Pesti Napló, 1903. március (54. évfolyam, 59-89. szám)

1903-03-18 / 76. szám

76. szám Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1903. március 18. 9 — Időjárás Budapesten. Az idő a fővá­rosban ma, kedden, egész nap borús volt. Estefelé csepegett az eső. — Hőmérséklet reggel 7 órakor -1- 6 fok, délben -1- 8-2 fok, este 10 órakor -1 6 fok Celsius. — A Meteorológiai Intézet jóslata Magyarországra: További hőemelkedéssel változékony idő várható, helyenkint csapadékkal. — F­al­u általá­nos jóslata: (Március 13-tól 19-ig.) Az időjárás meg­változik. A hőmérséklet valamivel a normális fölé emelkedik. A lecsapódások végképp megszűnnek. Az időjárás nagyon száraz lesz. ________ — Az udvar Budapesten. A király az egész mai napot budavári lakosztályában töltötte. A ki­rály az utolsó általános kihallgatást csütörtökön délelőtt adja és ugyanaznap este Bécsbe utazik. — Frigyes főherceg és neje, továbbá Mária és Henriette hercegnők, Croy-Dulmen herceg, gróf C­s­á­k­y Ödön és gróf C­e­s­c­h­y főhadnagy kíséretében, tegnap a bécsi gyorsvonattal Buda­pestre érkeztek, a pályaudvarbeli főhercegi váróte­remben megebédeltek s este félkilenc órakor Béllyére tovább utaztak. — Udvari ebéd. A budai királyi várpalotá­ban ma délután hat órakor udvari ebéd volt, ame­lyen ő felségén kívül, aki gróf Csekonics Endre és báró Jósika Sámuel között ült, még résztvettek: Perczel Dezső, gróf Széchenyi Béla, gróf Apponyi Sándor, gróf Cziráky Antal, gróf Esterházy Ferenc, gróf Hadik-Barkóczy Endre, valóságos belső titkos ta­nácsosok; Dárday Sándor, az állami számvevőszék al­el­nöke, Székely Ferenc koronaügyész; gróf Andrássy Sán­dor és gróf Esterházy Mihály kamarások; Hegedűs Ló­ránt, Kammerer Ernő, Miklós Ödön, Piukovich József, Rohonyi Gyula, Rosenberg Gyula, Rubinek Gyula, báró Solymossy Ödön és Szederkényi Nándor országgyűlési kép­viselők; Lánczy Leó udvari tanácsos, a budapesti Ke­reskedelmi és Iparkamara elnöke; Kántor Károly apát­plébános; gróf Paar lovassági tábornok és Bolfras tábor­szernagy, főhadsegédek, báró Chertek Emil, a cs. és kir. magán- és családi alap vezérigazgatója, gróf Ap­ponyi Lajos magyarországi udvarnagy, aradvári König Károly osztályfőnök, dr. Kerzl udvari tanácsos, főtörzs­orvos, lovag Hehnel korvettkapitány, báró Apor őr­nagy és Gozani márki őrnagy, szárnysegédek, Margutti és Borotha századosok, báró Ditfurth százados, Borsiczky őrnagy és Bánffy hadnagy testőrparancsnokok és az őrparancsnok.­­ A német császár római látoga­tása. Rómából táviratozza tudósítónk, hogy a «Tribuna» berlini értesülése szerint most már véglegesen megállapították Vilmos császár és a császárné római utazásának programmját. A császári pár április 30-ikán utazik el Berlinből, jelen lesz a w­e­i­m­a­r­i nagyhercegnek R­e­u­s­s hercegnővel való egybekelésén és azután foly­tatja az utazást Rómába, ahová május 2-án érkezik meg. A császári pár május 6-án utazik el Rómából. — Erzsébet főhercegnő állapota. Niz­zából jelentik, hogy Erzsébet főhercegnő be­tegágyához már megérkezett Pavlik prágai nő­gyógyász. A koraszülés okozta betegség előzmé­nyeiről következőket jelentik: A hercegné mintegy négy hónapig áldott állapotban volt, de egy hét előtt Cannesteen egy virágcsata alkalmával egy nagyobb csokor, melyet feléje dobtak, olyan sze­rencsétlenül érte, hogy emiatt idétlent szült. Az első percben a hercegné környezetében nagy ijedt­ség támadt, amiből riasztó hírek származtak, most azonban már teljesen rendben van a hercegné és remélhető, hogy egy-két hét múlva férjével vissza-­utazhatik Prágába. — Flósz Sándor nevenapja. Holnap lesz P­­­ó­s­z Sándor igazságügyminiszter nevenapja. A képviselőházban ma a szabadelvűpárti képviselők aláírtak egy gratulációs ívet, melyet holnap adnak át a miniszternek.