Pesti Napló esti kiadás, 1892. november (43. évfolyam, 303-331. szám)
1892-11-03 / 304. szám
Fertőtlenítrel Csütörtök, november 3. Budapest, 1892. 304. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, november 3. Az uj nyitrai püspök. Megbízható forrásból értesülünk, hogy a kormány már döntött a nyitrai püspöki szék betöltésére nézve. E forrás szerint adusjövedelmű nyitrai püspöki székbe Bende Imre, beszterczebányai püspököt helyeznék át, Beszterczebányára viszont Rossival István volt orsz. képviselőt neveznék ki. A »Times« a magyar politikai helyzetről. A »Times« ma érkezett számában a politikai helyzetről a következő képet adja : Gróf Szapáry Gyula visszavonulása, bármikor történjék is az meg, nem az ellenzék magatartásának lesz tulajdonítható, hanem annak, hogy nélkülözi a támogatást a saját pártja részéről, mely őt sohasem követte valami nagy lelkesedéssel. Az ellenzék erélyt fejtett ki a honvédügy feletti vitában, de több bajt nem igen okozhat a kormánynak. Azonban ha gróf Apponyi és pártja nem is tudnak befolyást gyakorolni a kormány sorsára, általános a meggyőződés, melyet a kabinet barátai is osztanak, hogy a kormány el van ejtve. Tény az, hogy gr. Szapáry bukásának, bármikor következzék az be, nem a honvéd-kérdés lesz közvetlen oka. Ezt az eredményt a belpolitikának általában ki nem elégítő állapota idézi elő. A honvéd-ügyben felmerült inczidens, vagy legalább az a rossz hatás, melyet az minden oldalon gyakorolt, talán elkerülhető lett volna, ha gr. Szapáry előzetesen kikéri saját pártja főembereinek tanácsát. De általános az a meggyőződés, hogy a jelenlegi belpolitikai helyzetért a felelősség inkább Tisza Kálmánt, mintsem utódát terheli. Egynél több hibát tulajdonítanak gr. Csákynak, de ezek aránylag másodrendű jelentőséggel bírnak. A magyar közigazgatás, amint azt gr. Szapáry miniszterelnökké történt kineveztetésekor találta, az általános meggyőződés szerint sürgetőleg követelte a legmeszszebb menő reformot. Általában az a felfogás, hogy gr. Szapáry kormányzata hasonlíthatlanul eredményteljesebb lett volna, ha fúzió történt volna gr. Apponyival és híveivel a kormány által kontemplált közigazgatási reform létesítése czéljából. Ezt azonban megakadályozták magának a szabadelvű pártnak némely vezérférfiai, akik repudiálták az együttműködést a mérsékelt ellenzékkel és ekként gr. Apponyit még messzebb távolították el a többségtől. Ennek az inczidensnek hatása a magyar politikára soha sem volt erősebben észlelhető, mint legújabban. Daczára annak, hogy az illojalitás vádját hangoztatták a vita hevében, Magyarországon minden párt hódolattal viseltetik a király és az állam iránt s ez áll még a legszélsőbb ellenzékre is.« Az olasz képviselőválasztások tudvalevőleg vasárnap, nov. 6-án mennek végbe és pedig ezúttal egészen új választási törvény alapján, mely 1891. április havában szentesíttetett. Évtizedeken át Olaszországban is a kerületenkint való szavazás dívott, de 1882-ben elfogadták a lajstromos szavazást, mely a kisebbség képviseletéről is gondoskodott. E törvény szerint 508 képviselő választatott, még pedig 135 választótestület által, úgy hogy egy-egy testület 225 képviselőt választott. Az 1886 és 1890 iki választások alkalmával azonban az olaszok is meggyőződtek róla, hogy a lajstromos szavazás rossz s nem adja híven vissza a többség akaratát. Ennek következtében még Crispi megígérte, hogy új választó törvényjavaslatot fog előterjeszteni, ő azonban nem válthatta be ígéretét, mert csakhamar megbukott. De utóda előterjesztette a javaslatot, mely törvényerőre is emelkedett. E szerint Olaszország jövőre is 508 képviselőt választ, de kerületenkint vagyis az ország újra 508 kerületre osztatott. A választások tisztaságának megóvására szigorú határozatok hozattak, melyek értéke azonban majd csak a gyakorlatban fog kitűnni. Ami a választási mozgalmat illeti, az ezúttal nem túlságosan élénk s azt hiszik, hogy a szavazatra jogosultaknak csak 50— 60°0-a fog jogával élni. Ilyen erős küzdelem folyik az irredentista Imbriani ellen, kit a kormány meg szeretne buktatni. Rómában az irredentista Barzilai ellen a szélsőbal állított jelöltet. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Koszorú helyett. — Életrajz-féle. — A birsalmát ellopták. Nagy ijedtséget és nagy riadalmat okozott ez a baleset. Árkos, a takács, aki a káposztát vágta, meg volt rendelve. Pontos ember az idejét beosztja. Kapkodják mindenfelé. Birsalma nélkül nem lehet eltenni a káposztát, hiányzik valami az izéből. Mikor jövünk sorra, ha ma kimarad a káposztavágás, azt csak kalendáriumból lehet kiszámítani. Napirendjéből Árkos, a takács, nem engedett, de nem is engedhetett. Sokféle mestersége közül éppen az igazi mesterségére, a takácsságra nem jutott idő. Bánta is. Katonáskodás közben sokat tanul, sokat felejt az ember. Elmaradt a szövéstől. Mikor a verbunkba került, híres takácslegény volt. Kender sem termett annyi, mint azelőtt. Elfogyott a jó gazdasszony, elfogyott a kenderföld. Nincsen annak divatja, mire való lenne a takács. Bort fejteni, oltani, szemezni, disznót ölni, pálinkát főzni, gyógyfüveket szedni, madarászni, a közel falukba levelet vinni, melegágyat készíteni és ki tudja hányféle mesterség folytatása közben nyakára hág az esztendőnek. A munkát jó előre meg kellett rendelni. Beírta a naptárba, amit mindig a zsebében hordott, hogy kéznél legyen az igazság, ha össze akarja valaki téveszteni. Szaladtunk,futottunk mindaddig, míg birsalmát nem kerítettünk, és hoztuk nagy diadallal. Árkos már ott állt a ház előtt, hátán a káposztavágóval, leste, hadd verje el a toronyban a nyolcat. Ez az ő ideje, se hozzáadni, se elvenni nem szeret semmiből. A rend mindnyájunké, én nem rabolham el embertársam rendjét, de az sem az enyémet. Árkos egész bölcsészeti rendszert alkotott magának, amit alkalmazott, amint csak szerét ejthette. Vizsgálódott. Kutatott. Sok titkot feltámasztott és sok titkot felfedezett, de sokat el is temetett. Az élet szerinte rossz találmány, ha egyik ember rabja a másiknak. A szabadság a nap. A szolgaság az éjjel és a köd. A nap eloszlatja a ködöt, a köd nem győzi meg a napot. Amíg a föld kerek, addig minden embernek jut egy szöglet. Mi gyerekek nagyon szerettük Árkost, aki pihenő óráiban mindig velünk volt. Most is fájlaltuk volna, ha a káposztavágás elmarad, nemcsak a torzsák miatt, de Árkosért magáért, aki egy kedves vén gyerek volt. Mesélt idegen országokról és egy nagy korszakról, mely nem régen zajlott le; az arra vonatkozó képeket csak titokban lehetett megvenni. Szomorú volt az egész világ; akik hozzánk jöttek, azok súgtak, búgtak. Nagyon sok ember vonult el a faluból és még most sem jöttek haza. Szidták a németet és várták, mikor jelenik meg újra a honvédek élén Kossuth Lajos. Árkos honvéd volt. Bujdosott egy darabig, azután haza került, pedig ez nem ment könnyen, mert ő azelőtt a hadseregben szolgált és az olyanokat nagyon kereste a zsandár. Szerencséjére a bölcselkedése miatt eszelősnek tartották. Meglett ember, aki mindig a gyermekekkel játszott, nem lehet veszedelmes ember és legkevésbbé rebellis. Nem hiszem, hogy az egész faluban veszedelmesebb ember lett volna nála.