Pesti Napló, 1899. augusztus (50. évfolyam, 211-241. szám)

1899-08-01 / 211. szám

211. szám. Budapest, kedd PESTI­­'VA­RIX­ X, 1889. augusztus 1. 8 Bausmern Guidó fogarasi főispán levelében mély gyászával mentette ki az ünnepről való elmaradását, s lelkes hangon szólt az erdélyi szászoknak az ünneplésben való hazafias részvételéről. — Gróf Béldi Ákos, kolozsi főispán fontos családi esemény­nyel mentette ki elmaradását. — Than Károly egye­temi tanár esztendőből küldött levelében gyenge egészségi állapotát hozta fel okul, mely miatt nem jöhet el; de a távolban együtt ünnepel az országgal. — Bildner Ferenc szász országgyűlési képviselő igen hazafias hangú, szép levélben betegségével menti ki elmaradását. Msn. Popovity Pántó szerb plébános Zsilinszky Mihály államtitkárhoz ezt a levelet intézte : «Mint szerb író, valamint a «Szerb Matica» irodalmi szakaszának tagja, a­kinek az a szilárd meggyőző­dése, hogy valaki egyúttal jó hazafi és jó szerb is lehet — legkedvesebb kötelességemnek tartom, hogy­­a nemzet nagy géniuszának, a halhatatlan Petőfi­nek eleste ötvenedik évfordulója alkalmából, bámu­latomat és hódolatomat az egész világtörténelemben ritkán található oly költő iránt kifejezzem, ki úgy, mint, a skót bárdok és szerb gusztávok, a szabad­ságról oly elragadóan énekelni és oly hősiesen érte meghalni tudott. Egyúttal mélyen meghajlom oly nemes nemzet előtt, mely nagyjait ily magasztosan ünnepeli. Végre bátorkodom méltóságodat, mint a magas kormány képviselőjét, kinek ez alkalommal is a nekem megtett jó tettért őszinte hálámat ismé­telni bátorkodom, legalázatosabban felkérni, méltóz­­ítassék ez üdvözletemet kegyes tudomásul venni és ■a Petőfi-ünnep rendező-bizottságával közölni. Bács­­i Petrovoszelló 1899. julius 26-án méltóságodnak leg­alázatosabb és leghálásabb szolgája, mnj. Popovity Pántó g. k. szerb plébános.­­ Kossuth Ferenc Nápolyból ezt telegrafálta: [«Dicsőség a költőnek és a vértanúnak; virág és tö­­viskoszoru szobrára. Kossuth Ferenc.» I. Vácról ez a telegramm érkezett: «Sajnálatunkat fejezzük ki, hogy lánglelkű­ költőnk emlékünnepén , egyesületünk nem képviseltethette magát, de a tá­­­volból a legőszintébb lelkesedéssel ünnepli az ün­nepséget, melynek egyes mozzanatait meleg érdeklő­déssel kiséri. Az Országos Nőképzőegyesület elnök­sége, özvegy gróf Teleki Sándorné, Rudnay Jó­­­zsefné, Emich Gusztávné, Csiky Kálmánná. ■ * Cr -X-p': A budapesti posta- és táviró-altisztek és szolgák­­köre tegnap este hat órakor fényes ünnepet ült a­­Petőfi-szobor előtt. Mintegy ötszáz díszruhás altiszt­­és szolga vonult a Petőfi-szobor elé a kör zászlaja alatt a dalárdával. Miután a dalárda Burghardt karnagy vezetése alatt elénekelte a Szózatot, Nagy Lajos elnök szép beszéd kíséretében megkoszorúzta a­ szobrot. Ezután a dalárda elénekelte a Talpra a magyart és Koszorú István hatásos beszédben ma­gasztalta a nagy költőt. A Himnusz hangjai zárták ide a szép ünnepet, melyen mintegy ötezer ember­­ volt jelen. A hazafias munkások elhatározták, hogy Petőfi szobrára érckoszorut fognak készíttetni s a gyűjtést erre a célra a munkások körében megkezdik. Ma mintegy 2000—2500 munkás vonult ki Petőfi szobrá­hoz s arra hazafias, lelkes beszéd kíséretében he­­lyezte el a nemzeti demokrata munkáspárt hatalmas nemzetiszinszalagos koszorúját. Ugyanez a párt hallunk, nem éppen épületes. Az ember a sülyedés alsó fokán mindig baromibb a ba­romnál. A középkorban sűrű nagy éhségek­ben nem volt ritkaság, hogy a szülők meg­ették gyermekeiket és viszont a