Pesti Napló, 1895. március (46. évfolyam, 59-88. szám)

1895-03-22 / 80. szám

— A győri postasikkasztás. A fővárosi álla­m­rendőrség nagy tevékenységet fejt ki a győri postasikkasztó felkutatására, mert megeshetik, hogy a sikkasztó Klopfer Miksa postasegédtiszt Budapestre szökött. Szülei itt lak­nak a király­ utcai 82. számú házban. Lakásukat a rendőrség felügyelet alá helyezte, de a sikkasztó eddig még nem jelentkezett szüleinél és ez nem is valószínű, mert a szülők már évek óta rossz viszonyban éltek fiukkal. A megtévedt ember atyja ügynök, s a szerény kis két szobás lakást is csak úgy tudták fentartani, hogy az egyik szobát bérbe adták. Klopfernek két testvére van. Az egyik szedő egy nagyobb fővárosi nyomdában, a nővére pedig elárusítónő egy elő­kelő fővárosi divatüzletben. A család a hírlapok útján ér­tesült szégyenéről. Ma korán reggel, alighogy a nyom­dász Klopfer a nyomdába ment, barátai előmutatták neki a mai lapokat és kérdezték, vájjon nem bátyja-e a győri Sikkasztó? Ilyen módon tudta meg azután hogy bátyja 22.000 forintot sikkasztott. A győri posta­igazgatóság a sikkasztásról azonnal jelentést tett a kereskedelmi minisztériumnak, amelynek megbízása alap­ján ma reggel két budapesti detektív utazott Győrbe, hogy a nyomozást a győri rendőrséggel együtt foly­tassa. Újabb sikkasztást eddig nem derítettek ki. Annyi meg lehetett állapítani, hogy a sikkasztó Brac­kig váltott jegyet, de hogy onnan Bécsnek, vagy Budapestnek utazott-e, azt még eddig nem tudják. A kereskedelmi miniszter megbízásától különben ma este a főkapitányság mindenfelé telegrafált, hogy ha a sikkasztó­­ról valami tudomást bírna valamelyik hatóság, azonnal értesítsék a fővárosi államrendőrséget. — Bankóhamisítók a Bácskában. A délvidéki bankóprésáruló szövetkezetek taktikáját, amelynek rende­sen jámbor parasztok ülnek fel, a rendőri hírekből már rég ismeri a közönség. Egy ilyen bűnszövetkezetet — írja levelezőnk — újabban Adón, Ó-Becsén és Zsablyán fede­­zett fel a csendőrség. Hisel György, Popovits Milos és Hollósi József kerültek ezúttal lépre. A csendőrök a csaló­kat átadták a szabadkai törvényszéknek. — A tubák és az influenza. Az influenza raga­dós és egyelőre, ha nem is életveszélyes mindazonáltal olyan betegség, amelyet gyógyítani nem lehet, meg kell várni míg magától elmúlik. Sokan törték a fejeket valami olyan orvosszeren, amely az influenzát megszüntesse. A cognac-gyárosok a cognacot ajánlották, mint feltétlenül biztos panáceát. A sörfőzők valószínűleg a sört ajánlanák. A közönség egy ideig sok cognacot is ivott, aminek meg volt az az eredménye, hogy a cognac-gyárosok igen egész­ségesek maradtak. Most újabban, a komoly Times hasábjain, egy orrkéjenc gentleman a tubáknak, álnéven burnótnak csinál reklámot. Kijelenti, hogy akik rendszeresen tubákol­­nak, nem kapják meg az influenzát, amely állítólag az orron keresztül sompolyog be az ember szervezetébe. A tubák mint orr­ őr megcsípi és elöli a sunyin belopodzó és út­levél nélkül csavargó influenza baktériumot. Mindezt a ko­moly Times írja. Elképzelhető, hogy mily jóizlet mosolyog erre egy tapasztalt influenza baktérium. — Gyilkosság szerelemféltésből. Bécsben ma ismét ama véres esetek egyike történt, amelyek egy idő óta úgyszólván napirenden vannak az osztrák fővárosban- Egy Grün József Móric nevű fiatal géplakatos-legény boszut forralt Besel Kristóf cukorgyári laboráns ellen, aki ugyanannak a leánynak udvarolt, mint ő, csakhogy nagyobb szerencsével. Grün ma délelőtt elment a schön­­burg-gassei cukorgyárba s kihivatta az ott foglalatoskodó Beselt a folyosóra. Alig állottak szemközt egy pillanatig, midőn Grün kést rántott elő a zsebéből és a mellébe döfte Beselnek, aki nyomban összeroskadt és pár perc múlva meghalt. A gyilkos a zavarban elmenekült s dél­utánig még nem fogták el.