Pesti Napló, 1899. február (50. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-01 / 32. szám

32. szám. Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1899. február 1. ) tetőivel még egyszer ratifikálta a sze­mélyes garanciákra vonatkozó választ, melyet az ellenzékkel való közlés végett már tegnap átvettek a disszidensek. A kormány e válasza oda tendál, hogy a föltételekben foglalt tárgyi garanciák, to­vábbá a pártok szankciójával nyújtandó garancia teljesen elegendő, annál inkább, mert egyes személyek a körülmények­nél fogva nem is nyújthatnak kezességet a jövőben történőkről. Délben az ellen­zékiek ezt a választ átvették a dissziden­­sektől. Eddig mindenki a legjobb remé­nyeket táplálta a békeakció akadálytalan és gyors kimeneteléről; különösen azért, mert tudták, hogy a kormány , Széll Kálmánnal teljes egyetértésben, a lehető legmesszebb menő engedékenységet tanú­sítot­ta a garanciák dolgában, s hogy vá­laszának úgy tartalma, mint hangja ked­vező fogadtatásra számíthat. Ez volt Széll Kálmán meggyőződése is, ki nyugodtan utazott Rátótra magánügyeiben, hogy csütörtökön visszatérve, a kúriai bírás­kodás s a házszabályok revíziója dolgá­ban tudhassa meg az ellenzék végleges álláspontját. A szabadelvű párt klubjában pedig szintén teljes csend volt, így meglepők voltak az este jött el­lenzéki hírek, melyek szerint az ellenzéki bizottság a kormány válaszában nem nyugszik meg, az érdemleges tárgyalások folytatása helyett egyszerűen ezt tudatja majd a kormánynyal, s ha a kívánt személyi garanciákat nem kapja meg, a tárgyalást beszünteti. Ennyiben áll a békekilátások mai rosszabbodása, ami azonban még nem ok arra, hogy a béke létrejöttéről végképpen lemondjunk. Sem­miesetre sem mondtak még ultimátumot egyik részről sem s különben is az el­lenzék a válasza elküldése előtt bevárja Széll Kálmán visszaj­öttét, hogy vele ér­tekezzék. Voltak a béketárgyalás során már ennél sokkal komolyabb szinű fennaka­dások, de azért lassan bár, de mégis csak mind közelebb jutottak a felek a kölcsönös megegyezéshez. A kormány válasza. A béketárgyalások folytatását ma az ké­pezte, hogy átnyújtották az ellenzéki bizottság­nak a kormány válaszát a garanciákra vonat­kozólag. Ezt az aktust azonban többrendbeli tanácskozás előzte meg. Széll Kálmán az ülés elején hosszasabban tárgyalt gróf Apponyi Al­­berttel, s azután kü­lön-külön az ellenzéki pár­tok többi vezetőjével Mikor azután Szilágyi Dezső, gróf Csáky Albin és gróf Andrássy Gyula megjöttek, velük Széll Kálmán felment a képviselőház emeletén lévő elnöki terembe, s hosszabban tanácskozott velük. A tanácsko­zás tárgya a kormánynak a garanciákra vo­natkozó válasza volt, melyet a disszidensek tegnap vettek át az ellenzékkel való közlés végett. Ma, közvetetlenül a közlés előtt úgy látszik még változtatást ejtettek ezen a vála­szon, vagy pedig nézeteltérés támadhatott Széll s a disszidensek közt a válasz egyik passzu­sáról, amely a kormány tagjainak újból való nyiatkozását tette szükségessé. Tény, hogy gróf Andrássy Gyula a miniszterelnöknél járt, mire báró Bánffy Dezső minisz­terelnök és báró Fejérváry Géza honvéd­miniszter (­Lukács pénzügyminiszter nem volt a Házban) szintén az emeleti elnöki szo­bába mentek ; itt a disszidensek vezetőivel s Széll Kálmánnal félóra hosszat konferáltak. Megformulázták újra azt a választ, melyet az ellenzéki bizottság kap a kért személyi garan­ciákra vonatkozóan, de egyúttal pontról-pontra verifikálták a kormánynak többi, már ismert békepontját is. Abban állapodtak meg, hogy a garanciákra vonatkozó részt azonnal átadják az ellenzéknek, azzal a felhívással, hogy úgy erre, mint a kúriai bíráskodásra s a házszabá­lyok revíziójára, vonatkozóan lehetőleg csü­törtökig adjon választ a békebizottság. Fél egy órakor a disszidensek