Pesti Napló, 1899. február (50. évfolyam, 32-59. szám)
1899-02-01 / 32. szám
2 Budapest, szerda 1899. február 1, 32. szám. ________FESTI NAPLÓ._________ meggondolatlan, értelmetlen egyének közt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy törvényeink alkotásánál ne legyünk tekintettel a nép széles rétegeinek különleges szükségleteire, hogy a közgazdasági és társadalompolitikai mozzanatokat tekinteten kivnl hagyjuk, s hogy egészben véve jogintézményeinkbe a gazdaságilag és értelmileg gyengébbek lehető védelmének elemeit lerakni elmulaszszuk. Hogy a határidőüzlet a tőzsdén célszerű-e vagy sem, még ez is sokat vitatott kérdés. Sokan a határidőüzletet még a tőzsdén is meg akarják tiltani. Nem hiszszük azonban, hogy törvényhozásunk, ami a tőzsdét illeti, idáig elmenjen. Ámde mikor látjuk, hogy a kérdés még a tőzsdei nagy forgalom körében is erősen vitás, elzárkózhatunk-e annak megfontolásától, hogy a kisgazdákra nézve a határidőre való eladás végzetes. Semmi kétség, hogy az, ami Torontálban és másutt általános szokássá vált, hogy a kisgazda tavaszszal előre adta el évi termését, beteges tünemény. Igaz, hogy lehetséges olyan eset, mikor baj a kisgazdának, ha az előre eladástól elzárják; de azt sem tagadhatni, hogy amennyiben itt tényleg egy elburkolt hitelügylet forog fenn, ez a hitelszükségletnek legdrágább és legkártékonyabb kielégítése, mely a szerencsejáték minden kritériumát felmutatja. Az átlagot tekintve, állítjuk, hogy a kisgazdákra nézve sokkal kisebb baj az, ha a hitelkielégítésnek ettől a formájától elesnek, mint hogyha ennek általánosítása nyomán annak a veszedelemnek vannak kitéve, hogy birtokukból fokonkint expropriáltatnak. A gyakorlati jogászok feladata megtalálni azokat a formákat, melyek mellett a gazdasági szabadság elve sérelmet nem szenved, de ez a falusi börzejáték a kisebb gazdákra nézve korlátoltatok és szabályoztatik. Ha például kimondatnék, hogy előre történt eladás esetén a termelő nem tartozik többet szállítani, mint amennyire tényleg termett, leütve belőle előzetesen például 20 százalékot vetőmagra, 30 százalékot pedig saját háziszükségletére: ez már más szempontból kezdte megítélni a «sedes dominalest» s nagyon aggodalmas arcot vágott. Hogyis ne, az Isten szerelméért! Naponkint ‘10—50 úri vendéget s azonkívül ezeknek cselédségét ellátni, 20—24 pár idegen lovat egy héten át abrakkal, szénával tartani a saját élés- és magtárából, nem kicsiség ám! Mert ilyenkor nemcsak az úriszék tagjai voltak együtt a vendéglátó háznál, hanem, a mulatságra kínálkozó alkalmat felhasználva, a vidék úri népe is összegyűlt ott. A saját akaratából megszorult család tanácsra gyűlt össze s Venceszlausz pápa gondokba merülve simogatta egykor dús hajzatának kopár helyét, míg Libusa mama hangtalan, de annál élénkebb mimikával és gesztikulációval jelképezte a vigasztalan kétségbeesést. A 15 éves ifjabb Libusa, szüleinek elkényeztetett kedvence, pityergő arccal követte mamáját lépten-nyomon s biztosság okáért ruhájának ráncaiba fogódzott. — S hol van Bozsena? — kérdezte Pokol úr boszosan, tőle telhető szigorúsággal. — Ah, ő sohasem törődik szülei bajával, — kesergett bágyadt hangon Libusa mama. — Most is bizonyosan a magyarokkal tart, jobban szereti őket a szüleinél, az a renegát leány. — Ő nem szereti őket mind, — javította ki mamája szavait ruhája ráncain egyet rántva a kisebbik Libusa, — ő csak egyet szeret. — Micsoda ?... kérdé Venceszlausz papa fenyegetően. — Ugyan hallgass, te kis pulyka! — fordult hátra Pokolné feddőleg, — mit tudsz te ?... komolyabb védelem volna a gazdára nézve, anélkül, hogy a tapasztalt és óvatos kereskedőt, ki