Pesti Napló, 1898. február (49. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-01 / 32. szám

3®. szám. Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1898 február. A szabadelvű párt értekezlete. Az ország­gyűlési szabadelvű párt február 1-én, kedden este hét órakor értekezletet tart, amelyen a földmivelési tárca költségvetését fogja tárgyalni. A szegedi mandátum. Szeged város központi választmánya már megkapta Szilágyi Dezső házelnök hivatalos értesítését, amely szerint a város első kerü­letének új képviselőt kell választania. Ma délután Lá­zár György helyettes polgármester vezetése alatt há­romtagú küldöttség érkezett Szegedről, hogy a meg­üresedett mandátumot fölajánlja az elhunyt szegedi gróf öcscsének, gróf Tisza Istvánnak. Ha Tisza István a jelöltséget nem fogadja el, a szegedi szabadelvű párt Pálffy Viktor városi tanácsost jelöli. A választás napját, mint Szegedről jelentik, február 15-ére fogják kitűzni.­­­ét igazságügyi törvényjavaslat. Erdély St­ándor igazságügyminiszter a képviselőház m­ai ülésén két új törvényjavaslatot nyújtott be. Az egyik a polgári perrendtartás módosítását tartalmazza; szövege így szól: Törvényjavaslat az 1881. LIX. törvénycikk 3. §-ának módosításáról. 1. §• A királyi törvényszék, mint első fokú bíróság a hatáskörébe, utalt polgári peres és perenkívüli ügyekben csakis a következő határozatokat hozza meg háromtagú tanácsban: 1. Az ítéletet és a felebbezhető végzést, ideértve a házasfeleknek ágy és asztaltól különélését elrendelő határozatot (1894. XXXI. törvénycikk 72., 98., 99., 102. §§..; 2. az 1868. LIV. törvénycikk 8—13. §§-ain alapuló határozatot, továbbá a bírói hatáskör és illetékes­ség, a bíróság, vagy bírósági tag érdekeltsége és a perletétel kérdését ledöntő, valamint a birókü­ldésre vonatkozó határozatot; 3. per érdemében a bizonyítás fölvételét, ismétlését vagy kiegészítését, úgyszintén a tárgyalás kiegészítését elrendelő határozatot; 4. a bíró­­nyítási eljárás fölvételével megbízott bírósági tag eljá­rása és intézkedése által okozott sérelem miatt tett előterjesztést eldöntő határozatot (1889. LIX. tör­vénycikk 55. §.); 5. az igazolás kérdését eldöntő végzést; 6. a választott bíróság elnökének,­­tagjainak és jegy­zőjének kijelölését, e bíróság kiegészítését, vala­mint tagjai ellen birság kiszabását tartalmazó ha­tározatot; 7. az elmebetegséget megállapító határo­zatot (1876: XIV. törvénycikk 73. §.); 8. az állami anyakönyvekről szóló 1894: XXXIII. törvénycikk 60. és 61. díj­ain alapuló határozatot; 9. az ügyvéd ellen való panaszt (1874: XXXIV. törvénycikk 66. §.) eldöntő határozatot; 10. a királyi közjegyzőkről szóló 1874: XXXV. törvénycikk 11., 43., 56., 67., 144., 206. és 207. §§-ain, valamint az 1886: VII. törvénycikk 15. §-án alapuló határozatot; 11. a csődeljárásban, a hit­­bizományi, a kisajátítási, bányabirósági és birtokrende­zési eljárásban (úrbéri rendezés, tagosítás, arányosítás, majorsági zsellérbirtokok megvásárlása stb.), mindazokat a határozatokat, amelyeket eddig is három tagú ta­nácsban hoztak meg. — Az 1—11. pontban föl nem sorolt határozatokat az ügy előadója, mint egyes bíró hozza meg. 2. is. Az 1. § által egyes bíróhoz utalt határozat ellen való fölebbvitel es­tében, amennyiben a fönnálló jogszabályok szerint fölebbvitelnek helye van, a királyi ítélőtábla három, a magyar királyi Kúria pedig öttagú tanácsban határoz. Azon az alapon, hogy a királyi tör­vényszék háromtagú tanácsban hozott meg oly határo­zatot, amelyet ez a törvény egyes bíróhoz utal, nincs helye fölebbvitelnek. i). §. Azok a jogszabályok, melyek a királyi tör­vényszékek hatáskörébe utalt ügyek vagy bírói cselek­mények ellátását vagy elkészítését egyes bíróra bízzák, érintetlenül maradnak. 