vezetői az ellenzék megbizottaival találkoztak s átadták nekik a kormány feleletét. Ezután hosszabb né­zetváltás támadt arról a kérdésről, vájjon megelé­gedhetnek-e a garanciák dolgában kapott válasz­szák A tanácskozás két óra tájban ért véget; azt határozták, hogy délután 5 órakor folytatják. Úgy hallani, hogy a garanciákra vonatkozó válasznak körülbelül ez a tartalma. Az ellen­zék személyi és tárgyi garanciákat kér, a kor­mány azonban csak az utóbbiakat adhatja meg. Személyi garanciákat kilátásba nem helyezhet, mert ilyenek a korona alkotmányos jogait érintenék ; másfelől azért sem nyújthatók olyan garanciák, amilyeneket az ellenzék kíván, mert azok megadása egyértelmű lenne a szabadelvű párt dezavuálásával. Széll Kálmán pedig a maga részéről is ismételten kijelentette, hogy nem járulhat olyan föltételekhez, amelyek a párt dezavuálását jelentenék. A tárgyi garanciá­kat a kormány az ellenzéknek válaszaiban, a — Én szégyenlem magamat helyetted, Li­­busa! — fedde leányát Pokolné csodálattal teli megbotránkozással. — Én nem, mama — szólt vissza most már pajkosan mosolyogva az elkényeztetett kedvenc, kit nővére az ablakhoz követett s hozzásimulva, halkan kérdé: — Ki «ő» ? Hiszen nekem megmondhatod Libusenka . . . — De nem mondod ám meg senkinek ! még «neki» sem ! . . . mert ha megmondanád, ak­kor . . . akkor én örökre kitagadnálak téged a szívemből. . . monda szenvedélyes, elutasító mozdulattal kisérve szavait. — Esküdjél, hogy senkinek sem mondod meg! — Esküszöm, —­ szólt Bozsena némi habo­zás után. Libusa most karját ismét szorosan nővére nyaka köré fűzve, a fülébe súgta az ő nagy titkát. Bozsena mosolygott és szavának is állott; nem «mondta» meg jegyesének a dolgot, ha­nem Libusenka példáját követve, közvetetlenül a fülébe súgta. Vagy félévre rá, mikorra Pokolék «uradal­­macskája» kiheverte az uriszék okozta sebeket, megtartották a kettős esküvőt — két nővér es­küdött hűséget két fivérnek — s a lakoma alatt Libusa mama csodálattal vegyes hálával tekin­tett férjére: Venceszlausz igazán bölcs ember —­ gondola — mert ha nem lett volna a gyá­szos végű uriszék, nem volna most vidám s hozzá még kettős esküvő, békeföltételekben már megadta, s a föltételek kölcsönös teljesítésének garanciáját az fogja képezni, hogy a pártok plenáris konferenciájukon a megállapított föltételeket magukévá teszik. Hír szerint a ma délelőtti megbeszélésben a kormányelnök Széll Kálmán javaslatára be­vette ebbe a válaszba még azt is, hogy a kor­mány hajlandó annak idején a Ház előtt teendő nyilatkozatával is ratifikálni a békeföltételeket. tett nővérének s hevesen magához ölelve őt, kétségbeesett zokogás közben adta tudtára övéinek, hogy semmi szín alatt sem hajlandó az ő egyetlen nővérétől, Bozsenkától megválni, s ha őt elviszik, ő is vele akar menni. Ha pe­dig erőszakkal akarnák tőle elszakítani, akkor a kútba ugrik! . .. De nem, nem a kútba ... onnét kimenthetnék... egyenest a Vágba veti magát, még pedig sötét éjnek idején, hogy senki se lássa és ki ne menthesse, mert az elválást nem birja túlélni! — De Libusenka, kedves gyermekem, csil­lapodjál! — kérlelték felváltva a szülők. — Hiszen Bozsenát nem viszik el mindjárt s egy­szer mégis el kell válnotok! . . . — Igen, — zokogott Libusenka konokul tovább, — és engem majd senki sem fog el­venni . .. — Ej, dehogy­nem, — szólt most tréfásan Bozsena, kissé megszabadulva a szoros öle­léstől, —• hiszen a «Vetter» Hanesz már két év óta vár reád! — Nekem nem kell a Hanesz! —­ kiállá hevesen, ismét a nővére nyakába kapaszkodva a kisebb leány — a Hanesz vegyen el egy fehérhajú, vörösarcú, szeplős leányt, akinek szintén olyan savószinü a szeme, mint az övé! Én magyar leány vagyok! — jelenté ki önérzetesen — s magyar ember felesége aka­rok lenni, mint Bozsena, akinek