Pesti Napló, 1899. május (50. évfolyam, 120-149. szám)
1899-05-01 / 120. szám
2 Budapest, hétfő 1899. május 1. 120. szám FESTI NAPLÓ, való társalgás folyamán a főherceg, ki tökéletesen beszél magyarul, meleg érdeklődést tanúsított a közélet egyes kérdései iránt. Ezzel a főherceg bizonyságát adta annak, hogy ő felsége fenkölt példáját követve, nagy súlyt vet arra, hogy megismerkedjék társadalmi és közéletével annak az országnak, melyhez a legszentebb kötelékek fűzik. Az őszinte érdeklődésnek ezt a megnyilatkozását lelkes örömmel fogadja az egész közvélemény. Bizonyosra veszszük, hogy a budapesti tartózkodás mély benyomással lessz a főherceg fogékony lelkére és személyes tapasztalásaiból is azt a meggyőződést fogja meríteni, hogy a korona iránt való odaadó szeretet és a dinasztiához való hagyományos ragaszkodás összeforrott a nemzet lelkével. Budapest, április 30. A képviselőház hétfői ülésén még számosan fognak felszólalni a kúriai bíráskodás kanzel-paragrafusánál. A néppártról gr. Zichy János, Rakovszky István, Púder Rezső, Meszliny Pál fognak ellene beszélni, továbbá Visontai Soma Ugron-párti és Kalocsay Alán pártonldvüli is szólásra van följegyezve. Képviselői körökben elterjedt hírek szerint e szakasznál fog felszólalni Szilágyi Dezső is, aki az eddigi egész vitát nagy figyelemmel kisérte s több szónok beszédéről jegyzeteket készített magának. Bár az említetteken kívül a kormány részéről Széli miniszterelnök és Plusz miniszter is fel fog szólalni e szakasznál, mégis valószínűnek tartják, hogy a törvényjavaslat tárgyalását hétfőn befejezik. Néhány apróbb javaslatot s jelentést tárgyal azután a képviselőház s ha ezekkel is végzett, egyheti szünete lessz, mely idő alatt a főrendiház tárgyalja a kúriai bíráskodást. Hír szerint a főrendiházi tárgyalás befejezte után bezárják az országgyűlés második ülésszakát és megnyitják a harmadikat. A költségvetés szentesítése. A hivatalos lap Vasárnapi száma közli az 1899. évi állami költségvetésről szóló szentesített törvényt, melyet mint 1899. évi VIII. törvénycikket április 29-ikén hirdettek ki az Országos Törvénytárban. A főispánváltozások. A hivatalos lap hír szerint e hónap végén fogja közölni több főispánnak saját kérésére történt fölmentését és utódjuk kinevezését. Jegyzékváltás a kiegyezésről. Az osztrák és a magyar kormány közt az utolsó napokban a kiegyezés dolgában jegyzékváltás történt, melyről a N. Fr. Presse a következőket jelenti: A magyar kormány jegyzékkel fordult az osztrák kormányhoz, melyben azt követeli, hogy az augusztusi megállapodásokból hagyják ki az" úgynevezett rülbelül öt hónapja nálunk van. Betegen érkezett ide, de remélem, hogy vissza fogja nyerni az egészségét. Férjem elolvasta előttünk az újságokból a szörnyű esetet. Paula azt mondja, hogy a gazember verekedést kezdett Alfréddel a vacsora alatt, majd megragadta Paulát a karjánál fogva és belökte őt a szomszéd szobába. Az ajtót azután rázárta. Három óra hoszszáig volt a szobában. Hallotta a két férfi lármáját, egyszerre azonban ismét csend lett. A nyomorult ember végre kieresztette a szobából Paulát s pénzt kínált neki, amelyet azonban ő nem fogadott el. Paulának nyomban menekülni kellett, mert azzal fenyegette a gazember, hogy a rendőrség kezébe szolgáltatja őt. Alfrédet — mint mondotta st már elzáratta. Paula Berlinbe utazott, felvette ott a pénzecskéjét s egyenesen hozzánk jött. Te is hozzánk költözhetnél, legalább valamennyien együtt lennénk. Ha jönni akarsz, Paula küldeni fog neked útiköltséget. Üdvözlünk mindnyájan. Szerető testvéred Tóni. — Tehát a sógorod volt az az ember ? — kérdezte Rézi. — úgy látszik. •— Elmegy testvéreidhez ? ■— Még nem tudom. — Én elmennék. Egy éppen belépő vevő megszakadja a beszélgetést. (Vége.) állandósítás! klauzulát. A múlt esztendő augusztus hónapjában tudvalévően gróf Thun osztrák miniszterelnök báró Bánffy magyar miniszterelnökkel megállapodást kötött, mely szerint abban az esetben, ha 1903-ig a vám- és kereskedelmi szövetség alkotmányos uton nem jön létre, a mostani állapotot addig kell föntartani, míg a törvényhozás másképpen nem rendelkezik. E megállapodás szerint a vám- és kereskedelmi szövetség, hacsak a törvényhozás el nem határozza ez állapot megváltoztatását, állandóvá lett volna, s ezért a két kormánynak ezt a megállapodását állandósítási klauzulának nevezték