Pesti Napló, 1895. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1895-01-01 / 1. szám

1. szám. Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1895. január 1. jében igenis az angol korona személyes kormá­nyokat tartott fenn; de az akkori alkotmányos fogalmak szerint és a személyes uralom logikai következményei gyanánt a kisebbség által is le­hetett kormányozni és akkor az angol korona nemcsak uralkodott, hanem egyszersmind kor­mányzott is. A parlamentáris elvek kifejlődése azonban alaptétellé tette Angliában és mindenütt, ahol valódi parlamentarizmus létezik, hogy a korona uralkodik, de nem kormányoz; tanácso­sait a korona választja ugyan, de a nemzet több­ségéből, amiben implicite benne van az is, hogy a korona tanácsosa nem lehet más, mint akit a többség képesnek tud arra, hogy politikai aka­ratát érvényre hozza. Ez a kettős bizalom egyen­súlyának ama titka, amely a parlamenti tanok leg­újabb kibontakozásával az alkotmányos országok­ban helyes megnyilatkozásra jutott. Az utolsó fél­század alatt nem is volt rá sehol példa, hogy egy nagy többséggel rendelkező és a nemzet lelkesedése által támogatott kormányt, bármely valóban alkotmányos, államban a korona meg­buktatott volna. Nálunk történik ez először, s mint érdekes esetre hivatkozni fog erre a par­­­lamentarizmus története; ugyanez a történet azonban egyszersmind megleli a magyarázatot az érzelmi momentumban, abban a viszonyban, mely Ferenc József király és a magyar nemzet között fennáll. E momentum és viszony meggá­tolja, hogy Magyarország kiessék az igazán al­kotmányos és parlamentáris államok sorából, s hogy kiszakadjunk abból a nagy nemzetközi eszmeközösségből, amelyben az alkotmányos népek a szabad angol nemzettel együtt élnek. Akik ellenben a jogra hivatkoznak s törvé­nyeinkbe s parlamenti gyakorlatunkba be akar­ják csempészni a veszélyes tant, azok a magyar alkotmányt megcsonkítják, s a porosz és osztrák alkotmány színvonalára akarják letörpíteni. Egy­szerre sértik a nemzet kegyeletét, rideg kö­telesség-teljesítéssé devalválják azt, amit a korona iránt való lojalitásból önként tesz, és megtá­madják ezzel közjogunkat. Szomorú lenne a jövő reánk nézve, ha az ő felfogásuk érvénye­sülne. Szerencsére azonban nem fog érvénye­­süln s a jelen válság hátteréül az érzelmi mo­mentum marad meg, nem pedig a merev jog. Korona és nemzet kölcsönös szeretete s benső összeolvadása fog remélhetőleg kibontakozni e válságból s épségben marad jogunk és alkotmá­nyunk, a király és nemzet közt való viszony s hatalmi érintkezés ez egyedül helyes elhatá­roló­ja. És igy tovább. Látják, milyen egyszerű ez! De mi a köd? Az, amikor egy számot kétszer megsokszorozunk magamagával, így ha kettőt sokszorozunk kettővel, aztán is­mét kettővel, nyolc kerül ki. 8 tehát a 2 köbe. 3 X 3 X 3 X 27. Tehát 27 a 3 köbe. 4 X 4 X 4 X 64. E szerint 64 a 4 köbe. És így tovább. Amint látni méltóztatik, ez sokkal egyszerűbb a Wagner muzsikájánál. Valóságos Lulli vagy Rossini. Ez a tétel, mely a bolygók keringési idejét összeköti távolságukkal, azonnal érthetővé válik egy példa révén. Vegyük a Neptunt. Ez a bolygó harmincszor messzebb van a Naptól, mint mi. Ha ezt a 30-at kétszer megsokszorozzuk magamagával, 27,000 kerül ki. A Neptun 165 év alatt futja meg pályáját a Nap körül; ez keringési ideje. Ha ezt a számot megsok­szorozzuk magamagával, ugyancsak 27,000-et­ ka­punk. 165 négyzete egyenlő 30 köbével. (Kerek számokat használunk; a töredékekre nem vetünk ügyet.) A bolygók távolsága tehát összefügg keringési idejükkel. Hogy megtaláljuk a Neptun távolságát, elég megfigyelni keringésének idejét és azt mondani: 1. A Neptun keringési ideje 165 év. 2. A 165 négyzete 27,000. 