Pesti Napló, 1897. július (48. évfolyam, 181-211. szám)

1897-07-09 / 189. szám

­ Budapest, péntek FESTI napló, 1897. julius 9. 1- 9. «száza. — Vadászat egy vasúti vonatra. A maga nemében páratlan sport az, amit most űztek Orosz­országban, a charkov­nikolajati vasúti vonaton, úgy történt a dolog, hogy a krementschngi állomáson útra készen állott egy munkás-vonat, amikor a gépész észrevette, hogy egy lokomotív közeleg vele szemben. Az összeütközést kikerülendő, ellengőzt adott, amikor a gőzsip eltörött s a kitóduló forró víz leöntötte a szegény vasutast. Fájdalmában aztán nem birta a sza­bályozót megtartani s a vonat villámgyorsan robogott tova, Nosza, valósággal űzőbe vették az elragadt vas­­szörnyeteget, amely percenként nyolcvan kilométer sebességgel vitte jajveszékelő utasait. Az állomásról táviratilag intézkedtek, hogy a vonat előtt hagyják a pályát szabadon, de ki tudja, nem történik-e a leg­nagyobb szerencsétlenség, ha a szegény gépész, bor­zalmas fájdalmai dacára, a géphez nem vánszorog és meg nem állítja az őrülten rohanó vonatot. — Modern cselédek. Világszerte mindig keser­vesebb lesz a panasz a cselédek ellen, akiket immár Végképp megront a korszellem. íme, ez is ..egy találó fotográfia a modern cselédről, amit egy németországi lapban olvasunk. Egy elzászi városkában az úrnő fölkereste a közvetítő intézetet, hogy küldjenek neki onnan cselédet. Egy jelenlevő ifjú hölgy rögtön vállal­kozott is reá, hogy követi őt és azonnal beáll a szol­gálatba. Ám alig értek a lakása fele útjára, amikor a Cseléd megállt és kijelentette: — Én bizony nem megyek a nagyságához. Hiszen az Isten háta mögött lakik és a kedvesem szé­pen megköszönné, ha minden este ide kellene fá­radnia . .­ Az úrnő persze szívesen szélnek eresztette a XIX. század szolgálóját s intézkedett, hogy a közvetítő intézetből küldjenek neki másikat. Ami csakhamar meg is történt. Egy fess fiatal leány jelent meg a lakásán, elegáns, divatos bicikli-toilettben: — Éppen a rendes sétámat végeztem, mondá barátságos mosolylyal, mikor bekukkanva az intézetbe, hallom, hogy a nagysága cselédet keres. Siettem hát a kerékpáromon ide .... — Mindennapi tragédia. Olyan tragédiája ez is a szerelemnek, aminől mindennap akár tiz ével ol­vashatunk az újságokban. Most Dunavecséről írják, hogy ott egy Sikla György nevű huszonegy éves pénzügyőr szerelmes volt egy Prátski Eszter nevű tizenöt éves leányba, egy ottani vendéglős leányába. Hanem hiába ostromolta a leányt, az nem akart szavára hajtani. A pénzügyőr a napokban reggelizni ment a korcsmába s magával vitte revolverét is. Még egyszer fölszólította a leányt. Hiába. Akkor aztán rásütötte a fegyvert. A leány mellén találva, rémes sikoltással rogyott össze. A szerelmes pénzügyőr ekkor kétszer magára lőtt és Szörnyet halt. A szegény leány, élet-halál közt lebeg. — A legújabb ruharoma. Hajdanra a külön­böző társadalmi osztályokat egyenruha különböztette meg, s Kínában még most sem szabad egy alacsonyabb rangú mandarinnak annyi gombot viselnie, mint a Nap egy közelebbi atyafiának. A nyugati civilizáció azonban mindent egyformává tesz s az emberek toalettjeiből ma már nehezebb a társadalmi helyzetükre következtetést vonni. Mindazonáltal vannak emberek, akiknek jelleme, lelke érdekesen nyilatkozik meg az öltözékeiben. Ilyen a dandy, s ilyen, a soproni törvényszék legutóbbi végzése szerint, a vigée is. Igenis, a soproni törvényszék azt tartja, hogy egészen egyénileg, eredetien öltözködnek ezek az urak, akik oly jó rábeszélő képességgel bír­nak, hogy az olyan emberrel, aki egy haj­nyíró­gépet óhajt, képesek megvétetni egy nyolcvan lóerejű gőz­eket. Eddig azonban nem volt tudva, hogy micsoda divat az, amely szerint a vigéc a legvilágosabb őszi