Pesti Napló, 1896. május (47. évfolyam, 120-149. szám)

1896-05-27 / 146. szám

6 Budapest, csütörtök PESTI NAPI., 1896. május 28. 146 szám. röpülés vágyát, sokszor marcangoló módon, de a leve­gőben való lebegés gyönyörétől szárnyak híján örökké meg leszünk fosztva. Szigligeti a tragédiáival csak aranyakat nyert (néha négyszázat is egyszerre), de a halhatatlanságot nem tudta meghódítani. A Trónikereső hőse, a fattyú Borics, inkább sze­rencsétlen áldozat, mint tragikai hős. Környezete árnyékemberekből, történeti jelmezbe bújtatott sablonok­ból áll, a korrajzban nincs semmi jellemző és a nyel­vezet vagy száraz, vagy dagályos, de sohasem erős. Az új szereposztásból első­sorban Jászai Mari Juditját emeljük ki. Ivánfiban (Borics) méltányoljuk a szépen lobogó szenvedélyt, de nem helyeselhetjük, hogy háttal fordulva beszélget a nádorral, aki először magas méltóság, másodszor fontos politikai ügyben értekezik vele. Hegyesi Mari szépsége még ragyogóbb volt a kun leány páncéljában, de honnan vette a kö­zépkori kosztümhöz a magas sarkú, modern, fekete fénymázas cipőt? Pál­fi és Bakó nyilvános hazafias hangversenye mellett Bercsényi férfias higgadtsága és okos beszéde jól esett mindnyájunknak és meg voltunk elégedve magunkkal, amikor sikerült megfejtenünk, hogy a jeles kun vezérnek ez a fölkiáltása: Thát az orrzsig tri­zt! tulajdonképpen így értelmezendő: Tehát az ország tűri ezt? ! Opera. Prevost Henrik, aki öt évvel ezelőtt tagja volt az Operának és azóta Dél-Amerika kisebb államaiban vendégszerepelt, ma vendégképpen lépett föl Rossini Tell Vilmosé­­ban, Arnold szerepében. Az Opera volt igazgatója rágalmazás miatt másfél évvel ezelőtt pert indított ellene a budapesti járásbíróságnál és ez a per még ma sincs befejezve, mert Prevost az idézésekre nem jelent meg. Most hirtelen előállott, de nem azért, hogy a rágalmakat bebizonyítsa, hanem hogy bizonyságot adjon arról, vájjon tud-e még hatá­sosan énekelni? Ez a bizonyítás nem volt szerencsés. Hangja egy kis hajótörést szenvedett az óceánon, mert régi csengő ércéből keveset hozott vissza Braziliából. Azelőtt is sokszor disztonált, (akkor a párisi diapazont okoltuk miatta) de most minden recitativje úgyszólván egy felhanggal lejebb maradt. Egy-egy magas hang kieresztése az áriák végén különben ma­ is sikerült és ezzel néhány zajosabb taps-szalvét biztosított magának nyílt színen és a fel­vonások után. A mai előadást Petéay Irén asszony szép és művészi éneke tette értékessé. Matild nagy áriáját stílszerűen, megkapóan adta elő és kivívta mindazok elismerését, akik az operában kitűnő iskolát, finom íz­lést keresnek. * Vígszínház. Az angol troubadvarok, ezek a bájos és a maguk nemében páratlan énekes táncosnők, csakúgy, mint mindenütt, ahol eddig megfordultak, nálunk is egyszerre meghódították a közönséget és ál­landó vonzóerőt gyakorolnak. Ezen a héten minden este föllépnek. Az angol troubadourok tánca alkalmával hol­nap, csütörtökön és holnapután, pénteken még a He­lyettest, ezt a közkedveltségű vígjátékot adják, azután pedig szombaton és vasárnap ismét Az államtitkár úr kerül színre. 1 . Ku­ry Klára a Vígszínházban. A legelső érdekes vendégszereplés Kürg Kláráé lesz a Vígszín­házban. Az igazgatóság ugyanis felkérte a Népszínház diváját, hogy a Trilby címszerepét ő kreálja s a mű­­­vésznő ezt a kérelmet teljesíti. Az érdekes darab, a még érdekesebb vendéggel, augusztusban kerül bemu­tatóra s minden valószínűség szerint a hónap nagy részén át műsoron marad. Egyúttal megemlítjük, hogy Kürg Klára a jövő hónap elején a budai Fővárosi Nyári Színházban fog vendégszerepelni négy estén át és pedig a Suhancb­an, Bikában, a Nebditsvirágban és Liliben. A Suhancot a művésznő ezúttal először fogja játszani a fővárosi közönség előtt. * A Raimund-színház igazgató válsága. Hónap,­pok óta húzódik a bécsi Raimund-színház igazgatóválsága amely végre ma befejeződött. A színház­társaság mai közgyűlése oly nagy izgatottság közt nyílt meg, hogy a napirend tárgysorozatának egyetlen egy pontját sem intézték el, csupán csak Müller- Guttenbrunn igazgató kilépését vették tudomásul.