Pesti Napló, 1894. április (45. évfolyam, 90-119. szám)

1894-04-13 / 102. szám

körjegyzőt súlyos anyagi csapás érte. Nyilvános szerep­lése, vendégszerető háza fölemésztette vagyonát, úgy hogy tönkre ment. Nyomban ezután egy este mulatságban hirtelen rosszul lett s rövid betegség után meghalt.. A család ezek után szerény viszonyok között élt s minden reménysége most már a fiatal Zsarkó Volt,, aki miután a gimnázium alsó osztályait Zlatán bevégezte, a debreceni kereskedelmi akadémia hallgatója lett. Ez a reménység is elpusztult. Az öngyilkos tanuló édesanyjának, aki Deák Ferenc unokatestvére, levelet hagyott, amelyben megírja, hogy szerencsétlen szerelem miatt lőtte magát agyon. Fűmagvak. A Mauthner Ödön budapesti mag­­kereskedő cégnek különlegességét képezik az ezen cég által forgalomba bocsátott pázsit-fűmagvak és ezek közt főképpen a Mauthner-féle Margitszigeti és a Mauthner-féle kiállítási fű­magkeverékek, amelyek tisztaság, csíraképesség és tartósság tekintetében páratlanok. A budai királyi várkert, a gödöllői ki­rályi park, valamint a fő- és székváros összes gyepterületei, éppúgy a Margitsziget részére ez évben is Mauthnernél lettek­ a fű­magvak megrendelve. — Ben Ali-Bey Tüvérz és mágikus e hónap 14-én mutatja be bűvészetét a VI—VII. kerületi kör dísztermében. (Andrássy-út) Bécsben folyton telt ház előtt játszott, két hónapig. — Kézfogó: Austerlitz Sándor, a Berger és Austerlitz tekintélyes cég beltagja, eljegyezte Scheiber Salamon nagy­kőrösi hitközségi elnök és földbirtokos szeretetreméltó leányát Helénát. Hirdető rovatunkat olvasóközönségünk szives figyelmébe ajánljuk. Szabó József temetése. — A Pesti Napló tudósítóitól. —­ Budapest, április 12. A dunapart Széchenyi-utcai palotája előtt már négy óra után csoportosulni kezdett a világhírű tudós temeté­sére összesereglő közönség. Az irodalom és közélet jeleseit hozó fogatok egész sora lepte el a nyílegyenes utcát, amelynek fejénél hatalmas koszorús fogatok álltak a kegye­letnek rájuk halmozott jeleivel. A virágokkal borított első emeleti lakosztályban ötödfél órakor kezdték megbontani a fényes ravatalt. Az udvarra szállított egyszerű érckoporsón csak két ciprus­­koszorú maradt meg, a családtagoké. Ezek fölé helyezték el még a Tudomány­egyetem hatalmas arany alabárdját is, a Szint­én gyászoló ősi alma matert. A zsúfolásig megtelt tágas udvaron a gyászszertar­tás megtartásakor ott voltak : Berzeviczy Albert, államtit­kár, a Tudományos Akadémia részéről báró Eötvös Lóránd elnök és Than Károly osztályelnök vezetése mellett meg­jelentek Gyulai Pál, Szász Károly, Szily Kálmán főtitkár, Hollón Ernő, Beöthy Zsolt, Tóth Lőrinc, Fejérpataky László, Arany László, König Gyula, Hajnik Imre, Ham­pel József, Gligyes Endre, Joanovics János, Lengyel Béla, Krenner József, Heinrich Gusztáv, Entz Géza, Goldziher Ignác, Szinnyey József, Hegedűs István, Fodor József- Galgóczy Károly, Körösi József, Pauler Tivadar, Pauer Imre, Pasteiner Gyula, Jurányi Lajos, Vargha Gyula, Wartha Vince, Ziepernovszky Károly, Thetfreich Emil, Mocsáry Sándor, Daday Jenő, Liptay Sándor, Than­­hoffer Lajos, Fröhlich Izidor, Simányi Zsigmond, Oláry Lipót, Vécsey Tamás, Török Aurél. Az