Pesti Napló, 1902. június (53. évfolyam, 148-177. szám)

1902-06-01 / 148. szám

2 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1902. junius 1. *48. szám,­ zalékát teszik ki azok a hivatalos árve­rések, melyek adóhátralékok miatt ren­deltettek el. S épp igey hallgattak ott a föld* és a munkai­söréről is. De ez az ankét elmúlt, s anyaga áttétetett az igaz­ságügyminisztériumhoz , ahol jó helyen van. Nem szükséges tehát, hogy ugyanez az anyag áthelyeztessék a kivándorlási kongresszusba is. Annál kevésbbé szükséges, mert ha komolyan akarunk a kivándorlási beteg­ségen segíteni, akkor igazán nem a gazdasági ellentétek tendenciózus élesíté­sére kell gondolnunk, hanem az ellen­kezőre. Az egyoldalú agrár­irányzat, ha minden áldozatot meg is hozunk ezért, nem segíthet a kivándorlás baján, még akkor sem­, ha érdekében az államhata­lom a legdrákóibb rendszabályokhoz nyúlna is. A kivándorlás betegségét csak az iparfejlesztés gyógyíthatja, meg. Minden egyéb kuruzslás. Sőt talán olyan orvos­ság, mely rosszabb a betegségnél. S ha a miskolci kivándorlási kon­gresszus ebben az irányban tisztázná az eszméket, akkor nagy érdem jutna ebből az O. M. tt. É.-nek is, mely e kongresz­­szushoz az impulzust megadta. Budapest, május 31. Szenzációs terv. Pénzügyi körökben Lukács László pénzügyminiszternek egy szen­zációs tervéről beszélnek nagy titokzatossággal. Előrebocsátjuk, hogy az erről a tervről szóló hír, és különösen az, hogy Lukács László ju­tott volna ilyen tervre, nekünk is majdnem hi­hetetlennek látszik. Ha mégis megemlékszünk róla, ezt azért teszszük, mert igen előkelő, igen komoly pénzügyi köröből vesszük a hirt, tehát olyan helyről, ahol hiábavalóságokkal, kacsákkal,­ vagy fantazmagóriákkal nem szok­tak­­bíbelődni. A terv íme ez volna: Az 1867 : XV. törvénycikk megállapítja azt az állandó és változhatatlan járulékot, amelyet Magyarország a közös államadósságok törlesz­tésére­­felvállalt. E törvény értelmében eszten­­dőnkint ke­rek számban 60.621.000 koronát fizet a magyar állam az államadósságok kamatozá­sához. Az 1867: XV. t.-c. 6. §-a azonban igy szól: : «Mind a magyar korona országainak, mind 5 felsége többi országainak tetszésökre hagyatik, államadóssági járulékukat adóssági kötvények törlesztése, vagy készpénzbeli tőke visszafizetése által csökkenteni. A törlesztett adósságösszeg ka­matainak megfelelő összeg ez esetben a tör­lesztő pénzügyi kormányzat hozzájárulási tarto­zásából levonatik.­ A­­pénzügyminiszter terve­i—hírünk szerint — az volna, hogy a magyar évi járulékot tőké­sítse, Ausztriának visszafizesse, hogy így Ma­gyarországot Ausztriától pénzügyi tekintetben teljesen függetlenítse. A hatvanmillió korona évi járulék tőkéje mintegy 1500 millió korona volna, amit 4 százalékos koronajáradék kibo­csátásával szereznének­ be. Ezt a tervet a kon­verzió fényes sikere és az a kedvező fogadtatás ém­elte meg a miniszterben, amelyre a magyar 4 százalékos koronajáradék a külföldi, főleg a francia s angol piacokon talált. Állítólag e ki­bocsátás érdekében való szondírozással is füg­gött volna össze Kornfeldnek, a Hitelbank vezérigazgatójának legutolsó párisi és londoni útja, melyről tegnap érkezett vissza Buda­pestre. — Ennyi az, amit előkelő pénz­ügyi körökben beszélnek. Az eszme — Magyarország pénzügyi függetlenítése Ausz­triától — kétségtelenül nagyon érdekes. Hogy mennyi igaz a hírből, mennyi nem, azt sajnos, ma nem lehet ellenőrizni, mert természetes, hogy a legilletékesebb helyen az ilyen dolgot minden módon titokban akarják tartani, s így minden róla szóló hírt megcá­folnak. Természetes tehát az is, hogy a hír­adásunkat is követni fogja a hivatalos cáfolat, de ez még nem zárja ki azt, hogy ennek a szenzációs tervnek