­­ A katonai javaslatok ellen­ Ma Szen­tes városának száztagú küldöttsége érkezett Bu­dapestre, hogy a katonai törvényjavaslatok ellen tiltakozó feliratot adjon át a képviselőház elnöké­nek. Molnár Jenő képviselő vezette a küldött­séget a képviselőház delegációs termébe. Gróf A­p­­ponyi Albert Molnár beszédére így válaszolt: Tisztelt polgártársaim! Kérvényüket képviselőjük kezéből átvevén, alkot­mányos kötelességem, hogy ezt az országgyűlés elé juttassam. Kérem önöket, találjanak megnyugvást a r­tkán, hogy az ország ügyeit egy igazán szabadon és tiszta ezközökkel megválasztott képviselőház a király­ival egyetemben alkotmányos úton intézi. Ez az al­kotmányos alap biztosította önöknek a kérvényezési jo­got, kérem tehát, hogy ehhez az alkotmányossághoz ra­gaszkodjanak továbbra is , valamint alkotmányos jog alapján jöttek ide, épp úgy várják be türelemmel, a­mit ebben a nagyfontosságú ügyben az országgyűlés al­kotmányos utón határozni fog. Gróf Apponyi azután még köszönetet mondott megjelenéséért a küldöttségnek, amely távozásakor, lelkesen megéljenezte az elnököt. A száz szentesi polgár azután a karzatról végighallgatta az ülést. — Delitzsch tanár könyve. Berlinből táviratozza tudósítónk, hogy Delitzsch tanár úr elő­szót írt «Babel und Bibel» című értekezéséhez, a­mely ma jelent meg második kiadásban. A csá­szár ismeretes levele után tudományos körökben és a politikai világban egyaránt nagy érdeklő­déssel várták az új kiadást, mert köztudomásra ju­tott, hogy Delitzsch válaszolni fog Vilmos császár levelére. Tényleg, az előszóban, anélkül, hogy a csá­szár levelét említené, élesen kikel az uralkodó ellen s mintegy a sorok közt száll szembe a Holl­­mann tengernagyhoz intézett levéllel. Az előszó Jezsuiás egy boszu­ énekének fordításá­val kezdődik, azután igy szól Delitzsch: A szavak, minden kifejezés, a stílus, a gondolatmenet vájjon nem-e egy igazi beduin csata- és győzelmi dalra val­lanak! Az ének kiol­thatatlan buszától liheg a körös­­körül lakó népek, Edom, Moab, Assur és Bábel ellen. A héber retorikának mesterművei képvisel­ték talán az etikai profetizmust és Izrael szellemi nagyságát! E dalok, melyeket bizonyos idők és viszonyok hoztak létre és a melyek rég letűnt ge­nerációk politikai féltékenységéből fakadtak s me­lyek talán csak emberi szempontból érthető szen­vedelmek és gyűlöletnek megnyilatkozásai: ezek le­gyenek a mi hittani forrásaink? Ezekből merít­sünk erkölcsi tanulságokat, ezekből nemesedjünk mi, a Krisztus utáni huszadik század gyermekei, mi, a keleti és kulturnépek? Ahelyett, hogy hálától eltelten a m­agunk népét, a germánokat tartanók Is­ten kiválasztott népének, mindmáig tudatlanságból vagy vakságtól megverve, az ősi Izrael jóslat és kinyilatkoztatásszerű jellegét ismerjük el, holott az sem a tudományban, sem a vallásban, sem az er­kölcstanban nem állja meg helyét s valljuk tovább, hogy a mindenhatónak csak egy kiválasztott gyer­meke van, minden más nemzet a pusztulásnak és gyalázatnak áldozata legyen. — A német trónörökös kanyarója. Ber­linből táviratozza tudósítónk, hogy Luxor­bó­l érkezett jelentések szerint a trónörökösnek már alig