3. A Neptun távolsága egyenlő azzal a szám­mal, melynek köbe 27,000 , vagyis 30-cal. Minthogy a Föld távolsága a Naptól 149 millió kilométer, a Neptun távolsága pedig 30-szor ak­kora : ez a távolság 4470 millió kilométer. Ez az egész. A világrendszer mozgását intéző e harmonikus törvények bizony sokkal kevésbbé bo­nyodalmasak, mint azok, amelyektől a roulette, a trente-et-quarante és a lófuttatások dolga függ ; tanul­mányozásuk pedig nyugodalmasabb és nem oly vesze­delmes. Ha mindenki bibelődnék egy kicsit — csak egy csöppet! — a tudománynyal, az elmék egyen- A válság. Budapest, december 31. A szabadelvű párt kebelében immár mindinkább tért hódít az a felfogás, hogy a válság megoldásában a korona akarata a döntés súlyával gróf Khuen- Héderváry Károlyt ruházta fel. A pártban magában ez a nézet, amely az utóbbi órákban csaknem meg­győződéssé sűrűsödött, bizonyos rezignált hangulattal találkozik. Az emberek kezdenek beletörődni abba, amit az adott viszonyok közt körülbelül elkerülhetet­lennek kell tartaniuk. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy a horvát bánnak újabb megjelenése a po­litikai látóhatáron a szabadelvű pártban rokonszen­ves érzéseket gerjesztene. Annyi tagadhatatlan, hogy a grófnak a szabadelvű pártban most már akadnak nyílt pártfelei, akik leplezetlenül hirdetik, hogy a párt a király bizalmának letéteményesét nem utasíthatja vissza, legkevésbbé pedig akkor, amikor e férfiúnak kormányra jutása a közjogi alap híveinek egy egy­séges politikai szervezetet tömörülésével kecsegtet. Azok közt, akik e nézetet nemcsak vallják, de nyíltan propagálják is, első helyen fel kell emlí­tenünk gróf Andrássy Gyulát és Tivadart, akik a Khuen-Héderváry jelöltségét kivált azzal támogatják, hogy a 67-iki alapon álló parlamenti elemek össze­gyűjtése egy táborba ez államférfiúnak kiváló gondja lesz. A párt zöme azonban mindeddig nem mozdult ki tartózkodó állásából az új kombinációval szemben. Ezek az elemek nem hajlandók akadályokat gördí­teni Khuen-Héderváry megbízása elé, mert nem akar­nak semmit elkövetni, ami a korona lehangoltságát fokozhatná vagy tartóssá tehetné, de lelkük mélyében bizalmatlansággal fogadják azt, aki bár az egyház­­politikai programm alapján, de azzal, a szándékkal közeledik a párt felé, hogy oly elemeket vonjon be a párt kötelékébe, amelyektől a reformtörvények — hogy úgy mondjuk — jóhiszemű végrehajtása bajosan várható. A sajtó egy része gróf Khuen-Héderváryt a fúzió eszméje megtestesítésének nézi. A szabadelvű párt túlnyomó részében a fúziót egyszerűen képtelen­ségnek tartják. A fúzió két vagy három meglevő pártnak kölcsönös elvi engedmények után egy me­rőben új politikai pártszervezetté való egybeolvadá­sát jelenti. Ezt a vegyi processzust a