Pesti Napló, 1900. szeptember (51. évfolyam, 239-268. szám)

1900-09-01 / 239. szám

Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1900. szeptember 1. 239. szám szettől anarkiára hajló balkáni nemzeteket egy magasabb államiság kapcsaiba foglalta össze. A balkáni népeket jellemző államellenes magánjogi túltengés legerősebb volt Boszniában. A török megértette ezt s azért csínján bánt mindig a bosnyákokkal. A bosnyák mohammedánokban a régi bosnyák történetpolitikai egyéniség a mohammedanizmussal összeforrt és pedig annyira, hogy a bosnyák mohammedán magát külömb mohammedánnak tartja, mint a kalifa uralma alatt levő többi igazhivőt. A bosnyák mohammedánság az iszlámnak egy új képződménye, mely makacs konzervativizmusában mohammedánabb volt a szultánnál, és a szultánok reformkísérletei ellen forradalomban tört ki. Ama keresztény államok közt, melyek mohammedánok felett uralkodnak, Kállay fejtegetései szerint az osztrák-magyar monarkia az egyetlen, mely komoly célul tűzte ki magának a mohammedán elem fentartását. A többi hatalmak mohammedán alattvalóikat vagy üldözik, vagy ignorálják, azaz zülleni hagyják őket. A mi boszniai kormányzatunk nem követte ezt a példát, hanem gondozása alá vette a mohammedánok érdekeit, megmentette számukra a mohammedán egyházivagyont, a vakufot, mely előbb Csáky szalmája volt s minden törvényhozási és közigazgatási intézkedéseiben a legnagyobb figyelmet tanúsította a mohammedánok iránt. Az értekezés mindezeket nagy részletességgel és alapossággal kifejti, statisztikai adatokkal igazolja. Nem igaz, hogy Boszniában a mohammedánokat üldözik, mert 22 év alatt csupán 32 mohammedán tért át a keresztény vallásra, ellenben 29 egyén tért át a mohammedán hitre, tehát a mohammedanizmus vesztesége összesen csak 3 személy. Nem igaz az sem, hogy a mohammedánság tömegesen vándorol ki, mert 1883 óta mindössze 16.699 mohammedán vándorolt ki s ezekből is visszatért 633. Ez a kivándorlás csekély ahoz képest, mely bolgár, görög s más mohammedánlakta keresztény tartományokból folyamatban van. Pedig izgatják is, csalogatják is a boszniai mohammedánokat. Az 1895 óta megindult izgatás feje Hadzsi Ali Dsabics volt mosztári mufti, kinek szereplését az értekezés részletesen bemutatja. Ez az izgatás céljaiban utópisztikus s lényegében a mohammedanizmus saját érdekei ellen van irányozva s azért Kállay reméli is, hogy majd lassan kint elenyészik. Fejtegetéseinek végeredménye mindazáltal egy szkeptikus kijelentés : nem fojthatja el aggodalmát, hogy a boszniai kormányzat nem űz-e délibábos politikát, midőn a mohammedanizmusnak a civilizáció keretébe való beillesztését tűzve ki magának célul, túlságos bizalmat táplál a mohammedanizmus fejlődési képessége iránt. Éhez a szkeptikus kijelentéshez, mely az önbírálatnak egy bizonyos magvát rejti magában, mi legfölebb azt a megjegyzést csatolhatjuk, hogy várjon számíthat-e nagy eredményekre a legjobb szándékú politika is, mely ugyan mindent a népért, de a nép nélkül és néha a nép ellen cselekszik ? Eredményre talán számíthat néha, hálára soha. Mint láttuk, a Kállay nagybecsű értekezése nyomatékosan elutasítja azt a vádat, mintha a boszniai kormányzat mohammedánellenes politikát folytatna. A boszniai kormányzat ellenében felmerült ama súlyosabb kifogásokkal azonban, melyek a pénzügyi és közgazdasági kérdésekre