­­ Négyezer bányamunkás sztrájkja. Brüsszel­ből táviratozzák. A hennegaui kőszénbányákban mintegy négyezer munkás abbahagyta a munkát. Jelentékeny bér­­felemelést követelnek és a munkaidő leszállítását. A mun­kások fenyegető magatartást tanúsítanak, úgy hogy zavar­gásoktól lehet tartani. A kormány és a hatóságok el vannak készülve, hogy a nagyobb összeütközéseket lehetet­lenné tegyék. — Rablók az adóhivatalban. Sátoraljaújhelyi tudósítónk telegrafálja, hogy a múlt éjjel rablók törtek be a királyhelmeci adóhivatalba. Előbb fölfeszítették Scimszter pénztárnok és Szűcs ellenőr fiókjait, melyekben egy kevés ezüst és nickel pénzt találtak. Azután a Wertheim-szek­­rény falába fúrtak lyukat s behatoltak már a legbelsőbb falig, de akkor bizonyára megijedtek valami nesztől és megugrottak. Ujhelyről Becske pénzügyigazgató és egy vizsgálóbíró ment ki a helyszínére a vizsgálatot foganato­sítani. A rendőrség azt hiszi, hogy a nemzetközi betörő banda tagjaival van dolga. — Apró hírek. Megürült tanító. Némethy Elek, lesence-tomaji tanító, mint zalai levelezőnk Írja, megőrült s hozzátartozói az angyalföldi tébolydába hozták fel. — Megfagyott Mendlik Mihály gellénházi tanítót, mint zalai levelezőnk írja, a községtől háromszáz lépésnyire a hóban megfagyva találták. Az orvosi vélemény szerint öt napig feküdt a hóban. ____________PE^Tl ISAJPL.O, Budapest, péntek 1895. március 22. 80. szám. — Hírek a rendőrségről. Öngyilkosság. Az Őrlö­g­­uton levő Arany Sas fogadóban múlt éjjel 11 órakor egy ismeretlen fiatalember revolverrel agyonlőtte magát. — Elgázolás. Bányai Béla aranyműves-segédet tegnap este egy bérkocsi a Kerepesi-úton elgázolta. A lábán súlyosan megsérült embert a Rókus-kórházba szállították. Az ezüst-árucsökkenés hozta meg, hogy ma a Christofe el Cie gyártmányok olcsóságuknál és fontosságuknál fogva kedveltebbek a valódi ezüstáruknál. Kapható Wahlsteiner F.-nél Budapest, Váci­ utca 27. Hirdető rovatunkat olvasóközönségünk szíves figyelmébe ajánljuk. Blaskovich Miklós halála. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, március 21. A magyar sporttársaság egy rendkívül szimpatikus tagját, a lótenyésztés ügye egyik legfár­adh­atatlanabb, ál­­dozatrakész előmozdítóját vesztette el Blaskovich Miklós­ban, akinek haláláról már esti lapunkban megemlékeztünk. A lelkes sportsman halála nagy veszteség a magyar ló­versenyügyre, mert vele újra olyan sportember tűnik el a lóversenytérről, aki még Széchényi István szellemében pár­tolta a lóversenyeket, nagy anyagi áldozatokkal és nem spekulációra, mint a legújabb esztendők úton termett sportférfiai. Blaskovich Miklós testvérbátyja volt Blaskovich Er­nőnek, a Kincsem tulajdonosának s egyike a legszenvedélye­sebb sportmaneknek, akinek ménesei országos hírűek ma is, versenyistállója pedig egyik első helyét foglalja el évek óta a monarkia istállóinak. De a drága istállót sok éven át üldözte a balsors és majdnem hagyomány volt a sports­­manek előtt, hogy Blaskovich Miklós Derby crackje köz­­vetetlenül a Derby előtt letörik, mert így volt ez sok esztendőn keresztül a fehér dressz legjobb képviselőivel. Azért minden esztendőben tekintélyesek voltak az istálló nyereségei, bár arányban sohasem állottak a drága lovak kvalitásával. Két évvel ezelőtt végre felragyogott a Blaskovich Miklós szerencsecsillaga. Volt egy kitűnő kétévese, Mágus, a híres Masseur testvére, amely csak kétszer futott ugyan két éves korában, de mind a két nagy díjat fényesen meg­nyerte. Mágus tehát csaknem egész télen Derby favorit volt, s amikor a nagy verseny napja elkövetkezett, a Blaskovich istálló szemefénye egy emlékezetes verseny után, amelyben hat ló elbukott, csakugyan megnyerte a 100,000 koronás osztrák Derbyt és a legnagyobb sport­dicsőséget, a kék szalagot, Mágus ezután beteg lett, és nem futhatott a Szent­ István-díjban, amely pedig legna­gyobb ambíciója volt Blaskovich Miklósnak. De Mágust csakhamar kárpótolta egy másik ló, egy pompás kétéves, Csapláros, amely a legnagyobb büszkesége volt a jeles sportsmannek. A