barna szeme és fekete bajusza legyen . . . téve hozzá halkabban s mint a tettenért gyermek, ott­hagyva Bozsenát, gyorsan ismét a függöny mögé rejtőzött. Rudnay Zsófia: Hírek a folyosón. Széll Kálmán, ki ma már tíz óra előtt megjelent­ a Házban, a disszidensekkel s a kormány tagjaival való konferencia után is több kormánypárti férfiú­val értekezett a Ház folyosóján. Ismertette a tár­gyalások mai stádiumát. — Holnap — mondotta — a békeakciónak csak annyiban lesz folytatása, hogy az ellenzéki bizott­ság fog tanácskozni a házszabályok revíziójáró. Én tehát nem mulasztok semmit, mikor ma Rátótra uta­zom, honnan csak csütörtökön reggel érkezem vissza. — Nem Bécset jelenti ez a «Rátót?» — kér­dezte egy képviselő tréfásan. — Nem, nem, Bécsbe a legközelebbi napokban­­nem megyek, — felelt Széli. És nehogy még kételkedjenek, elővett egy hiva­­tos nyomtatványt, mely a Rátóton holnap tartandó bika­árverésre invitálja az ügy iránt érdeklődőket — Szívesen fiátok mindenkit, aki velem jön — ha komoly bikavásárló szándékai vannak, — tette hozzá nevetve. Ez utazása miatt Széll Kálmán ma korán távozott a Házból. Ami a személyi garanciákat illeti, az ellenzéki pártok egyes vezető emberei kijelentették ma a Ház folyosóin, hogy beérnék negatív formában nyújtott személyi biztosítékkal is, vagyis nyíltan és világosan kifejezve, legalább arra nézve kívánnak biztosítékot, hogy Lukács László nem lesz miniszterelnök és gróf Tisza István nem lesz belügyminiszter az új kabi­netben. A szabadelvű párt tagjainak véleménye az volt, hogy báró Bánffy és minisztertársai még ebben a szűkebbre vont keretben sem nyújthatnak személyi garanciákat. A házszabályok revíziója dolgában híte jár Molnár János egy nyilatkozatának, mely szerint az ellenzék még elvben sem menne bele a revízióba. Széll Kálmán, értesülvén a nyilatkozatról, fölkereste egyenként az ellenzéki bizalmi embereket és kijelen­tette, ha igaz volna, hogy az ellenzék nem megy bele a házszabályok revíziójába, a maga részéről a tranzakciót lehetetlennek tartja és maga is vissza­vonul. Az ellenzékiek biztosították Széll Kálmánt, hogy ők igenis belemennek a revízióba és a kor­mány erre vonatkozó pontjait tárgyalni fogják. Tényleg ebben az ügyben Győri­ Elek már holnap be fogja mutatni kidolgozott javaslatát a bizott­ságnak. Az Apponyi által a kúriai bíráskodásra vonat­kozóan kidolgozott s az ellenzéki konferencia által már elfogadott tervezetről ezt lehetett hallani . A módosítások lényege az, hogy a mindazokat a visszaéléseket, amelyek elbírálására eddig a belügy­miniszter volt a felebbviteli fórum, most a közigaz­gatási bíróság elé utalják. A bifurkáció fenmarad, de az eljárás annyiban módosul, hogy most a kér­dések egy részét a közigazgatási bíróság elé utalják. Azt az elvet érvényesítik a törvényjavaslatban, hogy a vitás választási ügyeket a Kúria juriszdikciója körébe utalják s a képviselőházi bizottságok csak olyan mandátumok ügyében járnak el, amelyek ellen nem emeltek kifogást, kérvényt nem adtak be. Kö­veteli továbbá az ellenzék, hogy adóhátralék miatt senki se veszítse el választói jogát. Hangsúlyozták az ellenzé­kiek, hogy a revideált házszabályok csak akkor lesznek alkalmazhatók, amikor a megállapítandó békeponto­­zatok minden egyéb pontját már végrehajtották és a kúriai bíráskodás életbeléptetése, a tiszta válasz­tásoknak lehető biztosítása által meg lesz adva az ellenzéknek az a garancia, hogy képviselői köteles­ségeit és jogait a Házban csorbítatlanul telje­sítheti. Nagy kíváncsisággal várják minden részen a szombatot, amikor a kormány ultimátumát fogja kimondani. Azt hiszik, hogy szombaton este báró Bánffy, báró Fejérváry, Lukács László és Széll Kálmán Bécsbe mennek, hol vasárnap mind a négyüket audiencián fogadja a király. Megemlítjük

Next