Pesti Napló, 1895. szeptember (46. évfolyam, 239-268. szám)

1895-09-01 / 239. szám

Budapest, vasárnap FESTI NAFEO, tak, azt mói egy új millennium számára csak nemzeti kultúrával tudjuk tovább fejleszthetni. Millenniumról szólván, lehetetlen elnyom-­ nunk aggodalmainkat épp a jelen iskolaév kez­detével, mely esztendőt a kormány — az ün­neplés teljessége okáért — kurtábbra tervezi a normálisnál, mintha háború volna, mi a múzsá­kat szilenciumba küldi. Nem nagyon rokonszenve­zünk e gondolattal, amely minden tantervet meg­nyomorít, minden közérdeket az oktatás terén megrövidít. A budapesti kiállítás látogatásának üzleti érdeke s látnivalóinak ismeretterjesztő hi­vatása nem elég ok, hogy az iskolaévből csak egy rész essen komoly tanulásra, a másik részt: tavasztól kezdve felületesen átugorja egy egész tanuló nemzedék. Az ilyen hiátás az egész iskolai pályán megérezhető, s megbo­­szulja magát a tanterv megingásában évekig az egész vonalon. De ha már a millennium ilyetén megünneplése el van határozva, kétszeresen lel­kükre kötjük a tanári karoknak az anyag cél­szerű beosztását, s a fokozott odaadást a tár­gyak előadásában, a fokozott éberséget a növen­dékek ellenőrzésében. S most legyetek köszöntve, tanuló ifjak, akik országszerte munkához rajzotok holnap az iskolák felé, szeretettel, reménységgel néz a haza reátok. Zsenge erőtöket most van idő kifejlesz­teni, meggyarapítani, hogy lélekben egyaránt dú­san állhassatok ki majdan az életharcok megvívá­sára. A haza történetét ti fogjátok valaha foly­tatni, s jó vagy balsorsa, boldogulása vagy her­­vadása a ti erőtöktől függ. Minden nap, amit szorgalomban, gyarapodva éltek át, a magyar haza haszna; minden hanyagsággal, hibával a haza erkölcsi kincstárát lopjátok meg. Gondolja­tok erre naponkint, áldás vezéreljen utaitokon. BELFÖLD. A püspöki konferencia. A katolikus püs­pöki kar konferenciája a mai ülléssel még nem érte véget és valószínűleg még holnaputánig is eltart. A mai ülésről a Magyar Állam a következőket jelenti: A tanácskozás a komoly helyzet hatása alatt folyt le. A püspökök, apostoli kötelességeikhez híven, a legna­gyobb aggodalommal látják az egyházpolitikai alakulásokat. Ő­szentsége egyenes óhajára két körlevél fog kibo­csáttatni; egyik a hívekhez magyar nyelven, amelyben a püspöki kar utólag óvást emele a törvények ellen és fel­hívja a híveket, hogy az egyházi házasság szentségi jelle­gét a polgári szerződés felett tisztelve, hassanak oda, hogy az egyház tanítása a törvényhozásban is kifejezést nyerjen. A másik körlevél latin nyelven részletes utasításokat ad a papságnak : először a házasság ; másodszor az anya­könyvek ; harmadszor a gyermekek vallásának megóvása és biztosítása tárgyában. Ma csak az utasításokat tárgyalták le, amelyek a Járó Péter szintén arra járt és ötven krajcár­­nyi vagyonából adott a koldusnak kettőt. Máskor meg az fordult elő, hogy Járó Péter valahol az Aréna­ úton kóválygott egy hideg, esős novemberi napon, a Dűlő Róbert egyik bérháza tá­ján. Az egyik bérház egyik kis lakásából épp akkor dobtak ki egy szerény, de annál számosabb munkás­családot. A munkáscsalád nem tudott fizetni, tehát Dűlő Róbert egész korrekt módon dobatta őket ki, mint ahogy egy szeplőtelen jellemű férfiúhoz illik. A szegény famíliának csak annyi volt megengedve, hogy az udvaron tanyázhasson, addig, amíg lakása nincs, ott köhögött a legkisebbik gyerek, aki talán tüdőgyu­­ladást kapott a