egyetem kül­döttségét Schnierer Aladár rektor vezette. A székes fő­város részéről ott voltak: Gerlóczy Károly Károly polgár­­mester, Rózsavölgyi Gyula tanácsnok és Glüttl Tivadar, Gundel János, Weitzenfeld Jakab, Ullmann Pál, Villányi Alajos, Rosinházy Kálmán, Bogisich Mihály, Mezey Lajos, Adler Károly bizottsági tagok. A képviselőház részéről pedig N­elly Ignác, Wlassits Gyula, Il­itsy Pál, Herrmann Ottó, Schwicker Henrik és gróf Esterházy Kálmán. A földrajzi társaságot Ghyczy Béla altábornagy, Lóczy Lajos, Erődy Béla és Berecz Antal képviselték. Testületileg jelent még meg: a budapesti angol kör, a földtani társulat, a magyar orvosok és természetvizsgálók, az állat- és növényegyesü­let, a magyarországi gyógyszerész egyesület és a buda­pesti gyógyszerész testület küldöttségei, továbbá az egye­temi polgárság impozáns küldöttsége. A gyászszertartást Wolafka Nándor címzetes püs­pök végezte fényes segédlettel. Utána Than Károly az Akadémia nevében búcsúzott el a halottól a következő beszéddel: Felejthetetlen kedves tagtársunk! Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet! Nekem, aki harminckét évvel ezelőtt, bevezettelek a királyi Tudományegyetem csarnokába, jutott az a szomorú feladat, hogy hozzád az egyetem és Akadémia nevében a végső búcsúnak néhány szavát intézzem. Ne kívánd, hogy e gyászos pillanatban a fényes koszomnak minden egyes viruló levelét felmutassam, melyet a közelismerés munkás életed folyamán homlokodra tűzött; csak azt en­gedd meg, hogy a bensőnkben átérzett éles fájdalmunknak kifejezést adjak azon nagy veszteség fölött, mely váratlan eltávozásoddal mindnyájunkat még súlyosabban érintett. Kora ifjúságodtól kezdve jellemednek és szellemed­nek sokoldalú erejét életed utolsó lehelletéig a tudomány fejlesztésének és hazai közművelődésünk nagy érdekeinek szentelted. Ezalatt egy harmadszázadon át az egyetemi tanításnak egyik legkiválóbb bajnoka voltál, aki nemcsak annak eszközeit tökéletesítetted páratlanul, hanem annak színvonalát magasra emelted. Elévülhetetlen érdemeid közé tartozik, hogy a jó tanítványoknak seregeit képezted ki és szakkörökben hazádnak méltó utódok tekintélyes törzsét nevelted fel. Mint volt rektor és dékán az összes egye­temnek, nemkülönben karunknak önálló külön ügyeit a közjó javára bölcsességgel és mindeneket kielégítő tapin­tattal intézted. Mint az Akadémiának egyik legrégibb és legbuzgóbb tagja, szaktudományodnak hazánkban nemcsak úttörője, de megalapítója is voltál. Számtalan búvárkodásaidnak új kin­cseivel gazdagítottad szülőföldünknek megismerését, és pe­dig már olyan időszakban, amikor ez még kimondhatatlan nehézséggel járt. Mindezekkel hathatósan emelted Akadé­miánk tekintélyét. Egy negyedszázadon át, mint osztályunk titkára, annak ügyeit fáradhatatlan buzgósággal vezetted. Ezenfelül szaktudományod felvirágzásának és hazai közművelődésünk nagy érdekeinek számtalan más terén is hathatós előmozdítója voltál. De evvel sem elégedtél meg, hanem hazánk határain messze túl az egész világ értelmi­sége előtt, nevednek elismerést és a magyar tudománynak nagyrabecsülését vivtad ki. Te nemcsak kötelességet telje­sítettél, te ennél sokkal többet