Összeesküvést forralt, mégpedig velünk gyermekekkel. Odahaza is elég jutott belénk. De ő még több forradalmi szellemet csepegtetett lelkünkbe. Tudott ármányos lenni. Föladott egyet-mást a zsandároknak, szolgálatokat végzett náluk és ott is úgy viselte magát, mintha az agyából egy kerék hiányzott volna. Mesélt nekik, hogy volt neki egyszer egy madara, mely két fejjel és négy lábbal jött a világra, de csak az egyik feje evett, a másik fogta a legyeket. Milyeneket tudott ez a madár ? Nehéz azt még el is mondani. Az egyik feje arra mozdult: Karsamadiner, a másik arra hogy : éljen! Erre összevesztek és a karsamadiner fej elnyelte az éljent! A zsandárok nagyot néztek erre a beszédre és hagyták futni a szegény bolondot. Árkos kerülte az embereket és csak velünk gyermekekkel tartott. Kimentünk messze a határba, itt felállított katonásan, botokat osztott szét, ez a puska, ez a kard. Megesküdtetett, hogy a hazához hűk leszünk. Nem adjuk át a németnek. Hajrá, ott az ellenség ! Ezzel neki iramodott és kaszabolta velünk együtt a bürköt és egyéb gazt. Közbe-közbe elbeszélte, hol és miképen csatázott, hogy verték a muszkát, hogy a németet. Beszélt a hősökről és csatákról. A tizenhárom vértanúról. Ezzel neki rohantunk újra a bozótnak. Hajrá ! Előre! Halottak estéjén tizenhárom tüzet rakott a határban,mindegyiket tizenhárom kéve venyigéből. Halkan forradalmi nótákat dúdolt hozzá, olyanokat, hogy azokért a kezét rátette volna a zsandár. Nem kell egyébb f urfiak: e közül a láng közül mindegyik 13 községben fogjon lángot, azután egy szép nap haza hívjuk Lajos bácsit. A kertjében zöld gyep közé fehér és vörös virágokat ültetett a méhek kedvéért. A méhes fedelében el volt rejtve puskája és a szuronya. Egyszer meg is mutatta nekünk. Sok halált szórt az ellenségre! Beszélt azután össze-vissza, mi történt, mi nem történt és hordozta a bokrétát a zsandároknak magyar virágnyelv szerint, amit ők nem értettek, de ő igen, mert ő találta fel és a bokrétából kiolvasta: ez a virág J a j, ez a d e, ez a huncz u t, ez a német. Ki van ez kótázva teljesen, így kötötte ki a Kossuth Lajost is és egyéb nótákat. Megszervezte velünk az egész forradalmat, ki lehet a kiáltványt a zsoltárból is betűzni, csak meg kell mondani, melyik szó mit jelent, valami mást, valami borsosat, amitől fázik a német. Más ízben a szőlőkunyhócskájában négy napig rejtegetett egy honvédet, aki bujdosott. Hogy a zsandárok arra ne tévedjenek, elbeszélte nekik, hogy kincs vetette fel magát. Pénzért oda czitálja a sárkányt, de pénz kell hozzá, nem kevés. A honvédet tovább szöktette, adott neki eleséget, ruhát és pénzt. Nekünk meg is mutatta, milyen és hogy néz ki egy bújdosó. Nálunk, ha káposztavágás vagy egyéb hivatala volt, mindig az asztalnál ült és beszélgetett velünk azon a nyelven, amit a mi kedvünkért talált ki, amit nem ért meg a német, még ha magyarul tud is. Szegény Ákos, mi nem tudtuk, hogy milyen szerencsétlen ember. Ennek a vén gyereknek milyen szívfájdalmat okoz a felesége. A káposztavágónak is olyan a szive, mint a más halandóé; ha csalódik, neki is fáj. Többet senki szive nem bír el, mint amennyit elbírhat. Teher annak a pehely is, akinek a lehellet is sok. — Nos Ákos, hogy van ? kérdezte atyám. — Nem jól uram, nem fér már a pohárba a rózsalevél. Az atyám megértette, de mi nem. Mit tudtunk mi akkor még a szerelemről, mit arról, hogy az élet mennyire megviseli azt a hús darabot, amit szívnek nevezünk. Ebéd után megint nekifogott a káposztavágásnak, mintha csupa ellenséget kaszabolna, olyan tűzzel.... Legjobban szeretett volna összekaszabolni egyet, akiről csak későbben beszélt, mikor már mi megpelyhesedtünk és nem játszottunk összeesküvést, ő