Pesti Napló, 1895. január (46. évfolyam, 1-31. szám)
1895-01-01 / 1. szám
3 Budapest, kedd 1895. január 11. szám. __________PESTI NAPLÓ.___________ tette a saját uralmát, sivárrá a maga évszakát. Ez volt az opportunizmus műve, amely a szabadságelv törvényeit megszegte, álliberális utakon járt s a tekintélyelv elemeit erősítette, midőn kedvezett nekik merő taktikából. E meddő időszak a nemzet nagy feladataival, munkakészségével és igényeivel összeférhetetlen volt, s véget vetett neki a munkáserők erupciója, amely a szabadságelv magasabb céljai közé őket egyesíté s egyesítvén képessé tette újra, hogy a nyárszak évadján versenyt dolgozzanak a munkás természettel, erdőt-mezőt megmozdítsanak. S a szabadságelv régi vetélytársa, legyőzött ellenfele, szövetséges irigye, a tekintélyelv, a lázas tevékenység, nemzetgyarapító termelés, az elmaradtság romemlékeinek átalakítása közepette most vető-szóval él. A forró nyár hevébe beleszól az imént makacs, jelenleg mohó tél, hogy benne depreszsziót idézzen elő s megkészítse az időt a saját uralmához. Vívódik a két évszak ismét, válságban érzi magát az egész ország, bizonytalanságban az egész nemzet. De a mérkőzésnél kiki tudja már a helyét, kiki tudja, melyik elv szférájához tartozik, melyik évszak eleméből való. S a döntés megjön: nem egy kormányválság megoldása, hanem a mérkőző két elv egyikének túlereje fogja érvényesen a nemzet egészének akaratnyilvánulásában eldönteni. S nem kételkedünk, hogy a szabadságelv diadalmaskodik ez új küzdelemben is; bízva nézünk a döntés kockázata elé, mert élő hittel vagyunk eltelve, hogy a magyar nemzet a munkás alkotó korszaknak, e nemzedék nyárszakának még csak kezdetén tart, s van is, lesz is ereje hozzá, hogy e munka-epoka minden nagy feladatát betöltse és hévvel álljon ellent minden leszerelő, visszafejlesztő kísérletnek. Ha ezt nem hinnők, kételkednünk kellene a magyar nemzet vitális erejében, mely csak e száz év során is annyi csodát művelt, hogy a kétség nem fér hozzá. Lesz küzdelem, lesz megpróbáltatás, de az életerőnek győzni kell. Jogfentartás. Budapest, december 31. Rövid héroszi korszak összeomlását jelzi a tűnő esztendő bucsúzása. A Wekerle-kabinet visszavonhatatlanul megbukott, s helyét az újév első napjaiban más kormány foglalja el. Egész történetünkben alig van a lefolyt két évhez fogható dicsőségteljes korszakunk. Nagy célokért jellemes és lángeszű férfiak utáni küzdelemre vezették a nemzetet s midőn eszméik legnagyobb részét megvalósították, ők maguk visszaléptek. A vezérek elestek, de elveik győztek. Komor aggodalom köde borul rá az új év hajnalára. Ezen a ködön nem lát keresztül halandó szeme, csak a Gondviselésé. Miért kellett bukniok a vezéreknek, ha győzött az eszme? S az amúgy is komor és zűrzavaros viszonyok közepett az új irányzat előáll egy oly politikai és közjogi tannal, amelynek prakszisunkba iktatása felforgatná alkotmányunkat, megsemmisítené parlamentarizmusunk egész tartalmát. A válságot azzal akarják ugyanis plauzibilissá és parlamentárissá tenni, hogy a koronának oly jogot tulajdonítanak, amely szerint a parlamenti többség által támogatott kormányokat szabadon és tetszése szerint ejtheti el, s új kabineteket is a maga korlátlan tetszése szerint hozhat létre. A legveszedelmesebb s a parlamentarizmus alapelveivel ellenséges tan ez, amelyet csak Poroszországból és Ausztriából importálhatott az elvtagadó és alkotmánybontó opportunizmus. Belenyugszunk mi s belenyugszik az ország a Wekerle-kabinetnek felülről történt bukásában. Fájdalmas, de néma önmegtagadással fogadja a nemzet e férfiak bukását. Panasz nélkül tűri el közéletünk virágainak letépését. De nem, mert a jog, hanem mert a politikai bölcsesség parancsolja ama hódolat miatt, amelylyel a nemzet királya iránt viseltetik; ez a jog nem illeti meg a királyság intézményét, ez a nemzetnek az áldozata Ferenc József király felséges személye, irányában. Tudja a nemzet jól, hogy amit Ferenc József király akar, az nem lehet ellentétben az ország érdekeivel. Ha Ferenc József királynak személyes ellenszenve van valamely kabinet iránt, s ennek folytán attól megvonja bizalmát, a nemzet e tény mögött nem gyanít semmi hátsó gondolatot, a személyváltozásban nem sejt rendszerváltozást. Ferenc