Pesti Napló, 1895. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1895-01-01 / 1. szám

3 Budapest, kedd 1895. január 1­­1. szám. __________PESTI NAPLÓ.___________ tette a saját uralmát, sivárrá a maga évszakát. Ez volt az opportunizmus műve, amely a sza­badságelv törvényeit megszegte, álliberális utakon járt s a tekintélyelv elemeit erősítette, midőn ked­vezett nekik merő taktikából. E meddő időszak a nemzet nagy feladatai­val, munkakészségével és igényeivel összeférhe­tetlen volt, s véget vetett neki a munkáserők erupciója, amely a szabadságelv magasabb cél­jai közé őket egyesíté s egyesítvén képessé tette újra, hogy a nyárszak évadján versenyt dolgoz­zanak a munkás természettel, erdőt-mezőt meg­mozdítsanak. S a szabadságelv régi vetélytársa, legyő­zött ellenfele, szövetséges irigye, a tekintélyelv, a lázas tevékenység, nemzetgyarapító termelés, az elmaradtság romemlékeinek átalakítása köze­pette most vető-szóval él. A forró nyár hevébe beleszól az imént makacs, jelenleg mohó tél, hogy benne depreszsziót idézzen elő s megké­­szítse az időt a saját uralmához. Vívódik a két évszak ismét, válságban érzi magát az egész ország, bizonytalanságban az egész nemzet. De a mérkőzésnél kiki tudja már a helyét, kiki tudja, melyik elv szférájához tar­tozik, melyik évszak eleméből való. S a döntés megjön: nem egy kormányválság megoldása, hanem a mérkőző két elv egyikének túlereje fogja érvényesen a nemzet egészének akaratnyil­­vánulásában eldönteni. S nem kételkedünk, hogy a szabadságelv diadalmaskodik ez új küzdelemben is; bízva né­zünk a döntés kockázata elé, mert élő hittel vagyunk eltelve, hogy a magyar nemzet a mun­kás alkotó korszaknak, e nemzedék nyárszaká­nak még csak kezdetén tart, s van is, lesz is ereje hozzá, hogy e munka-epoka minden nagy feladatát betöltse és hévvel álljon ellent minden leszerelő, visszafejlesztő kísérletnek. Ha ezt nem hinnők, kételkednünk kellene a magyar nemzet vitális erejében, mely csak e száz év során is annyi csodát művelt, hogy a kétség nem fér hozzá. Lesz küzdelem, lesz megpróbáltatás, de az életerőnek győzni kell. Jogfentartás. Budapest, december 31. Rövid héroszi korszak összeomlását jelzi a tű­nő esztendő bucsúzása. A Wekerle-kabinet visszavonhatatlanul megbukott, s helyét az újév első napjaiban más kormány foglalja el. Egész történetünkben alig van a lefolyt két évhez fog­ható dicsőségteljes korszakunk. Nagy célokért jellemes és lángeszű férfiak u­táni küzdelemre vezették a nemzetet s midőn eszméik legnagyobb részét megvalósították, ők maguk visszaléptek. A vezérek elestek, de elveik győztek. Komor aggodalom köde borul rá az új év hajnalára. Ezen a ködön nem lát keresztül halandó szeme, csak a Gondviselésé. Miért kellett bukniok a vezéreknek, ha győzött az eszme? S az amúgy is komor és zűrzavaros viszo­nyok közepett az új irányzat előáll egy oly po­litikai és közjogi tannal, amelynek prakszisunkba iktatása felforgatná alkotmányunkat, megsemmi­sítené parlamentarizmusunk egész tartalmát. A válságot azzal akarják ugyanis plauzibilissá és parlamentárissá tenni, hogy a koronának oly jogot tulajdonítanak, amely szerint a parlamenti többség által támogatott kormányokat szabadon és tetszése szerint ejtheti el, s új kabineteket is a maga korlátlan tetszése szerint hozhat létre. A legveszedelmesebb s a parlamentarizmus alap­elveivel ellenséges tan ez, amelyet csak Porosz­­országból és Ausztriából importálhatott az elvta­gadó és alkotmánybontó opportunizmus. Bele­nyugszunk mi s belenyugszik az ország a We­­kerle-kabinetnek felülről történt bukásában. Fáj­dalmas, de néma önmegtagadással fogadja a nem­zet e férfiak bukását. Panasz nélkül tűri el köz­életünk virágainak letépését. De nem, mert a jog, hanem mert a politikai bölcsesség parancsolja ama hódolat miatt, amelylyel a nemzet királya iránt viseltetik; ez a jog nem illeti meg a ki­rályság intézményét, ez a nemzetnek az áldozata Ferenc József király felséges személye, irányá­ban. Tudja a nemzet jól, hogy amit Ferenc Jó­zsef király akar, az nem lehet ellentétben az ország érdekeivel. Ha Ferenc József királynak személyes ellenszenve van valamely kabinet iránt, s ennek folytán attól megvonja bizalmát, a nemzet e tény mögött nem gyanít semmi hátsó gondolatot, a személyváltozásban nem sejt