Pesti Napló, 1893. március (44. évfolyam, 65-94. szám)

1893-03-16 / 80. szám

0 Budapest, csütörtök fi! ------- --------------------- ■■ - ■" ■ ■ — PESTI IVAP»T^O. 1883. március 16. 80. szám.­**"■ "■ ■»....... ............................... .............. A szabadság ünnnepe. — A Pesti Napló tudósitóitól. — Budapest, március 15. Nemcsak a kegyelet ünnepe volt, hanem egy szabad nemzet hódolata a szabadság oltárán. Meg­adtuk az emlékezetnek, ami az emlékeké, de áldoz­tunk a jelen s a jövő törekvéseinek is. Március idusza nemcsak emlékünnep, hanem az élő és örökkévaló emberi szabadságnak is glorifikációja. A magyarság géniuszának áldozott a nemzet, mikor a múltak sza­­badsághőseit s a jelen szabadság szeretetét ünnepelte. Nem akarta a népek tavaszának ünnepét meg­zavarni a természet s verőfényt árasztott a világra. Tavasz a szivekben, kikelet a mezőkön, ragyogó nap­sugarak a márciusi levegőben. A mai nappal be­köszöntött a tavasz s véget vetett a téli hidegnek, délnek, fagynak, hideg zúzmarának. A főváros s a vidék nagy fénynyel ünnepelte meg a nagy márciusi napot. Negyvenöt év óta nem volt ilyen ünneplése a szabadság születésnapjának. A fővárosban. Már korán reggel kitűzték a háromszinű lobogókat a köz- és magánépületekre. Azokat az utcákat, melyeken délután az egyetemi ifjúság s az ünneplő polgárság testü­letileg elvonult, valóságos díszbe öltöztették. A főváros közoktatásügyi bizottságának indítványára, az elemi és kö­zépiskolákban is iskolai szünettel, emlékünnepségekkel ülték meg a nemzeti ünnepet. A tanítók és tanárok lelkes beszédekben ismertették meg a tanuló ifjúsággal a nagy napnak jelentőségét s az egész szabadságharc magasztos történetét. A növendékek hazafias dalokat énekeltek, verseket szavaltak, s szívvel-lélekkel vettek részt az ünnepségekben. Az egyetem előtt vörös mennyezetes sátort s benne szónoki emelvényt építettek, a melyről délután az ifjúság szónokai hirdették az emlékezetes március dicsőségét s a szabadság szentségét. Az egyetem­ téren. Az egyetemi ifjúság az idén is méltóságteljes módon fejezte ki a múltak iránt érzett kegyeletét. Az ünnepély, csakúgy, mint minden évben, az egyetem­ téren folyt le. Délután 3 órára hirdették az ünnep kezdetét, de a rend­őrség már két órakor kordont vont az emelvény körül, melyen csak azokat bocsájtották keresztül, akiknek belépti­jegyük volt. A rendre itt Bércy Béla rendőrkapitány, Sajó Sándor rendőrfogalmazó és Palágyi felügyelő vezetése alatt nagyszámú gyalogrendőr ügyelt. A kordonon belül zászlaikkal a közlekedési és vasúti tanfolyam hallgatói és számos egyesület, asztaltársaság és ifjúsági kör helyezke­dett el. Az egyetemi hallgatóknak mintegy 600 főnyi cso­portja az egyetemi kör zászlaja alatt, zárt sorokban három órakor érkezett az egyetem­ térre. Virág László műegyetemi hallgató a közönség zajos éljenzése közt lépett az emelvényre és nagy hévvel adta elő Ábrányi Emilnek Március 15-én című lendületes költe­ményét, melynek egyes strófáit a közönség megéljenezte. A költeménynek azt a részét, hogy: Hirdessük: jaj az istentagadónak, De annak is, ki népe igazát Tagadja meg! Jaj annak, a ki balgán Kidön választja Istent s a hazát, az ifjúság s a nagy közönség­ percekig tartó, tüntetés­­szerű tapssal és éljenzéssel fogadta. Mikor az éljenzés s a taps zaja valahogy lecsendesült, Hindi­ Attila, az egyetemi k­ör elnöke emelt szót, hogy el­mondja ünnepi beszédét. „Szabadság feltámadása, legyen megszentelve a te napod!