felnőtt gyer­mekek elagyult szüleiket, akárcsak a déli szigetek kannibáljai. Valami az éhséghez ha­sonló szükség az egyetlen törvény, amely­nek engedelmeskedik a nagy városoknak az a társadalma, amely a föld színén lakik ugyan, de mégsem látható, amely az éj­szaka beálltával lát kenyérkeresethez, amely a rajta kívül eső világban csak zsákmányt és rendőrt lát. Hát van-e ebben a vi­lágban szerelem, törődik ez a világ a szerelem édes semmiségeivel, ahol a szűkös, az elenged­hetetlen kenyeret tilos után, ezernyi ezer ve­szedelem között kell keresni ? A jó­koron, a mi kalauzunk, erre a naiv kérdésre ironikus félmosolylyal azt feleli, hogy szerelme válo­gatja , hogy nincs az a naiv, virágillatú, me­rőben idillt lehelő érzés, amely boldog kivált­sága a tizenhatesztendős kornak ; hogy nincs meg az a becsületes önzés sem, amely ve­lünk, nyárspolgárokkal, családot alapíttat. Az a bűnben és nyomorban fogant, abban született, abban iskolázott társadalom nem ismeri a tizenhat év bűbájos illúzióit, amelyben minden csupa poézis, nem ismeri a szív tiszta, szinte tárgy­talan és céltalan sóvárgását, az érzékek szű­ziességét. Abban a társadalomban mindenki úgy nő föl, nem mint a liliom a mezőn, a Gond­viselés mindeneket eltakaró szárnya alatt, de mint a burján az utak szélén és a szemétdomb­­ egyidejűleg a vidéken is, és pedig Kecskeméten, Székesfehérvárott, Győrött, Csabán, Szegeden, Ka­posvárott, Diósgyőrött, Temesvárott, Aradon, Baján, Kolozsvárott, Brassóban, Debrecenben, Nagykőrösön és Orosházán rendezett ünnepeket a vele közös, vagy hazafias alapon álló munkásegyesületekkel. Ünnepek a vidéken. A vidék ünnepléséről ma a következő tudósítá­sokat kaptuk: Küs-Kőrös, a költő szülővárosa, nagy díszszel ünnepelte meg ma Petőfi halálának félszázados év­fordulóját. Budapestről délelőtt érkezett meg a Petőfi‘■Társaság küldöttsége, délután pedig a külön­vonatok valósággal ontották a környék ünnepre zarándokló közönségét. Különösen Halasról érkez­tek sokan. Az ünnep délután öt órakor kezdődött isteni tisztelettel, melyen a luteránus lelkész emlék­beszédet mondott Petőfiről. Innen a költő szobra elé vonultak, ahol a Szózat eléneldése után Benedicty Andor a város nevében áldozott szép beszéddel a költő emlékének. A sok ezerre menő tömeg, mely­nek soraiban túlnyomó volt a város és a vidék föld­­mivesnépe, mely áhítattal hallgatta a beszédet, mely után Pósa Lajos letette a Petőfi­ Társaság ko­szorúját a szobor talapzatára, rövid de gyújtó ha­tású beszéd kíséretében. Ezután Bródy Sándor mon­dott rapszódikus beszédet Petőfiről. Biró Dezső pedig elszavalta Ábrányi Emil alkalmi költeményét. Végül vári Szabó István halasi polgármester hódolt a költő emlékének a maga városa nevében, azután Petőfi szülőháza elé vonult a menet, hol Feszti Árpád beszélt a néphez, hatalmas vonásokkal ecse­telve Petőfiben a népszabadság költőjét. Utána Pósa Lajos elszavalta a maga költeményét, me­lyet tárcarovatunkban közlünk. Este díszvacsora volt. Szeged. Az egész város lobogódíszt öltött. Az egyetemi ifjúság vasárnap délelőtt díszes ünnepsé­get rendezett az «Otthon»-kör nagytermében, mely színültig megtelt előkelő közönséggel. Képviselve volt a város, a Dugonics-Társaság, a tanár- és ta­nítótestület, törvényszék stb. Az ünnepet a Szegedi Daloskör hazafias éneke nyitotta meg, majd Vidacs Aladár és Donáth Mór egyetemi hallgatók mondot­tak beszédeket; Pap Hilda zajos tetszést ért sza­valatával. Kiss Lajos tanár Petőfi-emlékezést olva­sott fel; a «Petőfi Hortobágyon» című melodráma