rendszerváltozást. Ferenc József király alkotmányos uralko­dásának hosszú korszakában az alkotmányt iránt való tiszteletének nemcsak kétségtelen jeleit adta, hanem számtalanszor volt reá eset, hogy az ön­megtagadás erényének gyakorlásában elment a legszélsőbb határokig. Ferenc József király tudott szakítani múltjával, meggyőződéseivel, el tudta nyomni hajlamait és vágyait, az állami érdekeknek alá tudta rendelni leghőbben ápolt rokonszenvét. A nemzet Ferenc József király irányában viszontszolgálattal tartozik­, ha lo­­vagias volt királya, neki most nem kevésbbé annak kell lennie. Ha a korona felkent viselője tu­dott önmegtagadást gyakorolni, kell ugyanezt tudnia a nemzetnek is. Ha a korona le tudott mondani legkedvencebb vágyairól, kell hogy le tudjon mondani a nemzet is egyik-másik óhajáról. És ha a legnagyobb elismerést vívta ki Ferenc József király a lemondás erényének té­nyekben nyilvánuló gyakorlásával, ugyanilyen elismerés méltán megilleti most a nemzetet,mert panasz és zúgolódás nélkül válik meg a király óhajtása folytán a Wekerle-kabinettől, szereteté­­nek és büszkeségének e fényes zálogától. Az e kabinet iránt érzett vonzalmánál van még egy hatalmasabb érzelme s ez Ferenc József király személye iránt táplált szeretete; s ez az oka, hogy nehezen bár, de a keserűség érzete nélkül meg tud válni a lelépő kormánytól. Ha van, ami nemes, magasztos és örökké emlékezetes marad a jelen válságból, úgy az érzelmi momentum az, melynek nagyszerű szín­­játéka a korona, és nemzet közt játszódik le. A nemzet soha nagyobb bizonyítékát nem adta Ferenc József király személye iránt való hódo­latának, mint ez alkalommal, így kellene ezt feltüntetni, mint a kölcsönös áldozatok befejezé­sét, s a koronának és a nemzetnek immár za­vartalan egységbe való olvadását. De előállanak a kaucsuk-lelkiismeretű op­portunisták, akik nem élik fel észszel, sem szív­vel az érzelmi momentum nagy fontosságát. A rideg jog álláspontjára helyezkednek, hogy letép­jék azokat a friss hajtásokat, amelyek a nem­zet lojalitásának melegágyából épp most keletkez­tek, s hogy egyúttal tönkretegyék közjogunkat. Ha jog, illetőleg közjog az, hogy a korona a nemzet bizalmával rendelkező kormányokat tet­szése szerint elejtheti s új kormányt állíthat az ország élére, akkor ezzel a joggal nemcsak Fe­renc József király bírna, akinek a nemzet ismeri alkotmányos érzelmeit, hanem bírna egy­szersmind Szent­ István koronájának mindenkori viselője, akinek esetleg alkotmányos érzelmei nem lennének oly határozottak és korrektek, mint Ferenc József királyéi. Akkor e jog erejénél fogva minden népszerű s a nemzet részéről he­lyeselt politikát sikeresen érvényesítő kormányt meg lehetne fölülről buktatni, holott a nem­zeti akarattal megegyező politikát érvénye­síteni akaró, de érvényesíteni nem tudó, aulikus kormányok mindenkor számíthatnának szilárdságra. Hivatkoznak Angliára, de épp oly hamisan, mint a magyar közjog elveire. A Györgyök ide­hozott vonalak, a másiknak alapja a Nap átmérője és oldalai az átmérő két végéről ugyancsak a Vénu­­sig húzott vonalak. Ezek a háromszögek a Vénuson a hegyükkel érintkeznek és egymásnak ellentettek, így számították ki, hogy a Föld fél átmérője a Nap­ról nézve 8-82 ívperc. Ez a Nap parallaxisa. Említettük az imént, hogy az egy foknak látszó tárgy hosszúságának 57-szeres távolságában van tőlünk. Az egy ivpercnyi, vagyis egy hatvanad foknyi tárgy tehát h­atvanszor messzebb van, vagyis ha a törteket is számba veszszük, 3438-szoros hosszúságú a távolság. Az egy ivmásodpercnyi, vagyis az előbbinél h­atvanszor kisebb ív alatt látszó tárgy távolsága hosszának 206,265-szöröse. Ezen a réven csaknem az előbbi pontossággal számíthatjuk ki, hogy a Föld 23,385 félátmérőjű tá­volságra, vagyis 149 millió kilométerre van a Naptól. A fentebb említett, percenként egy kilométert menő vonat tehát 149 millió perc alatt, vagyis 2.483,300 óra, azaz 103,472 nap, kerek számmal 283 év alatt érne a Napba. A most induló utasok 2177- ben érnének oda és csak 2460-ban érkezhetnének vissza. És csak a tizennegyedik nemzedék mondhatná el, mit látott a hetedik! A telegramul ellenben, épp úgy mint a fény, 8 perc 13 másodperc alatt járná be a távolságot, mely bennünket a Naptól elválaszt s mely a Világ­egyetem mértékegysége. Most