Pesti Napló, 1897. február (48. évfolyam, 32-59. szám)

1897-02-01 / 31. szám (32. szám)

32. szám. Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ-1897. február 1. 8 Érdekesnek tartjuk felemlíteni, hogy a kaszinó palotásainak évi bér­hozama a tagok helyiségeivel együtt 50 ezer forint, ami 1.000.000 forint tőké­nek felel meg. Egyébként a Kossuth- és Újvi­lág-utcák szabályozásával beállott nagymérvű érték­­növekedéstől eltekintve, kerek 900.000 forintot tesz ki az összeg, amibe teljes befejezésig a palota a kaszinó­nak kerül. A közgyűlés ezentúl a választással foglalkozott, miután a választmány egyharmada évenként kilép. A kaszinó 1311 tagja közül 494 élt szavazati jogával s a szavazatok eredményének összeszámítása, a késő esti órákig tartott. Megválasztottak a következők: Karap Ferenc, gróf Széchényi Béla, gróf Appo­­n­fi Albert, báró Máriássy János, Markovich József, Vértessy Ferenc, Beniczky Lajos, báró Rudnyánszky Béla, Dobroveczky József, Csernovich Dávid, Miklós Ödön, Lónyay Tihamér és Jiadé Albert, Ugrón Ákos, Nagy Ödön, Bársony János. A Pesti Napló új regénye. Lapunk keddi számában új regény közlését kezd­jük meg, amely csak a minap került a párisi könyv­piacra s úgy irodalmi körökben, mint a nagyközönség között olyan feltűnést keltett, hogy rövid pár nap alatt több ezer példányt kapkodtak el belőle. A re­gény fordításban lapunk hasábjain jelenik meg először. Szerzője,­ Marcel Prévost, aki ebben az új regényében ismét a finom lélektani elemzéssel, megkapó élethűséggel, rendkívül érdek­­feszítő mesével pályázik az olvasó érdeklődésére. A re­gény címe: A rejtett kert. Hősnője egy harminchét éves asszony, aki tizen­három esztendei házasság után egy este — egyedül ma­rad a lakáson, mert a férj elutazott, hogy fölvegyen egy örökséget. A férj fiókja nyitva maradt s a nő kíváncsi­ságtól hajtva beletekint a fiókba, amely mindeddig zárva volt előtte. Egy csomó levelet, arcképet talál a fiókban s kiolvassa belőlük, hogy a férje őt meg­csalta . . . Először az villan meg az agyában, hogy boszut áll a hitelenen, de aztán belenéz a saját szi­vébe s kénytelen megvallani, hogy neki is — mint minden ember szivének — van egy rejtett kertje, ahová a férjnek sohasem volt szabad belépnie. A nő e­­fölfedezés után elhatározza, hogy lemond boszujáról s ezután csupán a gyermekének fog élni. A rejtett kertet jó magyar fordításban teszszük közzé, amely vissza­tükrözi az eredeti szöveg finomságait s igy a regény bizonyára nálunk is éppen olyan nagy hatást fog kel­teni, mint Franciaországban. ■íitiiitiiiiffiiimiiiiiiiiir.iausiiiiMiiiiifitaiiaukiiiiiiiiaiiiiiaHaiiiMaiiaiiaiisiiiiiiiiaiiaiiatiiiiitifuiiiiiiiiiiuaiiiiiiiiinauiiiiiiiiiiiifuina Főváros. * A vásári iparosok és kiskereskedők a belügyminiszterhez. A székes főváros tanácsa a vá­sárcsarnokok megnyíltával a csarnokok övezetén belül fekvő piacokat megszünteti. A vásár iparosoknak és kis­kereskedőknek azonban nem jutott hely a csarnokok­ban, amelyeknek a területét jobbára az élelmi cikkek­kel kereskedők foglalták le maguknak. Az érdekelt iparosok és kiskereskedők ma gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy memorandumot intéznek a belügy­miniszterhez, amelyben arra kérik fel, hogy utasítsa a fővárosi tanácsot: gondoskodjék a csarnokokból kiszo­rult vásári iparosok és kiskereskedők elhelyezéséről. * A piaci árusok tiltakozása. A piaci árusok egy körúti kávéházban ma délután gyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak Matuska Alajos tanácsosnak a fő­város