkalmával fel volt említve, hogy az ezüst kilogrammját 89 forint 10 krajczáron váltjuk be saját bányáinktól, akár kincstári, akár magán bányák azok. Miután az ezüst érték 69 forintnál többre nem tehető, mi kilogrammonként 25 írtnál nagyobb szubvencióban részesítjük az ezüst termelést. Bátor vagyok megjegyezni, tehát, hogy ezt nem a valutarendezés okozta, a valutarendezés ezt csak felszínre hozta, mert az ezüstnek elértéktelenülése nem a valutarendezés következtében állott elő, hanem már korábban is fenforgott és így — ismétlem — csak ez által hozatott felszínre. Azt hiszem, már a valutatárgyalások alkalmával felemlítettem azt, hogy habár e szubvenció oly jelentékeny, amelyet jövőre semmi szín alatt sem vélek fentartandónak, mégis a közelebbi évekre azt ezüstbányászatunktól, ha azt a pusztulásnak kitenni nem akarjuk, megtagadnunk nem lehet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azért, tehát, miután e kérdést, mely tanulmány tárgyát képezi, még befejezettnek nem tekinthetem, egyelőre nem tagadhatom, hogy a pénzbeszerzési költségeknél, a pénzverési kiadásoknál, ahol ez a költség eddig elő is fordult, irányoztam elő azt a szubvenciót, melyet ily formán az ezüstbányászatra szükségesnek tartottunk. De, tehát, épen azáltal, hogy jeleztem, hogy ez egy nem tartható állapot, éppen ezzel kimondtam azt is, hogy mindent el kell követnünk arra nézve, hogy ezüstbányászatunkat a pusztulástól, a deficittől megóvjuk. (Helyeslés jobbfelől.) mindent el kell követnünk arra, hogy azon szélesebb köröket, amelyeket az ország különböző vidékein a bányászat ma foglalkoztat, a pusztulástól megóvjuk. (Helyeslés jobbfelől.) Ebből a czélból az 1893-iki költségvetésbe már jelentékenyebb összegeket vettem fel a bányászat emelésére azért, hogy ezáltal a termelést olcsóbbá tegyük. Itt azonban a kérdés, ámbár megengedem, hogy tökéletesebb technikai eszközök által még olcsóbbá lehet a termelést tenni, nem abban áll, hogy minél olcsóbbá tegyük a termelést, hanem áll egyúttal abban, hogy minél több munkáskezet foglalkoztassunk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Éppen azért alapos tanulmányozás tárgyává tétettem a kérdést nemcsak saját szakközegeimmel, hazai szakerőkkel, hanem külföldi tekintélyes szakférfiakat is meghívtam, hogy ezt a kérdést tanulmányozzák. Nem szeretném a t. ház előtt erre a célra, bármily fontos legyen is ez, jelentékenyebb beruházási összegek engedélyezését javaslatba hozni, mielőtt azt a bizonyosságot tudnám nyújtani, hogy azok minden tekintetben a legczélszerűbben és leghelyesebben lesznek felhasználhatók és a czél az adott viszonyok közt el is lesz érve. Ezért az 1893-diki költségvetésben apasztottam a bányászati beruházásokat 147,000 írttal, de új tételeket is vettem fel 60,000 írttal a kohászatnak korszerű átalakítására, illetőleg a megkezdett átalakítások befejezésére és miután a czélom, amely tanulmány tárgyát képezi, az, hogy bányászatunk versenyképessége megóvassék és abban mentül több munkáskéz foglalkoztattassék és egyúttal a bányászati ipar mellett mentül több rokontermészetü oly iparágak honosíttassanak meg, melyek az illető vidék népe eddigi viszonyainak, képességeinek és hajlamainak megfelelnek, egy uj iparág meghonosítására, egy új tételben, a petroleum források kutatására 50.000 frtot irányoztam elő. Igaz, hogy ez kísérlet, de midőn azzal a jelenséggel állunk szemben, hogy bányász munkaerőnket nem tudjuk kellőképpen foglalkoztatni, midőn azzal állunk szemben, hogy bányászainknak egy jelentékeny részét más keresetforrásokra kell utalnunk és amidőn másrészről azt látjuk, hogy daczára annak, hogy a föld gyomrában vannak egyes gazdag petróleumtelepek, de ezeket nem vagyunk képesek feltárni, én nem tekinthetem meddő kísérletnek azt, hogyha ilyen jelentékeny czél elérésére egy magasabb összeg irányoztatik elő. