Pesti Napló, 1901. április (52. évfolyam, 90-118. szám)

1901-04-01 / 90. szám

,Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ, 1901. április 1I. 90., szám vegyen. Megengedi, hogy Rakovszky komolyan vette és ezt sajnálja. Rakovszky közvetetlenül azután tartott beszédében nem is tett erre semmiféle célzást, amiből szóló azt következtette, hogy ő is élőnek vette az egészet. Legnagyobb sajnálatára azonban rágalom alakjában lett ez napok múlva a Házban fölvetve. Őszinte fájdalommal és mély sajnálattal ismeri be szóló, hogy nagy hibát követett el, hogy amit mondott, az roszszul megválasztott időben és helyen használt. Ízléstelen és könnyelmű éle volt, amelynek megtételénél teljesen távol állott tőle a miniszternek általa mindenkor mélyen tisztelt és nagyrabecsült személye ellen irányuló szándék, valamint annak a lehetőségnek a feltételezése is, hogy valaki ily abszurd éket komolyan vehessen. Mélyen sajnálja, hogy ezzel a pártot is kellemetlen helyzetbe sodorta s saját becsülete érdekében is kötelességének tekinti, hogy ezért úgy a párttól, mint a minisztertől bocsánatot kérjen. (Helyeslés.) Hegedűs miniszter válasza: Hegedűs Sándor miniszter : Miután Bessenyey képviselő az ő eljárását jellemezte s intenciója ártatlanságára nézve bizonyságot adott, kötelességének tartja kijelenteni, hogy erős megrovó szavaik reá vonatkozólag elvesztették súlyukat, mert szóló meggyőződött arról, hogy távol állott tőle minden gyanúsító intenció. Ezzel el volna intézve ez a dolog. Engedjék azonban meg, hogy még egy pár szót szóljon. Szereti, hogy eljárását objektivitással ítélik meg, kéri ezt különösen ettől a párttól, amelyben felnőtt és annyit munkálkodott, amely annyi kitüntetésben részesítette. Sajnálja, hogy az ügyet Rakovszky képviselő jóakaratúlag tett magánközleménye alapján a Házban fölemlítette. Igen könnyen felfoghatják a helyzetet, ha abba beleképzelik magukat. Vegyék tekintetbe az Adria-szerződés ellen a lapokban és a Házban használt erős kifejezéseket. Pozitív és komoly alakban oly vád jutott Rakovszky utján szólónak tudomására, amelynek gazdája nem akadt. Ezzel a tudattal kellett hallania a külünböző vádakat és gyanúsításokat. Mindenki lélektanilag megmagyarázhatja, hogy ezekben összefüggést vélt fölismerni a szóban forgó gyanúsítással. Hogy ily körülmények közt kitört belőle az indignáció. Ez természetes joga, ez kötelessége volt. Ha ebből kifolyólag a párt kínos helyzetbe jutott, elismeri szóló, hogy ez sajnos esemény volt, amelyet, mint a Házban is kijelentette, őszintén sajnál. Hogy ezt most ismét kijelenti, ezzel az a célja, hogy minden bizalmatlanságot eloszlasson. Mert csak úgy teljesítheti bármely minőségében feladatait, ha a párt azzal a bizalommal és ragaszkodással, melyet eddig tapasztalt, jövőre is megajándékozza. Kéri, vegyék szavait ily értelemben tudomásul. (Általános hosszas helyeslés.) Széll Kálmán a párthoz. Széll Kálmán miniszterelnök: Kéri tekintsék a kérdést ezzel végleg tisztázottnak és elintézettnek. Bessenyey kijelentette, hogy a legtávolabbról sem volt szándéka komolyan venni azt, amit mondott. Ezért a — mint kifejezte magát — meggondolatlan, rossz éléért a párttól és a minisztertől bocsánatot kért. Ezzel expiálta hibáját s a dolgot most már tekintsék elintézettnek. Tanulságul szóló egy kérést von belelőle le. Tartalék nélkül való őszinteséggel és bizalommal viseltetik a párt iránt ; minden kérdést teljes őszinteséggel és nyugalommal kezel; tapasztalhatták, hogy minden észrevételt kellő tisztelettel fogad s egy kérdés elöl sem tér ki, sőt fel is kérte a párt tagjait, hogy észrevételeikkel s kívánságaikkal forduljanak őhozzá. Kérése ezúttal is az, hogy minden észrevételt, kifogást, kívánságot, bármit illessen is ez, őszintén tárjanak fel és beszéljük meg egymás között és