komoly alapja legyen. A magyar delegáció hétfőn, június másodikán délelőtt tíz órakor ülést tart, melyen folytatják a bosnyák költségvetés tárgyalását és esetleg megkezdik a hadügyi budget vi­táját is. A szerb egyházi kongresszus. A miniszter­elnök Tallián Béla, a szerb egyházi kongresszus kormánybiztosa mellé Joanovich Pál miniszterelnök­ségi titkárt rendelte ki. A csongrádi mandátumot megsem­misítették. "A Kúria első választási tanácsá­ban Paiss Andor elnök ma délelőtt hirdette ki ítéletét dr. Baross János csongrádi képviselő mandátuma dolgában, amelyet a kisebbségben maradt Hegyi Antal plébános pártja petícióval támadott meg. A Kúria beigazoltunk,­látta, h­ogy Csongrádon a választás előtt, nagy etetés és itatás történt s ezért az 1899. évi tizenötödik törvénycikk harmadik szakasza alapján a vá­lasztást érvénytelennek mondotta ki s dr. Baross cselekvő és szenvedő választó­jogát egy esztendőre felfüggesztette. A Kúria az ítélet folytán az iratokat az igazság­ügyminiszterhez teszi át. A Csemegi Antal válasz­tási elnök ellen emelt vádak­at a Kúria alaptalanok­nak találta. A megokolás szerint a vizsgálat­ kide­rítette, hogy az etetést és itatást Fekete Lajos, Ka­­szamezky Dénes és Szlovák­ János vendéglősök ren­dezték. A lakomákon­­ száz-százhúsz választót tar­tottak jól, de résztvett a dáridón dr. Baross János is. Felköszöntőket mondottak a képviselőjelöltre és a párt összetartására. A jelöltnek tehát kétségtele­nül tudnia kellett, hogy a lakoma kortescélra szol­gál. Ellenben nem látta a Kúria beigazolnak a vesztegetést és azt, hogy egy választónak a jelölt trafik-jogot ígért arra az esetre, ha rászavaz, ujjai az asszony kezére tévednek. Ő nem érti, mit mond, csak a hangját hallja, olyan simogatóan gyöngéd az­­ . . . Megdöbbennek mind a ketten és idegenkedve kelnek fel. A szerelmes kétség, a félreértések kínos hetei következnek el. De hiába küzdenek egymás és maguk ellen, egy na­pon a fiatal asszony az ő karjaiban tér magá­hoz és lankadtan támasztja fejét a vállára. Az első csók napja ez és azóta minden évben hányszor megünnepelték szerelmük e születés­napját ! . . . Egész életre szól a mélységes és komoly pillantás, amit ekkor váltanak. Kedvese oly hűségesen, de annyi aggodalommal néz a szemébe. A jövő! . . . Mi lesz velünk ? Hiába, tiltott boldogság az, amire ébredtek. A világ gonosz szeme rajtuk függ,­­ árulóvá lehet minden pillantásuk, végveszedelemmé minden lopva adott csókjuk. És a nagy boldogsággal együtt meg kell ízlelniük nekik az eféle szere­lem idegemésztő rettegéseit is. Az asszony másfél év múlva már özvegygyé lesz ugyan, de az eddigi nagy akadály helyett jönnek más kicsinyes, földi akadályok, amelyek nem enge­dik, hogy a világ előtt is egymáséi legyenek. Azután meg az a Világ már a szájára vette őket s a gyöngéd lelkű ember retteg attól a gondolattól, hogy azt mondják imádott­­jára : «szeretője volt a második férjének még az első férje életében» ... Oh, hogy vigyázott rá, hogy aggódott jó hírnevéért az a jó kedves! Rendesen a férfi szokott könnyelműbb lenni az efélékben, náluk megfordítva gyakran az asszonyt ragadta volna el a heve, ha ő nem­ tartóztatja. És ezért, ha pletykáit is a világ felőlük, egészben véve azért drága titok­nak tudott megmaradni szerelmük. Boldogok voltak, de mennyi aggodalom árán ! ... Az asszony aléltan hunyta be szemeit, ahogy az édes percek tűnő emlékei elsuhantak előtte, nem a forró szerelmes csókokra gondolt többé, hanem hálásan csak arra, hogy milyen gon­dos, milyen jó volt az a hit kedves hozzá mindvégig .. . Utóbbi időben alábbhagyott már a feledé­keny világ pletykája is és ők boldogan hiték, hogy végre valahára megnyílnak előttük a sza­bad boldogság kapui. Ekkor történt az a