vonatkoznak, egyáltalán nem foglalkozik. Pedig a mi szempontunkból ez a fő dolog. Magyarország nem tűrheti e tartományoknak nagy stílben folytatott szubvencionálását, még kevésbbé azt, hogy a mi pénzünkön, a mi érdekeink ellen irányuló közgazdasági politikát folytassanak. A zárószámadások előterjesztését s az egész pénzügyi kezelésnek valami módon, mindenesetre gyakorlatilag hathatós módon való ellenőrzését feltétlenül követelnünk kell. Úgy halljuk, hogy most a közös pénzügyminiszter ismét nagyszabású befektetésekre készül. Ám tegye ezt, ha bosnyák pénzzel teheti. De a magyar parlament nem fog segédkezet nyújtani ahoz, hogy Magyarország vállaira Bosznia kedvéért jótállások alakjában újabb terheket rakjanak. Nem volna észszerű dolog a mostani körülmények között az ilyenekkel fellépniteremtő szó által, amely mindörökre megbélyegezte őt is. A fiatalember vette észre, hogy az első, közvetetten veszélyen túl van. Sebesen tört tehát a cél felé, mint az űzött vad, mikor kis rést lát maga előtt, siet arra menekülni. — Hallgass meg, Miklós, okvetetlenül meg kell hallgatnod, külömben vége mind a kettőnknek. A nevem a tied is, és azt meg kell mentened ! . . — Beszélj! . . . — Tegnap este az «Arany sas» szállóban Salamon Bélával mulattunk. Folyt a pezsgő, a cigányok húzták, duhaj mulatság volt. A cimborák már egyenként dőltek ki a sorból, amikor én még mindig kitartottam mellette. Ez nagyon meghatotta Salamont, ki a részeg ember elérzékenyedésével folyton ölelt, csókolt. — Megenni való kölyök vagy te, pajtás, neked igazán csak a százezer forint hiányzik! . * . Újabb és újabb pezsgős palackokat durrantott fel a pincér és Salamon csak egyre biztatott . • * — Igyál, gyerek, mikor módodban van ! Az után a fösvény bátyád után úgysem sok jó napot látsz. . Sokat össze-vissza karatyoltunk, míg végre a lovakra tért át. Most, hogy hazajött külföldi útjáról, az apja egy remek Noniuszszal lepte meg. A régi paripáját ugyanazért, amely most is megér testvérek között négyezer forintot, szívesen eladná potom ezer forintért. Kínált, hogy vegyem meg. Remek egy állat, a bábolnai Zarifok közül való. Olyan a szőre, mint az olvasztott arany ... A járása meg .. . Ah, az nemis nevezhető már járásnak. . . -Én Istenem, hogy én egy ezerforintos hátas lovat vegyek ! Már csak a gondolatba is beleszédültem. Teljes életemben bolondja voltam a lovaknak ... De hát hogyan, miképpen jussak hozzá? E pillanatban, mintha a velem incselkedő démon kedvemre akarna játszani, a teljesen elázott Salamon oldalzsebéből a földre hullott a pénzzel tömött nagy oroszbőr-tárca . .. Erre azt a csepp józan eszemet is elvesztettem, amelyet eddig nagynehezen megőröznöm sikerült. . . Azután hogy mi történt velem, nem tudom. Arra eszméltem fel, hogy társam mámoros szemeit valami sajátságosan tétova, fürkésző tekintettel mereszti rám. — Te Józsi, ez mégis csak különös, nem találom a tárcámat. . . úgy éreztem, mintha a villám csapott volna belém, a mámor egy pillanat alatt elpárolgott a fejemből. Szentséges Isten ! Hát észrevette... észrevette hamarabb, semhogy elmenekülhettem volna .. . Pedig én azt reméltem, abban bizakodtam . .. — Hej, pincér! — kiáltott most tele torokkal a bóbiskoló legény felé, — mondja csak, itt volt maga mindig? — Miért kérdi a nagyságos urfi? — Miért . . . miért . . . Teringette, mert elveszett a pénztárcám ! Egy félórával ezelőtt még megvolt, itt volt az oldalzsebemben, tudom biztosan.