szabadelvű párt nagy része merőben lehetetlennek tekinti. A párt a maga elveiből nem engedhet s nem fog engedni egy betűnyit sem. Nem engedhet és nem fog engedn egy­házpolitikai elveiből, mert erkölcstelen és abszurd dolog volna, ha egy diadalmas politika lerakná a fegyvert legyőzött ellenségei előtt. Nem engedhet és nem fog engedni közjogi elveiből sem, mert a dua­lizmus sértetlen fentartását a maga létcéljai leg­súlya tökéletesebb lenne és hasznát látná az anyagi és az erkölcsi világ is. IV. De még nem beszéltünk a csillagokról. Itt ismét első módszerünk: a háromszögelés segít. Földünk 149 millió kilométer távolságban ke­ringvén a Nap körül (ez a naptávolság az égi szá­mítások alapegysége , pontos ismerete azért oly nagy­­fontosságú), a Föld hat hónapig mindig 298 millió kilométerre van pályája ama pontjaitól, melyeken fél évvel azelőtt járt. Ez a 298 millió kilométer hosz­­szú vonal szolgálhat hát alapjául a háromszögnek, melyet a földpálya két ellentett pontjáról valamely csillagig szerkesztünk. Most aztán egy álló évig gondosan meg kell figyelnünk a csillag abszolút helyzetét az égen és össze kell egyeztetni hathónapos időközökben föl­jegyzett állásait. Ekkor azt tapasztaljuk, hogy a csillag látszólag kimozdul kissé a helyéből; ennek oka a perspektíva változása, mely a Földnek a Nap körül való kerin­géséből érthető. A helyből való látszólagos kimozdu­lás annál nagyobb, mennél közelebb van a csillag. Éppen olyan ez, mint mikor a vasúti vonat ablaká­ból azt látjuk, hogy a fák, épületek, tárgyak ellen­kező irányban tünedeznek el, még­pedig annál sebe­sebben, mennél közelebb esnek hozzánk. A csillagok azonban oly távol vannak, hogy látszólagos kimozdulásuk szinte észrevehetetlen és csak a legfinomabb eszközökkel ismerhető fel. Ezeknek a méréseknek megvolt az a haszna is, hogy új bizonyítékát adták a Föld Nap körül való keringésének. A csillagok oly messze vannak, hogy a perspek­tíva okozta a látszólagos mozgásuk körüléke csak igen ritkán éri el egy ivperc nagyságát. Mekkora egy ivperc? Akkora, mint egy tárgy, melyet átmérőjének 206,265-szöröséről nézünk, fontosabbikának vallja, amelyről a saját zászlajának elárulása nélkül lehetetlen lemondani. A fúzióról tehát szó sem lehet, mert mihelyt ilyen kísérletre kerülne a sor, a pártnak több mint száz tagja habozás nélkül átmenne az ellenzékre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy oly elemek, amelyek a 67-iki alap hívei, de eddig a többség kötelékén kívül állottak, ezentúl ne léphessenek be a szabad­elvű pártba. Bevonulhatnak oda igenis, de begön­gyölt zászlóval s mindennek künn hagyásával, ami őket akár egyházpolitikai tekintetben, akár közjogi kérdésekben a párttól távol tartotta. Gróf Csáky Albin a pártkörben ezt az álláspontot tegnap igen helyesen igy formulázta: A mi kapuink nyitva vannak, nem fogjuk azo­kat senki orra előtt becsapni. De aki hozzánk bejön, attól megkívánjuk, hogy mielőtt a küszöböt átlépné, vetkőzzék ki mindenből, ami ennek a pártnak politi­kai elveivel ellenkezik. Fúzió tehát csak az esetben volna lehetséges, ha az a kormány, amely erre a kísérletre vállalko­zik, el volna arra készülve, hogy a kisebbségben ma­rad s hogy ennélfogva a képviselőház