Pesti Napló, 1902. június (53. évfolyam, 148-177. szám)
1902-06-01 / 148. szám
r 148. száil. Budapest, vasárnap FESTI NAPLÓ. 1902. junius 1. 3 intézkedés fog történni, hogy a telefonhálózatot minél kiterjedtebb mértékben vegyék igénybe a közigazgatási gyors intézkedéseknél. Ebben a készülő ügyviteli szabályzatban megállapítják, hogy mi módon létesittessék minden vármegyében egy hivatalos lap, melyben minden vármegyei szabályrendeletet és közérdekű határozatot közzé kell tenni. És ennek a közzétételnek az lesz a joghatálya, hogy az illető rendel.'i lappéldány megjelenését követő S nap alatt kihirdetettnek, tehát kötelezőnek tekintetik. A megyei általános és gyámügyi, valamint a közigazgatási eljárásra vonatkozó ügyvitel egyszerűsítésével már elkészültek. Hátra van még a városok és községek ügyvitelére vonatkozó intézkedések megbeszélése, melyet ma kezdtek tárgyalni. A szaktanácskozmány alapján a belügyminisztérium kodifikáló osztálya haladéktalanul kidolgozza azokat az egyszerűsítő belügyminiszteri rendeleteket, amelyek életbeléptetésére az 1901. évi XX. törvénycikk által a belügyminiszter felhatalmazást nyert. A belügyminiszteri rendeleteket valószínűleg már 1902. évi szeptember elején életbe fogják léptetni. Az aradi püspökválasztás, Aradról jelentik. Csütörtökön érkezett meg az aradi szentszék elnökéhez, Tap János protosincellushoz Metianu János nagyszebeni érsek leirata, melyben tudatja a szentszékkel, hogy a püspökválasztás napját június tizenkettedikére tűzte ki. A kivándorlás ellen. Széll Kálmán belügyminiszter az ország összes törvényhatóságaihoz körrendeletet intézett, melyben tudatja, hogy az Amerikából kivándorlásra csábító és keresztkötés alatt érkező felhívások, hirdetmények és nyomtatványoknak lefoglalására a posta- és távíró alkalmazottait utasította s amennyiben zárt levélben ilyen küldemények érkezése válnék gyanússá, a címzettnek följelentése és megbüntetése iránt is intézkedett. A magyar delegáció, királyuk, Kállay Béni ellen. Már előbb szétosztották az emlékiratukat, apró zöld füzetkéket, amikben fölsorolják panaszaikat. Amúgy elég jól festettek bosnyákjaink, legalább külsőleg nem igen látszottak meg a nagy gyötrelmeik. A tüntető szándékaikat sem igen vették komolyan, szegények olyan birkatürelemmel hallgatták a bosnyák költségvetést, hogy csak a rágalom gyanúsíthatta meg őket békétlenkedő szándékkal. Az egész demonstrációjuk különben abban nyilvánult, hogy a közös pénzügyminiszter beszéde alatt igen nagy csöndbenkivonultak a karzatról. Az ellenzék, már tudniillik a delegácionális, megpróbálta a bosnyákok ügyét magáévá tenni. Gróf Wilczek Frigyes, Rakovszky István, Okolicsányi László sorban előhozakodtak a grávámenekke. Nem volt abban igazi tartalom, hiányzott minden komoly argumentáció, szóval, nélkülözte a parlamenti siker minden feltételét. Rakovszky egyébként ütött egyet a sajtón is, amelyet szokása szerint meggyanúsított. Bolgár Ferenc rá is támadt e miatt, de Rakovszky, amúgy a maga modorában visszafelelt és azzal vége lett az incidensnek. Kár, hogy nem szorították Rubovszkyt, nevezné meg az embereit. Egyébként sok följegyezni való a hármasellenzék beszédeiből, nem igen van. Kállay Béni közös pénzügyminiszter könnyen végzett a kifogásokkal. Igazolta az ő kormányzási rendszerét az eredményeivel, amiket senki sem tagadhat meg tőle. Leszállította a röpirat értékét is, mert hiszen elégedetlen elemek mindig akadtak, akik elszerződnek síró asszonyoknak, csak járjon valami szerény haszonnal. Tett még egy fontos kijelentést is a miniszter, hogy tudniillik Bosznia községi autonómiájának valamelyes tervezete már készen van. Ezt nagy megelégedéssel vették tudomásul. Egy kis csetepaté után, melyben a már említettek vettek részt, a tárgyalás ma véget ért. Meg is szavazhatták volna a költségvetést, de ahoz már nem voltak elegen jelen, Miklós Ödönt, Münnich Aurélt, Perczel Dezsőt, Szerb Györgyöt. (A bosnyák költségvetés.) Münnich Aurél előadó a négyes albizottság nevében