fejezte be a szép ünnepet. Délután a Szeged­­alsóvárosi Népkör rendezett impozáns Petőfi-ünne­­pet, melyet Vőneki Pál nyitott meg. Utána Molnár Jenő szavalta el Petőfi ódáját. Kun-Félegyházán, Petőfi gyermekkorabeli tar­tózkodóhelyén, fényesen megünnepelték az évfor­dulót. Vasárnap délelőtt ünnepi közgyűlés volt, me­lyen dr. Szerelemhegyi Károly polgármester szép beszédben szólt a költőről. Ezután a közgyűlés tes­tületileg átvonult az ó-templomba, ahol Kolosvári plébános fényes ünnepi misét celebrált és szép prédikációban emlékezett meg Petőfiről. Mise után több ezerre menő közönség vonult a Petőfi-térre, melynek közepén sátort ütöttek. Itt az ünnepet a dalkör éneke nyitotta meg, azután dr. Fazekas Kál­mán ügyvéd szép megnyitó­ beszédet mondott. Móra István elszavalta alkalmi ódáját, mire Holló Lajos, a város országgyűlési képviselője mondott nagy­hatású emlékbeszédet. A beszéd után, melyet a kö­bokon. Ott nincs család, nem ismerik a sze­rető anyát, nem a kenyérkereső apát. Az asz­­szony talán nem minden esetben dobja el a porontyot, amely csak nyűgözi kenyérkereseté­ben és gyönyöreiben, mert fél a büntetőtör­vénytől ; fél, hogy megfosztják nyomom sza­badságától. Az apák azonban egyátalán nem törődnek a gyermekkel, akinek életet adtak; abban a társadalomban nincs olyan apa, aki­ről a római családjog azt mondhatná, hogy pater est, quem nuptiae demonstrant. Házasság a szó konvencionális értelmében nincs. A szövetségeket a véletlen, a vér ingere, az alkoholmámor, az együttlakás, a foglalkozások hasonszerűsége kö­tik ideig-óráig, de nem ritkán huzamos időre, sőt olykor az egész életre is. A kötés azonban egyik felet sem gátolja szokott foglalkozása gyakorlatában, nem jár semmi változással sem az életmódban, sem az erkölcsökben. Az asz­­szony tovább is uralja magát s a férjnek eszébe sem jutna, hogy ezzel jogaiban sértik meg. A szerelem, amelynek ára van, nem sze­relem ; a hűtlenség, amelyet pénzzel egyenlíte­nek ki, nem sértés. Morálnak kissé furcsa, de érthető, hisz a polgártársadalomban is fordul elő házasság­törés, amit nem stigmatizálnak sem hűtlenség­nek, sem becstelen dolognak. A nyomor társa­dalmában pedig a szerelem az egyetlen foglal­kozása az asszonynak ; mesterség, amit ható­sági jogosítványnyal az, tőke, amit hozományul visz a közös háztartásba. De az a közömbös férfi, aki nemcsak szemet huny a mesterségre, de segédkezik is abban, szerepet cserél, mihelyt zönség zugó éljenzéssel fogadott. Haubner Károly szavalta el Szabados ódáját. Az ünnepet a daloskor éneke fejezte be. Ünnep után a nőegyesület meg­koszorúzta a Petőfi-emléktáblát, melyet erre az al­kalomra szépen feldiszitettek s mely azon a házon van, melyben Petőfi 1824—1830-ig töltötte gyer­mekéveit. Mármaros-Sziget: A Petőfi-ligetben óriási kö­zönség részvétele mellett tartották meg tegnap a Petőfi-emlékünnepet. A rendező­bizottság élén Lator Sándor alispán állott. Az ünnepen, amelyen a szla­­tinai bányász-zenekar és a daloskörök is közreműköd­tek, a régi honvédek lobogók alatt sorakoztak. Petőfiről Vékony Antal főgimnáziumi tanár mondott nagyhatású emlékbeszédet, Szabó Sándor gyönyörű alkalmi költeményét Mokcsay Zoltán megyei aljegyző szavalta nagy hatással, ifj. Gavallér Lajos és Majo­ros pedig a nagy költő költeményeiből szavalt. Este Komjáthy debreceni színtársulata rendezett dísz­előadást. Nagyvárad : A nagyszalontai katolikus templom­ban nagy közönség részvételével ünnepi istentisztelet volt. A templom hajójában katafalk volt Petőfi arc­képével. Kovács