Pesti Napló, 1896. május (47. évfolyam, 120-149. szám)

1896-05-02 / 121. szám

Negyvenhetedik évfolyam. n !-cagjU e» ml kiadM együtt, egyszerre küldve l­udapesten taa vidéken: ffelévre Negyedévre ... Egy hónapra... 14 k­t — kr. 7 »t — is ,50 , , 20 , Egy szám ára Budapesten: M kiadás ... 4 kr.' idás.............. 3 „ Szerkesztéséé: tnUTeréi-ktrst 31. ff"PESTI EAPIÓ jaCTJC KOAXIÁ^. 121. sz. Budapest, szombat, május 2. 1896: A reggeli és esti kiadás külün­­külön házhoz v. postán küldve Budapesten és a vidéken: Egész évre _ 18 k­t —to. Félévre............. 9 „ — „ Negyedévre 4 „ 50 . Egy hónapra­­ 1 ' 90 „ Egy sírm ára a vidéken. Reggeli kiadás____5 kt. Esti kiadás..._______4 „ Kiadóhivatal. •X. Teréz-körút 33. ” Az ezredéves kiállítás megnyitása. Budapest, május 2. A nemzet nagy ünnepei ma kezdőd­tek meg. Ihletett hangulat üdvözölte a ki­rályi párt, az uralkodó­ház tagjait s az idegen államok diplomáciai képviselőit, midőn kivonultak az ezredéves kiállítás területére, ahol a magyar kultúra egy évezredes munka hagyományait, törekvé­seit s gyümölcseit mutatja be. S valamint a királynak meghódolt a nemzet lelkes érzülete, úgy koronás fejedelmünk is a szeretet hangján emlékezett meg felavató beszédében hű magyar népének szorgal­máról s ambícióiról. Éljenzugás s ágyu­­dörgés volt a királyi szavak lelkes vissz­hangja: a nemzet nagy ünnepe méltó mó­don kezdődött a király s a nemzet kölcsö­nös ragaszkodásának újra való megpecsé­­telésével. A Lánchíd körül. A Ferenc József-tér elragadó perspektíváját az ünnepi dísz még sokkal szebbé teszi. Az a hatalmas, derült panoráma felcicomázva még derültebb, még ked­vesebb. A Fürdő-utcától az Akadémia palotájáig csupa gazdag drapéria, amelynek uralkodó színe a triko­lor. A komoly, méltóságos Lánchíd is tarka ün­neplő köntösbe öltözött. A hídfő minden sarkán egy-egy aranykorona, oldalain köröskörül nemzeti zászlók és magyar címerek. A tér minden épületén zászlókat lenget a dunai szellő. A part mentén színes transzparensek képe für­dik a folyam tükrében. A Ferenc József-tér díszítésének egyik legszebb része a Lloyd-épület széles homlokzata. A szabadelvű párt­kör erkélye igazán fejedelmi díszben pompázik. Na­gyon szép a Thurn-Taxis palota, Kóburg Fülöp herceg palotája — nemzetiszínű és fekete-sárga zászlóval — azután a Gresham biztosító társaság épülete. Odább, a Dunapart hosszában is mindenütt megakad a szem egy-egy ízléses dekoráción. A nagy bérpaloták szürke­ségét színes, ragyogó ünnepi burkolat takarja el. Gazdagságával és ízléses voltával kiválnak vala­mennyi közül a Magyar Folyam- és Tengerhajós társaság épületének nagy erkélyei, amelyeken már a háromszinű villamos, transzparentekkel egy kis nappali próbavilágítást is rendeztek. A Dunapart egész hosszában most aghatják fel a színes transzparenteket a holnapi kivilágításra. A part mentén hajók cirkálnak, árbocaikon egész zászló­­erdővel. Két monitor van a budai parton, mindegyik teleakgatva sokféle zászlóval. Magyar zászló nincs köztük. Onnan túlról, a jobb partról vígan in­tegetnek a fellobogózott budai házsorok. Az egész látókép fölött komolyan, hidegen uralkodik fenn a vár­hegyen a királyi palota. A várpalota ormán nincsen lobogó. És mégis arra felé néz mind­az a sok ezer ember, aki el­altatta a Lánchíd környékét, a Ferenc József­­teret és a rakodópartot is már a reggel óráiban. Az a sok ember, mind ünneplő ruhában, rend­ben, türelmesen várt, amint teltek az órák, előbb las­san, aztán mind gyorsabban, attól fogva, hogy a Lánc­hídon végigrobogott az első kocsi az első díszruhás notabilitással. Ez a roppant közönség, amely eláltatta a gyalog­­utat a Lánchídtól végig a téren, végig a f­ürdő­ utcán, szinte mozdulatlanul állott a helyén, mint egy széles, sötét kordon. Egyéb kordonra alig is volt szükség. A közön­ség jóformán maga tartotta fenn a rendet. A rendőr­ség működése majdnem észrevétlen volt, Boda Dezső kerületi kapitánynak, aki Sajó és Hadady fogalmazókkal, Beniczky, Ivanis és Orosz