József király alkotmányos uralkodásának hosszú korszakában az alkotmányt iránt való tiszteletének nemcsak kétségtelen jeleit adta, hanem számtalanszor volt reá eset, hogy az önmegtagadás erényének gyakorlásában elment a legszélsőbb határokig. Ferenc József király tudott szakítani múltjával, meggyőződéseivel, el tudta nyomni hajlamait és vágyait, az állami érdekeknek alá tudta rendelni leghőbben ápolt rokonszenvét. A nemzet Ferenc József király irányában viszontszolgálattal tartozik, ha lovagias volt királya, neki most nem kevésbbé annak kell lennie. Ha a korona felkent viselője tudott önmegtagadást gyakorolni, kell ugyanezt tudnia a nemzetnek is. Ha a korona le tudott mondani legkedvencebb vágyairól, kell hogy le tudjon mondani a nemzet is egyik-másik óhajáról. És ha a legnagyobb elismerést vívta ki Ferenc József király a lemondás erényének tényekben nyilvánuló gyakorlásával, ugyanilyen elismerés méltán megilleti most a nemzetet,mert panasz és zúgolódás nélkül válik meg a király óhajtása folytán a Wekerle-kabinettől, szeretetének és büszkeségének e fényes zálogától. Az e kabinet iránt érzett vonzalmánál van még egy hatalmasabb érzelme s ez Ferenc József király személye iránt táplált szeretete; s ez az oka, hogy nehezen bár, de a keserűség érzete nélkül meg tud válni a lelépő kormánytól. Ha van, ami nemes, magasztos és örökké emlékezetes marad a jelen válságból, úgy az érzelmi momentum az, melynek nagyszerű színjátéka a korona, és nemzet közt játszódik le. A nemzet soha nagyobb bizonyítékát nem adta Ferenc József király személye iránt való hódolatának, mint ez alkalommal, így kellene ezt feltüntetni, mint a kölcsönös áldozatok befejezését, s a koronának és a nemzetnek immár zavartalan egységbe való olvadását. De előállanak a kaucsuk-lelkiismeretű opportunisták, akik nem élik fel észszel, sem szívvel az érzelmi momentum nagy fontosságát. A rideg jog álláspontjára helyezkednek, hogy letépjék azokat a friss hajtásokat, amelyek a nemzet lojalitásának melegágyából épp most keletkeztek, s hogy egyúttal tönkretegyék közjogunkat. Ha jog, illetőleg közjog az, hogy a korona a nemzet bizalmával rendelkező kormányokat tetszése szerint elejtheti s új kormányt állíthat az ország élére, akkor ezzel a joggal nemcsak Ferenc József király bírna, akinek a nemzet ismeri alkotmányos érzelmeit, hanem bírna egyszersmind Szent István koronájának mindenkori viselője, akinek esetleg alkotmányos érzelmei nem lennének oly határozottak és korrektek, mint Ferenc József királyéi. Akkor e jog erejénél fogva minden népszerű s a nemzet részéről helyeselt politikát sikeresen érvényesítő kormányt meg lehetne fölülről buktatni, holott a nemzeti akarattal megegyező politikát érvényesíteni akaró, de érvényesíteni nem tudó, aulikus kormányok mindenkor számíthatnának szilárdságra. Hivatkoznak Angliára, de épp oly hamisan, mint a magyar közjog elveire. A Györgyök idehozott vonalak, a másiknak alapja a Nap átmérője és oldalai az átmérő két végéről ugyancsak a Vénusig húzott vonalak. Ezek a háromszögek a Vénuson a hegyükkel érintkeznek és egymásnak ellentettek, így számították ki, hogy a Föld fél átmérője a Napról nézve 8-82 ívperc. Ez a Nap parallaxisa. Említettük az imént, hogy az egy foknak látszó tárgy hosszúságának 57-szeres távolságában van tőlünk. Az egy ivpercnyi, vagyis egy hatvanad foknyi tárgy tehát hatvanszor messzebb van, vagyis ha a törteket is számba veszszük, 3438-szoros hosszúságú a távolság. Az egy ivmásodpercnyi, vagyis az előbbinél hatvanszor kisebb ív alatt látszó tárgy távolsága hosszának 206,265-szöröse. Ezen a réven csaknem az előbbi pontossággal számíthatjuk ki, hogy a Föld 23,385 félátmérőjű távolságra, vagyis 149 millió kilométerre van a Naptól. A fentebb említett, percenként egy kilométert menő vonat tehát 149 millió perc alatt, vagyis 2.483,300 óra, azaz 103,472 nap, kerek számmal 283 év alatt érne a Napba. A most induló utasok 2177- ben érnének oda és csak 2460-ban érkezhetnének vissza. És csak a tizennegyedik nemzedék mondhatná el, mit látott a hetedik! A telegramul ellenben, épp úgy mint a fény, 8 perc 13 másodperc alatt járná be a távolságot, mely bennünket a Naptól elválaszt s mely a Világegyetem mértékegysége. Most meg kell