Pesti Napló, 1899. május (50. évfolyam, 120-149. szám)

1899-05-01 / 120. szám

2 Budapest, hétfő 1899. május 1. 120. szám FESTI NAPLÓ, való társalgás folyamán a főherceg, ki tökéletesen beszél magyarul, meleg érdeklődést tanúsított a közélet egyes kérdései iránt. Ezzel a főherceg bi­zonyságát adta annak, hogy ő felsége fenkölt pél­dáját követve, nagy súlyt vet arra, hogy megismer­kedjék társadalmi és közéletével annak az ország­nak, melyhez a legszentebb kötelékek fűzik. Az őszinte érdeklődésnek ezt a megnyilatkozását lelkes örömmel fogadja az egész közvélemény. Bizonyosra veszszük, hogy a budapesti tartózkodás mély be­nyomással lessz a főherceg fogékony lelkére és személyes tapasztalásaiból is azt a meggyőződést fogja meríteni, hogy a korona iránt való odaadó szeretet és a dinasztiához való hagyományos ragasz­kodás összeforrott a nemzet lelkével. Budapest, április 30. A képviselőház hétfői ülésén még számosan fognak felszólalni a kúriai bíráskodás kanzel-para­­grafusánál. A néppártról gr. Zichy János, Rakovszky István, Púder Rezső, Meszliny Pál fognak ellene beszélni, továbbá Visontai Soma Ugron-párti és Kalocsay Alán pártonldvüli is szólásra van följe­gyezve. Képviselői körökben elterjedt hírek szerint e szakasznál fog felszólalni Szilágyi Dezső is, aki az eddigi egész vitát nagy figyelemmel kisérte s több szónok beszédéről jegyzeteket készített magá­nak. Bár az említetteken kívül a kormány részéről Széli miniszterelnök és Plusz miniszter is fel fog szólalni e szakasznál, mégis valószínűnek tartják, hogy a törvényjavaslat tárgyalását hétfőn befejezik. Néhány apróbb javaslatot s jelentést tárgyal azután a képviselőház s ha ezekkel is végzett, egyheti szü­nete lessz, mely idő alatt a főrendiház tárgyalja a kúriai bíráskodást. Hír szerint a főrendiházi tárgya­lás befejezte után bezárják az országgyűlés második ülésszakát és megnyitják a harmadikat. A költségvetés szentesítése. A hivatalos lap Vasárnapi száma közli az 1899. évi állami költség­­vetésről szóló szentesített törvényt, melyet mint 1899. évi VIII. törvénycikket április 29-ikén hirdet­tek ki az Országos Törvénytárban. A főispánváltozások. A hivatalos lap hír sze­rint e hónap végén fogja közölni több főispánnak saját kérésére történt fölmentését és utódjuk ki­nevezését. Jegyzékváltás a kiegyezésről. Az osztrák és a magyar kormány közt az utolsó napokban a kiegyezés dolgában jegyzékváltás történt, melyről a N. Fr. Presse a következő­ket jelenti: A magyar kormány jegyzékkel fordult az osztrák kormányhoz, melyben azt követeli, hogy az augusz­tusi megállapodásokból hagyják ki az" úgynevezett rülbelül öt hónapja nálunk van. Betegen érke­zett ide, de remélem, hogy vissza fogja nyerni az egészségét. Férjem elolvasta előttünk az újságokból a szörnyű esetet. Paula azt mondja, hogy a gazember verekedést kezdett Alfréddel a vacsora alatt, majd megragadta Paulát a karjánál fogva és belökte őt a szomszéd szo­bába. Az ajtót azután rázárta. Három óra hosz­­száig volt a szobában. Hallotta a két férfi lár­máját, egyszerre azonban ismét csend lett. A nyomorult ember végre kieresztette a szobá­ból Paulát s pénzt kínált neki, amelyet azonban ő nem fogadott el. Paulának nyom­ban menekülni kellett, mert azzal fenyegette a gazember, hogy a rendőrség kezébe