fiatalos öreg úr, aki még a múlt őszszel serényen sürgött-forgott a lóver­senytéren, sohasem örült jobban lova győzelmének, mint amikor Csapláros a Szent László-díjban a legyőzetlen Tokiót megverte. — Megnyertem a jövő évi Derbyt is! — kiáltott fel akkor büszkén Blaskovich Miklós. És hogy milyen joggal reménykedett az öreg úr az idei Derbyre is, megmutatta néhány hét múlva Csapiáros újra, amikor Bécsben a 100,000 koronás Ausztria-díjat nyerte meg a legjobb lovakkal szemben. Csapiáros tehát Derby-favorit lett, és ha akadtak más lovak is, amelyekre szintén nagy összegekkel fogadtak a Derbyre, józan számítás szerint mégis Csaplárosnak kellett volna a Derbyt megnyernie. A fogadásokban ugyan egyformán állt egész télen Eltonval és Páratlannal, de Tatán mindig benne látták az idei Derby-győztest. Blaskovich Miklós halála azonban véget vetett Csap­­híres ezidei dicsőségének, s a jeles ló neve a mai nappal letűnik a fogadólisztáról, amelyen eddig olyan előkelő szerepet játszott. A kiváló sportsman halála tehát már ezért is sportesemény, amely a sport iránt érdeklődők nagy részvéte mellett nagy szenzációt is fog kelteni. Van ugyanis egy nagyon igazságtalan rendelkezése a sport­tör­vényeknek, amely az iránt intézkedik, hogy ha egy sportsman meghal, lova elveszti futási jogosultságát azokra a versenyekre, amelyekre nevezték. Ezen az igazságtalan rendelkezésen éppen mostaná­ban készülnek reparálni a sportkörök, de a most még érvényben levő szabályhoz képest Csapláros, a Derby­­favorit nem futhat a Derbyben és így azok a rengeteg összegek, amelyekkel reá fogadtak, a mai nappal elvesztek. Pedig éppen a legutolsó héten fogadtak Budapestről nagy összegekkel a Derby-favoritra. De nemcsak Mágus és Csapláros, van a Blaskovich Miklós istállójának még sok kiváló tagja, amely dísze a versenylovak társaságának, így például a kitűnő Clifford, amely a mai napig egyik legkomolyabb aspiránsa volt a Przdsvvit-handicapnak, s amely tavaly és két év előtt a mo­narkia legszebb díjait nyerte össze. Továbbá egy egész sereg jeles kétéves állott az istálló rendelkezésére, ame­lyek erre az esztendőre is fényes sikerekkel biztatták a győzelmes fehér droszt és szerencsés gazdáját. A múlt évben az első helyet foglalta el Blaskovich Miklós a nyertes istálló-tulajdonosok közt. Nyeresége pusztán versenydíjakban 307,000 koronát tett ki. Trainere Metcalf volt, a kitűnő tatai trainer, Jockeya pedig Wal­lace, aki azonban a múlt évben szerencsétlenül járt s helyette a múlt év végén Adams jockey lovagolt a lovain. Ez idénre pedig Smithet, a múlt évi champion­­jockeyt szerződtette Blaskovich Miklós egyik jockeyjá­­nak, s ő lovagolt volna Csapsároson is az osztrák Derbyben. A szerencsés fehér dresszes és kék sávos istálló azon­ban nem fog feloszlani tulajdonosa halálával, mert Blaskovich Miklósnak két fia maradt: Bertalan és Elemér, aki mind akettő kitűnő sportsman. Különösen Bertalan, akinek már magá­nak is volt versenyistállója. Valószinüleg ő lép örökébe atyjának s igy a fehér dreszszes istálló, ha Csapláros nem is futhat a Derbyben, a kisebb versenyekben ez idén is nagy szerepet fog játszani a monarkiában. A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki Blaskovich Miklós elhunytáról: „Ebecki Blaskovich Mi­klósné, szül­etett gyoroki Edels­­pacher Marienne, mint az elhunyt neje, ebecki Blaskovich Bertalan és ebecki Blaskovich Elemér mint gyermekei, ebecki Blaskovich Elemérné született gróf Waldeck Kor­­nélie mint menye, ebecki Blaskovich Sándor, ebecki Blas­kovich István és neje született zombori Rónai Amália gyer­­mekeikkel, ebecki Blaskovich Ernő és özvegy ebecki Blas­kovich Albertné született Kárász Irén leányával, mint fivérei, illetve sógornői, unokaöcsei és unokahúgai a maguk, valamint az összes rokonság nevében mélyen szomorodott szívvel tudatják, hogy felejthetetlen férje, a legjobb apa, após, testvér, sógor és nagybátya ebecki Blaskovich