Pesti Napló, 1893. november (44. évfolyam, 307-336. szám)

1893-11-01 / 307. szám

S Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1893. november 1. 307. szám. BELFÖLD. A Pavel-ügy. A Pester Loyd mai esti lapjá­ban megcáfolja azt a Nagyváradról is megerősített hiteles értesülésünket, hogy a hercegprímás vélemé­nye a Pável-ügyben teljesen eltér a kormány ítéleté­től. A Pester Lloyd többek között azt mondja: „Ille­tékes helyről arról értesülünk, hogy gróf Csáky dön­­­tése a hercegprímás véleményes jelentésével teljesen megegyezik, sőt mi több, a miniszteri leirat túlnyomó részében csaknem szóról-szóra a Vaszary-féle jelen­tésből van átvéve. A hercegprímás sem azt, a­mit neki a nagyváradi telegramm tulajdonít, sem valami más hasonló dolgot nem konstatált. Véleménye pont­­ról-pontra követi Bitók vádjait, s azokat úgy rész­leteiben, valamint­ egészében alaptalanoknak mondja.“ E félhivatalos cáfolat dacára mi is fen­tartjuk szóról-szóra lapunk föltétlenül hiteles közlését, s ismé­telve kijelentjük, hogy ő eminenciája a Pávol­­ügyben csak a kormány közegeitől vezetett vizsgálati jegyzőkönyvek alapján tette meg az elére terjesztett konkrét kérdéseiére megjegyzéseit, amelyekben a tör­vény betűibe ütköző bűncselekményt ugyan nem kon­statált, de a melyebben Pável kormányzati szellemét a ház­a fiság szempontjából nem abszolválta. A hercegprí­más véleményében voltak felmentő és elítélő nézetek, mivel a kormány által vezetett vizsgálat a vádak halma­zában nem minden vádat talált igazoltnak. De ami a nagy­váradi görög-katolikus egyház kormányzási vezetésének és szellemének hazafiatlanságát illeti, azt a prímás — biz­tos tudomásunk szerint — határozottan elítélte. A kormány a prímás véleményéből szóról-szóra csak azokat a passzusokat vette át, a­melyek Pável érde­keire kedvezők, s egyszerűen kihagyta a terhelő mo­mentumokat. A primási szöveg kivonatolása egysze­rűen a dolgozat lényegének meghamisítása. Ezt a félhivatalos is önkéntesen beismeri, midőn óva­tosan kijelenti, hogy „a miniszteri leirat túl­nyomó részben csaknem szóról-szóra a Vaszary­­féle jelentésből van átvéve.“ Mi a prímás jelentésé­nek nem a túlnyomó részére, hanem teljes és hite­les szövegére vagyunk kiváncsiak. Minden félhivata­los dementinél, amelynek forrását és készítési mód­ját jól ismerjük, sokkal csattanósabb cáfolatnak tar­tanak a prímási vélemény szövegének hitele. közlését■ Mert mi úgy tudjuk, hogy mielőtt a kormány a Pável­­féle Metet közzétette, elvitte ugyan appróbálni a prí­máshoz, aki azt szó nélkül végig hallgatta, de reá semmiféle megjegyzést nem tett. Ez a hallgatás azon­ban még nem bizonyítja, hogy ő eminenciájának né­zete a kormány álláspontjával azonos. Legföljebb csak annyit bizonyít, hogy a prímásnak volt elég érzéke és tapintata, hogy megbízatásának körét át ne lépje, mert nem ítélkező bíró, csupán fölkért véleményadó közeg volt a Pável-ügyben. A kormány döntött véglegesen s csak a felelősséget akarta kitolni a prímásra. A prímás ily minőségében a kormány elaborátumára tehát nem is tehetett meg­jegyzést, mert különben egy kész és bevégzett ítélet­tel szemben kellett volna állást foglalnia, amelyre pedig sem megbízatásánál, sem jogkörénél fogva nem illetékes. Ezek után talán a tisztelt kormány is be fogja látni, hogy a Pável-ü­gy tisztázásának egyetlen módja csak a primási vélemény közzététele lehet. A polgári házasság. A Pester Lloyd értesü­lése szerint a minisztertanács tegnapi ülésén véglege­sen megállapították annak az előterjesztésnek szöve­gét, amelyet a kormány a házassági jog szabályozá­sáról szóló törvényjavaslat ügyében a korona elé terjeszt. Az előterjesztés azonnal megtörténik, mi­helyt a