Pesti Napló, 1902. június (53. évfolyam, 148-177. szám)

1902-06-01 / 148. szám

r 148. száil­. Budapest, vasárnap FESTI NAPLÓ. 1902. junius 1. 3 intézkedés fog történni, hogy a telefonhálózatot mi­nél kiterjedtebb mértékben vegyék igénybe a köz­­igazgatási gyors intézkedéseknél. Ebben a készülő ügyviteli szabályzatban megállapítják, hogy mi módon létesittessék minden vármegyében egy hivatalos lap, melyben minden vármegyei sza­bályrendeletet és közérdekű határozatot közzé kell tenni. És ennek a közzétételnek az lesz a joghatálya, hogy az illető rendel­.'­i lap­példány megjelenését követő S nap alatt kihir­detettnek, tehát kötelezőnek tekintetik. A megyei általános és gyámügyi, valamint a közigazgatási eljárásra vonatkozó ügyvitel egyszerűsítésével már elkészültek. Hátra van még a városok és községek ügyvitelére vonatkozó intézkedések megbeszélése, melyet ma kezdtek tárgyalni. A szaktanácskoz­­mány alapján a belügyminisztérium kodifikáló osz­tálya haladéktalanul kidolgozza azokat az egyszerű­sítő belügyminiszteri rendeleteket, amelyek életbe­léptetésére az 1901. évi XX. törvénycikk által a belügyminiszter felhatalmazást nyert. A belügymi­niszteri rendeleteket valószínűleg már 1902. évi szeptember elején életbe fogják léptetni. Az aradi püspökválasztás, Aradról jelentik. Csütörtökön érkezett meg az aradi szentszék elnö­kéhez, Tap János protosincellushoz Metianu János nagyszebeni érsek leirata, melyben tudatja a szent­székkel, hogy a püspökválasztás napját június tizenkettedikére tűzte ki. A kivándorlás ellen. Széll Kálmán belügymi­niszter az ország összes törvényhatóságaihoz kör­rendeletet intézett, melyben tudatja, hogy az Ame­rikából kivándorlásra csábító és keresztkötés alatt érkező felhívások, hirdetmények és nyomtatványok­nak lefoglalására a posta- és távíró alkalmazottait utasította s amennyiben zárt levélben ilyen külde­mények érkezése válnék gyanússá, a címzettnek föl­jelentése és megbüntetése iránt is intézkedett. A magyar delegáció, királyuk, Kállay Béni ellen. Már előbb szét­osztották az emlékiratukat, apró zöld füzetké­ket, amikben fölsorolják panaszaikat. Amúgy elég jól festettek bosnyákjaink, legalább külső­leg nem igen látszottak meg a nagy gyötrel­meik. A tüntető szándékaikat sem igen vették komolyan, szegények olyan birkatürelemmel hallgatták a bosnyák költségvetést, hogy csak a rágalom gyanúsíthatta meg őket békétlen­­kedő szándékkal. Az egész demonstrációjuk kü­­lönben abban nyilvánult, hogy a közös pénz­ügyminiszter beszéde alatt igen nagy csöndben­­kivonultak a karzatról. Az ellenzék, már tudniillik a delegácionális, megpróbálta a bosnyákok ügyét magáévá tenni. Gróf Wilczek Frigyes, Rakovszky István, Okoli­­csányi László sorban előhozakodtak a grává­­menekke. Nem volt abban igazi tartalom, hiányzott minden komoly argumentáció, szóval, nélkülözte a parlamenti siker minden feltételét. Rakovszky egyébként ütött egyet a sajtón is, amelyet szokása szerint meggyanúsított. Bolgár Ferenc rá is támadt e miatt, de Rakovszky, amúgy a maga modorában visszafelelt és azzal vége lett az incidensnek. Kár, hogy nem szo­rították Rubovszkyt, nevezné meg az embereit. Egyébként sok följegyezni való a hármas­ellenzék beszédeiből, nem igen van. Kállay Béni közös pénzügyminiszter könnyen végzett a kifogásokkal. Igazolta az ő kormányzási rend­szerét az eredményeivel, amiket senki sem tagadhat meg tőle. Leszállította a röpirat érté­két is, mert hiszen elégedetlen elemek mindig akadtak, akik elszerződnek síró asszonyoknak, csak járjon valami szerény haszonnal. Tett még egy fontos kijelentést is a miniszter, hogy tud­niillik Bos­znia községi autonómiájának valame­lyes tervezete már készen van. Ezt nagy meg­elégedéssel vették tudomásul. Egy kis csetepaté után, melyben a már em­lítettek vettek részt, a tárgyalás ma véget ért. Meg is szavazhatták volna a költségvetést, de ahoz már nem voltak elegen jelen, Miklós Ödönt, Münnich Aurélt, Perczel Dezsőt, Szerb Györgyöt. (A bosnyák költségvetés.) Münnich Aurél előadó a négyes albizottság