annak, akivel üzletet köt, viszonyait rendszerint ismeri, vagy megismerheti, túlságosan korlátozná műveleteiben. Ki lehetne mondani azt is, hogy az ily előre való szállítási üzletek csak bizonyos megszabott mennyiségen felül, teszem 100 métermázsától felfelé, köthetők. A nép legszegényebb, leggyámoltalanabb része ezáltal úgyis kiesnék az efajta üzletkötések köréből, anélkül, hogy a nagyobb birtokos korlátolva volna ama szabadságában, melyre vagyoni helyzeténél s értelmiségénél fogva jogosítva és képesítve van. Távol van tőlünk, hogy e kérdésre nézve, akár csak a példaképpen felvetett eszméknek mintegy csalhatatlanságot követeljünk. Ismételjük, hogy a kérdés célszerűen csak nagyon alapos és sokféle szakértők meghallgatásával kapcsolatos tanulmány útján dönthető el. De az a hitünk, hogy lehet is, kell is tenni valamit egy veszedelmes irány megfékezésére. Ami pedig az előre való eladások rendszerét, mint hitelforrást illeti, erről a hitelügy minden ismerőjének csak elítélő lehet a véleménye. A játékszenvedély felkeltése nem lehet legális hitelforrás. Mások azok a módok és eszközök, melyek segítségével egy jól szervezett társadalomban a reális hiteligények kielégítéséről gondoskodni kell és lehet. De erről most nem beszélünk bővebben. Többféle és kipróbált hitelformák vannak arra, hogy a kisember létalapja kockáztatása nélkül hitelképességének megfelelő kölcsönhöz juthasson. Arra, hogy a hitelképtelen is kapjon hitelt, nincs legitim forma, nincs mód, — de ne is legyen.rnyek utalványozása tárgyában. Molnár Antal bizottsági jegyző és előadó az 1893. évi VI. törvénycikk 3. §-a alapján, mely szerint «a képviselői tiszteletdij és lakbérilletmény négy egyenlő részletben, február, május, augusztus és november hónap 1-én előre fizetendő», továbbá a jóváhagyott pénzkezelési és számfejtési utasítás 4. §-a alapján, mely szerint «az utalványok kibocsátása az elnök hatásköréhez tartozik» , a fenforgó kivételes körülményekre való tekintettel javasolja, hogy a szükséges utalványozással a korelnököt bízzák meg. A bizottság egyhangú határozattal hozzájárult ehez az indítványhoz. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága Apáthy István elnöklete alatt tartott ülést, melyben az elnök bemutatta Horn Ferenc újpesti vendéglősnek és társainak negyvennyolc képviselőre vonatkozó összeférhetetlenségi bejelentését, továbbá Rakovszky Istvánnak a Ház nyivános ülésében hat képviselőre nézve tett összeférhetetlenségi bejelentését; és végül Sághy Gyulának a Ház nyilvános ülésében önmagára tett összeférhetetlenségi bejelentését. A bizottság elhatározta, hogy mindenekelőtt a két tagjára, Mohay Sándorra és Rudnyánszky Bélára vonatkozó összeférhetetlenségi bejelentéseket veszi tárgyalás alá. Ennek a két ügynek tárgyalását a bizottság csütörtökön délelőtt 11 órára tűzte ki, miről a bejelentő Horn vendéglőst értesítik. Budapest, január 31. A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház gazdasági bizottsága ma Madarász József elnöklésével ülést tartott, melyben Bornemisza Ádám, Jónás Ödön, Kobek István, Molnár Antal és Oláh József bizottsági tagok vettek részt. Az elnök, tekintettel arra, hogy a Ház folyó évi költségvetése mindeddig nem volt tárgyalható, a bizottság elhatározását kérte a február 1-én esedékes képviselői illetme— Én tudom ! — felelt félhangon, de határozottan a kislány s makacsul biccentett a fejével, mint aki biztos abban, amit állít. így találta őket Batto, ki belátva, hogy az úriszék-komédia most már gyors befejezésre szorul, vigasztaló hírt hozott nekik. Besúgta ugyanis az elnöknek, a táblabíráknak s a «hecc»-re szintén megjelent