el. Világos, hogy ez a klauzula ellenkezik Széll Kálmán miniszterelnök formulájával, mely szerint abban az esetben, ha a vám- és kereskedelmi szövetséget 1903-ban meg nem hosszabbítják, azt csak 1904-ig tartják fönn. E határidő letelése után a Széll-féle klauzula értelmében minden körülmények közt a magyar országgyűlésnek kell döntenie a közös, vagy az önálló vámterület kérdéséről. A magyar kormány most már azt követeli jegyzékében, hogy az osztrák kormány a megállapodásokból hagyja ki ezt a klauzulát. Az osztrák minisztertanács két ülésen foglalkozott a magyar kormány jegyzékével és szintén jegyzékben foglalt állást " a magyar kormány kívánságával szemben. Tudvalevő dolog, hogy az osztrák kormány kifogásokat tesz Széll Kálmán formulája ellen és azt kívánja, hogy ezekről a kifogásokról tárgyalásokat folytassanak. Az osztrák kormány leginkább az ellen támaszt akadályt, hogy a bankprivilégium oly időtartamra állapíttassák meg, mely a vám- és kereskedelmi szövetségnek a Széll-féle formulában megállapított időtartamánál hosszabb. Akció az önálló vámterület mellett. A függetlenségi pártok közgazdasági bizottságai, mint a Pol. Krt. jelenti, május 4-ikén délután fél hat órakor a képviselőház I. számú üléstermében tartják első értekezletüket az önálló vámterület érdekében tervezett mozgalom tárgyában. Wekerle Sándor a tudományok népszerűsítéséről. — A Szabad Líceum közgyűlése. — Budapest, április 30. A Szabad Líceum egyesület mai közgyűlésén .Wekerle Sándor, az egyesület védője, a társadalom abbeli kötelességéről beszélt, hogy a tudományokat a nemzetnek mind szélesebb rétegeivel kell megismertetni. Népszerűsíteni kell az ismereteket, hogy az iskola falain kívül is mindenki tanulhasson kedve, tetszése, hajlama szerint, mert nincs nagyobb bűn, mint a szellemi igazságokat, a tudományt, az ismereteket az iskola falai közé zárni és ezzel megakasztani a műveltség terjesztését. A társadalom ebbeli kötelességének hangoztatása volt a kiinduló pontja annak a nagy lépésnek, melylyel Wekerle Sándor a Szabad Líceum vasárnapi közgyűlését megnyitotta. Ez a beszéd voltaképpen az egész társadalomnak szólott, figyelmeztetésül, hogy a szellemi kincsek szétosztása nélkül az ország fejlődésén, előrehaladásán munkálkodni nem lehet. A Szabad Líceum közgyűlését délelőtt 11 órakor tartotta az Akadémia kistermében. A közgyűlésen Wekerle Sándor elnökök, ott voltak : Talassics és Hegedűs miniszterek, Joannovich György államtitkár, Borszékiy Soma, Beöthy Zsolt miniszteri tanácsos, Alexander Bernát, Than Károly, dr. König Gusztáv, Földes Béla egyetemi tanárok, Erődy Béla főigazgató ; a hölgytagok közül Plósz Sándorné a leányaival, Wlassics Gyuláné, gróf Hugonnay Béláné, Hegedűs Sándorné, Rudnay Béláné, Beniczkyné-Bajza Lenke, Földes Béláné és még sokan. Az ülést Tekerle Sándor elnök nyitotta meg hosszabb beszéddel. Elmondotta, hogy az egyesület felolvasásait a közönség mind nagyobb érdeklődéssel látogatja és teljesen sikerült az egyesület felolvasásait a munkások körében népszerűekké tenni. De ez a tagköri érdeklődés — folytatta Wekerle — egy nagy tanulságot is rejt magában, s egy nagy kötelességet is mindnyájunkra. Azt a nagy tanulságot rejti magában, hogy az iskola falain kívül a szabad előadások mind nagyobb mérvű, mind több ágazatra, mind szélesebb körökre való kiterjesztése, azok rendszeres szervezése, mindenkinek hozzáférhetővé tétele, immár elodázhatatlanul megoldandó közkérdéssé, társadalmi szükséggé vált, melynek kulturális törekvéseinkben hovatovább oly jelentősége lessz, mint magának az iskolának. S azt a nagy kötelességet rója mindnyájunkra, kiket szerencsés helyzetünk az ismeretek magasabb fokára juttatott, róla különösen a tudomány és ismeretek hivatott képviselőire, a tanárokra, hogy működésüket az iskolán belül ne tekintsék befejezettnek; a nagy társadalom kulturális igényei a köztérre szólítják őket, hogy azon is hirdessék, képviseljék és terjeszszék a szellemi igazságokat, a tudományt és ismereteket - - -- - Az alkimisták maguk részére akarták hasznosítani ismereteiket, s törekvésük kába kísérletnek bizonyult. Ma is kába, eredményében meddő az a kísérlet, az a tudomány, törekvés, mely a tudós cellájának négy fala közé szorul; hasznossá, eredményessé csak azáltal válik, ha közkincsesé leszen. Társadalmi rendünk lehetetlenné teszi, utópiának nyilvánítja