Pesti Napló, 1903. május (54. évfolyam, 119-148. szám)

1903-05-01 / 119. szám

2 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1903. máj 1. 119. szám másba, hogy a pártabszokitizmus veszélyeztetett bástyáinak megvédéséről van szó, talán az egyetlen fölvilágosító felelet volt a nemzetnek arra az aggodalmas kérdésére, hogy mi történik itt, és miért történik a lehetetlenség? A pártvezér gyámság alá került, az örökösök gyámsága alá. Megismétlődik ime a politikában az a mindennapi életben gyakori eset, hogy az örökös félti az örökséget az örökhagyó tékozlásától. Széll Kálmán a többség hatalmát nagyon is elpocsékolta, s az örökösök rémüldözve látták a vagyon pusztulását. És gondnokság alá helyezték az örökhagyót. Meg kell menteni a veszendő párthatalmat, és restaurálni kell pártabszolutizmussá. Meg kell pedig ezt cselekedni akkor, amikor ez a törekvés, ez a gondoskodás kedves ott, ahol nálunk minden hatalomnak a forrása van. A katonai javaslatok mellett való kitartás azon a helyen különös érdem s a pártnak a kitartásra szorítása áldásos cselekedetszámba megy. Aki a véderő fejlesztését, a nagyhatalmiság megvédését, a hyperdinasztikusságot a zászlójára írja, azt a harcba a leghatásosabb istápolás kíséri. ó, az a láthatatlan kéz nem intézi a nagy küzdelmet, hanem csak áldva terjeszkedik a küzdelembe mentek fölé. Okosan versenygettek az áldásáért azok, akik ennek a harcnak megvívását szükségesnek vallják, s akik úgy érzik, hogy most, vagy soha, a korlátlan többséguralom visszaállítása vagy most sikerül, vagy talán sohasem. Nekik pedig erre az uralomra szükségük van, mert ez az uralom lesz az ő erejük, ha majd birtokba kell venni az örökséget. Van-e valaki ez országban, van-e valaki a kulturvilágban, ha csak nem hivatalból militarisztikus az eszejárása, aki a katonai terhek szaporítása ellen való ellentállást erkölcsi alap híjján le-Ne vágjunk a történet elébe, menjünk sorjában. Tehát meghalt, eltemették a nevezetes szűrszabót. Némelyek azon búsultak, hogy a fekete szűröknek immár vége; mások sajnálták, hogy élőszóval többé nem váltják a negyvenkilencediki eseményeket; igen sokan azt se tudták már, hogy ki is volt az a híres Krotvai, de a két városi tisztviselőné csupán az öreg szikszabó végrendeletére volt kiváncsi. A kispiacon mindenki tudta, hogy Krotvai Sándorék pörölni fognak; még a csendes és nagyszakású allevéltárost is addig kínozta a felesége otthon, hogy a Három rózsában így nyilatkozott: — Semmiesetre sem nyugszunk bele az öreg bolondériájába. Elmúlt egy hét, amig az öreg közjegyző összehívta a Krotvai-örökösöket. Az özvegy kertészné, később Krotvai Jánosné, fekete ruhában, nagy fátyollal jelent meg a közjegyzői irodában. Igaz, hogy a két Krotvainénak hoszszabb volt a fátyola és az arca is halaványabb, de hisz a tanyákon nem árulnak arcfestéket. Kihívóan egészséges, piros arcú és kívánatosan halmos volt az özvegy. Tanyai szépség, — mint az egyik Krotvainé megjegyezte — de friss, élvezetes és derekas, mint egy jóizű alvás a friss szénán nyári alkonyaton. Az öreg közjegyző olvasta a végrendeletet: — Minden vagyonomat testálom két törvényes fiamra: Sándorra és Jánosra, egyenlő részekben . . . Ezután következett a vagyon felsorolása. Hallotta-e, vagy nem hallotta a két Krotvainé a hosszú