Pesti Napló, 1900. november (51. évfolyam, 300-329. szám)
1900-11-01 / 300. szám
2 Budapest, csütörtök .... .......................... . ■ uh.. Ir ......1111.11 __________FESTI IVAFLO._________ 1900. november 1300. szám ának a hitvesre vonatkozó részén — nem képzelhető-e, hogy maholnap Ausztriában akadhatnak, kik túltenni akarnák magukat a trónörökös születendő gyermekeiről szóló részén a deklarációnak ? Melyik magyar politikai érdek indíthat minket arra, hogy ily eshetőségre a közfelfogást előkészítsük ? És végül gondoljuk meg, hogy a trónörökös nyilatkozata határozottan a család fejére hivatkozik, ki Magyarországnak koronás királya. Ismét azt a kérdést vetjük fel, melyik országos vagy nemzeti érdek mentheti azt az eljárást, hogy a főherceg önkéntes deklarációjának oly értelmezést adjunk, mely kifejezetten ellentétben van az apostoli magyar király szándékaival és érzésével ? Bármely oldalról tekintsük az ügyet, más meggyőződésre nem juthatunk, csak arra, hogy a legfényesebb szónoklat nem használhat annyit, amennyi kárt okozhat az ilyen ügyben elejtett valamely meggondolatlan szó. úgy kell venni a dolgot, hogy ez idő szerint a szó szoros értelmében a monarkiának, a hadseregnek és nagyrészt a külföldnek szeme is a magyar parlamenten függ. Az olyan bőbeszéd, milyen a Széll Kálmáné volt, csak növelheti a magyar törvényhozás tekintélyét, ezt a beszédet lehet részeire felbontani és analizálni, nincsen abban egy mondat is, melyet belőle kihagyni akarnánk. De történhetnek más oly nyilatkozatok, melyekre Magyarország határán kívül sokkal többet építenek, mint itthon. Egy-egy röpke szóval, egy-egy közbeszólással találkozni fogunk talán még évek múltán is. Sőt minél exotikusabb valamely közbeszólás, annál sűrűbben fogják majdan idézgetni. Szeretnék, ha a képviselőház ezeket mérlegelné és hamarosan befejezné ezt a vitát, mely amúgy sem változtathat sem a jelen, sem a jövendő eseményeken, de kárt tehet most is, meg később is sokat és valamelyik küldte a névtelen levelet a Pesti Napló szerkesztőségének. De az akkori császári királyi törvényszék meg is torolta a segédek eljárását: arra kötelezte őket, hogy jelen legyenek a párbaj után harmadnap Reviczky holttestének törvényszéki boncolásán . . . Temetése óriási diszszel ment végbe, ezrekre menő néptömeg jelenlétében és hat kocsi szállította a koszorúkat. Sírkövén pedig, mely kettétört obeliszket ábrázol középen pajzszsal, a következő verses felírás olvasható: Mindent, mi szent volt, forrón szeretett! Hazát, barátot, becsületet. Imádta mindezt, tullfingolva hőn. S ezek egyikének áldozatja lön. Még gazdagabb aratása volna az irodalomtörténet búvárjának, ha ki akarná keresni a költöző halottak névsorából azokat a pereket, melyek az ötvenes és a hatvanas években a magyar nyelv szépségét, a hazafias érzést és az elvhűséget dicsőítették tollakkal. Ott van közöttük Kécsy Emil egyetemi tanár is, a Pesti Napló második szerkesztője, kit a Bach- kormány abban a hitben rendelt a lap élére, hogy majd neki csinál propagandát, de csakhamar átlátta tévedését és keresett, de nem talált engedelmesebb eszközt. Ott van Czakó Zsigmond, a negyvenes évek híres drámaírója, kitől olyan sokat reméltek, de megtörte őt az élet és mint Hamlet, a saját lelkével össze nem fért. Öngyilkos lett, miután megizlelte a dicsőség édességét és minden keserűségét. Megtalálható abban a sorozatban Lisznyay Kálmán neve, a Palóc dalok szerzőjéé, kinél kedvesebb bohémtermészet nem élt még a magyar földön; ott a másik geniál és bohémé: Beöthy Lászlóé, ki a humoros regényt elsőnek vitte be irodalmunkba. Garay