kabáthoz a legfeketébb keztyűt ölti s a világ legvéko­nyabb lábszáraihoz a világ legvastagabb botját alkal­mazza.. Most a soproni törvényszék hivatalosan meg­állapítja, hogy a vigécnek külön divatja van, amely sem Worthtól, a híres nőszabótól, sem a walesi her­cegtől nem függ, hanem önállóan domborítja ki a vigée egyéniségét. A hivatalos Rendőri Közlöny teg­napi számában sikkasztás miatt köröztet az említett törvényszék bizonyos Marton Sándor nevű ügynököt. Személyleírásában ez a passzus áll: Vigée módjára öltözködik. A rendőrség most szorgalmasan tanulmányozta a vigécek szivárvány szinü nyakkendőit és lehetetlenül elegáns szabásu kabátjait... — öngyilkos negyvennyolcas honvéd. Mint miskolci levelezőnk telegrafálja, Stehlo András hatvan­éves miskolci lakos negyvennyolcas honvéd ma élet­­untságból szivenlőtte magát, s rögtön meghalt. *— Méregkeverő anyós. Lippáról írják, hogy a temesmegyei Hódos községben veszedelmes anyósa volt Hortcz Mátyás gazdának. Egyre pöfölt a vejével, sőt utoljára el is akarta tenni őt a láb alól. Arzéniku­­mot kevert hát az ételébe, de az orvos segítsége még vissza tudta adni a szegény embert az életnek. A méregkeverő anyós a börtönbe került. •— Ward Klára Tirolban. Chimay herceg volt felesége jelenleg egy csöndes Tiroli völgyecskében, Mátreiben időzik. Persze, hogy ott is úgy viseli magát, hogy teljesen magára vonja a fürdőző közönség figyel­mét. Rendesen egy tiroli jelmezben díszeleg, s a hetyke tollas kalap «illik is neki rettenetes.» Ebben a ruhá­ban merész kirándulásokat tesz az Alpesekre, kalandos véréhez képest a legvakmerőbb helyeket keresve föl. — A sárgaláz bacillusa. A montevideói kórház igazgatója, dr. Sanarelli, aki Pasteur tanítványa volt, most hosszas kísérletezés után fölfedezte a sárgaláz bacillusát. Ez a lázbeteg gyomrában tanyáz és olyan erős mérget pro­dukál, hogy a vele beojtott állatok mind meg­kapják a sárgalázt és beledöglenek. Sanarelli most eme bacillus ellen való szerum készíté­sével van elfoglalva és az eddigi kísérletek olyan jó eredménynyel jártak, hogy a Dél- Amerikát pusztító sárgaláz végleges megszün­tetését remélik tőle. — Konstantinápoly epilógusa. A lágymányosi mulató egykori bérlője, a vállalkozó szellemű Somossy Károly ellen bűnvádi följelentést tett Soproni Vilmos kerepesi­ úti trafikos. Soproni ugyanis április havában átvette Somossytól a konstantinápolyi idényjegyek bér­letét. A jegyek árát, hat és félezer forintot ki is fizette Somossynak. Alig adott el azonban ezer forint árát, Somossy az üzlet vezetésétől visszalépett, anélkül, hogy Soproninak a 6000 forint visszaadta volna, dacára, hogy ez a szerződésben világosan ki volt kötve. Soproni erre Konstantinápoly mostani bérlőjéhez for­dult, de kárpótlást itt sem nyert, mire megtette a bűn­ügyi följelentést Somossy ellen. — Szerelmi dráma Szegeden. Lapunk mai számában írtuk, hogy egy szegedi szállodában Balog Gyula budapesti villamos vasúti fékező, egy Nagy Angela nevű budai cselédleányt agyonlőtt s aztán ma­gára lőtt, de súlyosabb sebet nem kapott. Szegedi levelezőnk megtelegrafálta azt is, hogy Balog Gyulá­nak egy Guszova Mária nevű nevelőnő adott pénzt, hogy a leánynyal Szegedre utazhassák. Mint lapunknak írják, Balog Gyula már régen ismerte ezt a nevelőnőt, még akkor, mikor Guszova Mária Szegeden volt neve­lőnő s Balog Gyula ugyanott volt hordár. Balog nős, családos ember volt, de a nevelőnő szemet vetett reá s fölcsalta Budapestre, ahol­ állást is szerzett neki a villamos vasútnál. A nevelőnő egyszer aztán visszament Szegedre s pénzt kínált Balognénak, hogy mondjon le az uráról. A szegény asszony nem mondott le, hanem a nevelőnő zaklatásai ellen a rendőrségtől kért oltalmat. Balog Gyula Budapesten megismerkedett egy a Zsigmond­ utcában szolgáló cselédleánynyal, nagyon megszerették egymást, s elhatározták, hogy meghalnak, mert úgysem lehetnek egymáséi. Balog agyonlőtte a leányt, de magán csak könnyű sebet ejtett. Bekötözték a fejét, s vizsgálati fogságba helyezték. A nevelőnő alig hogy értesült a szerelmi drámáról, rögtön Szegedre utazott, s minden áron beszélni akart Balog Gyulával, de az ügyészség erre az engedélyt nem adta meg. Az agyonlőtt cselédleányt ma temették el a szegedi kórház költségén.