lajstromot? Mintha régi vétkeiket akarnák jóvátenni, keserves zokogásra füvőnek meri vallani. Az ellentállásnak még a túlzása is becsületes, mert idealisztikus. Szabad-e éppen ezzel az ellentállással szemben megkísérleni azt a kárhozatos erőpróbát? És megkísérlené-e Széll Kálmán, ha nem látná, hogy e kísérletre szorítást milyen erők végzik? Ha nem érezné az örökösök elhatalmasodását, s ha nem akarna a gyámságuk ellen azzal tiltakozni, hogy a maga akaratának mondja azt, ami csak most nem tehetős. Milyen tragikum, hogy a pártabszolutizmusért kell hősi halált halnia annak, akinek az esze, a szíve, az akarása és a bölcsesége az erők relatív összemérését kívánta! Milyen szomorúan bolondos dolog az, hogy az energiák szembeállításába éppen annak kell belebuknia, aki az energiákat mindig összeegyeztette . Az elmélet vértanúságát kell szenvedni a gyakorlatiasság fanatikus mesterének, íme, kitörli «jog, törvény és igazság»-ot hirdető jelszavából a törvényt, és beleírja az elméletet. Jog, elmélet és igazság az új jelszó. Várjon helye van-e még benne az igazságnak és a jognak is ? Budapest, április 30. vaslatok forszírozását annál inkább, mert az ellenzék el van szánva, hogy ha kell, akár a végsőig viszi az obstrukciót. Ki fogja jelenteni Kossuth azt is, hogy ha a kormány nem enged, akkor hivatalosan proklamálni fogják az obstrukciót és nem lesz többé rendes tárgyalás, hanem név szerinti szavazásokkal, napirend előtti felszólalásokkal és határozati javaslatokkal fogják az időt kitölteni. Így fogja bejelenteni a technikai obstrukciót. Kossuth után Barabás is fel fog szólalni és egy határozati javaslatot terjeszt elő, mely szerint a függetlenségi párt küzdelme tisztán és kizárólag a katonai javaslatok ellen irányul, azért indítványozza, hogy a kormány haladéktalanul vonja vissza azokat; ezek ellenében a párt hajlandó a kormány által beterjesztendő összes javaslatokat tárgyalni. Ha ez sem használna, akkor a függetlenségi párt holnaputántól kezdve már nem tárgyal, hanem napirend előtt való vitákkal és névszerinti szavazásokkal megkezdi a technikai obstrukciót. Holnap ezenkívül még egy indítványt tesz a függetlenségi párt, hogy tudniillik a kormány ne folyósítsa a civillistát sem, mert arra nincs törvényes felhatalmazása. E kérdés körül alkalmasint heves vita keletkezik majd. Szóba hozzák még a mai tüntetéseket és a rendőrség eljárását az ifjúsággal szemben. Egyértelműleg megállapodtak abban is a függetlenségi képviselők, hogy a fizetésüket nem veszik fel mindaddig, míg a törvényenkívüli állapot tart. Ebben azonban a szabadelvű párt nem fogja őket követni, bár hire járt, hogy Apponyi ma már a képviselőház hivatalnokainak a fizetését sem akarta kiutalványozni és hogy az illetők előlegekkel segítenek magukon. A holnapi ülés indemnity-vitájának szónokai: Berzeviczy Albert, Ráth Endre, Gáli Sándor, Malatinszky György. Alig hihető azonban, hogy a napirendre sor, kerül a rá. A Rubikon. A kormány ma lépte át azt a határt, amelyből már csak nehéz válságok árán lehet szabadulni. A szabadelvű párt ma meglehetősen nagy számmal volt együtt, de ma is a várakozás álláspontjára helyezkedtek és semmiféle konkrét terv a jövőre, illetve a helyzet szanálására nézve nem létetett. Az ellenzék szintén összejött, de nem