Pesti Napló, 1901. február (52. évfolyam, 32-59. szám)
1901-02-01 / 32. szám
Budapest, péntek PESTI KAPLO, 1901. február 1. 32. szám *1 módos találjon módot kikutatni s kielégíteni a szegény ember szükségleteit. S igen helyesen, a szegény-ügyet elválasztja és megkülömbözteti a koldus-ügytől, mely ellen a társadalmat hatósági eszközökkel kell megvédeni. De nem azzal a rideg vagy rendőri brutalitással, mint eddig volt szokásban, hanem a valódi humanizmus szelíd kezével. Érdekes a központi raktár gondolata, melyet szerző az elberfeldi mintára vet föl s dolgoz ki; valamint érdekes az a gondolata is, hogy sorsolás által történjék évről-évre a «szegényatyák» kijelölése , s ezek, ha missziójuknak nem tudnak, vagy nem akarnak megfelelni, aszegényalap javára megválthassák magukat. A jótékonysági adminisztrációban a könyv szerzője jelentékeny szerepet szán a nőknek is; az úgynevezett «szegényatyák» mellett a «szegény-anyáknak». S alaposan szól a munkanélküliek műhelyéről. Külön fejezetet szentel a koldulás és a kényszermunka ügyének, s abból a helyes elvből indul ki, hogy ismeretlenkoldusnak senki ne adjon alamizsnát; ellenben a szegény-üigy keretében történjék a koldusokról is gondoskodás. Helyesen mondja a könyv, hogy szakítani kell a gyermekjavító intézetek eddigi rendszerével is, mert a jelenlegi rendszernek valóságos fegyházi szaga van, s a gyermekeket, akik odajutnak, inkább megrontja, mintsem megjavítja. A koldulás megszüntetésével pedig ajánlja a külföldön már meghonosított «koldusperselyeket», melyeket hatósági megbízottak házról-házra hordanak. A könyv helyes és alapos bírálat alá veszi a főváros szabályrendeletét, melyet alapjában jónak s elfogadhatónak tart. Végül pedig igazi lendülettel rajzolja meg s állítja az olvasó szeme elé a «Jotelek» képét, melyet a jótékonysági adminisztráció központja gyanánt jelöl meg. Egyszóval rendkívül érdekes és becses anyagot nyújt, melyet nagy fáradsággal gyűjtött össze, s nagy gonddal foglalt rendszerbe. Érdemes volt megírni s érdemes azzal e helyen foglalkozni, állapotukat és a veszedelmet, melybe rohannak, szeretnek is kikerülni, tennének is ellene, de nem lehet. Igazán nem lehet. Boszantó szemfényvesztés folyik az életben, nemcsak katonáéknál: mindenki a más kedvéért él! Ha te így, én is úgy, ez a könnyelműség, az urhatnámság zsarnok jelszava. Ha egy mulató kompániát a lelkében megintervieválhatnék, a gondtalanul rendelt pezsgők nyomában ott találnám az aggódó mérlegvetést: öt forint, újabb öt, tíz, húsz, ötven, de jó volna, ha vége volna! És nincs vége, mert egy okvetetlenül van, aki tovább bírja, s mint patkányfogó, azaz egy viszi magával a többit mind a bajba, vagy a romlásba. Úri pajtások között oly természetesnek találom, hogy a szegény ember inkább elköveti a nagy bűnt, melyről nem kell még mindenkinek tudnia, mint tűrni a megszégyenítő bajt, melyet okvetetlenül megtud mindenki; nem a lélek mivolta nyilatkozik meg az ilyen úri bűntettekben magában, hanem a lélek relációja környezetével, környezete erkölcseivel. Dióssy főhadnagy kasszarabló? Igen, mondom, de sohasem volt ambíciója a sikkasztás, sohasem vallotta jogosultságát, sohasem érezte, hogy tudna ő azontúl is olyan békében élni önmagával, mint azelőtt. S ennél a pontnál ismerem föl, hogy miért nagyobb dolog, ha az követ el becstelenséget, mint alantasabb ember. A kültelkek betörői lopnak, mint tolvajok és hozzáromlanak foglalkozásukhoz, de az ár betör és nem betörő, gáz Bndapest, január 81. Az inkompatibilitás. A költségvetési vita csöndes és békés folyása közepett az inkompatibilitási törvény revíziója ma csaknem az egyetlen kérdés, mely erősen foglalkoztatja a politikusokat. Gróf Tisza Istvánnak állásairól való lemondása óta akutabb jelleget vett föl ez az ügy, mely előreláthatólag hangossá és zajossá fogja tenni az országgyűlési ciklus utolsó fejezetét. Holnap kezdődik a kérdésnek egy új fázisa ; a revízióra kiküldött bizottság ugyanis holnap ül