Pesti Napló, 1896. október (47. évfolyam, 270-300. szám)

1896-10-01 / 270. szám

2 Budapest, csütörtök PECH INAPtÍO, 1896. október 1. 270. szám Kócskü mellett, amelynek csak egy fogyatékos­ság®, van, hogy üdvös intézkedéseit túlzások is árnyalják. De még ezekről a túlzásokról sem beszélt és csak jelezte, hogy a részleteknél kéri azoknak kigyomlálását. Csak általánosságban be­szélt, de ez a beszéd még a hosszú parlamenti harc után sem volt fölösleges és hiábavaló. A fő­rendek házában talán soha sem mondottak szebbet és okosabbat — és erről a nagy pap­ról mondották még csak az imént, hogy már öregedik. Pedig több az ereje, mint az egész mostani ecclesiának. Nem is beszélt utána senki s miután gróf Keglevich István néhány szóval mégis jelezte az ő saját külön álláspont­ját, álta­­n­osságban egyhangúlag elfogadták a ja­vaslatot. Idáig tehát minden szépen ment — Zichy Nándor még nem is beszélt. Bezzeg annál többet beszélt azután és nem is hiába. Amiért a­ képviselőház kevéssé liberális tagjai olyan nagy erőfeszítéssel har­coltak és amiben az éppen olyan kevéssé libe­rális újságok olyan hangosan támogatták, Zichy Nándor az ő hűséges táborával vajmi hamar kivívta. Nincsen már a kúriai bí­ráskodásról szóló javaslatban semmi, ami a jó papokat bánthatná. Kihagyatott belőle Zichy Nándor mindent, ami neki nem tetszett és amilyen hatalmasság volt a mai napon, csak egy intésébe került volna és a főrendi ellenzék nem hagy meg a javaslatból egyebet, mint a címet. De Zichy Nándor nemcsak ha­talmasság, hanem — bocsánat — politikus is, aki be akarja bizonyítani, hogy nem ellenzi a kúriai bíráskodást, csak a vallását nem hagyja. A javaslatot tehát szinte tüntetve fogadtatta el (szó sincs róla, ő fogadtatta el), de a részletek­nél szépen kihagyatott mindent, ami bántotta. S most már olyan ártatlan az egész javaslat, mint egy ifjúsági folyóirat . .. A főrendiház ülése szeptember 30-án. Elnök: Báró Vay Béla. Jegyzők: Gaál József, Gyulai Pál és gróf Cziráky Antal. A kormány részéről jelen vannak: Báró Bánffy Dezső miniszterelnök, Dániel Ernő, Erdély Sándor, Perczel Dezső, Wlissics Gyula, Lukács László, Darányi Ignác. Éljen a király! Leászka György kalocsai érsek: Nagyméltóságu elnök ur, méltóságos főrendek ! Ő császári és apostoli, királyi felségének, legkegyelmesebb urunk és királyunk­nak jövő hónap 4-én üljük dicső névünnepét. Régi gyakorlatát követem ennek a magas Háznak, amely hőn szeretett felséges urunk iránti kegyeletének és legmélyebb hódolatának minden alkalommal fé­nyes tanúbizonyságát adta, midőn indítványozom. Keressék föl a nagyméltóságú elnök úr, hogy ő felségének dicső névünnepe alkalmából, amely ezred­­évi ünnepségeink közepette kétszeres örömre hangolja a hálás honfiúi kebleket, tántoríthatatlan hűségünkből eredő üdv- és szerencsekívánatainkat, alattvalói legben­sőbb ragaszkodásunk érzelmeit a legmagasabb királyi trón előtt kifejezésre juttatni méltóztassék. Éljen ő fel­sége a király! (Élénk helyeslés. A ház tagjai felállanak.) Elnök kijelenti, hogy a szerencsekivánatokat ő felsége elé fogja juttatni. A Ház feloszlatása. Báró Vécsey József a miniszterelnökhöz a kö­vetkező interpellációt intézi. Tekintettel a szállongó hírekre, kérdem a nagy­méltóságától: való-e, hogy a nagyméltóságú kor­mány az országgyűlést legközelebb feloszlatni szán­dékozik ? Báró Bánffy Dezső miniszterelnök: A méltósá­gos főrendiházi tag úr által elmondott megokolás, meg­vallom őszintén, olyan, amit én nem értek. Mert nem tudom, hogyan hozza kapcsolatba az országgyűlés fel­oszlásának kérdését a főrendiház tárgyalásainak rend­szertelenségével, — amint ő mondja — amennyiben én ilyen rendszertelenséget egyáltalán nem ismerek, mert a gyakorlatnak megfelelően úgy van, mint volt a múlt­ban is és azt hiszem, amint kizárólag csak lehet, hogy bizonyos sorban, ha a kész tárgyalandó