értekezletre, hanem csak bizalmas megbeszélésre és ezúttal újból megfontolták a helyzetet. A megbeszélésnek az a konkrét elhatározás lett az eredménye, hogy a képviselőház holnapi ülésén Kossuth Ferenc napirend előtt újból felszólal és utalással arra a súlyos helyzetre, amelybe az ország került, fel fogja hívni a kormányt, hogy szüntesse meg a katonái fakadtak és hosszú gyászfátyolukba burkolták arcukat. A végrendelet utolsó pontja pedig ez volt: — Özvegyemnek, — özvegy Ácski Mihálynénak — pedig hagyományozom a következőt: Az a fiiam, aki a tanyai gazdaság kezelését magára vállalja, a tanyán néki holtig való úri ellátást, Úri lakást, haszonélvezetet és tiszteletet adózik. Ha férjhez találna menni, mindezen jogait elveszti. Tiszta észszel és ép egészségben írtam . . . stb. De bizony ezt már nem igen hallgatták meg. Hisz az csak természetes, hogy az öreg Krotvai az özvegyéről is gondoskodik valamiképpen. A két Krotvainé olyan bánatosan nézett az özvegyre, ahogy az tőlük csak telhetett. Szegény asszony, — nem elég hogy az urát elvesztette ... Az özvegy azonban nem sokat törődött velük, — tán meg se értette szegény az írást, — nyugodtan elment és az iroda előtt felkapott arra a négylovas szekérre, amilyenen nálunk a tanyai gazdálkodók járnak, és elhajtott, hogy csak úgy porzott. Krotvai Jánosné belekapaszkodott az ura karjába: — Remélem, mi is igy fogunk a városba járni ? __ I Az allevéltáros a szekér után nézett: — Hogyne, — felelt, — ha Julianna átengedi a négy lovat. Az asszony erre mérgesen megcsípte az ura karját: — Tán engedelmet akar kérni tőle, mikor minden a miénk? — Hja, az az utolsó pont, lelkem... Az a furfangos Krotvaira vall. — Maga talán máris belebolondult abba Azaj nagyváradi püspök. A «PoL Ért.» jelenti. Értesülésünk szerint Szmrecsányi Pál szepesi püspöknek nagyváradi püspökké való kinevezését a hivatalos lap egyik közelebbi száma fogja hozni személybe? — susogta az asszony izgatottan. A nagyszakásu férfin ijedten felelt: _ I — Dehogy, cicám . . . Csakhogy a törivény, az törvény. Ti asszonyok persze ezt nemi szeretitek respektálni! — Nem is engedem én magát arra a tanyára. Hogy sülyedne el! , mormogta elkeseredve az asszony. Estére, mikor a Krotvaiak összegyűltek megbeszélendő a teendőket, valóságos égiháború dühöngött a máskor csendes vacsorázó asztalnál. János, a nagyszakálú, a vacsora végén, mikor az özvegy jogait megvitatták, elkeseredve kiáltott fel: ^ 1 — Én inkább elbujdosok a világból, de törvénysértő nem leszek . * * Utóvégre tisztviselő vagyok. És már bujdosott volna, valószínűleg nem ki ebből a világból, hanem a Három rózsába, ha a felesége ki nem hirdeti a határozatot: — Jól van. Tehát kezelje Sándor a tanyát. . . A rendőri írnokné elégedetten bólintott: — Az én uram nem az az ember, aki megijed a maga árnyékától. A közbiztonságot szolgálja, hiába. Krotvai Sándor is bólintgatott a fejével: — És a család érdekét. így történt, hogy Krotvai Sándor, az erélyes rendőrségi írnok, egy kétkerekű talyigán, amely vidékünkön a bérkocsit pótolja, elindult másnap a család érdekeit megvédelmezni amaz idegen asszony ellen. Elindult, de nem jött vissza. Elmúlt egy Hét, elmúlt két hét. A hivatalban már arról suttogtak, hogy Krotvai Sándor Amerikába szökött, habár egy koncirópapirosnál soha-