Pesti Napló, 1900. július (51. évfolyam, 178-208. szám)

1900-07-21 / 198. szám

r 2 Budapest, szombat * ^ - FESTI INW­IT _..*»„ 1900. julius 21. 198. szán. ................"" " ""............ «1 más nemzet, más ország. A korhatag kolosszus megmozdult. A világ legközön­­yösebb nemzete, melyből a nemzeti és állami öntudat kihaltnak látszott, tuda­tára ébredt annak, hogy nemzet. Látjuk, hogy mily csodákat művel a nemzeti ön­tudat kis nemzeteknél is. Ha pedig négy­százmillió ember megmozdul, ez világ­történeti esemény. Már­pedig megmozdult. Az idegenek ellen való mozgalmat las­san és rendszeren készítették elő s ez a mozgalom, mely először Santung tar­tományban tört ki s átterjedt a szom­szédos Pecsik­re, most már hatalmasan terjed dél felé. Kina a kínaiaké! — ez a jelszó mint futótűz terjed az óriási birodalomban. Most már a Jang-ce-kiang folyamvidékét, Kina derekát, szintén meg­ragadta a forradalmi láz. Ki az idege­nekkel ! Ez hangzik Közép- és Délkína millió lakosú városaiban s a Jang­ce­­kiang mentéről Sanghajba menekülnek az idegenek. A hatalmak most már látják, hogy akkora dologba fogtak, amekkorára még soha Európa a tengeren túl nem vállal­kozott. India meghódítása gyermekjáték volt ahoz képest, ami most Kínában a hatalmakra vár, ha félúton megállani nem akarnak. Rendet csinálni Kínában, könnyű ezt kimondani. Míg a régi kínai expedíciók mértékével mérték ezt a mostani mozgalmat, azt hitték, 40—50 ezer emberrel, legrosszabb esetben 80 ezer emberrel megoldható. De most már látják, hogy ez lehetetlen. Maga Tiencin megtartása szükségessé tesz ekkora haderőt. Peking megszállásá­hoz már jóval több kell. Egész Kína meg­szállása pedig egyszerűen stratégiai lehe­tetlenség. Ha a forradalmi láz átterjed erre az egész nagy birodalomra, akkor az úgynevezett rendcsináláshoz egész Európa ereje sem lenne elégséges. Peking elfoglalásával ez a cél elérve nem lessz. Peking a birodalom északi határához közel fekszik és nem a leg­nagyobb, nem is legfontosabb városa a birodalomnak. Ha a mandsu-dinasztia megbukik, úgyis Nanking les­z a biroda­lom fővárosa. De hát a hatalmak megegyeztek abban, hogy Kínát sem elfoglalni, sem feldarabolni nem akarják. Csupán a for­radalom megfékezése s a pekingi mé­szárlás megboszulása, a jövőre garanciák megteremtése lessz feladatuk. Egy azonban már most bizonyosnak látszik: az, hogy e korlátok közt is leg­alább 200—300 ezer emberből álló had­sereg les­z szükséges a kitűzött programm megvalósításához. Európának el kell ké­szülve lenni, oly hadjáratra, mely igen soká elhúzódhatik, sok ezer európai ka­tona életébe és néhány milliárd forintba fog kerülni. Nem csoda tehát, hogy a német csá­­szár harcias beszéde óta, bár a pekingi mészárlás csak azóta vált szörnyű bizo­nyossággá, a harci kedv európaszerte in­kább csökkent, mint növekedett. Elmél­kedéseket olvasunk, melyek elmondják, mily hiba volt a kínaiakkal úgy bánni, mint barbár «benszülöttekkel». A hittérí­­tések körül is sok hiba történt. Tudva van, hogy akik Kínában a keresztény hitre tértek, kivétel nélkül a nép legalsó, elzüllött rétegéhez tartoztak, akik anyagi vagy más önző érdekből lettek kereszté­nyekké. Hogy a jobb társasághoz tartozó kínai ember kereszténynyé legyen, az merő lehetetlenség. A hittérítések erkölcsi hatása majdnem semmi, de az idegenek ellen való gyűlölet felszításában nagy ré­szük van. Pedig Iddlg a 400 millió kí­nait Confucius racionalista tanairól át lehessen téríteni a keresztény hitre, azt még remélni sem lehet. Alapos kétség fér ahoz, hogy