legutóbbi közgyűlésén használt ama kifejezése ellen, amelylyel a piaci árusokat «kétes exisztenciáknak» bélyegezte. Elhatározták még azt is, hogy felkérik a tanácsot: tiltsa meg a zsibárusoknak az új iparcikkek­kel való kereskedést. * A budai Vigadó. A budai Vigadó épületének tervpályázatára beérkezett művek sorsa felől vasárnap délelőtt döntött az e célból kiküldött bizottság, amely­nek elnöke Haberhauer János alpolgármester, tagjai pedig: Hausmann Alajos, Czigler Győző, Eck­ermann Ede, Pucher József, Kauser János, Bakos János, Heuffel Adolf. A bizottság a 3000 forintos első díjat a Fő­ utca jeligével ellátott pályaműnek ítélte oda, amely­nek szerzői Kalina Mór és Arkay Aladár építészek. A második, 1200 forintos díjat a Gaudeamus jeligéjű mű­nek ítélték; ennek a szerzői Korb Flóris és Giergl Kálmán építészek. A 800 forintos harmadik díjra leg­jobbnak találták az Él magyar, áll Buda még jeligéjű művet, amelynek a szerzői Balás Ernő és ifjabb Orczy Gyula székes­fővárosi mérnökök. A bizottság a pálya­díjak kiadására vonatkozó eme javaslatát azzal terjeszti a tanács elé, hogy az első díjat nyert pályamű szerzője az építés keresztülvitelével is megbizassék Színház és zene. * Népszerű kamarahangverseny. A Grü­nfehl- Bu­rger vonósnégyes-társaság mai, hatodik hangverse­nyének nem nagyszámú közönsége végre hát eléggé tiszta, majdnem zavartalan műélvezetben részesülhe­tett. A művészek kitűnően voltak diszponálva s két érdekes vendéget is hoztak meglepetésül: Beethoven ritkán hallott Szerenádját és Pewny Irént, az Operaház művésznőjét. Igen, a Beethoven is vendég volt s vajmi kevesen ismerik azt a naiv, derült, gyermekies, de mesterkezü Beethovent, akinek a hatalmas szenve­délyek halhatatlan dalosa e fuvolára, hegedűre és brá­csára irt hármasában megnyilatkozik. A művésztársa­­ság (a fuvolát Pichler Elemér operai tag játszotta) tőlük eddig alig hallott egyöntetűséggel, ritmikai lendülettel és árnyalatgazdasággal játszotta a nagymester ifjúkori művét s ez egyszer igazán megérdemelte azokat a zajos tapsokat, amelylyel a közönség minden té­tel után tetszésének adott kifejezést. Bürger, aki ma Zaccczien­igordonkaszontáját adta elő, úgy látszik, gondo­sabban játszik sóléban, mint az együttesben, honnan gyakran bántólag kirí. Tónusa ugyan így is melegség nélküli, staccatója zengés nélküli édes zörej, de fölfo­gása, színes előadása és néhány finom pianója váratlan élvezetet szereztek s mintegy előkészítői voltak annak a gyönyörűségnek, amelyet Pewny Irén, Mendelssohn, Bungert és D’Albert egy-egy dalának eléneklésével szerzett. Pewny ama kevesek közül való, akik tudnak énekelni s tudásukhoz hanggal is rendelkeznek. Hang­vétele ugyan néha hibás s hangja bizonyos határokon túl érdessé válik, de énekteknikája, előadásmódjának finomságai és jellemző, a szöveghez simuló vonásai, mint dalénekesnőnek is igazi sikert biztosítanak. A lel­kes, viharos tapsokat Taubert Madárdalának eléneklé­­sével kellett megköszönnie. Befejezésül a Volkmann egyik gyengébb művét, az A-m­­oll vonósnégyest hallot­tuk, amelyben csak az utolsó tétel vall ez eredeti, markáns egyéniségre. A művésztársaság a Volkmann művét elég roszszul játszotta s a hangversenynek a kez­dethez alig illő véget adott. I.