Pesti Napló, 1896. augusztus (47. évfolyam, 210-239. szám)

1896-08-17 / 225. szám

225. Bzám. Budapest, hétfő __________FESTI NAPLÓ«________ 1896. augusztus 172­8­­*■ — —— n ....... mi. ■ Tettelek.» Szövegét irta Gyöngyösi Rudolf, zenéjét En­­gesszer Mátyás. 8. Kecskeméti polgári dalkör. Karnagy Nemes­­szeghy István. «Dalünnepen.» Szövegét irta Erdélyi Já­nos, zenéjét Them József. 9. Szatmár­németii dalegyesület. Karnagy Meder Mihály. «Bilincs». Szövegét irta Petőfi Sándor, zenéjét Gaál Ferenc. 10. Győri ének- és zeneegylet. Karnagy Koppl Ferencz. «Száz alakba».­­Szövegét irta Petőfi Sán­dor, zenéjét Angyal Armand. 11. Makói dalárda. Karnagy Nagy Sándor. «Isten hozzád». Szövegét irta Bajza József, zenéjét Rieger György. 12. Tordai daloskor. Karnagy Adorján Domokos. «Szent hamvak». Szövegét irta Váradi Antal, zenéjét Gaál Ferencz. 13. Debreceni dalegylet. Karnagy Hitessy Lajos. «Honfidal». Szövegét irta Petőfi Sándor, zenéjét Hu­ber Károly. 14. Mármarosszigeti polgári dalkör. Karnagy P. Tóth János. «Szabadságdal». Szövegét irta Tóth Kálmán zenéjét Huber Károly. A közönség hálásan és sok tapssal fogadta az egytől-egyig precízen és szép harmóniával előadott énekszámokat. Különösen a Debreceni dalegylet, a Te­mesvári gyárvárosi zene- és dalegylet, a Szatmár­németii dalegylet és a Győri ének- és zeneegylet arattak viharos tetszést. A verseny egész délután 2 óráig tartott, amikor a dalárdisták a közönség folytonos éljenzése és tapsai között szétoszlottak. Délután 6 órakor az ünnepségek csarnoka újra díszes közönséggel telt meg és nemsokára felvonultak egyenkint a pódiumra az egyes dalesstörök is. Ezúttal a következő dalegyesületek énekeltek: 1. Miskolczi daláregylet. Karnagy Szebenyi József Előadatott: «Ébresztő». Szövegét irta Bajza József, zenéjét Szabados Béla. 2. Nagykárolyi dalegyesület. Karnagy Kun Miksa «Ébresztő». Szövegét irta Balogh Zoltán, zenéjét Mosonyi Mihály. 3. Kecskemét városi dalárda, Karnagy Mikó László, «Dinom-dánom». Szövegét irta Petőfi Sándor, zenéjét Erkel Sándor. 4. Ungvári dalárda. Karnagy Zsetvay Emil. «Liszt Cantate». Szövegét irta Ábrányi Kornél, zenéjét Ko­vács K. 5. Kassai régi daegylet. Karnagy Stoll Károly. «Ezer éves hazám» Zenéjét irta Ábrányi Kornél. 6. Zombori kaszinóegyesületi dalárda. Karnagy dr. Horváth Ákos. «Késő vágy.» Szövegét irta Vörös­marty Mihály, zenéjét dr. Horváth Ákos. 7. Aradi dalegyesület. Karnagy Kovács Pál. «Dal a dalról.» Szövegét irta Pósa Lajos, zenéjét Szegedi Endre. 8. Mezőtúri dalárda. Karnagy Nánai Szűcs Fe­renc. «Országos bordal.» Zenéje Them Károlytól. 9. Egri dalkör. Karnagy Lányi Ernő. «Erősö­dünk.» Szövegét irta Szabolcska M., zenéjét Lá­nyi Ernő. » 10. Rimaszombati dalárda. Karnagy Váry János. «Szózat.» 11. Zilahi dalkör. Karnagy Szabó Lajos. «Honfi­­dal.» Szövegét irta Bajza József, zenéjét Gaál Ferenc. 12. Debreceni munkás-dalegyesület. Karnagy Fanny József. «Isten hozzád.» Szövegét irta Bajza József, ze­néjét Rieger György. 13. Szegzárdi dalárda. Karnagy Abaffy József. «Honfidal.» Szövegét irta Petőfi Sándor, zenéjét Huber Károly. 