hidegben. — No, azt mondja Járó Péter a szegényeknek — ha már kórházba nem akarjátok vinni a gyere­ket, mert holnap úgyis lesz pénzetek, akkor legalább izzaszszátok meg még ma egy kis rumos teával. Eben van még negyven krajcárom, — az édesanyám úgyis meghalt, ápolok hát legalább más beteget. Mindezen incidensek után is Dűlő Róbert meg­maradt persze tiszta jellemű, korrekt férfiúnak, Járó Péter pedig megmaradt jellemtelen diszkvalifikáltnak. Járó Péter ebben a minőségben halt is meg. Halála igen kínos volt és nehéz, a kórházakban ugyanis nem pazarolják a morfiumot meg a cseppfolyós oxi­gént, úgy hogy amikor Járó Péter lelke végre szin­tén az űrben röpült, a szegény, röpülő diurnista lélek boldogan sóhajtott fel: — Na, hála Istennek, hogy már egyszer vége ►az egész bolond históriának. Legalább szabad leve­gőn vagyok megint.* A mennyország kapujában találkoztak ismét a testvérek, abban a gyönyörű korinthusi kapuban, amelynek oszlopait valóságos, élő akantus levelek koszorúzzák. Belülről tömjénnek meg tubarózsának illata suhant ki, mikor Szent Péter feltárta a ki-­ lincset. — Tessék leülni a páholyomban, mondta az előkelő kapus a jövevényeknek. — Kérem a papírjaikat. Dűlő Róbert és Járó Péter rövidesen igazolták a személyazonosságukat, mire az apostol fölment a tárgyaló­terembe. — Tetszik tudni, magyarázta a testvéreknek — az Úr színe elé csak éppen az utolsó ítélet alkal­mával bocsátják a lelkeket. Most még egészen írás­beli az eljárás. Dűlő és Járó együtt maradtak egy kis időre, de az apostol csakhamar visszajött. Igen komoly volt az arca: — Dűlő urnák, sajnos, rossz hirt hozok. Nagy­ságod pokolra van ítélve és amint előáll a rabszállitó kocsi, Dűlő úr rögtön kénytelen ezt a helyet el­hagyni. Járó Péter erre a hírre sírva fakadt, úgy saj­nálta a bátyját. Dűlő Róbert nem sírt, hanem dacosan szólt oda az apostolnak : — Hát az öcsémet ugyan mire ítélték ? — Járó úr itt marad a mennyek országában. — Ő, a sikkasztó, itt marad? — Igen, mondta szent Péter — ő itt ma­rad. Előbb természetesen három esztendőt a purga­­tóriumban tölt az öreg fickó. Mert végre a sikkasz­tást nálunk is csak megbüntetik. — Szép, tisztelt apostol úr, hát csak teljék örömük ebben a jellemtelen fráterben. — Micsoda frátert méltóztatott mondani? — Jellemtelent; olyant akinek nincs jelleme. Érti Szent Péter úr ? kiáltott a büszke Dűlő és még mindig hátat fordított az öcscsének. Szent Péter megharagudott egy kissé. — Kérem, én elvből nem szoktam vitatkozni a­­ klienseimmel, mert akkor sohase lennék készen velük. Azonban ön olyan értelmetlenül beszél, hogy mielőtt válaszolnék, kénytelen vagyok előbb a szótárban ke­resgélni. Az apostol előhozta a mennybéli nagy Larousset és sokáig keresgélt a j betűben. Végre is becsapta a könyvet: — Kedves barátom, a jellem szó a mi szótá­runkban nem fordul elő. A jóságot megtaláltam, a gonoszság is itt van; az úr ezen a kettős alapon szokott ítélkezni. A jellem, úgy látszik, csak a föl­dön van elterjedve; ez nem is lehet természetesen másképp. Önök odalenn, csak azon a gyönge bázison ítélhetnek, amit meglátnak az emberen. Mi ellenben mélyebbre pillantunk, tetszik tudni, mert végre is a mennyország nem egy közönséges társaskör, hanem sokkal komolyabb intézmény. Itt jobban meg kell nézni, hogy kit veszünk fel rendes tagnak és kit utasítunk vissza. Dűlő Róbert keserűen kacagott: — Na, én jól jártam, hát ez volna az az úgy­­nevezett igazság? — Igen, barátom, mondta