alispánnak, hogy jó lesz az üléseket valami ürügy alatt sürgősen felfüggeszteni s a helyszínét mielőbb elhagyni, mert a háziasszony éléskamrája s a háziúr magtárja, csűrje veszedelmes ürességtől tátong; a drárumokra pedig ne reflektáljanak, mert ez az Érchegységből került «szegény tatár» már minden garasából kifogyott. Az úriszék tagjai nevetve oszoltak szét s megbízták Battót, az egész dolog rendezőjét, hogy mentse ki gyors, kénytelen elutazásukat s fejezze ki köszönetüket stb. De az esküdtek nem voltak ily könnyen kapacitálhatók s ha már bele kellett nyugodniok az oly hallatlan esetbe, melyre nézve sem a vármegyék krónikájában, sem az uriszékek annál esetben nem volt precedens, hogy tudniillik esküdtek nem kaptak volna diurnumot, legalább egy kis elégtételt akartak maguknak szerezni a veszteségért s rendeztek egy túlságosan ősmagyar izű demonstrációt, megostromolva Pokol ur kancelláriájának ajtaját s más, megfelelőbb eszköz hiányában, csizmákkal bombázták, közben bekiáltva a szörnyen restelkedő háziúrnak édes anyanyelvén : Azért te csak fizess, Vencelke! Énem ti Vencsicsky zaplet. De hát az életben nemcsak a jó múlik el, Budapest, január 31. A békekilátások szeszélyes váltakozása hozzászoktatott már mindenkit, hogy a béke legverefényesebb napjaiban épp olyan kevéssé lehet megbízni, mint a legborúsabb napjaiban, mert majdnem minden nap mást és mást ígér. Minden megindultság nélkül mondjuk el tehát, hogy ma rosszul áll a béke dolga. Nem is ez a legszomorubb a mai nap históriájában, hanem az, hogy letelt a törvényen kívüli állapot első hónapja s belemegyünk a másodikba, anélkül, hogy többről beszélhetnénk még, mint a békének csak a kilátásairól. A békekilátások rosszabbodásáról szóló hírek meglepetésszerűen jöttek az ellenzékről ma este. Délelőtt a kormány két tagja és Széll Kálmán a disszidensekben rossznak is, mint mindennek, ugyanaz a sorsa. Az esküdtek is megelégelték a tréfának e nyers módját s elszéledtek. Csak az úriszék fiatal jegyzője nem tudott a vendégszerető háztól megválni s nem tudni hogyan, miként, de gyűjtött annyi bátorságot (mit nyilván a háznak szép, idősebb leánya ébresztett benne), hogy felkeresse a még együttlévő családi tanácsot s a mélyen lesújtott házigazdától megkérje Bozsena kisasszony kezét. Pokol uron és a feleségén meglátszott, hogy különösen a mai végzetes nap után, mily jól esik nekik a megtiszteltetés, melyben a fiatal jegyző, ki előkelő családból származott, őket részesíti, de annyira meg voltak lepetve, hogy alig tudtak szóhoz jutni; annál gyorsabban szólalt fel a kis Libusa: — Oh, én tudom, hogy maga szereti Bozsenát és ő is magát, de azért én mégsem engedem, hogy őt tőlünk elvigye ... én majd talán egyedül maradjak ! ? .. . mondá neheztelő tekintettel méregetve oldalról az ifjút. — Mit fecsegsz, kis liba, — szólt mamája elég szigorúan, szokása szerint baromfi udvarának kedvencéről nevezve el druszáját — menj rögtön szobádba s küldd ide Bozsenát. A «kis liba» kiosont, de nővérével ő is vissza tért a szobába s az ablakfüggöny mögé húzódott, pajkos, kerek arcát majd kidugva, majd ismét elrejtve. Amint nénje szülei előtt kijelentette, hogy szívesen lesz felesége a fiatal jegyzőnek, Libusa szemrehányó tekintetet vetve rá, eltűnt a szobából, de midőn a vőlegény szintén elhagyta a házat, valósággal nekivon Josipovich és a horvát klub. Zágrábból táviratozzék. A magyar országgyűlés horvát tagjainak klubja ma délután ülést tartott. Josipovich Imre, volt horvát miniszter, beható megokolás után lemondott a klub elnökségéről. De a kör közfelkiáltással újra megválasztotta elnökévé. A politikai helyzet. — Saját tudósítónktól. —