össze, hogy tárgyalja az ötös bizottság által kidolgozott tervezetet. Az összes politikai körökben nagyon kíváncsian néznek a tárgyalások lefolyása s eredménye elé. Széll Kálmán miniszterelnök a múlt napokban sűrűn, és behatóan tanácskozott a bizottság elnökével s előadójával és — természetesen anélkül, hogy az új törvényre vonatkozólag, mely a képviselőháznak belügye, befolyásolni akarná majdan a törvényhozást — tanácsaival, gazdag tapasztalataival kiveszi részét az előkészítés munkájából. A bizottság — melybe Zsigárdy Gyula helyére holnap új tagot választ a képviselőház — tárgyalásait a Bohonyi Gyula előadó által kidolgozott tervezet alapján fogja folytatni, amely tervezetről többfelől igen elismerően nyilatkoznak. Tartalmáról a következőket jelentik: A tervezet tekintetbe veszi azokat a nézeteket is, melyek a kiküldött bizottság általános, az irányelvekre vonatkozó eszmecseréjében ezelőtt két évvel kifejezésre jutottak, és elsősorban a közjogi inkompatibilitást szabályozza. Ezen belül elsőbben is a főrendiházi és a képviselőházi tagság joggyakorlásának módozatait állapitlja meg, amít annál szükségesebb volt bevenni, mert konkrét eset is volt már, amikor egy kanonok-képviselőt püspökké neveztek ki s a kinevezés által főrenddé lett egyházfejedelem ennek dacára sem mondott le mandátumáról, olyannyira, hogy végre is több hónapi huzavonna után interpelláció folytán lehetett csak kiírni az új választást. Hasonló anomáliák az új törvény szerint ismétlődni nem fognak. A közjogi inkompatibilitás második kérdése a közös miniszterek törvényhozói jogának szabályozása, mely eddigelé szabályozva szintén nincs, azorában a Háznak alkalma nyilt már annak a véleményének kifejezésére, gróf Andrássy Gyulának külügyminiszterré való kinevezés alkalmából, hogy a közös miniszter törvényhozói jogokat ne gyakoroljon. Foglaltettet követ el és a lelkében becsületes marad. A szárazra vont hal, ha tudata volna, érezné magát így addig, amíg élet lakozik benne. Ompolykozik azután a közös hadsereg, honvédség és csendőrség tagjainak inkompatibilitásával, mert eddig a jogállapot az volt, hogy míg a közös hadsereg és honvédség tagjai a képviselőházban nem ülhettek, addig a csendőrség tagjaira hasonló inkompatibilitás fenn nem forgott, úgy hogy például egy csendőrtisztté kinevezett képviselőt bajos lett volna kényszeríteni, hogy mandátumáról lemondjon. A tervezet második, lényegesen fontosabb részében az érdekeltségi inkompatibilitást szabályozza, kimerítően, szigorúan ott, ahol kell, de a közérdek kímélésével és a főrendiházra is kiterjedőleg. Az új tervezet intézkedései sok tekintetben szigorúbbak a most érvényes rendelkezéseknél, sok tekintetben viszont kevésbbé nyitnak teret a zaklatásoknak, éppen azért, mert szakaszai világosabbak. A tervezet főképpen a vállalkozások ismérvei, általános alapelvek alapján konstatálja az inkompatibilitást, de a takurációt is alkalmazza ott, ahol lehetséges. A javaslat ebben a részében foglalkozik elsősorban a vállalkozók és szállítók összeférhetetlenségével és mindenütt szigorú lelkiismeretességgel konstituálja, hol és mikor állapítható meg az érdekeltségi összeférhetetlenség. Szabályozza azután a magyar állam és a külföldi államok, a magyar állam és az egyesek közt való ihleti közvetítést és kiterjed külön-külön a pénzintézetek, ipari és kereskedelmi vállalatok és a közlekedési vállalatok állásaiban előálló esetleges inkompatibilitás megállapítására is. A bíráskodás kérdésére a tervezet nem terjed ki, mert a szövegezési bizottság mandátuma erre ki nem terjed. Ennek a kérdésnek a szabályozására a házszabályok lesznek hivatva, de előrelátható, hogy ha a tárgyalások abba a stádiumba jutnak, a bizottság és előadója, Bohonyi Gyula, határozati javaslat alakjában fogja indítványozni,hogy a Ház tagjaiból alakítandó zsilin ítélkezzék a felmerült konkrét esetek ügyében. Ez esetben természetesen megfelelően átalakítandók lesznek a házszabályok is, szeretjük hinni