Pesti Napló, 1895. február (46. évfolyam, 32-58. szám)

1895-02-13 / 43. szám

Negyvenhatodik évfolyam. « reggeli is esti Mintás egy fia, egyszerre küldte Biudapesten és a vidéken: Egész évre_... 14 frt — kr. Félévre 7 „ — „ Negyedévre------8 „ 50 „ Egy hónapra — 1 „ 20 „ Egy szám ára Budapesten: 4kr. 3 „ Reggeli kiadás__ „ Esti kiadás______ Szerkesztőség: ft. franciak tara 3. 41» k­amn­étfiit. KAPLÓ E­STI KIADAS. Kiadóhivatal: #„ farauiek tara 4. az.. I. od­ataL 43. sz. Budapest, szerda, február 13. 1895.­­ rvggel! és esti kiadás kMh külön n­ázi­oz vagy postán küldi® lludapesten és a fldésen: Egész évre — — 18 frt *— kiw Félévre 9 « — 19 Negyedévre------ 4 „ 50 „ Egy hónapra — 1 „ 60 „ Egy szám ára a vidéke®. Reggeli kiadás — 5 ke« Esti kiadás.. . -­ ORSZÁG­GYŰLÉS, Budapest, február 13. A főrendiház ülése. A képviselőház szünetet szavazott meg magá­nak, s ma a változatosság kedvéért a főrendek tanácskoztak országos dolgok fölött. Voltak pedig ezek az országos dolgok: az erdélyrészi úrbéri dézsma­­váltság, az indemniti és az újoncmegajánlás. Mielőtt azonban a tanácskozás megkezdődhetett volna, egy csomó bejelentésen és mentelmi ügyen kellett átesni. A bejelentések során a főrendek tudo­másul vették, hogy Szilágyi Dezső a képviselőh­áz elnöke, gróf Festetich Tasziló, gróf Andrássy Aladár és báró Orczy Béla zászlós urak, Ivánka Imre, Döry Dénes és Latinovics János pedig a főrendiház tag­jaivá lettek. A mentelmi ügyek között gróf Károlyi Tibor, gróf Dessewffy Aurél, gróf Wenckh­eim Dénes és gróf Almássy Tasziló voltak érdekelve. Mind a négy főntra nézve a bizottság javaslata értelmében hatá­roztak a főrendek s ehhez képest gróf Almássy Tasziló mentelmi jogát felfüggesztették, a vadász­tilalom megsértésével vádolt Károlyi Tibort, Des­­sewffy Aurélt és Wenckh­eim Dénest azonban, bár gróf Keglevich István itt is a felfüggesztés mellett kardoskodott, a főrendek nem adták ki, különösen miután Karap Ferenc is a kiadás ellen nyilatkozott. Majd Szlávy József elnök emlékezett meg báró Derliczy Félix haláláról, a következő szavakkal: Méltóságos főrendek! Gyászhirt kell bejelentenem, méltóságos Gerliczy Félix úr halálát. Báró Gerliczy Félix, míg hosszantartó súlyos betegsége nem akadályozta, élénk részt vett a közü­gyek­­ben. Vendégszerető háza Nagyváradon gyű­lhelye volt a bihari és a haza különböző vidékeiről ott megforduló és a haza közügyeivel foglalkozó férfiaknak. Központja volt Biharvármegye társadalmi életének. Az országgyűléseken ismételve részt vett. Számos tisztelői és barátai a gyá­szoló családon kivid bánattal és fájdalommal értesültek ha­láláról. Nem kételkedem, hogy a méltóságos főrendek osz­toznak ezen nézetben és úgy hiszem, hogy közakarattal találkozom, ha azon indítványt teszem, hogy halála feletti sajnálatunknak és fájdalmunknak jegyzőkönyvben kifejezés adassék. (Helyeslés) és hogy méltóztatnak engem felhatal­mazni, miszerint a főrendiház nevében a gyászoló család­hoz részvétiratot intézzek. Ha méltóztatnak indítványomat elfogadni, a főrendiháznak báró Gerliczy Félix halála fe­lett érzett bánata és részvéte a naplóban fog kifejezést nyerni és én kötelességemnek fogom tartani, a főrendiház nevében a gyászoló családhoz részvétiratot intézni. Minden vita nélkül fogadták el ezután az er­délyrészi dézsmakárpótlásnál visszatartott összegek visszafizetéséről szóló törvényjavaslatot s aztán be­lefogtak az indemniti tárgyalásába. Ennél gróf Zichy Nándornak mondani