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Igyekezni fogok tehát ezt az összeget akkér felhasználni, hogy az ne csak meddő kísérlet maradjon, hanem valóban eredményre is vezessen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A pénzügyi tárca átmeneti kiadásai közül még csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy 2.606.000 frtnyi összeget vettem fel a tisztviselők illetményének szabályozására és én reményem, hogy az az összeg, azokkal a megtakarításokkal, amelyek az egyes tárcáknál még teljes összegben felvett jutalmak és segélyekből állanak és amelyek a fizetésemelések után nem fognak teljes mértékben szükségesek lenni, elégséges teend arra, hogy a hivatalnokok és állami alkalmazottak fizetésjavítása keresztülvitessék s az ez által előállott többszükséglet fedeztessék. Ezért nehogy megint provizórius intézkedésekkel legyünk kénytelenek ezt a tételt felhasználni, azzal a kéréssel leszünk bátrak járulni a t. ház elé, hogy a tisztviselők, illetőleg az állami alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslatot még a költségvetés előtt méltóztassék tárgyalás alá venni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az átmeneti kiadások közül a többi tárczákat illetőleg legyen elég megemlítenem annyit, hogy ezen átmeneti kiadások közt 12.000 forinttal növeltük a kereskedelmi tárca kiadásait, ami a parti hajózás nagyobb mérvű segélyezésére van szánva, míg a kereskedelmi tárczánál a beruházásokat az eddigi 6 385,000 frtról 8.008,000 forintra emeltük, úgy, hogy a kereskedelmi tárczánál a beruházások többlete 1,635,000 forintot tesz ki. Ezen beruházási többletből 119,000 frt esik a vicinális vasutakra, amit felvettünk azért, hogy egyes vidékeknek a forgalmi érdekek iránt támasztott igényei méltányosabb kielégítést nyerhessenek, s másrészt, hogy a főbb vonalak minél jobb kiegészítésben részesíttessenek, minél több tápvonallal játtassanak el. (Helyeslés.) A kisebb beruházási tételektől eltekintve, 100.000 frt többletet, egészben tehát 1.300.000 frtot vettünk fel a vasutak kisebb felszereléseinek növelésére, és 1.355.000 frt többletet a vagyonszükségletek kielégítésére. Ez által tehát azt a kérdést, mely az államvasutak fölszerelései, és különösen kocsiszükségleteinek kielégítése tekintetében utóbbi időben felmerült, megoldottnak is kell tekinteni. Ugyanazon beszerzési módot ajánljuk erre nézve a t. háznak, mely eddig követtetett, hogy tudniillik a beszerzendő kocsik 10 esztendei törlesztésre vetessenek meg és reméljük, hogy a beruházási öszszegek ezen jelentékeny emelése által az államvasutak kocsiszükséglete a közelebbi években ki lesz elégítve azon mértékig, amint azt a forgalom méltányos igényei követelik, úgyhogy ezen jelentékeny beruházási tételeken kívül, melyeket itt hozunk javaslatba, az államvasutak beruházási czíménél külön előterjesztést tenni, külön hitelt kérni a törvényhozástól nincs szándékunkban. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Nézetem szerint az a kereken 6 és fél millió forintot tevő beruházási összeg, mely nem ideiglenes,hanem maradandóbb jelleggel van felvéve a költségvetésben, talán minden tekintetben megnyugvást is szolgáltathat arra nézve, hogy dacára az államvasutak nagy hálózatának, teljesen elégséges arra, hogy azok a kor és a forgalom igényeinek megfelelően minden tekintetben felszereltessenek. (Élénk helyeslés.) A többi tárczák közül még 90,000 írttal emeltük a földmivelési tárczának átmeneti bevételét , emeltük pedig különösen két, tételnél. (Halljuk ! Halljuk!) Egyrészt a filloxéra elleni védelemre előirányzott és a szőlőbirtok regenerálására vonatkozó tételnél, mely itt 225,000 frtot tesz és másrészt a ragadós tüdölok kiirtására czélba vett tételnél, melyre 100,000 frt van előirányozva s a melyre vonatkozólag a földmivelésügyi miniszter úr külön törvényjavaslatot szándékozik a t. ház elé legközelebb benyújtani. (Helyeslés jobbfelől.) Ellenben ugyancsak 864.000 frt emelkedés mutatkozik az átmeneti kiadásoknál a vallás- és közoktatásügyi tárcánál, ami abban leli magyarázatát, hogy amint voltam bátor említeni, a konverziók által előidézett megtakarítások következtében az iskolai építések és általában a tanintézetek építése nagyobb mértékben vétetik ezen összeggel foganatba. (Élénk helyeslés.) Ellenben 50 ezer forint apadás van az igazságügyi tárca átmeneti kiadásainál azért, mert az a dotácziót, melyet az erdélyi birtokrendezés elősegítésére hasonló összegben a korábbi években felvettünk, ezen évben mellőzhetőnek tartjuk azért, mert ezen dotáczió, mely alapszerűleg kezeltetik, úgyszólván érintetlenül teljes összegében ma is fennáll. Reméljük azonban, hogy az ezentúl nem fog fennállani, amint hogy a birtokrendezések elősegítése érdekében annak felhasználása kívánatos is. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Legalább az egészségügyi és földmivelési kormány részéről megtörténtek az intézkedések arra s megadattak azok a könnyebbítések, hogy ezen összeg a kitűzött czélra valóban igénybe vehető is legyen. (Helyeslés.) Másik apadás 860.000 forinttal mutatkozik a honvédelmi tárczánál. A felszerelések egy jelentékeny része be lévén fejezve, ezzel volt apasztható a honvédelmi tárczánál az átmeneti kiadások öszszege, daczára annak, hogy az 1892-diki évi költségvetés tárgyalása alkalmával tett ígéretünkhöz képest a honvéd-segélyző egylet javadalmazása 200.000 írtról 300.000 írtra emeltetett, azért, hogy régi honvédeink méltányos igényeiknek megfelelőbben legyenek ellátva. (Helyeslés.) Beöthy Ákos: Mézes madzag! (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Mielőtt most a költségvetésnek végmérlegét ismertetném, engedje meg a t. ház, hogy rövidem megemlékezzem a bevételekről. (Halljuk! Halljuk! A rendes bevételek 391.724.000 forintról 402.278.000 írtra emelkedtek és így itt 10.554.000 forint többlet mutatkozik, amiből, hogy ugyanazt az összehasonlítást tegyem, amit a rendes kiadásoknál tettem: kerek összegekben 612 millió üzemi bevételekre s 4 millió pedig az adminisztratív bevételeknek és a közszolgáltatásoknak fokozására esik. Az egyes részleteket tekintve a bevételeknél, az állami adósságok bevételeinél 121,000 forint apadás mutatkozik azért, mert 20,000 forinttal kevesebbet irányoztam elő a Tisza-szegedi kölcsön járulékaiból és a filloxéra-vész pusztításaira való tekintettel, a szőlődézsmaváltság hátralékaiból beszedhető összeget, amely eddig 400.000 forintra volt előirányozva, most 300.000 írtra apasztottam. Ellenben a többi bevételeknél emelkedő irányzat mutatkozik. (Halljuk ! Halljuk!) Nem akarom bővebben jellemezni az adminisztratív jellegű bevételeket, de egyes részleteket mégis fel kell említenem. 