Pesti Napló, 1903. október (54. évfolyam, 268-298. szám)
1903-10-01 / 268. szám
2 Budapest, csütörtök 1903. október 1. PEST ifi A PlO. 268. szárny Ha végzet rendezte a válság eseményeinek ilyetén egybeesését a bécsi császárlátogatásokkal, csak a balvégzet volt. De rendezésnek oly jó, hogy ellenségeink ügyességének is becsületére válnék. I've beszéljen hát senki uj helyzetről, kedvezőbb helyzetről, a válság jobbrafordulásáról. Amíg a Khuen leszavazására nem jött meg a válasz Bécsből, addig az ország dolga ott van, ahol volt: a legteljesebb, a legsötétebb bizonytalanságban. És emellett a bizonytalanság mellett eltörpülnek a pártok és egyes személyek kisded taktikai sikerei: ők győztek talán egy pillanatra, de az ország még nem nyerte meg sem kívánságait, sem a kibontakozás lehetőségét. Khuen-Héderváry elment, de a vetése itt maradt, meggyarapodva a Körber visszautasítatlan inzultusával. Teljeshát a sötétség és rajtunk is marad, amíg Mürzstegből nem jön meg a király válasza. Mi lesz az, fénysugár lesz-e, avagy újabb !villámcsapás ? A harcnak végét, vagy új, elszánt harcnak kezdetét jelentő? Budapest, szeptember 30. A képviselőház szombaton, október harmadikán délelőtt tíz órakor ülést tart. Osztrák szocialisták Polónyi ellen. Ismertettük a minap Dazsinszky osztrák szocialista képviselő éles támadását az osztrák udvari körök és Körber politikája ellen. Ebből az alkalomból Polónyi Géza, mint a Sas-kör elnöke üdvözlő táviratot küldött Dazsinszkynak, amelyben ezeket mondotta : »A budapesti saskör a cseh és lengyel nemzet bátor képviselőit üdvözli a jogot lábbal tipró és elbizakodott osztrák németség ellen folytatott nemzeti harczukban. Egyesültek leszünk az alkotmányos harcban, egyesültek az elmaradhatatlan győzelemben.« Ezt a táviratot most az osztrák szocialisták lapja az »Arbeiter Zeitung« a következőképpen kommentálja: oly felületesek a gondolkodók. Nekem az irodalom tanára magyarázta, hogy Homerosnál miért ordít a görög hős, mikor nyít, vagy dárda éri, és a történelem professzora magyarázta a római erény mintaképét, Mucius Scaevolát, aki némán tartja kezét a tűzben, míg le nem szenesedik róla. Nincs tudomásom róla, hogy a testi szenvedésnek e tüneteit orvos, vagy természettudós a maga vizsgálódása körébe vonta volna. Én nem hiszem, hogy Mucius Scaevolának kevésbbé fájt volna a tüzes égés, mint Ajaxnak a dárdaseb. Azt sem hiszem, hogy a római férfiasabb férfi lett volna. Az esztétikus magyarázat azt mondja, hogy a fájdalmas, vad kiáltás a görög ember pogány természetességének a megnyilatkozása: nem zsenirozza magát. Mucius Scaevola ennek ellenében poseur volt, aki szívesen ordított volna, de visszafojtotta. Én mintha ebben a két esetben két kulturstádiumot láthatnék: a görög harcosban még az állat természeti ösztöne dolgozik, ami fáj, az halált jelent. A római patrícius más ember: bármily pokoli a kin, tudja, hogy ez csak a kezébe kerül, nem az életébe. Ez már ismeri a közbeeső stádiumot, a részleges halált, melyet betegségnek neveznek; a tudatot, mely az elmúlás után is következő létet ismer. Betegnek lenni — az egészség megzavarásának tekintik. A beteg és a haldokló madár között nincs külömbség, a beteg és a haldokló ember között óriási a külömbség. A beteg ember az élők egy kategóriájába sorolja magát, pedig nincs igaza. Ha meggyógyul is, a betegség a halálnak egy neme. Valami átment az enyészetbe, élete ereje, vagy élete tartama megmásult. Ha én a pestisből kigyógyulva, s még ötven esztendőt élek, akkor bizonyára ötven évnél tovább élnék, ha nem estem volna pestisbe. De mikor olyan jó betegnek lenni, minden halálos gondolat nélkül! Ha fáj a fejem, én nem gondolok a halálra, de valami különös vágy fog el magánosság után, különös ingerültség, sőt harag és düh azok ellen, akik segíteni akarnak rajtam jó cselekedettel s jó tanáccsal. Ha az influenza huszonnégy órára ágyhoz köt, haragszom minden emberre, aki részvéttel hozzám közelít. Mit akartok? Mit szánakoztok? Hát influenzám van, hát ideges vagyok, hát hagyjatok magamra! Jól tudom én, honnan való ez a haragos vágy a magánosság után. Ez kergeti a madarat