valója volt és kijelen­tette, hogy a minap még várakozással nézett a pa­­cifikáció jelszavával beköszöntött uj kormány elé és el volt határozva, hogy a pacifikáció útjába akadá­lyokat nem gördít. Ma azonban a helyzet megválto­zott. Ma már nincs bizodalma a kormány békéltető szándékának őszinteségében, mert a különböző kor­mánynyilatkozatokból fájdalommal kellett meggyő­ződnie, hogy a kormány nem akarja a katolikus egyházra sérelmes törvényeket visszavonni vagy re­vízió alá venni, hanem ellenkezőleg a legérdesebb formában akarja azokat keresztül erőszakolni. Fo­kozza a bizalmatlanságot a kormánynak a választá­soknál gyakorolt erőszakos beavatkozása. Nagyon meg fogja az magát beszélni, ha a népet megakadályoz­zák szabad választási jogának gyakorlásában. Mert látván, hogy kétségtelen többsége dacára a kormány erőszakossága nem engedi diadalmaskodni, a nép nem fog bízni törvényességben és jogokban. Gróf Zichy Nándor ezek után kijelentette, hogy az indem­nity ugyan most is megszavazza, de a kormány iránt bizalma nincsen. Erre a beszédre báró Bánffy Dezső miniszter­­elnök általános élénk helyeslés közben így vá­laszolt: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Mi­dőn a kormány legelső alkalommal alakulása után itt a méltóságos főrendek előtt megjelent, elmondotta a maga programját és első­sorban az egyházpolitikai kérdésekre vonatkozólag. És bármilyen nagy súlyt fektet is a kor­mány, hogy általában bírja a bizalmat, már akkor nem remélte, nem is remélhette, hogy azok részéről, akik kez­dettől fogva az egyházpolitikai kérdésekben az ellenzéki állásponton voltak itt a méltóságos főrendek között, a bizalmat megnyerni fogja; és azon bizalom, amelyet a nagyméltóságú gróf Zichy Nándor itt jelzett, vagy rész­ben előlegezett, talán nem úgy volt értve és nem is úgy ígértetett, mint a kilátásba helyezett bizalom biztosítása, mert mi már akkor megmondtuk, hogy a három már tör­­vénynyé vált egyházpolitikai javaslatot végre kívánjuk hajtani úgy, amint az meghozva lett, és végre kívánjuk hajtani azon időben, amely időben jelezve van magában a törvényben. Tehát e tekintetben nem nyújthatunk reményt arra, hogy azokat akár visszavonjuk, akár módosítjuk. Kilátásba helyeztük azt és ezt fentartjuk ma is, hogy a végrehajtásnál igyekezni fogunk a felekeze­tek érzelmeit és érdekeit nem sérteni (Helyeslés bal­­felől), és ezáltal lehetővé tenni, hogy a kedélyek lecsil­lapuljanak. És elmondottuk ugyanakkor, méltóságos főren­dek, hogy a még tárgyalás alatt levő két törvényjavaslat elveinek integritását fentartjuk Ezt mondjuk most is, és azon kijelentések, melyek időközben a képviselőházban is elhang­zottak, ezen nem változtattak semmit. Állunk ma is ezen az állásponton, (Helyeslés balfelől.) ami azonban nem zárja ki azt is, hogy esetleg oly módosítások, amelyek a méltóságos főrendek által hozva lesznek ezen törvény keretében és amennyiben az elvek integritását nem sértik, a kormány által el ne fogadtatnának. Ez az, méltóságos főrendek, ami egyházpolitikai programunkra nézve ma is fennáll, és amelyhez ragasz­kodnunk kell. (Helyeslés balfelől), mert ez alakulásunk ki­indulási pontját képezi. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Méltóságos főrendek! A törvényjavaslat, amely előt­tünk fekszik, és amely tárgyalás alatt van, egy kényszer­­helyzet következménye. A kabinet januárban alakul­ván, indemnitit kapott, amelylyel két hónapig volt jogo­sítva élni. A képviselőház még folyton tárgyalja a költségve­tést és ebből természetszerűleg következik, hogy egy es­ész törvényjavaslattal a költségvetést illetőleg a méltóságos főrendek elé nem jöhetett. Tehát egyszerűen csakis az államháztartás zavartalan vitelének érdekében kérem ezen törvényjavaslat, illetőleg kérem még két hónapra az érvényben lévő törvényjavaslat meghosszabbítását. (Helyeslés balfelől.) Azt gondolom, méltóságos főrendek, ez szorosan véve bizalmi kérdéssé nem is teendő. Az államháztartás biztossága, rendje kívánja, hogy zavartalanul lehessen az államot megillető bevételeket bevenni. És éppen ezért, méltóságos főrendek, igen kérem, méltóztassanak ezen tör­vényjavaslatot elfogadni. Azokra vonatkozólag, amiket a nagyméltóságú gróf úr a választásokra nézve elmondott, igen röviden kívánok felelni és csak annyit, hogy a kormány nem érzi magát e tekintetben vádolhatónak, mert nem a kormány és közegei részéről indíttatott meg azon társadalmi­, azon osztály-, vallás­harc, nem a kormány részéről és a kormány érde­kében működők részéről vitetett a kérdés az oltár elé, a szószékre, és azt hiszem, ha ezen kérdés komoly követ­kezményeket fog maga után vonni, a felelősség éppen mm a kabinetet, nem a kormányt fogja terhelni. Azt gon­dolom, elég, ha most csak ezen kijelentésre szorítkozom, és kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés a bal­oldalon.) Gróf Esterházy Miklós Móric most tért vissza a kormány programmjára és most jelentette ki, hogy a hatvanhetes alap ápolását ő is helyesli. Ki is fej­tette, hogy mért kell ehhez az alaphoz ragaszkodni s eközben a kiegyezési törvényt folytonosan törvény­­javaslat­nak mondotta. De sokkal tovább és sokkal kimerítőbben szólott a kormány­programm második részéről, az egyházpolitikai reformokhoz való ragasz­kodásról. Mert ez a ragaszkodás neki is éppen úgy fáj, mint gróf Zichy Nándornak. És kijelentette, hogy a katolikusok nem szeszélyből, hanem mély vallásos meggyőződésből harcolnak a sérelmes javaslatok el­len és éppen azért alig hihető, hogy a kormánynak sikerüljön a reformok olyan formában való életbelép­tetése, amely a felekezetek érzelmeit ne sértené. Ez a kormány, amely gyengébb a réginél, ne is vállal­kozzék olyan feladatra, amelybe az is belebukott. Ebben a kormányban, amely a szabadelvű radikális táborból került ki, bizodalma nincs és nem is lehet — végezte a haragos gróf — de gyakorlati okokból az indemnitit ő is megszavazza. Több felszólalás nem volt s a főrendek az indemnitit, aztán pedig vita nélkül az ujoncjutalék­­ról szóló javaslatot is elfogadták, s miután még a jegyzőkönyvet hitelesítették, az ülés be is végződött. Négy oldal: BELFÖLD. A bukaresti osztrák-magyar követ rekrimi­­nációi. A bukaresti osztrák-magyar követnek, a román külügyminiszternél a román kulturligát illetőleg e napok-­­ban történt rekriminációiról újságoltak sok mindent. Mint a Pester Korrespondenz-nek megbízható helyről jelenti, mit sem tudnak ilyen felszólamlásokról, megyék és városok.