király Bécsből hazaérkezett, úgy, hogy a döntés a legrövidebb idő alatt bekövetkezhetik. Arra nézve, hogy mily értelemben dől el ez a kérdés — írja a Pester Lloyd — ma már kétség sem merülhet fel. Mi ma is biztosan hiszszük, hogy a kormány a törvényjavaslatot vagy mint eredetileg tervezte, már a budgetvita megkezdése előtt, vagy legalább annak első stádiumában benyújthatja a parlamentben. Pártértekezlet. Az országgyűlési szabadelvű párt e hónap 3-án, pénteken esti hetedfél órakor értekezletet tart, amelynek tárgya: A budapest-fővárosi kerületi elöl­járóságok szervezéséről szóló törvényjavaslat Sokat mond a Petőfi öreg szüleinek sírfelirata: „A legszeretettebb atya, a legszeretettebb anya.“ S van még ezeken kívül is sok érdekes epi­­táfium. A temetőnek megvan a maga költészete. Sok száz fej fán versbe van foglalja a fölirás és nemcsak a vidéki sirkertekben, hanem a fővárosi temetőben is megvan a „temető humora.“ A kerepesi­ úti temető évről-évre szebb lesz. Csak az idén is 680 kőemléket állítottak föl benne, de hogy megmarad-e mostani helyén, az a jövő titka. Alig van nagyobb ellentét, mint a temető és közvetlen környezete közt. Köröskörül egy nagy város pezsgő élete zajlik. Szomszédságá­ban gyárak emelkednek s a roppant terület két pályaház közé van ékelve. Száznál több vonat ro­bog arra naponkint s dübörgésük megrontja a ha­lottak országának obuigát csöndjét. Azt hiszszük, hogy bármily kegyeletes emlékek fűződnek is e temetőhöz, már csak az idő kérdése: mikor teszi rá a kezét a fejlődő főváros, hogy helyet csináljon az élőknek. Dr. Kovács Dénes. A g’iron­aiak. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Hook János. Ma száz éve, hogy a francia forradalom legro­­konszenvesebb alakjai — akik hitték amit hirdettek, — a guillotine alatt elvéreztek. Eszmékért lelkesülő, nemes férfiak voltak, akik a szabadság, testvériség és egyenlőség korszakalkotó eszményei alapján akarták újjáalkotni Franciaországot. De a tömegben lángra­­gyűlt szenvedélyek ereje hatalmasabb volt az ő mér­sékletüknél. Nem állt meg az alkotások határánál, hanem a rombolás ösztönével csapott át a pusztításba és az anarchiába, hogy az ártatlanok kiontott vérével jelölje meg az emberi haladás nehézségeit. A vajú­dásnak kegyetlenebb és véresebb pillanatai nincsenek a történelemben, mint aminek a modern társadalom uralkodó eszméjének, a demokráciának életet adtak! A forradalom — Vergniaud szerint — mint Saturnus, végre saját gyermekeit falta fel. A vihar elsöpörte azokat is, akik fölkeltették. A szánalomra­­méltó királyné vére még fel sem száradt a guillotine deszkáin, mikor a girondiak szomorú sorsában osz­tozkodtak. A kon­vent dísze és virága ott hervadt el a vérpadon s az események fokozatos fejlődése a francia forradalom szivéből erőszakos kézzel tépte ki a nemesen érző idegeket. Elhulltak egymásután. „Az ékesszólók, az ifjak, a szépek, a derekak !“ kiált fel Riouffe. „Oh halál, micsoda vendégség van most a te iszonyatos termeidben !“ A sanscoulettizmus dühe az őrjöngésbe csapott át. Maguk a vezető férfiak is érezték, hogy a giron­diak bukása után csak a terrorizmus útján haladhat­nak. A k­onventben ki is mondták: „Que la Terreur soit á l'ordre du jour!