14. Békéscsabai ivaros daloskor. Karnagy Galli János. «Az aradi tizenhárom.» Szövegét írta Balog István, zenéjét Galli János. A közönség különösen a Szegzárdi dalárda, a Rimaszombati dalárda és a Zombori kaszinó-egyesületi dalárda művésziesen előadott énekszámait tüntette ki zajos tetszéssel. Vasárnap délelőtt a dalosok a kiállítási Hungária restaurantban jöttek össze villásreggelire, amely a leg­jobb hangulatban és sok felköszöntővel folyt le. Vasárnap délután hat órakor folyt le a dalosün­nep második, érdekesebb része, amelyet megint nagy­számú, kitűnő hangulatban levő közönség hallgatott végig. A dalegyesületek ez alkalommal összes­ karokat adtak elő és ezzel valóságos monstre­ hangversenyt exekutáltak, még pedig sok művészi tudással és ízlés­sel. A hatalmas csarnok gyönyörű dalok ritmusával telt meg és az utolsónak előadott Kölcsey-Himnuszt 2000 dalos énekelte lelkesülten, megrázó erővel . . . Először a vidéki egyesületek összes karai énekel­ték el a következő műsort: 1. Ábrányi: Millenniumi dalárdái. Lányi­: Népdalok. 3. Gaál: Nemzeti fohász. 4. Zimay: Millenniumi dalárinduló. Azután a fővárosi dalárdák egyesült kara énekelt nagy tetszés mellett. Műsoruk a következő volt: 1. Gaál: Népdal egyveleg. 2. Mosonyi: Dalosok karéneke. 3. Erkel: Elvennélek ... 4. Liszt : Magyarok istene. Majd az összes dalénekesek felvonultak az óriási pódiumra és Bellovics Imre karmesteri pálcájának az intésére rákezdték a Kölcsey-Himnuszt. A közönség állva hallgatta végig és percekig tapsolt a remekül előadott nemzeti dalnak. Ezután következett a zsűri ítéletének a kihirde­tése. Nem érmeket és díjakat ítéltek oda, ha­nem klasszisokba osztották az egyes dalegyesüle­teket. Olyanféleképpen, hogy a legjobbak i-ső, az utánuk következők II. osztályú jelleget kaptak, m­íg a többieket a III. osztályba sorozták be, így az első osztályba kerültek a következő dalegyesületek: Temesvár-gyárvárosi Zene- és Dalegyesület, Szat­­már-Németii Dalegyesület, Győri Ének- és Zeneegye­sület, Szegzárdi Dalárda, Rimaszombati Dalárda, Deb­receni Dalegyesület, Kecskemét Városi Dalárda, Egri Daloskör. A második osztályú jelleget a következő dalos­­körök kapták: Nyíregyházi Dalegyesület, Komáromi Dalegye­sület, Újvidéki Dalárda, Kecskeméti Polgári Daloskör, Makói Dalárda, Miskolci Dalegyesület, Nagykárolyi Dal­egyesület, Ungvári Dalárda, Kassai régi Dalegyesület, Zombori Kaszinó-Egyesületi Dalárda, Aradi Dalegyesület. A harmadik osztályba pedig a következőket so­rozták be : Máramaros-Szigeti Polgári Dalkör, Mezőtúri Dalárda, Zilahi Dalkör, Debreceni Munkásdalegyesület, Békés-Csabai Iparos-Dalkör, Szegedi Polgári Dalárda, Szegedi Dalárda. Tűzoltók kongresszusa. Az ország minden vidékéről a fővárosba sereglett önkéntes és hivatásos tűzoltók a lefolyt két ünnep­napon komoly és nehéz munkát végeztek. Mindenekelőtt ragaszkodásuknak adtak kifejezést azok iránt, akik a magyar tűzoltó-intézmény fejlesztése körül elévülhetetlen érdemeket szereztek maguknak, majd pedig ügyes és tanulságos