ügyek össze­gyűlnek, lesz a főrendiház ülésre összehíva. Ha azt az eljárást követ­nők, amelyet talán következtetnem lehet abból, amit méltóztatott mondani, hogy amint egy tör­vényjavaslat a képviselőházban le van tárgyalva , ide átküktetik, hogy azután itt nyilvános ülésben azonnal tárgyaltassék, akkor, azt hiszem, lehetne joggal, mint sérelmet, felhozni, hogy sűrűn, feleslegesen vétetik igénybe a méltóságos főrendek ülésezése. Nem gondolom, hogy az eddigi rendszer hátrá­nyos lett volna, sőt most e konkrét eset alkalmából, még az esetben is, ha az országgyűlés fel lesz osz­latva, semmi visszaesést, vagy amint magát kifejezni méltóztatott, semmi visszahatást a főrendiházra nézve nem látok, mert a képviselőház által letárgyalt­ összes törvényjavaslatok és jelentések ma a méltóságos fő­rendiház el­őtt állanak, következőleg semmi visszahatás, vagy visszamaradás veszélye, vagy eshetősége fenn nem forog, ha az országgyűlés feloszlattatik. (Helyeslés, úgy van,­­mifelől.­ Magára a kérdésre vonatkozólag válaszolhatom, miszerint igenis a kormány ama nézetben van, hogy ez országgyűlést legközelebb feloszlatássá, illetőleg eziránt a felséges urnák elhatározását kérje ki. Ebből követke­zik, méltságos főrendek, hogy igenis lehetőnek tartom, hogy érdemleges ülést a méltóságos főrendek ez or­szággyűlés folyama alatt többé tartani nem fognak. Kérem méltóztassék e válaszomat tudomásul venni. (Élénk mozgás.) Báró Vécsey József és a főrendek a választ tu­domásul veszik. «Nem veszszük tudomásul.» Báró Vécsey József ezután a belügyminisztert interpellálja a legutóbb lefolyt képviselőválasztások alatt fölmerült állítólagos sérelmek miatt. Kérdi tőle, miként hiszi összeegyeztethetőnek részben a törvény szellemé­vel, részben pedig a választási szabadsággal a válasz­tásoknál a katonaság és a honvédség preventív alkal­mazását. Kérdi továbbá, nem volna-e hajlandó a belügy­miniszter a sérelmük orvoslása és a választási lajstro­mok helyes szerkesztése céljából üdvös intézkedéseket tenni ? Porozol Dezső belügyminiszter az első kérdésre azt válaszolja, hogy a katonaság alkalmazását csak úgy hiszi alkalmazhatnak, amint azt a törvények a választási jog szabadságának biztosítása szempontjából megengedik. (Helyeslés.) vagyis, hogy ez csak in extremo casu necessita­tis, és akkor is csak ott és annyiban, amennyiben ezt a szükség a választási jognak biztosítása szempontjából igényli, engedhető meg. De azért éppen nemcsak a legközelebbi múlt, de már a régi múlt is megtanított arra, hogy minálunk még eme törvényes szabály alól igen gyakran vannak kivételek. Aki nem hiszi, hogy ez így áll, nézze meg az ország zárószámadásában a kar­hatalmi költségek összegét és meg fog győződni arról, hogy minden egyes választási kampány alkalmával akárhány kerületben szükségessé vált éppen a válasz­tási jognak mindenki részére egyenlő mértékben való szabad gyakorolhatása szempontjából, hogy a katonai karhatalom kirendeltessék. Ez a törvényes állapot az ő zsinórelve. E joggal és felelősséggel a válasz­tási elnökök vannak felruházva. Éppen a múltban, egy esetre vonatkozólag, amely talán kiindulási pontját képezte az interpellációnak, maga is túlságos­nak tartotta és a költségekben az előrebocsátott vizsgálat után az illető kirendelőket el is ma­rasztalta. Ami a másik kérdést illeti, nem mehet túl azon a rendelkezésen, amelyet a törvény megszab. A törvény a választási névlajstromok összeállítására a központi választmányt ruházza fel hatáskörrel, a köz­ponti választmányok által elkészített összeírási lajstro­mok ellen akár a kihagyás, akár a jogosulatlan felvétel tárgyában a panaszok elbírálása független bírói testü­letet, a magyar királyi Kúriát illeti. Szóló csak arra ügyelhet, hogy ez megtartassák, de az ítélkezés a Kúriát illeti. Hogy az 1848 . V. törvénycikk módosítását ma­gában foglaló 