tettél, mert kötelességeidet hazafias buzgóságból, önként megsokszorosítottad és mind­ezeknek ernyedetlen kitartással törekedtél megfelelni. Ilyen nagy érdemek méltatására szavaim igen gyen­gék és kérlek, e pillanatban érd be azzal, hogy fáradal­­mas éveken át kifejtett nagy munkásságodért hazánk két legfőbb tudományos intézetének nevében egyszerű, de há­lás köszönetet mondjak. És most, mikor parányi részesévé leszesz hazád föld­jének, melyet a halandók közül te legjobban szerettél, ez mint régi jó ismerőst, szívesen fog kebelébe befogadni és testi maradványodnak örömest fog békét és nyugalmat szolgáltatni. A n­a­gy úton pedig, amelyre most lépsz, ki­sérjen az az osztatlan tisztelet, az az őszinte szeretet és nagyrabecsülés, amelylyel itt mi tégedet mindnyájan környez­tünk. Ott, a halhatatlanság világában, melyet méltán ki­érdemeltél, kérünk, ne feledkezzél meg rólunk, akik a kö­zös nagy cél megközelítésére veled vállvetve törekedtünk. A mi gondunk lesz, hogy szellemed és emléked tanítvá­nyaid által és alkodásaidban köztünk életben maradjon és hogy ezeket tisztán és hű­en megőrizzük. Végül amikor a két testvérintézet nevében búcsút veszek tőled, engedd meg hogy hozzád annyira közel álló igaz barátod, az elválás utolsó pillanatában fájdalmam enyhítésére kényelmet hullathassam. Isten hozzád, legyen áldott emléked. Than Károly mély hatású beszéde után dr.Butácska Géza mondott megható búcsúszavakat az orvosok, a ter­­mészetvizsgálók vándorgyűlésének központi bizottsága ne­vében, amelynek a boldogult egyik legbuzgóbb tagja volt A koporsót azután a hatlovas gyászkocsira tették s a menet megindult az Akadémia-utcán, Ferenc­ József-téren, Fürdő-utcán, Károly-körúton, Kerepesi-úton át a temetőbe. A megboldogult halt tetemeit a Kerepesi-uti temető­ben a Batthyány-mauzóleum közelében levő sírba te­mették. A koporsót Volnika Nándor címzet­es püspök itt még egyszer beszentelte. A sírnál a Földtani­ Társulat részéről Staub Móric egyetemi tanár tartott beszédet. Utána Maj­­thényi Endre tanársegéd és Krausz Elemér a gyógyszeré­­szet-hallgatók nevében beszélt. F­ő váro­s. * Jelölés a tanácsosi állásra. A lipótvárosi bi­zottsági tagok értekezlete egyhangúlag Mátray József első osztályú tanácsjegyzőt jelölte első­sorban az üresedésben lévő tanácsosi állásra. Kimondotta egyszersmind, hogy Mátray jelöltségét abban az esetben is föntartja, ha a kerületek többsége mást jelölne is. * Iskolás gyermekek játszóhelye. A főváros közoktatásügyi bizottsága legközelebb foglalkozik azzal a fontos kérdéssel, hogy az iskolás gyermekeknek hol ren­dezzenek be tágas játszóhelyeket. A kérdés mint rendesen, az idén is a tavaszi idők beálltával került napirendre, amikor a gyermek a szabadba vágyik. Az idén azonban valószínűleg megtalálják a kérdés helyes megoldását.. A bizottság ugyanis azokat a köztereket akarja játszóterek­nek berendezni, ahol most piacok vannak. Ezekre a terekre tudniillik a központi vásárcsarnokok felépítése után szükség nincs és egészen alkalmasak a kérdéses célra. Kívülük még a Városligetben, a Népligetben és a budai Városmajor­ban fognak játszótereket berendezni. Tudomány, irodalom. (*) A törvény előtt. Mai számunk