­ ­ (Heves vármegye a 28-ik paragrafus ellen.) Heves vármegye törvényhatósági bizottsága, január 22-én tartott közgyűlésén, mint azt már megírtuk, elhatározta, hogy a képviselőházhoz kérvényt intéz a véderőtörvény 25-ik szakaszának megváltoztatása, illetőleg az önkéntesek második szolgálati évének feltétlen eltörlése iránt. A fel­irat, amelyet Heves vármegye pártolás és csatlakozás vé­gett az ország összes törvényhatóságainak megküld, egész terjedelmében következőképp hangzik: Mélyen tisztelt képviselőház! A véderőről szóló 1889-ik évi VI. törvénycikk 25. §-ában az egyévi önkéntesi szolgálat akként állapíttatott meg, hogy azon ifjak, akik az egy év leteltével a tiszti vizsgának meg nem felelnek, kötelesek még egy évet szolgálni, amidőn a vizsgára új­ból jelentkezhetnek. A törvény ezen rendelkezésének alapjául azon kö­rülmény szolgált, hogy a közös hadsereg, valamint a hon­védség tartalékos tisztjeinek száma a szükségletet nem fedezvén, mintegy kényszereszköznek tekintetett az egyévi önkéntesek szolgálati kötelezettségüknek egy évvel tör­tént meghosszabbítása. Ez idő szerint a közös hadsereg és honvédség tarta­lékos tiszteinek száma betöltve van, ami abból világlik ki, hogy a tiszti rangot nem nyerik el, sőt a törvény világos rendelkezése ellenére a vizsgázott ifjak közül sokan még hadapródokká sem léptethetnek elő, hanem csokis altisztekké neveztetnek ki. Ezen körülmény nyilvánvalóvá teszi azt, hogy az idézett szakasz ma már indokolatlan. Tekintve, hogy ezen szolgálat miatt az ifjak pol­gári kiképeztetésük körül két-, esetleg másfélévi időt ve­szíteni kénytelenek, anélkül hogy az állam érdeke ezt szükségképp követelné, kívánatossá teszik ezen szakasz megváltoztatását. Ezek alapján Heves vármegye közönsége a mai na­pon tartott közgyűléséből azon tiszteletteljes kérelemmel járul a mélyen tisztelt képviselőház elébe, hogy a véderő­ről szóló 25. §. ide vonatkozó részét törvényhozási úton akként megváltoztatni méltóztassék, hogy az egy évi ön­­kéntesi szolgálat még egy következő évi szolgálattal a tiszti vizsga sikertelen letétele miatt se hosszabbíttas­­sék meg. Kelt Heves vármegye törvényhatósági bizottsága ré­széről Egerben 1895. évi január 22-én és folytatva tar­­tott rendes évnegyedes közgyűléséből. Heves vármegye közönsége nevében Zalár József alispán.­­ (A püspökladányi járásbíróság áthelyezése.) Hajdú vármegye területén a nádudvari főszolgabírói hiva­tallal együtt, mint levelezőnk táviratozza, a püspökladányi járásbíróság is Hajdú-Szoboszlóra, a járás adóhivatalának székhelyére fog áthelyeztetni. Az ügy, amely a három város között hosszú versengésre szolgáltatott okot, ezzel Hajdú- Szoboszló javára dőlt el. KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, február 13. — A király bécsi házai. A királyi család-birto­kok igazgatósága, mint tudósítónk Bécsből jelenti, újabban a fogadalmi templom mellett levő Carelli-udvart vette meg, még pedig 450.000 forinton. — A miniszter köszönete. A vallás és közokta­tásügyi miniszter Podolin város közönségének áldozatkész­ségéért, amelylyel az ottani katolikus algimnáziumban 400 forint értékű beruházást tett, elismerő köszönetét nyil­vánította. A Menza Akadémika Kolozsvárott. A kolozsvári egyetemi ifjúság nemrégiben mozgalmat indított Brenner Miklós egyetemközi elnök kezdeményezésére Menza Aka­­démika alapítására. A tervet Erdély közönsége és a sajtó lelkesen fogadta s a százas nagy bizottság buzgóságát két hónap alatt fényes siker jutalmazta, amennyiben háromezer forint gyűlt már össze. Alapító tagok: Vaszary Kolozs, dr. Meltzl Hugó, Haller Rezső, Haller Rezsőné, Lönhart Ferenc, Hegedűs Sándor száz-száz, Széki­ Miklós, gróf K­éldy Ákos, Szász Domokos, Császka György, Schlauch Lőrinc, Biasini Domokos, Brankovics György, Szabó Já­nos, Szatmár városa ötven-ötven forinttal. — Eljegyzés: Hubner Géza huszárhadnagy elje­­gyezte dr. Rászel Aurél tanár Alice leányát.

Next