és remélni, hogy azután a fölemelő mozgalom után, melynek utost, karácsony táján, a közjótékonyság gyakorlásában mindnyájan tanúi voltunk, ez a könyv nem fog visszhang nélkül maradni, s a szegény-ügy rendezése és megoldása nem fog szalmatűz gyanánt újból elaludni. ■ A Kisfaludy-Társaság jelöltjei. — A Testi Napló eredeti tárcája. — Három névjegy fekszik a Kisfaludy-Társaság asztalán, három új tag ajánlását jelentve. Az új emberek, akiket a megüresedett helyekre ajánltak, ez egyszer nem vidéki zugokból előszedett élő ereklyék, se félig bennülő családi körök kiegészítő tagjai, hanem valóban érdemes, értékes írói egyéniségek. S igy azt az irodalmi szelekciót, melyet a Kisfaludy-Társaságnak folytonos megújhodási működésében kifejtenie kell, ezeknek az íróknak beválasztásával tényleg helyesen végezné el. Mert mind a három a maga szakmájának elsőrangú munkája s ha baj is, hogy a szürke «írói» szakma két emberrel, az irodalmibb, érdekesebb «költői» pedig csak egygyel, mégis a hármat együtt nézve, örvendve konstatálhatjuk, hogy tiszteletreméltó triász kopogtat az élők olimpusának kapujánál. A legérdekesebb, legértékesebb és legfiatalabb éppen ez a «költő» — a Kisfaludy- Társaság csodálatos disztingválási módszerénél fogva, folyton meg kell macskakörmözni ezt a két, hamisul használt fogalmat — a fiatal magyar prózaírók egyik legelsője, Pekár Gyula. Pekár a modern magyar irodalomnak egyik legpompásabb alakja. A pompás itt a legtalálóbb jelző, mert legjobban fejezi azt a nagyszabású, A szabadelvű párt értekezlete. Az országgyűlési szabadelvű párt ma báró Podmaniczky Frigyes elnöklésével tartott értekezletén kijelölte a horvát pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött regnikoláris bizottság tagjának gróf Andrássy Gyulát, a kérvényi bizottságba Manaszy Györgyöt, a közlekedési bizottságba Ráth Pétert és az összeférhetetlenségi törvény revíziója tárgyában kiküldött bizottságban megüresedett helyre Szivák Imrét. — Ezután a kultusztárca költségvetését gróf Teleki Sándor referálása alapján az értekezlet minden vita és felszólalás nélkül elfogadta, gazdag, nedvdus, vulkántejszerű, lelki bő-séget, mely ezt az embert a mi egyszerű, je- lentéktelen emberektől nyüzsgő irodálunkban tüneménynyé avatta. Nem fogok róla antropológiai adatokat közölni: termete, magassága, súlya, sajátságos testi ismertető jelei, melyekkel egykor minden róla iró toll előhozakodott, egy olyan bő Zetteiténettárt nyújtó egyéniségnél, mint ő, teljesen mellékes dolog. Pekár mint szellem, mint írói egyéniség, annyira pompázatos, imponáló, hogy testi atlétaságának említésével fölösleges őt ajánlgatni. Mert bármennyire antanglichok gyülekezete a magyar parnaszszus, Pekár még mindig inkább kiválik itt tehetségével, mint fizikumával. Mert, legyünk csak becsületesek s valljuk meg, hogy nem kell rögtön Goethének lenni a mi irodalmi világunkból való kiemelkedéshez. A magyar irodalom kiskaliberű, véletlenül íróvá hanyatlott átlagemberek gyülekezete. Ha kivonjuk belőlük a mesterségadta készséget, életmegfigyelőképessége egy igen szimpla, más pályákon mit se jelentő urak maradnak. Nagyon természetes is ez: az irodalom nálunk nem eliziumi mező, nem a gyönyörök viránya, hanem igen szikes, rosszul tápláló sivatag, az elit-emberanyag, a kiváló egyéniségek tehát csak nagyon elvétve téved reá. Megtörténik azonban, s ez Pekár esete, hogy valakiban a művészi érzésmód, az irodalmi láz oly erős, oly minden más vágyat elöntő hullámzása, hogy még itt, a barbárság és parvenüség hazájában is a művészetnek jegyzi el életét. S ez aztán a legvonzóbb, legnemesebb jelenségek egyike. A költségvetési vita megszakítása. A kép-,viselőház holnap, pénteken, egy ülés idejére megszakítja a költségvetési vitát. Kérvényeket, mentelmi ügyeket tárgyalnak, azonkívül bizottsági tagokat, meg egy új jegyzőt választanak a megüresedett helyekre. Mivel szombaton ünnep van, a földmivelésügyi költségvetés tárgyalását hétfőn folytatják.