törvényszéki hí­rei után egy kacagtatóan mulatságos históriát közlünk, amely minden kritikánál jobban dicséri íróját, Balázs Ig­nác kollégánkat, aki most egyszerre harminchárom ilyen történettel kedveskedik a magyar olvasóközönségnek. A világon mindenütt akadtak előkelő talentumok, akik a komoly törvényszéki drámák mellett írásba foglalták a bíróság sorom­pói előtt lejátszódó humoros jeleneteket is, csak éppen nálunk veszett kárba az igazságszolgáltatásnak annyi vidám epizódja. Az a csöndes,névtelen újságíró, aki most egy egész könyvvel áll a közönség elé, körülbelül másfél évtized óta írogatja a maga törvényszéki históriáit, de mindig csak rövid életű újságokba, amelyeket a következő nap szenzációja minde­nestül eltemet. Unszoló barátai, akik igazán jó barátai voltak, nem tudták rávenni, hogy összegyűjtse ezeket a szétszórt bohóságokat s végre is azzal játszották ki bizalmatlankodó szerénységét, hogy tudta nélkül bocsátották sajtó alá a könyvét. A szeretetnek ez a kis összeesküvése, amelynek mi most árulói lettünk, olyan könyvhöz juttatta a magyar közönséget, aminő ritkán kerül eléje. Ennek a jó és nemes közönségnek a dolga immár, hogy a baráti szeretet gyön­géd ottentátuma jól végződjék s bátorítás helyett el ne kedvetlenítse valahogy azt a bűnösen szerény embert, aki a sikeren fölbuzdulva, még sok gyönyörűséget sze­rezne mindnyájunknak. A Budapesti Hírlap nyomdája oly pompás ízléssel állította ki munkatársa könyvét, amilyenre szintén csak a szeretet képes. A kötet ára egy forint , megrendelhető a szerzőnél a József-körút 5. számú házában. Közoktatás. (Szabó József tanszéke.) A most elhunyt Szabi József tanszékének betöltéséről a bölcsészeti kar már gondoskodott. Szabónak, aki az ásványtant és a kőzettant adta elő, igen sok hallgatója volt, mert ezt a két tárgyat a bölcsészethallgatók, az orvos- és gyógyszerésznövendékek egyaránt kötelesek hallgatni. A bölcsészeti kar a vizsgákra való tekintettel sietett a betöltésről gondoskodni s a kul­tuszminiszterhez intézett felterjesztésében azt kérte, hogy a miniszter dr. Schmidt Sándor nyilvános rendkívüli ta­nárt, a Múzeum ásványtani őrét bízza meg a tantárgy előadásával Az ásványtani intézet új felügyelője dr. Lengyel Béla tanár. Szinlini­cs 7,011 o. * Vendégek a pozsonyi színházban. Hegyesi Mari, a Nemzeti Színház művésznője, mint levelezőnk írja, teg­nap este búcsúzott el a pozsonyi közönségtől Váradi Antal Rafael-jében. Minden felvonás után többször kitapsolták, s több koszorút nyújtottak fel neki a színpadra. A színház legközelebbi vendége Blaha Lujza asszony, aki szombaton kezdi meg négy estére tervezett vendégszereplését Lukácsy Sándor: Az asszony verve jó című új népszínművében. Egy csillérért. *** Az Emke és a Kossuth-gyász. Az Emke mai választmányi ülésén gróf Bethlen Gábor elnök rend­kívül hazafias hangon emlékezett meg Kossuthról. A vá­lasztmány állva hallgatta meg az elnök kegyeletes meg­emlékezését, amelyet jegyzőkönyvbe foglaltak. Elhatározták, hogy Kossuth-alapít­vényképpen tízezer forint kamatait for­dítják évenként népiskolai célokra. A Kossuth­-szoborra 200 forintot adnak. *** A Bihar megyei kör Kossuth-kegyelete. A Tudomány- és