meg nem bitt volna neki szaladni a büröknek, a gaznak és rajta-rajtát kiáltani nekünk. Nagyon megvénült. — Hej urak, szomorú történet az enyém; nem érdemeltem attól, ki a gönczös szekerének a rúdját igazgatja. Volt egy világszép feleségem, még a nap is irigyelte tőlem. Szerettem, ő sohasem szeretett. Bujdosás közben ismerkedtem meg vele. El is vettem. Ki volt mi volt, nem tudom, se országa, se hazája, se hite. Ha csak rész lett volna, — most már megnőttek, azt is elbeszélhetném, — hát még megbocsátanám, de beleszeretett egy zsandárba és elárult minden titkot, amit én elbeszéltem neki. Sok bujdosót adott fel, sok itthon rejtőzködő urat. El is fogtak egynéhányat. Még én rám kezdtek gyanakodni. Megszökött a zsandárral. Ezért nem fér a rózsalevél a vízbe. Boszulják meg az urak, ha tudják, a németen! Az édes atyám, mikor a szegény Árkos elment, megmagyarázta, hogy nem volt ennek soha felesége, csak úgy képzelte magának és bele is élte magát, hogy több oka legyen a németre haragudni. Szegény ember. Megzavarodott, mert a hazáját szerette. Leírták, hogy hány szív szakadt meg a honért, de azok mind-mind előkelő úriemberek voltak. De szegény emberrel nem igen történt, hogy hazája sorsa zavarja meg. Gondolkozzanak, bírálják el a lélektan tudorai, én nem mérlegelem, nem kutatom ezt az esetet. A szegény ember nem szeretheti talán hazáját ? Évek múlva újra találkoztam vele, még jobban összegörnyedt, még öregebb lett. Beszéltem vele a hazáról. — Hagyja el az úr! — válaszolt. A szegénynek nincs hazája, az csak a gazdagoké, akik el is adják ha lehet. Eddig szerettem, most tán magamat kellene szeretnem, mert éhen halok. Oe az éhség mindent elfelejtet, csak azt nem, hogy éhezünk. A történetnek nincsen valami nagyon rázkódtató vége. Sokkal esett már meg azok közül, kik a hazáért ontották véröket. Folyamodott a község, hogy lássák el. A kérvényre nem jött válasz. Árkos nem halt meg éppen éhen, hanem elkeseredve az éhség kínjaitól, a robogó vonat elé feküdt. Meghalt. Lehet, hogy most már megjön a válasz. Halottak napján, mikor annyi síron gyűl ki a kegyelet lángja, nem volt felesleges egy vén honvéd igaz történetét elbeszélni; talán kigyűl a kegyelet azokban is, akikre ez az ügy tartozik. Olvastam biz én ennél furfangosabb históriát is, de tanulságosabbat keveset. Legyen ez koszorú helyett koszorú a szegény honvéd sírján is. Be nem váltott ígéretek. A képviselőház mai ülésének végén Horánszky Nándor és Ugron Gábor felszólalásai következtében dr. Szapáry Gyula miniszterelnök kénytelen volt konstatálni, hogy a kormány két ígéretének beváltásával adós maradt és nincs abban a helyzetben, hogy tartozását törleszthesse. Az egyik ígéret az állami tisztviselők fizetésének felemelésére vonatkozik, melyre nézve a törvényjavaslat már rég a ház asztalán fekszik, s melyre nézve a pénzügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy e törvényjavaslat még a most küszöbön álló költségvetési vita előtt fog letárgyaltatni a képviselőházban. A másik ígéret a néptanítók nyugdíjára vonatkozik, melyre nézve a törvényjavaslat szintén régen a ház asztalán fekszik, ennél is meg volt ígérve, hogy még a budget előtt fog letárgyaltatni, hogy ennek is, mint a másiknak, pénzügyi konzekvenciái már a jövő évi költségvetésben szabályszerűen érvényre juthassanak. Mindkét ígéret azért nem váltható be, mert a pénzügyi bizottság sem az első, sem a második törvényjavaslatot nem tárgyalhatta le még s ennek következtében azokat nem lehet a budget-tárgyalás előtt napirendre kitűzni. Ezeket az indokokat hozta elő ma a miniszterelnök. A tények, melyekre hivatkozott, a