­­ A Népszínház nyári szünete. A Népszínház igazgatósága a millenniumi ünnepségekre való tekintet­tel, azt tervezte, hogy az idén nem tart nyári szünetet. Biztos értesülésünk szerint, az igazgatóság ettől az eredeti tervétől elállótt s a színházat június közepén bezárja. A Népszínház nyári szünete az idén is két hónapig fog tartani. i­s Pálmay Ilka hangversenye. Pálmai­ Ilka, a millenniumi ünnepségek során, tudvalevőleg hangver­senyt rendez az ünnepségek csarnokában. A művész­nőnek ez a hangversenye júliusban lesz, minthogy jú­nius végéig a londoni Savoy-színháziban játszik. A diva különben egy újabb szerepre is készül, amelyet a jövő őszszel fog a londoni színházban­­kreálni. A Színészet Kispesten, Halmay Imre színtár­sulatával Kispestre érkezett és június negyedikén kezdi meg előadásait Gerő Károly Kis madaram című szín­művével. A társulat jobb tagjai az igazgatópáron kívül Serfőzy Zseni, Csíki László, Miklóssy Gyula, karmestere pedig Kun László, az ismert zeneszerzőt Tudomány és irodalom. & (*) Zola plágiuma. A párisi Temps hírneves kritikusa, Gaston Deschamps. Zola Emil Borne című regényét azzal vádolja, hogy az egész különböző iro­dalmi lopásokból vann összetákolva. Azt állítja, hogy Zola a regényének történeti hátterét több ,Vin­­cia történetíró s esztétikus műveiből, amelyeket a római templomokról s a művészet történetéről ír­tak, majdnem szóról-szóra lopta, így például a Rome nouvelle, amelyet Zola regényének szellemi hőse, Pierre Froment abbé írt, pusztán ismétlése annak, amit egy a múlt évben megjelent, Le Vatican, les papes et la civilisation, le gou­vernement central de l'Eglise (A Vatikán, a pápák és a civilizáció, az egyház központi kormányzata) című könyvben Georges Goyan s még többen mondtak az egyház kulissza­­titkaiból. Bourret érsek, rhodusi püspök írt ehhez elő­szót , de Vogüé akadémikus epilógust fűzött hozzá. Ebből a könyvből irta ki Zóla állítólag mindazt, amit regényében a pápáknak a kereszténység kezdetén el­foglalt állásáról s XTIL Leo többféle enciklikájáról mond. A regényben foglalt tudományos magyarázatokat Bot­­ticelliről Páráiénak, a versaillesi múzeum őrének egyik művéből vette át. Az örök város leírása Gaston Baissier Proménades archéologiqu­estéből származik s annak a fogadtatásnak igen hiányos leírása, amelyben a pápa Froment abbét részesítette. Charles Benoist Souverains, hommnes d’Etat, hominek d’Eglise (Fejedelmek, világi és egyházi nagyságok) című munkájában volt már előbb megírva. Deschamps hozzáteszi, hogy Zola mindezeket a lopásokat igen szemérmetlenül követte el, majdnem szóról-szóra vett át mindent s a dologhoz neül fér semmi kétség. " (*) Csillagvizsgáló-torony a nagy­szalóki csúcson. A Természettudományi­ Társulat a nagy­­szalóki csúcsra tervezett csillagvizsgáló-torony építése költségeinek ügyében Szepes vármegyéhez is fordult s a vármegye, mint lőcsei levelezőnk irja, hivatkozva pénzügyi viszonyainak elégtelenségére, értesítette a Természettudományi Társulatot, hogy nincs módjában az építési költségeket fedezni. De az­­úti alaphoz egyszers mindenkorra 1000 forinttal járul s elvállalja a nagy­szalóki csúcsra vezető ösvény kiépítését. Képzőművészet, ** Díjkiosztások a Műcsarnokban. Az állami