Pesti Napló, 1899. november (50. évfolyam, 303-332. szám)

1899-11-01 / 303. szám

8­2 Budapest, szerda PESTI perUPILO-1899. november­­i határt borulttá tette s most már van rá remény, hogy újév után a magyar tör­vényhozás egész erővel hozzáláthat a belügyi feladatokhoz. A helyzetnek ily örvendetes fordulása mellett az ország könnyen belenyugodhatik abba, hogy né­hány hónapig indemnitás alapján fogják vezetni államháztartását. Budapest, október 31. Miniszteri tanácskozás. A holnapi ünnep miatt ma tartották meg a rendes heti mi­niszteri tanácskozást, amelyen a kormánynak valamennyi Budapesten levő tagja részt vett. A miniszterelnök utazása. Széll Kálmán mi­niszterelnök holnap délután, halottak napjára Rátótra utazik s pénteken jön vissza Budapestre. A külügyminiszter Bécsben, Bécsből telegrafálják. Gróf Golub­ovszki külügyminisz­ter ma reggel több napi távollét után vissza­érkezett Bécsbe. (­­ Az indemniti. A képviselőház pénzügyi bizott­sága ma Falu­ Miksa elnöklésével tartott ülésében tárgyalta az indemniti-javaslatot. A kormány részé­ről Széli miniszterelnök, Lukács és Hegedűs minisz­ter volt jelen. Neményi Ambrus elfogadásra ajánlja a javasla­tot ama körülményekre való utalással, melyek meg­akadályozták azt, hogy a költségvetési előirányzat még az év vége előtt törvényerőre emelkedhessé. A törvényjavaslat egyébként mindenben megfelel a Ház által korábbi években elfogadott hasonló ter­mészetű javaslatoknak. Kossuth Ferenc pártállása folytán bizalmi okokból nem szavazza meg a javas­latot. Komjáthy a bizalmi okokon kívül azért sem szavazza meg, mert nem látja szükségét. A bökkenő az, hogy a kormány nincs tisztában a közös költ­ségekkel. A javaslatban a kormány a felhatalmazást ki akarja terjeszteni a később hozandó törvényekre s intézkedésekre is; ehez szóló a jogkör hiánya miatt nem járulhat hozzá. Marékfalvay a kormány iránt való bizalomból elfogadja a javaslatot. Farbaky ugyanily értelmű szavai után felszólalt Széll minisz­terelnök ! Kiterjeszkedett azokra, amiket Kossuth és Komjáthy a bizalmatlanságuk motiválására felhoz­tak. Az ország gazdasági helyzetét nem látja bi­zonytalannak. Ez irányban is biztosítottnak látja az ország érdekeit, csakis az elintézés mikéntje van még Ausztriában függőben. A szónok teljesen bízik ab­ban, hogy a megállapodások január elsejével életbe lépnek. Ha ez nem történnék meg, meg van óva minden jogunk s azokkal élhetünk minden irányban. Hogy az indemnitási törvényjavaslat időközben meg­alkotandó törvényekre hivatkozik, nem új dolog, így történt mindig s nem is történhetik másként. Akár ki is hagyhatnák ezt a passzust, mert ha időköz­gal kihalászni, égő lámpával hátrafelé lemenni a pince lépcsőjén, hogy meglássák az isme­retlen jövendőbelit, ágybafekvés előtt alma­héjjal az ágy négy lábát bemázolni, sóval a szájban egy szögletet körülfutkosni, ami mind a Mindenszentek napja babonahitéhez tar­tozik. .­­Fortier «Louisiana studies­» (New­ Orleans 1894) című munkájában azt állítja, hogy külö­nösen úgynevezett burokban született négerek­ről hiszik azt, hogy Mindenszentek estéjén ké­pesek szellemeket látni. De a burok általában is szerencsét hoz s különösen a vízbefuladás ellen tartják sikeres óvószernek. Az írek is meg vannak győződve, mint James Moodey írja («The funeral customs of Ireland), hogy Mindenszentek éjjelén a holtak elhagyják sírjaikat, meglátogatják azokat a he­lyeket, melyeken életükben tartózkodni szoktak. Ilyenkor a házakat megtisztogatják, az asz­talra ételt, italt raknak, hogy a szellemek, kik hajnalhasadtáig időznek ott, semmiben szüksé­get ne szenvedjenek. Ha valaki meg akar győ­ződni egy szellem jelenlétéről, mondja ki nevét s azonnal láthatóvá tessz. Aki pedig ez estén lépéseket hall háta mögött, vissza ne forduljon, mert könnyen megtörténhetik, hogy a lépések gonosz szellemtől erednek. De ha valaki meg­pillant egy szellemet, akkor sem szabad elsza­ladnia, hanem lépjen egyenesen feléje s a Szentháromság nevében, kérdje meg: ki ő és mit akar ? Sima