­t. J­udillon Kelén. A bécsi Volkstheater jeles művésznője ma föllépett a Somossy-féle orfeumban, amely a borsos helyárak dacára is megtelt közönséggel. A német társaság Schönthan és Koppel szinműgyaros urak Arany Éva című vígjátékát adta elő, amelyben azonban több része van Shakespearenek és Goldoni­­nak, akiket a szerzők alaposan megdézsmáltak, míg összekalapálták az Arany Évát, amely minden törekvés mellett is csak talmi maradt. Ezt a talmi darabot Odillon asszony igazán bearanyozta temperamentumos, ötletes, bájos játékával, úgy hogy végül mégis csak Arany Éva vált belőle. A művésznő különösen azokban a részletekbn volt kitűnő, ahol dévajságát és pajkossá­­gát mutathatta ki. A környezete meglehetősen gyönge. Odillon asszony holnap Bracco Hütelen-jének a cím­szerepét játszsza. Schubert Ferenc emlékezete. (1797-1897.) , Budapest, január 11. Száz évvel a születése után, végre méltóképp ünnepük osztrák szomszédaink legnagyobb zeneköltő­jüket, Schubert Ferencet, az egyetlen zenei lángelmét, mely az osztrák szellemet képviselő Bécsben megter­mett. Nagy költők végzete szerint, Schubert is a sors­haraggal egy anyaméhben született. Élete merő nyo­morúság és szenvedés, felületes elismerés és állandó mellőztetés, testi gyötrődés és a lélek emésztő alkotási lázának folytonos láncolata, melyet csak rövid időre szakít meg kétszeri tartózkodása Magyarországon, ahol 1818-ban és 1825-ben gróf Eszterházy János leányai mellett zenetanárkodott. Itt szívta magába a reménytelen szerelem sorvasztó mérgét, amely lelkét sötét melankóliába merítette s annyi mélységes költészetü dalnak lett­­szülőanyjává. Itt ismerte meg a magyar ze­nét, amelynek szilaj, erőteljes ritmikája, sötét­ szí­nezetű, bánatos, szenvedélyes dallamvilága, képze­letgazdagsága annyira rokon volt az ő lelke hang­jaival. Itt alkotta meg azokat a műveit, amelyekben a magyar zene művészi formálásának útját Beethoven után másodiknak megjelölte s ezzel nemzeti zenénk történetében alapitó nevet alkotott magának. A Diver­tissements hongrois, számos szonáta és zongoradarab, egy-egy szimfónia- és­ kamaraműtétes remeke a magyar zenének, tanulsága minden magyar zeneszerzőnek. De nemcsak a nemzeti szempont, általános mű­vészeti jelentősége is érdemessé teszik, hogy emlékezetét mi is megünnepeljük. Képzeletének csodagazdag forrásá­ból ezernyi dallam fakadt, bensőségteli és megkapó, szí­nes és kifejezésteli, minőt utána egyetlen zeneszerző sem alkotott. S Beethoven után ő az egyedüli, aki a minden zeneköltők legnagyobbikát megközelítette, sőt egy-egy kamaraműben melléje is emelkedett. A dal terén pedig egyenesen reformátori tevé­kenységet fejtett ki. Ő volt az első, aki a dal strofaikus szerkezetét megszüntetve, azt egységes, a szöveggel együtt haladó kompozícióvá szélesítette. 600 dala, mind egy-egy remeke a dalköltészetnek, s a ballada drámaiságától egész a tréfás, enyelgő meséig min­den érzést, minden hangulatot kifejez. Nélkülözései és kora halála dacára is óriási a műveinek száma. 4 befe­jezett opera, 5 töredékben, 5 operette, 9 nyitány, 5 nagy mise, három más nagyobb és számtalan kisebb egyházi szerzemény, 9 hatalmas szimfónia, vagy 30 kamara­­zenemű s a százat jóval meghaladó két és négykezes zongoraszerzemény őrzik emlékét rövid, szerencsétlen életének, amely 1828. november 19-én ért véget. Műveinek legnagyobb részét csak hagyatékában találták meg s azután is csak nagysokára, néhány évtized múlva ismerték meg szélesebb körökben. Ma már az egész világon,­ mint Beethoven után legtisztább, leg­gazdagabb zeneköltőt ismerik és ünnepük. Bécsben, mint már megírtuk, Schulerer-kiállítást rendeztek emlékezetére, s a kéziratait, emléktárgyait és leveleit, valamint műveinek kiadásait feltüntető tárlatot január elején nyitották meg. Ma, születésének századik