­­ A mezőtúri csudadoktor, Boldog János mezőtúri gépész nagyon boldogtalannak érezte magát, mert a mesterségével nem tud eleget keresni. Elhatá­rozta tehát, hogy orvos lesz és Gyulán telepedik le. Szerzett két kígyót, a hüllőket belegyömöszölte egy palackba s vizet öntött rájuk. Ezzel a «kígyóvizzel» gyógyította a békés-gyulai betegeket, akár fogfájásban, akár tüdőgyulladásban szenvedtek. A kuruzsló gépészt a gyulai rendőrség, mint lapunknak írják, letartóztatta s följelentette a bünfenyitő törvényszéknél. — A devonshirei hercegnő jelmezbálja. Londonban, mint onnan írják, a devonshirei hercegnő olyan fényes jelmezbált adott, ami párját ritkítja még az angol főváros mulatságai között is. A bál hölgyei káprázatosan csillogtak a százezreket érő gyémántok pompájától és a legváltozatosabb jelmezekben jelentek meg. A házigazda V. Károly császár korabeli viseletben pompázott; neje, dacára ötvenéves korának, Zenobiát, a hős és csodaszép ázsiai királynőt ábrázolta. A walesi hercegné Valois Margit ruháját öltötte föl, férje pedig a máltai lovagok nagymesterének volt öltözve. Egy radikális lap heves támadást is intézett a bál fényűzése ellen, ami, úgymond, megbotránkoztató az angol fővá­rosban uralgó nyomor melle­tt. .. — Tolsztoj és a rendőr. Gróf Tolsztoj, mint az orosz lapok mesélik, nemrég Moszkvában az utcán egy rendőrt pillantott meg, aki nem éppen gyöngéd módon kalauzolt egy részeg embert az őrállomás felé. Megszólította: — Tudsz-e olvasni ? — kérdezte . — Tudok. — 8 olvastad valaha az evangéliumot?­­* Olvastam. —* Akkor tudnod kell, hogy nem szabad gono­szul bánni felebarátunkkal. A rendőr most végignézett a grófon, aztán így szólt hozzá : — Tudsz-e olvasni ? — Tudok. — S elolvastad-e a rendőrök számára alkotott szabályrendeletet? — Nem olvastam. — Akkor hát menj és olvasd el, csak aztán beszélj velem. — A téglagyári munkások mozgalma. Pro­­hászka Ferenc negyedik kerületi elüljáró, mint illetékes iparhatóság, elejét akarván venni a téglagyári sztrájk­­nak, felhívta a gyárosokat és a munkásokat, hogy hat-hat bizalmi férfiút küldjenek ki egy békéltető bi­zottságba. Eddig sem a gyárosok, sem a munkások nem jelentették be a bzalmi férfiakat. Az ó­budai és kőbányai téglagyárak igazgatói —­ mint említettük — a készülődő sztrájk ügyében érte­kezletet tartottak, amelyen tárgyalták a munkások által eléjük terjesztett követeléseket. Az értekezleten Löwy Sámuel igazgató elnökölt, aki felkérte a jelen­­voltakat, hogy álláspontjukat ez ügyben adják elő. Részéről ama nézetének adott kifejezést, hogy a téglagyáraknak meg kell akadályozni a sztrájk kitö­rését és a jó viszonyt a gyárosok és munkások között minden áron fenn kell tartani. Hosszabb vita fejlődött ki ezután, amelyben főképp Geisleri Pfeiffer és Müller igazgatók vettek részt. A vita folyamán a jelen voltak meggyőződtek arról, hogy a munkások követeléseivel szemben, mindnyájan egy véleményen, vannak, és hogy lehetőleg iparkodnak a munkásokkal, minden súrlódást kerülni. A munkaidő megrövidíté­sére nézve abban állapodtak meg, hogy ebben az eset­ben a bért is kisebbíteni kell. A huszonötszázalékos bérfölemelést nem fogadták el, mert sok téglagyárban, ahol a munkások most 2.50­3 forintot is keresnek, béremelésről