szol­gáltatja őt. Alfrédet — mint mondotta st­ már elzáratta. Paula Berlinbe utazott, felvette ott a pénzecskéjét s egyenesen hozzánk jött. Te is hozzánk költözhetnél, legalább valamennyien együtt lennénk. Ha jönni akarsz, Paula kül­deni fog neked útiköltséget. Üdvözlünk mind­nyájan. Szerető testvéred Tóni. — Tehát a sógorod volt az az ember ? — kérdezte Rézi. — úgy látszik. •— Elmegy testvéreidhez ? ■— Még nem tudom. — Én elmennék. Egy éppen belépő vevő megszakad­ja a be­szélgetést. (Vége.) állandósítás! klauzulát. A múlt esztendő augusztus hónapjában tudvalévően gróf Thun osztrák minisz­terelnök báró Bánffy magyar miniszterelnökkel megállapodást kötött, mely szerint abban az eset­ben, ha 1903-ig a vám- és kereskedelmi szövetség alkotmányos uton nem jön létre, a mostani állapotot addig kell föntartani, míg a törvényhozás másképpen nem rendelkezik. E megállapodás szerint a vám- és kereskedelmi szövetség, hacsak a törvényhozás el nem határozza ez állapot megváltoztatását, állan­dóvá lett volna, s ezért a két kormánynak ezt a megállapodását állandósítási klauzulának nevezték el. Világos, hogy ez a klauzula ellenkezik Széll Kál­mán miniszterelnök formulájával, mely szerint abban az esetben, ha a vám- és kereskedelmi szövetséget 1903-ban meg nem hosszabbítják, azt csak 1904-ig tartják fönn. E határidő letelése után a Széll-féle klauzula értelmében minden körülmények közt a magyar országgyűlésnek kell döntenie a közös, vagy az önálló vámterület kérdéséről. A ma­gyar kormány most már azt követeli jegy­zékében, hogy az osztrák kormány a megállapo­dásokból hagyja ki ezt a klauzulát. Az osztrák mi­nisztertanács két ülésen foglalkozott a magyar kor­mány jegyzékével és szintén jegyzékben foglalt ál­lást " a magyar kormány kívánságával szemben. Tudvalevő dolog, hogy az osztrák kormány kifogá­sokat tesz Széll Kálmán formulája ellen és azt kí­vánja, hogy ezekről a kifogásokról tárgyalásokat folytassanak. Az osztrák kormány leginkább az ellen támaszt akadályt, hogy a bankprivilégium oly idő­tartamra állapíttassák meg, mely a vám- és keres­kedelmi szövetségnek a Széll-féle formulában meg­állapított időtartamánál hosszabb. Akció az önálló vámterület mellett. A füg­getlenségi pártok közgazdasági bizottságai, mint a Pol. Krt. jelenti, május 4-ikén délután fél hat óra­kor a képviselőház I. számú üléstermében tartják első értekezletüket az önálló vámterület érdekében tervezett mozgalom tárgyában. Wekerle Sándor a tudományok népszerűsítéséről. — A Szabad Líceum közgyűlése. — Budapest, április 30. A Szabad Líceum egyesület mai közgyűlésén .Wekerle Sándor, az egyesület védője, a társadalom abbeli kötelességéről beszélt, hogy a tudományokat a nemzetnek mind szélesebb rétegeivel kell meg­ismertetni. Népszerűsíteni kell az ismereteket, hogy az iskola falain kívül is mindenki tanulhasson kedve, tetszése, hajlama szerint, mert nincs nagyobb bűn, mint a szellemi igazságokat, a tudományt, az isme­reteket az iskola falai közé zárni és ezzel meg­akasztani a műveltség terjesztését. A társadalom ebbeli kötelességének hangoztatása volt a kiinduló pontja annak a nagy lépésnek, melylyel Wekerle Sándor a Szabad Líceum vasárnapi közgyűlését megnyitotta. Ez a beszéd voltaképpen az egész társadalomnak szólott, figyelmeztetésül, hogy a szellemi