miniszterelnöknek adnak igazat, de annál szomorúbb világításba helyezik a kormányzást, mely ilyen tényeket előállani enged, annál szomorúbb világításba helyezi azt a parlamenti tétlenséget, mely a kormányzat desaláltsága miatt ily tényekben is nyilvánul. Mert, hogy minő akadályok forogtak fenn arra, hogy a két törvényjavaslat a képviselőház öt heti megnyitása és szünetelése óta a pénzügyi bizottság elé nem kerülhetett és le nem tárgyaltathatott , erről igazán csak a kormány tudhat felvilágosítást nyújtani. Mindkét törvényjavaslat olyan, hogy régóta sajgó sebekre tesz csekély balzsamot, régóta kirívó igazságtalan helyzetet és viszonyokat van hivatva csak részben orvosolni; mindkét törvényjavaslat olyan, hogy az egész közvélemény szükségesnek, méltányosnak tartja, a pártok pártkérdést nem csináltak belőlük, sem a bizottságban sem a képviselőházban hosszas és heves viták nem támadhattak volna , — és mégis mindezeknek s ezeken felül még a kormány ígéreteinek daczára is megint elodáztattak e törvényjavaslatok, és a jogos igények törvényhozási kielégítése helyett óvintézkedésekre lesznek ráutalva. A többség tagjai fátumszerű nyugalommal és némasággal hallgatták végig a kormány ígéreteinek elodázását, s ennek benyomása alatt oszlott szét a képviselőház. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése november 3-án. A t. ház homlokzatán gyászlobogó jelzi Irányi Dánielnek halálát. A folyosókon szokatlanul nagy volt az élénkség s különösen a függetlenségi pártnak tagjai jelentek meg nagy számban. Midőn az elnök az ülést megnyitotta s meleg hangon emlékezvén meg a puritán hazafi elhunytáról, megtette propoziczióját az iránt, hogy a ház miként fejezze ki részvétét az elhunyt nemes férfiú iránt, ünnepélyes jelenet következett. A függetlenségi párt részéről Eötvös Károly, a kormánypárt részéről Bokross Elek, a nemzeti párt részéről gr. Apponyi Albert és pártja részéről Ugron Gábor szólaltak fel s egyértelműen Irányi nagy érdemeinek hangsúlyozásával járultak hozzá, hogy a ház részvétének és elismerésének jegyzőkönyvben adjon kifejezést, hogy a megboldogult a ház költségén temettessék el, hogy koporsójára a ház koszorút helyezzen s hogy temetése napján a ház ülést ne tartson. A kegyelet e szép megnyilvánulása után a ház majdnem vita nélkül letárgyalta az igazságügyi bizottságnak két s a közigazgatási bizottságnak egy jelentését. Az egyes jelentéseknél az előadókon kívül felszólaltakHoránszky Nándor, Holló Lajos, Wlassits Gyula és Teleszky István. Wlassits ezúttal szólott először a házban s bár az alkalom kicsiny volt, a kész szónok s kitűnő parlamenti erő már is kiérzett belőle. Az ülés végén a ház legközelebbi munkarendjének kérdése került szóba. Elnök: Báró Bánffy Dezső. Jegyzők: Gr. Esterházy Kálmán, Schober Ernő, Szederkényi Nándor. A kormány részéről jelen vannak Gróf Szapáry Gyula, Lukács Béla, gróf Csáky Albin, Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. A ház részvéte. Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Szomorú kötelességet teljesítek, midőn jelentem, hogy hivatalos értesítést vettem Nyíregyháza város polgármesterétől arról, hogy Irányi Dániel, Békés város országgyűlési képviselője tegnap délután meghalt. Az elhunyt egész életét a hazának szentelte, s puritán jelleme, ideális gondolkozása s teljes lelki liberalizmusával általános elismerést és tiszteletet vívott ki. (Igaz ! Úgy van!) Azt gondolom, tehát, hogy azon élet, melyet ő folytatott s melyet kizárólag a hazának szentelt volt, valamint 25 éven át folytatott képviselői működése érdemesítik őt arra, hogy e fölött teljes elismerésünknek és elhunyta