1874. és 1876. évi törvénycikk még min­dig hagynak fenn bizonyos hézagokat és tökéletesbi­­tésre szorulnak, ezt mutatja az a törvényjavaslat, amely a mai napirend utolsó tárgyát fogja képezni. Ami javítást szükségesnek tartott, az úgy az előkészítő, mint a bizottsági tárgyalás folyamán a kú­riai bíráskodásról szóló törvényjavaslatba már felvétetett. Ha ez törvény­erőre emelkedik, a legtöbb panasz tárgy­talanná fog válni. Kéri a válasz tudomásul vételét. (Helyeslés balról.) Báró Vécsey József nem veszi tudomásul a választ. Porozol Dezső belügyminiszter nagyon rövid viszonválaszra szorítkozik. A választási jog szabad gya­korlását meg kell védeni és pedig mindenkire nézve egyaránt. Méltóztassék például visszaemlékezni a bánffi­­hunyadi vérengzésre. Azt nem jelentheti ki, hogy egyálta­lán nem tartja megengedhetőnek a katonai asszisztencia alkalmazását. Mindenkinek élénk emlékében van az a kon­colás, amit Bánffy-Hunyadon műveltek, vagy ott van egy másik, az, amidőn az elnök kezéből vették ki és tépték össze a választási jegyzőkönyvet, mert nem úgy ütött ki a dolog, amint az illetők akarták. Az ő irányelve, amint jelezte az, hogy csak végszükség ese­tében és ott alkalmazandó a karhatalom, ahol erre a választási jog gyakorolhatásának biztosítására okvetle­nül szükség van; önként értetik, hogy csak olyan fok­ban, amelyben a szükséghez képest megkívántatik és nem olyan mértékben, mint amilyenben Nyitrán is al­kalmaztatott, ahol az illetőt a költségekben el is ma­rasztalták, mert az ilyet szóló is túlságosnak tartja. Kéri válaszát tudomásul venni. Báró Vécsey József: Nem veszem tudomásul. Elnök: Méltóztassanak azok, akik a választ tudo­másul veszik, felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Kis­­sebbség!) A választ a főrendiház nem veszi tudomásul, ha­nem annak tárgyalását kívánja. Elnök: A Ház a választ érdemleges tárgyalás végét a legközelebbi ülés napirendjére tűzi ki. (De­­rültség.) A napirend. Ezután vita nélkül elfogadják: a svájci szövet­séggel Bernben 1896. évi március 10-én a bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés becik­kelyezéséről; a Magyarország és Ausztria közt Szepes , vármegye és Gácsország szélén az úgynevezett Halastó körüli területen, az országos határvonalnak választott biróság által leendő megállapításáról; az 1892—97-iki országgyűlés tartama alatt a főrendiházban örökös tag­sági jogot nyert családok névjegyzékének törvénybe iktatásáról; az 1886. évi VIII. törvénycikk kiegészítésé­ről szóló törvényjavaslatokat; a Nagyküküllő vármegyé­ben fekvő Alsó-Rákos községhez tartozó és Zsombor község tulajdonát képező 566 hold erdő és kaszáló­területnek az Udvarhely vármegyéhez tartozó Zsombor községhez való átkebelezése tárgyában; és Heves vár­­megyebeli Bessenyő község területéből a Laska-folyó bal partján levő területrészeknek Borsod vármegyébe és viszont a Borsod vármegyebeli Eger-Farmos köz­ség területéből a Laska folyó jobb partján levő terü­letrészeknek Heves vármegyébe való átkebelezése tárgyában a magyar királyi belügyminiszter által az országgyűlés elé terjesztett jelentésre hozott kép­viselőházi határozatokat; a szeged-karlovai helyiér­dekű gőzmozdonyú vasút engedélyezéséről; a sopron­­pozsonyi helyiérdekű vasút és sére­szt.-margiti szárny­vonalának engedélyezéséről; a fertővidéki helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatok; a za­­latona-kénesdi helyiérdekű vasút engedélyezése tár­gyában; a budapest—esztergomi helyiérdekű vasút doroghi állomásától a Drasche-féle kőszénbánya-telephez vezetendő szárnyvonal engedélyezéséről, a szegzárd­­báttaszéki helyiérdekű vasút engedélyezésének meg­történte tárgyában és a viljevo-kapelna-noskovcei helyi­érdekű vasút engedélyezésének megtörténte tárgyában; és a Fejér és Tolna vármegyei helyiérdekű vasutak székesfehérvár-sárbogárdi vonalának