elfogadásra ajánlja a bosnyák költségvetést. Gróf Wilczek Frigyes szerint ellenkezik a kiegyezés szellemével, hogy Boszniát a közös pénzügyminiszter kormányozza s hogy a delegáció tárgyalja a bosnyák költségvetést. Felvilágosítást és elszámolást kér a közös aktívákról. Kérdi, hogy a bosnyákokat miért nem fogadja a közös pénzügyminiszter s miért nem orvosolja a panaszaikat? Elfogadja a költségvetést, az új ágyuk és a létszámszaporítás kivételével. Rakovszky István : Egy államférfiú azt mondotta, hogy Ausztria a valószínűtlenségek hazája, ez nem találó megjegyzés, mert Ausztria nem a valószínűtlenségek, hanem a lehetetlenségek hazája. Lehetetlen állapot, amelyben a delegáció benne van, tárgyal egy országról, amelynek más a szuverénje, más a kormánya, az ország maga a senki országa, s amihez a delegáció hozzájárul, annak nincs értelme, mert a delegáció hozzájárulása nélkül is megvalósítják a költségvetést. Különös, hogy az újságok mélyen hallgatnak, ha Boszniát tárgyalja a delegáció. A pénzügyminiszter is int, hogy erről nem tehet. A szent Márk-téren a legidegenebb embernek is tenyerére szállnak a galambok, s eszik a kukoricát. Ha Budapestre jön az idegen, s kitárja tenyerét, ha jó aranyos búzaszemek vannak rajta , rászállnak a galambok, s abból szívesen habzsolnak. Ez az oka, hogy a sajtóban olyan mély csönd uralkodik, és senki sem veszi észre az utcákon járkáló bosnyákokat, akik ajtóról ajtóra járnak és senkit se találnak otthon, se szuverént, se kormányt, sem az atyáskodó közös pénzügyminisztert. A bosnyák költségvetés csak fikció, zárószámadás nélkül fölösleges róla még beszélni is. Ausztria gyarmati politikájának minden hibája megvan a bosnyák kormányzásban. Nem törődnek a nemzet érzelmeivel, s csak megutáltatják az uralmat. Bosznia kormányzása nem egyéb, mint a régi Bach-rendszer, bosnyák és keleti kegyetlenséggel megtoldva. A hivatalnokok úgy járnak el ott, hogy akármelyik nagyhatalom bátran beleavatkozhatik a berlini szerződés alapján. A legprimitívebb emberi jogokat is lábbal tiporják. Bosznia a följelentések országa, ahol a spiclirendszer minden árnyalata megvan. Népképviseleti jogot kellene adni a bosnyákoknak, nem ugyanolyat, mint a mienk, de valami megyei rendszerfélét, hogy beleszólhassanak ügyeiknek az intézésébe. Nemcsak politikai, hanem gazdasági tekintetben is nagyon szerencsétlen Boszniának a kormányzása. A közös pénzügyminiszternek a gyárai rendre jobblétre szenderültek. A ma szétosztott röpiratból szemelvényeket olvas fel annak a bizonyítására, hogy a közös pénzügyminiszter igazságtalanul és kegyetlenül bánik a bosnyák mohamedánokkal. A legnagyobb barbárság, hogy a bosnyák kivándorlókat nem eresztik vissza hazájukba. Indítványt nyújt be, hogy küldessék ki egy bizottság, amely a helyszínen tanulmányozza a bosnyák állapotokat, szerezzen tájékozást a bosnyákok sérelmeiről s tapasztalatairól a jövő évben tegyen jelentést az országos bizottságnak. Okolicsányi László: Elérkezett már az ideje annak, hogy Bosznia hovatartozásának eldöntését előkészítsük . kérdi, hogy ez a dolog miért nincs oly hosszú idő után is eldöntve ? A bosnyák közigazgatásnak rendkívül szomorú állapotára vall az a füzet, amelyet ma a bosnyákok a delegátusok között szétosztottak. Vizsgálatot követel ebben az ügyben. Szomorú, hogy közvéleményünk nagyon tájékozatlan a bosnyák ügyekben s hogy a sajtó nem tájékoztat bennünket. Elfogadja Rakovszky indítványát. Kállay Béni közös pénzügyminiszter: Hogy a költségvetésnek informatív célja van, ezt a szokást nem ő hozta be, hanem az előde. Sok igazságtalanság, vád és hazugság megerőtlenedne, ha a költségvetéssel együtt a zárószámadást is előterjesztené. De ezt a törvény nem rendeli. A közös aktívákról kész leszámolást terjeszteni évenként a parlament elé, ha ezt majd a törvényhozás elrendeli. A bosnyák közigazgatást régi alapon szervezték, megtartották azokat a kereteket, amelyeket ott találtak,s a török törvények nagy részét. Mindig abban a nézetben