“ így kezdte Hindy beszédét, mely­ben március 15-ének hatalmas jelentőségét fejtegette s az ország ifjúságát arra buzdította, hogy szolgálja törhetetlenül a szabadság esz­méjét. A nemzeti ébredés nagy napját a feltámadáshoz ha­sonlítva, ezzel végezte beszédét. ..Feltámadás után csak öröklét következik, nincs többé halál.“ A közönség nagy figyelemmel hallgatta az ifjú szó­nok beszédét, a­ki a szabadság hitvallását hirdette, és szűnni nem akaró éljenzéssel jutalmazta meg a lelkes szó­noklatot. Ezután Somogyi Lajos joghallgató szavalta el Petőfi Sándor Talpra magyar­ját. Az „Esküszünk“ refraint ezer­ezer ember ismételte, mintegy fogadalmat téve, hogy hű marad a nagy eszmékhez. A Kossuth-nótát énekelve indult el a tömeg a kecskeméti­ utcán, Kálvin-téren és Ferenc József-rakparton át a Petőfi-szoborhoz. Iskolák ünnepei. A nemzeti ünnepből az idén kivették részüket az iskolák is. A maguk tehetsége szerint, hol szerényen, hol nagy fénynyel, de mindenütt ünnepi hangulatban ülték meg március emlékét. Különösen nagy fénynyel ünnepelt a budai paedagogium. Az ünnepélyt az ifjúsági énekkar nyitotta meg, mely a Talpra magyar­t énekelte. Gyertyánffy István igazgató mondotta el az ünnepi beszédet. Utána Metzingh Lajos III. éves növendék Emlékezés 1848. március 15-ére című dolgozatát olvasta fel, Vargha Zsigmond I. éves nö­vendék a Nemzeti dalt, Bertalan Lajos pedig Arany János Rendületlen című­ költeményét szavalta. Szép ünnepségeket rendeztek még a VI. ker. polgári- és középkereskedelmi iskolában, a VII. ker. állami gimná­ziumban, a VII. ker. polgári fiúiskolában, az ev. ref. teo­lógiai akadémia ifjúsága a ref. gimnázium dísztermében, a III. ker. polgári fiúiskolában, a Röser-féle intézetben, a fővárosi szegénygyermekkert egyesületben stb. * Az egyetem hittudományi karán is megünnepelték március 15-ét. Nem hivatalos ünnepély volt. Egy lelkes tanár, dr. Kiss János, a bölcselet tanára, előadás közben a katedráról emlékezett meg a nemzet ünnepéről. Valósággal elragadta hallgatóit, mikor váratlanul a szabadság emlék­ünnepéről kezdett beszélni. Az álmokról tartott előadást s azután egy mesteri fordulattal, hallgatói nagy lelkesedése mellett, igy folytatta előadását, de néha nemcsak alvás közben, hanem éb­renlétben is álmodunk, s azt álmodjuk, hogy Magyaror­szág visszanyerte az ő teljes függetlenségét s önállóságát s azon a biztos uton van, hogy nagggyá legyen; pedig csak álom ez, mert ha jobban gondolkozunk az események fölött, észreveszszük, hogy a 48-as elvekkel igen sokan visz­­szaélnek, hogy ugyanazon elveket, vagy csak a szá­mot , 48-at hangoztatván , a lelkiismereti szabadsá­got lábbal tiporják.