az apostol, — ez az igazság. A szeplőtelen jellem, jóság nélkül, szent Pál kollégám szava szerint annyit ér, mint a csengő érc és a pengő cimbalom. Méltóztatott volna hát egy mázsa jellem helyett egy gramm jósággal ide beruk­kolni. Hja, de önök odalenn még mindig csak azt hiszik, hogy a jellem a legelőbbre való. Különben pedig ajánlom magamat. Dűlő Róbert kétségbeesetten kiáltott fel: ’ — De mi az ördögöt csinálok én a pokolban ? Az apostol visszafordult: — Tarokkozni fog, tisztelt imám, amennyiben ezt a hőség megengedi. Legyen nyugodt, partnerül talál odalenn elég olyan szeplőtelen jellemű férfiút, akinek rothadt volt a szive, müncheni és regensburgi egyházmegyék körleveleiben adott utasításokat s a kongregációk határozatait foglalván össze, a katolikus közvéleményt teljesen kielégítik. Mind a két körlevelet az összes püspökök alá fogják írni és a törvények életbeléptetésével közölni. A konferencián egyetlen hang sem emelkedett az irányban, hogy a püspökök nyugodjanak meg és segítsék e­l az egyházpolitikai törvények végrehajtását, ellenben kivétel nélkül h­angoztatták, hogy az új állapotokat csak kényszerítő hatásuk folytán tűrhetik el. Az igazságügyminiszter Nagyváradon. Erdély Sándor igazságügyminiszter, mint nekünk táviratozzák, Nagyváradon időzik. A miniszter holnapra értekezletre hívta össze a megye, a város, a törvényszék és a királyi Tábla vezérférfiait, hogy meghallgassa véleményüket az igazságügyi palota építése ügyében, mielőtt véglegesen döntene. Anyakönyvvezetők kinevezése. A belügyminisz­ter ma Listó- és Nagy-Küküllő vármegye anyakönyvveze­tőit nevezte ki. A kinevezések a hivatalos lap holnapi szá­mában jelennek meg. Megyék és városok.­ ­ (Lévay József nyugalomba vonulása.) Borsod­­megye kiváló és országos hirü alispánja, a kiváló poéta, Lévay József, miskolci levelezőnk távirata szerint, nyuga­lomba szándékozik vonulni. Hir szerint a megye jövő köz­gyűlésén már elő is fogja terjeszteni ezt az óhajtását s azután a közélet teréről visszavonul, hogy egyedül költé­szetének éljen tovább. Távozása nagy veszteség lenne Borsodmegye közéletére.­­ (Néppárti alispán.) Lippay Géza győrmegyei alispán, mint levelezőnk írja, nemrég egy milliónyi vagyont örökölt elhunyt nagybátyjától, s főleg ezért visszavonul a közpályától. A győri néppárt ennélfogva megmozdult és máris ezereket áldoz, hogy néppárti alispán jusson a megye adminisztrációjának élére. Van is már jelölt : Goda Béla, volt mérsékelt ellenzéki képviselő és megyei földbirtokos, akinek érdekében a káptalan erősen dolgozik, annyira, hogy a káptalan pénztára alig győzi a törlesztési kölcsönöket az embereknek fizetni. Ilyen kölcsönt pedig akárki kaphat addig, amíg a választás meg nem lesz. A néppárt remény­kedik is Goda győzelmében. A központból egy jelölt van : Fischer Sándor megyei főjegyző, a megyei liberális párt egyik legbuzgóbb harcosa, aki mellett a főispánon és a tisztikaron kívül a megyei virilisták egy része is állást foglal. Megválasztása bizonyosra vehető.­­ (A megrágalmazott Szeged.) A Brenning­­ügyben, mint levelezőnk távirata jelenti, ülést tartott ma Szeged város közigazgatási bizottsága. Magával az ügy­gyel azonban nem foglalkozott, mert bevárja a bizottság a galaci iratok megvizsgálásának teljes eredményét. Az ülés tárgya a Népszava című újság által becsületében megtá­madott Lázár helyettes polgármester, László tanácsos és Tóth főmérnöknek a lap ellen indítandó sajtó peréről és az önmaguk ellen kért fegyelmi vizsgálat megindításáról szóló jelentés volt. A bizottság elhatározta, hogy a buda­pesti főügyészséggel megindíttatja a sajtópert a Népszava ellen, a fegyelmi ügyre vonatkozólag pedig a tisztviselőket 1895. szeptember 1. 