meg kell magyaráznunk, hogyan mérték meg a Napnál és Holdnál is messzebb eső égi­tes­tek távolságát, minők a bolygók és a csillagok. Meg­jegyezzük azonban, hogy a Nap távolságának meg­határozása végett más módszerekhez is folyamodtak, de az eredmények teljesen egybevágók. Két mérésmód például a fény sebességén alap­szik. Az emberek régtől tudják, hogy a fénynek bi­zonyos időre van szüksége, míg egy ponttól a másikig jut, így a Jupiterről a földre e bolygó távolsága szerint 30—40 perc alatt érkezik. Jupiter holdjainak fogyatkozásait figyelvén, azt veszszük észre, hogy a momentumok között tizenhat másodperc különbség van, mikor a Jupiter a Napnak azon egy oldalán jár a Földdel és mikor az ellenkező oldalon áll. A fény tehát tizenhat perc huszonhat másodperc alatt járja végig a földpálya átmérőjét; a középponton álló Nap­tól e szerint nyolc perc tizenhárom másodperc alatt jut a földre. Minthogy pedig természetvizsgálók (Foucault, Feizeau, Cornu, Newcomb) közvetlen kí­sérletek útján megmérték a fény sebességét, mely másodpercenként 300,000 kilométer; az következik, hogy a Nap távolsága tőlünk mintegy 148 millió kilométer. Meghatározható e távolság még egy más módon is, mely szintén a fény sebességéhez folyamodik. Egy hétköznapi példa azonnal megmagyarázza. Tegyük föl, hogy az eső függőlegesen esik ránk; ha egyhelyben állunk, ernyőnket függőlegesen tartjuk; ha azonban megyünk, előre hajtjuk az ernyőt s mikor pedig futunk, még inkább előre döntjük. Az ernyőnyél el­hajlásának szöge haladásunk sebességének az eső­cseppek sebességével való viszonyától függ. Ugyanezt a hatást tapasztalhatjuk vasúti kocsiban a rézsútos vonalakon, melyeket az eső az ablakra szánt és me­lyeknek rézsútos volta a vonat mozgásának és a cseppek esésének együttes hatásából ered. Ugyanilyen dolog történik a fénynyel. A fénysugarak a csillagok­ról *a világtérbe hullanak; a Föld nagy sebességgel mozog és nekünk messzelátóinkat amaz irány felé kell hajtanunk, amelyben a Föld halad. Ez a fény aberrációjának tüneménye, melyből kiderül, hogy a Föld sebessége a fény sebességének egy tízezred része. E szerint a Föld sebességéből (mely másod­percenként 20 kilométer) ki lehet számítani a 365 nap alatt megfutott földpálya hosszát és a földpálya átmérőjét, melynek fele épp a Nap távolsága. Van a számításnak egy negyedik módja is: a Föld mozgása révén. Égi kísérőnk mozgására hat a Nap vonzó ereje; minthogy pedig a vonzás a távol­ság négyzetének megfordított arányában változik, világos, hogy a Napnak a Holdra való hatását igen pontosan vizsgálva, ki lehet számítani a Nap távolsá­gát. E számítást végezte Laplace és Hansen. Említhetnők a naptávolság meghatározásának még három más módját, de ez a cikk elvégre is nem csillagászati értekezés s mi csak vázolni akarunk. Most az a kérdés: hogyan mérték meg világ­­rendszerünk bolygóinak távolságát? in. Az eljárás egész más, de tekintve az eredmé­nyek fontosságát, nem kevésbbé érdekes. Kegyes ol­vasóim ugyan alkalmasint megriadnak láttára, de ne méltóztassanak rémüldözni, a matematika nem ijesztő s egy pillanatnyi férfias figyelem bőséges jutalomban részesül. A hölgyek most bizonynyal udvariatlanság­gal vádolnak, de hát nem én vettem észre elsőben, hogy tíz nő közül kilenc nem mer a számokkal szembe szállani. Ami kár, mert ezek a félénkek azon­nal tapasztalnák, hogy a számok is épp úgy enge­delmeskednek nekik, mint minden e világon. Azt mondják: a nők agya veleje valamivel könnyebb, mint a férfiaké, de mely éles elme, mely világosság lakozik benne! Azután mit ér a durva fontolgatás, amikor értelemről van szó? A hangya veleje vájjon nem sokkal tevékenyebb, mint a birkáé? De most dologra: folytassuk a bolygók távol­ságának mérését. Először is ide írok egy híres és titkos értelmű formulát. A bolygók keringési idejének négyzetei egy máz között úgy az olylanarc, mint a Naptól való közepes távolságok köbti. Ez a formula első pillantásra valóban kihü­ve­­lyezhetetlennek látszik. Holott épp oly világos, mint egy szép nyári nap. A négyzetek és a köbök bizony fölöttébb ár­tatlan dolgok. Mi a négyzet? Egyszerűen az, amikor egy szá­mot megsokszorozunk magamagával. Kétszer kettő négy. 4 a 2 négyzete. Háromszor három kilenc. 9 a 3 négyzete. Négyszer négy tizenhat. 16 a 4 négyzete.

Next