4. §: A királyi törvényszék, a jelen törvény ha­tályba lépésének napjától kezdve, e törvény alkalma­zásával hozza meg az 1. §-ban említett minden határozatát. A felsőbíróságok a jelen törvényt csak a hatálybalépte után keletkezett határozatok ellen való fölebbvitel esetében alkalmazzák. Az 5. szakasz a Fiuméban való életbeléptetés­ről szóló felhatalmazást, a 6. szakasz a végrehajtási záradékot tartalmazza. A­ második törvényjavaslat a Kisbirtokosok Or­szágos Földhitelintézetéről szóló 1879. XXXIX. tör­vénycikket módosítja, amennyiben azokat a külön jo­gokat, amelyek az 1879: XLV. törvénycikk 1. §-ában «Magyar Földhitelintézetre» ki vannak terjesztve, a Földhitelintézetre is megfelelően kiterjeszti. Továbbá az 1871: XXXIV. törvénycikk 11—15., 17., 18., 20— 23. §­-ait a «Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetre» is hatályon kívül helyezi. A közoktatásügy állapota. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága ma gróf Csáki­ Albin elnök­­lése alatt tartott ülésében folytatta és befejezte a köz­­oktatásügy állapotáról szóló miniszteri jelentés tárgya­lását. Az elnök bejelentette, hogy Wlassics miniszter hivatalos ügyben Bécsbe utazott, helyette Zsilinszky államtitkár jelent meg és adja a szükséges felvilágosí­tásokat. Mócsy Antal ismertette a miniszteri jelentés­nek a tanító- és tanítónőképzőkre vonatkozó részét. Törekedni kell, hogy a tanítói fizetések emelésével a tehetségesebb, hivatással biró ifjakat vonzzunk a tanítói pályára s ez­által segítsünk a tanítói hiányon. Piciner kívánatosnak tartaná, ha szigorú ellenőrzés alá vennék a magánjellegű polgári iskolákat. Tuba fölem­líti, hogy a közoktatási miniszter e tárgyban rendele­tet bocsátott ki, amely útját állja a visszaéléseknek. Sághy addig is, míg a tanítói fizetések emelhetők len­nének, alkalmas eszköznek tartja a tanítóhiány orvos­lására, ha az államilag segélyezett községi iskolákban is 10 évi szolgálat után az iskolaszék, felterjesztésére 500 forintig lenne fölemelhető az alapfizetés s a taní­tókkal több tanfelügyelői állást töltetnének be. Kemm­­­erer Ernő azt tartja, hogy a tanítóhiány orvoslása érdekében előbb-utóbb fel kell emelni a 300 forintos minimumot. Figyelmébe ajánlja a közoktatásügyi kor­mánynak a slöjd-oktatást. Kiss Albert kérdi, igaz-e, hogy a felsőbb leányiskoláknak mintegy leány­­gimnáziumokká való átalakítását tervezik.. Ezt mint általános rendszabályt nem helyeselhetné. Óváry Fe­renc kívánatosnak tartaná, ha a tanítóképzők tantár­gyai közt a tornászat mellett a tűzoltás is ott lenne. Zsilinszky államtitkár megjegyzi, hogy a tanító­hiány tagadhatatlanul megvan s orvoslása egyik fő feladata a közoktatási kormánynak. Az orvoslás nem történhetik másként, mint a képzőknek olyan ellátása által, hogy azokban a legszegényebb tanulók is kellő kiképzésben részesüljenek. A magán polgári iskolák visszaéléseiről van tudomása a közoktatási kormánynak, azok ellen erélyes intézkedéseket tett. A tanítói fizetések emelése fokozatosan halad s a tanfelügyelői állások betöltésénél lehetőség szerint figyelemmel van a közoktatási kor­mány a tanítókra is. Hogy a felsőbb leányiskolák felsőbb osztályai mintegy leánygimnáziumok legyenek, egyátalán nem tervezi a kormány. A képzőintézetek tanterv-revízióján dolgoznak s a revízió rendjén a föl­vételi kérdéseket is figyelembe fogják venni.