Pesti Napló, 1902. június (53. évfolyam, 148-177. szám)
1902-06-01 / 148. szám
2 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1902. junius 1. *48. szám, zalékát teszik ki azok a hivatalos árverések, melyek adóhátralékok miatt rendeltettek el. S épp igey hallgattak ott a föld* és a munkaisöréről is. De ez az ankét elmúlt, s anyaga áttétetett az igazságügyminisztériumhoz , ahol jó helyen van. Nem szükséges tehát, hogy ugyanez az anyag áthelyeztessék a kivándorlási kongresszusba is. Annál kevésbbé szükséges, mert ha komolyan akarunk a kivándorlási betegségen segíteni, akkor igazán nem a gazdasági ellentétek tendenciózus élesítésére kell gondolnunk, hanem az ellenkezőre. Az egyoldalú agrárirányzat, ha minden áldozatot meg is hozunk ezért, nem segíthet a kivándorlás baján, még akkor sem, ha érdekében az államhatalom a legdrákóibb rendszabályokhoz nyúlna is. A kivándorlás betegségét csak az iparfejlesztés gyógyíthatja, meg. Minden egyéb kuruzslás. Sőt talán olyan orvosság, mely rosszabb a betegségnél. S ha a miskolci kivándorlási kongresszus ebben az irányban tisztázná az eszméket, akkor nagy érdem jutna ebből az O. M. tt. É.-nek is, mely e kongreszszushoz az impulzust megadta. Budapest, május 31. Szenzációs terv. Pénzügyi körökben Lukács László pénzügyminiszternek egy szenzációs tervéről beszélnek nagy titokzatossággal. Előrebocsátjuk, hogy az erről a tervről szóló hír, és különösen az, hogy Lukács László jutott volna ilyen tervre, nekünk is majdnem hihetetlennek látszik. Ha mégis megemlékszünk róla, ezt azért teszszük, mert igen előkelő, igen komoly pénzügyi köröből vesszük a hirt, tehát olyan helyről, ahol hiábavalóságokkal, kacsákkal, vagy fantazmagóriákkal nem szoktakbíbelődni. A terv íme ez volna: Az 1867 : XV. törvénycikk megállapítja azt az állandó és változhatatlan járulékot, amelyet Magyarország a közös államadósságok törlesztésérefelvállalt. E törvény értelmében esztendőnkint kerek számban 60.621.000 koronát fizet a magyar állam az államadósságok kamatozásához. Az 1867: XV. t.-c. 6. §-a azonban igy szól: : «Mind a magyar korona országainak, mind 5 felsége többi országainak tetszésökre hagyatik, államadóssági járulékukat adóssági kötvények törlesztése, vagy készpénzbeli tőke visszafizetése által csökkenteni. A törlesztett adósságösszeg kamatainak megfelelő összeg ez esetben a törlesztő pénzügyi kormányzat hozzájárulási tartozásából levonatik. Apénzügyminiszter tervei—hírünk szerint — az volna, hogy a magyar évi járulékot tőkésítse, Ausztriának visszafizesse, hogy így Magyarországot Ausztriától pénzügyi tekintetben teljesen függetlenítse. A hatvanmillió korona évi járulék tőkéje mintegy 1500 millió korona volna, amit 4 százalékos koronajáradék kibocsátásával szereznének be. Ezt a tervet a konverzió fényes sikere és az a kedvező fogadtatás émelte meg a miniszterben, amelyre a magyar 4 százalékos koronajáradék a külföldi, főleg a francia s angol piacokon talált. Állítólag e kibocsátás érdekében való szondírozással is függött volna össze Kornfeldnek, a Hitelbank vezérigazgatójának legutolsó párisi és londoni útja, melyről tegnap érkezett vissza Budapestre. — Ennyi az, amit előkelő pénzügyi körökben beszélnek. Az eszme — Magyarország pénzügyi függetlenítése Ausztriától — kétségtelenül nagyon érdekes. Hogy mennyi igaz a hírből, mennyi nem, azt sajnos, ma nem lehet ellenőrizni, mert természetes, hogy a legilletékesebb helyen az ilyen dolgot minden módon titokban akarják tartani, s így minden róla szóló hírt megcáfolnak. Természetes tehát az is, hogy a híradásunkat is követni fogja a hivatalos cáfolat, de ez még nem zárja ki azt, hogy ennek a szenzációs tervnek komoly alapja