Pesti Napló, 1893. március (44. évfolyam, 65-94. szám)
1893-03-16 / 80. szám
0 Budapest, csütörtök fi! ------- --------------------- ■■ - ■" ■ ■ — PESTI IVAP»T^O. 1883. március 16. 80. szám.**"■ "■ ■»....... ............................... .............. A szabadság ünnnepe. — A Pesti Napló tudósitóitól. — Budapest, március 15. Nemcsak a kegyelet ünnepe volt, hanem egy szabad nemzet hódolata a szabadság oltárán. Megadtuk az emlékezetnek, ami az emlékeké, de áldoztunk a jelen s a jövő törekvéseinek is. Március idusza nemcsak emlékünnep, hanem az élő és örökkévaló emberi szabadságnak is glorifikációja. A magyarság géniuszának áldozott a nemzet, mikor a múltak szabadsághőseit s a jelen szabadság szeretetét ünnepelte. Nem akarta a népek tavaszának ünnepét megzavarni a természet s verőfényt árasztott a világra. Tavasz a szivekben, kikelet a mezőkön, ragyogó napsugarak a márciusi levegőben. A mai nappal beköszöntött a tavasz s véget vetett a téli hidegnek, délnek, fagynak, hideg zúzmarának. A főváros s a vidék nagy fénynyel ünnepelte meg a nagy márciusi napot. Negyvenöt év óta nem volt ilyen ünneplése a szabadság születésnapjának. A fővárosban. Már korán reggel kitűzték a háromszinű lobogókat a köz- és magánépületekre. Azokat az utcákat, melyeken délután az egyetemi ifjúság s az ünneplő polgárság testületileg elvonult, valóságos díszbe öltöztették. A főváros közoktatásügyi bizottságának indítványára, az elemi és középiskolákban is iskolai szünettel, emlékünnepségekkel ülték meg a nemzeti ünnepet. A tanítók és tanárok lelkes beszédekben ismertették meg a tanuló ifjúsággal a nagy napnak jelentőségét s az egész szabadságharc magasztos történetét. A növendékek hazafias dalokat énekeltek, verseket szavaltak, s szívvel-lélekkel vettek részt az ünnepségekben. Az egyetem előtt vörös mennyezetes sátort s benne szónoki emelvényt építettek, a melyről délután az ifjúság szónokai hirdették az emlékezetes március dicsőségét s a szabadság szentségét. Az egyetem téren. Az egyetemi ifjúság az idén is méltóságteljes módon fejezte ki a múltak iránt érzett kegyeletét. Az ünnepély, csakúgy, mint minden évben, az egyetem téren folyt le. Délután 3 órára hirdették az ünnep kezdetét, de a rendőrség már két órakor kordont vont az emelvény körül, melyen csak azokat bocsájtották keresztül, akiknek beléptijegyük volt. A rendre itt Bércy Béla rendőrkapitány, Sajó Sándor rendőrfogalmazó és Palágyi felügyelő vezetése alatt nagyszámú gyalogrendőr ügyelt. A kordonon belül zászlaikkal a közlekedési és vasúti tanfolyam hallgatói és számos egyesület, asztaltársaság és ifjúsági kör helyezkedett el. Az egyetemi hallgatóknak mintegy 600 főnyi csoportja az egyetemi kör zászlaja alatt, zárt sorokban három órakor érkezett az egyetem térre. Virág László műegyetemi hallgató a közönség zajos éljenzése közt lépett az emelvényre és nagy hévvel adta elő Ábrányi Emilnek Március 15-én című lendületes költeményét, melynek egyes strófáit a közönség megéljenezte. A költeménynek azt a részét, hogy: Hirdessük: jaj az istentagadónak, De annak is, ki népe igazát Tagadja meg! Jaj annak, a ki balgán Kidön választja Istent s a hazát, az ifjúság s a nagy közönség percekig tartó, tüntetésszerű tapssal és éljenzéssel fogadta. Mikor az éljenzés s a taps zaja valahogy lecsendesült, Hindi Attila, az egyetemi kör elnöke emelt szót, hogy elmondja ünnepi beszédét. „Szabadság feltámadása, legyen megszentelve a te napod!