­­ Vagy álmodjuk, hogy 67-ben kiegyeztünk, de nem veszszük észre a valóságot, hogy ezen elvek nincsenek megvalósítva, s hogy igen sokszor enge­dünk abból, a­miért akkor lángoltak hazánk legjobb fiai; álmodunk és nem veszszük észre a valóságot: azt­ gondol­juk, hogy Magyarország független, önálló­­­ és igen te­kintélyes egyének provinciának tekintik; nem veszszük észre, hogy sokszor önfiaink engednek utat az ily felfogás valósításának. . . Álmodozunk, hogy nagyok vagyunk és nem veszszük észre, hogy Magyarország önállóságához, füg­getlenségéhez, nagyságához és jólétéhez a földmivelés, ipar, kereskedelem, művészetek virágzása és lelkiismereti szabad­ság szükséges; nem veszszük észre, minő következetes el­járás hanyagolta el mindezt századokon át. Álmodunk és nem veszszük észre a valóságot. És ez jó, vigasztaló, mert gyönyörködünk abban, a­mit elképzelünk, bár nem való, de nagyon vészes volna, ha ezen álmunkból fel nem éb­rednénk; fel kell ébrednünk, be kell látnunk a fogyatkozá­sokat, hibákat a felfogásban, műveltségi állapotokban és akkor álmodozásunk üdvös volt, mert akkor éb­renlétünkben egész erőnket arra fordítjuk, hogy mi­nél közelebb vigyük a valósághoz azt, a­mit ál­modtunk, hogy Magyarországot nagggyá tegyük. — Mi, uraim, szellemi erőnket áldozzuk fel, teszszük a haza oltárára; ez­által igyekezünk Magyarország nagyságának, függetlenségének, önállóságának és szabadságának kivívá­sára és a mai napon szent fogadást teszünk, hogy mostani ítéletünket meg nem változtatjuk és hogy mostani lelkese­désünkből nem engedünk, hanem szellemi erőink gyarapo­dásával e lelkesedésünk is növekedni fog. Mi, uraim, ke­resztény katolikus szent hitünk mellett esküt teszünk, m­eg­­kereszteltetésünk alkalmával keresztszüleink szájával, azt ismételjük a bérmálás szentségének felvételekor s más al­kalmakkor, jó volna, ha néha mi katolikus magyar papok mindnyájan megesküdnénk a szent haza iránt való hűségre, is. (Percekig tartó éljenzés és taps.) Fogadjuk meg a mai napon, hogy egész működésünk magyar jellegű lesz s hogy e fogadásunktól nem tántorít el bennünket semmiféle földi érdek sem, mert hazánk nagygyá, függetlenné csak fiainak szent akaratja folytán lehet.“ Tanítványai percekig tartó éljenzéssel jutalmazták a hazafias beszédért. A Petőfi-szobor előtt. Gyalog és lovas rendőrök alig tudták feltartóztatni azt a roppant tömeget, mely már jókor délután Petőfi szobra elé özönlött. Középütt nagy darabon tisztán tartot­ták a tért, hogy az egyetemi ifjúságnak helyet biztosítsa­nak. Ablakok, erkélyek föllobogózva, szőnyegekkel díszitve, a térre vezető utcák áttörhetetlen emberbástyával elbarri­­kadirozva. Az emberek hitetlenül csóválgatták a fejüket, hogy fog ide bejutni az egyetemi ifjúság. S csakugyan, mikor a Ferenc­ József rakodóparton a tömeg n­áta mögött kibukkant az ifjúság zászlaja, nem mozdult egy ember se, hogy helyet adjon nekik. Jó ideig kellett vesztegelniük, míg a rendőrök óvatosan szétbontották a vaskor­dont s bebocsátották az első csoportot. De az első zajjal beron­tott egy tömeg hívatlan ember is, az egész vonal megmoz­dult, a vaskordonokat újból el kellett zárni, lovasok ugráltak a tömegnek, mely zúgva tiltakozott. Végre apránkint, egyenkint vonultak be az ifjúság csoportjai. Legelsőben Mayer Gyula műegyetemi hallgató szavalta el a Nemzeti dal­t, harsány éljenzések közt. Utána elénekelte a daloskör a Kossuth-nótát, melyet csak­hamar elkapott a tömeg, s tízezer ember ajkán hang­zott a népszerű himnusz. Az idén a koszorút Beöthy László joghallgató tette le a szobor lábai­hoz. Kiváló szónoki erővel fejtegette a nemzeti föl­támadás eszméjét, gyakran megindítva a közönséget s végül kitörő lelkesedést keltve, mikor Turinról emlékezett meg. Majd a Szózatot és