felügyelőkkel vezette a rend­­fentartás munkáját, valóságos öröm volt a dolga. A rendőr­­­­ség fegyelmezettsége ezzel az alkalommal igazán dicséretes volt, de a legnagyobb dicséret a közönséget illeti meg, amely nem ellenkezett, hanem­­maga is támogatta a rendőrség munkáját. Nem volt ez, kíváncsi­­, bámész tömeg, hanem igazi ünneplő közönség. Maga­ vigyázott a maga ünne­pére, hogy semmi se zavarja. A roppant sokaság csak akkor mozdult meg egy , kicsit, amikor egy-egy feltűnőbb díszruhát, vagy ismer­tebb előkelőségeket látott közeledni. Tíz óra felé érkeztek sorra a nagyúri fogatok. A magyar díszruhát itt-ott katonai uniformis váltotta fel. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök a feleségével szinte észrevétlenül haladt el csukott hintájában. De akik ráismertek, rokonszenvesen üdvözölték. Kevéssel utána érkezett báró Fejérvári­ Géza honvédelmi minisz­ter, huszártábornoki díszben; mindjárt utána herceg Lobkorvitz hadtestparancsnok fogata következett. A tábor­nokok között Forinyák Gyula volt a harmadik. Az osztrák delegáció új palotájából két kocsin jöttek gróf Badeni és minisztertársai, mind hivatalos díszben. Feltűnt néhány külföldi diplomata egzotikus díszruhája is. Valamivel tíz óra után tűnt elő az első udvari kocsi Lajos Viktor főherceggel. Kevés vártásva pompás négyes fogat hajtatott elő, a bakon ragyogó sujtásos, magyar bérruhás inassal. Hatalmas, lelkes éljen zúgott végig a tömegen: a hintóban József főherceg ült, a tavas generálisok piros uniformisában, jobbján viruló szép menyével, Auguszta főhercegasszonynyal. A szemben való ülésen József Ágost főherceg foglalt helyet. Az udvari kocsik azután elég gyorsan követték egymást. A Kóburg-palotából két díszes fogat gördült ki, a hercegi párt és kíséretüket hozva. Tiszteletteljes meghajlással köszöntötte a közönség őket is, azután az uralkodócsalád többi tagjait is: Lajos Viktor főherceget, Gizella főhercegnőt és férjét, Lipót bajor herceget, Péter Szalvátot és Ottó főhercegeket. Riadó éljenzés kisérte végig az után Stefánia főhercegasszonyt, a királyi­ özvegyét. A szép főherceg­asszony barátságos, kedves mosolygással köszöngetett erre is, arra is. Közbe-közbe néhány kocsi a kíséret tagjait hozta és egy csillogó egyenruha, egy elegáns toalett keltett érdeklődést. Háromnegyed tizenegykor a Lánchíd felől erős moraj közeledett és hirtelen végigfutott a közönség sorain az öröm és várakozás kiáltása: — Jön a királyi — Vele a királyné! És csakhamar előtűnt a felséges úr négyes, á la Dau­­mont fogata. Már messziről, mikor még csak a lovakon ülő lovászok ezüstzsinóros, háromszögletű kalapját lehetett látni, az egész közönség, férfiak kalapot, asszonyok kendőt lengetve, a szeretet lelkesedésével üdvözölték királyunkat és felséges asszonyunkat. Amint a király fogata a közönség sorai közé érkezett, dörgő éljenzés hangzott mindenfelől. A király, aki magyar huszártábornoki uniformist viselt, katonás köszöntéssel, a feketébe öltözött királyasszony mo­solyogva fogadta a hódolat és szeretet nyilván­ulásait. Most egy kissé megingott a közönségnek addig szinte merev sorfala, innen is, onnan is kivált egy-egy csoport és tolongva, éljenezve követte az uralkodó pár kocsiját a Fürdő-utcán át tovább . . . A királyasszony látása szinte felvillanyozta az embereket. Az öröm kiáltása hallatszott itt is, ott is. Az elegáns fővárosi nép soraiból egy helyen kivált két egy­szerű falusi asszony, a könyekig megindulva hajto­gatták mind aketten: — Megláttuk hát a mi királynénkat. * Az utcának ilyen kedves epizódjai mellett meg­esett elvétve egy kis kellemetlenség is, amint az ilyen alkalmakkor rendszerint megesik, így a többi közt a Fürdő-utcán is megzavarta egy váratlan incidens néhány pillanatra a közönség lel­kes hangulatát. Mikor ugyanis a király fogata az Erzsé­­bet-tér bálvány-utcai kapujához ért, egy szőke fiatal­ember hirtelen kiszakította magát a sorból, s mielőtt megakadályozhatták volna, utána futott a királyi kocsinak. A közönség természetesen