“ így kezdte Hindy beszédét, melyben március 15-ének hatalmas jelentőségét fejtegette s az ország ifjúságát arra buzdította, hogy szolgálja törhetetlenül a szabadság eszméjét. A nemzeti ébredés nagy napját a feltámadáshoz hasonlítva, ezzel végezte beszédét. ..Feltámadás után csak öröklét következik, nincs többé halál.“ A közönség nagy figyelemmel hallgatta az ifjú szónok beszédét, aki a szabadság hitvallását hirdette, és szűnni nem akaró éljenzéssel jutalmazta meg a lelkes szónoklatot. Ezután Somogyi Lajos joghallgató szavalta el Petőfi Sándor Talpra magyarját. Az „Esküszünk“ refraint ezerezer ember ismételte, mintegy fogadalmat téve, hogy hű marad a nagy eszmékhez. A Kossuth-nótát énekelve indult el a tömeg a kecskeméti utcán, Kálvin-téren és Ferenc József-rakparton át a Petőfi-szoborhoz. Iskolák ünnepei. A nemzeti ünnepből az idén kivették részüket az iskolák is. A maguk tehetsége szerint, hol szerényen, hol nagy fénynyel, de mindenütt ünnepi hangulatban ülték meg március emlékét. Különösen nagy fénynyel ünnepelt a budai paedagogium. Az ünnepélyt az ifjúsági énekkar nyitotta meg, mely a Talpra magyart énekelte. Gyertyánffy István igazgató mondotta el az ünnepi beszédet. Utána Metzingh Lajos III. éves növendék Emlékezés 1848. március 15-ére című dolgozatát olvasta fel, Vargha Zsigmond I. éves növendék a Nemzeti dalt, Bertalan Lajos pedig Arany János Rendületlen című költeményét szavalta. Szép ünnepségeket rendeztek még a VI. ker. polgári- és középkereskedelmi iskolában, a VII. ker. állami gimnáziumban, a VII. ker. polgári fiúiskolában, az ev. ref. teológiai akadémia ifjúsága a ref. gimnázium dísztermében, a III. ker. polgári fiúiskolában, a Röser-féle intézetben, a fővárosi szegénygyermekkert egyesületben stb. * Az egyetem hittudományi karán is megünnepelték március 15-ét. Nem hivatalos ünnepély volt. Egy lelkes tanár, dr. Kiss János, a bölcselet tanára, előadás közben a katedráról emlékezett meg a nemzet ünnepéről. Valósággal elragadta hallgatóit, mikor váratlanul a szabadság emlékünnepéről kezdett beszélni. Az álmokról tartott előadást s azután egy mesteri fordulattal, hallgatói nagy lelkesedése mellett, igy folytatta előadását, de néha nemcsak alvás közben, hanem ébrenlétben is álmodunk, s azt álmodjuk, hogy Magyarország visszanyerte az ő teljes függetlenségét s önállóságát s azon a biztos uton van, hogy nagggyá legyen; pedig csak álom ez, mert ha jobban gondolkozunk az események fölött, észreveszszük, hogy a 48-as elvekkel igen sokan viszszaélnek, hogy ugyanazon elveket, vagy csak a számot , 48-at hangoztatván , a lelkiismereti szabadságot lábbal tiporják. Vagy álmodjuk, hogy 67-ben kiegyeztünk, de nem veszszük észre a valóságot, hogy ezen elvek nincsenek megvalósítva, s hogy igen sokszor engedünk abból, amiért akkor lángoltak hazánk legjobb fiai; álmodunk és nem veszszük észre a valóságot: azt gondoljuk, hogy Magyarország független, önálló és igen tekintélyes egyének provinciának tekintik; nem veszszük észre, hogy sokszor önfiaink engednek utat az ily felfogás valósításának. . . Álmodozunk, hogy