Pesti Napló, 1898. február (49. évfolyam, 32-59. szám)
1898-02-01 / 32. szám
Budapest, kedd , PESTI NAPLÓ, 32. sz&vdt, 1898. február V. Hogy mennyi újabb milliójába fog a reform kerülni az országnak. Nos, e részben elmondhatjuk, hogy soha még nagyobb reformot kisebb költséggel életbe nem léptettek, mint ez az egyházpolitikai törvényekkel történt. Utolsó erőssége az ellenfélnek az az aggodalom volt, hogy az új törvényeket nem lesz kivel végrehajtani. Nincsen megfelelő organizmus. A jegyzők nem nyújtanak elég biztosítékot, más elem pedig a községekben rendszerint nincs. Ebben az aggodalomban olyanok is osztoztak, akik különben hívei voltak a reformnak. És ebben a pontban vált be a kormány álláspontja a legfényesebben. Hieronymi és Peresei miniszterek, akik az ország jegyzői karát ismételten védelmükbe vették, méltó elégtétellel tekinthetnek végig az anyakönyvvezetők gárdáján. Anyagi haszon nélkül, nyomorult kis tiszteletdíj mellett, tisztán az ügy iránt való lelkesedéstől vezéreltetve, ez a gárda vezette csendes diadalra az egyházpolitikát. Ők és azok a buzgó tisztviselők, akik a városokban fáradtak és fáradnak ma is az új rend sikere érdekében, a legnagyobb mértékben méltók az elismerésre. Amit kormány és törvényhozás tervezett és törvénybe iktatott, azt ők hazafias odaadással beleplántálták a szivekbe. Méltó és igazságos, hogy a szabadelvűség zászlaját mélyen meghajtsuk előttük. A magyar államhivatalnoki kar helyzete. Ausztria 1873-ban a tisztviselők fizetését az akkori viszonyokhoz képest rendezte és ez időtől 1893-ig, azaz húsz éven át 2136 millióval fordított többet a tisztviselők javadalmazására, mintha a régi, 1873. év előtt való fizetéseknél marad, vagyis az évi többlet a fizetések fölemelése címén 10168 millió forintot tett. A Badeni-féle javaslat, amely 1896-ban az osztrák törvényhozótestület által letárgyaltatott és elfogadtatott, keresztülvitele esetében ismét 10106 millió forinttal terhelné meg az osztrák háztartást és így Ausztria évenként 20 786 millió forinttal költene többet tisztviselőire, mint 1873 előtt. Ezzel szemben az 1893. évi IV. törvénycikk, amely tulajdonképpen harminc éven át első kísérlet volt, csupán 3033 millió forinttal ró többet az államra. És Ausztriában az államtisztviselők, dacára annak, hogy a fenti összehasonlítás szerint sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mint a magyarországiak, anyagi helyzetükkel nincsenek megelégedve és a Badeni-féle javaslatok életbeléptetését folyton sürgetik. Elkerülhetetlen tehát, hogy az osztrák tisztviselőknél sokkal kedvezőtlenebb helyzetben levő államtisztviselőink anyagi helyzetének javításáról gondoskodjunk s ha méltányoljuk is azokat az okokat, amelyek, miatt a magyar állami tisztviselők érdekében ez ideig kevés történhetett, ezek az okok magát a szomorú tényt nem enyhítik. Miként azt egy hírneves publicisztánk nemrég oly meggyőzően kifejté,Magyarországnak egy önálló modern állammá való átalakulása oly gyorsan ment végbe, hogy az állam nyilvános közügyeinek ellátására hivatott közegek szükséglete úgyszólván máról-holnapra rendkívül nagy mértékben állott elő, holott az ország és polgárainak anyagi jóléte nem ugyanily gyorsasággal gyarapodott, miért is a modern közigazgatás tetemesen emelt költségei csak a A gyaloghintóból kitekintő Orsini gróf fejében villantak föl gondolatban e szavak s pár pillanat múlva des Ursins tornyos palotája előtt voltak. A palota páncélos őrsége fegyverre riadt, dobpörgéssel és harsonaszóval fogadták, mint valami fejedelmet, a főpap messze földről ideszakadt atyafi vendégét. A márványlapokkal burkolt ragyogó lépcsőházban, a főpap udvarmestere élén, des Ursins egész házanépe mutatta be hódolatát az aranynyal, bársonyban, selyemben pompázó alakok sokaságán elámuló Orsini grófnak. Des Ursins, aki aznap a mise okáért még semmit sem evett, egyenesen ebédlő-palotájába vezette daliás