Pesti Napló, 1900. július (51. évfolyam, 178-208. szám)
1900-07-21 / 198. szám
r 2 Budapest, szombat * ^ - FESTI INWIT _..*»„ 1900. julius 21. 198. szán. ................"" " ""............ «1 más nemzet, más ország. A korhatag kolosszus megmozdult. A világ legközönyösebb nemzete, melyből a nemzeti és állami öntudat kihaltnak látszott, tudatára ébredt annak, hogy nemzet. Látjuk, hogy mily csodákat művel a nemzeti öntudat kis nemzeteknél is. Ha pedig négyszázmillió ember megmozdul, ez világtörténeti esemény. Márpedig megmozdult. Az idegenek ellen való mozgalmat lassan és rendszeren készítették elő s ez a mozgalom, mely először Santung tartományban tört ki s átterjedt a szomszédos Pecsikre, most már hatalmasan terjed dél felé. Kina a kínaiaké! — ez a jelszó mint futótűz terjed az óriási birodalomban. Most már a Jang-ce-kiang folyamvidékét, Kina derekát, szintén megragadta a forradalmi láz. Ki az idegenekkel ! Ez hangzik Közép- és Délkína millió lakosú városaiban s a Jangcekiang mentéről Sanghajba menekülnek az idegenek. A hatalmak most már látják, hogy akkora dologba fogtak, amekkorára még soha Európa a tengeren túl nem vállalkozott. India meghódítása gyermekjáték volt ahoz képest, ami most Kínában a hatalmakra vár, ha félúton megállani nem akarnak. Rendet csinálni Kínában, könnyű ezt kimondani. Míg a régi kínai expedíciók mértékével mérték ezt a mostani mozgalmat, azt hitték, 40—50 ezer emberrel, legrosszabb esetben 80 ezer emberrel megoldható. De most már látják, hogy ez lehetetlen. Maga Tiencin megtartása szükségessé tesz ekkora haderőt. Peking megszállásához már jóval több kell. Egész Kína megszállása pedig egyszerűen stratégiai lehetetlenség. Ha a forradalmi láz átterjed erre az egész nagy birodalomra, akkor az úgynevezett rendcsináláshoz egész Európa ereje sem lenne elégséges. Peking elfoglalásával ez a cél elérve nem lessz. Peking a birodalom északi határához közel fekszik és nem a legnagyobb, nem is legfontosabb városa a birodalomnak. Ha a mandsu-dinasztia megbukik, úgyis Nanking lesz a birodalom fővárosa. De hát a hatalmak megegyeztek abban, hogy Kínát sem elfoglalni, sem feldarabolni nem akarják. Csupán a forradalom megfékezése s a pekingi mészárlás megboszulása, a jövőre garanciák megteremtése lessz feladatuk. Egy azonban már most bizonyosnak látszik: az, hogy e korlátok közt is legalább 200—300 ezer emberből álló hadsereg lesz szükséges a kitűzött programm megvalósításához. Európának el kell készülve lenni, oly hadjáratra, mely igen soká elhúzódhatik, sok ezer európai katona életébe és néhány milliárd forintba fog kerülni. Nem csoda tehát, hogy a német császár harcias beszéde óta, bár a pekingi mészárlás csak azóta vált szörnyű bizonyossággá, a harci kedv európaszerte inkább csökkent, mint növekedett. Elmélkedéseket olvasunk, melyek elmondják, mily hiba volt a kínaiakkal úgy bánni, mint barbár «benszülöttekkel». A hittérítések körül is sok hiba történt. Tudva van, hogy akik Kínában a keresztény hitre tértek, kivétel nélkül a nép legalsó, elzüllött rétegéhez tartoztak, akik anyagi vagy más önző érdekből lettek keresztényekké. Hogy a jobb társasághoz tartozó kínai ember kereszténynyé legyen, az merő lehetetlenség. A hittérítések erkölcsi hatása majdnem semmi, de az idegenek ellen való gyűlölet felszításában nagy részük van. Pedig Iddlg a 400 millió kínait Confucius racionalista tanairól át lehessen téríteni a keresztény hitre, azt még remélni sem lehet. Alapos kétség fér ahoz, hogy