János, a Kont és Az obsitos költője, Kempelen Győző, a társadalmi félszegségek megfigyelője, Bernellay Gusztáv, az első, ki a magyar ifjúságnak írt, Szonthay Gusztáv és Vackor Sándor, mintha csak egymásután vágyódtak, egymást vonzották volna, közel szomszédságban pihentek meg hosszú évek során. De ne feledkezzünk meg Sárossy Gyuláról, az Aranytrombita írójáról, ki népies verseivel buzdította a csüggedés korában a vergődő magyar lelket, ő volt az, ki mikor az Újépületben másodszor volt elcsukva, egy tréfás ötletével kiszabadította saját magát és társait. Valami olyan napon történt az, melyet a hivatalos rendszer szeretett volna megünnepelni és a profesz úr, egy derék cseh bevándorlóit, figyelmeztette is a fogoly urakat, hogy minő érdemekre tehetnének szert, ha megtennék ezt a szivességet a Statthalter urnak. Sárossy ráállott a dologra, s mikor fogolytársaival összeeresztették, olyan beszédet mondott magyar nyelven, melyért legalább tíz esztendő járt volna ki Kuffsteinban, ha a profosz megérti. De az ő naiv hitében másnap jelentést tett, hogy a fogoly magyar urak menynyire megpuhultak, milyen lojálisak lettek és a dolog vége az lett, hogy Sárossynak meg társainak megkegyelmeztek. Hogy kacagtak, hogy nevettek ezen a tréfán — mert már akkor egy kicsit kacagni is lehetett. Egy sír van ott, körülvéve a többitől, melynek lakója szintén vándorútra kelt volna, ha a fiúi kegyelet két évvel ezelőtt nem biztosítja maradását. Hajnik Pálé, a negyvennyolcas évek rendőrminiszteréé, aki az első magyar országgyűlésnek kvesztora volt, mint a függetlenségi nyilatkozat aláírtja halálra ítéltetett, de már elmenekült Orsován át. 1854-ben Párisba jutott, ahol borkereskedést nyitott, de mégis olyan tekintélyben állott, hogy őt tekintették a párisi magyar kolónia fejének. Ő volt az első emigráns, kinek megengedték a hazatérést és ennek a hazatérésnek a története magában is nagyon érdekes. Történt abban az időben, hogy Zsivora Györgyöt, egykori szép Stemvirt beválasztották az Első Magyar Általános Biztositó Társaság igazgató tanácsába, de a helytartóság megtagadta jóváhagyását, mert úgy informálták, hogy Zsivora forradalmi ember, pedig nem volt az, sőt aulikusnak ismerték. Egyszerre csak magához hivatta Albrecht főherceg és igy szólt hozzája: — Rosszul informáltak és én megsértettem önt. Szeretném jóvátenni hibámat, kérjen tőlem valamely kegyet. — Akármit? — Akármit! — Úgy arra kérem, engedje meg legjobb barátomnak, Hajnik Pálnak, hogy hazatérhessen. Albrecht meghökkent. Egy in effigie felakasztott, rebellisnek kértek tőle amnesztiát! De szavának ura maradt, éseszközölte Hajnik számára az amnesztiát. Első volt, ki már 1859-ben hazatérhetett. S valamint szerencséje volt akkor, ugyy szerencséje van halóporában is. Nem háborgatják csöndes álmát, hála a fiúi kegyeletnek. A főváros örök pihenőhelyet biztosított neki azokért a nagy érdemekért, melyeket a szabadságharc alatt az ország, a nemzet és a főváros körül szerzett. T* ff* a legbecsesebb vonatkozásainkban, úgy kell ezt a javaslatot elintézni, hogy egy históriai eseménynek emlékköve, melyet a kellő helyére állítunk. A továbbiakat bízzuk a jövőre, a magyar államférfiak bölcseségére és a Gondviselésre, mely a szabad és szabadságukra érett nemzeteknek sorsa felett őrködik. Budapest, október 31. Miniszteri tanácskozás. Ma délután miniszteri tanácskozás volt, amely folyó ügyekkel foglalkozott. Báró Fejérváry Géza. A honvédelmi miniszterre vonatkozóan tegnapi számunkban közölt hírbe sajtóhiba csúszott be, amennyiben azt írtuk, hogy a honvédelmi miniszter katonai szolgálatának negyvenedik évfordulóját kívánja bevárni. Helyesen azt kellett volna írnunk, hogy ötvenedik szolgálati évét kívánja bevárni, tekintettel arra, hogy báró Fejérváry Géza 1851-ben lépett mint hadnagy a hadsereg kötelékébe. Politikai körökben különben bizton remélik, hogy sikerülni fog a honvédelmi minisztert ez ötvenedik évforduló után is megtartani a közszolgálatnak, melyben szinte pótolhatatlan tevékenységet fejt ki. A képviselőház legközelebbi ülését szombaton, november 3-án tartja s folytatja a trónörökös házasságáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A miniszterelnök mai nagyhatású beszéde után többen, akik a javaslat ellen akartak felszólalni, lemondtak erről a szándékukról. A Pol. Ért. szerint Eötvös Károly is törölte nevét a szónokok sorából. Szilágyi Dezső vagy a szombati, vagy a hétfői ülésben fog felszólalni. A Ház bizottságaiból. A képviselőház gazdasági bizottsága ma Keresei Dezső elnöklésével ülést tartott, amelyen tárgyalta a miniszterelnöknek a képviselőházi napló szerkesztésére és kiadásának módozatára vonatkozó átiratát. Az ülés folyamán elintézte továbbá a bizottság a Ház két elhunyt tisztviselője hátrahagyott családjainak nyugdíj-kérvényeit és több alkalmazottnak fizetési előestre és segélyekre vonatkozó folyamodásait. A nyáron felmerült irodai kiadásokról összeállított számadásokat és egyes tisztviselőknek illetményeikre vonatkozó kérvényeit megvizsgálásra és javaslattevésre a bizottság jegyzőjének adták ki. A pénzügyi bizottság november 3-án délután 5 órakor tartja legközelebbi ülését, amelyen a honvédelmi tárca költségvetését tárgyalja. A boszniai vasutak. A bécsi N. Kr. Pn ma esti lapjában a következőket írja: Mint értesülünk, a boszniai vasutak építésének kérdését a magyar kormány javaslatai értelmében oldották meg, úgy hogy a bugojnov spalatói vonal kiépítésének megvalósítására nincs kilátás. A hozzánk jött értesítések szerint ezt a kérdést Széll Kálmán miniszterelnök kiélesítette azáltal, hogy annak a magyar kormány óhajtásai szerint való megoldásától tette függővé a kabinetben való megmaradását. A minap ebben az ügyben fogadta a király Széll Kálmánt és Tortek lovagot. A döntés Magyarország javára történt. Míg azelőtt a Dalmáciából Bécsbe jött küldöttségeket, melyek a bugojnok spalatói vasútépítést kérték az osztrák kormánynál, biztatták a tárgyalások folytatásával, most az egyik küldöttség, mely tegnap a spalatói polgármester vezetésével érkezett Bécsbe s amely ebben az ügyben dr. Körber miniszterelnöknél tisztelgett, elutasító választ kapott, Wittek miniszter pedig tartózkodás nélkül sajnálkozását fejezte ki azon, hogy a küldöttség kívánságai nem teljesíthetők. Eddig a bécsi lap tudósítása ennek azt a részét, amely szerint Széll Kálmán miniszterelnök a kabinetben való megmaradását kötötte volna ahoz, hogy a megoldás a magyar kormány kívánságai szerint történjék, félhivatalosan megcáfolják. Az egyik félhivatalos, a M. T. I. csak erről a részről mondja, hogy nem igaz, a Bud. Tud. pedig illetékes helyről kapott fölhatalmazás alapján kijelenti, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak és hogy az egész közlemény egyáltalában merőben alaptalan kombinációkon alapszik. — Bécsből telefonozza tudósítónk . A N. W. Tagblatt holnapi száma a bosnyák vasutak ügyéről a következő hírben szól. A bosnyák vasutak ügyében eddig folytatott közös miniszteri tanácskozásokat vasárnap folytatják és be is fejezik. Ennélfogva az a jelentés, hogy a bosnyák vasutak kérdését, mégpedig Magyarországra kedvező értelemben már megoldották volna, a tényeknek meg nem