­­ A bizottság ezek után tudomásull vette a miniszteri jelen­tésnek szóban forgó részét. Óváry Ferenc tüzetesen ismertette a miniszteri jelentésnek az emberbarát­ intézetekre vonatkozó részét. Zsilinszky államtitkár bejelentette, hogy még az idén fölépül Kecskeméten a tanítói árvaház, és a bizottság tudomásul vette a minisz­teri jelentésnek ezt a részét is. Kammerer Ernő előadó felolvasta a Ház elé terjesztendő jelentés tervét, ame­lyet a bizottság magáévá tett. Az elnök megköszönte az előadóknak fáradozásukat s a közoktatásügyi kormány­— Éljen Catherine hercegnő! bökte ki a szót Blagaji önfeledten. Des Ursins hirtelen talpra áll s kerekre nyílt szemmel mered szörnyen megzavarodó vendégére. — Szerelmes vagy belé, mon Dieu! A király leányába! Pár pillanat múlva lecsillapodik a főpap s fölülkerekedvén lelkében optimizmusa, kö­zelebb hozza karosszékét jó barátjához s vak bizalommal beszél tovább : — Miért ne? Ősi a nemzetséged, talán a ki­rályi házunkénál is régibb. Zsigmond császár után te vagy az első ember nagy Magyarországon. Urad és az én uram szövetségesek, s ha mi a ti segítségiekkel lerázzuk John Bullt az or­szág nyakáról, neked, diadalmas hadvezér, sok részed lesz benne. Hála fejében mért ne nyerhetnéd el, nélkületek tehetetlen királyunk lányának a kezét ? Orsini gróf hallgatott, szivében egy pil­lanatra föllobbant a remény fényes lángja, de nyomban rá ki is aludt. Egybevető a körül­ményeket s csakhamar tisztában volt azzal, hogy amit a jó franciák az ígéretekben dúskáló Zsigmondról várnak, az aligha tel­jesül. Hiszen rengeteg birodalmával, nagy Magyarországgal is annyi sok a baja, hogy nem győzné elintézni, ha nem könnyebb oldaláról fogná föl az uralkodást, ha tel­jességgel nem fumigálná a vele járó bajo­kat mind. — Éljen a szép Catherine, ha nem is lesz a feleségem! mondta ismét Orsini s mi­után koccintottak, a főpap, jobb reményre ser­kentve vendégét, újból megtöltötte a billiko­­mokat. A mély nyílású csúcsíves ablakok ólom­­karikákkal tarka üvegén át mind színteleneb­­bül áradt be a tavaszelői alkony halovány vi­lága: a szőnyegekkel beborított teremben szerteszét terpeszkedő faragványos tölgyfa­­bútor árnyéka megnyúlt s bizarr fol­tokba olvadt. A két jóbarát szótlanul ült egymás mellett: des Ursinien a jó borok­tól s azért, hogy vendégét az egész napon át magánál tarthatta, végtelenül jóleső érzés hatalmasodott el. Orsini fejében a legutóbbi napok eseményeinek egymásra torlódó emlé­kei cikáztak ide-oda s uj ismerősei, jó em- I bérei közül mindig csak a szépséges ki­­­­rálylány alakját látta lelki szeme előtt. S mi- I den tekintetével az ebédlőterem egyre sürü­­s­södő homályába mered, mintha a maga való­­j­­ában látná a királyi trónus árnyékában vi­­t'uk­ivá fejlett, édes arcú leányt, ébenszin hajával, üde, friss képével, jóságosan, ragyogásával mégis oly észbontóan az emberre szegeződő sötétkék, nagy szemével, mint valami barna lehelettel körülvett s ennek árnyékában még kívánatosabban hasadozó bíbor ajkaival. — Milyen édes magyar menyecske vál­nék belőle, sóhajt föl. Des Ursins morogni kezd, azután ismét tovább szól szuszogó lélegzése: az apát urat a magyar módon való sünt koccintástól el­nyomta a buzgóság. Tarczai György­­ nak a nyújtott felvilágosításokat, mire az ülés az elnök éltetésével véget ért. A néppárt konferenciája. Az országgyűlési néppárt ma este Molnár János elnöklése alatt konfe­renciát tartott. A kereskedelmi tárca költségvetését tárgyalták, s elhatározták, hogy a párt e tárcánál is beható vitát folytat. ORSZÁG­GYŰLÉ­S, Budapest, január 31. Megint csendes és könnyű, ha nem is rövid uton haladt ma a költségvetési vita. A belügyi tárca színészeti és közegészségügyi tételeivel végeztek. Most már egészen a nép­párt ölébe hullott a vitavezetés szerepe. Ki­használja, de el is posványosítja gyönge ere­jével. A Kossuth-párt még a helyeslést is unja nagy lehangoltságában , pedig ma vezére, Kossuth Ferenc megint hazajött Olaszországból. A néppárt apró szónokai beszélnek tehát majdnem minden tételnél, több igyekezettel, mint sikerrel. Egy ilyen néppárti beszéd alatt történt ez az érdekes jelenet, amelynek több tanúja volt: Gróf Apponyi Albert megpillantva a jobbolda­lon gróf