“ A rémület legyen a hely­zet ura! Oh te nemes Barbaroux, aki a szabadság esz­ményéért hevülve megesküdtél társaiddal, hogy nagy­­gyá és szabaddá teszed imádott hazádat, gondoltad volna-e valaha, hogy az események logikája erősebb lesz a te hatalmas szavadnál? Ékesszólásoddal fel­keltetted az elnyomottak szívében a szebb jövő re­ményeit, a szabadság elolthatatlan szomját, a­mely betelni még a ti véretekkel sem tudott. A csőcselék fülébe addig harsogtátok a társadalmi egyenlőség magasztos ideáljait, míg végre elveszett hangotok a süket őrültség káoszába, s nem hallották meg többé az életeteket védelmező fölháborodásnak sikoltozásait sem. Minél gyorsabb lett a dolgok fejlődése annál gyorsabban kezdett dolgozni a guillotine is. S a­mint Carlyle mondja: „A guillotine működésének gyorsa­sága mutatja, hogy a köztársaság dolgai hogyan ér­nek és haladnak. Roppant bárdjának csengése, a­mint fölemelkedik és lehull, mint valamely rettenetes összehúzódása és kitágulása a szívnek, egy részét teszi az egyetemes és roppant életmozgásnak, s mintegy érvelése a sanscoulotte rendszernek ! De ártatlanul kiontott véretek megtermékenyí­tette a szabadság földjét. A vértől átázott földben új eszméknek virága sarjadzott. A végeredmény csak rátok nézve rettenetes, de az emberiség haladására üdvös. S valóban nagyon kevés jót vitt volna véghez e földön a gyarló ember, ha a végeredményeket mindig a maga érdekeinek szempontjából tekintette volna! Látlak benneteket, amint ott ültök huszonket­­ten a vádlottak padján, kik egykor a francia patrio­tizmus szemefényei voltatok. Hiába dörgi be hatalmas szavával Vergniaud ékesszólása a fülledt termeket, a hallgatóság könyei biráitok szivét megindítani nem fogják. Ezeknek nem a ti érveitek, a ti fejeitek kel­lenek. Ti barátaitokban reménykedtek, akik ott ülnek a hallgatóság soraiban, s azt hiszitek, hogy ékesszó­lást­ok ereje előbb-utóbb megtöri a közönyt. Ok ne bízzatok az emberekben, a jó barátnál mindig erő­sebb az emberben a gyávaság. Aki a saját életét félti, az nem fogja a jó barátot védelmezni. Ne bíz­zatok az időben, mert nem tudjátok addig nyújtani a tárgyalást, míg a józan ész érvei letépik a hallga­tóság agyáról az őrültség fátyolát. Nem halljátok-e a bírák soraiban azt a gyanús mormogást, hogy így a világ végéig tart. A­ forradalmi törvényszék kiküldöttjei már­is ott állnak a konvent előtt, s panaszkodnak, hogy soká védelmezitek élete­teket, s a bíróság meg van békázva a törvény for­mái által. Hogy egy hazafias jurynek meg kellene adni a jogot, hogy véget vessen a tárgyalásnak, mi­helyt meggyőződésre jutott­ *) Terminez les debats­­ ez az uj jelszó, amelyet a konvent csakhamar végzéssé emel, mert ők is csak emberek, akik az életüket épp oly drágának tartják mint ti. Nem látjátok-e a szemeknek azt a gyanús ösz­­szevillanását, midőn a küldöttség visszatér a terembe *) Dailyie: Megyék és városok.­ ­ (A német katonai levelezések.) Szepesmegye közgyűlésén, Raisz Aladár alispán, jelentésével kapcsolat­ban, bemutatta a belügyminiszter a katonai levelezések ügyében kiadott rendeletét és mert annak minden kétsé­get kizáró módon való törvényességét igazolva nem látja, utasítást kér a megyétől a rendelet végrehajtását illetőleg. A közgyűlés erre határozatban kimondta, hogy: a rende­letet a közszolgálat és hivatalos érintkezés zavartalan menetének biztosítása érdekében végre kell ugyan hajtani, de a vármegye felér a kormányhoz, hogy a magyar nyelv­nek, mint kizárólagos hivatalos nyelvnek, a kormányzat minden ágában érvényt szerezzen, és hasson oda, hogy a katonai hatóságok, kivétel nélkül magyar nyelven tartozza­nak levelezni. A gyűlésen jelen volt Szmrecsányi Pál szepesi püspök is.­­ (Képviselői beszámoló.) Szluha István, a paksi kerület képviselője, október 29-én mondotta el beszámoló­ját Dunaföldváron. Beszédében, mint tudósítónk írja, az országgyűlésen eddig tanúsított magatartását igazolta és a jövőben követendő irányelveket fejtegette higgadtan és sza­badelvű irányban. A beszédet a választók, a­kiknek nevé­ben Kókai Pál fejezte ki az iránta való bizodalmát, éljen­zéssel fogadták.