Pesti Napló, 1899. március (50. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
ÖTVENEDIK ÉVFOLYAM. (60. SZálít.) Apróhirdetésetc Ar»: Ery ■** a kr., vastagabb betűvel 4 ter Hirdetések petit •zámítással díjszabás szerint, Megjelen minden nap, ünnep éc vasárnap után 1« ELŐFIZETÉS!ÁRAS: Egész évre_14 frt kr. Félévre____7 »a Negyedévre __ 3 , 50 , Egy hóra____1 » 30 . Egyes szám — — .... 4 kr. Vidéken ... ... — .6 . Szerkesztőség: TI., Teréz-körút 21. * Kiadóhivatal: TI., Teréz-körút 23. Budapest, 1899. GyeményTimbrus. Szerda, március . A békekötés napja. Budapest, február 28. A magyar politika legszebb napjai közé számíthatja ezt a mait, melynek külső lefolyását is, itt leírjuk. Reggel hosszú sorban vonultak fel a többség tagjai a budai várba, búcsúzni az eddigi vezértől. Lelkesebb ovációban báró Bánffy Dezsőnek sohasem volt része, mint ez alkalommal. Mély meghatottsággal fogadta a búcsúzó a feléje hangzó üdvözleteket, a politikát kerülve, tisztán a baráti szeretet megnyilatkozásáért mondott az «intakt» szabadelvű pártnak köszönetet. Délután az összes pártok értekezletet tartottak. Elsőbben az ellenzékek fogadták el a békepontokat. Erről nyomban értesítették a többséget, melynek értekezletén az új kormány bemutatkozott. Széll Kálmán szintén előadta a béke pontozatait és bár felhangzott a régi harci pártnak egynémely kifogása, a többség mégis egyhangúlag fogadta el a megállapodásokat. Mikor vége volt az értekezletnek, a pártelnök felolvastatta a diszszidensek levelét, melylyel a pártba való visszalépésüket jelentették. Ehez az elnök azt a megjegyzést fűzhette, hogy a szabadelvű párthoz ezután 283 képviselő tartozik. Mennyi lesz ezután a tagok száma, azt még nem tudni; bizonyos azonban, hogy a nemzeti párt tagjai is kevés kivétellel belépnek, úgy hogy a szabadelvű párt számra nézve annyira megnövekszik, mint soha többség annakelőtte. Az esti órákban, mikor a nap eseményeit összeállítjuk, ezekhez reflekciókat nem fűzünk. A mai dolgok különben is csak bevezetésül szolgálnak a képviselőház holnapi üléséhez, melyben az új kormány politikáját kifejti és a pártok vele szemben az ország színe előtt állást foglalnak. Mivel pedig a szabadelvű párt ezután még hatalmasabb tényező lesz a parlamentben, mint volt eddig, regisztráljuk mindenekelőtt az ő állásfoglalását, mely Széll Kálmán beszédének hatása alatt történt. Röviden szólva, Széll Kálmánnak teljes volt a sikere. Jogos önérzettel hivatkozott rá, hogy bemutatóra neki nincs szüksége, ki több, mint harminc éve a magyar politika előterében áll és kinek nézetei és Programmja ismeretlenek nem lehettek senki előtt, ki magyar politikával foglalkozik. Plasztikusan formulázta azután kormányzati programmját ebben a két pontban: Hűség a hatvanhetes alaphoz; Tántoríthatatlan ragaszkodás az igazi szabadelvűséghez. Ez a nyilatkozat szólt úgy a pártnak, mint az országnak és nem kételkedünk benne, hogy mindenütt egyformán fogják magyarázni és megérteni. Akik talán azt hihették, hogy a szabadelvű pártba most új irányokat lehet belevinni, azokat ez a beszéd teljesen kijózaníthatja; akik pedig hihették, hogy az országban valami új irány következik, azokat meg fogja nyugtatni Széll Kálmán erőteljes nyilatkozata, hogy az egységes nemzeti államnak kiépítése kormányának első feladata. Mit jelentenek ezek a nyilatkozatok oly államférfiú ajkán, kit a korona a legválságemezett ? Hervé valami könyvet keresgélt a felesége könyvesszekrényében és szemébe ötlött szokatlan táblájával egy kötet. Kinyitotta. Valami naplóféle volt, Regina kezeírása. Hervé olvasni kezdte, ahol éppen kinyitotta. «Péntek. — Láttam ma Márkot. Szánhattam neki pár órát. Hogy szeret engem ! És milyen boldogság, szerelemre lobbantam valakit ! ...» «Szombat. — Talán jó dolog olyan nagyon szeretni, ahogyan én szeretek. Ahányszor fölkeresem, reszket szívem a végtelen boldogságtól.» «Csütörtök. — Érzem, mint növekedik szerelme , sejtem, hogy dédelgetésem, teljes magam átadása boldoggá teszik őt. úgy tetszik nekem, hogy kölcsönös szerelem a legnagyobb boldogság ezen a . . .» Rémülten nézett a feleségére. Regina ott állott mellette és az ő arcán is őrületes borzalom sápadozott. Hervé csak nézte őt kimondhatatlan, leírhatatlan pillantással. Nem