nagyok vagyunk és nem veszszük észre, hogy Magyarország önállóságához, függetlenségéhez, nagyságához és jólétéhez a földmivelés, ipar, kereskedelem, művészetek virágzása és lelkiismereti szabadság szükséges; nem veszszük észre, minő következetes eljárás hanyagolta el mindezt századokon át. Álmodunk és nem veszszük észre a valóságot. És ez jó, vigasztaló, mert gyönyörködünk abban, amit elképzelünk, bár nem való, de nagyon vészes volna, ha ezen álmunkból fel nem ébrednénk; fel kell ébrednünk, be kell látnunk a fogyatkozásokat, hibákat a felfogásban, műveltségi állapotokban és akkor álmodozásunk üdvös volt, mert akkor ébrenlétünkben egész erőnket arra fordítjuk, hogy minél közelebb vigyük a valósághoz azt, amit álmodtunk, hogy Magyarországot nagggyá tegyük. — Mi, uraim, szellemi erőnket áldozzuk fel, teszszük a haza oltárára; ezáltal igyekezünk Magyarország nagyságának, függetlenségének, önállóságának és szabadságának kivívására és a mai napon szent fogadást teszünk, hogy mostani ítéletünket meg nem változtatjuk és hogy mostani lelkesedésünkből nem engedünk, hanem szellemi erőink gyarapodásával e lelkesedésünk is növekedni fog. Mi, uraim, keresztény katolikus szent hitünk mellett esküt teszünk, megkereszteltetésünk alkalmával keresztszüleink szájával, azt ismételjük a bérmálás szentségének felvételekor s más alkalmakkor, jó volna, ha néha mi katolikus magyar papok mindnyájan megesküdnénk a szent haza iránt való hűségre, is. (Percekig tartó éljenzés és taps.) Fogadjuk meg a mai napon, hogy egész működésünk magyar jellegű lesz s hogy e fogadásunktól nem tántorít el bennünket semmiféle földi érdek sem, mert hazánk nagygyá, függetlenné csak fiainak szent akaratja folytán lehet.“ Tanítványai percekig tartó éljenzéssel jutalmazták a hazafias beszédért. A Petőfi-szobor előtt. Gyalog és lovas rendőrök alig tudták feltartóztatni azt a roppant tömeget, mely már jókor délután Petőfi szobra elé özönlött. Középütt nagy darabon tisztán tartották a tért, hogy az egyetemi ifjúságnak helyet biztosítsanak. Ablakok, erkélyek föllobogózva, szőnyegekkel díszitve, a térre vezető utcák áttörhetetlen emberbástyával elbarrikadirozva. Az emberek hitetlenül csóválgatták a fejüket, hogy fog ide bejutni az egyetemi ifjúság. S csakugyan, mikor a Ferenc József rakodóparton a tömeg náta mögött kibukkant az ifjúság zászlaja, nem mozdult egy ember se, hogy helyet adjon nekik. Jó ideig kellett vesztegelniük, míg a rendőrök óvatosan szétbontották a vaskordont s bebocsátották az első csoportot. De az első zajjal berontott egy tömeg hívatlan ember is, az egész vonal megmozdult, a vaskordonokat újból el kellett zárni, lovasok ugráltak a tömegnek, mely zúgva tiltakozott. Végre apránkint, egyenkint vonultak be az ifjúság csoportjai. Legelsőben Mayer Gyula műegyetemi hallgató szavalta el a Nemzeti dalt, harsány éljenzések közt. Utána elénekelte a daloskör a Kossuth-nótát, melyet csakhamar elkapott a tömeg, s tízezer ember ajkán hangzott a népszerű himnusz. Az idén a koszorút Beöthy László joghallgató tette le a szobor lábaihoz. Kiváló szónoki erővel fejtegette a nemzeti föltámadás eszméjét, gyakran megindítva a közönséget s végül kitörő lelkesedést keltve, mikor Turinról emlékezett meg. Majd a Szózatot és a