rosszat sejtve, egy­szerre rémülten kezdett kiabálni: — Fogják el, fogják el! A közelben álló rendőrök s néhányan a közön­­ségből utána vetették magukat®a fiatalembernek, aki időközben a kiabálásokra maga is megállott s kíván­csian visszanézett. Két rendőr erre­ elfogta őt s a Bálvány-utca felé elvezette. A király maga is észrevette ezt a jelenetet s kocsijából kíváncsim visszafordult. A rendőrök az el­fogott fiatalembert az V. kerületi kapitánysághoz kisérték igazolás végett. Ott kitűnt, hogy Beregi Gábornak hívják, vidéki tanító s jelenleg a kiállítás megnyitása alkalmából rokonainak vendége az An­­drássy­ út 74. számú házában. Kihallgatásakor előadta, hogy neki semmiféle rossz szándéka nem volt, kérvényt sem akart átadni, hanem mikor meglátta a magyar királyt, akit ezúttal látott először életében, annyira elkapta a lelkesedés heve, hogy szinte ellenállhatatlan erőtől vezettetve, át­törte a kordont s folytonosan a királyt éljenezve, egy darabig a kocsi után futott. Megmotozásakor egy arcképpel ellátott állandó kiállítási jegyet, nagyobb összeg pénzt s okmányokat találtak nála, amelyek személyazonosságát minden kétsé­gen kívül igazolták. A rendőrség mindazáltal egy detektivvel hazaki­­sértette s miután vallomásait rokonai is megerősítették, szabadlábra helyezte.­ A közönség roppant tömege a Dunaparton rit­kulni kezdett, amint a király kocsija bekanyarodott a Marokkói­ utca sarkán. Negyedóra múlva a díszbe öltö­zött korzón sétáló közönségnek már csak kis töredéke volt az előbbi tengersokaságnak. Pontban tizenegy órakor megszólalt a Gellért­hegyen az első ágyú. Még huszonegy lövés adta hírül azután, hogy az ezredéves kiállítás megnyílt. A budai part mellett veszteglő monitor húsz­szoros üdvlövéssel felelt az ünnepi híradásra. Az Andrássy-út. Százezrek gyülőhelye volt ma délelőtt az An­drássy-út. A félmérföldnyi hosszúságú kettős palotasor között egy emberóceán hömpölygött, amelynek a rend­szerető kegyelet vetett gátakat. Végig a hosszú avenáin az egész trottpárt elfoglalta egy legalább is háromszáz­­ezer főnyi sokaság. És még sem volt semmi tolongás, semmi életveszélyes torlódás sehol. Csodálatos fegyel­met gyakorolt az ünneplő tömeg önmagán, dolgot sehol sem adva a rendőrségnek. Kilenc órakor már javában folyt a kocsikorzó a Városliget felé. Három sorban robogtak a fogatok szá­zai végig az Andrássy-úton, bennük magyar díszruhás urak, remek toaletta hölgyek, idegen diplomaták dús aranyhímzésü egyenruháikban, violaszinü talárba öltö­zött főpapok. Csupa szin, csupa mozgás, csupa élet. A tömeg kit éljenzéssel, kit puszta kíváncsisággal, kit meg éppenséggel szenzációs érdeklődéssel fogadott. Az első éljent Munkácsy Mihály kapta, aki zöld selyembrokát díszruhában ült felesége oldalán. Nagy mozgás kísérte a perzsa követet, élénk rokonszenv a török nagykövetség tagjait. Ovációkban részesült a Kóburg hercegi pár, a hercegnő érdekes lilaszinó toa­lettben, férje a lovassági tábornokok festői ruhá­jában. Zúgó éljenzés jelezte Stefánia özvegy trón­örökösné közeledését; a fenséges asszony aranynyal hímzett fehér csipkeruhát hordott s szívesen köszön­tötte az őt melegen üdvözlő tömeget. József főherceg és neje kocsiját harsány akklamáció követte; a fensé­ges pár alig győzte viszonozni a százezrek szereteté­­nek megnyilatkozásait. Időközben egy-egy éljen ju­tott Bánffy miniszterelnöknek, Dániel és Wlassics mi­­nisztereknek.­Az udvari fogatok egész rája következett ezután, az uralkodó családnak itt ritkábban megjelenő s tehát kevésbbé ismert tagjaival. Végre háromnegyed tizenegykor egy örömkiáltás csendült meg egyszerre száz- meg százezer ajkon. A felséges királyi pár négyes fogata kanyarodott be az Andrássy-útra. A hintó előtt egy zöldruhás, ezüstbotos «Hofeinspaniers» nyargalt, mindjárt mögötte robogott a felségek disztogata. A király jóságos arcán boldog mosolygás ült, a magyar nemzeti viselethez hasonló tavas tábor­noki egyenruha volt rajta, a Lipót-rend nagykeresztje- Hat oldal,

Next