szó sem lehet. Elhatározták azt, hogy a munkásoknak jobb lakást adnak és a kantinrendszert meg fogják szüntetni. Kötelező határozatot azonban még nem hoztak és nem is hoznak mindaddig, amíg a munkások bizalmi férfiaival nem tanácskoznak. A szocialsta munkavezetőkkel, akik egyáltalán nem tégla­munkások, az igazgatók nem állanak szóba. Mint értesülünk, két dunajobbparti gyárban már részben elfogadták a munkások követeléseit és ezekben nem is lesz sztrájk. E gyárak: az újlaki téglagyár és az újlaki téglagyár és mészégető részvénytársaság. E gyárak belementek abba, hogy a munkaidő reggel öt órától esti hét óráig tartson. A kért hu­szonöt százalék béremelés helyett tíz százalékot adtak a munkásoknak, megszüntetik a kényszer­­takarék betéteket és a kantinrendszert. A pénzbünte­­tések ezentúl elesnek. Valószínű, hogy a két gyár példáját a többi gyárak is követni fogják. — A göji téglagyárban már hétfő óta sztrájkolnak a munkások, akik azonban nyugodtan viselkednek. — A hazajáró lélek kalandja. Kísérteties történetet jelentenek nekünk Lupurestről, egy román, lakta kis fészekből, az erdélyi havasok közt. A község­ben nem rég temették el a pópát, a nagyszakállu Va­­sziliet, de egy tudós asszony váltig azt hirdette, hogy nincs szegénynek nyugovása a sírban s följár ma is egy szép özvegyasszonyhoz. — Minap is láttam a függönyön keresztül az árnyékát a szép asszony szobájában . . . esküdözött a vén Sybilla. Szakasztott ő volt, a megboldogult pa­­rintye . . . Szöget ütött fejébe ez a mese a délceg Lupusnak, aki szeretője volt a hamis özvegynek s aki elhatározta, hogy szemébe néz ő a kísértetnek. Leslie állott többedmagával egy ezüstös holdfényü estén, s ime éjfélkor csakugyan megérkezett az özvegy házá­hoz, halotti leplében az eltemetett pópa ... A szavuk elakadt s majd elszaladtak, mikor a csodálatos mély siri hangra felpattant a szép szalmaözvegy házikójának ajtaja, majd nyikorgás nélkül bezárult. Mécset gyújtot­tak a szobában, a legények az ablak leeresztett piros függönyén jól látták az ölelkező árnyakat, amint­­ár könnyen öltözött menyecske odaborult a kísértet pópa mellére. — A Draku vigyen el, mondta fogcsikorgatva a féltékeny Lupus, no majd a szemei közé nézünk most... És a szemei közé is néztek a bepálinkázott ficsúrok, mert amikor kilépett a kisértő pópa, a legé­nyek eleibe ugrottak, s bárha a kisértet rémesen meg­fenyegette is a két kezével, nem tágítottak ... És mivel a háztól és a falutól elvágták az útját, ekkor megsza­ladt a kísértet a közeli sötét sziklás völgy felé, de fehér lobogós halotti palástja elárulta, de még a reve­rendája is gátolta a menekülésben, úgy hogy a legé­nyek a patak partján, amely a köves mélységben folyt, utolérhették ... Reá támadtak, az nem szólt hozzájuk emberi hangon ... Csak lihegett, hörgött. Lupusnak a kezeiben maradt a pópa hosszú fehér szakálla, mire rémültében úgy megtaszította a halott parintyét, hogy az a sziklás meredélyen jajgatva lehengeredett a patak medrébe . . . — A gonosz lélek volt, kiáltották a megrémült legények és elszaladtak ... És másnap, amidőn a völgy felé hajtották nyájaikat a pásztorfiuk, a patak köves partján ott feküdt jajgatva a pópa. De nem az eltemetett, régi, hanem az uj, a fiatal, a tüzes fekete szemű ... — A vigyázatlanság áldozata. Temesvárott Dessewffy püspök kastélyának udvarán ma nagy sze­rencsétlenség történt. Pereséi mülakatos, aki a szi­­vattyukat csöveit tisztogatta, vigyázatlanságból, lámpá­jától meggyűlt. A szerencsétlen ember égő ruhával kirohant az utcára s ott a cselédségnek, a kapusnak és egyik társának, Szigeti mülakatosnak sikerült a tü­zet eloltaniok. Perczel életveszélyes sérüléseket szenve­­­dett,­­ úgy hogy az orvosok nem bíznak felépülésében

Next