engedélyezéséről a kereskedelmi magyar királyi miniszter által az ország­gyűlés elé terjesztett jelentéseire hozott képviselőházi határozatokat, továbbá a függő államadósság ellenőrzé­sére kiküldött országos bizottság jelentése tárgyában hozott képviselőházi határozatot. A kúriai bíráskodás. Gáli József előadó felolvassa a bizottsági jelentést és a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Erdély Sándor igazságügyminiszter arra utal, hogy a törvényjavaslat nagy fontossága szükségessé teszi, hogy a kormány álláspontját néhány kardinális kérdésben jelezze. A részletekre nem térve ki, csupán két fontos kérdéssel foglalkozik: a diforgáció elvének érvényesítésével s a javaslat 169. és 170. §-aiban foglalt rendelkezésekkel. E javaslat feladata az 1874. XXX. és XXXIII. törvénycikkben általánosságban ki-,­mondott elvnek részletes kifejtése és érvényesítése Megalkotásánál tekintettel volt a kormány arra, hogy olyan intézkedéseket vegyen fel e javaslatba, amelyek a nemzet kulturális és etnográfiai igényeinek megfele­lők. A politikai tisztviselőknek, a nemzet politikai ve­zéreinek e térről való leszorítására, valamint a válasz­tási elnökök ellen irányuló indítványokat, amelyek az előzetes tárgyalások folyamán merültek fel, elfo­gadni az ügy érdekében nem lehetett. A tudomány­nak s a gyakorlati élet tapasztalatainak segítségével jött létre a törvényjavaslat jelen alakjában. A javaslat megalkotásánál arra törekedtek, hogy a parlamentek ama joga, hogy önösszetétele felett maga bíráskodhas­­sék, ne csorbuljon, de hogy módfelett a bíró az objek­tivitás hiányának gyanújával ne illettettessék; ezt pedig csak a bifurkáció elveinek a keresztülvitelével lehetett elérni. Ekként biztosíttatik a parlament függetlensége, az alkotmányban gyökerező joga . Csak így érhető el az is, hogy a bíró biztosítva lehessen a részrehajlás vádja ellen. Ezek a momentumok vezették a javaslat tervezőit s a képviselőházat akkor, midőn azt a difor­gáció elvére fektették. A másik fontos kérdés a 169. és 170. §§-ok­­ban összefoglalt rendelkezésekben nyerte megoldá­sát. Az a nézet, hogy ezek a rendelkezések egy fele­kezet ellen irányulnak, hogy azok a római ka­tolikus papság gyanúsítására alapul fognak szolgálni, hogy ezzel akarják a katolikus papságot abban meg­akadályozni, hogy az egyházpolitikai törvények reví­ziója érdekében érvényesítsék a választások alkalmával befolyásukat, nézete szerint a rendelkezések félreérté­sén alapuló merőben téves nézet. Ennek igazolására a miniszter felolvassa a törvényjavaslat 169. és 170. §-ait. Ebből világosan megérthető, hogy az nem irá­nyul egy egyház papsága ellen s nem tiltja meg a katolikus egyház papjainak, hogy a törvény által meg­engedett korlátok közt harcoljanak az egyházpolitikai törvények revideálása mellett. Ez a törvényjavaslat nem tilt egyebet, mint a korteskedést az imaházban, az oltár előtt, a felszentelt egyházi kegyszerekkel és az egyházi fenyítékkel. Nézete szerint ezt a tilalmat nem szabad el­lenezni, mert ha a nép előbb-utóbb reájönne arra hogy az Isten igéjének hirdetője a szent helyről olyant is mond, ami nem igaz, az teljes vallástalan­­ságra, nihilizmusra vezetne. Az állam fennállásának a létalapja polgárainak vallásossága, s ezt biztosítani vannak e javaslat rendelkezései hivatva. Aki az ezek­ben szabott határvonalakat át nem lépi, az üldözésnek nem lehet kitéve. E kormánynak különben is mindig az volt a törekvése, hogy a vallásfelekezetek közötti békét helyreállítsa s ennek a törekvésnek sikerre jutta­tásában nagy része lesz e törvényjavaslatnak. Meg van győződve arról, hogy a nemzet fiainak évszázado­kon át tanúsított hazaszeretete meg fogja adni a mó­dot az egyes felekezetek közti béke helyreállítására. Kéri a Házat, hogy fogadja el általánosságban és részleteiben a törvényjavaslatot. (Helyeslés balfelöl.)

Next