ismert rá. Ez nem az ő édes, kicsi. . . Valami nagyot nyilatt benne . . . Megtámolyodott és ingott ide-oda, mint tölgyfa, melyet gyökerében szörnyű csapás talál. Hörgő suttogás: — Ne szólj! . . . Mondj valamit ! . . . A legkisebb szó, egy hang könnyebbülést hozna szivére, még ha a gyűlöletnek, vagy a bűnös jobb időben bizalmával ruházott fel, s kit az összes pártok csak az imént szabad elhatározásból mintegy birául tettek maguk felett, azt mindenki könynyen megítélheti, úgy érezzük, hogy a béke, mely holnaptól fogva bevonul a parlamentbe, egyúttal bevezetője egy uj korszaknak, mely az országot minden téren sokféle vivmánynyal kecsegteti. Elismerés illeti báró Bánffy Dezsőt, aki mikor a békés kibontakozásnak első kilátása megnyílt, készséggel felajánlotta áldozatul a maga pozícióját, s elismerés illeti Széll Kálmánt, aki erős kezével és tiszta belátásával a legnagyobb veszedelem pillanatában hozzáfogott a parlamenti lázongás lecsendesítéséhez. Neki sokkal több sikerült, mint a béke külső helyreállítása, mert valóban az összes aktív pártoknak egyesülését vitte keresztül. Ámde azért félreértené őt, ki mai beszédében is észre nem venné az erős pártember és a hivatását megértő pártvezér szavát. Hangsúlyozza több ízben, hogy csak a pártra kivan támaszkodni, de szívesen fogadja, bárkinek támogatását, ki politikáját helyesli. A párt belső életére vonatkozóan programmja , a teljes szolidaritás a szó igazi parlamentáris értelmében. Elhatározására azonban a kormány mértékadónak csak az egész pártot tekinti; visszautasít tehát minden partikuláris befolyást, legyen bár nyílt, vagy titkos. Tegyük hozzá, hogy a többség ezeket a pontokat nyomban ratifikálta, valamint reméljük, hogy ratifikálni fogják azok is, kik a pártba később még belépnek. Tiszta szempár. — A Pesti Napló tárcája. — Hervé tíz éve élt már a feleségével. Szerette és végtelenül boldog volt vele. Regina is egész lelkével a férjén csüngött. Szerelme szólt szép szemének minden pillantásából, piros ajkainak minden csókjából és Hervé érezte, hogy igazat szólnak ezek a nagy, tiszta, őszinte szemek és ez a piros gyermekszáj. Ha együtt sétáltak, se jobbra, se balra nem néztek, csak egymást látták, egymást nézték. Esett, viharzott vagy derűs kéken ragyogott az ég, ők nem érezték, ha csak együtt és egymáséi lehettek. Nagynéha emberek társaságába elegyedtek, kivették részüket az élet örömeiből; de ha egyiküket a másik nélkül küldték volna bálba, színházba vagy hangversenybe, mindegyikük szörnyen unatkozott volna. Mert hát valósággal ők voltak «az elválhatatlanok» és — szerették egymást. Gyakran megesett, hogy Hervé egyszerre csak vad hévvel magához ölelte Reginát, megcsókolta és — hallgatott. De az asszony értette a szíve néma beszédét, mely azt mondotta : — Maga kicsike, bájos teremtés, ki csupa jóság és csupa mámor; maga édes kis igaz lélek, akit imádok s akinek hálával tartozom! Egy napon — Regina kis asztalkáján hi .......L1J!JL.......................... ......!__at szerelemnek volna is a hangja. És Regina félelmes halkan mormolja: — Nem fogsz nekem hinni . .. — Mindent, mindent elhiszek, még a hazugságot is : mondj amit akarsz, csak szólj, csak szólj! . . És fuldokolva, kétségbeesett vonaglásban térdelt előtte. — Szegény Hervé, hogy szenvedsz . . . miattam ... és én nem tehetek róla . . . Hidd el, igazán nem .. . Nem fogod elhinni, Hervé, pedig a legtisztább igazság, amit beszélek: mindabból, amit itt olvastál — egy árva szó sem igaz ... Hervé szeretett volna iszonyúan felkacagni, de mikor a felesége tiszta szemébe tekintett, remegés rázta meg testét. Igazság, őszinteség és szűzi tisztaság volt ezekben a szemekben, melyek még szebbeknek és mélységesebbeknek látszottak a lassan szivárgó könyrétegen át. Valami különös, megejtő talizmán lehetett ezekben a nyugodt, kék csillagszemekben. És Hervé fenékig mélyedt e szemekbe, mikor a piros gyermekszáj gyónni kezdett: — Különös dolgokat fogok neked elmondani, dolgokat, melyeket magam sem értek s melyeket mégis meg kellett tennem, mert erősebbek voltak, mint én. Lassan kint, a lelkem mélyéből szálltak föl. Ezer gondolat, mint ezernyi apró kigyó siklott és csavargott testemben. Fáztam, féltem tőlük és megöltem őket, de Mai számunk 22 oldal.