vendégét, aki alig ért rá, hogy az óriási boltozatú terem falait ellepő s istenes ábrázolásokkal ékes szövött kárpitokon végigtekintsen, amikor halk koppanás hallatszott a folyosóra nyíló ajtón. Orsini fölsóhajtott: azt hitte böjti ebédben lesz része, ami a három napi szüntelen lakomázástól megviselt gyomrának fölötte kívánatos lenne s imhol a főkonyhamester ceremónia.A léptei nyomában egész precesszióban vonulnak föl a léhütők, egymásután megrakván az elébe tett s a gyorsan váltogatott aranytányérokat zamatosnál zamatosabb s az Úristent is megtévesztő furfangos praktikákkal készült nagybőjti ételekkel, amelyek, mi tagadás benne, egész könnyedén csúsznak le torkán, midőn a gondolatai villanására is ügyelő főpapi gazdája kedvében járni tölegnagyobb áldozatok árán voltak fedezhetők. Ezek az áldozatok a lakosság részéről a fokozott adófizetési kötelezettség, ellenben a tisztelők részéről olyformán hozattak, hogy nevezettek a megfeszítő és lelkiismeretes munka ellenértékeképpen a nagyon is szerény anyagi kárpótlásban megnyugodtak. Mindazonáltal ennek az áldozatkészségnek végre is határa van; az államnak becsületbeli kötelessége gondoskodni arról, hogy a tisztviselő szellemi munkálkodásáért, ha nem is gazdagon, de legalább is a méltányos igényeknek megfelelő módon dijaztassék.» Az 1893:IV. törvénycikk megalkotásával megkezdett lépést államtisztviselőink anyagi helyzetének javítása érdekében tehát e törvény módosításával és kiegészítésével folytatnunk kell és az áldozatoktól annál kevésbé szabad visszariadnunk, mert pénzügyeink azóta erősödtek. Az eddigiekben csak ama főbb módosításokat és kiegészítéseket említettük, amelyek állami tisztviselőink érdekében az 1893 : IV. törvénycikken okvetetlenül eszközlendők volnának. Ezek mellett azonban még egyéb üdvös módosításokra is rámutathatunk. Így fontolóra veendő, váljon a belga tisztviselők fizetési rendszerében tett megkülömböztetést nős és nőtlen tisztviselők közt ne honosítsuk-e meg nálunk is. E külömböztetés azon alapszik, hogy a családos embertől az állam sokkal többet vesz vissza a neki kifizetet fizetésből direkt és indirekt adók, ruhákra kivetett vám, iskolai tandíjak és egyéb szolgáltatások révén — tehát méltányos, hogy a női tisztviselő magasabb javadalmazásban, illetve pótlékban részesittessék. Továbbá kiegészítendő volna az 1893. IV. törvénycikk oly irányban, hogy abba nem csak a fizetésre, hanem a szolgálati jövedelemre vonatkozó egyéb rendelkezések, úgymint a helyettesítési illetmények, a hivatalos kiküldetések és átköltözködések alkalmával járó illetmények, segélyezések, jutalmazások, fizetési előlegekre stb. vonatkozó szabályzatok is fölvétetnének s ily módon a tisztviselői kar szolgálati jövedelmére vonatkozó összes rendelkezések egy törvénybe foglalva, ennek fizetési pragmatikáját képeznék. Fizetési osztály XI. Az összes illetme- Az összes illetmények Ausztriában nyér Magyarországon (1,100 8001,200 900 11,300 1,0001,600 1,150 X. 1,600 1,260 1,700 1,350 1 1,900 1,500 IX. 2,000 1,600 12,100 1,700 11 2,400 1,900 VIII. 2,600 2,100 11 2,800 2,3003,100 2,600 VII. 3,400 1 3,700 2,800 3,000 I4,000 3,300 VI. 4,400 3,800 0,800V 16,000 5,000 V 17,000 6,000 IV. 10,000 7,000 III. 12,000 3,000 14,000 II. 20,000 1. 20,000 32,000 (A Pesti Napló pályázatán első helyen jutalmazott cikksorozat.) Irta: Dr. Keleti Ferenc. V. Elősoroltuk a főbb módosításokat, amelyeket az államtisztviselők javadalmazásáról szóló 1893. évi IV. törvénycikken eszközölni kellene. Igaz, hogy e módosítások keresztülvitele a költségvetésben évenként 8,9 millióval több szükségletet idézne elő. Ámde ez elől a több kiadás elől lehetetlen az államnak elzárkóznia, mihelyt tisztviselői számára a tisztességes megélhetést s többi polgárai számára pedig a pontos és megbízható adminisztráció áldásait biztosítani akarja. Az 1893. évi IV. törvénycikk az általa fölállított XI. fizetési osztálynak