Ferenc mellett és ellen. A képviselő­ház összeférhetetlenségi bizottságában már jó régen pihen Sima Ferenc összeférhetetlenségi ügye, mely a vagyonára kimondott csődből eredt. A bizottság emiatt egy izben már megsemmisítette Sima szen­tesi mandátumát, de a Ház tudvalévően formai hi­bák miatt visszautasította a határozatot a bizott­sághoz. Azóta pihen az ügy, de a szentesi válasz­tók egy része úgy látszik megunta már a várakozást. Mint Szegedről írják, a szentesi függetlenségi és 48-as Kossuth-kör vasárnap gyűlésre hívta össze Szentes választóit pártkülönbség nélkül; a gyűlés­nek az lett volna a célja, hogy felszólítsák Simát, tisztázza magát a vádaktól, vagy ha ezt nem teszi, maga a polgárság feliratban kérje a képviselőház­tól, hogy Sima mandátumát semmisítse meg. A gyűlés azonban, bár vagy ötszáz polgár vett benne részt, határozatot nem hozhatott, mialatt dr. Tasz­nádzy Antal a felirattervezetet olvasta föl, vagy százhúsz emberből, jórészt szocialistákból álló csa­pat rontott be a gyűlésterembe, és iszonyú lármával, didakodással megakadályozta a további tanácsko­zást. Ezek Sima hívei voltak, akik előzetesen Sima házában tanácskoztak, és olyan botrányt rendeztek, hogy a rendőrkapitány kénytelen volt a gyűlést feloszlatni. A szegedi tudósítás szerint a Kossuth­­kör tagjai, mintegy hetvenen-nyolcvanan, mégis alá­írták a képviselőházhoz intézendő feliratot, s ezt most tovább körözik Szentes polgárai közt. ben a törvényhozás valamit elrendelne, annak enélkül is meg kellene történnie. — Komjáthy örömmel venné az illető kifejezés kihagyá­sát, Kossuth azon való aggodalmát fejezi ki, hogy a reciprocitás megtagadásának esetére nem történtek előkészületek. Széli miniszterelnök: Hite és meggyőződése, hogy az az eshetőség nem fog be­­lekövetkezni, s ezért nem is látott szükségeseknek más irányban való előkészületeket. De ha az a nem várt eset mégis bekövetkeznék, az ország jogai teljesen fönn vannak tartva s a törvényben fentartott jog alapján és amellett igen sok fegyver van az ország kezében, amelyekkel ezeknek a jogoknak érvényt szerezhet a reciprocitás megsértése esetében.­­ A bizottság ezek után általánosságban s részletei­ben elfogadta a törvényjavaslatot. Több évi jövedelme van, összesen 2.300.000 korona évi pótlásra szorul kongruája biztosítására, a latin­­szertartásnak félmillió koronára, a görög szertartá­­snak 1,800.000 koronára. Ez az­­esszeg azonban csökken azáltal, hogy 580 lelkészség van olyan, mely régebben szőkébb viszonyok között lévén, a vallásalapból nyert kongrua-kiegészítést, azóta azon­ban a viszonyok változása következtében nemcsak a létminimumnak megfelelő, hanem számos esetben ennél jóval magasabb jövedelme van Ezeknek az 1802—1806-iki generalis konskripció óta élvezett segélyezése megszűnik, miáltal közel 200.000 ko­rona az új kongrua-kiegészítés céljára lessz for­dítható. Eképpen az évi szükséglet 2.100.000 ko­ronára csökken. A katolikus kongrua rendezése. Jelentettük, hogy a katolikus kongrua rendezésére szükséges összeg előteremtéséről két javaslat merült fel a püspökök körében. Ezekről a javaslatokról — mint ma­ jelentik — végérvényesen az a püspöki konfe­rencia fog dönteni, amelyet november végén, vagy december elején, közvetetlenü­l a katolikus autonó­miai kongresszus tanácskozásainak újból való meg­kezdése előtt fognak tartani.­­ Magáról a szüksé­ges összegről egy estilap ezt jelenti: A 900 latin szer­­tartásu és 1878 görögszertartásu katolikus lelkész, kinek a stóla-dijakon és szabadlakáson kívül az 1600 koronában megállapított létminimumnál kevess polgári életviszonyok szempontjából is van jelentősége itt-ott a Mindenszentek napjá­nak, például Skóciában, ahol ilyenkor szoktak a cselédek uraságaiknak felmondani. Nálunk pedig sokáig Mindenszentek napja jelentette a katonai év kezdetét. Shakespeare is említi az ő idejéből, hogy a szegények e napon házról-házra mentek koldulni kalácsért s rigmu­sokat énekeltek. Amerikai családokban Mindenszentek napján gyakran élőképeket is