legyen. A magyar delegáció hétfőn, június másodikán délelőtt tíz órakor ülést tart, melyen folytatják a bosnyák költségvetés tárgyalását és esetleg megkezdik a hadügyi budget vitáját is. A szerb egyházi kongresszus. A miniszterelnök Tallián Béla, a szerb egyházi kongresszus kormánybiztosa mellé Joanovich Pál miniszterelnökségi titkárt rendelte ki. A csongrádi mandátumot megsemmisítették. "A Kúria első választási tanácsában Paiss Andor elnök ma délelőtt hirdette ki ítéletét dr. Baross János csongrádi képviselő mandátuma dolgában, amelyet a kisebbségben maradt Hegyi Antal plébános pártja petícióval támadott meg. A Kúria beigazoltunk,látta, hogy Csongrádon a választás előtt, nagy etetés és itatás történt s ezért az 1899. évi tizenötödik törvénycikk harmadik szakasza alapján a választást érvénytelennek mondotta ki s dr. Baross cselekvő és szenvedő választójogát egy esztendőre felfüggesztette. A Kúria az ítélet folytán az iratokat az igazságügyminiszterhez teszi át. A Csemegi Antal választási elnök ellen emelt vádakat a Kúria alaptalanoknak találta. A megokolás szerint a vizsgálat kiderítette, hogy az etetést és itatást Fekete Lajos, Kaszamezky Dénes és Szlovák János vendéglősök rendezték. A lakomákon száz-százhúsz választót tartottak jól, de résztvett a dáridón dr. Baross János is. Felköszöntőket mondottak a képviselőjelöltre és a párt összetartására. A jelöltnek tehát kétségtelenül tudnia kellett, hogy a lakoma kortescélra szolgál. Ellenben nem látta a Kúria beigazolnak a vesztegetést és azt, hogy egy választónak a jelölt trafik-jogot ígért arra az esetre, ha rászavaz, ujjai az asszony kezére tévednek. Ő nem érti, mit mond, csak a hangját hallja, olyan simogatóan gyöngéd az . . . Megdöbbennek mind a ketten és idegenkedve kelnek fel. A szerelmes kétség, a félreértések kínos hetei következnek el. De hiába küzdenek egymás és maguk ellen, egy napon a fiatal asszony az ő karjaiban tér magához és lankadtan támasztja fejét a vállára. Az első csók napja ez és azóta minden évben hányszor megünnepelték szerelmük e születésnapját ! . . . Egész életre szól a mélységes és komoly pillantás, amit ekkor váltanak. Kedvese oly hűségesen, de annyi aggodalommal néz a szemébe. A jövő! . . . Mi lesz velünk ? Hiába, tiltott boldogság az, amire ébredtek. A világ gonosz szeme rajtuk függ, árulóvá lehet minden pillantásuk, végveszedelemmé minden lopva adott csókjuk. És a nagy boldogsággal együtt meg kell ízlelniük nekik az eféle szerelem idegemésztő rettegéseit is. Az asszony másfél év múlva már özvegygyé lesz ugyan, de az eddigi nagy akadály helyett jönnek más kicsinyes, földi akadályok, amelyek nem engedik, hogy a világ előtt is egymáséi legyenek. Azután meg az a Világ már a szájára vette őket s a gyöngéd lelkű ember retteg attól a gondolattól, hogy azt mondják imádottjára : «szeretője volt a második férjének még az első férje életében» ... Oh, hogy vigyázott rá, hogy aggódott jó hírnevéért az a jó kedves! Rendesen a férfi szokott könnyelműbb lenni az efélékben, náluk megfordítva gyakran az asszonyt ragadta volna el a heve, ha ő nem tartóztatja. És ezért, ha pletykáit is a világ felőlük, egészben véve azért drága titoknak tudott megmaradni szerelmük. Boldogok voltak, de mennyi aggodalom árán ! ... Az asszony aléltan hunyta be szemeit, ahogy az édes percek tűnő emlékei elsuhantak előtte, nem a forró szerelmes csókokra gondolt többé, hanem hálásan csak arra, hogy milyen gondos, milyen jó volt az a hit kedves hozzá mindvégig .. . Utóbbi időben alábbhagyott már a feledékeny világ pletykája is és ők boldogan hiték, hogy végre valahára megnyílnak előttük a szabad boldogság kapui. Ekkor történt az a megrendítő