itt és csakis itt és sehol másutt. Ezzel azt hiszi, további diskusszió nélkül be lenne rekeszthető a mai értekezlet. (Általános élénk helyeslés.) Elnök ezek után az értekezletet befejezettnek jelentette ki. B Budapest, március 31. Az Adria s a «választási kassza». Ezzel a címmel lapunk szombati számában egy közlemény jelent meg arról a beszélgetésről, mely Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter estélyén báró Dániel Ernőné és Csörgheő Gyula kereskedelmi minisztériumi államtitkár közt folyt le. E közleményünkről ma a Bud. Tud. a következőket írja: «Anélkül, hogy a közlemény érdemleges bírálatába bocsátkoznánk, illetékes helyről nyert felhatalmazás alapján közölhetjük, hogy az érintett beszélgetés nem — mint a közleményben áll — négyszemközt, hanem mások jelenlétében és hallatára folyt le.» A Bud. Tude jelentéséből tudomásul vesszük azt, hogy a beszélgetés mások jelenlétében és hallatára folyt le , de megjegyezzük, hogy az, hogy a beszélgetés «négyszemközt» folyt volna le, — közleményünkben nem is állott. Az összeférhetetlenségi revízió a Házban. A Pol. Ért. jelenti. Értesülésünk szerint illetékes köröknek az a terve, hogy az összeférhetetlenségi — Nem! — szólt szörnyű zavarban Klimov. — Legyen olyan szives ... vissza kell vonni a szavait. Kérem ! — Amennyiben . . . megsértettem önt, kérem szépen ... — felelt a színész s kezével határozatlan mozdulatot tett. — És vallja be, hogy valótlanságot mondott. — Én, nem . . . e—e—e . . . nem hazudtam . . . Hanem . . . sajnálom, hogy elfecsegtem magam ... De egyáltalán, nem értem ezt a hangot! Klimov szó nélkül járt-kelt egyik saroktól a másikig, — úgy látszott, nagyon elgondolkozott s nem tudta magát elhatározni. Széles arca mind vörösebb lett s nyakán megdagadtak az erek. Pár perc múlva odalépett a színészhez és siránkozó hangon mondta : — De igazán, legyen olyan szives, vallja be, hogy hazugságot mondott Varvaráról ! Legyen olyan jó! — Sajátságos ! — felelt vállát vonogatva a színész és lóbálta a lábát. — Ej — hiszen ez sértés! — Hát nem vallja be? — Én . . . nem értem önt! — Tehát nem akar. Akkor bocsánat . . . Kellemetlen rendszabályokhoz kell nyúlnom ... Vagy rögtön meg fogom önt itt sérteni, uram, vagy pedig ... ha ön lovagias ember, elfogadja párbajra való kihívásomat... Pisztolylyal fogunk párbajozni! — Kérem! — felelt a hősszerelmes megvető mozdulattal. — Kérem! A házigazda s a vendégek körülvették Klimovot, s kérve kérték, ne csináljon skandalut Esika? ajtót,ésgdillírzó női arcok néztek be . .. A hősszerelmes távozni készült, olyan arccal, mintha egy percig se akarna tovább megmaradni olyan házban, ahol így megsértették. Elment. Útközben megvetően mosolygott és vállát vonogatta, de odahaza lakásán, amikor elterült a díványon, mégis kellemetlen érzések fogták el. — Vigye az ördög, — gondolta magában. — A párbaj nem volna olyan nagy baj, — csak nem fog megölni, de baj az, hogy meghallják a dolgot a társaim, azok pedig nagyon jól tudják, hogy hazudtam. Gyalázatos história ! Egész Oroszország előtt blamiroztam magam .. . Podsarov elgondolkozott, elszítt egy cigarettát, azután az utcára ment, hogy visszaszerezze nyugalmát. — Majd beszélek még ezzel a fickóval — gondolta magában — majd beleverem a koponyájába, hogy szamár, ökör, s hogy egy csöppet se félek tőle... A hősszerelmes megállt Zubajev háza előtt s fölnézett az ablakokra. A csipkefüggönyök mögött még világosság volt, emberi alakok jártak-keltek. — Itt megvárom ! — határozta el magát. Sötét volt és hideg. Szitált az eső. Podsarov odatámaszkodott a lámpaoszlophoz és nagyon kellemetlen érzések vettek rajta erőt. Egészen átázott s nagyon kifáradt. Éjfél után két órakor kezdtek oszladozni a Zubajevék vendégei. Legutolsónak jött a tulai földbirtokos. — Szabad kérnem! — kezdte a