van láza s fel is kelt az ágyból, csak a szobából nem szabad még kimennie. Eitel Frigyes herceg is sokkal jobban van. A hercegek utazása hosszabb időre elhalasztódott, ha ugyan egyáltalán folytatni fogják útjukat. A hercegeket Wiede­mann főtörzsorvos kezeli. — Lujza hercegnő. A szász trónörö­kösnének nagy port felvert ügyében jelentős fordulat történt. György király kiált­ványt intézett népéhez és ebben oly erős kritikával illette a félrelépett trónörökösnét, amilyen eddig királyi szájból királyi vérre még nem hangzott el. A nevezetes és még sok pertraktálásra okot szolgáltató királyi kiált­ványt a «Dresdener Journal» közli és drezdai tudósítónk szerint szó szerint következőleg­ szól: Népemhez! Hosszú, komoly betegség után üdülés végett délre készülvén utazni, szükségét ér­zem, hogy még egyszer, szívem mélyéből köszönetet mondjak mindazoknak, akik rész­vétük szíves jelét adták ama nagy szeren­csétlenség alkalmával, amely reám és csa­ládomra szakadt. A köszönet kapcsán azt a bizalommal teljes reményt fejezem ki, hogy az a nyugtalanság és izgatottság, amely a tél szomorú eseményei következtében a la­kosságnak széles rétegeit hatalmába ejtette, végre a nyugalomnak és a korábbi bizalom­nak fogja átengedni helyét. Ne higgjetek azoknak, akik azt akarják elhitetni veletek, hogy a bennünket ért szerencsétlenség mö­gött csak titokzatos hazugság és csalás rej­tőzik, hanem higyjét­ek el királyotoknak, akit sohasem ismertetek hazugnak, hogy a reánk szakadt végtelen fájdalmas esemé­nyeknek oka csupán a titokban már rég mélyen sü­lyedt asszony fék­telen szenvedelme volt. Abban a meggyőződésben, hogy népem bízik bennem és mély bánatomban mindjobban körém so­rakozik, bizalommal teljes reménynyel ke­lek útra. György: E kiáltványnyal kapcsolatban rendkívül érdekes müncheni tudósítónk ama hire, hogy György király értesítette a toszkánai nagyherceget, hogy más után fog Olasz­országba utazni és igy tervezett ta­lálkozásuk elmarad.­­­ A királyi szó­val megbélyegzett hercegnőről külömben újabb tudósítások érkeztek. Lindauból jelentik, hogy Lujza hercegnőt naponkint értesítik Drezdából a trónörökös és a gyermeke állapota felől. A legutolsó hírek szerint a trónörökös e hónap 20-án indul délre s Nápoly­ban szándékozik hosszabb ideig maradni. Lujza hercegnő kijelentette, hogy jelenlegi helyzetével meg van elégedve s csak azt óhajtja, hogy anyja, Alice toszkánai nagyhercegnő mel­lette maradjon, amig megszüli a gyermeket. — A legnehezebb óra — igy mondta Lujza hercegnő — majd csak akkor fog bekövetkezni, amikor gyermekem megszületett s amikor Szász­országnak kell kiadnom a csecsemőt. Legalább egy kis ideig hagynák nálam. A hercegnő azt kívánja, hogy a toszkánai ud­var ezt az óhajtását a szász udvarnak tudomására hozza s Alice hercegnő meg is ígérte leányának, hogy teljesíti kívánságát. Arról, hogy a toszkánai nagyherceg is Lindauba érkeznék, Lujza hercegnő környezetében még nem beszélnek, bár az igaz, hogy Alice nagyhercegnő leányának azt a kérel­mét, amelyben atyjától bocsánatot kér, már kö­zölte a nagyherceggel. A jogtudósok sokat vesze­kednek rajta, hogy Lujza volt szász trónörökösnének mi most a neve. O p e t, kicli jogtudós azt mondja, hogy a szász trónörökösné ez év január havában a legmagasabb arisztokrácia köréből kilépett és ezzel elvesztette a magas nemességet bizonyító cí­mernek, címezésnek és nemesi előnévnek egyszer és mindenkorra a használati jogát. Nem használ­hatja