239. szám. három nap alatt való nyilatkozattételre hívja föl és az iratokat vizsgálat céljából bekéri.­­ (Kecskemét közgyűlése.) Kecskemét város törvényhatósági bizottsága, mint ottani levelezőnk írja, tegnapelőtt tartotta augusztus havi rendes közgyűlését. A közgyűlés legfontosabb tárgya volt az a határozat, hogy a város tanügyi célokra százezer forintos kölcsönt vegyen fel. A város a Szent István király szobrára tett alapítványt fel­küldi az állampénztárba, hogy a szoborra egybegyűlt, üsz­­szeghez csatolják. A Margit-sziget megvételét sürgető sza­­bolcsmegyei köriratot egyszerűen tudomásul vették, vala­mint Kolozsvár város átiratát is a hirlapbélyeg eltörlése tárgyában.­­ (A polgári házasság és a nemzetiségek.) Temesvári levelezőnk táviratozza, hogy a csákóvai járás jegyzői kara elhatározta, hogy felír a megye alispánjához utasításért, nem volna-e célszerű az oláh és szerb esketendő párnak a polgári esketésnél a kérdéseket anyanyelvükön is ismételni.­­ (Áthelyezett püspöki hivatal.) A d imamér­­séki református püspöki hivatalt, amely a nyáron Halason volt, vasárnap, elsején ismét a fővárosba helyezik át. Azontúl az egyházi ügyekre vonatkozó küldeményeket Budapestre kell címezni. KÜLÖNFÉLÉK Budapest, augusztus 31. Lapunk legközelebbi száma hétfőn délben jelenik meg. — Személyi hírek. Mária Valéria főhercegasszony tegnap meglátogatta a hallstadti leány-ipariskolát. — Stefánia özvegy trónörökösné a napokban Franzensbadba érkezik Sergius Alexandrovics nagyherceg és Erzsébet nagyhercegnő látogatására. — Erzsébet főhercegnő Mürz­­stegből Laxenburgba utazott. — Mária Lujza fejedelem­­asszony Boris herceggel Euxinográdba utazott. — Ottó főherceg a pápai hadgyakorlatokról visszatért Bécsbe. — Uxkal hadtestparancsnok, aki részt vett a brucki had­gyakorlatokban, tegnap délután Bécsbe érkezett. — Miecz­­kiewicz orosz főudvarmester Pétervárról Bécsbe érkezett. — Gróf Széchenyi Tivadar, a Déli Vasut-Társaság alel­­nöke, Margból Bécsbe érkezett. — Dr. Hampel József egyetemi tanár, a Nemzeti Múzeum igazgatóőre vissza­érkezett a fővárosba és átvette hivatalának vezetését. — A király Zágrábban, Zágrábból táviratozza tudósítónk. Gróf Khuen-Héderváry horvát bán lakásán ma értekezlet volt, amelyen a királyfogadás végleges programmját állapították meg. A bán ma este el is utazott, hogy a fogadási programmot előterjeszsze. A király két napot fog Zágrábban tölteni. — A király utiprogrammja. A király, mint tudósítónk Bécsből jelenti, holnap reggel négy órakor Zsehlből a 8-ik és 14-ik hadtest gyakorlataira Budweisba utazik, ahová kilenc óra tizenöt perckor érkezik meg. A vá­ros gazdagon fel van diszítve. A közönség nagyszabású fogadásra készül, bár az állomáson csak a helytartó, a prágai hadtestparancsnok és a hatóságok fejei lesz­nek jelen, a közönség elől a pályaudvart elzár­ják. Holnap fogadás és udvari ebéd lesz, majd még két udvari ebéd következik. Holnaputántól kezdve a záró hadgyakorlatok befejezéséig, September 26-ikáig az udvari fogadások és ünnepségek elmaradnak. Ma este ér­keztek meg Budweisba Rainer főherceg és a király kísére­tének Bécsben időző tagjai. Gróf Thun helytartónak több

Next