hősszel , Jeimen amikor utolérte.i.Egy pillanatra , Klimov megállt. A színész mosolygott s hebegve, zavartan szólt: — Én ... én... beismerem... bevallom, hogy . . . hazudtam . .. — Nem, nem, legyen szives, vallja be ezt a nyilvánosság előtt! — szólt Klimov és elvörösödött. — Nem hagyhatom ennyiben a dolgot. — De hiszen bocsánatot kérek! Kérem önt. .. értsen meg jól. Beláthatja, hogy egy párbaj csak növelné az eset hírét, sok mindenfélét beszélnének az emberek, pedig nekem állásom van . . . kollegáim vannak .. . tudja Isten, még mit nem gondolnának rólam ... A hősszerelmes igyekezett, hogy egykedvűnek lássék, de a természet nem engedelmeskedett, hangja reszketett, szempillái rezegtek, s feje nehezen lehanyatlott. Még sokáig mormogott érthetetlen szókat. Klimov végighallgatta, azután gondolkozott és sóhajtott. — No hát legyen úgy! — mondta. *— Isten bocsássa meg önnek. De máskor ne hazudjon, fiatal ember. Semmi sem alacsonyitja le az embert annyira, mint a hazugság ... Igen, igen... Ön fiatal, müveit ember — a tulai földbirtokos atyai hangon prédikált, s a hősszerelmes hallgatta s szelíden mosolygott... Amikor amaz bevégezte, köszönt neki s mint a bűnös, nehéz lépéssel hazament. Mikor az ágyba feküdt, már érezte, hogy megmenekült minden veszedelemtől s nagyon jókedvű lett. Nyugodt volt, megelégedett, örült, hogy a félreértés ilyen simán intéződött el. Azután fülig a takaró alá bujt, csakhamar elaludt és csak másnap reggel tinóra után ,ébred fel. ... ................. A javaslat az Adria-törvényjavaslat letárgyalása után azonnal tárgyalás alá kerüljön, mint első a reformjavaslatok sorában. Áprlis 13-án lesz ülése az öszszeférhetetlenségi bizottságnak, amelyen az anyagi rész teljes befejezése is bekövetkezhetik. Szabadelvű pártalakulás: Eklocsáról táviratozzák. A dunapataji választókerület szabadelvű pártja ma itt megalakult. Képviselőjelöltül egyhangúlag Földváry Mihályt kiáltották ki s egyúttal Széll Kálmán miniszterelnökhöz üdvözlő táviratot küldtek. Az ügyvédi kar a perrendtartás ellen. — Az Ügyvédi Kamara közgyűlése. — Budapest, március 33. A Budapesti Ügyvédi Kamara vasárnap délelőtt közgyűlése keretében nyilt és energikus módon állást foglalt az uj polgári perrendtartás tervezete ellen. Hetek óta izgatott megvitatásra adott okot ez a tervezet ügyvédi körökben. Az ügyvédek ugyanis a tervezetnek nem ismerik el azt a tendenciáját, hogy olcsóbbá akarja tenni a perlekedést, hanem oly célzatot látnak benne, mely létalapjában, tekintélyében támadja az ügyvédi kart s az ügyvédet úgy mutatja be, mint aki nem mint az igazságszolgáltatás egyik tényezője áll a perfél mellett, hanem tisztán a maga érdekét szolgálja. Ezt a felfogást épp oly megalázónak, mint anyagilag sérelmesnek ítélte a kamarai közgyűlés s egyhangú határozattal föl is emelte ellene tiltakozó szavát. Ebben a határozatban csúcsosodott ki az ügyvédek ez idei közgyűlésének vitája. Ritka egyértelműség hatotta át e tekintetben az egész ügyvédi kart s általános helyeslésre talált dr. Fried Vilmos javaslata, melyben az ügyvédek vélekedése kifejezésre jutott s még fokozottabb tetszés kisérte dr. Volzsonyi Vilmos hatásos beszédét, melyben kíméletlenül fakadt ki a hadjárattal szemben, mely az ügyvédség ellen megindult. A közgyűlésen kínos incidens is történt. Egy biró személyeskedő támadásban a részrehajlás vádját emelte Plósz Sándor igazságügyminiszter ellen, Györy Elek, a kamara elnöke azonban épp oly tapintattal, mint energiával hallgattatta el a felszólalót. A közgyűlésről, melyen Györy Elek elnökölt s Nagy Dezső titkár volt a választmány előadója, itt következik tudósításunk : A kamarai jelentés. A közgyűlésnek első pontja a kamarai jelentés megvitatása volt. Már a jelentésnek általánosságban való tárgyalásánál is felszólalt dr. Bleyer Samu .