az anyagi javak megosztását, elkallódnának, megsemmisülnének azok, ha mindenkinek egyformán hozzáférhetőkké tétetnének. A szellemi világ kincsei azonban annak az oltárnak örök tüzéből valók, mely annál nagyobb lobbot vet, mennél többet vesznek belőle ;• közkincsesé, mindenkinek hozzáférhetővé kell azért tennünk a tudományokat, az ismereteket. Ha én haladó korunknak ezzel a nagy követel-ményével szemben bírálom meg eddig kifejtett működésünket, arra a szomorú tapasztalatra jutok, hogy a kezdetnek is csak kezdetén vagyunk. De azért mégis erős bennem a bizodalom az iránt, hogy törekvésünk nem fut szét a fövényben, hanem hogy az ismeretek szabad terjesztésének, nagy társadalmi kérdése sikeres megoldásra lessz juttatva. Beszéde végén köszönetet mondott a kultuszminiszternek, hogy mindkét egyetem tanárait az egyesület támogatására felhívta és jelezte, hogy az ülésen Feszty Árpád fog felolvasni a művészi nevelésről. Az éljenzéssel fogadott beszéd után dr. Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő, egyesületi titkár olvasta föl évi jelentését. Eszerint az egyesület az elmúlt télen 142 előadást rendezett, melyeknek 9458 hallgatójuk volt. A munkások számára külön húsz előadást rendeztek, ezeket 5000 munkás hallgatta meg. A Szabad Líceum eszméje már a vidéken is hódított, igy Pozsonyban huszonhét előadást tartott az egyesület ottani fiókja, továbbá a pápai egyesület is szép eredménynyel működik. Azután rátér az University Extension ismertetésére s arra a meggyőződésre jutott, hogy ez csak a Szabad Líceum felkarolása mellett létesíthető s hogy ez igy van, arra elég bizonyságot szolgáltat a Líceum ezidei hódítása a vidéken s a munkások közt. Ha e két hasonló célú és irányú egyesület külön létesül, egyik megrontja a másikat és kölcsönösen agyonütik azt a nagy és merész célt, amit a kultuszminiszter maga elé tűzött: a művészi nevelést. A titkári jelentést és a pénztári számadásokat ezután vita nélkül tudomásul vették. Most Feszty Árpád ült a felolvasóasztalhoz, hogy a művészi nevelésről értekezzék. A képzőművészet történetével kapcsolatosan a művészi érzés fejlődését ismertette érdekes előadásában. Értekezését az állatvilággal kezdette, ahol szintén lehet tapasztalni a művészi érzés legalsóbb fokát, mely abból áll, hogy meg tudja külömböztetni a neki jóleső dolgot a rossztól. Az embernél a lélekben nyilatkozik meg a művészet. A művészetek fejlődésére vagy visszaesésére nagy hatással van az idegen szellemnek befolyása. Ezt látjuk a keleti népek művészetének tanulmányozásánál. A perzsa, föníciai, görög és római népek művészi érzéke egészen más volt. Az tudott gyönyörködni egy szép Vénus-szoborban, mert annak minden redőjében fel tudta fedezni a művészetet; a kereszténység azonban, mely uralmát kiterjesztette a pogány és régi népek vallásos érzületére is, ezt a művészi ízlést egy csapással megsemmitette. Romokban hevernek a régi görög és római szobrok, művészi alkotások, s a Vénusz-szoborban a kereszténység nem látott mást megtestesülve, csak a bűnt, s összetörte. Ezután bőven vázolja, mint fejlődött fokról-fokra a művészi érzés, míg elért a mai fejlettségéhez. Az érdekes előadást megéljenezték. Az ülés végén választások voltak. Tiszteletbeli tag lett Plósz Sándor igazságügyminiszter, elnökké újból Joannovich György nyugalmazott államtitkárt választották meg. A tisztikar teljesen a régi maradt. Joannovich elnök az új tisztikar nevében megköszönte a közgyűlés bizalmát, mire Wekerle Sándor bezárta a tanácskozást. TÁVIRATOK. Salisbury az angol-orosz megegyezésről. London, április 30. A királyi művészeti akadémiának tegnap este tartott ünnepi éves lakomáján Salisbury beszédet mondott,melyben egyebek között ezt mondta: Az orosz kormánynyal kielégítő megegyezésre jutottunk és remélem, hogy a megegyezésnek jó befolyása lesz. Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy a megegyezésnek milyen messzemenő következményei lehetnek. Tekintettel azonban azokra az összeköttetésekre, melyek az utolsó ötven év alatt időnként közöttünk és ama nagy birodalom között fennállottak, azt hiszem, örömmel üdvözölhetem azt, hogy a kínai kérdést illetőleg megegyezésre jutottunk, mely — úgy hiszem — némi bizonyossággal elejét fogja venni annak a valószínűségnek, hogy érdekeink és céljaink a jövőben bármikor is összeütközésbe kerüljenek egymással.