Himnuszt énekelte el a daloskor, s a közönség ezt a két dalt is kalaplevéve énekelte az egyetemi ifjúsággal. Most következett a legnehezebb feladat: szét kellett oszolni. De a rendőrség a nagy tömeget egyetlen utcán, a szűk kötőutcán bocsátotta csak át, ami már magában véve is veszedelmes tolongást idézett elő. A veszedelem azonban csak növekedett az által, hogy a kifelé tóduló tömeggel szembe jött vagy tíz asztaltársaság, zászlókkal, koszorúval. Vissza kellett mindenkinek fordulni s szinte csudálatos, hogy baj nemesett. Az asztaltársaságok deputációiban képviselve volt a legrégibb asztaltársaság, aSzéchenyi-, a Petőfi-, az első nemzeti, az erzsébetvárosi, a IV. Kossuth- és a belvárosi Kossuth magyar asztaltársaságok. Elénekelték a Himnuszt, aztán egy díszmagyarbaöltözött asztaltársasági tag nagy beszédben vázolta március tizenötödikének fontosságát s végül megkoszorúzták a szobrot. Öt órára az egész tömeg rendben eloszlott. A függetlenségiek bankerje. A Hungária vendégfogadóban ma délután 2 órakor március tizenötödikének ünnepe alkalmából vagy harminc függetlenségi és 48-as képviselő lakomára gyűlt egybe. Az első tesztet Eötvös Károly pártelnök mondta Kossuth Lajosra, aki a század legnagyobb embereit látta nemcsak a legmagasabb polcra emelkedni, hanem onnan aláhanyatlani is. Az ő eszméi azonban mindig halhatatlanok maradnak. Helig Ignác összehasonlítván a mai verőfényes napot a 45 év előtti borús nappal, látja, hogy míg akkor a szabadság tavasza vonult be minden szívbe, addig ma a kedélyeket nyomasztó hangulat lepi meg, mert a liberális eszmék nem hithatnak győzelemre. Több túszt, után Eötvös Károly báró Kaas Ivort éltette, aki gyakran foglal el ellentétes állást a függetlenségi párttal, gyakran közeledik hozzá, de mindig ugyanazt akarja: hazája függetlenségét. Kaas Ivós erre kijelenté, hogy bízik a függetlenségi párt jövőjében. A vallásügyi kérdésről szólva, kijelenté, hogy felküszönthetné a legmagyarabb vallás képviselőjét: Kiss Albertet, vagy a legősibb vallás képviselőjét, Vajay Istvánt, de ő Visontait köszönti fel, a zsidót. A bankerről Kossuth Lajosnak Kass Ivor indítványára a következő táviratot küldték: „Az országos függetlenségi párt a mai nap nemzeti ünnepélyéről ragaszkodását, üdvözletét és ama forró óhajtását küldi, hogy a gondviselés életét s boldogságát nemzetünk erősségére s vigasztalására még sokáig tartsa fönn. Eötvös, elnök. Polónyi Géza örvendve jegyezte meg, hogy Eötvös a párt címéből ezt a függeléket „és 48-as“ kihagyta, mire Eötvös megjegyezte, hogy amig ő elnök s mig a párt elnöke lesz, mindig csak az „országos függetlenségi párt“ elnevezést vallotta s vallja helyesnek. . Eötvös e kijelentését a nagy többség élénk tetszéssel fogadta. . ] . -A vidéken. A vidéken lefolyt ünnepségekről tudósítóink a következőket telegrafálják: Déva, márc. 15. Déván március 15-én fénynyel és lelkesedéssel ünnepelték meg. Délelőtt istentisztelet volt a római katolikus templomban, délután a Vigadóban pedig polgári ünnepély, melyen Kun Róbert főreáliskolai tanár mondta az ünnepi beszédet. Este több száz terítékű banker volt. Győr, márc. 15. Győr város közönsége lelkesült hangulatban ünnepelte meg március 15-ét. Délután 2 órakor szegezték fel nagy ünnepélyességgel az