a Himnuszt énekelte el a dalos­kor, s a közönség ezt a két dalt is kalaplevéve énekelte az egyetemi ifjúsággal. Most következett a legnehezebb feladat: szét kellett oszolni. De a rendőrség a nagy tömeget egyetlen utcán, a szűk kötő­utcán bocsátotta csak át, ami már magában véve is veszedelmes tolongást idézett elő. A veszedelem azonban csak növekedett az által, hogy a kifelé tóduló tömeggel szembe jött vagy tíz asztaltársaság, zászlókkal, koszorúval. Vissza kellett mindenkinek fordulni s szinte csudálatos, hogy baj nem­­esett. Az asztaltársaságok deputációiban képviselve volt a legrégibb asztaltársaság, a­­Széchenyi-, a Petőfi-, az első nemzeti, az erzsébetvárosi, a IV. Kossuth- és a belvárosi Kossuth magyar asztaltársaságok. Elénekelték a Himnuszt, aztán egy díszmagyarba­­öltözött asztaltársasági tag nagy beszédben vázolta március tizenötödikének fontosságát s végül megkoszorúzták a szobrot. Öt órára az egész tömeg rendben eloszlott. A függetlenségiek bankerje. A Hungária vendégfogadóban ma délután 2 órakor március tizenötödikének ünnepe alkalmából vagy harminc függetlenségi és 48-as képviselő lakomára gyűlt egybe. Az első tesztet Eötvös Károly pártelnök mondta Kossuth Lajosra, a­ki a század legnagyobb embereit látta nemcsak a legmagasabb polcra emelkedni, hanem onnan aláhanyatlani is. Az ő eszméi azonban mindig halhatat­lanok maradnak. Helig Ignác összehasonlítván a mai verőfényes napot a 45 év előtti borús nappal, látja, hogy míg akkor a sza­badság tavasza vonult be minden szívbe, addig ma a ke­délyeket nyomasztó hangulat lepi meg, mert a liberális eszmék nem hithatnak győzelemre. Több túszt, után Eötvös Károly báró Kaas Ivort él­tette, aki gyakran foglal el ellentétes állást a független­­ségi párttal, gyakran közeledik hozzá, de mindig ugyanazt akarja: hazája függetlenségét. Kaas Ivós­ erre kijelenté, hogy bízik a függetlenségi párt jövőjében. A vallásügyi kérdésről szólva, kijelenté, hogy felküszönthetné a legmagyarabb vallás képviselőjét: Kiss Albertet, vagy a legősibb vallás képviselőjét, Vajay Istvánt, de ő Visontait köszönti fel, a zsidót. A bankerről Kossuth Lajosnak Kass Ivor indítvá­nyára a következő táviratot küldték: „Az országos függetlenségi párt a mai nap nem­zeti ünnepélyéről ragaszkodását, üdvözletét és ama forró óhajtását küldi, hogy a gondviselés életét s boldogságát nemzetünk erősségére s vigasztalására még sokáig tartsa fönn. Eötvös, elnök. Polónyi Géza örvendve jegyezte meg, hogy Eötvös a párt címéből ezt a függeléket „és 48-as“ kihagyta, mire Eötvös megjegyezte, hogy a­mig ő elnök s mig a párt elnöke lesz, mindig csak az „országos f­üggetlenségi párt“ elnevezést vallotta s vallja helyesnek. . Eötvös e kijelentését a nagy többség élénk tetszéssel fogadta. . ] . -A vidéken. A vidéken lefolyt ünnepségekről tudósítóink a következőket telegrafálják: Déva, márc. 15. Déván március 15-én fénynyel és lelkesedéssel ünne­pelték meg. Délelőtt istentisztelet volt a római katolikus templomban, délután a Vigadóban pedig polgári ünnepély, melyen Kun Róbert főreáliskolai tanár mondta az ünnepi beszédet. Este több száz terítékű banker volt. Győr, márc. 15. Győr város közönsége lelkesült hangulatban ünne­pelte meg március 15-ét. Délután 2 órakor szegezték fel nagy ünnepélyességgel az újvárosi