évfordulóján pedig a bécsi zene- és dalegyesü­letek nagy hangversenyt és emlékünnepet rendeztek az életben alig méltatott zeneköltő dicsőségére, akinek nagyságát különben a saját művein kívül a bécsi Stadt­­parkban fölállított szobra is hirdeti, amelyet ma díszes koszorúkkal borítottak el. Budapesten egyedül a filharmonikusok fogják emlékét megünnepelni s február 15-iki hangversenyük­ben egyik nagymiséjét fogják előadni. Egyéb művész­­társaságaink, különösen a vonósnégyes-társaságok el­mulasztották az évfordulót Sch­ubert-est rendezésére föl­használni, holott Schubert, mint kamarazeneszerző a legnagyobbak között foglal helyet s ilyetén műveinek nem egyikében magyaros stílben dolgozik, ami magyar kamara társaságnak Schubert emléke megülését köte­lességévé teszi. Amit azonban a fővárosi művészvilág s a zenes iskolák elmulasztottak, megtette Arad, ahol, mint tu­dósítónk táviratozza, vasárnap délelőtt a Líceum díszter­­mében a Schreyer-féle konzervatórium fényes Schubert­­ünnepet rendezett, amelyen az intézet ötven tagú női ének­kara, továbbá Basch Ida, Krystory Mariska, Denk Adolfin, Kossitzky Gizike, Scheinberger Bella, Bildhauer Irén, Bayer Olga, Bettelheim Terka, Kárász Irén és Rozsin­­szk­y Jolán énekkel és zongorán, valamint egy hatvan tagú növendékekből álló vonószenekar abszolválta a tisztán Schubert műveiből összeállított műsort. A hang­versenyen az intézet tanárai, Schreyer Harry igazgató, Grünzweig Adolf és Unger Mór is szerepeltek, Himpf­­ner Béla főgimnáziumi igazgató pedig felolvasást tartott Schubertról. A hangversenyen nagyszámú és előkelő közönség gyűlt egybe, amelynek soraiban Fábián László főispán és családja,­ Vásárhelyi Béla, a főrendiház tagja, Salacs polgármester, Krystovy János, a kereskedelmi kamara és Havas Sándor, az ügyvédi kamara elnöke is megjelentek. TÁVIRATOK, Zágráb, január 31. Blanka főhercegnő ma fiú­gyermeket szült. Sevilla, január 31. A montpensieri hercegné ál­lapota javult. A párisi grófné anyja a beteg hercegné látogatására ideérkezett. Prága, február 1. Az ifjú­ cseh párt dr. Riegert az itteni ötödik választási kúriában a szocialista kép­viselőjelölttel szemben fel akarta léptetni. Rieger azon­ban nem fogadta el a jelöltséget. Goluchowski Rómában. Trieszt, február 1. A Mattino egy római értesülése nyomán azt a fentartással közlött hírt hozza, hogy gróf Goluchowski külügy­miniszter Rómába fog menni, hogy Umberto ki­rálynál bemutatkozzék és az olasz államférfiak­kal értekezzék. A római osztrák-magyar nagy­­követség állítólag már készülődik is Golus­chowski fogadtatására. Muraviev Berlinben, Berlin, január 31. Hír szerint Muraviev gróf a délután folyamán Hohenlohe kancellár­ral és Marschall államtitkárral értekezett. A nemzetközi egészségügyi konferencia. Kairó, január 31. A velencei nemzetközi egészségügyi értekezleten Egyiptomot Serif basa külügyi államtitkár fogja képviselni. Szocialisták a klerikalizmus ellen. Bécs, február 1. Tegnap az itteni szociál­demokrata párt kilenc népes gyűlést tartott, amelyeken egy-egy munkásvezér és egy-egy tanító mondott be­szédet az iskoláknak felekezetivé tétele tárgyában. Valamennyi gyűlésen ugyanegy határozati javaslatot fogadtak el, amely a népiskoláknak a klerikalizmus alól való teljes függetlenílését kívánja. A kubai lázadás, Madrid, január 31. Manillai magántávirat jelenti, hogy Emilio Agrinaldo, a cavilei felkelők vezére Pola­­vieja tábornokhoz intézett levelében kijelentette, hogy megadja magát azzal a feltétellel, hogy a szökevények­

Next