43.000 frt többlet mutatkozik a belügyi tárcza saját bevételeinél, 190.000 frt a vallásügyi tárczánál és 150.000 frt az igazságügyi tárczánál, amely két részre oszlik, mert egy része a fegyházak jövedelmeiből, a másik nagyobb része 140.000 írttal a rabsegélyző alap bevételeiből, bírság- és büntetéspénzekből ered. Végre 21.000 frt többlet mutatkozik a honvédelmi tárczánál, mely túlnyomó részben a Ludovika akadémiánál előállott nagyobb kiadásokkal szemben mutatkozó nagyobb bevételek folytán állott elő. De ezektől a kisebb jelentőségű többletektől eltekintve, a bevételek tulajdonképeni növekedése, két tárczára: a pénzügyi és a kereskedelemügyi tárcára esik. Az áttekintés és a bírálat könnyebbé és világosabbá tétele végett ezekről nettóban leszek bátor szólani. 1 590,000 írttal emeltük nettóban az államvasutak bevételeit. 54,000 írttal emelkedtek az állami gépgyáraknak bevételei és 421,000 írttal emelkedtek a posta-távirda, s távbeszélő-hálózat tiszta bevételei. Mindezek a bevételek az eddig elért zárszámadási eredmények alapján, sőt mint leszek bátor később igazolni, még azon is innen maradva lettek a költségvetésbe beállítva. A pénzügyi tárca keretében 1.980.000 írttal emelkedtek nettóban a fogyasztási adók bevételei; 993,000 írttal emelkedtek a bélyeg- és jogilletékek és díjak bevételei; 618,000 írttal a dohány bevételei és 154,000 írttal emelkedtek a sójövedéknek bevételei. Ellenben, te hát, egészen érintetlenül hagytuk az egyenes adókból, az erdőkből, bányászatból és vasművekből eredő jövedelmeket, sőt egyes ágazatoknak jövedelmét a költségvetés realitása érdekében több irányban apasztottuk, így a lótenyésztési intézetek tiszta bevételei 76.000 forinttal, az állami és a kincstári birtokoknak bevételeit a földművelésügyi és a pénzügyi tárca körében 150,000 forinttal és végre az ázsióból várható nyereményt 110,000 frttal apasztottuk. Az átmeneti bevételek 83 millió frtot tesznek ki, itt tehát 77,201.000 frt többlet mutatkozik. Nem akarok az átmeneti bevételekkel részletesen foglalkozni azért, mert — amint az imént megjegyeztem — az átmeneti kiadásoknak növekedésével kapcsolatosan, természetesen az átmeneti bevételek is emelkedtek , de ezen óriásinak látszó különbözetek tisztán a pénzverési kiadásoknak és bevételeknek a költségvetésben való keresztülvezetéséből erednek. Lényegesebb eltérések az egyes tárczáknál a következők. Az egyik a vallásügyi tárczánál 835 ezer forintot tesz, ami az alapítványi kölcsönök átváltoztatásából ered; a másik a pénzügyi tárczánál fordul elő, hol egy bevételt, a birtok eladásából eredőt 2.500.000 forintról, 2.300.000 írtra apasztottam, az 1893-ban valószínűleg előfordulandó birtokeladások arányában. Ellenben ugyancsak átmeneti bevételeinknél a telepváltságból eredő bevételt 200.000 forinttal emeltem, mert a telepesek tartozásainak leszámolása most van folyamatban és amint ezt egyes esetek is bizonyítják, alapos remény van arra, hogy a telepesek tartozásaikat egyes pénzintézeteknél számolván le, ezáltal a tartozásukból a kincstárt megillető váltságösszegek az előirányzottnál is nagyobb összegben fognak befolyni. Ha most az előadottakból összevonom a végeredményt, rendes kiadásaink 378.005,231 frtot, ezzel szemben rendes bevételeink 402.278,985 forintot tesznek, vagyis a rendes kezelésben a felesleg 24.273,754 írt. Összevonva a mérleget egészben véve a rendes, rendkívüli és átmeneti kiadásokat és beruházásokat, valamint a rendkívüli közösügyi kiadásokat, szembeállítva ezeket a rendes és átmeneti bevételekkel, a mérleg akkér alakul, hogy 485.265,596 forint kiadással 485.279,643 forint bevétel áll szemben, vagyis a költségvetés mérlege 14.047 frt felesleget mutat. (Élénk éljenzés jobbfelől.) Nem hagyhatom észrevétel nélkül, t. hát, azt a 24 millió frt fölösleget, melyet a rendes kezelés mutat. Minden költségvetési expozé előterjesztése alkalmával elmondtam,hogy noha minden államban igen nagymérvűek a rendkívüli kiadások, hogy minden állam a rendes