Európa, még a hatalmak egyetértésre való törekvésének őszinteségét feltéve is, képes legyen akkora közös akcióban végig kitartani, amekkorát ennek a kínai problémának a megoldása szükségessé tenne. Sok fontos kérdésnek tisztába hozatalát még meg sem kezdették. Azt általánosan belátják, hogy a Kínában működő nemzetközi csapatokat egy hadvezérnek kell alárendelni. Ki legyen e hadvezér? E kérdést eddig még nem is érintették. ) A kínai mozgalom fejlődésével egy új helyzet képe kezd kibontakozni. A tiencini és a Peking ellen való közös, hadjárat mellett már előállott az, hogy Oroszország a maga érdekszféráját, sőt határait kénytelen védeni Mancisuország- ban. Ehez hasonló helyzet készül Német-országra Santungban. Ha minden nemzet, a maga birtokát és érdekkörét tesszi kénytelen védeni, várjon marad-e elég erő és elég lelkesedés a Peking ellen viselendő boszóló keresztesháborúra ? ! Legrosszabb Anglia helyzete, mert ennek «érdekszférája» a legnagyobb. Ennek megvédésére magában egy nagyi hadsereg kell. Ez pedig nincs. Simlából jön a hír, hogy Palmer, a brit-indiai csapatok főparancsnoka kijelentette, hogy Indiából több csapatot elvonni nem lehet. Márpedig Nagybritanniaösszes többi hadereje Délafrikában van. Mindezeket végiggondolva, nagy megnyugvással veszszük, hogy monarkiánki tudtára adta a hatalmaknak, hogy száraz-* földi csapatokat Kínába küldeni nemi szándékozik. Ottlevő, illetőleg odaren-* delt hajóink bőven elégségesek a Kínában tartózkodó osztrák és magyar honosok megvédésére, illetőleg megmentésére, ha menekülniük kell. Többre vállalkozni azt adott viszonyok közt részünkről végzetes politikai ballépés volna, igyekezett hirtelen túladni rengeteg tulipán-készletén. Egy pillanat alatt szétfoszlott erre a vakság fátyola. Mindenki látta rögtön, hogy nem arany a hagyma. Megindult a lavina és vagyonokat, régi, gazdag üzletházakat sodort le magával. Rémületes gyorsasággal morzsolódott le a tulipánhagyma ára a kivető paraszthagyma értéktelenségére. Koldus lett néhány hét alatt a gazdag Hollandia. Law Jánosnak és vele együtt Franciaországnak a XVIII. század második tizedében a papírpénz, részvény agrotage és tőzsdejáték szállt a fejébe. Nem ismerte ő még e geniális találmányainak az erejét s mint a szőlő levéből Noé, sokat talált bevenni belőle, míg dísztelenül el nem feküdt. Hogy megjavítsa a francia állam nagyon rossz pénzügyi viszonyait, állami bankot alapított. Mikor ez virágzani kezdett s a pénzét mindenki kereste kölcsön gyanánt, akkor nyomatott ötször annyi bankót, mint amennyi aranya volt. Mindegy, biztak az ország pénzintézetében. Azután megalapította a Missisippi-gyarmattársaságot részvényekre. Nagy volt az osztalék, óriási ázsiója lett ezeknek az értékpapíroknak. Akkor börzét alapított, ahol játszani lehetett a részvényekkel. Tetszett az üzlet, az áremelkedéssel sok pénzt lehetett gyorsan bezsebelni, 50 és 100 milliókat nyertek pékek, korcsmárosok, katonatisztek a tőzsdén. Az 500 livre névértékű részvények árfolyama 18.000-ig ugrott fel. Aztán jött az 1720-iki dividenciaosztás, részvényenként a megígért negyven százalék helyett 12/s százalék. Egy nap alatt vége volt a részvény értékének, a bankópénz értékének, a börzét be kellett csukni. Law János bankját tizenötezer tönkrement ember ostromolta a pénzéért. Irtózatos rombolást vitt végbe a pánik. Maga Law is, aki harmadfél millió frankkal jött Párisba, néhány aranynyal és sok zsák értéktelen bankóval menekült az óriási pusztulásból a nép dühe elől Velencébe. A legnagyobb tanulságok mégis a XIX. századból erednek, úgyszólván a most élő nép tanulságai. 