nevében elfogadásra ajánlja a bosnyák költségvetést. Gróf Wilczek Frigyes szerint ellenkezik a ki­egyezés szellemével, hogy Boszniát a közös pénz­ügyminiszter kormányozza s hogy a delegáció tár­gyalja a bosnyák költségvetést. Felvilágosítást és elszámolást kér a közös aktívákról. Kérdi, hogy a bosnyákokat miért nem fogadja a közös pénzügy­miniszter s miért nem orvosolja a panaszaikat? Elfogadja a költségvetést, az új ágyuk és a létszám­­szaporítás kivételével. Rakovszky István : Egy államférfiú azt mon­dotta, hogy Ausztria a valószínűtlenségek hazája, ez nem találó megjegyzés, mert Ausztria nem a valószínűtlenségek, hanem a lehetetlenségek hazája. Lehetetlen állapot, amelyben a delegáció benne van, tárgyal egy országról, amelynek más a szuverénje, más a kormánya, az ország maga a senki országa, s amihez a delegáció hozzájárul, annak nincs ér­telme, mert a delegáció hozzájárulása nélkül is megvalósítják a költségvetést. Különös, hogy az újságok mélyen hallgatnak, ha Boszniát tár­gyalja a delegáció. A pénzügyminiszter is int, hogy erről nem tehet. A szent Márk-téren a legidegenebb embernek is tenyerére szállnak a galambok, s eszik a kukoricát. Ha Budapestre jön az idegen, s kitárja tenyerét, ha jó aranyos búzaszemek vannak rajta , rászállnak a galambok, s abból szívesen habzsolnak. Ez az oka, hogy a sajtóban olyan mély csönd uralkodik, és senki sem veszi észre az utcákon járkáló bosnyákokat, akik ajtóról­ ajtóra járnak és senkit se találnak otthon, se szuverént, se kormányt, sem az atyáskodó közös pénzügyminisztert. A bosnyák költségvetés csak fikció, zárószámadás nélkül fölösleges róla­ még beszélni is. Ausztria gyarmati politikájának minden hibája megvan a bosnyák kormányzásban. Nem törődnek a nemzet érzelmeivel, s csak megutáltatják az uralmat. Bosznia kormányzása nem egyéb, mint a régi Bach-rendszer, bosnyák és keleti kegyetlenség­gel megtoldva. A hivatalnokok úgy járnak el ott, h­ogy akármelyik nagyhatalom bátran beleavatkozha­­tik a berlini szerződés alapján. A legprimitívebb emberi jogokat is lábbal tiporják. Bosznia a följelentések or­­szága, ahol a spiclirendszer minden árnyalata megvan. Népképviseleti jogot kellene adni a bosnyákoknak, nem ugyan­olyat, mint a mienk, de valami megyei rendszerfélét, hogy beleszólhassanak ügyeiknek az intézésébe. Nemcsak politikai, hanem gazdasági te­kintetben is nagyon szerencsétlen Boszniának a kormányzása. A közös pénzügyminiszternek a gyárai rendre jobblétre szenderültek. A ma szétosztott röpiratból szemelvényeket olvas fel annak a bizonyítására, hogy a közös pénzügyminiszter igaz­ságtalanul és kegyetlenül bánik a bosnyák mohamedánokkal. A legnagyobb barbárság, hogy a bosnyák kivándorlókat nem eresztik vissza hazájukba. Indítványt nyújt be, hogy küldessék ki egy bizott­ság, amely a helyszínen tanulmányozza a bosnyák állapotokat, szerezzen tájékozást a bosnyákok sé­relmeiről s tapasztalatairól a jövő évben tegyen je­lentést az országos bizottságnak. Okolicsányi László: Elérkezett már az ideje annak, hogy Bosznia hovatartozásának eldöntését előkészítsük . kérdi, hogy ez a dolog miért nincs oly hosszú idő után is eldöntve ? A bosnyák köz­­igazgatásnak rendkívül szomorú állapotára vall az a füzet, amelyet ma a bosnyákok a delegátusok kö­zött szétosztottak. Vizsgálatot követel ebben az ügy­ben. Szomorú, hogy közvéleményünk nagyon tájé­kozatlan a bosnyák ügyekben s hogy a sajtó nem tájékoztat bennünket. Elfogadja Rakovszky indít­ványát. Kállay Béni közös pénzügyminiszter: Hogy a költségvetésnek informatív célja van, ezt a szokást nem ő hozta be, hanem az előde. Sok igazságtalan­ság, vád és hazugság megerőtlenedne, ha a költség­­vetéssel együtt a zárószámadást is előterjesztené. De ezt a törvény nem rendeli. A közös aktívákról kész leszámolást terjeszteni évenként a parlament elé, ha ezt majd a törvényhozás elrendeli. A bos­nyák közigazgatást régi alapon szervezték, megtar­tották azokat a kereteket, amelyeket ott találtak,­s a török törvények nagy részét. Mindig­ abban a né­zetben volt, hogy