fentartása mellett is oly irányban volna javítható, hogy különösen az alsóbb fizetési osztályokba sorozott tisztviselők javadalmazása emeltetnék. Ha ez az emelés legalább az Ausztriában jelenleg fennálló fizetések magasságát elérné, akkor is már tetemes javítást jelentene, amint ez a következő összehasonlításból kitűnik: Blagaji, mint a magyar hadak vezére, Motta ostrománál foglyul esvén, 6000 kemény aranyba került a velenceiek kezéből való kiszabadítása; a francia urak azonban oda magyarázták a bizalmas megszólítást, hogy a mindig komoly Gara nádornál is kedvesebb és főbb udvari embere a hatalmas császárnak. — Le grand comte de Hongrie! kiáltották az udvari ajtónállók, midőn Orsini, des Ursins oldalán, az istentisztelet végeztével, a királyi palota kapuján kilépett. A lépcső alján lebzselő cselédsereg gomolyagából kivált nehány csatlós a főpap címeres gyaloghintajával, a két nagy ur beléje ült s a következő pillanatban alig pár arasznyira a föld felett lebegve, szédítő gyorsasággal indult meg az esetlen alkotmány, amelyet négy maskara formájú s lépteit hihetetlenül aprózó szolga hurcolt tova. Az előre száguldó kenyérfutók ostorcsapásai elől szó nélkül vált ketté a tömeg, amely a királypiacon, a város Ville-nek nevezett jobbparti részébe vezető s kétfelől szinte toronymagasságú bódékkal megrakott Pont au changeon tolongott, várva Zsigmond császárt, aki a két udvar legfőbb embereivel Armagnac gróf látogatására volt menendő. A párisiak sokaságában lépten-nyomon fölbukkant egy-egy előkelő polgároktól körülvett, sastollas kucsmában büszkélkedő magyar vitéz feje, némelyike vörösbe borult szemmel és fölötte sápadt képpel, jeléül annak, hogy Lutéciában való időzése óta alvásra aligha volt érkezése. — Vájjon hogy fognak ezek innen elszakadni, mikor olyan a becsületük, mint aminő eddig talán sehol sem volt a magyarnak, fekszik. ..* A nap mind közelebb hajlott a Montmartrehez, a Lutéciától félórányi távolságban kimagasló hatalmas hegyhez, amely bíbor színűre pirul, valahányszor az ég fényessége csókját rálehelvén, erőtlenül háta mögé bukik. A párisiak ilyenkor polcra tesznek minden szerszámot az utcára, az Universitének nevezett balparti városrész lakosai a diákok rétjére kerekednek föl sétálni. Des Ursins rajna-parti palotája körül egymás hátán szorongtak a szomszéd negyedekben lakó mesteremberek, a grand comte távozására lesvén, de az esti fény is ott táncolt már a folyó csillogó habjain s Orsini még mindig fönn maradt. A lakodalommal fölérő nagybőjti ebédnek vége volt, de a beszélgetésnek, amelybe, sorra szedvén őseiket, belemerültek, csak nem szakadt vége. A főpap kiküldte léhűtőit s immár bizalmas jó barátjával magára maradt az asztal mellett, maga töltögetett Blagajinak tüzes burgundi bórából, amely a budai vörössel is vetekedik s jókedvre kerekedvén a venyige tevétől, magasra emelte öblös billikomát: — Comintons mon cousin! fakad a szó des Ursins széles mosolyra nyíló gömbölyű arcán: öröme telt a koccintásban, amelyet a magyar uraktól tanult el. Orsini is jókedvűen nyúl pohara után s a francia királyt élteti. — Hagyd el, vág szavába des Orsins, — a felségeket már éltettük! — Szép nő egészségére igyunk most, teszi hozzá ravaszul. — Legényember vagy s én nem hiszem, hogy nem akadt meg szemed valamelyiken a szépséges udvari dámák közül. Budapest, január 31. A holnapi ülés A képviselőház holnap délelőtt tíz órakor tartandó ülésén folytatja a belügyi tárca költségvetésének tárgyalását. Ellenzéki részről a fővárosi rendőrség tételénél terveznek nagyobb vitát, amelyben szóvá akarják tenni a rendőrségnek egyes esetekben követett eljárását. A függetlenségi párti képviselők közül ma Visontai Soma és Pichler Győző iratkoztak fel ennél a tételnél szólásra, de kívülök mások is fognak beszélni. Ha a belügyi tárcával a holnapi ülésen végez a képviselőház, a kereskedelmi tárca költségvetése kerül sorra.