rendeznek mulatságul a jövő titkai leleplezésére, amiért azokat «tableaux of fortune»-nak is hívják s nem ritkán nagy költségekkel, fényes kiállítással egybekötik. Este aztán néma vacsora (dumb supper) következik, amelynek készítése közben egy szót sem szabad ejteni. A vendégek hátrafelé mennek a terített asztalhoz, háttal ülnek hozzá s hátulról ol­vasnak egy könyvet, beszélniök pedig egy szót sem szabad. Hogy jövendőbelijüket megtudják, az ame­rikai lányok vesznek egy tojást, megfőzik, a sárgáját megeszik, s helyébe sót tesznek. Ezt a sót aztán a tojásfehérjével együtt lefekvés előtt fogyasztják el. Gondolhatólag egész éjjel csak úgy gyötri őket a szomjúság, de legalább tudják, hogy az les­z a vőlegényük, aki álmuk­ban legelőször nyújt nekik vizet. Máskor három tálcát vesznek elő, egyikbe hamut, a másikba gyűrűt tesznek s a harma­dikba vizet töltenek. Ekkor a mátkájára kiváncsi leányzónak bekötik a szemét, a tálcákat el­dugják. Ha a bekötött szemű leány először a gyűrűstálcát találja meg, még egy éven belül férjhez fog menni. Ha a hamuba téved a keze, özvegységre jut. A vizestálca pedig azt jelenti, hogy aggszűz marad. Néha két mogyorót tesznek egy szenes­lapátra s ezt égő parázs fölé tartják. A két mogyoró a leendő házaspárt jelenti s ha a tűz fölött összegurulnak, a két szerető mielőbb össze fog kelni, ha pedig szétmennek, akkor a me­nyegző a messze jövőben késlekedik. Végre ha egy mogyoró egészen a tűzbe ugrik, házasságra nem is lehet gondolni. A fiatal lányok még a praktikus Amerikában is regényesek, amint ezekből láthatjuk. Jó adag képzelgés kell ahoz, hogy a hagyományok tiszteletével semmit sem törődő Amerikában is ilyen szokások tarthassák fenn magukat. A Mindenszentek napja sok gyöngéd szívbeli ügy­nek lessz ily módon szerencsés megoldójává, kivált ha a szerelmes ifjú találékonysága is segít hozzá. Mert az ábrándos hölgynek oly kevés elég, hogy este a bokorba rejtett fehér zseb­kendőjén a számára rendeltetett férj kezdő­betűit vélje fölfedezni, vagy hogy a levegőbe vetett toll repüléséből találja ki, hogy merről jön a várva-várt férj, aki egész életére magá­hoz fogja l­á­n­col­ni. 803. Népszámlálás és munkaszünet. A képviselő­­ház közgazdasági bizottsága ma Kovácsy Sándor helyettes elnöklésével tartott ülésében tárgyalta az 1900. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslatot, melyet Rosenberg Gyula előadó tüzetesen ismerte­tett. Szinay Gyula, Heltai Ferenc, Szájbely Gyula és Lánczy Leó néhány megjegyzése és Hegedűs Sándor miniszter tüzetes felvilágosításai után a bizottság általánosságban egyhangúlag és egy szer­kezeti módosítással részleteiben is elfogadta a tör­vényjavaslatot.­­ A kereskedelmi miniszternek a vasárnapi munkaszünetről alkotott törvény alapján kibocsátott rendeletéről szóló jelentését tudomásul vette a bizottság. A máramaros-selgred­ mandátum. Az Urányi Imre halálával megüresedett máramaros­szigeti ke­rületben a függetlenségi párt is állít jelöltet; a Föl. Ért. jelentése szerint Bródy Lajost, az ottani függetlenségi párt elnökét léptetik fel. Napidíjasok felirata a képviselőházhoz. A képviselőházhoz egy felirat érkezett a budapesti napidijasoktól. Meghatóan szólnak e sorok a napidija­­sok szomorú sorsáról, ők az egyedüliek — panaszolják — akik jövedelmükkel 50 percenttel az egyszerű nap­számos másfél forintnyi napidiján is alul maradtak. Az 1897. évi dijnoktörvény szerint Budapesten egy­évi szolgálat után egy forintnál többnek kellene lennie a napidíjuknak, de a törvénynek ez az intéz­kedése eddig nem javított a helyzetükön; a nyugdíj elnyeréséhez pedig olyan hosszú szolgálati idő van kötve, hogy a napidíjasok életviszonyai mellett csak keveseknek lehet kilátásuk a nyugdíj elnyerésére. Kérik tehát a képviselőházat, hogy a közeledő télre való tekintettel pártolja a kormánynál az anyagi helyzetük javítására vonatkozó kérésüket. A javítás az lenne, hogy a kormány vagy emelné föl rendeleti után a fizetésüket,, vagy pedig lakbér címén adna nekik segítséget.

Next