gyakorlatokban bemu­tatták, mily komolyan karolták fel ők maguk nemes, emberbaráti feladatuk ügyét. A gyakorlatok tanúságot tettek arról, hogy lel­kes tűzoltócsapataink a maguk erejükből igazán meg­tettek mindent, ami módjukban állott. A magyar társa­dalom talán egy terén sem tüntetett fel oly nagy áldo­zatkészséget, mint éppen az önkéntes tűzoltó szervezés­ben, amely évente óriás összegeket ment meg a­­ nem­zeti vagyonnak. De tűzoltóink nem nyugosznak meg az eddig szerzett babérokon, hanem okos és figyelemreméltó indítványokkal állanak elő, amelyekkel a fontos ügy további fejlesztését előmozdítani kívánják és annak tökélyre emelését remélik. Ily keretben mozgott az országos tűzoltó kon­gresszusnak lefolyt két első napja, amelynek eseményei­ről a következőkben számolunk be: Az első nap. Szombat délelőtt megnyitották a kongresszust, és három, a magyar tűzoltóság fejlődése körül nagy érde­meket szerzett férfiú arcképét leplezték le. Fél tíz órakor a kiállítási ünnepségek csarnoka egészen megtelt az ország minden tájékáról ideözönlött tűzoltókkal. Az elnöki emelvényen helyet foglaltak: dr. Kék Lajos országgyűlési képviselő és az Országos Tűz­oltó­ Szövetség alelnöke, Kulhnann Lajos tanácsos a székes főváros képviseletében, Schmausz Endre Bács­­megye főispánja s a vármegyei tűzoltó szövetség elnöke, Bárány Ernő, a budapesti önkéntes tűzoltók főparancs­noka, Vuk Gyula, a budapesti tűzoltó-testületek elnöke, Mezey Mihály nagyváradi közjegyző és a biharvármegyei tűzoltó-szövetség elnöke, Vermes Béla országgyűlési képviselő (Szabadka), dr. Óváry Ferenc (Veszprém) tűzoltó-főparancsnokok, Hlatky József szabadkai római katolikus lelkész, dr. Szily József, a kongresszus tit­kára, Csermák Regináld, az osztrák tűzoltó-szövetség választmányának elnöke, három osztrák választmányi taggal, Kolarics Mirko (Zágráb) és mások. A kongresz­­szust dr. Kék Lajos elnök nyitotta meg. A­mikor a nemzet — úgymond — ezeréves múltját ünnepli, a tűzoltóság, ez a humánus intézmények között erőben és számban első helyen álló szövetkezet sem maradhat tétlenül. Nemcsak arra való e kongresszus, hogy bajainkat megbeszéljük, hanem arra is, hogy meg­mutassuk, hogy minden magyar tűzoltó egyszersmind jó hazafi. Majd ő felségének, a királynak atyai jóságá­ról szólva, hálájának és köszönetének ad kifejezést azért, hogy a király a versenyt a legmagasabb díjjal meg­ajándékozta. Azután József főhercegnek a tűzoltók­hoz való rokonszenvét ecseteli. A kormány is hálás volt a kitartásért: a belügyminiszter nemcsak tekinté­lyes összeggel segélyezte a kongresszust, hanem az egységes szabályzat jóváhagyásával is jót tett a tűz­oltókkal; a kereskedelmi miniszter rendkívüli vasúti kedvezményekben részesítette a kongresszus tagjait. Végül köszönetet mondván a székes fővárosnak is kitű­zött dijáért és miután üdvözölte a vendégeket, kitar­tásra buzdította a tűzoltókat. A szép megnyitó beszédet lelkes éljenzés követte. Most Kulhmann Lajos fővárosi tanácsos a szé­kes főváros nevében mondott néhány szót, annak a kívánságnak