­­ (Versec küldöttsége a minisztereknél.) Versec város huszonnégy tagú küldöttsége tisztelgett ma Nikolics Sándor főispán vezetése mellett gróf Csáky Albin közokta­tásügyi és Szilágyi Dezső igazságügyi minisztereknél. A közoktatásügyi miniszternek a küldöttség szónoka Seemayer János polgármester, a város köszönetét fejezte ki azért, hogy a törvényhatóság költségén és annak kezdeményezé­sére felállított városi főreáliskolát államosította. A minisz­ter válaszában elismeréssel nyilatkozott a törvényhatóság áldozatkészségéről és hazafiságáról, s viszont köszönetét fe­jezte ki a város ama buzgalmáért, amelylyel e középiskola felállításával kötelességei teljesítésében oly hathatósan tá­mogatta. Szilágyi igazságügyminisztert arra kérte a kül­döttség, hogy a bírósági területek újjászervezésénél mél­tassa figyelemre Versec város jogos igényeit s állítson ott fel királyi törvényszéket. E kérése támogatására terjedel­mes memorandumot nyújtott át a miniszternek. Szilágyi feleletében kiemelte, hogy Versec jogos óhajtását régóta ismeri, s hogy a területi szervezésnél egyedül az igazság­szolgáltatás érdeke fogja vezérelni. A küldöttség, mely holnap még Hieronymi belügyminiszternél is fog tisztelegni, megnyugodva távozott az igazságü­gym­inisztertől.­­ (A szerb püspöki zsinat.) Karlócáról telegra­­fálják. A püspöki zsinat tagjai mai értekezletet tartottak Brankovics pátriárka elnöklete alatt a célból, hogy meg­állapodásra jussanak a bácsi és budai püspöki állások je­löltjeire nézve.­­ (Vác küldöttsége a miniszterelnöknél). Wekerle Sándor miniszterelnök ma délután Vác város kül­döttségét fogadta, mely azt kérte tőle mint pénzügyminisz­tertől, hogy a város által bérelt, de utóbb felmondott regálebérletet hagyja meg továbbra is a városnál. Wekerle kijelentette, hogy bár egy magánfél előnyösebb ajánlatot adott be a regálebérletre mint Vác város, ő mégis inkább hajlandó azt a városnak adni, mert a községeknek ha csak lehet, mindig előnyt ad a magánfelekkel szemben. Az állami anyakönyvek. — A közigazgatási bizottság jelentése. — Budapest, október 31. A képviselőház közigazgatási bizottsága befe­jezte az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslat tárgyalását s azt jelentése kapcsán áttette az igaz­ságügyi bizottsághoz, mely a ház határozata folytán szintén hivatva van e törvényjavaslatot tárgyalni. Nem hiszszük, hogy az igazságügyi bizottság hozzáfoghatna munkájához, mielőtt a házassági jogról szóló törvényjavaslat szintén elébe nem kerül. Mi legalább a legnagyobb zavaroktól tarthatunk, ha az állami anyakönyvek előbb lépnek életbe, mintsem a polgári házasság intézménye megalkottatik. Az állami anyakönyvek tulajdonképpeni érte­lemmel csak akkor bírnak, ha a házasság ugyanazon közegek előtt köttetik, kik az anyakönyveket veze­tik. Az állami közeg az előtte megkötött házasságról vesz fel közokmányt s ennek alapján eszközli a bejegyzést, úgy hogy a születések és halá­lozások bejegyzése ugyanezen könyvekbe csak a polgári házasság megkötésének és bejegyzésének in­tézményi kiegészítéseként jelentkezik. Oly állami anya­könyvek, melyekbe a házasság is puszta bejelentés útján jegyeztetik be, nemcsak hogy semmi értelemmel nem bírnak, hanem az egész intézmény ez által kö­zönséges bejelentési hivatallá degradáltatik, azzal az elháríthatatlan következéssel, hogy a mi egyéb beje­lentési hivatalaink ismeretes megbízhatóságával fog­nak dicsekedhetni. Hogy ez mit jelent oly hivatalnál, mely kizáró­lag lesz jogosítva a személyi státus, a vérségi össze­­szeköttetés és az öröklés kényes kérdéseiben a bizo­nyító okiratokat kiállítani, mondanunk is felesleges. Ehhez járul, hogy a magyar törvényhozásnak, ha ko­molyan akarja az állami anyakönyvvezetést mint

Next