Európa, még a hatalmak egyetértésre való törek­vésének őszinteségét feltéve is, képes le­gyen akkora közös akcióban végig kitar­tani, a­mekkorát ennek a kínai problé­mának a megoldása szükségessé tenne. Sok fontos kérdésnek tisztába hozatalát még meg sem kezdették. Azt általánosan belátják, hogy a Kínában működő nem­zetközi csapatokat egy hadvezérnek kell alárendelni. Ki legyen e hadvezér? E­ kérdést eddig még nem is érintették. ) A kínai mozgalom fejlődésével egy­ új helyzet képe kezd kibontakozni. A tiencini és a Peking ellen való közös, hadjárat mellett már előállott az, hogy­ Oroszország a maga érdekszféráját, sőt határait kénytelen védeni Mancisuország-­ ban. Ehez hasonló helyzet készül Német-­­országra Santungban. Ha minden nemzet, a maga birtokát és érdekkörét tesszi kénytelen védeni, várjon marad-e elég erő és elég lelkesedés a Peking ellen vi­­­selendő boszóló keresztesháborúra ? ! Legrosszabb Anglia helyzete, mert ennek «érdekszférája» a legnagyobb. En­nek megvédésére magában egy nagyi hadsereg kell. Ez pedig nincs. Simlából jön a hír, hogy Palmer, a brit-indiai­ csapatok főparancsnoka kijelentette, hogy Indiából több csapatot elvonni nem le­het. Már­pedig Nagybritannia­­összes többi hadereje Délafrikában van.­­ Mindezeket végiggondolva, nagy meg­nyugvással veszszük, hogy monarkiánki tudtára adta a hatalmaknak, hogy száraz-* földi csapatokat Kínába küldeni nemi szándékozik. Ottlevő, illetőleg odaren-*­ delt hajóink bőven elégségesek a Kínában­ tartózkodó osztrák és magyar honosok­ megvédésére, illetőleg megmentésére, ha­ menekülniük kell. Többre vállalkozni azt adott viszonyok közt részünkről végzetes politikai ballépés volna, igyekezett hirtelen túladni rengeteg tulipán-kész­letén. Egy pillanat alatt szétfoszlott erre a vakság fátyola. Mindenki látta rögtön, hogy nem arany a hagyma. Megindult a lavina és vagyonokat, régi, gazdag üzletházakat sodort le magával. Rémü­­letes gyorsasággal morzsolódott le a tulipán­­hagyma ára a kivető paraszthagyma értékte­lenségére. Koldus lett néhány hét alatt a gazdag Hollandia. Law Jánosnak és vele együtt Franciaország­nak a XVIII. század második tizedében a papírpénz, részvény agrotage és tőzsdejáték szállt a fejébe. Nem ismerte ő még e geniális talál­mányainak az erejét s mint a szőlő levéből Noé, sokat talált bevenni belőle, míg dísztele­nül el nem feküdt. Hogy megjavítsa a francia állam nagyon rossz pénzügyi viszonyait, állami bankot alapított. Mikor ez virágzani kezdett s a pénzét mindenki kereste kölcsön gyanánt, akkor nyomatott ötször annyi bankót, mint amennyi aranya volt. Mindegy, biztak az ország pénzintézetében. Azután megalapította a Missisippi-gyarmattársaságot részvényekre. Nagy volt az osztalék, óriási ázsiója lett ezek­nek az értékpapíroknak. Akkor börzét alapított, ahol játszani lehetett a részvényekkel. Tetszett az üzlet, az áremelkedéssel sok pénzt lehetett gyorsan bezsebelni, 50 és 100 milliókat nyer­tek pékek, korcsmárosok, katonatisztek a tőzs­dén. Az 500 livre névértékű részvények árfo­lyama 18.000-ig ugrott fel. Aztán jött az 1720-iki dividenciaosztás, részvényenként a meg­ígért negyven százalék helyett 12/s százalék. Egy na­p­ alatt vége volt a részvény értékének, a bankópénz értékének, a börzét be kellett csukni. Law János bankját tizenötezer tönkre­ment ember ostromolta a pénzéért. Irtózatos rombolást vitt végbe a pánik. Maga Law is, aki harmadfél millió frankkal jött Párisba, né­hány aranynyal és sok zsák értéktelen bankó­val menekült az óriási pusztulásból a nép dühe elől Velencébe. A legnagyobb tanulságok mégis a XIX. szá­zadból erednek, úgyszólván a most élő nép tanulságai. 