Pesti Napló, 1899. március (50. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-01 / 60. szám

ÖT­V­ENED­IK ÉVFOLYAM. (60. SZálít.) Apróhirdetésetc Ar»: Ery ■** a kr., vastagabb betűvel 4 ter Hirdetések petit •­zámí­tás­sal díjszabás szerint, Megjelen minden nap, ünnep éc vasárnap után 1« ELŐFIZETÉS!­ÁRAS: Egész évre_14 frt­­ kr. Félévre____7 »a Negyedévre __ 3 , 50 , Egy hóra____1 » 30 . Egyes szám — — .... 4 kr. Vidéken ... ... — .6 . Szerkesztőség: TI., Teréz-körút 21. * Kiadóhivatal: TI., Teréz-körút 23. Budapest, 1899. GyeményTim­brus. Szerda, március . A békekötés napja. Budapest, február 28. A magyar politika legszebb napjai közé számíthatja ezt a mait, melynek külső lefolyását is, itt leírjuk. Reggel hosszú sorban vonultak fel a több­ség tagjai a budai várba, búcsúzni az eddigi vezértől. Lelkesebb ovációban báró Bánffy Dezsőnek sohasem volt ré­sze, mint ez alkalommal. Mély meghatott­sággal fogadta a búcsúzó a feléje hangzó üdvözleteket, a politikát kerülve, tisztán a baráti szeretet megnyilatkozásáért mon­dott az «intakt» szabadelvű pártnak kö­szönetet. Délután az összes pártok értekez­letet tartottak. Elsőbben az ellenzékek fogadták el a békepontokat. Erről nyom­ban értesítették a többséget, melynek érte­kezletén az új kormány bemutatkozott. Széll Kálmán szintén előadta a béke pontozatait és bár felhangzott a régi harci pártnak egynémely kifogása, a többség mégis egyhangúlag fogadta el a megálla­podásokat. Mikor vége volt az értekez­letnek, a pártelnök felolvastatta a disz­­szidensek levelét, melylyel a pártba való visszalépésüket jelentették. Ehez az elnök azt a megjegyzést fűzhette, hogy a szabadelvű párthoz ezután 283 képvi­selő tartozik. Mennyi lesz ezután a ta­gok száma, azt még nem tudni; bi­zonyos azonban, hogy a nemzeti párt tagjai is kevés kivétellel belépnek, úgy hogy a szabadelvű párt számra nézve annyira megnövekszik, mint soha többség annakelőtte. Az esti órákban, mikor a nap esemé­nyeit összeállítjuk, ezekhez reflekciókat nem fűzünk. A mai dolgok különben is csak be­vezetésül szolgálnak a képviselőház holnapi üléséhez, melyben az új kormány politi­káját kifejti és a pártok vele szemben az or­szág színe előtt állást foglalnak. Mivel pedig a szabadelvű párt ezután még hatalma­sabb tényező lesz a parlamentben, mint volt eddig, regisztráljuk mindenekelőtt az ő állásfoglalását, mely Széll Kálmán be­szédének hatása alatt történt. Röviden szólva, Széll Kálmánnak teljes volt a si­kere. Jogos önérzettel hivatkozott rá, hogy bemutatóra neki nincs szüksége, ki több, mint harminc éve a magyar po­litika előterében áll és kinek nézetei és Programm­ja ismeretlenek nem lehettek senki előtt, ki magyar politikával foglal­kozik. Plasztikusan formulázta azután kormányzati programmját ebben a két pontban: Hűség a hatvanhetes alaphoz; Tántoríthatatlan ragaszkodás az igazi szabadelvűséghez. Ez a nyilatkozat szólt úgy a pártnak, mint az országnak és nem kételkedünk benne, hogy mindenütt egyformán fogják magya­rázni és megérteni. Akik talán azt hihet­ték, hogy a szabadelvű pártba most új irányokat lehet belevinni, azokat ez a beszéd teljesen kijózaníthatja; akik pedig hihették, hogy az országban valami új irány következik, azokat meg fogja nyug­tatni Széll Kálmán erőteljes nyilatko­zata, hogy az egységes nemzeti államnak kiépítése kormányának első feladata. Mit jelentenek ezek a nyilatkozatok oly állam­­férfiú ajkán, kit a korona a legválságe­mezett ? Hervé valami könyvet keresgélt a felesége könyvesszekrényében és szemébe öt­lött szokatlan táblájával egy kötet. Kinyitotta. Valami naplóféle volt, Regina kezeírása. Hervé olvasni kezdte, ahol éppen kinyitotta. «Péntek. — Láttam ma Márkot. Szánhat­­tam neki pár órát. Hogy szeret engem ! És milyen boldogság, szerelemre lobbantam va­lakit ! ...» «Szombat. — Talán jó dolog olyan nagyon szeretni, ahogyan én szeretek. Ahányszor föl­keresem, reszket szívem a végtelen boldog­ságtól.» «Csütörtök. — Érzem, mint növekedik sze­relme , sejtem, hogy dédelgetésem, teljes ma­­gam átadása boldoggá teszik őt. úgy tetszik nekem, hogy kölcsönös szerelem a legnagyobb boldogság ezen a . . .» Rémülten nézett a feleségére. Regina ott állott mellette és az ő arcán is őrületes bor­zalom sápadozott. Hervé csak nézte őt kimond­hatatlan, leírhatatlan