Pesti Napló, 1900. november (51. évfolyam, 300-329. szám)

1900-11-01 / 300. szám

2 Budapest, csütörtök .... .......................... . ■ uh.. I­­r ......1111.11 __________FESTI IVAFLO._________ 1900. november 1­300. szám­ ­ának a hitvesre vonatkozó részén — nem képzelhető-e, hogy maholnap Ausz­triában akadhatnak, kik túltenni akar­nák magukat a trónörökös születendő gyermekeiről szóló részén a deklaráció­nak ? Melyik magyar politikai érdek in­díthat minket arra, hogy ily eshetőségre a közfelfogást előkészítsük ? És végül gondoljuk meg, hogy a trónörökös nyi­latkozata határozottan a család fejére hivatkozik, ki Magyarországnak koronás királya. Ismét azt a kérdést vetjük fel, melyik országos vagy nemzeti érdek ment­heti azt az eljárást, hogy a főherceg ön­kéntes deklarációjának oly értelmezést adjunk, mely kifejezetten ellentétben van az apostoli magyar király szándékaival és érzésével ? Bármely oldalról tekintsük az ügyet, más meggyőződésre nem juthatunk, csak arra, hogy a legfényesebb szónoklat nem használhat annyit, amennyi kárt okozhat az ilyen ügyben elejtett valamely meg­gondolatlan szó. úgy kell venni a dol­got, hogy ez idő szerint a szó szoros értelmében a monarkiának, a hadsereg­nek és nagyrészt a külföldnek szeme is a magyar parlamenten függ. Az olyan bő­­beszéd, milyen a Széll Kálmáné volt, csak növelheti a magyar törvényhozás tekintélyét, ezt a beszédet lehet részeire felbontani és analizálni, nincsen abban egy mondat is, melyet belőle kihagyni akarnánk. De történhetnek más oly nyi­latkozatok, melyekre Magyarország hatá­rán kívül sokkal többet építenek, mint itthon. Egy-egy röpke szóval, egy-egy közbeszólással találkozni fogunk talán még évek múltán is. Sőt minél exotiku­­sabb valamely közbeszólás, annál sűrűb­ben fogják majdan idézgetni. Szeretnék, ha a képviselőház ezeket mérlegelné és hamarosan befejezné ezt a vitát, mely amúgy sem változtathat sem a jelen, sem a jövendő eseményeken, de kárt tehet most is, meg később is sokat és valamelyik küldte a névtelen levelet a Pesti Napló szerkesztőségének. De az akkori császári királyi törvényszék meg is torolta a segé­dek eljárását: arra kötelezte őket, hogy jelen legyenek a párbaj után harmadnap Reviczky holttestének törvényszéki boncolásán . . . Temetése óriási diszszel ment végbe, ez­rekre menő néptömeg jelenlétében és hat kocsi szállította a koszorúkat. Sírkövén pe­dig, mely kettétört obeliszket ábrázol középen pajzszsal, a következő verses felírás olvasható: Mindent, mi szent volt, forrón szeretett! Hazát, barátot, becsületet. Imádta mindezt, tullfingolva hőn. S ezek egyikének áldozatja lön. Még gazdagabb aratása volna az irodalom­­történet búvárjának, ha ki akarná keresni a költöző halottak névsorából azokat a pereket, melyek az ötvenes és a hatvanas években a magyar nyelv szépségét, a hazafias érzést és az elvhűséget dicsőítették tollakkal. Ott van közöttük Kécsy Emil egyetemi tanár is, a Pesti Napló második szerkesztője, kit a Bach- kormány abban a hitben rendelt a lap élére, hogy majd neki csinál propagan­dát, de csakhamar átlátta tévedését és kere­sett, de nem talált engedelmesebb eszközt. Ott van Czakó Zsigmond, a negyvenes évek hí­res drámaírója, kitől olyan sokat reméltek, de megtörte őt az élet és mint Hamlet, a saját lelké­vel össze nem fért. Öngyilkos lett, miután megizlelte a dicsőség édességét és minden ke­serűségét. Megtalálható abban a sorozatban Lisznyay Kálmán neve, a Palóc dalok szer­zőjéé, kinél kedvesebb boh­émtermészet nem élt még a magyar földön; ott a másik geniál és bohémé: Beöthy Lászlóé, ki a humoros re­gényt elsőnek vitte be irodalmunkba. Garay János, a Kont és Az obsitos költője, Kempelen Győző, a társadalmi félszegségek megfigye­lője, Bernellay Gusztáv, az első, ki a ma­gyar ifjúságnak írt, Szonthay Gusztáv és Va­ckor Sándor, mintha csak egymásután vá­gyódtak, egymást vonzották volna, közel szom­szédságban pihentek meg hosszú évek során. De ne feledkezzünk meg Sárossy Gyuláról, az Aranytrombita írójáról, ki népies verseivel buzdította a csüggedés korában a vergődő magyar lelket, ő volt az, ki mikor az Újépü­letben másodszor volt elcsukva, egy tréfás ötletével kiszabadította saját magát és társait. Valami olyan napon történt az, melyet a hiva­talos rendszer szeretett volna megünnepelni és a profesz úr, egy derék cseh bevándorlóit, figyelmeztette is a fogoly urakat, hogy minő érdemekre tehetnének szert, ha meg­tennék ezt a szivességet a Statthalter ur­nak. Sárossy ráállott a dologra, s mikor fogolytársaival összeeresztették, olyan beszédet mondott magyar nyelven, melyért legalább tíz esztendő járt volna ki Kuffsteinban, ha a pro­fosz megérti. De az ő naiv hitében másnap je­lentést tett, hogy a fogoly magyar urak meny­nyire megpuhultak, milyen lojálisak lettek és a dolog vége az lett, hogy Sárossynak meg társainak megkegyelmeztek. Hogy kacagtak, hogy nevettek ezen a tréfán — mert már akkor egy kicsit kacagni is lehetett. Egy sír van ott, körülvéve a többitől, mely­nek lakója szintén vándorútra kelt volna, ha a fiúi kegyelet két évvel ezelőtt nem biztosítja maradását. Hajnik Pálé, a negyvennyolcas évek rendőrm­iniszteréé, aki az első magyar országgyűlésnek kvesztora volt, mint a függet­lenségi nyilatkozat aláírtja halálra ítéltetett, de már elmenekült Orsován át. 1854-ben Párisba jutott, ahol­­ borkereskedést nyitott, de mé­gis olyan tekintélyben állott, hogy őt tekintet­ték a párisi magyar kolónia fejének. Ő volt az első emigráns, kinek megengedték a hazaté­rést és ennek a hazatérésnek a története ma­gában is nagyon érdekes. Történt abban az időben, hogy Zsivora Györgyöt, egykori szép S­temvirt beválasztották az Első Magyar Általá­nos Biztositó Társaság igazgató tanácsába, de a helytartóság megtagadta jóváhagyását, mert úgy informálták, hogy Zsivora forradalmi em­­ber, pedig nem volt az, sőt aulikusnak ismer­ték. Egyszerre csak magához hivatta Albrecht főherceg és igy szólt hozzája: — Rosszul informáltak és én megsértettem önt. Szeretném jóvátenni hibámat, kérjen tőlem valamely kegyet. — Akármit? — Akármit! — Úgy arra kérem, engedje meg legjobb barátomnak, Hajnik Pálnak, hogy hazatér­hessen. Albrecht meghökkent. Egy in effigie fel­akasztott, rebellisnek kértek tőle amnesztiát! De szavának ura maradt, és­­eszközölte Hajnik számára az amnesztiát. Első volt, ki már 1859-ben hazatérhetett. S valamint szerencséje volt akkor, ugyy szerencséje van halóporában is. Nem hábor­gatják csöndes álmát, hála a fiúi kegyeletnek. A főváros örök pihenő­helyet biztosított neki azokért a nagy érdemekért, melyeket a sza­badságharc alatt az ország, a nemzet és a főváros körül szerzett. T* ff* a legbecsesebb vonatkozásainkban, úgy kell ezt a javaslatot elintézni, hogy egy históriai eseménynek emlékköve, melyet a kellő helyére állítunk. A továbbiakat bízzuk a jövőre, a magyar államférfiak bölcseségére és a Gondviselésre, mely a szabad és szabadságukra érett nemzetek­nek sorsa felett őrködik. Budapest, október 31. Miniszteri tanácskozás. Ma délután miniszteri tanácskozás volt, amely folyó ügyek­kel foglalkozott. Báró Fejérváry Géza. A honvédelmi minisz­terre vonatkozóan tegnapi számunkban közölt hírbe sajtóhiba csúszott be, amennyiben azt írtuk, hogy a honvédelmi miniszter katonai szolgálatának negy­venedik évfordulóját kívánja bevárni. Helyesen azt kellett volna írnunk, hogy ötvenedik szolgálati évét kívánja bevárni, tekintettel arra, hogy báró Fejér­­váry Géza 1851-ben lépett mint hadnagy a hadse­reg kötelékébe. Politikai körökben különben bizton remélik, hogy sikerülni fog a honvédelmi minisz­tert ez ötvenedik évforduló után is megtartani a közszolgálatnak, melyben szinte pótolhatatlan tevé­kenységet fejt ki. A k­ép­visel­őh­áz legközelebbi ülését szom­baton, november 3-án tartja s folytatja a trón­örökös házasságáról szóló törvényjavaslat tár­gyalását. A miniszterelnök mai nagyhatású be­széde után többen, akik a javaslat ellen akar­tak felszólalni, lemondtak erről a szándékukról. A Pol. Ért. szerint Eötvös Károly is törölte nevét a szónokok sorából. Szilágyi Dezső vagy a szombati, vagy a hétfői ülésben fog felszó­lalni. A Ház bizottságaiból. A képviselőház gazda­sági bizottsága ma Keresei Dezső elnöklésével ülést tartott, amelyen tárgyalta a miniszterelnöknek a képviselőházi napló szerkesztésére és kiadásának­­ módozatára vonatkozó átiratát. Az ülés folyamán elintézte továbbá a bizottság a Ház két elhunyt tisztviselője hátrahagyott családjainak nyugdíj-kér­­vényeit és több alkalmazottnak fizetési elő­estre és segélyekre vonatkozó folyamodásait. A nyáron fel­merült irodai kiadásokról összeállított számadásokat és egyes tisztviselőknek illetményeikre vonatkozó kérvényeit megvizsgálásra és javaslattevésre a bi­zottság jegyzőjének adták ki.­­ A pénzügyi bizott­ság november 3-án délután 5 órakor tartja legköze­lebbi ülését, amelyen a honvédelmi tárca költség­vetését tárgyalja. A boszniai vasutak. A bécsi N. Kr. Pn ma esti lapjában a következőket írja: Mint értesülünk, a boszniai vasutak épí­tésének kérdését a magyar kormány javasla­tai értelmében oldották meg, úgy hogy a bugojnov spalatói vonal kiépítésének meg­valósítására nincs kilátás. A hozzánk jött értesítések szerint ezt a kérdést Széll Kál­mán miniszterelnök kiélesítette azáltal, hogy annak a magyar kormány óhajtásai szerint való megoldásától tette függővé a kabinetben való megmaradását. A minap ebben az ügy­ben fogadta a király Széll Kálmánt és Tortek lovagot. A döntés Magyarország javára történt. Míg azelőtt a Dalmáciá­ból Bécsbe jött küldöttségeket, melyek a bugojnok spalatói vasútépítést kérték az osztrák kormánynál, biztatták a tárgya­lások folytatásával, most az egyik küldöttség, mely tegnap a spalatói polgármester vezeté­sével érkezett Bécsbe s amely ebben az ügy­ben dr. Körber miniszterelnöknél tisztelgett, elutasító választ kapott, Wittek miniszter pe­dig tartózkodás nélkül sajnálkozását fejezte ki azon, hogy a küldöttség kívánságai nem teljesíthetők. Eddig a bécsi lap tudósítása­ ennek azt a részét, amely szerint Széll Kálmán miniszter­­elnök a kabinetben való megmaradását kötötte volna ahoz, hogy a megoldás a magyar kor­mány kívánságai szerint történjék, félhivatalo­san megcáfolják. Az egyik félhivatalos, a M. T. I. csak erről a részről mondja, hogy nem igaz, a Bud. Tud. pedig illetékes helyről kapott föl­hatalmazás alapján kijelenti, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak és hogy az egész közlemény egyáltalában merőben alaptalan kom­binációkon alapszik. — Bécsből telefonozza tu­dósítónk . A N. W. Tagblatt holnapi száma a bosnyák vasutak ügyéről a következő hír­ben szól. A bosnyák vasutak ügyében eddig folyta­tott közös miniszteri tanácskozásokat vasár­nap folytatják és be is fejezik. Ennélfogva az a jelentés, hogy a bosnyák vasutak kérdését, még­pedig Magyarországra kedvező értelemben már megoldották volna, a tényeknek meg nem

Next