1869-ben a new-yorki Fekete péntek az egyik. Egy gonosz pénzszövetkezet összevásárolt az Egyesült Államokban minden forgalomban levő aranyat. Nem volt a piacon csak ezüst, meg papirosbankó. Iszonyú ára lett a sárga nemes fémnek. Ők csak tartották tovább a kezükben, hadd csavarodjék felfelé értéke. Egyszerre, egy napon akarták kipréselni az egész ország zsírját. A nap aztán eljött, a Black Friday, szeptember 23-ika. A kormány pedig e napon a piac könnyítésére, váratlanul négy millió aranydollárt bocsátott ki a saját kasszájából. Hanyatthomlok bukfencezett fel erre az egész préselő vállalkozás. Az arany ára leszállott a rendes értékére, s a comer részeseit földig gázolta e fordulat. New Yorkban aznap annyi öngyilkosság történt, mint soha sehol azelőtt vagy azután. Csak egy ember gazdagodott meg s lett milliárnyi vagyon ura a romlásból. Jay Gould, a börze-farkas, aki az egész cornert szervezte és tudatosan vitte bele a bukásba, hogy halászhasson a zavarosban. Ki is halászott magának néhány száz milliót, s ezzel leggazdagabb embere lett a világnak. A kormány s a featolicizmus jubileuma. A félhivatalos Bud. Tud. Írja: Némely lap a történtk, cáfolatok dacára makacsul fentartja azt az állítást, hogy az a famózus rendelet, amelyre nézve kijelentettük, hogy az koholmány, mégis létezik és addig mennek alaptalan állításaikban, hogy a miniszterelnöknek most azt inszinuálják, hogy annak létezését letagadja. Hogy a közvélemény kézzelfoghatólag meggyőződjék arról, hogy ez mennyire nem igaz, a mai napon elrendelte a miniszterelnök, hogy a megindított vizsgálat iratai közzététessenek, ami holnap meg fog történni. Addig is csak újból is ismételhetjük, hogy ez a bizonyos rendelet nem 144 tezik és hogy a Magyarság közleménye koholmány. A miniszterelnök egyetlenegy rendeletet adott Leghevesebb és legtartósabb volt mégis az 1873—74-iki nagy krak, amely esztendőkre letarolta Európa, Amerika, az egész világ minden gazdasági vállalkozásának sikereit. Abból kezdődött az egész, hogy a hetvenes évek elején valami különös duzzadó önbizalom szálltai meg az embereket, mértéktelen túlbecsülése a saját anyagi erejének. A nagyság láza ütött bele a népekbe. Mindenütt óriási dolgokat akar-tak teremteni, rengeteg gyáripart, végtelenül sok vasutat, páratlan fényű városokat. A németek különösen, akiknek a francia háborító ezernyi milliókat hozott, hirtelen jött gazdagságukban nem tudták elég sietősen beleölni pénzüket a fölösleges vállalkozásokba. Valóságos gründolási szenvedély fogta el az embereket, kiindulva az önsikerétől lerészegült Poroszországból, végig minden országán a régi és új kontinenseknek. Ezernyi új bank alakult, amelyek ipartelepek, közlekedési vállalatok, bányaművek alapításával foglalkoztak. S mivel az új részvények ára ebben a bizalommal telt időben gyorsan szökött fölfelé a börzén, külön pénzintézetek, az úgynevezett Mahlerbankok keletkeztek az értékpapírjátékra. Ezekbe aztán boldog-boldogtalan, milliónyi kis ember hordta be a garasait, hogy egyesített tőkével vegyen részt a spekulációban. Bécsben különösen sok volt ebből a fajtából , a krak is tényleg ott lett a legnagyobb. Ott vesztett a legtöbb ember s a legtöbbet. Más bankok telekspekulációt űztek, megint főként az osztrák fővárosban. Összevásároltak telkeket a harmadik határban is, ahol józan ........ • ■ -«*1 Budapest, július 20.