kiadások keretén belül is, ha nem is egyes alkatelemekben, de egészükben jelentékeny összeget képviselő, maradandó jellegű rendkívüli kiadásokat kénytelen teljesíteni és hogy nekünk a rendkívüli kiadásoknak talán nagyobb mértékére kell elkészülve lennünk, mint a gazdaságilag megállapodottabb nemzeteknek : én arra, hogy rendes kezelésünk ily fölösleggel záródik, különös súlyt fektethetőnek nem tartok. De igenis súlyt kívánok fektetni arra, hogy a rendes bevételek e fölöslege jelentékeny többletet mutat, hogy rendes kiadásaink nem növekednek oly arányban, mint rendes bevételeink, hogy a most előterjesztett költségvetésben is rendes kezelés mérlegének javulása mintegy három milliót tesz. Súlyt kívánok fektetni másodsorban arra a nemcsak a nagy pénzvilág által kellően nem méltányolt, hanem saját magunk által sem kellőleg ismert körülményre, hogy tudtommal alig van állam, mely a befektetéseknek, adósságtörlesztéseknek és egyéb rendkívüli kiadásoknak oly viszonylag jelentékeny összegét teljesítené, mint mi. (ügy van jobbról.) És ha megvonjuk a párhuzamot bármely állam kontírozásával, nem ilyen, hanem ezt messze meghaladó fölösleg fog rendes költségvetésünkben mutatkozni. És súlyt kívánok fektetni harmadszor arra, hogy daczára az elért eredményeknek, mi az elért bevételeket nem tekinthetjük véglegeseknek és nem teljes összegükben irányoztuk elő, hanem tekintettel voltunk közgazdasági viszonyainkra, tekintettel arra, hogy közgazdaságunk agrikultur jellege még mindig predomináns befolyással bír viszonyainkra. Épp ezért nem az elért eredmények alapján, melyeket csak ideigleneseknek tekintettünk, irányoztuk elő a bevételeket, hanem sokkal szigorúbban vontuk meg azoknak határát. Daczára annak, hogy a miniszterelnök úr által most előterjesztett 91-iki zárszámadás tényleges eredményeképen ismét egy jelentékeny felesleget mutat, daczára annak, hogy immár 4 esztendőnek zárszámadása tesz tanúbizonyságot a mellett, hogy előirányzataink reálisak voltak, hogy a tényleges eredmények soha nem remélt felesleget mutatnak fel, (Éljenzés jobbfelől.)mi mégis a rigorozitásnak legmesszebbmenő követelményeit alkalmaztuk és különösen főbb bevételi forrásainknál oly rigorozitással jártunk el, hogy csak azon összegeket irányoztuk elő, melyeknek befolyására — azt merném mondani — minden körülmények között biztosan számítani lehet. Ennek bizonyítására legyen szabad a t. ház előtt felemlítenem, hogy az egyenes adóknak 93-ik évi előirányzata 5.387,000 írttal maradt a tényleges eredmény mögött. Ebből az 5.387,000 írtból az 1891-ben elért többletből leszámítandónak tartom azonban az aproximatív apprecziálás szerint azt a 2.300.000 frtot, mely 1891-ben csak kivételképett éretett el az által, hogy a regále kártalanítások akkor folyósittatván, az adótartozások nagyobb mértékben voltak az egyes hátralékos felek irányában érvényesíthetők. De még ha ezen összeget levonnék is, oly jelentékeny többlet marad, mely ha semmi mellett nem szolgáltatna tanúbizonyságot, de akkor, mikor ennek daczára változatlanul veszem fel az eddigi előirányzatot bevételeink közé, daczára annak, hogy most újabb 3 évi adókivetési cziklus előtt állunk, mely az eddigi tapasztalatok szerint jelentékeny többletet fog eredményezni, mondom, az a jelenség, hogy változatlanul veszem fel, egy mellett talán mégis szolgáltat bizonyságot, és ez az, hogy az egyenes adóknál czélbavett reform nem kíván leplezett adóemelés lenni, hanem az egyenes adóknak helyesebb, igazságosabb (Helyeslés jobbfelöl) az államkincstár eddigi jövedelmén túl nem terjedő jövedelmet biztosító reform kíván lenni. (Helyeslés jobbfelöl.)