— Bizonyára a földre esett. — Ej, dehogy, én már kerestem. Különben nagyobb bizonyosság okáért nézzen utána maga is! — Nincs sehol — egyenesedett fel pár percnyi haszontalan keresés után a pincér. — Mennyi volt benne, ha szabad kérdeznem ? — Hogy mennyi volt benne ? De milyen együgyü kérdésekkel boszant maga engem. Hát tudom én, hogy mennyi volt? Hát szokta Salamon Béla a pénzt megszámlálni, amit magával hord ? Akármennyi volt is, most nincs. Valaki ellopta tőlem. .. — De alázatosan engedelmet kérek a nagyságos urfitól, az teljes lehetetlen. Itt most nem volt senki a Józsi urfin kívül, így a gyanú csak én reám eshetik. Én pedig meg merek rá esküdni bármely pillanatban . . . — Hm ... hm ... — tapogatta még egyszer zsebeit — nem találom, csakugyan nem találom . . . Pedig én is meg mernék rá esküdni... Ohó, mórék, füstösök! ... Hol voltak már azok ! ... Amint a pénzkeresésnek neszét vették, egymásután szép suttyomban szállingóztak el... Most egyszerre úgy éreztem, mintha nekem is futnám, menekülnöm kellene erről az átkos helyről. Nagy kínnal felállottam tehát és néhány zagyva szót hebegtem össze. —• Valószínű ... azaz hogy nem is lehet másképp ... okvetetlenül úgy lessz ... mégis csak ők lopták el a pénzedet, mikor itt a füledbe muzsikáltak. Lehet, hogy . .. — Lehet... Ebből az egy szóból megértettem, hogy Salamon sejti, hol van a tárcája. Tántorgó léptekkel hagytam el a mulatság színhelyét. Künn a hűvös hajnali levegőn magamhoz tértem egy kissé. Elkezdtem gondolkozni. Mi lessz most én velem? Ha Salamon hallgatna is, ami föltehető, mert tetőtől talpig .gavallér* de.hallgat-e a pincér ? ■ Budapest, augusztus 31. A király köszönete. A király Kállay Benjámin közös pénzügyminiszterhez a következő kéziratot intézte: Kedves Kállay! Hetvenedik születésnapom alkalmából Boszniából és Hercegovinából is az őszinte ragaszkodás számos nyilvánulása jutott hozzám. Ezektől örvendetesen érintve, utasítom önt, hogy mindazoknak, akiknek azokban részük van, szívélyes köszönetemet adja tudtára. Ischl, augusztus 22. Ferenc József, s. k. Gróf Apponyi Albert beszámolója. Gróf Apponyi Albert szeptember 23-ikán, vasárnap délelőtt tartja meg beszámolóbeszédét Jászberényben. Két törvénytervezet. Az igazságügyminiszter az egész nyáron azon a két kódexen dolgozott, melynek fdf ^bocsátását az őszre ígérte. A polgári perrendtMfi'fQf?)zeig a befejezéshez. Az általános polgári könyv pedig már egészen készen van, már nyo^^ra is adták a Magyar Általános Polgári Törtéskönyv első előadói tervezetét. Ennek a kódexnek első kötete legkésőbb október derekán a könyvpiacra kerül. Ez az első kötet, mely negyven ívre fog terjedni, a polgári törvénykönyv öt részét foglalja magában, úgymint: I. Személyi jog, II. Családjog, III. Kötelmi jog, IV. Dologi jog, V. Örökösödési,. jog. Hogy. . . ezaz előadói tervezet minél szélesebb körben elterjedhessen, az árát rendkívül olcsóra szabták. Ennek a negyvenéves kötetnek ára egy forint. Ezután körülbelül december végéig gyors egymásutánban meg fog jelenni a törvénytervezet öt részéhez, mindegyikhez külön kötetben, a megokolás, mely nagybecsű forrása lesz a magyar magánjognak. A polgári perrendtartás előadói tervezetét is közrebocsátják október hónap folyamán.