Csábi Albint, átment hozzá egy kis beszélgetésre. A beszélgetés azonban hosszabb ideig tartott és ezalatt, lassanként ellenzéki és jobboldali képviselőknek egy csoportja vette körül a két grófot. Roh­onczy Gedeon bejön a terembe, látva a csoportot odasiet és igy szól mosolyogva gróf Apponyihoz: — Igazán mondom, kedves Albert, a te alakod ezen a helyen roppant jól fest . . . A társaság nevet, de a jól festő jelenet nem tartott sokáig, mert gróf Apponyi ismét visszatért helyére, a nemzeti párt vezérének székébe. A mai ülésen különben Perczel Dezső belügyminiszter fölszólalásain kívül, ame­lyekben a panaszokra, kifogásokra és kérdé­sekre felelt, csak egy, általános figyelemmel hallgatott beszéd volt ez is a jobboldalról jött: Papp Samu fölszólalása a közegészség­­ügyi kiadásoknál. Berzeviczy Albert elnökölt, és napirend előtt bejelentette, hogy a vám- és bankügy ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatot a király szentesítette. Erdély Sándor igazság­ügyminiszter két apró törvényjavaslatot nyúj­tott be: az­ egyik a­ Kisbirtokosok Országos Föld­hitelintézetéről szóló törvénycikket, a másik az 1881. évi LIX. törvénycikk 3. §-át, vagyis a polgári­­törvénykezést módosítja. Azután a napi­rendre tértek. Opera és Nemzeti Színház. Visontai Soma: Kivánja, hogy a belügyminisz­ter, vagy az intendáns nyújtsanak be évenként a tör­vényhozáshoz jelentést, amely a két drága műintézet tevékenységéről, fejlődéséről beszámol. Sürgette a vi­déki színészet rendezését is, magát a tételt elfogadta. Perczel Dezső belügyminiszter: A jelentések beterjesztésének semmi elvi akadálya nem volna, s ha ez nem történt, ebben tisztára takarékossági szempon­tok vezetik. A kinyom­atás sok pénzbe kerül, s a képviselők meg főrendek közül csak kevesen vennék igénybe a jelentéseket. Ezek különben most sem ké­peznek titkot, szívesen megmutatja s rendelkezésére adja mindenkinek, aki érdeklődik irántuk. A magyar énekesek és énekesnők kiképzésére beállított tételt éppen az ellenzék kívánságára hagyták ki. A vidéki színészet rendezéséről végképpen nem nyilatkozha­­tik, míg a kinevezett színészeti felügyelő jelen­tései be nem érkeznek. Az adatokat a való helyzetnek megfelelően kell összeállítani ; mihelyt e tekintetben tájékozva lesz, a nyár folyamán az érdekelteket és érdeklődőket szaktanácskozásra fogja összehívni s ennek alapján csinálja meg a végleges szervezést. Kéri a tétel elfogadását. (Helyeslés a jobb­oldalon). A tételt elfogadták. A Nemzeti Színház ötvenháromezer forintos téte­lénél felszólalt: Major Ferenc és ismételte a könnyed műfajok ellen a múlt ülésen tett panaszait. Helyesnek tartaná, ha a Nemzeti Színház időnként megfelelő műsorral ingyen-előadásokat adna a tanulóifjúság számára. Perczel Dezső belügyminiszter a panaszokra azt felelte, hogy a Nemzeti Színház igazgatóságának a műsort úgy kell összeállítani, hogy a közönség minden kategóriája szívesen látogassa. Nem lehet csupán klasszikus drámákat előadni, de viszont csupa Sardou­­darabot sem. Egészen ingyen-előadásokra nem nyújt­hat kilátást, de vannak vasárnap délutáni olcsó elő­adások. Különben amikor a jegyek nem kelnek el, az igazgatóság néhány jegyet szíves­n bocsát rendelke­zésére a tanulóifjúságnak. A tételt a Ház elfogadta. Orvosok és betegsegélyezés. A közegészségügyi kiadásoknál, az országos köz­­egészségi tanács nyolcezer forintos tételénél felszólalt dr. Papp Samu. Nem akarja közegészségügyün­ket egyoldalúan, sem hiányaiból, sem fejlődéséből megítélni, de az orvosok helyzetét teszi szóvá. A köz­­egészségügy fejlődésével szemben itt visszaesést lát. Ecseteli az orvosi pályára való készülés nagy nehézsé­geit, mennyi fáradtságot és anyagi áldozatot követel ez. A gyakorló orvost még azután a tiszti orvosi vizs­

Next