tehát a császári hercegnő, főhercegnő vagy királyi hercegnő címét. Egyedül született főher­cegnőnek neveztetheti magát. A bécsi­­Zeile san­remoi levelezője érdekes le­írását adja Lujza hercegnő és Giron viszonyának. Amikor a szerelmes pár február 3-án elutazott Menteméből, podgyászának legnagyobb részét az Angleterre-szál­lóban hagyta. A podgyász még most is ott van. A szálló tulajdonosa, Arbogest, több ízben írt Genfbe «Monsieur Gérard» címre Gi­­ronnak, hogy megtudja, mit tegyen a hátrahagyott holmival. Giron mindig azt válaszolta, hogy várni kell és türelemmel lenni. De Arbogest türelmet­len lett és Lachenal ügyvédtől kért utasítást. Az ügyvéd azonban múlt szombaton azt írta, hogy Ar­bogest kizárólag «Gérard úr»-tól kérhet utasítást. A szoba, melyben a podgyász maradt, meglehetősen kicsiny. Két ablaka a tengerre néz. A fal mellett két bőrönd áll, telve egymásba gyömöszölt holmi­val. Arbogest hetenként egyszer Brüsszelbe küldi a szoba­számlát és postafordultával «Gérard úr»-tól megkapja az esedékes összeget. A szálló­tulajdonos egyébként még visszavárja a szerelmes párt, mert Giron (Monsieur Gerard) minden levele így végződik: «Viszontlátásra rövid idő múlva!» Ér­dekes, hogy a hercegnő három nappal elutazása előtt szép babakelengyét vett, melyet gyors el­utazása alkalmával a szállóban felejtett. — Felolvasás a tiszti kaszinóban. Ma este a tiszti kaszinó kistermében S­p­i­s­z cs. és kir. sorhajótiszt előadást tartott arról a befolyásról, melyet a folyamoknak hadihajók által való meg­szállása a hadműveletre gyakorol. Az érdekes elő­adást végig hallgatták Lobkovitz Rudolf hadtest­­parancsnok, lovag Gzibulka, báró Steininger, gróf Attems és báró Weidl altábornagyok is, valamint számos főtiszt. — Március 15. Március 15-ikének megün­nepléséről még a következő tudósításokat kül­dötték be hozzánk: AZ Illavai Magyar Társaskör szép ünneppel ülte meg március 15-ikét. Az ünnepi be­szédet dr. Gattantyus A. Márton fegyintézeti orvos tartotta, aki a hazafias ünnep alkalmából huszonhat korona 90 fillért gyűjtött a Rákóczi-szo­­bo­rra. Német-Bogsán krassó-szörénymegyei község hazafias közönsége szintén megünnepelte a­ szabadság napját. A túlnyomóan román ajkú lakos­ság lelkesen ünnepelte március tizenötödikét, az alkalmi felolvasást Z­s­a­n­a János aljárásbíró tar­totta. Este közvacsora volt, amelyen hazafias fel­­köszöntők hangzottak el. — Hevesről jelentik, hogy ott is fényesen ünnepelték meg március 15-ét. Az ünnepély fényét emelte, hogy ugyanakkor lep­lezték le Kossuth Lajosnak a tanácsterem­ számára megfestett arcképét. Az ünnepi beszédet a kerület­­képviselője, Hellebronth Géza tartotta. — B­ü­d­­szentmihályon is úgy ünnepelt a lelkes közön­ség, hogy leleplezte Kossuth Lajosnak életnagy­­ságú, Kossuth Ferenc által festett képét.­­ Ra­ka­m­a­z­o­n pedig a községbeliek és­ a vidék kö­zönségének lelkes részvéte mellett Kossuth mell­szobrát leplezték le. A b­u­d­a­p­e­s­t­i tisztviselőtelep közönsége nagy­szabású ünnepet tartott március 15-én. Az ünne­pély első része délután 5 órakor folyt le és iskolai jellegű volt, a másik része lakoma keretében este 9 órakor, melyen az ünnepi beszédet a szabadság serleggel Gaál Mózes tartotta. A lakomára 12 öreg honvédet is meghívtak, kik lelkes ünneplés­ központjai voltak. — Kölesden is szépen ün­nepeltek. Az evangélikus templomban ünnepi is­tentisztelet volt, melyen a dalárda énekelt és Kál­mán Dezső tartott alkalmi imát..

Next