feloszlatásának eszközéhez fog haladéktalanul nyúlni. De mivel ily kockázatos politikára ez idő szerint gondolni sem le­het, ennélfogva a fúzió ez idő szerint lehetetlen dolog. A közjogi alapon álló elemek tömö­rülésének tehát csak egyetlenegy módja marad fenn: a pártonkivü­­lieknek­ és a nemzeti­ párt tagjainak feltétlen átlépése a szabadelvű párt kötelékeibe. Értesüléseink szerint gróf Szapáry Gyulában és elvtársaiban erre megvan a hajlandóság, s ha tárt karokkal nem is fogadnák őket a pártban, de a közjogi alap megszilárdulása kedvéért valahogy csak elviselnék visszatérésüket. Ám a nemzeti párt zöme s e zöm élén maga gróf Apponyi, bajo­san fog ráállani erre az imputációra, amely végre is feladását feltételezi azoknak a közjogi aspirációknak, amelyeket eddig elég hangosan hirdettek. A nemzeti párt közjogi obligóinak legombolyítása nem olyan operáció, amelyet máról holnapra csakúgy rögtönözve el lehetne végezni. Az efféle feladatokhoz az ügyes­ségen felül még idő is kell: idő arra, hogy megtalál­ják az alkalmas formulát a még tegnap vallott el­veknek cserbenhagyására s hogy ezt a formulát a közvéleménynyel elfogadtassák. Gróf Apponyi s pártjának nagy része ennélfogva bajosan fog már most gróf Khuen-Héderváry karjaiba rohanni, — tekintve azt, hogy e karok a szabadelvű párt köré­ben vannak kitárva. De arra igenis el lehetünk ké­szülve, hogy a nemzeti párt vezére legközelebb, ta­lán már holnap, elvbarátai újévi üdvözlésének foga­dásakor jelezni fogja a szög elhajlást politikájának ed­digi irányától. Ismételjük, hogy komoly körökben Egy méter átmérőjű kör, 206 kilométer távol­ságból. Vagyis puszta szemmel láthatatlan. Egy tized milliméter vastagságú hajszál 20 méternyiről. Csillagászati eszközökkel és több százszorosan nagyító messzelátókkal mindazáltal meg lehet figyelni a csillag mozgását, mely e parányi téren belül történik. Ez a szög, vagyis a földpálya fél átmérőjének látszólagos nagysága egy csillagtól nézve, ama csillag parallaxisa. A csillagok távolságát alig ötven éve, hogy sikerült meghatározni és számos eredmény még min­dig kétséges. Csak a legújabb számításokban lehet teljesen megbízni. Legjobban ismerjük egy legközelebb eső csillag távolságát. Ez a csillag a déli Centaurus csillagzat­hoz tartozik és a mi világtájunkon nem látható. A mérések megegyeznek abban, hogy parallaxisa egy ívperc háromnegyed része: 0, 75. E parallaxisból az derül ki, hogy a csillag messzesége vagy 275,000-szer nagyobb a Föld és Nap távolságánál, azaz mintegy 40 billió kilométerre esik tőlünk. A Nap távolságáról szólva mondottuk, hogy óránként, 60 kilométer sebességgel haladó vonatnak 149 millió percre vagyis 283 évre lenne szüksége, hogy eljusson a Napba. Ugyanez a vonat szakadat­lanul menve, 75 millió év alatt érne el a legköze­lebb csillagig, a Centaurus alfájáig. Pedig ez a mi szomszéd csillagunk. A többiek mind sokkal messzebb vannak. A másodpercenkint 300,000 kilométert röppenő fény ötödfél év alatt érkezik tőle hozzánk. Vannak csillagok, melyek fénye ötven, száz, ezer évig van útban, míg ide jut. Sőt vannak olyan csillagok, melyek fénye még mindig­ nem érkezett a Földig. És vannak olyanok is, melyeket még látunk bár immár rég kihunytak.­ ­

Next