oda, ahol senki sem látja meghalni. Az élet fölséges szemérmetlensége ez: ne legyen tanúja, mikor az enyészet átfogja és leszedi róla utolsó leplét. Én érzem, hogy ez halál, noha nem fogok belehalni és tudom, hogy mikor az utolsó vég közeledik, az sem lesz lelkileg más, mint ezek a gyakori, szinte mindennapos próbahalálok. A halál csak az élőnek rettenetes, de nem annak, aki meghal. A halál az élethez tartozik, egy fiziológiai aktus, mint a fogzás, a serdülés. Ha itt az ideje, től irtózik a gyermek, mit nem ért a vén. Nincs től irtózik a gyermek, nem ért a vén. Nincs ember, aki félne a haláltól, ha az ideje elkövetkezett. Az erőszakos halál? Az más. Attól irtózik az is, aki egykedvűen néz elébe. Nincs förtelmesebb komédiás a cigarettázó pisztolypárbajozónál és nincs természetellenesebb előítélet az úgynevezett bátorság megkövetelésénél. Bátrak lehetünk az élet határain belül. Bátrak lehetünk, ha halálunkkal oly célt szolgálunk, mely megéri az áldozatot. De nem lehetünk bátrak úgy, hogy valóban egykedvűen teszszük kockára életünket. Ez hazugság..! De viszont az élők csalódása az, ha a magától, természetszerűen beálló halált félelmessé teszik. Ez betolakodás egy misztikumba, melyet éppen csak meghamisíthatunk,- de nem ismerhetünk meg soha. A beteg csak addig esik kétségbe és rimánkodik az orvosnak életéért, amíg van benne életerő. Ezentúl már nem esik kétségbe, csak kétségbeejtik azok, akik körülötte vannak. Az álmos ember álmot kíván, a haldokló ember halált. Ne riaszszátok meg a gonddal, mely elköltözése után marad; ne terheljétek a szabaduló lelket a veszteséggel, melyet a hátramaradottaknak okoz; ne állítsátok elébe a sionzáli bizonytalanságot, s épp úgy fog meghalni, mint ahogy játszott, ahogy ebédelt, ahogy az első szerelem boldogságát élvezte. Nézzétek a hernyót, ugyanazzal az öntudatos nyugodtsággal készül a halálra, mint ahogy a szerelem számára begubózkodott. Nézzétek az oroszlánt, a vasrúd bökésére fölordít, de amikor meghal,néma marad. A halál épp úgy ösztöne a természetnek,mint az élet és a szerelem. Büszkeség száll meg és fájós fejemet magasan hordom az utcáit és nem félek az örökkévaló ítélőszékétől, mert egyike vagyok ama nagyon keveseknek, akik mondhatják: végigéltem a világot, melyet az Isten teremtett és az ember rendezett el; megszereztem mindent az ember teremtő munkájából, de nem vesztettem el semmit abból, amit Isten alkotott és minden élő teremtésébe beleoltott. Mint ember éltem, mint állat halok meg, csorbitatlan birtokában mind az ösztönöknek, miket útravalóul kaptam- e ! Ami elvtársunkat illeti, kereken visszautasíthatjuk ezen «üdvözlést». Daszinsky beszéde a dualizmus az osztrák igazságtalanság ellen irányult; ha Daszinsky perlekedik is a német pártokkal és a nemzeti egyenjogúsításért küzd is, azonban sohasem jutott eszébe, hogy gyűlöletes állást foglaljon az osztrák németség ellen. Épp ellenkezőleg, ő, mint minden szociáldemokrata, azt akarja, hogy a népek szabadon versenyezve fejthessék ki kultúrájukat. A magyar sovinisztákhoz, akik a Magyarországban lakó nem magyar népek jogait lábbal tiporják, jól illenek az álszenteskedő szavak. Különben a sürgöny újabb bizonyítéka azon urak tolakodásának. Mellesleg meg akarjuk jegyezni, hogy a Saskör attól a korcsmától nyerte a nevét, amelyben székel és Budapesten nagy befolyást gyakorol a községi gazdálkodásra, Polónyi az elnöke, Sándor Pál összeférhetetlensége. Sándor Pál országgyűlési képviselő összeférhetetlenségi döntést kért maga ellen egy hírlapi cikk alapján, amely amiatt támadta volt meg, hogy ő a Kereskedelmi Részvénytársaságnak egy bonyolódottabb ügyében szakértőket ajánlott a kereskedelmi miniszternek és pedig Weisz Károlyt és Herczfeld Frigyest. Az állandó összeférhetetlenségi bizottság gróf Andrássy Tivadar elnöklésével tárgyalta a dolgot s ma a bizottság idevonatkozó jelentése a Ház asztalára került. A bizottság kimondta, hogy Sándor Pál szóbanforgó önbejelentését visszautasítja, mert az inkompatibilitási törvény a 21. §. és 22. §. második pontjában elősorolt eseteken kívül, amelyek akkor kötelezik a képviselőt önbejelentésre, ha