Pesti Napló, 1900. július (51. évfolyam, 178-208. szám)

1900-07-01 / 178. szám

t* ~ ^Suääpest, vasfcmap. „ ^ •" PES1T NAPL^ ................... .......................Ml ..... .1 ii. ... i ......................... I. „i. ISOO."Tttpus r. 178. száza. 4 a nagy szigorúság nincs helyén. De már a középiskolákban, valamint a polgári iskolákban egyenesen lelkiismereti kér­dés a tanítóra nézve, vájjon nem tar­toznék-e némely növendéket kérlelhetet­lenül arra inteni, hogy a magasabbnak nevezett pályákra rátermettsége nincs. ■Sokan vannak, akiket csak a megszer­zett bármi silány kvalifikáció csábít arra, hogy ne erős munka után lássanak, ha­nem hivatalok és egyéb könnyebb al­kalmazások után törjék magukat. Ha ez így van már a polgári iskolánál, meny­nyivel inkább kell erre ügyelni a közép­iskolában, különösen az alsóbb osz­tályokban? Most is alig egy fele azok­nak, akik a gimnázium legalsóbb osz­tályaiba lépnek, éri el a legfelsőbb gim­náziumi osztályokat; az ott levők közül is hullnak jobbra, balra, mielőtt a matú­rához leülnek. De azért mindenki tudja, hogy az algimnázium sok olyan anyagot enged átmenni a felsőbb osztályokba, amelyre nézve áldás és szerencse volna, ha idejekorán kényszerítik, hogy vissza­felé fordítsa a szekere rúdját. Mégis ki meri manapság tanácsolni a középiskolai tanárságnak, hogy kérlelhetetlenül lép­jen fel minden esetben. Megdöbbentő az, mikor gimnáziumot végzett fiatalokkal találkozik az ember, akik a helyesírás elemi szabályaival sem tudnak megbirkózni, és akiknek általános műveltsége ennek megfelelően van ki­állítva. De még megdöbbentőbb, hogy ezek az ifjak, akik oly keveset ta­nultak az iskolának, ennyit sem tanultak az életnek. Igaza van Wlassicsnak, hogy sok olyan ifjúban, ki ma­holnap katona­sorban lessz, annyi gyakorlati érzék és önállóság sincs, hogy konfúzió nélkül egy vasúti jegyet tudjon megváltani. A jobbmódú osztályok fia csak kiheveri ezt a gyengeséget, a szegényebb sorsúak ellenben már ebben az egy betegségben is tönkremehetnek. És hogy mi legyen mindennek az orvossága? Aki igazságos ember, az a magyar iskolát nem okolja. Nagyban és egészben megfelel hivatásá­nak és vezetői sokszor mártíromságot vesznek magukra, csakhogy minden kép­zelhető kiválósággal elláthassák a ke­zükre bízott ifjúságot. Nem az iskola a hibás, hanem a magyar társadalom­nak gazdasági szervezete. Egyoldalúsága és tengernyi előítélete, mely megte­remti a szegénységet. Szegénysége, mely érleli a kicsinyes fölfogásokat, me­lyek ismét terjesztik az irigységet, a gyűlöl­ködést és a a kannibalizmus egy nemét ab­ban a harcban, mely egy darab száraz kenyérért folyik. Új munkaköröket kel­lene megteremteni, új kere­setforrásokat megnyitni, új irányokat kijelölni. Mindez persze nem a gyermekek dolga, ha­nem a felnőtteké. Egyik nemzedék elha­nyagolja ezt a feladatot a másik után és a javulásnak alig egy-egy elvétett szimp­­tómájával találkozunk. Ha gazdasági érett­ségéből vizsgáznák a magyar társadal­mat, komoly bírálók még csak elégséges kalkulust sem tudnának neki odaítélni. Az általános vizsgaláznak ez a legkeser­vesebb jelensége, egy szelid fia­ csörgőkígyót, máskor pedig virá­gokat, majd ismét tenyérnyi nagyságú csoda­szép lepkéket. E sok tanujel dacára azonban azt a­ szót sohasem hallottuk közöttük egyszer is említeni. Ez okból mondta a kisebbik Worth­­leány azt, hogy miként lehetséges szerelem csókok nélkül ? Mondta és elpirult, mire mi vala­mennyien felkacagtunk, a Jackson-leány kivéte­lével, aki összevonta szemöldökeit s szigorúan a kis