Márk plébános gyászmisét mondott. Ugrán a refom­átus paplak falára, ahol Petőfi a szabadságharc alatt meghalt, Bölönyi József in­tendáns emléktáblát állított, amelyet szép ünneppel lepleztek le. Az ev. ref. templomban Nagy Imre lelkész ünnepi beszédet mondott. Pécs: Ma ünnepelték Petőfi emlékét a nemzeti kaszinóban óriási közönség jelenlétében. Jobst László ügyvéd szép megnyitó-beszéde után a Pécsi Dalárda énekelte Petőfi Talpra magyar­ját. Váradi Antal «Petőfi visszatér» című szép költeményét viharos tapsok közt szavalta el. Délben fényes ebé­det adott Jobst ügyvéd Váradi Antal tiszteletére. Az ebéden jelen voltak többek közt báró Fejérváry Imre főispán, Tormay alispán és Majorossy polgár­­mester, Szabadka. Az egyetemi ifjak szép ünnepet ren­deztek vasárnap. Délelőtt gyászmise volt a ferenc­­rendiek templomában. A templom zsúfolásig megtelt ünneplőkkel, a városi hatóság, az ipartestület, a kaszinó testületileg képviseltette magát. Az ünnep másik része a «Pest» szállóban volt, hol megjelen­tek a város képviselői a főispánnal az élükön. Gödöllő: Délután három órakor leplezték le a Petőfi-emléktáblát a Petőfi-téren levő Dömsödi­­házon, melyben egykor Petőfi lakott. Ünnepi beszé­det Polner Zoltán mondott, aki átadta a táblát az elülj­áróságnak. Azután Rózsa István szavalta el az «Egy gondolat bánt engemet...» című költeményt. A dalegyesület énekével ért véget az ünnep. A várost fellobogózták. Pápa : A Petőfi-ünnep fényesen sikerült. Az ün­neplők a városházáról vonultak Mészáros Károly polgármester vezetésével a Petőfi-házhoz, ahol ez­rekre menő néptömeg gyűlt egybe. Az ünnepi be­szédet Harmos Zoltán, a Jókai-k­ör alelnöke mon­dotta és a Himnusz eléneklésével ért véget az ün­nep. Pápa városa még ebben az évben fel akarja állítani Petőfinek és Jókainak szobrát is. Pancsova : A pancsovai hazafias egyesületek tegnap szépen sikerült ünnepet rendeztek Petőfi Sándor emlékére. Ünnepi beszédet Tomka Károly hertelendyfalvi lelkész mondott, aki Petőfinek baj­a magafajtájabeli férfi közeledik asszonyához, mihelyt a szerelem nem mesterség, amely jö­vedelmet hoz. A féltékenységnek, a zöldszemű szörnynek borzalmasabb és véresebb tragédiái fordulnak elő ebben a világban Othelloénál. Mindennapos, hogy a vágytársat rövid uton el­teszik a láb alól, nem ritkán az asszony segít­ségével, aki ilyenkor a csábító szirén szerepét játszsza. Nem ritkaság az sem, hogy az asz­­szony, szeretvén a változatosságot, áldozatává esik kacérságának, mert ez a társadalom is ismer becsületkérdést. Az asszony elcsábítása pedig az, amit vérrel kell lemosni. Szó sincs róla, az ilyen tragédiában mindig van egy kis része a materiális önzésnek is. Az asszony keresete akármilyen prekárius, mégis biztosabb, sőt rendesebb is a férfi kereseténél, aki vagy tolvaj, vagy rablógyilkos. Tehát rendszerint az asszony tartja a férfit, s amikor elhagyásról van szó, mindig kenyér forog a kockán. De ne lássuk ezt a sötét világot sötétebbnek a valónál, igen sokszor szüli a véres tragédiát az érzés. A bűnös emberek nagyon ragaszkodnak egymáshoz, kapocs köztük maga a bűn is. S mert rendszerint csak egyetlenegyhez ragasz­kodhatnak, a nő a vele élő férfihez és meg­fordítva: ez a ragaszkodás eltéphetetlenül erős. A nagyvárosi büntetőbíróságok és fogházak cso­dás dolgokat beszélhetnének a bűnös emberek kölcsönös vonzalmáról, olykor heroikus önfel­áldozásról is. A bűnös szerelem azonban nemcsak a tár­sadalom legalsó fokán újoncozza híveit, részt követel magának és részt kap a társadalmi.

Next