választásakor van összeférhetetlen helyzetben, vagy ha labbe örökösödés útján jutott, önbejelentést nem ismer. A bizottság már kimondotta, mégpedig ugyancsak Sándor Pálnak egy korábbi önbejelentési ügyében, hogy az oly bejelentés, amely csak arra van alapítva, hogy valaki a Házon kívül állítja azt, hogy egy összeférhetetlenségi eset ellene fenforog, szabálytalan és az eljárás alapjául nem szolgálhat. Mert a házszabályok 146. §-a szerint minden összeférhetetlenségi bejelentésnek az a lényeges kelléke, hogy maga a bejelentő állítsa, hogy valamely összeférhetetlenségi eset fennáll. Minthogy ilyen bejelentés a bizottság előtt a jelen esetben nem fekszik, Sándor Pál képviselő azon ki-vánságának, hogy az általa megjelölt eset megvizs gáltassék, hely adható nem volt. A képviselőház költségvetése. A gazdasági biottság előadója ma terjesztette elő a képviselőház gazdasági bizottságának jelentését a Ház 1903. évi költségvetési előirányzatáról, továbbá a jövő évi előirányzatról. Az év elején a gazdasági bizottság má a Ház elnökségével és a gazdasági hivatallalegyetértőleg megállapította azon hivatali szervezéseket, és személyzeti létszámot, amelyek több hónapi tapasztalat után ez új országházban szükségeseknek bizonyultak és az új állások aztán május elsejétől rendszeresíttettek is. Az így fölmerült költségtöbblet fedezésére póthitel célozhatott, de az ez évi állami költségvetés még nem lévén letárgyalva,a bizottság a többletet a költségvetés helyesbítésével óhajtja fedeztetni és kéri a Házat, hatalmazza föl az elnökséget a szükségletnek az előirányzott 3.668.330 korona keretén belül az egyes tételek közötti átruházási jog mellett az év folyamán való utalványozására. A Ház jövő évi burgetjét a bizottság 3.645.808 koronában irányozza elő. Ezekkel kapcsolatban beterjesztette a bizottság a Ház kisebb javadalmazási alkalmazottainak drágasági pótlékára vonatkozó jelentését is. Kéri a bizottság, hogy a XI., X. és IX. fizetési osztálybeliek számára az alapfizetés tíz százalékát utalványozzák az idei évre drágasági pótlékul, úgy azonban, hogy ha a fizetésrendezés akként vitetnék keresztül, hogy az visszaható erővel bírjon, e pótlék a fizetésrendezésnél esedékessé válandó többletbe betudassék. Lengyel Zoltán mentelmi ügye. Maróthy László, a képviselőház mentelmi bizottságának előadója ma délelőtt terjesztette be a képviselőháznak Lengyel Zoltán képviselő ügyéről szóló jelentését, amelynek kapcsán azután a dolog a házszabályoknak megfelelő elintézést is nyert. A jelentés előadja, hogy Lengyel Zoltán a szeptember 24-én tartott országos ülésen részint közbeszólásaival, részint viselkedésével előidézte, hogy a képviselőház elnökének többszöri figyelmeztetése után a képviselőház a házszabályok 255. §-a alapján utasította a mentelmi bizottságot, hogy Lengyel Zoltánra vonatkozólag a Ház intézkedése iránt tegyen javaslatot. A bizottság részint a naplóból, részint a bizottsági tagoknak a képviselőház kérdéses ülésén nyert tapasztalataiból megállapította, hogy Lengyel Zoltán közbeszólásaival és egyéb, a parlamenti rendet zavaró és a parlament komolyságával és méltóságával meg nem egyeztethető viselkedésével a lármát és az izgalmat fokozta, mire többszöri elnöki figyelmeztetésben is részesült, melynek nem engedelmeskedvén, meghozatott ellene a házszabályok 255. §-a alapján a határozat Bár Lengyel Zoltán a képviselőház elnökével szemben tanúsított engedetlenségével akadályokat gördített az elnöki kötelességek teljesítése elé s a képviselőházi tanácskozás rendjét és folyamatát oly módon zavarta, amely mód a parlamenti tekintélyt is sérti, mivel ügye első izben utasíttatott a 255. §. alapján a mentelmi bizottsághoz és így szigorúbb fenyítés alkalmazása a házszabályok alapján helyén nem lenne, a mentelmi bizottság egyhangúlag hozott határozata alapján a Ház további intézkedésére nézve azt a javaslatot teszi, hogy mondja ki a Ház, hogy Lengyel Zoltán a szeptember 24-diki képviselőházi ülésen tanúsított magaviselete és a képviselőház elnökével szemben elkövetett engedetlensége miatt tartozik a Házat ünnepélyessen megkövetni. : i f_.