Műegyetem kebelében fennálló Bihar megyei kör legutóbbi közgyűlésén Werner Mór elnök indítványára elhatározta, hogy kétszázforintos alapítványt tesz, mely­nek kamatait évenként a körnek az a tagja kapja meg, aki Kossuth halálának évfordulóján a legsikerültebb fel­olvasást tartja a nagy halottról. A kör az indítványt egyhangúlag fogadta el Törvényszék. Két férfit asszony. Érdekes ügyet tárgyalt m­a délelőtt a nagyváradi királyi törvényszék. Pallók Betti, csinos zsidó asszonyt vádolták azzal, hogy ugyanegy időben két férje volt. Évekkel ezelőtt házasságra lépett Klein Jakabbal s három évi házasság után, elvált tőle. Frigyüket az első bíróság fel is bontotta. Mind aketten azt hitték, hogy rendben van válási ügyük. A királyi tábla azonban, ahova az ügyet hivatalból föl­terjesztették, elrendelte annak kipuhatolását, vájjon származtak-e a házasságból gyerme­kek. Az új tárgyaláson azonban a felek nem jelentek meg, miért is a tábla fölfüggesztette válópörüket. Pollák Betti, a tábla határozatát nem ismervén, nyugodt lélekkel aján­dékozta meg kezével Schönberger Lipótot. A királyi ügyész­ség értesült az új frigyről s vádat emelt Pollák Betti ellen. A vádlott ma bebizonyította, hogy csak tévédéből ment másodszor férjhez. A törvényszék fölmentette.­­ A bevádolt após. A Budapest című napilap három év előtt „Körözött szédelgő“ című közleményében azt írta, hogy Sapirer Sándor rovott múltú utazó ügynök Szákén­y Sándor név alatt előkelő társaságokba furakodik és házasság ürügye alatt csalásokat követ el Sapirer sajtópert indított, amelynek során apósa, Fenffenreich­­Jakab pénzbeszedő vállalta el a felelősséget az inkriminált cikkért. Ma volt ez ügyben az esküdtszéki tárgyalás a budapesti sajtóbíróság előtt Zsitvay Leo elnöklete alatt. A panaszos vőt dr. R­aisz Sándor képviselte, a vádlott apóst dr. Hartmann Sándor védelmezte. Az esküdtszék tagjai lettek: Fabiny Géza, Pertl Géza, Moldoványi István, Csalányi Károly, Drechsler Béla, Kalmár Péter, Vogl Gyula, Goreczki Zsigmond, Schaffer Sándor, Örley Lajos, dr. Schwartz Gyula, Sza­­lárdy Antal rendes- és Wollók Soma, Kiss István póttagok. A vádlott kérelmére a bíróság megengedte a valódi­ság bizonyítását, amely nem éppen kedvező fényt vetett a panaszosra. Kitűnt, hogy házassági ígéretekkel több csa­lád boldogságát dúlta fel. Fischer Róza tanú például azt vallja, hogy Sapirer, jóllehet még nem volt jogérvényesen elválasztva első feleségétől, házasságot ígért neki, és az előzetes költségek fedezésére 100 forintot vett fel családjá­tól, de a házasság elmaradt. Felolvasták a vádlott apósnak dr. Herbst budapesti orvoshoz intézett névtelen levelét, akinek nővérével Sapi­rer szintén jegyben járt, de a házasság abban maradt. Bizonyítja a vádlott, hogy a panaszos ellen büntető eljárás is volt folyamatban, de az eljárást megszüntették ellene. A perbeszédek után maga Hoffenreich szólalt fel, elpanaszolva, hogy az az ember, akinek két gyermekét most ő kénytelen felnevelni és a­kit pénzsegéllyel nem egyszer mentett meg a börtöntől, nem átallotta őt az es­küdtszék elé hurcolni. Az esküdtek Hoffenreichot egyhangúlag fölmentették, mit a sajtóbíróság ítéletileg is megerősített.

Next