fölött legmélyebb sajnálatunknak adjunk kifejezést (Általános helyeslés, és hogy elhunyta feletti fájdalmunkat jegyzőkönyvileg fejezzük ki, valamint érdemeinek is jegyzőkönyvileg adjunk méltánylást. (Általános helyeslés.) Ezen javaslatot teszem a t. háznak. Ezzel kapcsolatosan javaslom azt is, méltóztassék hozzájárulni, hogy a ház nevében koporsójára koszorút tétethessek ; (Általános helyeslés.) méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy temetése a ház költségén történjék; (Általános helyeslés) valamint méltóztassék hozzájárulni ahhoz is, hogy a szombati napon tartandó temetésen a ház testületileg vegyen részt és ugyane napon ülés ne tartassák. (Általános helyeslés.) E tiszteletteljes javaslatomat teszema t. háznak, s kérem, hogy ahhoz hozzájárulni méltóztassék. (Általános helyeslés.) Szederkényi Nándor jegyző : Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! A fájdalomnak azon érzete, melyet a ház t. elnöke tolmácsolt, a szenvedett nagy csapás után mindnyájunkat meglepett. A ház t. elnöke által előterjesztett javaslatokat úgy a magam, mint t. elvbarátaim nevében hálával és köszönettel fogadom s azokhoz hozzájárulok. A mi fájdalmunk, a mi veszteségünk érzete talán még nagyobb, mint az egész nemzeté. Élénken érezzük mi is mindazt, amit a ház minden tagja kétségtelenül érez, hogy a haza egy régi hit, jó fiát, a közügyek terén önzetlen régi jó bajnokát vesztette el, aki úgy a negyvenes évek küzdelmeiben, mint a szabadságharcz viharai s később a száműzetés keservei közt nemzetünknek mindig hü, lelkes, rajongólag ragaszkodó fia és fáradatlan jó munkása volt; de mi, én és elvbarátim azonkívül egy régi hű barátot, egy jó és bölcs vezért is vesztettünk az elhunytban. Ezen szóknál fogva a magam és elvbarátaim részéről a t. elnök úr előterjesztésének minden pontjához hozzájárulok. (Helyeslés.) Schober Ernő jegyző : Bokross Elek ! Bokross Elek: T. képviselőház! Midőn oly férfiúnak emléke jelenik meg előttünk, a ki egész életét kizárólag a haza üdvének szentelte, a ki fényes tehetségeit, kitartó munkásságát a közügyeknek áldozta, a kinek legkiválóbb és általánosan elismert tulajdona a tiszta jellem és önzetlenség volt, ilyen férfiúnak emléke előtt megszűnik minden pártellen tét, (Élénk helyeslés) és én azon pártnak nevében, amelyhez tartozom, a hazafias elismerésnek koszorúját teszem le ezen emlék előtt. (Élénk helyeslés.) Teljes meggyőződéssel és az igaz kegyelet érzésével hozzájárulok az elnök úr javaslatához. (Helyeslés.) Szederkényi Nándor jegyző: Apponyi Albert. Apponyi Albert gr. : T. képviselőház! Valamint előttem szólott t. képviselőtársam, én is mélyen érzem, hogy boldogult Irányi Dániel képviselőtársunknak halála nem csupán azon pártnak vesztesége, amelynek ő vezére és dísze volt, hanem az egész országnak, az egész hazának fájdalmát képezi. Az a páratlan, az a törhetetlen, egy hosszú életen át következetes elvhűség, amelylyel ő nemcsak a mi, de minden jövendő nemzedék elé is ragyogó példát állított (Igaz! Úgy van!), megérdemli, hogy sirassuk és emlékében tiszteljük,példájában kövessük őt (Élénk helyeslés), kiki a maga meggyőződése szerint, mindnyájan. Ezért én hozzájárulok a tisztelet és kegyelet teljes megemlékezés lerovásához, úgy a magam, mint elvbarátaim nevében és az elnök úr javaslatait teljesen magamévá teszem. (Helyeslés.) Ugron Gábor : T. ház! A magam és elvbarátaim nevében hozzájárulok az elnök úr indítványához, hozzájárulok annyival is inkább, mert a múlt küzdelmeinek emlékezete két elhunyt. képviselőtársamhoz és barátomhoz, és a jövőnek azon reménységei, amelyeknek teljesülését és