eset. A már országos hirű fiatal politikus anyja súlyos beteg lett s az érette való aggodalom végzetes fordulatot adott annak a lappangó kórnak, mely már hosszabb idő óta ernyesztette az ifjú agyondolgozott szervezetét A fordulat oly rohamosan nőtt végzetessé, hogy mire a szerencsétlen fiatal asszony észbe kaphatott és kedveséhez akart volna jutni, nem tudott többet áthatolni az összesereglett rokonság s az érdeklődő államférfiak seregén, kik az orvosokkal együtt a híres beteg ágyát körülvették. Haját tépte, majd megőrült otthon, s csak szerelmébe beavatott hű barátnője tudta tartóztatni, hogy valami bolondot ne tegyen. Utolsóelőtti éjszakán egy vigyázatlan pillanatban mégis besuhant a beteghez s leborulhatott ágya mellé. Véletlenül csak a közönyös ápoló volt bent a szobában s ez nem sok ügyet vetett rá, de kedvese a régi aggodalmassággal intett neki: «az egekre, vigyázz! elárulod, — elveszíted magad» . . . Egy utolsó csók, s aztán menekülnie kellett. Többet nem is látta ... — Többet nem is láttam, suttogó, — nem lehettem ott, hogy utolsó sóhaját egy utolsó csókban felfoghattam volna! Nem voltam ott, pedig ő annyit, — annyi mérhetetlen sokat szenvedett! És annyi kin utána most ott fekszik kiterítve holtan, én pedig itt vagyok élőeleven egészségesen . . . Isten az égben, mit tegyek, hogy ő érezte, ki annyit szenvedett, én is szenvedjek valamit ?... A fiatal asszony felszökött. Lent az utcán az óriás tömeg közepette akkor tették rá a koporsót a díszes kocsira. Megszólalt a gyászinduló s a menet csöndesen elindult — Megyek, — fuldoklott, — megyek . . . Felkapta a fátyolt, gyászkalapot és futott ki a lakásból. Az előszobába épp akkor lépett be a hű barátnő. Ijedten kapta meg a karját. — Az egekre, Margit, mit akarsz ? Épp hozzád jöttem, hogy veled legyek ebben a nehéz percben . . . Hová rohansz ? — Utána, susogá a szegény asszony szabadulni akarva, — vele akarok menni... — Margit, ■— megőrültél ? Csak nem akarsz a temetésre menni ?... De késő volt minden okoskodás. A barátnő futott utána a lépcsőn s végre az utcán elérte. Beültek egy a menethez csatlakozó üres kocsiba. II. Óriási volt a sokaság a temetőben a sir körül. Ott voltak a miniszterek, a legfőbb államhivatalnokok, a képviselők s az egész pesti mn társaság. A koporsó már ott állt a gerendákon a sir fölött s a pap épp elkezdé beszédét. — Margit, az Istenért, ne menj előbbre! könyürgött a barátnő halkan. A köröskörül álól. A közigazgatás egyszerűsítése. Félhivatalosan jelentik : A belügyminisztériumban napok óta folynak a tanácskozások, a közigazgatás egyszerűsítése tárgyában. A szaktanácskozmány feladata a közigazgatási eljárás egyszerűsítése és egységítése szempontjából azoknak az általános és állandó jellegű szabályrendeleteknek átvizsgálása, melyek a vármegyei, városi és községi közegek közreműködésére vonatkoznak. Ezeket most megfelelően módosítják és aztán gyűjteménybe foglalva kiadják. Továbbá a szaktanácskozáson megbeszélik ama gyakorlati intézkedéseket, melyeket a belügyminiszter életbe fog léptetni abból a célból, hogy a törvényes hatáskörük épségbentartásával a vármegyei központi, a járási, a községi és közjegyzői, valamint a közigazgatási bizottsági és a gyarmatügyi ügyvitelt az egész országban egységesen szabályozza. Ennek a belügyminiszteri rendeletnek lesz a feladata, hogy az írásbeli eljárást kevesbítse, ellenben a felekkel a szóbeli és közvetlen eljárás érvényesüljön az egész vonalon. Az írásbeliség kiküszöbölése céljából kevesbíteni fogják az időszaki jelentéseket, kimutatásokat, nyilvántartásokat. Egyszerű és könnyen kezelhető nyomtatott írásmintákat (blanquet) állapítanak meg. Ezenkívül rendeleti úton