csak lassú halasztással, a nép gondolkozásához való alkalmazkodással lehet Bosz­niát műveit országgá fejleszteni. Különösen az igaz­ságszolgáltatásban kérlelhetetlenül megvalósította a jogegyenlőség elvét. Azt azonban nem követelheti senki, hogy botlások ne történjenek­­, még rendezet­tebb, műveltebb országokban is történnek hibák, nemcsak Boszniában. A hibás hivatalnokot azon­ban mindig megbünteti, a nép szeme előtt. Slégü­­letlen elemek mindig vannak mindenütt; ha az elé­gedetlenek véleménye mindig igaz volna, akkor vi­lágszerte csak a bukás szélén álló országokat látnánk. Légtő keleti sajátság hogy mindenki önző célokat akar követni a közérdek leple alatt. A­ Keleten az autonómia annyit jelent, hogy az egyik mindent akar, a másik nem akar adni semmit. Szeretné, ha a képviselők bejárnák Boszniát: látnák, hogy min­ — A megszállott tartományok költségvetése. — K­u­lapest, május 11. A főrendiház homályos karzatának ma ritka vendégei voltak. Turbános, rezes törökök, hosszú bélelt kaftánban ott virítottak álmata­gon a padokban. Volt közöttük öreg, szürke szakállu mohamedán, európai bosnyák, köz­ben néhány félvad, de bugyogóban, csak ép­pen a handzsár hiányzott övükből. Egytől-egyig szép szál ember. Tüntetni jöttek az­­­­l­urak és hölgyek már sugdosódva kezdték nézni a mély özvegyi gyászban levő fiatal asszonyt és önkénytelen kitértek neki, ahogy a tömegen át a sír felé törekedett. Kísérője kimerült, nem bírta többé tartóztatom. — Margit, őrültség amit teszesz! — suga még egyszer utolszor a barátnő, most, mi­kor már minden céltalan, most akarod kom­promittálni magad ? Ott álltak a koporsó mellett. A fiatal asz­­szony felemelt fővel, szinte dacosan nézett végig a köröskörül álló ellenséges világon. — Hát igen, — lihegő végre, — most, mi­kor már minden céltalan, most akarom kom­promittálni magamat! Ha már ő nincs többé, legyen végem nekem is, az én becsületemnek is ezen a földön ... Hadd szenvedjek én is... És ha már neveink nem tudnak egybeforrni a boldogságban, legalább most emlegessenek bennünket az én boldogtalanságomban----------­A pap épp ekkor monda e búcsúztató sza­vakat : — «Isten veled, drága halott, kiben a tár­­sadalom, a nemzet, az ország oly sokat ve­szített ! * A fiatal asszony hallotta ezt. Kétségbeeset­ten rázta meg a fejét és vetette fel fátyolát. — Én, — hiábta hangosan felzokogva, — én mindent elveszítettem benne! Ereje elhagyta , aléltan rogyott le a földre és borult rá a koporsóra. A gyászceremónia pillanatra abbamaradt, még maga a pap is odasietett. Az úri társaságban nagy mozgalom támadt és főleg a nők kíváncsian sugdosódva nézték, mint viszik tova az ájult fiatal asz­­szonyt a kocsija felé ... III. Soká volt beteg nagyon. A lelki megrázkód­tatás súlyos kórba döntötte és csak hosszú hetek múlva tért magához lázas öntudatlansá­gából. Kábultan nézett széjjel a szobában , reménykedő szemekkel a hűséges barátnő ült mellette s töméntelen sok friss virág illatozott az ágya körül. Meghatottan borultak egymás karjaiba. — Végre valahára az életé vagy ismét!. . . — mormoga a barátnő, — ha tudnád, hogy aggódtunk érted mindnyájan! Mind itt vol­tak a jó barátnők, — nézd, mennyi virágot hoztak! A fiatal asszony összehúzta szemöldökeit és* töprengve bámult maga elé. — Itt voltak a jó barátnők nálam ? — mormogá végre — virágot hoztak nekem ? — Hát persze! — Nem értem . .. Hisz hozzám senki sem járhat többé, — én elveszett, kompromittált asszony vagyok! Ott a temetőben . . . min­denki megtudta, hogy az ő kedvese vol­tam . . . A barátnő vígan felkacagott. — De bolond vagy, édesem ! A világ már rég elfeledte azt! — Elfeledte ? — Hát persze. Beszéltek egy napig róla, azután beszéltek másról. Ah, édesem, az em­berek csak maguknak és a jelennek élnek .. . A fiatal­asszony elgondolkozott, azután egy szomorú sóhajja­, megadóan hajtotta le a fe­jét . . . • A magyar delegáció ülése. Elnök: Gróf Andrássy Gyula. (A hetes bizottság.) Az egyeztető hetes albizottságba megválasztják: báró Dániel Ernőt, Fálk Miksát, Hegedűs Sándort.

Next