Kossuth­ utca jelző­táb­láját. Szőts hazafias szellemű beszédet mondott. A táblát a városi hatóság nevében Hidy tanácsos megkoszorúzta Este társasvacsora fejezte be az ünnepélyt. Nagy enged, március 15. Március 15-ike ünnepét a főiskolai ifjúság nagy fén­­­­nyel ülte meg. Az ünnepélyen Gönczy Samu teológiai ta­nár mondotta el az alkalmi beszédet. Délután körmenet volt, a városházán pedig polgári ünnepély, az ifjúsági ze­nekar és dalkör közreműködésével. Debrecen, március 15. A város ma lobogódíszt öltött. A kollégiumban az összes állami és felekezeti iskolákban ünnepélyeket ren­deztek. A hatóságok minden ünnepélyen képviselve voltak. Este a színházban díszelőadás volt. Szolnok, március 15. Gyönyörű időben, óriási közönség részvétele mellett ünnepelték meg március 15-ét. A testületek lobogók alatt, vonultak a honvéd-szobor elé, hol Szávaid Mihály mondott emlékbeszédet. A dalárdák a szózatot és hymnuszt énekel­ték. Este banker volt. Szatmár, márc. 15. A város ünnepi díszt öltött. Délelőtt istentisztelet volt, melyen a hatóságok és a katonaság fejei is megje­lentek. Délután a Kölcsey-kör rendezett nemzeti ünnepet, este pedig díszelőadás volt a színházban. Veszprém, márc. 15-A lakosság az idén a szokottnál nagyobb fénynyel ünnepelte meg március tizenötödikét. Reggel zenekarok j­árták be a várost s ágyulövések hirdették a nap fel­­virradtát. Délelőtt az összes templomokban ünnepi isten­tisztelet volt. Csongrád, márc. 15. A mai napot fényesen ünnepelte meg Csongrád vá­rosa. Délelőtt istentisztelet volt, a mely után a templom előtt levő téren Hock János képviselő mondott nagyhatású emlékbeszédet. A közönség rendkívül szíves ovációban ré­szesítette a képviselőt. A választók nevében Hegyi plé­bános mondott köszönetért a képviselőnek a szép beszédért. Este bankét volt. Czegléd, márc. 15. A szabadság napjának emlékére rendezett ünnepségek már tegnap kezdődtek, mikor gróf Károlyi Gábor, a város képviselője, több képviselővel a városba érkezett. Este nagy fáklyásmenet volt. Ma délelőtt a református templomban ünnepi istentisztelet volt. Az istentisztelet után a városhá­zán emlékünnep volt, melyen gróf Károlyi Gábor mondotta az emlékbeszédet. Délben diszebéd volt. Újvidék, márc. 15. A mai napot Újvidék is megünnepelte. Délelőtt isten­tisztelet, este a színházban díszelőadás volt. Kolozsvár, márc. 15. Az egyetemi ifjúság a mai nap alkalmából fényesen sikerült emlékünnepet rendezett. Az ünnepen Thaly Kálmán a Rákóczy-korról tartott felolvasást, Küry Klára pedig nép­dalokat énekelt. Marosvásárhely, márc. 15. Lobogódíszt öltött ma a város március 15-ike alkal­mából. Bem szobránál, talapzata koszorúkkal van fedve. Délelőtt gymnáziumokban volt ünnep, melyeken a nap je­lentőségét alkalmi beszédekben méltatták. Délben a polgár­­mester díszebédet adott. Nagyvárad, márc. 15. A városban sok helyütt ünnepelték meg március 15-ikét. A jogakadémián s a többi iskolákban is emlékünnepet ren­deztek. A függetlenségi és 48-as párt nagy lakomát rende­zett, melyen Barabás Béla képviselő is jelen volt. Sopron, márc. 15. Városunkban nemcsak a lakosság, egyletek és társu­­latok ünnepelték meg március 15-ikét, hanem a 76-ik közös hadseregbeli gyalogezred is, a­mely 9 órakor ünnepi misét tartott. Erre még nem volt eset Magyarországon.

Next