pillantással. Nem ismert rá. Ez nem az ő édes, kicsi. . . Valami na­gyot nyilatt benne . . . Megtámolyodott és ingott ide-oda, mint tölgyfa, melyet gyökerében szörnyű csapás ta­lál. Hörgő suttogás: — Ne szólj! . . . Mondj valamit ! . . . A legkisebb szó, egy hang könnyebbülést hozna szivére, még ha a gyűlöletnek, vagy a bűnös jobb időben bizalmával ruházott fel, s kit az összes pártok csak az imént sza­bad elhatározásból mintegy birául tet­tek maguk felett, azt mindenki köny­­nyen megítélheti, úgy érezzük, hogy a béke, mely holnaptól fogva be­vonul a parlamentbe, egyúttal beveze­tője egy uj korszaknak, mely az orszá­got minden téren sokféle vivmánynyal kecsegteti. Elismerés illeti báró Bánffy Dezsőt, aki mikor a békés kibontakozásnak első kilátása megnyílt, készséggel felajánlotta áldozatul a maga pozícióját, s elismerés illeti Széll Kálmánt, aki erős kezével és tiszta belátásával a legnagyobb veszede­lem pillanatában hozzáfogott a parla­menti lázongás lecsendesítéséhez. Neki sokkal több sikerült, mint a béke külső helyreállítása, mert valóban az összes aktív pártoknak egyesülését vitte ke­resztül. Ámde azért félreértené őt, ki mai beszédében is észre nem venné az erős pártember és a hivatását megértő párt­vezér szavát. Hangsúlyozza több ízben, hogy csak a pártra kivan támaszkodni, de szívesen fogadja,­­ bárkinek támogatá­sát, ki politikáját helyesli. A párt belső életére vonatkozóan programmja , a teljes szolidaritás a szó igazi parlamentáris ér­telmében. Elhatározására azonban a kor­mány mértékadónak csak az egész pártot tekinti; visszautasít tehát minden parti­kuláris befolyást, legyen bár nyílt, vagy titkos. Tegyük hozzá, hogy a többség ezeket a pontokat nyomban ratifikálta, valamint reméljük, hogy ratifikálni fogják azok is, kik a pártba később még belépnek. Tiszta szempár. — A Pesti Napló tárcája. — Hervé tíz éve élt már a feleségével. Szerette és végtelenül boldog volt vele. Regina is egész lelkével a férjén csüngött. Szerelme szólt szép szemének minden pillantásából, piros ajkainak minden csókjából és Hervé érezte, hogy igazat szólnak ezek a nagy, tiszta, őszinte szemek és ez a piros gyermekszáj. Ha együtt sétáltak, se jobbra, se balra nem néztek, csak egymást látták, egymást nézték. Esett, viharzott vagy derűs kéken ragyogott az ég, ők nem érezték, ha csak együtt és egy­máséi lehettek. Nagynéha emberek társaságába elegyedtek, kivették részüket az élet örömeiből; de ha egyiküket a másik nélkül küldték volna bálba, színházba vagy hangversenybe, mind­egyikük szörnyen unatkozott volna. Mert hát valósággal ők voltak «az elválhatatlanok» és — szerették egymást. Gyakran megesett, hogy Hervé egyszerre csak vad hévvel magához ölelte Reginát, meg­csókolta és — hallgatott. De az asszony ér­tette a szív­e néma beszédét, mely azt mon­dotta : — Maga kicsike, bájos teremtés, ki csupa jóság és csupa mámor; maga édes kis igaz lélek, akit imádok s akinek hálával tartozom! Egy napon — Regina kis asztalkáján hi­­ .......L1J!JL.......................... ......!__at szerelemnek volna is a hangja. És Regina fé­lelmes halkan mormolja: — Nem fogsz nekem hinni . .. — Mindent, mindent elhiszek, még a ha­zugságot is : mondj amit akarsz, csak szólj, csak szólj! . . És fuldokolva, kétségbeesett vonaglásban térdelt előtte. — Szegény Hervé, hogy szenvedsz . . . miattam ... és én nem tehetek róla . . . Hidd el, igazán nem .. . Nem fogod elhinni, Hervé, pedig a legtisztább igazság, amit beszélek: mindabból, amit itt olvastál — egy árva szó sem igaz ... Hervé szeretett volna iszonyúan felkacagni, de mikor a felesége tiszta szemébe tekintett, remegés rázta meg testét. Igazság, őszinteség és szűzi tisztaság volt ezekben a szemekben, melyek még szebbeknek és mélységesebbeknek látszottak a lassan szivárgó könyrétegen át. Valami különös, megejtő talizmán lehetett ezek­ben a nyugodt, kék csillagszemekben. És Hervé fenékig mélyedt e szemekbe, mikor a piros gyermekszáj gyónni kezdett: — Különös dolgokat fogok neked elmon­dani, dolgokat, melyeket magam sem értek s melyeket mégis meg kellett tennem, mert erő­sebbek voltak, mint én. Lassan kint, a lelkem mélyéből szálltak föl. Ezer gondolat, mint ezer­nyi apró kigyó siklott és csavargott testemben. Fáztam, féltem tőlük és megöltem őket, de Mai számunk 22 oldal.

Next