1869-ben a new-yorki Fekete pén­tek az egyik. Egy gonosz pénzszövetkezet össze­vásárolt az Egyesült Államokban minden for­galomban levő aranyat. Nem volt a piacon csak ezüst, meg papirosbankó. Iszonyú ára lett a sárga nemes fémnek. Ők csak tartották to­vább a kezükben, hadd csavarodjék felfelé ér­téke. Egyszerre, egy napon akarták kipréselni az egész ország zsírját. A nap aztán eljött, a Black Friday, szeptember 23-ika. A kormány pedig e napon a piac könnyítésére, váratlanul négy millió aranydollárt bocsátott ki a saját kasszájából. Hanyatthomlok bukfencezett fel erre az egész préselő vállalkozás. Az arany ára leszállott a rendes értékére, s a comer részeseit földig gázolta e fordulat. New­ Yorkban aznap annyi öngyilkosság történt, mint soha sehol azelőtt vagy azután. Csak egy ember gazdagodott meg s lett milliárnyi vagyon ura a romlásból. Jay Gould, a börze-farkas, aki az­­ egész cornert szervezte és tudatosan vitte bele a bukásba, hogy halászhasson a zavaros­ban. Ki is halászott magának néhány száz milliót, s ezzel leggazdagabb embere lett a világnak. A kormány s a featolicizmus jubileuma. A félhivatalos Bud. Tud. Írja: Némely lap a történtk, cáfolatok dacára makacsul fentartja azt az állítást, hogy az a famózus rendelet, amelyre nézve kije­lentettük, hogy az koholmány, mégis létezik és addig mennek alaptalan állításaikban, hogy a mi­niszterelnöknek most azt inszinuálják, hogy annak létezését letagadja. Hogy a közvélemény kézzelfog­­hatólag meggyőződjék arról, hogy ez mennyire nem igaz, a mai napon elrendelte a miniszterelnök, hogy a megindított vizsgálat iratai közzététessenek, ami holnap meg fog történni. Addig is csak újból is is­­mételhetjük, hogy ez a bizonyos rendelet nem 144 tezik és hogy a Magyarság közleménye kohol­mány. A miniszterelnök egyetlenegy rendeletet adott Leghevesebb és legtartósabb volt mégis az 1873—74-iki nagy krak, amely esztendőkre le­tarolta Európa, Amerika, az egész világ min­den gazdasági vállalkozásának sikereit. Abból kezdődött az egész, hogy a hetvenes évek ele­­­jén valami különös duzzadó önbizalom szálltai meg az embereket, mértéktelen túlbecsülése a­ saját anyagi erejének. A nagyság láza ütött bele a népekbe. Mindenütt óriási dolgokat akar-­­tak teremteni, rengeteg gyáripart, végtelenül sok vasutat, páratlan fényű városokat. A né­metek különösen, akiknek a francia háborító ezernyi milliókat hozott, hirtelen jött gazdag­ságukban nem tudták elég sietősen beleölni pénzüket a fölösleges vállalkozásokba. Valósá­gos gründolási szenvedély fogta el az embere­­­ket, kiindulva az önsikerétől lerészegült Porosz­­országból, végig minden országán a régi és­ új kontinenseknek. Ezernyi új bank alakult,­ amelyek ipartelepek, közlekedési vállalatok, bányaművek alapításával foglalkoztak. S mivel az új részvények ára ebben a bizalommal telt időben gyorsan szökött fölfelé a börzén, külön pénzintézetek, az úgynevezett Mahlerbankok keletkeztek az értékpapírjátékra. Ezekbe aztán boldog-boldogtalan, milliónyi kis ember hordta be a garasait, hogy egyesített tőkével vegyen részt a spekulációban. Bécsben különö­sen sok volt ebből a fajtából , a krak is tény­leg ott lett a legnagyobb. Ott vesztett a leg­több ember s a legtöbbet.­­ Más bankok telekspekulációt űztek, megint főként az osztrák fővárosban. Összevásároltak telkeket a harmadik határban is, ahol józan ........ • ■ -«*1 Budapest, július 20.

Next