valósulását ő nem láthatta, de mi hisszük és reméljük, hogy elérni fogjuk. A magam és elvbarátaim nevében csatlakozom a t. elnök úr javaslatához. (Helyeslés.) Elnök: Ha a t. ház hozzájárul javaslataimhoz, azokat határozatként mondom ki. T. ház! Bemutatom Hieronymi Károly Torontál megye zsombolyai választókerület orsz. képviselőjének levelét, melyben az állami számvevőszék elnökévé történt kineveztetése folytán képviselői állásáról lemond. Az új képviselőválasztás iránti intézkedés a háznak f. évi október hó 22-én tartott ülésében 1192. sz. a. hozott határozata értelmében már megtörténvén, a lemondás tudomásul vétetik. Bemutatom továbbá Görgey Béla orsz. képviselő levelét, melyben családi okokból négy heti szabadságidőt kér. Boros Béni orsz. képviselő levelét, melyben egészségének helyreállítása czéljából két havi szabadságidőt kér. Azt hiszem, t. hát, a kért szabadságidőt megadni méltóztatik. (Helyeslés.) Megadatik. Jelenti egyúttal az őfelsége személye körüli minisztériumban történt változást, mely tudomásul szolgál. Bemutatja végül a beérkezett kérvényeket, melyek a megfelelő bizottságoknak adatnak ki. A tanácskozás. Felolvasásra kerül az elnök havi jelentése a függőben levő ügyekről. Lukács Béla kereskedelmi miniszter beterjeszti a kereskedelmi minisztérium szokásos évi jelentését, mely a ház tagjai között szét fog oszlatni. Széll Ákos az állandó igazoló bizottság nevében jelenti, hogy Csernátony Lajos a szokásos harminc napi fentartással igazoltatott. Neményi Ambrus egy helyi érdekű vasút tárgyában terjeszti be a bizottsági jelentést. Annak idején napirendre fog tűzetni. Jelynek Arthur, az igazságügyi bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését a sommás eljárás reformjáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az osztályok mellőzésével fog napirendre tűzetni. Következik a napirend. Az igazságügyi bizottság jelentése a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekkönyvbe bejegyzéséről és a telekkönyvi betétek helyesbítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Matuska Péter előadó röviden ismerteti a törvényjavaslatot s kéri annak elfogadását. A ház a törvényjavaslatot általánosságban vita nélkül elfogadja. A részletes tárgyalás során a 9. szakasznál Teleszky István államtitkár a bélyeg- és illetékmentességre vonatkozólag három új szakasz fölvételét javasolja, melyekhez a pénzügyminiszter hozzájárulását előlegesen megadta. Horánszky Nándor kéri, hogy az uj szakaszok nyomassanak ki s előzetes tárgyalás végett utasíttassanak az igazságügyi bizottsághoz. Szilágyi Dezső igazságügyminiszternek nincs kifogása az ellen, ha az új szakaszok az igazságügyi bizottsághoz utasíthatnak, de kéri, hogy a törvényjavaslat többi szakaszát azért folytatólag most tárgyalják le. A ház ezt elhatározza. A 11. szakasznál Holló Lajos kéri a minisztert, hogy a volt jász-kun kerületek közbirtokosságának viszonyait is analóg módon rendezze. Pozitív indítványt nem tesz, csak felhívja erre a miniszter figyelmét. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter kijelenti készségét, hogy a volt jász-kun kerületek közbirtokosságának ügyeit szabályozza, de hogy ez milyen formában fog történni, azt csak az ügyek megvizsgálása után fogja megmondhatni. (Helyeslés.) A javaslat többi szakasza vita nélkül elfogadtatik. Következik az igazságügyi bizottság jelentése a fogház- és elzárás-büntetés végrehajtásából és a pénzbüntetésekből befolyó összegek felhasználása tárgyában benyújtott törvényjavaslatról. Mandel Pál előadó az igazságügyi bizottság nevében elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot.