Pesti Napló, 1901. február (52. évfolyam, 32-59. szám)

1901-02-01 / 32. szám

Budapest, péntek PESTI KAPLO, 1901. február 1. 32. szám *1 módos találjon módot kikutatni s kielé­gíteni a szegény ember szükségleteit. S igen helyesen, a szegény-ügyet elválasztja és megkülömbözteti a koldus-ügytől, mely ellen a társadalmat hatósági eszközökkel kell megvédeni. De nem azzal a rideg vagy rendőri brutalitással, mint eddig volt szokásban, hanem a valódi huma­nizmus szelíd kezével. Érdekes a központi raktár gondolata, melyet szerző az elberfeldi mintára vet föl s dolgoz ki; valamin­t érdekes az a gondolata is, hogy sorsolás által történ­jék évről-évre a «szegény­atyák» kijelö­lése , s ezek, ha missziójuknak nem tud­nak, vagy nem akarnak megfelelni, a­­szegényalap javára megválthassák magu­kat. A jótékonysági adminisztrációban a könyv szerzője jelentékeny szerepet szán a nőknek is; az úgynevezett «szegény­atyák» mellett a «szegény-anyáknak». S alaposan szól a munkanélküliek műhelyé­ről. Külön fejezetet szentel a koldulás és a kényszermunka ügyének, s abból a helyes elvből indul ki, hogy ismeretlen­­koldusnak senki ne adjon alamizsnát; ellenben a szegény-üigy keretében történ­jék a koldusokról is gondoskodás. He­lyesen mondja a könyv, hogy szakítani kell a gyermekjavító intézetek eddigi rendszerével is, mert a jelenlegi rend­szernek valóságos fegyházi szaga van, s a gyermekeket, akik odajutnak, inkább megrontja, mintsem megjavítja. A koldu­lás megszüntetésével pedig ajánlja a kül­földön már meghonosított «koldusper­­selyeket», melyeket hatósági megbízot­tak házról-házra hordanak. A könyv helyes és alapos bírálat alá veszi a főváros szabályrendeletét, melyet alapjában jónak s elfogadhatónak tart. Végül pedig igazi lendülettel rajzolja meg s állítja az olvasó szeme elé a «Jo­telek» képét, melyet a jótékonysági admi­nisztráció központja gyanánt jelöl meg. Egyszóval rendkívül érdekes és becses anyagot nyújt, melyet nagy fáradsággal gyűjtött össze, s nagy gonddal foglalt rendszerbe. Érdemes volt megírni s ér­demes azzal e helyen foglalkozni, állapotukat és a veszedelmet, melybe rohan­nak, szeretnek is kikerülni, tennének is ellene, de nem lehet. Igazán nem lehet. Boszantó szemfényvesztés folyik az életben, nemcsak katonáéknál: mindenki a más kedvéért él! Ha te így, én is úgy, ez a könnyelműség, az ur­­hatnámság zsarnok jelszava. Ha egy mulató kompániát a lelkében megintervieválhatnék, a gondtalanul rendelt pezsgők nyomában ott ta­lálnám az aggódó mérlegvetést: öt forint, újabb öt, tíz, húsz, ötven, de jó volna, ha vége volna! És nincs vége, mert egy okvetetlenül van, aki tovább bírja, s mint patkányfogó, az­az egy viszi magával a többit mind a bajba, vagy a romlásba. Úri pajtások között oly természetesnek találom, hogy a szegény ember inkább elköveti a nagy bűnt, melyről nem kell még mindenkinek tudnia, mint tűrni a megszégyenítő bajt, me­lyet okvetetlenül megtud mindenki; nem a lé­lek mivolta nyilatkozik meg az ilyen úri bűn­tettekben magában, hanem a lélek relációja környezetével, környezete erkölcseivel. Dióssy főhadnagy kasszarabló? Igen, mondom, de so­hasem volt ambíciója a sikkasztás, sohasem vallotta jogosultságát, sohasem érezte, hogy tudna ő azontúl is olyan békében élni önma­gával, mint azelőtt. S ennél a pontnál ismerem föl, hogy miért nagyobb dolog, ha az követ el becstelenséget, mint alantasabb ember. A kültelkek betörői lopnak, mint tolvajok és hozzáromlanak foglal­kozásukhoz, de az ár betör és nem betörő, gáz­ Bndapest, január 81. Az inkompatibilitás. A költségvetési vita csöndes és békés folyása közepett az in­kompatibilitási törvény revíziója ma csaknem az egyetlen kérdés, mely erősen foglalkoztatja a politikusokat. Gróf Tisza Istvánnak állásairól való lemondása óta akutabb jelleget vett föl ez az ügy, mely előreláthatólag hangossá és zajossá fogja tenni az országgyűlési ciklus utolsó fejezetét. Holnap kezdődik a kérdésnek egy új fázisa ; a revízióra kiküldött bizottság ugyanis holnap ül össze, hogy tárgyalja az ötös­ bizottság által kidolgozott tervezetet. Az összes politikai körökben nagyon kíváncsian néznek a tárgyalások lefolyása s eredménye elé. Széll Kálmán miniszterelnök a múlt napokban sűrűn, és behatóan tanácskozott a bizottság el­nökével s előadójával és — természetesen anél­kül, hogy az új törvényre vonatkozólag, mely a képviselőháznak belügye, befolyásolni akarná majdan a törvényhozást — tanácsaival, gaz­dag tapasztalataival kiveszi részét az előkészí­tés munkájából. A bizottság — melybe Zsigárdy Gyula helyére holnap új tagot választ a kép­­viselőház — tárgyalásait a Bohonyi Gyula elő­adó által kidolgozott tervezet alapján fogja folytatni, amely tervezetről többfelől igen elis­merően nyilatkoznak. Tartalmáról a következő­ket jelentik: A tervezet tekintetbe veszi azokat a nézeteket is, melyek a kiküldött bizottság általános, az irány­elvekre vonatkozó eszmecseréjében ezelőtt két évvel kifejezésre jutottak, és első­sorban a közjogi inkom­patibilitást szabályozza. Ezen belül elsőbben is a főrendiházi és a képviselőházi tagság joggyakorlá­sának módozatait áll­apitlja meg, amít annál szük­ségesebb volt bevenni, mert konkrét eset is volt már, amikor egy kanonok-képviselőt püspökké ne­veztek ki s a kinevezés által főrenddé lett egyház­fejedelem ennek dacára sem mondott le mandá­tumáról, olyannyira, hogy végre is több hónapi huza­vonna után interpelláció folytán lehetett csak kiírni az új választást. Hasonló anomáliák az új törvény szerint ismétlődni nem fognak. A közjogi inkompatibilitás második kérdése a közös miniszterek törvényhozói jogának szabályozása, mely eddigelé szabályozva szintén nincs, azorában a Háznak alkalma nyilt már annak a véleményének kifejezésére, gróf Andrássy Gyulának külügyminisz­terré való kinevezés alkalmából, hogy a közös mi­niszter törvényhozói jogokat ne gyakoroljon. Foglal­tettet követ el és a lelkében becsületes marad. A szárazra vont hal, ha tudata volna, érezné magát így addig, amíg élet lakozik benne. Ompoly­­kozik azután a közös hadsereg, honvédség és csendőr­­ség tagjainak inkompatibilitásával, mert eddig a jogállapot az volt, hogy míg a közös hadsereg és honvédség tagjai a képviselőházban­ nem ülhettek, addig a csendőrség tagjaira hasonló inkompatibili­tás fenn nem forgott, úgy hogy például egy csendőrtisztté kinevezett képviselőt bajos lett volna kényszeríteni, hogy mandátumáról lemondjon. A tervezet második, lényegesen fontosabb részé­ben az érdekeltségi inkompatibilitást szabályozza, kimerítően, szigorúan ott, ahol kell, de a közérdek kímélésével és a főrendiházra is kiterjedőleg. Az új tervezet intézkedései sok tekintetben szigorúbbak a most érvényes rendelkezéseknél, sok tekintetben viszont kevésbbé nyitnak teret a zaklatásoknak, éppen azért, mert szakaszai világosabbak. A terve­zet főképpen a vállalkozások ismérvei, általános alapelvek alapján konstatálja az inkompatibili­tást, de a takurációt is alkalmazza ott, ahol lehetséges. A javaslat ebben a részében fog­lalkozik első­sorban a vállalkozók és szállí­tók összeférhetetlenségével és mindenütt szigorú lelkiismeretességgel konstituálja, hol és mikor állapítható meg az érdekeltségi összeférhetet­lenség. Szabályozza azután a magyar állam és a külföldi államok, a magyar állam és az egyesek közt való ihleti közvetítést és kiterjed külön-külön a pénzintézetek, ipari és kereskedelmi vállalatok és a közlekedési vállalatok állásaiban előálló esetleges inkompatibilitás megállapítására is. A bíráskodás kérdésére a tervezet nem terjed ki, mert a szöve­gezési bizottság mandátuma erre ki nem terjed. Ennek a kérdésnek a szabályozására a házszabályok lesznek hivatva, de előrelátható, hogy ha a tárgya­lások abba a stádiumba jutnak, a bizottság és elő­adója, Bohonyi Gyula, határozati javaslat alakjában fogja indítványozni,­­hogy a Ház tagjaiból alakí­tandó zsilin ítélkezzék a felmerült konkrét esetek ügyében. Ez esetben természetesen megfelelően át­­alakítandók lesznek a házszabályok is, szeret­j­ük hinni és remélni, hogy az­után a fölemelő mozgalom után, mely­nek utost, karácsony táján, a közjóté­konyság gyakorlásában mindnyájan tanúi voltunk, ez a könyv nem fog visszhang nélkül maradni, s a szegény-ügy rende­zése és megoldása nem fog szalmatűz gyanánt újból elaludni. ■ A Kisfaludy-Társaság jelöltjei. — A Testi Napló eredeti tárcája. — Három névjegy fekszik a Kisfaludy-Társaság asztalán, három új tag ajánlását jelentve. Az új emberek, akiket a megüresedett helyekre ajánltak, ez egyszer nem vidéki zugokból elő­szedett élő ereklyék, se félig bennü­lő családi körök kiegészítő tagjai, hanem valóban érde­mes, értékes írói egyéniségek. S igy azt az iro­dalmi szelekciót, melyet a Kisfaludy-Társaságnak folytonos megújhodási működésében kifejtenie kell, ezeknek az íróknak beválasztásával tény­leg helyesen végezné el. Mert mind a három a maga szakmájának elsőrangú munkája s ha baj is, hogy a szürke «írói» szakma két em­berrel, az irodalmibb, érdekesebb «költői» pe­dig csak egygyel, mégis a hármat együtt nézve, örvendve konstatálhatjuk, hogy tiszteletreméltó triász kopogtat az élők olimpusának kapujánál. A legérdekesebb, legértékesebb és legfiata­labb éppen ez a «költő» — a Kisfaludy- Társaság csodálatos diszting­válási módsze­rénél fogva, folyton meg kell macskakörmözni ezt a két, hamisul használt fogalmat — a fiatal magyar prózaírók egyik legelsője, Pekár Gyula. Pekár a modern magyar irodalomnak egyik leg­pompásabb alakja. A pompás itt a legtalálóbb jelző, mert legjobban fejezi azt a nagyszabású, A szabadelvű párt értekezlete. Az ország­gyűlési szabadelvű párt ma báró Podmaniczky Fri­gyes elnöklésével tartott értekezletén kijelölte a horvát pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött regnikoláris bizottság tagjának gróf Andrássy Gyu­lát, a kérvényi bizottságba Manaszy Györgyöt, a közlekedési bizottságba Ráth Pétert és az összefér­hetetlenségi törvény revíziója tárgyában kiküldött bizottságban megüresedett helyre Szivák Imrét. — Ezután a kultusztárca költségvetését gróf Teleki Sándor referálása alapján az értekezlet minden vita és felszólalás nélkül elfogadta, gazdag, nedvdus, vulkántejszerű, lelki bő-­­séget, mely ezt az embert a mi egyszerű, je-­ lentéktelen emberektől nyüzsgő irodálunkban tüneménynyé avatta. Nem fogok róla antropo­lógiai adatokat közölni: termete, magassága, súlya, sajátságos testi ismertető jelei, melyek­kel egykor minden róla iró toll előhozakodott, egy olyan bő Zettei­ténettárt nyújtó egyéniségnél, mint ő, teljesen mellékes dolog. Pekár mint szellem, mint írói egyéniség, annyira pompáza­tos, imponáló, hogy testi atlétaságának említésé­vel fölösleges őt ajánlgatni. Mert bármennyire antanglichok gyülekezete a magyar parnasz­­szus, Pekár még mindig inkább kiválik itt tehet­ségével, mint fizikumával. Mert, legyünk csak becsületesek s valljuk meg, hogy nem kell rög­tön Goethének lenni a mi irodalmi világunkból való kiemelkedéshez. A magyar irodalom kis­kaliberű, véletlenül íróvá hanyatlott átlag­em­berek gyülekezete. Ha kivonjuk belőlük a mesterségadta készséget, életmegfigyelő­­képessége egy igen szimpla, más pályákon mit se jelentő urak maradnak. Nagyon termé­szetes is ez: az irodalom nálunk nem eliziumi mező, nem a gyönyörök viránya, hanem igen szikes, rosszul tápláló sivatag, az elit-ember­anyag, a kiváló egyéniségek tehát csak na­gyon elvétve téved reá. Megtörténik azon­ban, s ez Pekár esete, hogy valakiban a mű­vészi érzésmód, az irodalmi láz oly erős, oly minden más vágyat elöntő hullámzása, hogy még itt, a barbárság és parvenüség hazájában is a művészetnek jegyzi el életét. S ez aztán a legvonzóbb, legnemesebb jelenségek egyike. A költségvetési vita megszakítása. A kép-,­viselőház holnap, pénteken, egy ülés idejére meg­szakítja a költségvetési vitát. Kérvényeket, mentelmi ügyeket tárgyalnak, azonkívül bizottsági tagokat, meg egy új jegyzőt választanak a megüresedett he­­­lyekre. Mivel szombaton ünnep van, a földmivelés­­ügyi költségvetés tárgyalását hétfőn folytatják.

Next