Miklós, folyó évi március hó 20-án esti 8 órakor, életének 64-ik, bol­dog házassága 37-dik évében rövid szenvedés és a hal­doklók szentségének, ájtatos felvétele után az urban elhunyt. A boldogultnak földi maradványai március hó 22-én, dél­után 4 órakor fognak a gyászházban IV. kerület Szerb­utca 9. szám alatt a római katolikus vallás szertartása szerint beszenteltetni, azután Nézsára szállítva, ugyanott március 23-án délután 5 órakor a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldoza­tok Nézsán március 24-én reggeli 9 órakor, Budapesten a tisztelendő szervita atyák templomában pedig március 28-án délelőtt 10 órakor fog a Mindenhatónak bemutat­­tatni. Budapest, 1895. évi március 21-én. Áldás és béke poraira/* A Kossu­th-gyászünnep. Budapest, március 21. Budapest házain fekete gyászlobogók lengenek a szo­morú halálnap évfordulója óta, Künn a temetőben pedig egyre nagyobb tömegben halmozza el Kossuth Lajos sírját a sok virág, koszorú. A nagy gyászmenet nap-nap után alakul, fejlődik a csatlakozó testületektől, társaságoktól. A Kossuth-gyászt rendező országos bizottsághoz egyre érkeznek a gyászmenetben való részvételre szóló jelentkezések. Csatlakozásukat bejelentették. A IX. kerületi állami ipariskola tanulói, a budapesti sü­tő-ifjúság dalkara 400 taggal, az V. kerületi katolikus főgimnázium 3—4. osztályú tanulói, a budapesti kőművesek nemzeti egyesülete két­százötven taggal, az I. Baross Gábor magyar asztal­társa­ság, a magyar ifjak „Haladás“ köre száz taggal, a buda­pesti egyfogatú bérkocsisok ipartársulata, a VI. kerületi alsófokú kereskedelmi iskola növendékei, a IX. kerületi polgári iskola harmadik osztályú tanulói, az Egyetértés asztal­társaság, az első magyar hazafias hadastyán egye­sület, a budapesti szücssegédek egyesülete és még mások. A rendező­bizottság felkéri azokat az egyesületeket, amelyek fáklyásokat küldenek ki, hogy a rendező­bizottság irodájában mielőbb jelentkezzenek. A fáklyára szóló utal­ványok ugyanott, negyven krajcárért kaphatók. A fáklyá­kat az Esterh­ázy­ utcában, a Múzeum mögött osztják ki. A menetben a rend fentartására vállalkozó ifjúság között a rendezői­ jelvényeket vasárnap tizenkét órától egyig osztják ki az Üllői­ út 1. szám alatt levő kör­helyiségben. Minthogy egy hazafias nőegyesület és a független­ségi polgárok egy töredéke külön kivonulást akart ren­dezni a temetőbe, a főkapitányság ma tudatta a rendező bizottsággal, hogy vasárnap csak egyetlen kivonulást en­ged meg, vagyis azt a diszmenetet, amelyet a központi bizottság rendez s csak azokon a helyeken engedi meg a gyülekezést, amelyeket a bizottság programmjában kijelölt. A központi bizottság a vasárnapi díszmenetnél a rend fentartásáról maga gondoskodik, de felkérte a fő­kapitányt, hogy a menet élére és hátvédül megfelelő számu­ lovasrendőrt adjon. Ezenkívül rendőrök fognak mű­ködni a temető három kapujánál is. A temetőben a sírnál csupán elvonulás lesz. Az ünnepi szónokokon kívü­l az egyes testületek képviselői is mondhatnak rövid beszédeket, de ezt előzetesen be kell jelenteni a központi bizottságnak a Kigyó­ utca 3-ik szám alatt lévő irodájában. A gyászmenet tervezete. A gyülekezés. A gyülekezés helye a Kálvin-tér és mellékutcái. A gyülekezés tizenkét csoportban történik. E főcso­portok főrendezői már egy órakor elfoglalják helyüket. A lóvasúti, villamos-vasúti és kocsiközlekedés szabad­ságának fentartásáról az útvonalak mentén külön rendező­csoportok gondoskodnak. A temetőbeli rend fentartására hivatott önkéntes tűzoltók és sportegyesületi tagok a Muzeumkert előtti gya­logjárón állanak fel. A Muzeum-kert háta mögött, az Esterházy­ utcában gyülekeznek a fáklyások. Itt osztatnak ki s esetleg már itt gyujtatnak meg a fáklyák. A fáklyásokkal jövő egyesületek gyülekező helye az Esterházy- és a József-utca sarkán van. A gyászruhás nők a Múzeum-utcában gyülekeznek. Az országgyűlési és városi képviselők, az ünnep elnöke

Next