meggondolatlanra tekintett. Egy faja a barátságnak volt az , az a tö­­ktéletlen viszony férfi és nő között, mely min­dig nevetséges; kell, hogy egyszer kifejlődjék okos, természetes valamivé. Ezt a kifejlődést jártuk tehát mi s minden vasárnap, amikor Simons közöttünk volt, biztosra vettük, hogy ma megtörténik. Pedig nem történt semmi. Jött és ajándékot hozott és mulatott velünk és aztán hazalovagolt ismét a cukornádjai közé, így közeledett a szezon vége s a forróság, mely északra szokta kergetni a fürdővendégeket. Egy este, künn ültünk valamennyien a terrasz­­ezon, Worthné asszony igy szólt a társasághoz: —­ Három nap múlva utazunk. A hír nagy hatást keltett. Pénteken volt ez, március végén s a forróság ekkor már igen érezhető volt. Williams ur, Worthné udvarlója, beleegyezőleg bólintott fejével; a két leány azonban hosszan felsóhajtott s titkos pillantá­sokat váltott a két bostonival. Jackson kis­asszony pedig olyannyira meglepődött, hogy könyve kiesett a kezéből s ő föltekintett. Mintha önmagához szólana, ejtette ki e halk szót: — Elutazunk! ?... Aztán felkelt, gondolkodó arccal a tengerre nézett s lassan a házba ment. A néma jelenetet mindenki megértette s valamennyien kíváncsian utána néztünk. — Holnap bizonyosan történik valami! — szólt ekkor a kis Worth-leány, másnap ugyanis szombat volt, Simons érkeztének napja. Az elutazás s az ezzel egyértelmű elválás közeledte mintha egyszerre még közelebb ho­zott volna bennünket egymáshoz: ez este a ház vendégei olyanok voltak, mintha testvérek lettek volna. Az éjfélkor rendezett pezsgőzés alkalmával Williams úr nyilt színen csókolt ke­zet Worthné asszonynak; a nagyobbik Worth­­leány hangosan tárgyalta vőlegényével az esküvő napját; a kisebbik pedig — Lucie — a második pohárnál annyira el­érzékeny­ült, hogy váratlanul könnyekre fakadt s titkos jegye­sének vállára hajtotta szép szőke fejét. — Csak a Jackson-leány maradt távol az általános vi­gasságtól, ami legbeszédesebben bizonyította azt, hogy holnap meg fog történni G. T. Si­mons vallomása. — Ha Simons nem nyilatkozik, én fogom arra kényszeríteni, — mondta a vőlegény bos­toni s nyomban poharat emelt a jövő márka­pár boldogságára. ... És az a vallomás mégsem történt meg másnap. Simons jött, hozott ismét ajándékot (ez alkalommal egy kitömött kis alligátort) és semmit sem szólt arról, amit mi bizonyosnak vet­tünk. A bostoni vőlegény pedig jobbnak látta bele nem avatkozni a más dolgába. Ill. A vasárnap nagy forrósággal köszöntött be : a hőség már kora reggel fölvert álmunk­ból bennünket. —­ Ma samori *j le­­sz ' —- mondotta az inas, mikor az asztalnál reggelire összeültünk. *) Samori, a floridai • •••sen­im szerint, 100 fokon felüli hőséget jelent Fahrenheit mértékén. Tiz órakor már a terraszon sem lehetett megmaradni s be kellett húzódnunk a belső szobákba, ahol elsötétítették az ablakokat. Ösz­­szekuporodtunk a nádpamlagokon s lemondás­sal vártuk az alkonyatot. Oly nap volt ez, amelyen megszűnik az ember jól neveltnek lenni; a nők idegesek, a férfiak ki­állhatatla­nok, különösen az olyan elpuhult északiak, mint aminek mi voltunk. Csak Simons nem lát­szott szenvedni a hőségtől, a megszokás foly­­tán. Minden tíz percben kitekintett: vájjon lát-e felhőt, amely esőt hozna, s mindenféle játé­kot, javasolt, amivel az unalmat el lehetne űzni. Rábeszélései azonban egyikünket sem tud­ták tervei számára megnyerni. — Pedig a tétlenség még rosszabb — mondta Simons. — Én azt ajánlom, szereljük fel a jakhtot s vitorlázzunk a szigetek közé. A tenger mégis