kincsek szétosztása nélkül az ország fejlő­désén, előrehaladásán munkálkodni nem lehet. A Szabad Líceum közgyűlését délelőtt 11 órakor tartotta az Akadémia kistermében. A közgyűlésen Wekerle Sándor elnökök­, ott voltak : Talassics és Hegedűs miniszterek, Joannovich György államtitkár, Borszékiy Soma, Beöthy Zsolt miniszteri tanácsos, Alexander Bernát, Than Károly, dr. König Gusztáv, Földes Béla egyetemi tanárok, Erődy Béla főigaz­gató ; a hölgytagok közül Plósz Sándorné a leányai­val, Wlassics Gyuláné, gróf Hugonnay Béláné, Hegedűs Sándorné, Rudnay Béláné, Beniczkyné-Bajza Lenke, Földes Béláné és még sokan. Az ülést T­ekerle Sándor elnök nyitotta meg hosszabb beszéddel. Elmondotta, hogy az egyesület felolvasásait a közönség mind nagyobb érdeklődéssel látogatja és teljesen sikerült az egyesület felolvasá­sait a munkások körében népszerűekké tenni. De ez a tagköri érdeklődés — folytatta Wekerle — egy nagy tanulságot is rejt magában, s egy nagy kötelességet is mindnyájunkra. Azt a nagy tanulságot rejti magában, hogy az iskola falain kívül a szabad előadások mind nagyobb mérvű, mind több ágazatra, mind szélesebb körökre való kiterjesztése, azok rendszeres szervezése, mindenkinek hozzáférhetővé tétele, immár elodázhatatlanul megoldandó köz­kérdéssé, társadalmi szükséggé vált, melynek kulturális törekvéseinkben hovatovább oly je­lentősége lessz, mint magának az iskolának. S azt a nagy kötelességet rója mindnyájunkra, kiket sze­rencsés helyzetünk az ismeretek magasabb fokára juttatott, róla különösen a tudomány és ismeretek hivatott képviselőire, a tanárokra, hogy működésü­ket az iskolán belül ne tekintsék befejezettnek; a nagy társadalom kulturális igényei a köztérre szó­lítják őket, hogy azon is hirdessék, képviseljék és terjeszszék a szellemi igazságokat, a tudományt és ismereteket - - -- - Az alkimisták maguk részére akarták hasznosí­tani ismereteiket, s törekvésük kába kísérletnek bizonyult. Ma is kába, eredményében meddő az a kísérlet, az a tudomány, törekvés, mely a tudós cellájának négy fala közé szorul; hasznossá, eredményessé csak az­által válik, ha közkincsesé leszen. Társadalmi rendünk lehetetlenné teszi, utópiának nyilvánítja az anyagi javak megosz­tását, elkallódnának, megsemmisülnének azok, ha mindenkinek egyformán hozzáférhetőkké tétetnének. A szellemi világ kincsei azonban annak az oltárnak örök tüzéből valók, mely annál nagyobb lobbot vet, mennél többet vesznek belőle ;• közkincsesé, min­denkinek hozzáférhetővé kell azért tennünk a tudo­mányokat, az ismereteket. Ha én haladó korunknak ezzel a nagy követel-­­ményével szemben bírálom meg eddig kif­ejtett mű­ködésünket, arra a szomorú tapasztalatra jutok, hogy a kezdetnek is csak kezdetén vagyunk. De azért mégis erős bennem a bizodalom az iránt, hogy törekvésünk nem fut szét a fövényben, hanem hogy az ismeretek szabad terjesztésének, nagy tár­sadalmi kérdése sikeres megoldásra lessz juttatva. Beszéde végén köszönetet mondott a kultusz­miniszternek, hogy mindkét egyetem tanárait az egyesület támogatására felhívta és jelezte, hogy az ülésen Feszty Árpád fog felolvasni a művészi ne­velésről. Az éljenzéssel fogadott beszéd után dr. Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő, egyesületi titkár ol­vasta föl évi jelentését. Eszerint az egyesület az elmúlt télen 142 előadást rendezett, melyeknek 9458 hallgatójuk volt. A munkások számára külön húsz előadást rendeztek, ezeket 5000 munkás hallgatta meg. A Szabad Líceum eszméje már a vidéken is hódított, igy Pozsonyban huszonhét előadást tar­tott az egyesület ottani fiókja, továbbá a pá­pai egyesület is szép eredménynyel működik. Azután rátér az University Extension ismertetésére s arra a meggyőződésre jutott, hogy ez csak a Szabad Líceum felkarolása mellett létesíthető s hogy ez igy van, arra elég bizonyságot szolgáltat a Lí­ceum ezidei hódítása a vidéken s a munkások közt. Ha e két hasonló célú és irányú egyesület kü­lön létesül, egyik megrontja a másikat és kölcsö­nösen agyonütik azt a nagy és merész célt, amit a kultuszminiszter maga elé tűzött: a művészi nevelést. A titkári jelentést és a pénztári számadásokat ezután vita nélkül tudomásul vették. Most Feszty Árpád ült a felolvasóasztalhoz, hogy a művészi neve­lésről értekezzék. A képzőművészet történetével kap­csolatosan a művészi érzés fejlődését ismertette ér­dekes előadásában. Értekezését az állatvilággal kez­dette, ahol szintén lehet tapasztalni a művészi érzés legalsóbb fokát, mely abból áll, hogy meg tudja kü­­lömböztetni a neki jóleső dolgot a rossztól. Az embernél a lélekben nyilatkozik meg a művészet. A művészetek fejlődésére vagy visszaesésére nagy hatással van az idegen szellemnek befolyása. Ezt látjuk a keleti népek művészetének tanulmányozá­sánál. A perzsa, föníciai, görög és római népek művészi érzéke egészen más volt. Az tudott gyönyörködni egy szép Vénus-szoborban, mert annak minden redőj­ében fel tudta fedezni a művészetet; a kereszténység azonban, mely uralmát kiterjesztette a pogány és régi népek vallásos érzületére is, ezt a művészi íz­lést egy csapással megsemmitette. Romokban hever­nek a régi görög és római szobrok, művészi alko­tások, s a Vénusz-szoborban a kereszténység nem látott mást megtestesülve, csak a bűnt, s összetörte. Ezután bőven vázolja, mint fejlődött fokról-fokra a művészi érzés, míg elért a mai fejlettségéhez. Az ér­dekes előadást megéljenezték. Az ülés végén választások voltak. Tiszteletbeli tag lett Plósz Sándor igazságügyminiszter, elnökké újból Joannovich György nyugalmazott államtitkárt választották meg. A tisztikar teljesen a régi maradt. Joannovich elnök az új tisztikar nevében meg­köszönte a közgyűlés bizalmát, mire Wekerle Sán­dor bezárta a tanácskozást. TÁVIRATOK. Salisbury az angol-orosz megegyezésről. London, április 30. A királyi művészeti akadémiának tegnap este tartott ünnepi éves lakomáján Salisbury beszédet mondott,melyben egyebek között ezt mondta: Az orosz kormánynyal kielégítő megegyezésre ju­tottunk és remélem, hogy a megegyezésnek jó be­folyása les­z. Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy a megegyezésnek milyen messzemenő következmé­nyei lehetnek. Tekintettel azonban azokra az össze­köttetésekre, melyek az utolsó ötven év alatt időn­­ként közöttünk és ama nagy birodalom között fenn­állottak, azt hiszem, örömmel üdvözölhetem azt, hogy a kínai kérdést illetőleg megegyezésre jutot­tunk, mely — úgy hiszem — némi bizonyossággal elejét fogja venni annak a valószínűségnek, hogy ér­dekeink és céljaink a jövőben bármikor is összeütkö­zésbe kerüljenek egymással.

Next