magyaráznunk, hogyan mérték meg a Napnál és Holdnál is messzebb eső égitestek távolságát, minők a bolygók és a csillagok. Megjegyezzük azonban, hogy a Nap távolságának meghatározása végett más módszerekhez is folyamodtak, de az eredmények teljesen egybevágók. Két mérésmód például a fény sebességén alapszik. Az emberek régtől tudják, hogy a fénynek bizonyos időre van szüksége, míg egy ponttól a másikig jut, így a Jupiterről a földre e bolygó távolsága szerint 30—40 perc alatt érkezik. Jupiter holdjainak fogyatkozásait figyelvén, azt veszszük észre, hogy a momentumok között tizenhat másodperc különbség van, mikor a Jupiter a Napnak azon egy oldalán jár a Földdel és mikor az ellenkező oldalon áll. A fény tehát tizenhat perc huszonhat másodperc alatt járja végig a földpálya átmérőjét; a középponton álló Naptól e szerint nyolc perc tizenhárom másodperc alatt jut a földre. Minthogy pedig természetvizsgálók (Foucault, Feizeau, Cornu, Newcomb) közvetlen kísérletek útján megmérték a fény sebességét, mely másodpercenként 300,000 kilométer; az következik, hogy a Nap távolsága tőlünk mintegy 148 millió kilométer. Meghatározható e távolság még egy más módon is, mely szintén a fény sebességéhez folyamodik. Egy hétköznapi példa azonnal megmagyarázza. Tegyük föl, hogy az eső függőlegesen esik ránk; ha egyhelyben állunk, ernyőnket függőlegesen tartjuk; ha azonban megyünk, előre hajtjuk az ernyőt s mikor pedig futunk, még inkább előre döntjük. Az ernyőnyél elhajlásának szöge haladásunk sebességének az esőcseppek sebességével való viszonyától függ. Ugyanezt a hatást tapasztalhatjuk vasúti kocsiban a rézsútos vonalakon, melyeket az eső az ablakra szánt és melyeknek rézsútos volta a vonat mozgásának és a cseppek esésének együttes hatásából ered. Ugyanilyen dolog történik a fénynyel. A fénysugarak a csillagokról *a világtérbe hullanak; a Föld nagy sebességgel mozog és nekünk messzelátóinkat amaz irány felé kell hajtanunk, amelyben a Föld halad. Ez a fény aberrációjának tüneménye, melyből kiderül, hogy a Föld sebessége a fény sebességének egy tízezred része. E szerint a Föld sebességéből (mely másodpercenként 20 kilométer) ki lehet számítani a 365 nap alatt megfutott földpálya hosszát és a földpálya átmérőjét, melynek fele épp a Nap távolsága. Van a számításnak egy negyedik módja is: a Föld mozgása révén. Égi kísérőnk mozgására hat a Nap vonzó ereje; minthogy pedig a vonzás a távolság négyzetének megfordított arányában változik, világos, hogy a Napnak a Holdra való hatását igen pontosan vizsgálva, ki lehet számítani a Nap távolságát. E számítást végezte Laplace és Hansen. Említhetnők a naptávolság meghatározásának még három más módját, de ez a cikk elvégre is nem csillagászati értekezés s mi csak vázolni akarunk. Most az a kérdés: hogyan mérték meg világrendszerünk bolygóinak távolságát? in. Az eljárás egész más, de tekintve az eredmények fontosságát, nem kevésbbé érdekes. Kegyes olvasóim ugyan alkalmasint megriadnak láttára, de ne méltóztassanak rémüldözni, a matematika nem ijesztő s egy pillanatnyi férfias figyelem bőséges jutalomban részesül. A hölgyek most bizonynyal udvariatlansággal vádolnak, de hát nem én vettem észre elsőben, hogy tíz nő közül kilenc nem mer a számokkal szembe szállani. Ami kár, mert ezek a félénkek azonnal tapasztalnák, hogy a számok is épp úgy engedelmeskednek nekik, mint minden e világon. Azt mondják: a nők agya veleje valamivel könnyebb, mint a férfiaké, de mely éles elme, mely világosság lakozik benne! Azután mit ér a durva fontolgatás, amikor értelemről van szó? A hangya veleje vájjon nem sokkal tevékenyebb, mint a birkáé? De most dologra: folytassuk a bolygók távolságának mérését. Először is ide írok egy híres és titkos értelmű formulát. A bolygók keringési idejének négyzetei egy máz között úgy az olylanarc, mint a Naptól való közepes távolságok köbti. Ez a formula első pillantásra valóban kihüvelyezhetetlennek látszik. Holott épp oly világos, mint egy szép nyári nap. A négyzetek és a köbök bizony fölöttébb ártatlan dolgok. Mi a négyzet? Egyszerűen az, amikor egy számot megsokszorozunk magamagával. Kétszer kettő négy. 4 a 2 négyzete. Háromszor három kilenc. 9 a 3 négyzete. Négyszer négy tizenhat. 16 a 4 négyzete.