csak hűs. A Jackson-leány hirtelen késznek nyilatkozott. — Önnek igaza lehet, Georges. Én megyek. Ez döntött. Azonnal tisztában voltunk azzal, hogy most meg fog történni az .. . Öt perc múlva már hatan voltunk az indulók. Mint valami kohó gőze, olyan volt a levegő kürn. A mozdulatlan jég nehéz súlyként borult a csaknem izzó homokterületre. — Csak a kendőket ne feledjék! — kiál­totta Simons, arra a szokásra célozva, mely­­lyel a hőségben védekezni kell: kendőt borí­tani a fejre a széles kalap alá. — Aztán csak sietve előre ! » A szállótól mintegy tízpercnyi az út a ki­kötő épületéig s ettől féltek a többiek, akik nem merték megkockáztatni a kirándulást. Pá­­ronkint vágtunk neki az útnak, ernyőink alá bújva. Az elsők Miss Jackson és Simons vol­tak , utánuk mi csak jó távolban következtünk. Budapest, június 30. A függetlenségi párt és a trónörökös es­küje. Kossuth Ferenc egy hírlapíró előtt kijelentette, hogy maga indított volna mozgalmat a parlament egybehivására, ha azt látta volna a trónörökös nyi­latkozatának szövegéből, hogy beállt az az eset, amelyről az 1867 : III. törvénycikk harmadik sza­kasza szól. De alaposan átvizsgálván a közzétett nyilatkozatot, úgy találta, hogy az egész voltakép­pen nem egyéb, mint az 1723 : II. törvénycikk ha­tályának hangsúlyozása és az adott esettel szemben is megerősítése. Közjogi változást, a trónöröklés törvényes rendjének módosítását a nyilatkozatban nem tudott felfedezni. Nézete tehát az, hogy nincs szó arról az esetről, amelyet az 1867 : III. tör­vénycikk mint olyat jelöl meg, amely az országgyű­lés előzetes hozzájárulását teszi szükségessé. ——­ — Néppárti gyűlések Erdélyben. Az ország­gyűlési néppárt folytatja az erdélyi kerületekben tavaly megkezdett akcióját. Tegnap, Péter Pál nap­ján, három helyen rendezett népgyűlést: Gyergyó- Ujfaluban, Gyergyócsomafaluban és Gyergyó-Alfalu­­ban. Ma Gyergyó-Szt.-Miklóson volt népgyűlés, hol­nap, vasárnap pedig Gyergyó-Szárhegyen és Gyergyó- Remetén tartanak gyűléseket. A párt részéről Mól­­nár­ János, Major Ferenc, Farkas József és Kálmán Károly képviselők vesznek részt e népgyűléseken. Beszámoló: Polczner Jenő, a szegedi II. kerü­let képviselője tegnap fejezte be beszámoló körút­ját. A választók nagy lelkesedéssel fogadták és képviselőjüknek bizalmukat tolmácsolták. A reichstadti esküvő, Budapest, junius 30. A históriai emlékekben gazdag, csöndes Reichstadtban szűk családi körben vasárnap köti meg frigyét a cseh grófkisasszonynyal Ferenc Ferdinand főherceg, két fényes koro­nának örököse. A szűkre szabott, de jelen­tős ünnepségre, melyre két birodalom népe figyel, ma érkeztek oda a jegyesek, ki­ket a kis város lakossága ünneplő ruhá­ban, benső, zaj nélkül való lelkesedéssel fogadott. A reichstadti kastélyban aztán egé­szen szűk családi körbe vonult a jegyespár. Fe­renc Ferdinánd főherceg bemutatta leendő nejét és kísérő rokonait mostohaanyjának, Mária, Terézia főhercegnőnek és nővéreinek, kik ott lesznek a frigykötésen, míg fivéreinek, Ottó és Ferdinánd, Károly főhercegeknek megjelenése elmaradt. Ma, a násznap előestéjén a király Chotek Zsófia grófnőnek a «hohenbergi hercegnő» címet adományozta, de nem a fő­m­­agasságú (Durchlaucht), hanem kegyelmes hercegnő (fürstliche Gnaden) jelzővel. Az ud­vari ceremónia szerint a menyasszony ma még mint Chotek grófnő szerepelt a bizalmas kör­ben is. Holnap, az esküvő napján azonban már a király adományozta új címét fogja viselni. A reichstadti ünnepet megelőző mai ese­ményekről a következő távirati tudósítást kaptuk :

Next