aranyérmek és a 2000 forintos társulati díj pályabíró­­sága tegnap tartotta ülését az új Műcsarnokban. Az ülésen Benczúr Gyula­­elnökölt s jelen voltak Bihari Sándor, Ujváry Ignác,­ -Zala György, Ebner Lajos, Stetka Gyula és dr. Szmrecsányi Miklós pályabírósági tagok. A pályabíróság egyhangúlag azt javasolja a miniszter­­telnek, hogy a nagy aranyérmet L­otz Károlynak ado­mányozza. A két kis aranyéremre vonatkozólag a sza­vazás előtt a pályabíróság tekintettel arra, hogy az ezredéves, kiállítás alkalmából oly sok kiváló mester ke­reste fel a tárlatot, hogy a nagy érem után két kis érem kiadása jóformán megoldhatatlan helyzetbe hozná a pályabíróság tagjait, amennyiben több kiváló mestert akiknek kis aranyérmet adni tapintatlanság volna, mellőzni volna kénytelen, oly értelmű javaslatot terjeszt be a minisz­ter elé, hogy a két kis aranyérem helyett egy második nagy érmet adományozzon. A szavazás ezen az alapon megnyittatván, a pályabíróság a második nagy érmet egyhangúlag Horovitz Lipótnak javasolja kiadatni. A kétezer forintos társulati díjjal a pályabíróság Knopp Imrét tüntette ki Szent Cecilia című festményéért. A Rökk Szilárd-féle ezer forintos jutalom pályabírósága ugyancsak tegnap tartotta ülését, amelyen Ebner La­jos kivételével az előbbiek és Forster Gyula voltak je­len. A díjat a pályabíróság Karvaly Mórnál­ ítélte oda összesen nyolc pályázó közül. Megjegyezzük, hogy a kitüntetéseknél csakis eddig még ki nem állított művek jöttek számba. A pályabíróságok e határozatai bizonyára a legkellemetlenebb ben­yomást fogják kelteni mindenfelé. A Horovitz Lipót kitüntetésén kívül a többi kitüntetés, valamint a két kis aranyéremnek egy nagy érembe való olvasztása semmivel sem okolható meg. Nem fog­lalkoznánk az egész kellemetlen ügygyel, ha az érme­ket a társulat adományozná. Ez esetben belső házi ügye volna az. De amikor arról van szó, hogy az ország által stipulált érmeket kell művészi érdemek megjutalmazására fordítani, hát ebbe a közvéleménynek is van némi beleszólása, megvan legalább is a kritika joga. Lots Károly a Műcsarnok kiállításán nem szere­pel egyetlen oly művel sem, mely a nagy aranyérmet megérdemelné. A kis érmek egybeolvasztását azzal okolja meg a pályabiróság, hogy más módon nem tudja a kérdést megoldani. Ha ez az egyetlen ok, akkor a pályabiróság könnyen segíthetett volna oly módon, hogy leköszön s más pályabiróságra bízza a két kis aranyérem odaítélését. A 2000 forintos díjat maga a társulat adja, azzal tehát szabadon ren­delkezhetik. A Rökk Szilárd-díj kezelése is a társu­latra van bízva, így hát ennél sincs jogcímünk a kri­tikára. Mind a két esetnél figyelmeztetnünk kell a közön­séget, hogy e díjazásokat ebből az utóbbi szempontból tekintse. Ezek után azonban csöppet sem fogunk azon csodálkozni, ha kiváló és pompás művekkel pályázó művészek végre megunják a Műcsarnok tárlatain való részvételt s külön társulatot alakítanak, amely jobban tekintetbe veszi a modern művészi ízlést. Ez könnyen sikerülhet nekik s nagy reménynyel indítható meg, mert a közönség és bizonyára a sajtó is támogatni fog oly mozgalmat, amely frisebb, modernebb pályára akarja terelni a magyar művészetet. ** Ybl Miklós szobra. A néhány év előtt el­hunyt , nagy építésznek, Ybl Miklósnak a budai vár­bazár előtt levő téren szobrot állítanak, melyet ez év őszén lepleznek le. A szobor maga még az ércöntőben van, de a terméskő-talapzatot már építik a kijelölt helyen. Közoktatás. (Az első magyar doktornő.) Wartha Vincéné, dr. Hugonnay Vilma, folyamodást nyújtott be a buda­pesti Tudományegyetem tanácsához, hogy a zürichi egyetemen nyert orvostudori oklevelét nostrifikálják. Az egyetemi tanács szombaton délután ülést tart, s az ülés egyik legérdekesebb tárgya ennek az oklevélnek a nostrifikálása lesz. . ... (Szigorlatok a Műegyetemen). Az ezredéves kiállításra való tekintettel ezidén a Műegyetemen a­ szi­gorlatokat már a jövő hónap első napjaiban megkezdik, s a meghatározott záros határidőig, június 15-ikéig, be­fejezik. Az első mérnöki írásbeli szigorlatokat június 5-ikén, 6-ikán és 7-ikén, a szóbelieket 10-ikén tartják. A második építészeti írásbeli szigorlatok 5-ikén, 6-ikán és 7-ikén, a szóbeliek 9-ikén és 10-ikén, az első építé­szeti szigorlatok írásbeli része 7-ikén, 9-ikén és 10-ikén, a szóbeliek 12-ikén, végre a második mérnöki szigorla­tok írásbeli része 9-ikén, 10-ikén, 11-ikén és 12-ikén, a szóbeliek június 13-ikán, 14-ikén és 15-ikén lesznek. (ZáróÜnnep.) A IX. kerületi polgári iskolában ma tartották meg a záróünnepet. A növendékekhez dr. Tol­nai Lajos igazgató szép beszédet mondott, amely után az osztályfőnökök kiosztották az iskolai­­ bizonyítvá­nyokat. (Egyetemi hallgatók tanulmányútja.) Dr. Lőcsy Lajos egyetemi tanár vezetése alatt a hónap végén az egyetem hallgatói tanulmányi kirándulást ren­deznek Nógrád megyébe, az ottani bányák és kőzetek tanulmányozása végett. Sport. A nemzetközi vivóversenyek. — Tanulságok. ,— Budapest, május 27. Szerencsésen átestünk tehát az első nemzetközi vivóversenyek izgalmain s most már nyugodtan, pártat­lanul s elfogulatlanul elmélkedhetünk az eredmények és tanulságok felől. Úgy történt minden, amint azt Olaszországban kiszámították. A lovagias magyar nemzet ezúttal is paj­zsára emelte vendégeit, ünnepelte, magasztalta őket­­ a vendégszeretet betetőzéséül, végül igazi gavallér mó­don átengedte nekik a nemzetközi verseny legelső dí­jait. Francia és olasz amatőrök, francia és olasz meste­rek vitték haza a tiszteletdíjakat, amelyeket Frigyes fő­herceg, a királyi honvédelmi minisztérium, a császári és királyi közös hadügyi és az osztrák Landwehr-miniszté­­riumok, az országos torna- és sportbizottság s még­ néhány lelkesült sportmecénás ajánlott fel a győzőknek. Iványi Gyulán és Halász Zsigán kívül egyetlen magyar vivő sem kapott tiszteletdíjat, hacsak a magyarok közé nem soroljuk báró Bothmer Jenő főhadnagyot is, aki magyar születésű ugyan, de az úgynevezett bécsi iskolának köszönheti, hogy az osztrák-magyar monarkia első kard- és vitervívójának küzdötte föl magát. Huszonhárom tiszteletdíj közül tehát csak kettőt vittek el a magyar championok. Ha laikus elmével mérlegelnék ezeket az ered­ményeket, igazán kétségbe kellene esnünk a magyar vívósport hátramaradottsága felől. De ha egy kissé bepillantunk a kulisszák mögé, amelyek egy vívóver­­senyen is azt a szolgálatot teszik, mint a színpadi élet­ben, egészen másképp fogjuk megítélni az eredményeket. Három, illetőleg két iskola barátságos mérkőzése volt az a nyolc napos verseny. Az olasz és magyar fegyverek küzdöttek meg a dicsőségért. Igen sok részük volt a versenyekben a bécsi vívóknak is, de ezek nem képviseltek külön iskolát, mert a bécsi iskola voltakép­pen csak az olasz iskola javított kiadása. Támadási és védekezési rendszere teljesen azonos az olasz iskoláéval, de a vívóállás plasztikája és a lovagias formák betartása tekintetében a bécsi vivők fölötte állanak olasz kolle­gáiknak. Az olasz és magyar iskolák között ellenben igen nagy az ellentét." És ha most már — post festa — az igazság kedvéért félreteszszük szinte közmondásossá vált naiv lojalitásunkat minden iránt, ami­ külföldi s a külföldben nem mindig mesterünket, hanem verseny­társunkat is keressük, s a magyar kardvívásnak az olasz iskolával szemben elért eredményeire méltán büszkék lehetünk.

Next