adva kifejezést, hogy a tűzoltókat hazafias, humánus működésükben siker kisérje és hogy Buda­pest székes­­­főváros falai között otthonosan, jól érezzék magukat. (Éljenzés.) Mezey Mihály nagyváradi közjegyző, a bihar­­megyei tűzoltó-szövetség elnöke tartott ünnepi beszédet, amelynek folyamán a három ünnepeltnek: József főher­cegnek, gróf Széchenyi Ödönnek és gróf Cziráky Bélá­nak a tűzoltás terén szerzett s örök hálára kötelező érdemeit méltatta. Beszéde közben a dobogó hátterében elhelyezett három arcképről lehullt a lepel az egybe­gyűltek lelkes éljenzései közben. A középen József főhercegnek életnagyságu arc­képe tűzoltóruhában, (Vastagh György jeles festőművé­szünk műve), balról gróf Széchenyi Ödön, jobbról pedig gróf Cziráky Béla sikerült mellképei. Az arcképeket az országos tűzoltó-szövetség központi irodájában fogják állandóan elhelyezni. Bárány N. Ernő, a budapesti önkéntes tűzoltó­­egyesület főparancsnoka ünnepi beszédet tartott, amely részletesen fejtegeti a magyar tűzoltóság történetét. Végül felsorolja azokat a teendőket, amelyek a leg­közelebbi jövőben a tűzoltók céljainak elérésére szüksé­gesek. Az ünnepély végén Csermák Regináld, az osztrák szövetség választmányának elnöke kösznetet mondott a szíves fogadtatásért, amelyben őt és társait részesítették. Kijelenti, hogy ők együtt akarnak dolgozni a magyarokkal, mert nekik mindegy, ha a nyelv külön­böző is, ha a politika akár klerikális, akár liberális, e percben azzal nem törődve, baráti kezet nyújtanak s kívánják, hogy a magyar szövetség fejlődjék, s hogy a barátság örök legyen. (Hosszas éljenzés.) Az ünnepség ezzel véget is ért. Délután a tűzoltók az új, csömöri­ úti verseny­térre vonultak ki hosszú csoportokban. Négy órakor kezdődött a tűzoltóverseny nagyszámú közönség jelen­létében. A különböző községek és városok tűzoltói az illető községet vagy várost jelző póznák alatt állottak fel a térség közepén. Kivonultak a mentők is dr. Kovács Aladár vezetése alatt, hogy esetleges szeren­csétlenségnél segélyt nyújthassanak, szerencsére azon­ban nem volt rájuk szükség. A páholyon tribün előtt egy asztalon voltak el­helyezve az értékes díjak, ő felsége dija, egy hatalmas ezüst babérkoszorú, amelynek közepén arany tűzoltó­­csákó, balta, csákány és lajtorja van e felírással: «Egye­sült erővel.» Kiválóan szép József főherceg két dija: az egyik egy nagy, kerek aranyos dombormű, a közepén jellem­­zetes alakokkal, a szélén pedig aranyba vésve mind­azon városok neveivel, amelyek a tűzoltóknak főbb székhelyei, a másik József főhercegnek ezüst babér­levelekkel körített arcképe. Ezeken kívül még vagy öt díj van: ezüst szaruk, kancsók, szobrok és órák. A versenyt az iskolaszerelés nyitotta meg, ame­lyet a gyors szerelés követett. Mind akettő a tűzhöz való előkészületet, a kocsik, a szivattyúk rendehozását, a fecskendők alkalmazását mutatja be. Majd a térség jobboldalán felállított fából készült és ablakokkal ellátott háromemeletes falhoz vonultak a versenyzők, ahol a mászás vette kezdetét. Előbb ve­zényszóra