meg­rendítő eset. A már országos hirű fiatal politikus anyja súlyos beteg lett s az érette való aggodalom végzetes fordulatot adott annak a lappangó kórnak, mely már hosszabb idő óta ernyesztette az ifjú agyondolgozott szervezetét A fordulat oly rohamosan nőtt végzetessé, hogy mire a szerencsétlen fiatal asszony észbe kaphatott és kedveséhez akart volna jutni, nem tudott többet áthatolni az összesereglett rokonság s az érdeklődő államférfiak seregén, kik az orvosokkal együtt a híres beteg ágyát körülvették. Haját tépte, majd megőrült otthon, s csak szerelmébe beavatott hű barátnője tudta tartóztatni, hogy valami bolondot ne tegyen. Utolsóelőtti éjszakán egy vigyázatlan pillanatban mégis besuhant a beteghez s lebo­rulhatott ágya mellé. Véletlenül csak a közö­nyös ápoló volt bent a szobában s ez nem sok ügyet vetett rá, de kedvese a régi aggo­­dal­massággal intett neki: «az egekre, vigyázz! elárulod, — elveszíted magad» . . . Egy utolsó csók, s aztán menekülnie kellett. Többet nem is látta ... — Többet nem is láttam, suttogó, — nem lehettem ott, hogy utolsó sóhaját egy utolsó csókban felfoghattam volna! Nem voltam ott, pedig ő­ annyit, — annyi mérhetet­len sokat szenvedett! És annyi kin után­a most ott fekszik kiterítve holtan, én pedig itt vagyok élőeleven egészsége­sen . . . Isten az égben, mit tegyek, hogy ő érezte, ki annyit szenvedett, én is szenvedjek valamit ?... A fiatal asszony felszökött. Lent az utcán az óriás tömeg közepette akkor tették rá a koporsót a díszes kocsira. Megszólalt a gyász­induló s a menet csöndesen elindult — Megyek, — fuldoklott, — megyek . . . Felkapta a fátyolt, gyászkalapot és futott ki a lakásból. Az előszobába épp akkor lé­pett be a hű barátnő. Ijedten kapta meg a karját. — Az egekre, Margit, mit akarsz ? Épp hozzád jöttem, hogy veled legyek ebben a ne­héz percben . . . Hová rohansz ? — Utána, susogá a szegény asszony sza­badulni akarva, — vele akarok menni... — Margit, ■— megőrültél ? Csak nem akarsz a temetésre menni ?... De késő volt minden okoskodás. A ba­rátnő futott utána a lépcsőn s végre az utcán elérte. Beültek egy a menethez csatlakozó üres kocsiba. II. Óriási volt a sokaság a temetőben a sir körül. Ott voltak a miniszterek, a legfőbb ál­lamhivatalnokok, a képviselők s az egész pesti mn társaság. A koporsó már ott állt a geren­dákon a sir fölött s a pap épp elkezdé beszédét. — Margit, az Istenért, ne menj előbbre! könyürgött a barátnő halkan. A köröskörül álól. A közigazgatás egyszerűsítése. Félhivatalo­san jelentik : A belügyminisztériumban napok óta folynak a tanácskozások, a közigazgatás egyszerűsí­tése tárgyában. A szaktanácskozmány feladata a közigazgatási eljárás egyszerűsítése és egységítése szempontjából azoknak az általános és állandó jel­legű szabályrendeleteknek­­ átvizsgálása, melyek a vármegyei, városi és községi közegek közreműködé­sére vonatkoznak. Ezeket most megfelelően módo­sítják és aztán gyűjteménybe foglalva kiadják. To­vábbá a szaktanácskozáson megbeszélik ama gya­korlati intézkedéseket, melyeket a belügyminiszter életbe fog léptetni abból a célból, hogy a törvényes hatáskörük épségbentartásával a vármegyei köz­ponti, a járási, a községi és közjegyzői, valamint a közigazgatási bizottsági és a gyarmatügyi ügy­vitelt az egész országban egységesen szabályozza. Ennek a belügyminiszteri rendeletnek lesz a fel­adata, hogy az írásbeli eljárást kevesbítse, ellenben a felekkel a szóbeli és közvetlen eljárás érvénye­süljön az egész vonalon. Az írásbeliség kiküszöbö­lése céljából kevesbíteni fogják az időszaki jelen­téseket, kimutatásokat, nyilvántartásokat. Egyszerű és könnyen kezelhető nyomtatott írásmintákat (blanquet) állapítanak meg. Ezenkívül rendeleti úton

Next