újvárosi Kossuth utca jelzőtábláját. Szőts hazafias szellemű beszédet mondott. A táblát a városi hatóság nevében Hidy tanácsos megkoszorúzta Este társasvacsora fejezte be az ünnepélyt. Nagy enged, március 15. Március 15-ike ünnepét a főiskolai ifjúság nagy fénnyel ülte meg. Az ünnepélyen Gönczy Samu teológiai tanár mondotta el az alkalmi beszédet. Délután körmenet volt, a városházán pedig polgári ünnepély, az ifjúsági zenekar és dalkör közreműködésével. Debrecen, március 15. A város ma lobogódíszt öltött. A kollégiumban az összes állami és felekezeti iskolákban ünnepélyeket rendeztek. A hatóságok minden ünnepélyen képviselve voltak. Este a színházban díszelőadás volt. Szolnok, március 15. Gyönyörű időben, óriási közönség részvétele mellett ünnepelték meg március 15-ét. A testületek lobogók alatt, vonultak a honvéd-szobor elé, hol Szávaid Mihály mondott emlékbeszédet. A dalárdák a szózatot és hymnuszt énekelték. Este banker volt. Szatmár, márc. 15. A város ünnepi díszt öltött. Délelőtt istentisztelet volt, melyen a hatóságok és a katonaság fejei is megjelentek. Délután a Kölcsey-kör rendezett nemzeti ünnepet, este pedig díszelőadás volt a színházban. Veszprém, márc. 15-A lakosság az idén a szokottnál nagyobb fénynyel ünnepelte meg március tizenötödikét. Reggel zenekarok járták be a várost s ágyulövések hirdették a nap felvirradtát. Délelőtt az összes templomokban ünnepi istentisztelet volt. Csongrád, márc. 15. A mai napot fényesen ünnepelte meg Csongrád városa. Délelőtt istentisztelet volt, a mely után a templom előtt levő téren Hock János képviselő mondott nagyhatású emlékbeszédet. A közönség rendkívül szíves ovációban részesítette a képviselőt. A választók nevében Hegyi plébános mondott köszönetért a képviselőnek a szép beszédért. Este bankét volt. Czegléd, márc. 15. A szabadság napjának emlékére rendezett ünnepségek már tegnap kezdődtek, mikor gróf Károlyi Gábor, a város képviselője, több képviselővel a városba érkezett. Este nagy fáklyásmenet volt. Ma délelőtt a református templomban ünnepi istentisztelet volt. Az istentisztelet után a városházán emlékünnep volt, melyen gróf Károlyi Gábor mondotta az emlékbeszédet. Délben diszebéd volt. Újvidék, márc. 15. A mai napot Újvidék is megünnepelte. Délelőtt istentisztelet, este a színházban díszelőadás volt. Kolozsvár, márc. 15. Az egyetemi ifjúság a mai nap alkalmából fényesen sikerült emlékünnepet rendezett. Az ünnepen Thaly Kálmán a Rákóczy-korról tartott felolvasást, Küry Klára pedig népdalokat énekelt. Marosvásárhely, márc. 15. Lobogódíszt öltött ma a város március 15-ike alkalmából. Bem szobránál, talapzata koszorúkkal van fedve. Délelőtt gymnáziumokban volt ünnep, melyeken a nap jelentőségét alkalmi beszédekben méltatták. Délben a polgármester díszebédet adott. Nagyvárad, márc. 15. A városban sok helyütt ünnepelték meg március 15-ikét. A jogakadémián s a többi iskolákban is emlékünnepet rendeztek. A függetlenségi és 48-as párt nagy lakomát rendezett, melyen Barabás Béla képviselő is jelen volt. Sopron, márc. 15. Városunkban nemcsak a lakosság, egyletek és társulatok ünnepelték meg március 15-ikét, hanem a 76-ik közös hadseregbeli gyalogezred is, amely 9 órakor ünnepi misét tartott. Erre még nem volt eset Magyarországon.