másztak, majd versenyt. Jó későre járt már az idő, amikor a verseny véget ért s a tűzoltók zene- és trombitaszóval vissza­jöttek a városba. A második nap. Az országos tűzoltó kongresszus második napján az Országos Tűzoltó Szövetség Segélyző Egyesülete tar­totta közgyűlését dr. Kék Lajos országgyűlési képviselő elnöklése alatt. A közgyűlésen 37 testület jelent meg. A pénztáros jelentése szerint az egyesület vagyona 14.000 forint. A költségvetés jóváhagyása és az egyes jelentések tudomásul vétele után a közgyűlés el­határozta, hogy a nemrég tűzoltás alkalmával szeren­csétlen véget ért ifjú Szidanits Ferenc fővárosi önkén­tes tűzoltó árváiról gondoskodni fog. Közvetetlenül a közgyűlés berekesztése után dr. Óváry Ferenc országgyűlési képviselő elnöklete alatt kezdetüket vették a szakelőadások, amelyek révén az előadók több fontos határozati javaslatot nyújtottak be. E határozatok fölött a hétfői nagygyűlés lesz hivatva dönteni. Putsch Tóbiás (Igló) a vízszerzésről értekezett. Határozati javaslatot terjeszt be, amely odairányul, hogy kérjék meg a belügyminisztert, utasítsa a legszi­gorúbban a községeket és közigazgatási hatóságo­kat kellő mennyiségű vízkészletről való gondoskodásra. Ifjabb Kádár Henrik a községeknek és hatóságoknak részvétlenségét panaszolja a tűzoltókkal szemben. Hatá­rozati javaslatában az állami kötelező tűzkár biztosítá­sának behozatalát kéri az építményekre. — Bogyai Zsigmond (Sárospatak) a tűzoltók szervezését is az állam kezében akarja látni. — Markusovszky Béla a tűzrendészetnek a közigazgatás keretébe leendő be­illesztésével foglalkozott. Határozati javaslatot ter­jesztett be e tárgyban, amelyben arra kéri a nagy­gyűlés a belügyminisztert, hogy szerezzen magának alapos meggyőződést a tűzrendészeti kezelés mai állapotáról. Szerezzen több érvényt­­az eddig fenn­álló kormányrendeleteknek, továbbá, hogy gondoskod­jék arról, hogy a tűzrendészet a külön tűzrendőri tör­vény megalkotásáig is szervezve beillesztessék a köz­­igazgatás keretébe, végül, hogy Magyarország 12.788 községe közül a hatvanöt legnépesebb város legalább tizenkét főnyi, kellően szervezett és felszerelt hivatásos tűzoltóság felállítására köteleztessék. (Helyeslés.) .Reményi Samu (Csurgó) a kisvárosi tűzoltóság készenlétéről értekezett. Végül még Konkoly Gábor (Uzsák) a pusztai tűzoltóság szervezését fejtegette. Ha­tározati javaslatában az Országos Gazdasági Egyesüle­tet tartja felhívandónak a pusztai tűzoltóság szer­vezésére. Valamennyi előadónak határozati javaslatát a holnapi nagygyűlés elé fogják terjeszteni. A szakelőadások befejezése után délután három órakor a fővárosban időző összes tűzoltók az Újépület nagyudvarán gyülekeztek és ott egy hatalmas mentetté alakulva, díszes felvonulást rendeztek az Andrássy-úton át a kiállítási versenypályára. A menet a maga szín­gazdagságában és hatalmas dimenzióival nagy hatást keltett mindenütt, amerre megjelent. Az utakon ezrekre menő közönség állott sorfalat s a kazottai léptekkel trombita és dobszó mellett haladó tűzoltókat sűrű él-

Next