volt, hogy csak lassú halasztással, a nép gondolkozásához való alkalmazkodással lehet Boszniát műveit országgá fejleszteni. Különösen az igazságszolgáltatásban kérlelhetetlenül megvalósította a jogegyenlőség elvét. Azt azonban nem követelheti senki, hogy botlások ne történjenek, még rendezettebb, műveltebb országokban is történnek hibák, nemcsak Boszniában. A hibás hivatalnokot azonban mindig megbünteti, a nép szeme előtt. Slégületlen elemek mindig vannak mindenütt; ha az elégedetlenek véleménye mindig igaz volna, akkor világszerte csak a bukás szélén álló országokat látnánk. Légtő keleti sajátság hogy mindenki önző célokat akar követni a közérdek leple alatt. A Keleten az autonómia annyit jelent, hogy az egyik mindent akar, a másik nem akar adni semmit. Szeretné, ha a képviselők bejárnák Boszniát: látnák, hogy min — A megszállott tartományok költségvetése. — Kulapest, május 11. A főrendiház homályos karzatának ma ritka vendégei voltak. Turbános, rezes törökök, hosszú bélelt kaftánban ott virítottak álmatagon a padokban. Volt közöttük öreg, szürke szakállu mohamedán, európai bosnyák, közben néhány félvad, de bugyogóban, csak éppen a handzsár hiányzott övükből. Egytől-egyig szép szál ember. Tüntetni jöttek azlurak és hölgyek már sugdosódva kezdték nézni a mély özvegyi gyászban levő fiatal asszonyt és önkénytelen kitértek neki, ahogy a tömegen át a sír felé törekedett. Kísérője kimerült, nem bírta többé tartóztatom. — Margit, őrültség amit teszesz! — suga még egyszer utolszor a barátnő, most, mikor már minden céltalan, most akarod kompromittálni magad ? Ott álltak a koporsó mellett. A fiatal aszszony felemelt fővel, szinte dacosan nézett végig a köröskörül álló ellenséges világon. — Hát igen, — lihegő végre, — most, mikor már minden céltalan, most akarom kompromittálni magamat! Ha már ő nincs többé, legyen végem nekem is, az én becsületemnek is ezen a földön ... Hadd szenvedjek én is... És ha már neveink nem tudnak egybeforrni a boldogságban, legalább most emlegessenek bennünket az én boldogtalanságomban----------A pap épp ekkor monda e búcsúztató szavakat : — «Isten veled, drága halott, kiben a társadalom, a nemzet, az ország oly sokat veszített ! * A fiatal asszony hallotta ezt. Kétségbeesetten rázta meg a fejét és vetette fel fátyolát. — Én, — hiábta hangosan felzokogva, — én mindent elveszítettem benne! Ereje elhagyta , aléltan rogyott le a földre és borult rá a koporsóra. A gyászceremónia pillanatra abbamaradt, még maga a pap is odasietett. Az úri társaságban nagy mozgalom támadt és főleg a nők kíváncsian sugdosódva nézték, mint viszik tova az ájult fiatal aszszonyt a kocsija felé ... III. Soká volt beteg nagyon. A lelki megrázkódtatás súlyos kórba döntötte és csak hosszú hetek múlva tért magához lázas öntudatlanságából. Kábultan nézett széjjel a szobában , reménykedő szemekkel a hűséges barátnő ült mellette s töméntelen sok friss virág illatozott az ágya körül. Meghatottan borultak egymás karjaiba. — Végre valahára az életé vagy ismét!. . . — mormoga a barátnő, — ha tudnád, hogy aggódtunk érted mindnyájan! Mind itt voltak a jó barátnők, — nézd, mennyi virágot hoztak! A fiatal asszony összehúzta szemöldökeit és* töprengve bámult maga elé. — Itt voltak a jó barátnők nálam ? — mormogá végre — virágot hoztak nekem ? — Hát persze! — Nem értem . .. Hisz hozzám senki sem járhat többé, — én elveszett, kompromittált asszony vagyok! Ott a temetőben . . . mindenki megtudta, hogy az ő kedvese voltam . . . A barátnő vígan felkacagott. — De bolond vagy, édesem ! A világ már rég elfeledte azt! — Elfeledte ? — Hát persze. Beszéltek egy napig róla, azután beszéltek másról. Ah, édesem, az emberek csak maguknak és a jelennek élnek .. . A fiatalasszony elgondolkozott, azután egy szomorú sóhajja, megadóan hajtotta le a fejét . . . • A magyar delegáció ülése. Elnök: Gróf Andrássy Gyula. (A hetes bizottság.) Az egyeztető hetes albizottságba megválasztják: báró Dániel Ernőt, Fálk Miksát, Hegedűs Sándort.